I. JELENTÉS a történettudományi nagyjutalomról.

I. JELENTÉS

a történettudományi nagyjutalomról.

A Történettudományi Osztály egyhangú ajánlatára az 1862 — 7. évkörre eső akad. nagyjutalom

Horváth Mihály

„Magyarország Történelme" IV — VI. köteteinek ítéltetett, mint a mely munka nemcsak a kézenforgó adatokat dolgozza föl lelkiösmeretes pontossággal, hanem kézirati forrásokat is használt, s ily módon míg egyfelől a tudományt előbb vitte, másfelől hazafias szelleme, s könnyed, folyékony irálya által a nagy közönség közé is utat talált tiszta világnézettel, emelkedett szellemmel, hazafias buzgalommal van írva, különben is egy, a történettudománynak szentelt élet buvárkodásának gyümölcse, s e koszorúzással épen ez iránti elismerésének kívánt kifejezést adni a Történettud. Osztály, miben osztozott az egész Akadémia.

Arany János

titoknok.

II. JELENTÉS

aMarczibányi-mellékjutalomról.

A Marczibányi alapítványból a nagyjutalommal egyidőben kiadatni szokott mellékjutalom az 1862—7 között megjelent, s a történelmi szakba tartozó munkák közöl, a Történettud. Osztály jelentése alapján

Nagy Iván

„Magyarország családai" c. munkája IX—XII. köteteinek ítéltetett, mert e munka egy elhanyagolt de szorosan történeti ágat mível, eddig nem ismert adatokat nagy számmal hoz napfényre, viszonyaink közt elég terjedelmesen s nevezetes részben elég alapos kritikával van kidolgozva.

Arany János

titoknok.

III. JELENTÉS

az 1868-iki Sámuel-díjról.

A Nyelv- és széptudom. Osztály jelentése alapján, az 1868. évre szóló Sámuel-díj az ua. évben nyomtatva megjelent nyelvtudományi értekezések közöl, Budenz József „Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szó-egyezések" című dolgozatának ítéltetett, mint a mely a legközelebbi rokon-nyelvek közt a szóhasonlítást, a tudományunk rendelkezésére álló összes nyelvanyagból és az egész szókincsen keresztül, oly alapossággal tárgyalja, hogy ezzel a tudományos egybehasonlítás legbiztosabb alapja le van téve; s a mely egyszersmind rokon nyelveink összehasonlításának eddigi és még várandó eredményét összefoglalván, úgy állítja elénk, hogy azt más nyelvrokonsági téren folyó és folyt hasonlításokkal is össze lehet mérni; s így a tudományos vizsgálót erre nézve is tökéletesen tájékoztatja.

Arany János

titoknok.

n

Jegyzet Budenz József ről: lásd jegyzetünket.

IV. JELENTÉS

a Marczibányi nyelvtudományi pályázatról.

A Marczibányi nyelvtud. pályakérdésre: „Az igeidők elmélete" érkezett két pályámunka közöl az I. számút (Spectatum admissi jeligével) a 3 bíráló egyező véleménye alapján az Osztály olyannak jelentvén, mely a kérdéssel tulajdonképen nem is foglalkozik, s egyébként is gyarló: ez mellőztetett. Ellenben a II. sz. „O tempora! o mores!" jeligés munkát az osztály jutalomra és kiadásra ajánlotta, mint a mely 3 bíráló egyező véleménye szerint, nagy szorgalommal van kidolgozva, s bár egyik bíráló jutalomra nem tartja érdemesnek, mivel szerinte a szerző sokban nem értette jól a régi irodalmat, nem is az egészet kutatta át s az abból elvont tanulság ellen is kifogásai vannak; bár egy másik bíráló sem helyesli szerzőnek minden állítását, polemicus kifakadásait, s ezeket kihagyatni javasolja: mindazáltal két bíráló nagybecsű dolgozatnak itéli e munkát, mert az igeidők fogalmát helyesen határozván meg, a magyar igeidők valódi jelentését a régi irodalomból — még pedig ennek nemcsak közkézen forgó, hanem ritka sőt néha legritkább emlékeiből is — merített felette számos példával igyekszik kimutatni, melyek irányában az új és újabb írók eljárása nagy bizonytalanságot tüntet fel; tárgyát sohasem téveszti szem elől s minden oldalról élesen megvilágítja; a régi irodalom nyelvében tökéletesen otthonos; előadása világos, s így a feladatot egészben jelesen oldván meg, mind jutalomra, mind kiadásra érdemes.

E szerint a Marczibányi 40 arany jutalom a II. sz. pályamunkának itéltetett, melynek jeligés levele felbontatván, abból Szarvas Gábor pozsonyi kir. gimn. tanár neve tűnt ki; ; a másik pályamunka jeligés levele felbontatlanul tűznek adatott.

