I. JELENTÉS a történettudományi nagyjutalomról. II. JELENTÉS aMarczibányi-mellékjutalomról. III. JELENTÉS az 1868-iki Sámuel-díjról. IV. JELENTÉS a Marczibányi nyelvtudományi pályázatról. V. JELENTÉS a Marczibányi másik pályázatról. VI. JELENTÉS a Hölgyalapítványi irodalomtörténeti pályázatról. VII. JELENTÉS a Hölgyalapitványi bölcsészeti pályázatról. VIII. JELENTÉS a Gorove-pályázatról. IX. JELENTÉS a Hölgyalapítványi régiségtani pályázatról. X. JELENTÉS a Hölgyalapítványi természettudományi pályázatról. XI. JELENTÉS a Hölgyalapítványi természettudományi másik jutalomról. XII. JELENTÉS a MTA új választásairól: Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Szolnoki Anna Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom14-lev.tei.XIV368-380 /o:ajom14-lev.tei.XIV368-380 Horváth MihályKOHA_AUTH:113474 1809 —1878; ak. vál.: 1839. — ak. nagyjutalmas, a tört. biz. előadója, a II. oszt. elnöke. A 48-as szereplése miatt 1867-ig emigrációban élvén HatvaniKOHA_AUTH:113474 álnéven küldte haza tanulmányait az MTA-nak, mely az ún. Brüsszeli Levéltár köteteiként adta ki az MHHS-ben. Emlékb. Salamon FerencKOHA_AUTH:151520 től: Évk. XVI. köt. 6. f. Nagy IvánKOHA_AUTH:138808 1824—1898; ak. vál.: 1858. Ak. jutalomdijas és több biz. előadója, s műveiből több kötetet adtak az MHHS-ban (Mátyás-kori diplomatia, Thököly, Brutus János naplója stb.) — 13 köt. főművét a most közölt Marczibányi-díjjal tüntette ki az MTA ngy.-e. Szarvas Gábor 1832—1895; ak. vál.: 1871. Előbb pozsonyi, azután pesti egyet. tanár, nyelvtudós, ak. biz. tag, s több jutalomdíj nyertese, az MTA Nyelvtörténéti Szótárának szerkesztője. — Emlékb. Simonyi Zsigmond tól: Eml. XV/8. Ivánfi Ede 1821 — 1900. ak. biz. tag, klasszika-filológus, gimnáziumi tanár. Pór Antal 1834—1911; ak. vál.: 1872. — ak. biz. tag, görögrómai történész. Emlékb. Karácsonyi János tól: Eml. XVI. köt. 5. Soltész János 1809—1879; orvos és természetrajzi, főiskolai tanár. Hörnes Móric 1804—1876; ak. k. t.: 1865. Osztrák paleontológus és ásványtani professzor Bécsben. Több száz cikke közül az MTA-ban ismertettek néhányat. Az újon választott tagok: Klein L. Gyula 1804—1876; ak. k. t.: 1869. Orvos, esztéta és irodalomtörténész; magyarországi születésű és nyelvünkön is írt. Emlékb. Heinrich Gusztáv tól: Nyelvtud. Értek. IX. köt. Engel Ernő 1821 — 1896; k. t.: 1869. Német közgazdász, egyet. tanár és statisztikus. Emlékb. Földes Bélá tól: Eml. XVII. köt. 12. f. Ascherson Pál k. t.: 1834—1913. Berlini természettudós, a Fertő­tóról írt monográfiát, hazánkban többször utazott. Hirschler Ignác lev. t.: 1823—1892; ak. vál.: 1869. Szemész, a hazai zsidóság megmagyarosodásának harcosa, ak. biz. tagja; hitközségi elnök. Say Mór 1830—1885; ak. vál.: 1869.; ak. vegyész, majd egyet. tanár, ak. biz. tag. Megjelentek az Évk. XIII. köt. 2. f. 23-33. lapján. - Kézirata nincs meg. Ismeretlen. Arany János KOHA_AUTH:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XIV. kötet Hivatali iratok 2. ISBN:9630500396 editor Keresztury Dezső KOHA_AUTH:115470 arranged for publication Gergely Pál lector Barta János KOHA_AUTH:99581 1964 Budapest Akadémiai Kiadó jelentés Kiadatlan. Teljes. Budapest Arany JánosKOHA_AUTH:96679 I. JELENTÉS a történettudományi nagyjutalomról. A Történettudományi Osztály egyhangú ajánlatára az 1862 — 7. évkörre eső akad. nagyjutalom Horváth MihályKOHA_AUTH:113474 „Magyarország Történelme" IV — VI. köteteinek ítéltetett, mint a mely munka nemcsak a kézenforgó adatokat dolgozza föl lelkiösmeretes pontossággal, hanem kézirati forrásokat is használt, s ily módon míg egyfelől a tudományt előbb vitte, másfelől hazafias szelleme, s könnyed, folyékony irálya által a nagy közönség közé is utat talált tiszta világnézettel, emelkedett szellemmel, hazafias buzgalommal van írva, különben is egy, a történettudománynak szentelt élet buvárkodásának gyümölcse, s e koszorúzással épen ez iránti elismerésének kívánt kifejezést adni a Történettud. Osztály, miben osztozott az egész Akadémia. