TEKINTETES URADALOM ! Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Vámos Violetta Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ22 /o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ22 Feltehetően Nagyvárad on készült. A címzés, a szövegközti megszólítás, a keltezés és az aláírás helyét szabadon hagyták. Ezt A. töltötte ki sajátkezűleg. A körlevélből bizonyára néhány száz darabot sokszorosítottak, s a megyébe és az ország távolabbi részeibe is elküldték. Az itten ismertetett a Marienfeld-i uradalomhoz (Arad megye , jelenleg Nagyteremia község) címezte A. , ahonnan az Aradi Állami Levéltárba került. 1957-ben talált rá Rusu Alecsandru levéltár-igazgató. A nyomtatvány egy példányát őrzi a Kecskeméti Állami Levéltár is. Először, a helyesírás modernizálásával: Rozvány György : A szalontai tűzvész és Arany János. SzlL 1897. máj. 2. Rusu Alecsandru : Vörös Lobogó 1957. febr. 24. Közlés innen. Románia Arad Aradi Állami Levéltár, Kecskeméti Állami Levéltár Az A. által fogalmazott felhívás a tűzvész áldozatainak megsegítésére az általában használt ívek rectojára nyomtatva. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIII. kötet Hivatali iratok 1. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Dánielisz Endre KOHA_AUTH:106088 Törös László KOHA_AUTH:233260 Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1966 Budapest Akadémiai Kiadó felhívás Kiadott. Teljes. Nagyszalonta Arany János Kenyeres János Marienfeld-i uradalom Nagyteremia TEKINTETES URADALOM ! Leirhatlan a keserv, az inség és nyomor, mellynek tördelt hangjait és elalélt nyögéseit tolmácsolják jelen soraink. SZALONTA , egyike Biharmegye legnépesb mezővárosainak, irtózatos tűzveszély áldozatává lett. Folyó april 17-ke volt a végzetes nap, mellynek déli óráiban egy rettenetes orkán, kevés idő alatt, füstfelleggel vastagon borított lángtengerré változtatta a várost s megmenthetlenül elemésztette, alig hagyván meg annak egy ötödrészét. Templomunk, tornyunk leégett, harangjaink olvadtan lehulltak, leégett egyik lelkészi, két tanitói lak, városházunk minden irományokkal, több megyei épület, ezek közt a katonaélelmi raktár. Az elhamvadt magánházak számát könnyen tehetjük egy ezerre, ide nem számítva más, gazdasági épületeket, malmokat stb., mellyek sokkal nagyobb számmal lettek a pusztitó elem martalékivá. Legtöbbnek a háza, kamarák és magtárak közül a bensőjét sem lehetett megvédeni; s e miatt az éhenhalásra jutott, hajléktól, sőt testi ruházattól is megfosztatott szerencsétlenek száma iszonyúan nagy. Illy boldogtalan körülmények közt nincs mit tenni, mint azokhoz, kiket a gondviselés javaiknak hasonló pusztulásátol mostan megőrzött, rögtöni segélyért kiáltani fel: hogy ne kénytelenittessenek éhen veszni azok, kik csak imént alig ragadhaták ki nyomorú életöket a dühöngő vész nyílt torkából. E célból bátrak vagyunk azon alázatos kérelemmel járulni a Tekintetes Uradalomhoz, hogy nyujtandó adomány, vagy egybegyüjtendő segély által e megmérhetlen ínséget némileg enyhitni méltoztassa. Teljes tisztelettel maradván Szalontá n, april 29 1847. A Tekintetes Uradalomnak alázatos szolgája Arany János sk. másodjegyző Szalonta város fő birája és tanácsa Szalonta város elöljárósága minden eszközt megragadott, hogy a tűzkárosultakon segítsen. Kenyeres János főbíró mellett A. ugyancsak sokat vállalt magára a temérdek feladatból. Jegyzője lett annak a megyei bizottságnak, amely a segélynyújtást megszervezte és az adományokat továbbította. Ez Várad on működött, de néha Szalontá ra is kiszállt. Közvetlenül a helyszínen adódó kérdések megoldására a megye fiók-bizottságot alakított Szalontá n. E kettő együttműködését éppen A. személye biztosította, mivel ez utóbbinak is ő volt a jegyzője. Ebben a beosztásban - Kenyeres főbíróval és Rozvány György ügyvéddel együtt - foglalkozott a város újjáépítésének, a szükséges pénzalap előteremtésének általános kérdéseivel, de az olyan folyó ügyek is reá hárultak, mint a napi kenyér- és a gyorssegélyosztás. A múlhatatlanul szükséges több tízezer forintot a lakosoknak nyárvégén várható bevételén kívül nagyobb kölcsönök felkérése és a közadakozás megszervezése útján kívánták biztosítani. Ezt az utóbbi célt szolgálta a fentiekben ismertetett körlevél, valamint az F.: 28 sz. /o:ajom13-lev.tei.XIIINSZ28 kérvény. A felhívásra válaszolva a marienfeldi uradalom 82 forintot adományozott Szalontá nak. Kenyeres János (1818-1881) szalontai származású, jogi végzettségű birtokos. 1845-ben, fiatalon szülővárosa főbírájává választották; 1847 őszén lemondott. Intézkedéseivel Szalonta felvirágzását akarta elősegíteni. A lakosság maradi rétege támadta, gáncsolta. Pénzügyi elgondolásai nem bizonyultak helyeseknek. 1847 végétől visszavonult a közélettől, és gazdálkodással foglalkozott. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban szolgabíró lett Szalontá n. Az ekkor állás nélkül tengődő A. -t maga mellé vette írnoknak, és a saját jövedelméből fizette. Érdeme, hogy A. -t megvédte minden kellemetlenségtől, és mellé állott, amikor a megyei hatóságok A. alkalmazását kifogásolták. A. mindvégig jó barátságban élt Kenyeres sel, sőt - amikor jó anyagi helyzetbe került - 10 000 forintot kölcsönzött neki; ez Kenyeres halála után is fennmaradt. A. a kamatot rendszeresen megkapta; majd a család a tőkét is visszafizette. Rozvány György (1819- 1902) macedon kereskedő-családból származott. Jogot végzett. 1839-ben egyike volt az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőinek. Ő hozta haza Kufstein ből Lovassy László t. 1841-től hat éven át Noko János marienfeldi uradalmában dolgozott. 1847-ben szülővárosában, Nagyszalontá n lett önálló ügyvéd. Nemzetőr-hadnagyként vett részt a szabadságharcban. Későbbi éveiben is ügyvédi gyakorlatot folytatott. Volt közjegyző és két évig szalontai főbíró. A Rozvány-család és A. között bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki. Helyi, váradi és pesti lapokban számtalan visszaemlékezést közölt A. -ról. Történelmi és helytörténeti kutatással, valamint irodalommal is foglalkozott. Legjelentősebb műve: Nagyszalonta mezőváros történelme, három kötetben. Sokat buzgólkodott az A.-múzeum létrehozásán és gyarapításán.