ÖNÉLETRAJZI LEVÉL GYULAI PÁLHOZ Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINK6 /o:ajom13-lev.tei.XIIINK6 HIL 1. köt. (Bp . Ráth-kiadás 1888. XXXV -LI. 1.) - Utána A. J. összes munkái 1. (Bp . Franklin Társulat, é. n. 21-26. 1.) Ez szinte betűről betűre követi az első kiadást, pedig megállapításunk szerint a kézirat és Arany László közlése közt lényeges eltérések is vannak. Mi A. kéziratát követtük, de közöljük itt a variánsokat. Magyarország Budapest Magyar Tudományos Akadémia K 513-1341.sz. a. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó önéletrajzi levél Kiadott. Teljes. Nagykőrös Arany János Gyulai Pál ÖNÉLETRAJZI LEVÉL GYULAI PÁLHOZ N-Kőrös , jún. 7. 1855. Kedves Pali m ! Ideje volna beváltanom ígéretemet, s megküldeni az autobiographiát, mely iránt felszólitottál. Megvallom, hozzá is fogtam, nagy tudós képpel, amúgy a 3-ik személyben beszélgetvén magamról, mint afféle elhunyt celebritásról, de megijedtem tőle, halva képzelvén magamat. Most tehát röviden, a tények felsorolására fogok szoritkozni: állitsd belőle össze, a mit tudsz. Toldi nak sem küldök mást, használhatja a tiedet, - ha kell neki. Születtem N. Szalontá n, Bihar ban, 1817. A napra nézve nem vagyok egészen tisztában. Szüleimtől mindig azt hallám, hogy azon vasárnap volt az, mely Gergely és József nap, tehát mart. 12-19 közt esik, ezért előbb Józsefnek is akartak keresztelni. Hogy jutottam a János szép névhez mégis, nem tudom. Ki lehetne számitani, hányadikra esett 1817-ben azon vasárnap, de később keresztelő-levelem az anyakönyvből kivonatván, megütközve láttam, hogy mart. 8án már meg is kereszteltettem s igy szüleim tévedhettek; tekintve a szokást, hogy nálunk nyolcad napra keresztelnek a születés után, s nálam sem volt ez alól kivétel, mart. 1. gondolom a napot megállapithatni. Egyébiránt apám kevés földdel s egy kis házzal biró földmives volt. Apám György , anyám Megyeri Sára . - Szüleim már mindketten öregek, mikor születtem, s én egyetlen fiok, a menynyiben legidősb leányuk már régóta férjnél vala, (nálam annyival korosabb, hogy első gyermeke velem egykorú) a többi számos testvéreim pedig, kik közül én egyet sem ismerék, előttem mind elhaltak. Így hát én valék öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza, szerettek is az öregség minden vonzalmával, mindig körükben tartottak, és rendkivül vallásosak lévén, e hajlam rám is korán elragadt: az ének és szentírás vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge lelkemnek, s a bogárhátú viskó szentegyház vala, hol fülem soha egy trágár szót nem hallott, - nem lévén cseléd vagy más lakó, mint öreg szüleim és én. Azt hiszem, hogy a kora komolyság ettől van kedélyemben. Testvéreim nem voltak, más gyermekekkel ritkábban volt alkalmam játszani, természetes, hogy a lélek komolyabb irányt vőn. E mellett tanulékonyságom a szalontai „nagy" világban némileg szokatlan jelenség gyanánt tünt fel. A zsoltárokat, a biblia vonzóbb részeit, - emlékezetemet meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátitottam, - alig három-négy éves koromban apám, ki értelmes, írástudó paraszt ember volt, hamuba írt betűkön megtanított olvasni, ugyhogy mire iskolába adtak, hová mód nélkül vágytam, s a mi nem erős testalkatom s a szülők féltékenysége miatt csak 6-ik esztendős koromban történt, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is birtam, természetesen olly könyvekben, mellyek kezem ügyébe kerültek s mellyekhez inkább vonzódtam, mint bibliai történetek, énekek, a ponyva irodalom némelly termékei etc. A tanitó, megpróbálván, tögtön a mint felvittek, elsőnek tett osztályában, s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanitók, s a növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más productióm jutalmául. (Többek közt apám, ki diákos ember is volt, egy kissé, a latin Pater nostert és Credot, az egyes szavak értelmét (Jacotot modorában!) magyarázván meg csak, betanította volt - s ez volt productióimban a legnagyobb csoda) Az iskolázás folyvást kitünő sikerrel haladt előre (Szalontá n persze, hol 