Arany János

titoknok.

V. JELENTÉS

a Marczibányi másik pályázatról.

A másik pályakérdésre, mely „Pázmány Péter magyar nyelve sajátságainak részletes felmutatását s jellemzését" követelte, beérkezett egy pályaművet (jeligéje: „Régi dicsőségünk" stb) az I. osztály se jutalomra, sem kiadásra nem ajánlotta, mivel a munka sem alakilag, sem tartalmilag nem olyan, hogy azt csak dicséretre is érdemesnek lehetne tartani; mert szerzője azt hivén, hogy megfelel a pályakérdésre, ha

Pázmány

Pázmány Péter

némely munkáiból példákat hoz fel s egyebet sem mond nyelve jellemzésére, mint hogy ez „tiszta törzsökös magyar nyelv, könnyen folyó, a nép közt ma is dívó szólásmódokkal, kifejezésekkel, példaszókkal teljes, bő, mégis ment minden szódagálytól stb.", nem fogta fel, annál kevésbbé oldotta meg a kérdést, mert művének elolvasása után is azt kell még kérdenünk: mi hát a Pázmány magyar nyelvének sajátsága és jelleme?

E szerint a pályamunka jeligés levele felbontatlanul átadatott az enyészetnek.

Arany János

titoknok.

VI. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi irodalomtörténeti pályázatról.

A M. Hölgyek alapítványából kitűzött jutalomra érkezett „Római Irodalom-történet" c. egy pályamunkát a nyelv- és széptud. osztály nem tartotta jutalomra méltónak, mert az, -két bíráló egyező véleménye szerint, egy többfelől egybeszedett, hol tágan, hol szűken szerkesztett, egyöntetűség nélküli rhapsodia, melyből az előterjesztett tárgyat, a maga kellő világában, tisztán felfogni s oly eredménnyel, minőt a kézikönyvektől várni szoktunk, tanulmányozni nem lehet; mert az nem tudományos, bár népszerű előadású kézikönyv, minő feladva volt, hanem iskolai száraz kivonat, s még mint iskolai compendium sem üti meg a mértéket; előadása is gyarló, következetlen.

Minek alapján a jutalom ezúttal ki nem adatván, a pályamunka jeligés levele („Keressétek az alkalmat stb.") felbontatlanul elégettetett.

Arany János

titoknok.

VII. JELENTÉS

a Hölgyalapitványi bölcsészeti pályázatról.

A M. Hölgyek alapítványából kitűzött jutalomra érkezett egy pályamunka, a „Bölcsészeti Erkölcstan Kézikönyve", melynek jeligéje „Maxima enim morum semper sapientia virtus", a Philosophiai Osztály jelentése alapján nem ítéltetett méltónak a jutalomra. Ugyanis 3 bíráló egyhangú véleménye szerint, hiányoznak belőle a bölcsészeti vizsgálódás fő kellékei: a nyomon járó szabatos gondolkodás, a tárgy teljes és tiszta átértése, s ennélfogva a következetes és szabatos kifejezések nem elég tiszták s érthetők; továbbá nem képez egy oly rendszert, mely az erkölcstan tárgyát t.i. az erkölcsi életet, minden oldaláról s kifejlődése minden stádiumán kimerítően tárgyalná. Az erkölcsi élet több lényeges oldala (pl. a lelkiismeret) s az erkölcsi világ lényeges körei érintve sincsenek benne. Szerzőtől nem lehet megtagadni az olvasottságot, de az az olvasottakat csak összehalmozta, a nélkül, hogy egy rendezett ismeretkört alkothatott volna; s így ellenkező nézetek vannak egymás mellé rakva, s tele van heterogén nézetekkel az egész mű.

E szerint jeligés levele felbontatlanul átadatott az enyészetnek.

Arany János

titoknokl

VIII. JELENTÉS

a Gorove-pályázatról.

A Gorove-alapítványból feltett jutalomkérdésre: „Magyarország címere és színei" érkezett egyetlen pályamű, melynek jeligéje „Vérmezejű süveg", a Történettud. Osztály jelentése alapján jutalomra és kiadásra méltónak itéltetett; mivel két bíráló egyező véleménye szerint, szerző a munka első részének (címer) jogi és történelmi állását eléggé behatóan s a történelmi buvárlás mai szinvonalán tárgyalta; a második részt is (színek), tekintetve a fenlevő adatok elégtelenségét, elég helyesen tárgyalta; egész munkája pedig lelkiismeretesen van összeállítva, kútfő-ismeretünk szinvonalán áll, s tudományos beccsel bir, egyes, a dolog lényegére nem tartozó fogyatkozásai dacára is. — Minélfogva a jeligés levél felbontatván, abból e név:

Ivánfi

Ivánfi Ede

(előbb

Jancsik

Ivánfi Ede

)

Ede

Ivánfi Ede

, kegyesrendi tanár, Nagybecskereken tűnt, ki s szerzőnek a jutalom kiadatni határoztatott

Arany János

titoknok.