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. II. JELENTÉS aMarczibányi-mellékjutalomról. A Marczibányi alapítványból a nagyjutalommal egyidőben kiadatni szokott mellékjutalom az 1862—7 között megjelent, s a történelmi szakba tartozó munkák közöl, a Történettud. Osztály jelentése alapján Nagy IvánKOHA_AUTH:138808 „Magyarország családai" c. munkája IX—XII. köteteinek ítéltetett, mert e munka egy elhanyagolt de szorosan történeti ágat mível, eddig nem ismert adatokat nagy számmal hoz napfényre, viszonyaink közt elég terjedelmesen s nevezetes részben elég alapos kritikával van kidolgozva. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. III. JELENTÉS az 1868-iki Sámuel-díjról. A Nyelv- és széptudom. Osztály jelentése alapján, az 1868. évre szóló Sámuel-díj az ua. évben nyomtatva megjelent nyelvtudományi értekezések közöl, Budenz József „Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szó-egyezések" című dolgozatának ítéltetett, mint a mely a legközelebbi rokon-nyelvek közt a szóhasonlítást, a tudományunk rendelkezésére álló összes nyelvanyagból és az egész szókincsen keresztül, oly alapossággal tárgyalja, hogy ezzel a tudományos egybehasonlítás legbiztosabb alapja le van téve; s a mely egyszersmind rokon nyelveink összehasonlításának eddigi és még várandó eredményét összefoglalván, úgy állítja elénk, hogy azt más nyelvrokonsági téren folyó és folyt hasonlításokkal is össze lehet mérni; s így a tudományos vizsgálót erre nézve is tökéletesen tájékoztatja. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. Budenz József ről: lásd /o:ajom14-lev.tei.XIV212 jegyzetünket. IV. JELENTÉS a Marczibányi nyelvtudományi pályázatról. A Marczibányi nyelvtud. pályakérdésre: „Az igeidők elmélete" érkezett két pályámunka közöl az I. számút (Spectatum admissi jeligével) a 3 bíráló egyező véleménye alapján az Osztály olyannak jelentvén, mely a kérdéssel tulajdonképen nem is foglalkozik, s egyébként is gyarló: ez mellőztetett. Ellenben a II. sz. „O tempora! o mores!" jeligés munkát az osztály jutalomra és kiadásra ajánlotta, mint a mely 3 bíráló egyező véleménye szerint, nagy szorgalommal van kidolgozva, s bár egyik bíráló jutalomra nem tartja érdemesnek, mivel szerinte a szerző sokban nem értette jól a régi irodalmat, nem is az egészet kutatta át s az abból elvont tanulság ellen is kifogásai vannak; bár egy másik bíráló sem helyesli szerzőnek minden állítását, polemicus kifakadásait, s ezeket kihagyatni javasolja: mindazáltal két bíráló nagybecsű dolgozatnak itéli e munkát, mert az igeidők fogalmát helyesen határozván meg, a magyar igeidők valódi jelentését a régi irodalomból — még pedig ennek nemcsak közkézen forgó, hanem ritka sőt néha legritkább emlékeiből is — merített felette számos példával igyekszik kimutatni, melyek irányában az új és újabb írók eljárása nagy bizonytalanságot tüntet fel; tárgyát sohasem téveszti szem elől s minden oldalról élesen megvilágítja; a régi irodalom nyelvében tökéletesen otthonos; előadása világos, s így a feladatot egészben jelesen oldván meg, mind jutalomra, mind kiadásra érdemes. E szerint a Marczibányi 40 arany jutalom a II. sz. pályamunkának itéltetett, melynek jeligés levele felbontatván, abból Szarvas Gábor pozsonyi kir. gimn. tanár neve tűnt ki; ; a másik pályamunka jeligés levele felbontatlanul tűznek adatott. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. V. JELENTÉS a Marczibányi másik pályázatról. A másik pályakérdésre, mely „Pázmány Péter magyar nyelve sajátságainak részletes felmutatását s jellemzését" követelte, beérkezett egy pályaművet (jeligéje: „Régi dicsőségünk" stb) az I. osztály se jutalomra, sem kiadásra nem ajánlotta, mivel a munka sem alakilag, sem tartalmilag nem olyan, hogy azt csak dicséretre is érdemesnek lehetne tartani; mert szerzője azt hivén, hogy megfelel a pályakérdésre, ha PázmányKOHA_AUTH:122029 némely munkáiból példákat hoz fel s egyebet sem mond nyelve jellemzésére, mint hogy ez „tiszta törzsökös magyar nyelv, könnyen folyó, a nép közt ma is dívó szólásmódokkal, kifejezésekkel, példaszókkal teljes, bő, mégis ment minden szódagálytól stb.", nem fogta fel, annál kevésbbé oldotta meg a kérdést, mert művének elolvasása után is azt kell még kérdenünk: mi hát a Pázmány magyar nyelvének sajátsága és jelleme? E szerint a pályamunka jeligés levele felbontatlanul átadatott az enyészetnek. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. VI. JELENTÉS a Hölgyalapítványi irodalomtörténeti pályázatról. A M. Hölgyek alapítványából kitűzött jutalomra érkezett „Római Irodalom-történet" c. egy pályamunkát a nyelv- és széptud. osztály nem tartotta jutalomra méltónak, mert az, -két bíráló egyező véleménye szerint, egy többfelől egybeszedett, hol tágan, hol szűken szerkesztett, egyöntetűség nélküli rhapsodia, melyből az előterjesztett tárgyat, a maga kellő világában, tisztán felfogni s oly eredménnyel, minőt a kézikönyvektől várni szoktunk, tanulmányozni nem lehet; mert az nem tudományos, bár népszerű előadású kézikönyv, minő feladva volt, hanem iskolai száraz kivonat, s még mint iskolai compendium sem üti meg a mértéket; előadása is gyarló, következetlen. Minek alapján a jutalom ezúttal ki nem adatván, a pályamunka jeligés levele („Keressétek az alkalmat stb.") felbontatlanul elégettetett. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. VII. JELENTÉS a Hölgyalapitványi bölcsészeti pályázatról. A M. Hölgyek alapítványából kitűzött jutalomra érkezett egy pályamunka, a „Bölcsészeti Erkölcstan Kézikönyve", melynek jeligéje „Maxima enim morum semper sapientia virtus", a Philosophiai Osztály jelentése alapján nem ítéltetett méltónak a jutalomra. Ugyanis 3 bíráló egyhangú véleménye szerint, hiányoznak belőle a bölcsészeti vizsgálódás fő kellékei: a nyomon járó szabatos gondolkodás, a tárgy teljes és tiszta átértése, s ennélfogva a következetes és szabatos kifejezések nem elég tiszták s érthetők; továbbá nem képez egy oly rendszert, mely az erkölcstan tárgyát t.i. az erkölcsi életet, minden oldaláról s kifejlődése minden stádiumán kimerítően tárgyalná. Az erkölcsi élet több lényeges oldala (pl. a lelkiismeret) s az erkölcsi világ lényeges körei érintve sincsenek benne. Szerzőtől nem lehet megtagadni az olvasottságot, de az az olvasottakat csak összehalmozta, a nélkül, hogy egy rendezett ismeretkört alkothatott volna; s így ellenkező nézetek vannak egymás mellé rakva, s tele van heterogén nézetekkel az egész mű. E szerint jeligés levele felbontatlanul átadatott az enyészetnek. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknokl VIII. JELENTÉS a Gorove-pályázatról. A Gorove-alapítványból feltett jutalomkérdésre: „Magyarország címere és színei" érkezett egyetlen pályamű, melynek jeligéje „Vérmezejű süveg", a Történettud. Osztály jelentése alapján jutalomra és kiadásra méltónak itéltetett; mivel két bíráló egyező véleménye szerint, szerző a munka első részének (címer) jogi és történelmi állását eléggé behatóan s a történelmi buvárlás mai szinvonalán tárgyalta; a második részt is (színek), tekintetve a fenlevő adatok elégtelenségét, elég helyesen tárgyalta; egész munkája pedig lelkiismeretesen van összeállítva, kútfő-ismeretünk szinvonalán áll, s tudományos beccsel bir, egyes, a dolog lényegére nem tartozó fogyatkozásai dacára is. — Minélfogva a jeligés levél felbontatván, abból e név: Ivánfi (előbb Jancsik ) Ede , kegyesrendi tanár, Nagybecskerek en tűnt, ki s szerzőnek a jutalom kiadatni határoztatott Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. IX. JELENTÉS a Hölgyalapítványi régiségtani pályázatról. A „Görög Államrégiségek" c. kézikönyvre kitűzött jutalomra beérkezett 3 pályamunka