KÖTELEZVÉNY Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ10 /o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ10 H. Fekete gyűjt. AJEM - III. 166 A kötelezvényt nagy fonuátumú, dupla ívre írta A. Románia Nagyszalonta Nagyszalontai arany János Emlékmúzeum III.166 Maga a szöveg egy lapnyi terjedelmű, egy másikat foglalnak el az aláírások. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó kötelezvény Kiadott. Teljes. Nagyszalonta Arany János KÖTELEZVÉNY Alulirttak adjuk tudtára mindenkinek kit ezen dolog most vagy jövendőben illethet, hogy a nváradi görög egyesült Fő tisztelendő Káptalanhoz folyó 1844-ik évi junius 18-án beadott folyamodásunkban híven elősorolt okokból több évekről fizetetlen lévő urasági taxa tartozásunknak melyet a főméltóságú uradalom városunkon a Tek. Megyétől kieszközlött hatalomkarral kívánna megvétetni, tökéletes leszállítására s így városunk jóllétének helyre állítására ugyancsak a NVáradi fötisztelendő g.e. Káptalantul, jelesen pedig a gondviselése alatti özvegy papnék és árvák pénztárából kölcsön felvettünk tízezer számszerint 10,000 törvényes értekű ezüst forintokat, minden forintba három ezüst huszast számítva a következő feltételek alatt: 1-ör Kötelesek leszünk ezen tőkepénznek százától hat ftjával járandó esztendei törvényes kamatját fél részenkint minden fél esztendöben haladéktalanúl kész pénzben megfizetni s Várad ra beszállitva az özvegy papnék és árvák alapítványa kezelőjének általadni. 2-or Ha a kamatokat félévenkint pontosan meg nem fizetnők: a tőkepénz azonnal felmondottnak tekintetvén az alább felidézendő törvények szerént bevehetö lészen; ellenkező esetben azonban mind két részről a hathónapi barátságos felmondás fog megtartatni. 3-or A jelen tőke pénznek nagyobb biztosítására kötelezzük magunkat s városunk minden nemes és nem nemes lakosait valamint utódainkat is minden ingó s ingatlan vagyonainkkal és pusztáinkkal az 1836: XX és 1840: XI törvények szerint akár melly bíróság előtt indítandó legrövidebb szóbeli perre mindnyájan egyikönk a másikért, egyenkint és öszvesen kölcsönös kezességet vállalván. 4-er A jelen kötelezvényt városunk saját költségével be fogjuk tábláztatni. Mellyeknek nagyobb hitelére s állandobb voltára kiadtuk ezen városi tanácsunk s választott elöljáróink aláírásával s városunk élő pecsétjével megerősített kötelező levelünket. Kelt Szalontá n Jun. 24-én 1844. azaz 10,000 ezüst forint. - Mielőttünk Ambrus János Fő Szolga-Biro Esküdt Lestyán Károly mk mint a pénz leolvasásának tanusitására, és ezen kötelezvénynek aláirására meghivott Törvényes bizonság elött. és az egész nemes és adózó közönség Szalonta Város Fö Biroja Ns Balogh Mihály mk Törvénbíró Szabó Mihály mk a továbbiakban még 22 név következik: a város elöljárói és tanácsi esküdtjei kiadta város hites jegyzője Arany János mk 1822 utántól Szalonta vagyoni állapota állandóan romlott. A bírók és a vezetők könnyelműen kezelték a közvagyont ( Móczár i. m. 82. l.). A város közönségének vagyonosabb rétege - nemesi származására hivatkozva - adózni nem akart, s ez a magatartásuk demoralizálólag hatott a lakosság többi részére is ( Móczár . i. m. 6 5. 1.). 1826-27-től kezdve alig szedett be valamit taksára az elöljáróság és a befizetetteket is másra költöttek. Az ismételt szerződéskötéseket arra használta fel a derecskei Eszterházy uradalom, hogy esetről esetre növelje jövedelmét, fokozva ezzel a szalontaiak terhét. 1702-ben 300 Ft az évi taksa, 1703-ban 675 Ft, 1728-ban 820 Ft; 1813-ban az évi váltságdíj 15 000 Ft (Szendrey i. m. 15- 16. 1., valamint Móczár i. m. 63. 1.) E három tényező magyarázza a városnak az uradalommal szembeni eladósodását. 1834-ben a taksa-hátrány 10113 Ft, 1838-ban 31537 Ft és 1840-ben 60 733 Ft ( Rozvány György i. m. III. köt. 7-8. 1.). Ekkor már perrel s különösen az orosi puszta elvételével fenyegetőzött Eszterházy tiszttartója. Így került sor a 10 000 Ft kölcsön felvételére. Ezzel sikerült megelőzni a végrehajtást; az összeg többi részét Balog Mihály főbíró nagy eréllyel behajtotta a lakosságon. A pár év múlva teljesen eladósodott Szalonta pénzügyi helyzetét 1848. jún. 21-én felülvizsgáló megyei küldöttség a szóban forgó kölcsönt nem tüntette fel az adósságok között (1ásd F.: 51 /o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ51 jegyzetét és szövegét). Ezek szerint a 10 000 Ft tőkét még ezt megelőzően visszafizették.