IX. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi régiségtani pályázatról.

A „Görög Államrégiségek" c. kézikönyvre kitűzött jutalomra beérkezett 3 pályamunka közől a Történettud. Osztály a III. számút —„Az ember életének stb" jeligéjűt irodalmi szinvonal alatt állónak, az I. számút pedig, melynek jeligéje „Vos exemplaria graeca", bár nem absolute rossznak de a pályadíjra méltatlannak, itélvén: a II. számút, mely „Habet autem etc." Ciceróból vett jelmondatot visel, — ajánlotta jutalomra és kiadásra. Mert bár, a birálók szerint, vannak is nyelvi és (idegen nevekben) ortografiai fogyatkozásai, melyeket a kiadás előtt okvetlen ki kell javítani: de mivel szerző a forrásokat elég jól használta, széles olvasottságot, önálló gondolkodást s felfogást tanúsít, az egyes részek kidolgozásában (a terjedelmesen kezelt földrajz kivételével) kellő arányt tart, s feladata legfontosabb s legnehezebb részét, a hellen alkotmányok fejlődésének s hatásának leírását, alaposan megfejtette; két bíráló által egy ellenében jutalomra érdemesnek mondatott ki.

Mihez képest a II. sz. pályamunkának a jutalom odaitéltetvén, felbontott jeligés leveléből e név: Pór Antal nagyszombati gymn. tanár tünt ki, egyszersmind azon nyilatkozat, hogy nyert jutalmát egy új pályahirdetésre felajánlja.

Arany János

titoknok.

X. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi természettudományi pályázatról.

A M. Hölgyek alapítványából kitűzött feladatra: „Az állati élettan kézikönyve" beérkezett két pályaműnek egyikét sem ajánlotta jutalomra a Természettudományi Osztály. Az I. sz. „Ami az embert stb." jeligét viselő s dacára jó előadásának, nem alapos, nem egyező a tudomány jelen állásával, hanem sok hibás és elavult nézetet tartalmaz; másik bíráló szerint épen gyenge írásbeli gyakorlat; a II. sz. görög jeligés pályamunka egyik bíráló szerint az újabb tudomány szinvonalán van ugyan tartva, de sok helyen téves fogalmakat nyilvánít, irálya nem tiszta, előadása nem folyékony; a másik szerint kitűnik szerző terjedelmes olvasottsága, de tárgyának még nem ura, hanem dicséretes szorgalmú és szép törekvésű kezdö látszik előttünk állni, kinek e munkára fordított fáradsága az anyagi 300 ft jutalmat megérné ugyan, de távolról sem érdemes azon erkölcsi jutalomra, melyet az Akadémia koszorúja nyujt.

Ehhezképest a jutalom ki nem adása elhatároztatott, s a jeligés levelek felbontatlanul a lángok martalékává lettek.

Arany János

titoknok.

XI. JELENTÉS

a Hölgyalapítványi természettudományi másik jutalomról.

A Magyar Hölgyek alapítványából a „Fűvészet Alapvonalai" kézikönyvére hirdetett jutalom egy pályamunkát eredményezett, melynek jeligéje „Önismeretre a természet megfigyelése által juthatni".

A Természettudományi Osztály jelentése alapján az Akadémia e pályaművet jutalomra és kiadásra méltónak itélte, azon kikötéssel azonban, hogy szerző a három bíráló által kijegyzett pontokat, azok utasítása szerint, javítsa ki. Indokai a bírálók itéletének, hogy a munka a tudomány mostani állásához mérten, népszerűen, s oly kellemes és tanulságos modorban van tárgyalva, hogy a füvészetet még azokkal is megkedvelteti, kik attól eddig idegenkedtek, s bevezeti őket a tovább haladhatásra; másik bíráló szerint is sok olvasható anyagot s ügyes rendben tartalmaz.

Ezek alapján a jutalom odaitéltetvén, felbontott jeligés leveléből e név tünt ki: Dr. Soltész János ,

Sáros-Patak

Sárospatak

on.

Kelt

Pest

Budapest

en, a M. T. Akadémia 1869. ápr. 13-án tartott nagygyűléséből.

Arany János

titoknok.

XII. JELENTÉS

a MTA új választásairól: