KÖTELEZVÉNY

Alulirttak adjuk tudtára mindenkinek kit ezen dolog most vagy jövendőben illethet, hogy a nváradi görög egyesült Fő tisztelendő Káptalanhoz folyó 1844-ik évi junius 18-án beadott folyamodásunkban híven elősorolt okokból több évekről fizetetlen lévő urasági taxa tartozásunknak melyet a főméltóságú uradalom városunkon a Tek. Megyétől kieszközlött hatalomkarral kívánna megvétetni, tökéletes leszállítására s így városunk jóllétének helyre állítására ugyancsak a NVáradi fötisztelendő g.e. Káptalantul, jelesen pedig a gondviselése alatti özvegy papnék és árvák pénztárából kölcsön felvettünk tízezer számszerint 10,000 törvényes értekű ezüst forintokat, minden forintba három ezüst huszast számítva a következő feltételek alatt:

1-ör Kötelesek leszünk ezen tőkepénznek százától hat ftjával járandó esztendei törvényes kamatját fél részenkint minden fél esztendöben haladéktalanúl kész pénzben megfizetni s Váradra beszállitva az özvegy papnék és árvák alapítványa kezelőjének általadni.

2-or Ha a kamatokat félévenkint pontosan meg nem fizetnők: a tőkepénz azonnal felmondottnak tekintetvén az alább felidézendő törvények szerént bevehetö lészen; ellenkező esetben azonban mind két részről a hathónapi barátságos felmondás fog megtartatni.

3-or A jelen tőke pénznek nagyobb biztosítására kötelezzük magunkat s városunk minden nemes és nem nemes lakosait valamint utódainkat is minden ingó s ingatlan vagyonainkkal és pusztáinkkal az 1836: XX és 1840: XI törvények szerint akár melly bíróság előtt indítandó legrövidebb szóbeli perre mindnyájan egyikönk a másikért, egyenkint és öszvesen kölcsönös kezességet vállalván.

4-er A jelen kötelezvényt városunk saját költségével be fogjuk tábláztatni.

Mellyeknek nagyobb hitelére s állandobb voltára kiadtuk ezen városi tanácsunk s választott elöljáróink aláírásával s városunk élő pecsétjével megerősített kötelező levelünket. Kelt Szalontán Jun. 24-én 1844.

azaz 10,000 ezüst forint. -

Mielőttünk

Ambrus János

Fő Szolga-Biro

Esküdt

Lestyán Károly mk

mint a pénz leolvasásának tanusitására, és ezen kötelezvénynek aláirására meghivott Törvényes bizonság elött.

és az egész nemes és

adózó közönség

Szalonta Város Fö Biroja

Ns Balogh Mihály mk

Törvénbíró

Szabó Mihály mk

[szerkesztői feloldás]

a továbbiakban még 22 név következik: a város elöljárói és tanácsi esküdtjei

kiadta város hites jegyzője

Arany János mk

n

Jegyzet 1822 utántól Szalonta vagyoni állapota állandóan romlott. A bírók és a vezetők könnyelműen kezelték a közvagyont (

Móczár

Móczár József

i. m. 82. l.). A város közönségének vagyonosabb rétege - nemesi származására hivatkozva - adózni nem akart, s ez a magatartásuk demoralizálólag hatott a lakosság többi részére is (

Móczár

Móczár József

. i. m. 6 5. 1.). 1826-27-től kezdve alig szedett be valamit taksára az elöljáróság és a befizetetteket is másra költöttek. Az ismételt szerződéskötéseket arra használta fel a derecskei Eszterházy uradalom, hogy esetről esetre növelje jövedelmét, fokozva ezzel a szalontaiak terhét. 1702-ben 300 Ft az évi taksa, 1703-ban 675 Ft, 1728-ban 820 Ft; 1813-ban az évi váltságdíj 15 000 Ft (Szendrey i. m. 15- 16. 1., valamint

Móczár

Móczár József

i. m. 63. 1.) E három tényező magyarázza a városnak az uradalommal szembeni eladósodását. 1834-ben a taksa-hátrány 10113 Ft, 1838-ban 31537 Ft és 1840-ben 60 733 Ft ( Rozvány György i. m. III. köt. 7-8. 1.). Ekkor már perrel s különösen az orosi puszta elvételével fenyegetőzött Eszterházy tiszttartója. Így került sor a 10 000 Ft kölcsön felvételére. Ezzel sikerült megelőzni a végrehajtást; az összeg többi részét Balog Mihály főbíró nagy eréllyel behajtotta a lakosságon. A pár év múlva teljesen eladósodott Szalonta pénzügyi helyzetét 1848. jún. 21-én felülvizsgáló megyei küldöttség a szóban forgó kölcsönt nem tüntette fel az adósságok között (1ásd F.: 51 jegyzetét és szövegét). Ezek szerint a 10 000 Ft tőkét még ezt megelőzően visszafizették.

AJOM13

Megjegyzések: