Aranysárkány fejléc kép
 
TEKINTETES URADALOM !  
  Leirhatlan a keserv, az inség és nyomor, mellynek tördelt hangjait és elalélt nyögéseit tolmácsolják jelen soraink. SZALONTA, egyike Biharmegye legnépesb mezővárosainak, irtózatos tűzveszély áldozatává lett. Folyó april 17-ke volt a végzetes nap, mellynek déli óráiban egy rettenetes orkán, kevés idő alatt, füstfelleggel vastagon borított lángtengerré változtatta a várost s megmenthetlenül elemésztette, alig hagyván meg annak egy ötödrészét. Templomunk, tornyunk leégett, harangjaink olvadtan lehulltak, leégett egyik lelkészi, két tanitói lak, városházunk minden irományokkal, több megyei épület, ezek közt a katonaélelmi raktár. Az elhamvadt magánházak számát könnyen tehetjük egy ezerre, ide nem számítva más, gazdasági épületeket, malmokat stb., mellyek sokkal nagyobb számmal lettek a pusztitó elem martalékivá. Legtöbbnek a háza, kamarák és magtárak közül a bensőjét sem lehetett megvédeni; s e miatt az éhenhalásra jutott, hajléktól, sőt testi ruházattól is megfosztatott szerencsétlenek száma iszonyúan nagy.  
  Illy boldogtalan körülmények közt nincs mit tenni, mint azokhoz, kiket a gondviselés javaiknak hasonló pusztulásátol mostan megőrzött, rögtöni segélyért kiáltani fel: hogy ne kénytelenittessenek éhen veszni azok, kik csak imént alig ragadhaták ki nyomorú életöket a dühöngő vész nyílt torkából.  
  E célból bátrak vagyunk azon alázatos kérelemmel járulni a Tekintetes Uradalomhoz, hogy nyujtandó adomány, vagy egybegyüjtendő segély által e megmérhetlen ínséget némileg enyhitni méltoztassa.  
  Teljes tisztelettel maradván  
  Szalontán, april 29 1847.  
  A Tekintetes Uradalomnak  
  alázatos szolgája  
  másodjegyző  
  Szalonta város fő birája  
  és tanácsa  
 
n
Jegyzet Szalonta város elöljárósága minden eszközt megragadott, hogy a tűzkárosultakon segítsen. Kenyeres János főbíró mellett
A.
Arany János
ugyancsak sokat vállalt magára a temérdek feladatból. Jegyzője lett annak a megyei bizottságnak, amely a segélynyújtást megszervezte és az adományokat továbbította. Ez Váradon működött, de néha Szalontára is kiszállt. Közvetlenül a helyszínen adódó kérdések megoldására a megye fiók-bizottságot alakított Szalontán. E kettő együttműködését éppen
A.
Arany János
személye biztosította, mivel ez utóbbinak is ő volt a jegyzője. Ebben a beosztásban -
Kenyeres
Kenyeres János
főbíróval és Rozvány György ügyvéddel együtt - foglalkozott a város újjáépítésének, a szükséges pénzalap előteremtésének általános kérdéseivel, de az olyan folyó ügyek is reá hárultak, mint a napi kenyér- és a gyorssegélyosztás. A múlhatatlanul szükséges több tízezer forintot a lakosoknak nyárvégén várható bevételén kívül nagyobb kölcsönök felkérése és a közadakozás megszervezése útján kívánták biztosítani. Ezt az utóbbi célt szolgálta a fentiekben ismertetett körlevél, valamint az F.: 28 sz. kérvény. A felhívásra válaszolva a marienfeldi uradalom 82 forintot adományozott Szalontának.
[szerkesztői feloldás]
Kenyeres János (1818-1881) szalontai származású, jogi végzettségű birtokos. 1845-ben, fiatalon szülővárosa főbírájává választották; 1847 őszén lemondott. Intézkedéseivel Szalonta felvirágzását akarta elősegíteni. A lakosság maradi rétege támadta, gáncsolta. Pénzügyi elgondolásai nem bizonyultak helyeseknek. 1847 végétől visszavonult a közélettől, és gazdálkodással foglalkozott. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban szolgabíró lett Szalontán. Az ekkor állás nélkül tengődő
A.
Arany János
-t maga mellé vette írnoknak, és a saját jövedelméből fizette. Érdeme, hogy
A.
Arany János
-t megvédte minden kellemetlenségtől, és mellé állott, amikor a megyei hatóságok
A.
Arany János
alkalmazását kifogásolták.
A.
Arany János
mindvégig jó barátságban élt
Kenyeres
Kenyeres János
sel, sőt - amikor jó anyagi helyzetbe került - 10 000 forintot kölcsönzött neki; ez
Kenyeres
Kenyeres János
halála után is fennmaradt.
A.
Arany János
a kamatot rendszeresen megkapta; majd a család a tőkét is visszafizette.
[szerkesztői feloldás]
Rozvány György (1819- 1902) macedon kereskedő-családból származott. Jogot végzett. 1839-ben egyike volt az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőinek. Ő hozta haza Kufsteinből Lovassy Lászlót. 1841-től hat éven át Noko János marienfeldi uradalmában dolgozott. 1847-ben szülővárosában, Nagyszalontán lett önálló ügyvéd. Nemzetőr-hadnagyként vett részt a szabadságharcban. Későbbi éveiben is ügyvédi gyakorlatot folytatott. Volt közjegyző és két évig szalontai főbíró. A Rozvány-család és
A.
Arany János
között bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki. Helyi, váradi és pesti lapokban számtalan visszaemlékezést közölt
A.
Arany János
-ról. Történelmi és helytörténeti kutatással, valamint irodalommal is foglalkozott. Legjelentősebb műve: Nagyszalonta mezőváros történelme, három kötetben. Sokat buzgólkodott az A.-múzeum létrehozásán és gyarapításán.
 
 

Megjegyzések:

Feltehetően Nagyváradon készült. A címzés, a szövegközti megszólítás, a keltezés és az aláírás helyét szabadon hagyták. Ezt
A.
Arany János
töltötte ki sajátkezűleg. A körlevélből bizonyára néhány száz darabot sokszorosítottak, s a megyébe és az ország távolabbi részeibe is elküldték. Az itten ismertetett a Marienfeld-i uradalomhoz (Arad megye, jelenleg Nagyteremia község) címezte
A.
Arany János
, ahonnan az Aradi Állami Levéltárba került. 1957-ben talált rá Rusu Alecsandru levéltár-igazgató. A nyomtatvány egy példányát őrzi a Kecskeméti Állami Levéltár is.