1 rector és 5 altanitó alatt, úgynevezett particula volt s lehetett végezni poesist, rhetoricát) de a mellett minden könyv, a mi kezem ügyébe került, mohó vágygyal lőn felemésztve. Gvadányi , a Hármas historia (Halleré) Erbia, s több e féle dolgok, Decsi Osmanographiája, Fortunatus s mit én tudom miféle grapsák a ponyva irodalom egész özönével együtt, az egész városban felkutatva, elkölcsönözve, és megéve lőnek. A bibliának nem maradt része olvasatlan, kétszer háromszor is, stb. s még a grammaticai osztályba alig érve, már nem tartottam nagyobb embert, mint a könyv, főleg versiró - megis próbáltam a rimelést, mellynek tárgyát iskolai s játszásközbeni kalandok képezék. - Valahára eljött a költészeti osztály s én halommal irtam verseimet. Sajnálom, hogy ezek közül semmi sincs meg; rectorom a tisztázatot magához vévén, fűnek fának mutogatván, s elvivén magával. Arra emlékszem, hogy mielőtt a nagyobb világ tudná, a szalontai kis világ s a környék már akkor úgy ismert, mint afféle poétát s ez nem kevéssé hizelgett hiuságomnak. ( Tisza még nem régiben is felhozta, ő is, mint tractualis gondnok, emlékezvén rám, milly híres kis poéta voltam.) A honi költészet uj iskolája már akkor (1831) teljes virágában volt, de én azt nem ismertem még. Tanitóim a Debrecen ben beszítt hajlamuk szerint, Csokonai t tűzték elém példányul, kit igen szerettem, s Kovács József et, kinek bámultam rímeit. Kovács Pál (most debr. gymn. igazgató, akkor szalontai co-rector, majd rectorom) társalgásának, utmutatásának, tanításának sokat köszönök e részben. De a római classicusokat - Ovid , Virgil , Horác - is nemcsak örömmel tanultam, hanem igyekeztem az iskolában nem olvasott helyeket is átbuvárlani, valamint egyéb, az iskolában nem tanítottakat is, mikhez hozzá férhettem, Justin t, Curtius t, Livius néhány könyvét, Eutropius t, Svetonius t, a skót Buchanan latin verseit etce., mely lectura által gyarapodtam a latin nyelvben. Verseket is e nyelven, az akkori divat szerint; irogattam, millyenek lehettek, nem tudom most már megítélni. Megismertem Tasso t, persze rosz magyar prózai fordításban (Tanárky tól) és Milton Elv. paradicsomát (Bessenyei től) a Henriast (Péczeli től) Vályi Pártos Jerusálemét, Gáthi „Mármarosi éhségét" Dugonics regényeit s több hasonló teremtményeit az epicai muzsának; szóval olly magyar irodalmat, melly az előtt fél századdal volt divatjában. Mert a vidéki közönség jobbadára még mind ezeken rágódott, - az új iskola coryphaeusai Szalontá ra nézve még nem léteztek. Első tünemény előttem az új világból a Lant s egy Aurora volt, de az új modor, mellybe nem nőttem volt bele magamat, rám nézve inkább idegenítő, mint vonzó vala. - Igy folyt le aszalontai tanpálya, mellynek pár utolsó éve már nem a jó szülék közvetlen felügyelete alatt telt el - mert hogy őket további költségtől megkíméljem (t.i. ruházatra és könyvekre) s a collegiumi tartózkodás első pár évét is lehetővé tegyem, a tanulás mellett tanítottam is, s mint illyen az iskolában laktam, kevés előnyére akár szorgalmamnak, akár erkölcsömnek. Mert e particulák mind megannyi collegiumok akartak lenni kicsinyben, férfiasságot keresvén benne, ha a főiskola bravour-csínjait, mellyekről sok anecdota szivárgott hozzánk, utánozhatják. Mindazáltal engem jó szellemem nagyobb kihágástól megőrzött, szorgalmam sem csüggedt szembetűnőleg: de anyagi reményem, miért a praeceptorságot felvállalám, igen szegényül ütött ki. Hogy is ne? rosz tartás mellett az egész évi jövedelem alig ment 100 vftra strictissimo calculo, s én nem tudtam ezzel gazdálkodni. Debrecen be alig vittem annyit, hogy a beöltözés költségét fedezhessem, hazulról nem vártam, de tudván, hogy szüleim, ha a kis házat fejök felül s a pár köblös földet szájakból el nem adják, nem küldhetnek, nem is kértem. E helyzet iszonyú volt rám nézve. Hány kiussza igy a collegiumot? Nekem nem volt erélyem küzdeni. Kedvem a tanulástól elment, s márciusban Kisujszállás ra mentem, ideiglenes tanítónak egy évre, hogy eszközt szerezzek tanulmányom folytatására. De e tél mégsem veszett el egészen, ha keveset tanultam: annál többet olvastam. Megtörtem a német grammaticát, az uj iskola költőivel, sőt, egy nagyobb diák francia nyelvtana kezemre esvén, a francia nyelv elemeivel is megbarátkozám. Kisujszállás on Török Pál az esperest s Pesti pap volt a rector. Könyvtára a hazai és külföldi irodalmat válogatott munkákkal képviselte, s az szívesen megnyílt számomra. Olvastam éjjel-nappal, ha hivatalom engedte. Itt a hazai - főleg az uj költői iskolához tartozó - olvasmányaimat mindinkább kiegészitém. Virgil Aeneise pár könyvét (hex.) leforditám, (rég eltéptem) s a németben Schiller ig vittem. Uj erővel s buzgalommal, de szinte sovány erszénnyel visszamenék Debrecen be, olly jó ajánlatok kiséretében a kisujszállási pártfogók részéről, hogy professoraim azonnal különösebben figyeltek rám, s őszig a gradus elejére vergődtem. Anyagilag is segítve lőn rajtam, egyik tanár (Erdélyi ) kis leányát bízta tanitásom alá, egyéb jelei sem hiányzottak a figyelemnek tanáraim részéről, - de én, kalandos életpályáról ábrándozva, únni kezdém az iskolai egyhanguságot, hosszallani a pályát, majd festő, majd szobrász vágytam lenni, a nélkül hogy tudnám, mint kezdjek hozzá: végre 1836. februárban önként, minden anyagi vagy erkölcsi kényszerités nélkül, odahagyám a collegiumot, soha vissza nem térendő. - Eddig van, barátom, életem ez első időszaka, s itt következik a fordulat. Jelenlegi állásom, hol a külsőre is kell tekinteni, nem engedi, hogy életirásom teljes legyen. Ha meghalok, ám jegyezze föl a biograph - ha lesz. De neked megvallom - privatim ! és te nem fogsz visszaélni bizalmammal. Fáncsis László etc. jeles szintársaságot tartván akkor Debrecen ben, én, hamár szobrász nem leheték Ferency mellett, könnyebbnek találtam Thalia zászlója alá esküdni. Elhatározásom mindenkit meglepett. Magok a tanárok e szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanulójok egyike, csupán a müvészet iránti vonzalomból, minden anyagi kényszer nélkül, komédiássá akar lenni, a hivatás kétségtelen jeléül tekinték. Erdélyi , pártfogóm, mit se szólott ellene, sőt az agg Sárvári magához hivatott, szavaltatott (s akkor szép csengő hangom volt) és énekeltetett, s elégülten ajánlá: „csak Sekszpirt ! Sekszpirt domine !" Igy lettem én szinész, azontul is folytatva tanóráimat Erdélyi leányánál, azontul is hozzájárva ebédre, mig Debrecen ben voltam. De a debreceni társaságot egy szinészi intrigue, nekem egész váratlanul, felbontotta, s april 1én szét oszlott az, a nélkül, hogy hozzám valaki szólott, vagy sorsomról intézkedett volna, kivéve hogy Hubay nehány ujoncot (köztük Hegedüs t, ki kevéssel én előttem állott volt be) nehány más vidéki kóborokkal együvé verbuválván, az indulás percében engem is megszólítottak, hogy követném sorsukat. Nekem nem volt mit tennem. Haza, öreg szüleimhez, kik belőlem papot vártak? Vissza a collegiumba, honnan olly magas reményekkel távozám? Ez mind kettő lehetetlennek tetszett előttem s így Hubay hoz csatlakoztam, annyi időt sem vehetvén, hogy szállásomról ágyamat és ládámat fehérnemümmel s könyveimmel együtt magamhoz vegyem - de nem is fért volna a szekérre, hol kezdő szinésznek nem competál ennyi lomot hordani. Nkároly majd Szathmár , végre Máramaros-sziget lőn vándorlásunk Eldorádója. Képzeld a nyomort! padon hálni, kabáttal takarózni, s kölcsön kérni ruhát, míg az ember mosat. És ez rajtam történék, kit szegény öreg szüleim, minden vagyontalanságok mellett, kissé mégis elkényeztettek. Rajtam, ki u.n. élelmes ember soha sem voltam, rajtam, kit éltemben minden legkisebb csekélység végtelenül affligált. Ha volt is kedvem a szinészethez, a mint, hiszem, Debrecen ben, jó társaságnál, volt, - végkép elment az, e lumpok közt, e mellett az öntudat kigyói, szegény apám s anyám nyugtalansága, martak éjjel, nappal. Magánosan bolyongék Sziget hegyein, az Iza partján, - elmélkedtem, vezeklettem. Egy nap, hasonló gyötrelmek közt álom ért rám, - s jó édes anyámat halva láttam. A benyomás olly erős volt, hogy többé nem vethetém ki fejemből, ellenállhatatlan ösztönt érzék hazamenni, de mikép? Sziget Szalontá hoz, az általam ismert uton kerülve, körülbelül 50 mérföld. A directorhoz Hubay hoz fordulék, egy huszast kértem tőle, lehető dijamból, de fölöslegesnek láttam vele közölni szándékomat. Egy zsebkendőbe kötém egész vagyonomat, - kimentem a piacra hol 8 pengő krból egy cipót s egy kevés szalonnát vettem, azzal megindultam egyedül, gyalog. Első éjt az erdőben töltém, oláh fuvarosok tüze mellett, a többit korcsmapadokon, - s igy végre Szatmár on, Nkároly on, Debrecen en át, 7 napi gyalog vándorlás után hazaértem, nem nagy örömére szegény szüleimnek. E szakaszát életemnek csupán igy szeretném összefoglalni: „Nehány havi sanyarú vándorlás s hányattatás után, mi életében forduló pontot képez, u.azon év nyarán, már Szalontá n leljük őt stb." De az 1836-ik év még nem merítette ki csapásait rám nézve. Alig pár héttel hazaérkeztem után szegény jó anyám meghalt cholerában, hirtelen. Apám, az én kóborlásom ideje alatt szeme világát teljesen elveszté (mi nehány év mulva ismét, orvoslás nélkül, megjött) - s most nézni a galambősz öreg embert, jó társát, egyedüli támaszát siratva, mint gyermek! Ha eddigi viszontagságom meg nem tanított volna is, hogy belőlem sohasem lesz nagy ember: most föl kelle ébredni a kötelesség érzetnek, s meggyőzni engem, hogy ősz atyámat nem lehet, nem szabad többé elhagynom. Elhatározám vele lakni a kis házikóban, mellyet nem akart elhagyni hogy leányához költözzék. A város és egyház elöljárói részvéttel tekinték sorsomat, - még azon ősszel megválasztának u.n. corectornak (tanító a rector után, de jobb fizetéssel és több önállósággal mint a többi altanitók) - jóllehet e hely tavaszig nem lett volna üres, s igy kedvemért egyszerre 2 corector lőn. Egy darabig atyámmal laktam, majd őt néném magához vévén, az iskola épületébe költöztem én is. E hivatal, mellyben a magyar s latin grammaticai osztályokat tanítám, 1839-tavaszáig tartott, akkor egy évig irnok a városnál, aztán rendes aljegyző lettem, nem megyei jegyző, mint Kertbeny irja. 1840. novemberében, 23 éves koromban, megházasodtam, szivem régi választását követvén. Ez idő alatt, 1836-40, nem szüntem meg folytatni olvasmányaimat, de inkább csak szórakozásból, mint ábrándos céljaimat létesitendő, mellyekről, ha nem mondtam le végkép, nem volt reményem őket valaha elérni. De izlésem igy is a jobb könyvekre vezette választásomat, s inkább olvastam ollyat, miről hallottam, hogy remekmű, mint ollyat, mi több mulatságot igért ugyan, de kevésbbé volt nevezetes. Shakespeare német forditásait ekkor forgattam először, - s különös, hogy egy bizalmas körben (1836) Bánk-Bánt elébe tevém Stibor nak, miért illően ki is nevettettem. Homért is elővettem ottan ottan, küszködvén a nyelvvel, mellyből alig tudtam többet, mint az iskolában tanulhattam s az nem volt sok. (Plutarch életrajzaival már Debrecen ben birkoztam volt hasonlóul.) Mind ezek céltalan erővesztéseknek látszottak, s mégis ösztönt érzék tenni, - keresni a nehezet, még mulatságból is. A franciában Telemaque és Florián után Moliere be kaptam, a mi nagy feladat volt, - s Crebillon rémdrámáival gyötrém magamat. Mindez házasságomig tartott, akkor föltettem magamban, nem olvasni többet, hanem élni hivatalomnak, családomnak, lenni közönséges ember, mint más. Pár évig meg is állám fogadásomat. Az uj, a kedves viszony, mellybe léptem, elszórt, boldogitott, hirlap is alig fordult meg kezemben. Szándékom volt gazdaság után látni, mellyhez nem birtam elég ügyességgel, aztán hivatalom apró dolgai folytonos jelenlétemet igényelték a tanácsháznál. Csak az est - a késő est volt az enyém, s azt olly boldogul tudtam tölteni. 1842 tavaszán Szilágyi István , az iró, egykori iskola társam, jött, mint rector, Szalontá ra; ki már ismételve koszorút nyert a Kisf.társaságnál s az Academia, épen Szalontá n léte alatt 100 arannyal jutalmazá nyelvtani munkáját. Barátom, később asztali társam, tehát mindennapos vendégem lévén, természetes, hogy a társalgás legtöbbször irodalmi tárgyakról folyt. Ő minden könyvet, mi szeme elé akadt, hozzám hozott, kéretlen, sokszor tukmálva, ellenemre. Majd a görög tragicusok forditására unszolt, mellyeket akkor a Kisf.társaság kezde kiadni (s igy állt elé egy Philoctetes ) majd dolgozatait olvasta fel, s kérte ki róluk véleményemet, majd angol nyelvtant hagyott nálam, melly nyelvet akkor ő sem értett, curiosum gyanánt. S én addig forgatám ez utóbbit, addig nevettem az olvasás bizarrságain, addig törtem Hamlet magánbeszédét, mellynek egy angol nyelvtanból sem szabad hiányzani, hogy kedvet kaptam a német Shakespearet összenézni az eredetivel. A munka nehéz, de annál ingerlőbb vala: egy debreceni vásár meghozta nekem János király és II. Richard olcsó stereotyp kiadását, - remekebb művei a nagy mesternek nem lévén kaphatók. És nem sokára János király magyar jambusokban szólalt meg, hogy ismét elhallgasson. Később (1848) midőn a nyelvben már járatosb valék, ujra elővettem forditni Shakespearet, de az eredmény, a közbejött politicai viszonyok miatt, nehány töredéken kivül, csak az lőn, hogy nevem, mint Sh. egyik forditójáé, a Petőfi Coriolánja cimlapjára került. Visszatérve az előbbi korszakhoz - én tehát ismét beléestem az olvasás ragályába, a nélkül, hogy szándékom lett volna valaha mint iró föllépni. De nehéz volt ellenállnom a kisértésnek. (1843 nyarán Pest re és Bécs be tett rövid utam - hivatalos minőségben - szélesíté ugyan egy kevéssé látkörömet, de mint ide nem tartozó, egészen kimaradhat). - Egy falusi beszélyem némi tetszéssel fogadtatott az Életképekben. 1845 nyarán a megyei élet kicsapongásai, mellyek szemem előtt folytak, némi satyricus hangulatot gerjcsztének bennem, és megkezdém, minden előleges terv nélkül, irni az Elveszett alkotmányt. A darab, eredetileg, nem volt a nagy közönség elibe szánva, csak magán időtöltésül kezdék abba, hogy kiöntsem bosszuságomat, mire más térem nem igen vala, nem tartozván a kiváltságos osztályhoz. (NB. Nagy apám nemes volt, s apám, a kutyabőrnek birtokában nem vala képes visszaszerezni a kiváltságot, minthogy erdélyi fejedelemtől (I Rákóczi György ) nyerte volt azt a család). Hivatalommal, mint fönebb érintém, napestig el lévén foglalva, tudtam időt nyerni, százával önteni ama szép hexametereket, s tovább hurcolni a rám nőtt, a mind inkább szélesedő költeményt, a mint épen a pillanat szeszélye hozta magával. Időközben a Kisfaludy társ. jutalom hirdetése vig eposra, melly figyelmem először kikerülte volt, nyár folytában ismételtetett s én e véletlen összetalálkozás által meglepetve, siettem satirai eposzomat befejezni s felküldeni. Ha Szilágyi még Szalontá n van, kétségkívül tüzbe dobtam volna: de ő még 1844. bevégzé a rectori hivatalt s a Szepesség re majd Pest re végre Sziget re ment. Engem egy részről a 25 arany csiklandott - szerettem volna látni, hogy érez az ember, ki irodalmi téren jutalmat kap; másrészt ugy sem volt mit féltenem ismeretlen nevemen. Különben, hogy már a munka folytában éreztem annak tökéletlenségét, annak magában e költeményben elég nyoma van. A VI. énekben az idő malmáról szólván melly mindent, még az irodalmi müveket is leőrli garadján, föl emlitve némelly rosz könyveket, e sorok következnek saját munkámról: Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már Oh jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenül fog Hullani majd az örök feledékenységnek ürébe. s alább megint - Nagy baj a költőnek. . . . . ha megunta teremtett Jellemeit maga is. stb. Az aranyokat, mintha lotterián, megnyerém, birálóim közül egy elismerőleg, egy szinte magasztalólag, szólt a műről: de fülemben csak ama harmadik szó hangzott: „nyelv, verselés ollyan, mintha irodalmunk vaskorát élnők." - Ugy véltem, hogy már most megállapodnom nem lehet, s 1846-ra népies költői beszély lévén feladva, még az év nyarán írtam Toldit. Ekkori fogalmam a népköltészetről egy Szilágyi hoz intézett levélben, nem ugyan széptanilag formulázva, de talán még is elég öntudattal, igy van kifejezve: „a népköltő feladata nem az, hogy elvegyüljön a durva nép között: hanem, hogy tanulja meg a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elé." Toldi jutalma nemcsak az eredetileg 15 aranyból álló díjnak, kivételkép, 20-ra emeltetése, nemcsak a váratlan fogadtatás kritika és közönség részéről de Petőfi s több írók barátsága is lőn, kik azonnal sietének az egyszerű vidéki jegyzőt, mint hasonlójukat, körükbe fogadni, s a választottak közé avatni. 1847. készen lett Murány ostroma és nagy része a Toldi estéjének. Murányban olly nyelvet akarék megkísérteni, melly az irodalmi s népies nyelv közt mintegy középet tartson - erős legyen, de ne cikornyás, olly nyelvet, melly szélesebb olvasó körrel bírhasson, mint csupán a müvelt közönség, igy akarván egy részről a költészi nyelvnek nagyobb népszerűséget szerezni, más részt a népet egy fokkal magasabb olvasmányhoz szoktatni. A cél ugy hiszem megjárja - sikerült-e nekem, az már más. Különben sokat ártott Muránynak, hogy a cselekvényt mindenütt drámaivá akartam tenni, érzelmeket, indulatokat apró részletekig festeni, mintha leírhatná azt költő, mit a színész mimikájával ki tud fejezni. Mindazáltal e mű jobb fogadtatást érdemelt volna, mert 1848-ban jelenvén meg, a politicai rajongás miatt teljesen ignorálták, - soha senki meg nem birálta, tudtommal. Egyébiránt Kertbeny hibáz, midőn azt mondja, hogy ez pályamű volt, s hogy én Petőfi , Tompa , mind versenyezvén Szécsi Máriával, Szász Károly nyerte el orrunk elől a jutalmat. Igaz, hogy a Kisf.Társ. pálya feladása ébreszté bennünk a gondolatot, Szécsi Máriá ról irni, de egyikönk sem olly céllal, hogy pályázzon. Te ezt magad is tudod, gondolom. Az 1848-49 viharos évek izgatottsága alatt keveset dolgoztam, mert nekem erre nyugalom kell. Nehány vers, nehány kisebb elbeszélés a folyóiratokban, ez volt minden. De már ekkor megkisértettem a balladának ama népi, eredeti formáját, (mellyek közül, a mint tudod, legjobban sikerült Rákócziné; bár az illyeneket: A rab gólya - Szőke Panni, Varró leányok - szinte e nemhez lehet sorolni) - ellentétbe a mi németes, mesterkélt s érzelgős vagy dedamáló balladáinkkal. Petőfi e részben inkább utánam jött mint megelőzött, legalább a Megy a juhász nem volt az én mintám, de az övéi, lehettek az én kisérleteim. (Ujabb versei közt van egypár efféle). A forradalomnak egy ideig csupán távoli szemlélője voltam, s a Vasárnapi ujságnak, mellynek szerkesztésével megkináltatám, csupán nevemet kölcsönöztem oda, mint szerkesztő társ, (azaz csak dolgozó társ) - magam folyvást Szalontá n maradván. De 1849 tavaszán, bureauhivatalt kértem s nyertem a magyar belügy minister alatt, s előbb Debrecen be, majd Pest re tettem át lakásomat. Az okok, mellyek e szerencsétlen elhatározásra bírtak, kevéssé valának politicai jellemüek. 1848. folytán többször is (3 szor) megfordultam Pest en, s fényét megkezdém kívánni, mi természetesen elégületlenné tőn alacsony helyzetemmel; nevelé ez elégületlenséget az is, hogy a zürzavaros időszak alatt alig kaptam meg valamit jegyzői fizetésemből, a város belügyei mindinkább bonyolodtak, a hivatal, a körülmények miatt, mind terhesebbé vált. Ehez járult író barátim ösztönzése: keressek magamnak valami állomást, melly a központhoz közelebb vigyen, - s magam is vágytam az irói körökkel gyakoribb érintkezésbe jőni. lgy tehát, a forradalmi fegyverek szerencséjét is hallván, 1849-tavaszon előbb Debrecen be, majd Pest re mentem a ministeriummal, mint fogalmazó. Családom egy előre Szalontá n maradt, holmimat eladandó és készülve a felutazásra; midőn a hírre, hogy az orosz Debrecen alatt van, búcsut vevék a miniskriumtól s jun. végén visszasiettem családomhoz. Nem is foglalám el többé hivatalomat a belügynél, Szeged en nem voltam, Várad on a belügy oda menekült Szeged ről - már csak látogatni. Bekövetkezvén a catastropha, mint magán egyén laktam Szalontá n 1851 őszeig, midőn Kőrös re meghivattam. Attól fogva itt vagyok. Szalontai tartózkodásom idejére esik a félév (1851) midőn, többnyire Geszt en tanyázva, Domokos nak órákat adtam a költészetben. A forr. legyőzetése után kevesebbet dolgoztam mint a forr. előtt aránylag; bizonyos lyrai hangulatba estem, a nélkül hogy lyrám mindig teljes hangot adna. Munkáim a Divatlap - s más folyóiratokban közlött apróbb verseimen kivül, ez időszakban Katalin költői beszély - A nagyidai cigányok (mellyet ugyan már Kőrös ön végeztem be) népies vig eposz, olly kedélyállapot kifolyása, midőn a világ folyásával és önmagammal meghasonlva, torzalakok festésében akartam kárpótlást keresni. Legközelebb (1854) némi változtatással az első kidolgozásban, megjelent Toldi estéje. E művet Pest en, egy irói bizalmas körben, hol a jeles itész, a veterán Szemere Pál is jelen volt, még 1848-ban, felolvasván, szóba jött, milly célszerü lenne a hős férfi korából is dolgozva egy epost, az egészet trilogiává alakítni. Ettől fogva sokat foglalkozom ez eszmével, megis kezdettem Daliás idők cim alatt, nehány énekig vittem, majd ujra meg ujra dolgoztam, a nélkül, hogy eddig befejezhettem volna. Legfőbb akadály, mi e tekintetben rám sulyosul, az, hogy a Toldi monda a más két darabban már szinte ki van meritve - én pedig az eposzt mondára, a nép tudalmában is élő mondára szeretem alapitni, a légből kapott eposzok iránt ellenszenvvel viseltetem, hiányozván azokból az, mit én eposzi hitelnek nevezek. Le fogom-e küzdhetni ezt az akadályt, még nem tudom. Egyéb működésim a folyóiratokba 1849-óta előtted is tudvák: (Hölgyfutár, Csokonai lapok, Emléklapok, Magy. irók füzetei, Röpivek, Losonczi Phoenix, Remény, Enyedi Album, Nők könyve. Viszhang. Szépirod. lapok. Délibáb. Müller naptára. Thalia. Divatcsarnok, mind hoz tőlem valamit. Népkönyve, Falusi esték, Prot. naptár.) Ime, barátom, itt életrajzom, elég hosszan, mégis röviden. Egyszerű élet az, de mégsem nyugott, csendes, mint némely gondolná: folytonos küzdés, mellyben én voltam a gyöngébb fél. Több eréllyel, szilárdsággal, kitartással tán lett volna belőlem valami, de ez hiányzott mindig. Tehetségem (a mit elvitázni nem lehet, különben nem volnék ott, ahol most vagyok) mindig előre tolt, erélyem hiánya mindig hátravetett, s igy lettem, mint munkáim nagyobb része, - töredék. Csinálj te belőle egészet és kérlek, ha az idő kiadja (de hiszen erre csak pár nap kell - ) küldd el nekem, mielőtt sajtó alá adnád, hogy lássam, nem csuszott-e be valamely hiba. Egyébiránt azt hiszem, Berecz nek akarod írni s engem meg akartál csalni, hamis ! Nekem mind egy, akárhová teszed. Élj boldogul! barátod Arany János U.i. Petőfi veli viszonyomat bővebben is érintheted, az ismeretség kezdetét, látogatását jun. 1847. (jun. 1-10) majd nőjével october végén, mikor vitte Pest re. - 1848 Pest en kétszer, Debr . egyszer voltam vendége s január végétől májusig (1849) családja nálam lakott Szalontá n. HIL 1. köt. (Bp . Ráth-kiadás 1888. XXXV -LI. 1.)- Utána A. J. összes munkái 1. (Bp . Franklin Társulat, é. n. 21-26. 1.) Ez szinte betűről betűre követi az első kiadást, pedig megállapításunk szerint a kézirat és Arany László közlése közt lényeges eltérések is vannak. Mi A. kéziratát követtük, de közöljük itt a variánsokat: Lap Sor Kéziratban Arany Lászlónál 107 4 küldök küldünk 6 1817 napra nézve napra nézve. [A. jellemző kiemeléseit a későbbiekben is sokszor figyehnen kívül hagyja] 9 mart. március [A rövidítéseket általában kiírja, magyarosan] 17 Egyébiránt Új bekezdéssel ! [Általában jobban tagolja A. előadását!] 27 s a bogárhátú viskó a kis bogárhátú viskó 41 olly oly [a helyesírásban másutt is vannak eltérések] 107 43 ponyva irodalom némelly termékei ponyva irodalom termékei 108 2 felvittek felvettek 7 az egyes szavak értelmét (Jacotot modorában!) magyarázván meg [a zárójeles rész elmaradt] [Jacotot híres francia nyelvpedagógus, (1770-1840), aki ismert értelmű szövegb61 a tanulókkal kerestette ki az új nyelv megfelelő részeit. 13 minden könyv. . . mohó vággyal lőn felemésztve minden könyvet mohó vággyal emésztettem föl 15 grapsák apróságok 17 felkutatva . . . lőnek fel lett kutatva 20 versiró versirót 21 képezék képezték 22 halommal irtam halomra írtam 23 rectorom rektorom 24 vévén mutogatván vette mutogatta 25 elvivén elvitte 28 Tisza [*alatt, a lap alján megjegyzi: Lajos, az idősb] 29 milly milyen 30 virágában virágzásban 31 de én azt nem ismertem még a Debrecenben de én azt még nem ismertem Debrecenben 34 debr. gymn. debreceni gymn. 35 rectorom rektor 36 classicusokat - Ovid, Virgil, Horác . . klasszikusokat, névszetint Ovidot, Virgilt és Horácot 39 mikhez mihez 41 Buchanan Buchananus 42 Verseket is e nyelven . . irogattam Verseket is írogattam e nyelven 109 1 rosz rossz [többször !] 2 Elv. Elveszett 5 epicai epikai 20 anecdota anekdota 22 csüggedt csökkent 25 vftra strictissimo calculo váltó forintra [kimaradt] 35 Megtörtem [Bekezdve!] 36 nyelvtana nyelvtan 37 megbarátkozám Kisujszálláson Török Pál az esperest s Pesti pap megbarátkoztam Kis-Újszálláson Török Pál a mostani pesti pap 42 pár könyvét (hex) lefordítám pár könyvét lefordítám 110 11 odahagytam odahagyám 110 17 Fáncsis László etc. Fáncsis László [etc. elmaradt. Pedig társas vállalkozás volt. Voinovich I. köt. 41. 1. szerint is „a társulatot részvényes igazgatók vezetik, köztük Fáncsy, László és Szákfi". Az eredeti színlapok is Fáncsy, László, Szdkfi (y) neveket ismernek. Fáncsy utóneve különben is Lajos volt] 19 Ferency Ferenczy 24 tekinték tekintették 25 (s akkor . . .) (akkor . . .) 27 "csak. . . "Csak . . . 31 april aprilis 43 NKároly Nagy-Károly 111 8 e mellett a mellett 16 mérföld mértföld 19 8 pengő krból nyolc krajcárból 27 u.azon ugyanazon 31 cholerában kolerában 41 corectornak korrektornak [Vesd össze 108 1. 34 sorral] 42 jobb fizetéssel több fizetéssel 112 1 Egy darabig [Új bekezdéssel!] 14 ekkor akkor 17 ottan ottan ottan-ottan 18 s az nem volt sok s ez nem volt sok 29 kezemben kezeimben 35 Kisf. Kisfaludy 39 mi szeme elé akadt a mi . . . 113 1 ő sem értett ő nem értett 10 Később [Új bekezdéssel!] 17 ellentállnom ellenállnom 26 térem terem 30 György Györgytől 31 fönebb fönnebb 34 Időközben Idő közben 35 társ. társaság 39 1844. bevégzé 1844-ben bevégezte 42 ki irodalmi téren ha irodalmi téren 114 1 éreztem annak tökéletlenségét éreztem tökéletlenségét 12 megnyerém megnyerem 22 adni elé adni elő 26 sietének siettek 27 hasonlójukat hasonlójokat 28 1847. [Új bekezdéssel!] 33 költészi költészeti 114 38 részletekig részletekre 115 1 politicai politikai 7 egyikönk egyikünk 9 Az 1848-49 [Új bekezdéssel!] 10 Nehány . . . nehány Néhány . . . néhány 14 Varró leányok szinte Varró leányok szintén 15 ellentétbe ellentétben 18 lehettek lehetnek 20 Vasárnapi ujságnak Nép Barátjának [Már A. is így javította Toldy Ferenchez írt levelében: HIL II. 60.] 25 Az okok . . . [Új bekezdéssel!] 29 tőn tett 33 Ehez író barátim Ehhez író barátaim 36 jőni jönni 37 1849-tavaszon ministeriummal 1849 tavaszán miniszteriummal 39 eladandó eladni 43 Váradon - a belügy odamenekült Szegedről - már csak . . . Váradon már csak 116 1 catastropha katasztrófa 2 1851 őszeig 1851.őszig 4 Domokosnak Tisza Domokosnak 5 forr. forradalom 6 forr. előtt aránylag; forradalom előtt; 14 E művet [Új bekezdéssel!] 15 itész jelen volt, még 1848-ban műbíró jelenvolt, 17 epost eposzt 18 megis kezdettem meg is kezdettem 21 rám reám 27 folyóiratokba folyóiratokban 28 tudvák tudva van 34 nyugott nyugodt 117 6 Petőfivel érintheted Petőfivel való érintheted: 8 jun. 1847. (jun. 1-10.), nejével october 1847. június 1-10.), nejével október 9 mikor vitte Pestre 1848 Pesten mikor Pestre vitte 1848-ban Pesten Egyébként a 117. l. 1. /o:ajom13-lev.tei.XIIINK6sorában emlegetett Berecz Károly (1821-1901), aki Nagy Ignác halála után két évig szerkesztette a Hölgyfutárt, valóban láthatta A. önéletrajzát, mert a folyóirat Arcképalbuma (Pest , 1855) egy lapnyi emlékezésében (41. 1.) nem egy szólamát átveszi. - Legjobban mégis Toldy Ferenc aknázta ki, ugyanezen évben megjelent A magyar költészet kézikönyve c. nagy műve 819-28. lapján. Megjegyezzük, hogy van még egy, „táblás kimutatás" formájában, az MTA részére készített önéletrajza, melyet azonban a JKK XIV. kötete az akadémikusi iratok keretében közöl (9 - 11. l.), három más, Nagykőrös ről kelt hivatalos iratával együtt (7-8. l.). Ez az önéletrajz 1860. jan. 18-án kelt, A. utolsó nagykőrösi évében.