közől a Történettud. Osztály a III. számút —„Az ember életének stb" jeligéjűt irodalmi szinvonal alatt állónak, az I. számút pedig, melynek jeligéje „Vos exemplaria graeca", bár nem absolute rossznak de a pályadíjra méltatlannak, itélvén: a II. számút, mely „Habet autem etc." Ciceróból vett jelmondatot visel, — ajánlotta jutalomra és kiadásra. Mert bár, a birálók szerint, vannak is nyelvi és (idegen nevekben) ortografiai fogyatkozásai, melyeket a kiadás előtt okvetlen ki kell javítani: de mivel szerző a forrásokat elég jól használta, széles olvasottságot, önálló gondolkodást s felfogást tanúsít, az egyes részek kidolgozásában (a terjedelmesen kezelt földrajz kivételével) kellő arányt tart, s feladata legfontosabb s legnehezebb részét, a hellen alkotmányok fejlődésének s hatásának leírását, alaposan megfejtette; két bíráló által egy ellenében jutalomra érdemesnek mondatott ki. Mihez képest a II. sz. pályamunkának a jutalom odaitéltetvén, felbontott jeligés leveléből e név: Pór Antal nagyszombati gymn. tanár tünt ki, egyszersmind azon nyilatkozat, hogy nyert jutalmát egy új pályahirdetésre felajánlja. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. X. JELENTÉS a Hölgyalapítványi természettudományi pályázatról. A M. Hölgyek alapítványából kitűzött feladatra: „Az állati élettan kézikönyve" beérkezett két pályaműnek egyikét sem ajánlotta jutalomra a Természettudományi Osztály. Az I. sz. „Ami az embert stb." jeligét viselő s dacára jó előadásának, nem alapos, nem egyező a tudomány jelen állásával, hanem sok hibás és elavult nézetet tartalmaz; másik bíráló szerint épen gyenge írásbeli gyakorlat; a II. sz. görög jeligés pályamunka egyik bíráló szerint az újabb tudomány szinvonalán van ugyan tartva, de sok helyen téves fogalmakat nyilvánít, irálya nem tiszta, előadása nem folyékony; a másik szerint kitűnik szerző terjedelmes olvasottsága, de tárgyának még nem ura, hanem dicséretes szorgalmú és szép törekvésű kezdö látszik előttünk állni, kinek e munkára fordított fáradsága az anyagi 300 ft jutalmat megérné ugyan, de távolról sem érdemes azon erkölcsi jutalomra, melyet az Akadémia koszorúja nyujt. Ehhezképest a jutalom ki nem adása elhatároztatott, s a jeligés levelek felbontatlanul a lángok martalékává lettek. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. XI. JELENTÉS a Hölgyalapítványi természettudományi másik jutalomról. A Magyar Hölgyek alapítványából a „Fűvészet Alapvonalai" kézikönyvére hirdetett jutalom egy pályamunkát eredményezett, melynek jeligéje „Önismeretre a természet megfigyelése által juthatni". A Természettudományi Osztály jelentése alapján az Akadémia e pályaművet jutalomra és kiadásra méltónak itélte, azon kikötéssel azonban, hogy szerző a három bíráló által kijegyzett pontokat, azok utasítása szerint, javítsa ki. Indokai a bírálók itéletének, hogy a munka a tudomány mostani állásához mérten, népszerűen, s oly kellemes és tanulságos modorban van tárgyalva, hogy a füvészetet még azokkal is megkedvelteti, kik attól eddig idegenkedtek, s bevezeti őket a tovább haladhatásra; másik bíráló szerint is sok olvasható anyagot s ügyes rendben tartalmaz. Ezek alapján a jutalom odaitéltetvén, felbontott jeligés leveléből e név tünt ki: Dr. Soltész János , Sáros-Patak on. Kelt Pest en, a M. T. Akadémia 1869. ápr. 13-án tartott nagygyűléséből. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. XII. JELENTÉS a MTA új választásairól: Az Akadémia által e nagygyűlésen választott tagok következők: A Nyelv- és Széptudományi Osztályban: Tiszteleti tag: Szabó Imre , apát s ministeri tanácsos. Rendes tag: Szász KárolyKOHA_AUTH:125639 . Külső lev. tag: Klein Gyula , széptani író, Berlin ben. A Törvénytudományi Osztályban: Külső lev. tag: Dr. Engel Ernő , a porosz statistikai hivatal főnöke. A Történettudományi Osztályban: Külső lev. tag: Dethier P. Antal . Konstantinápoly ban. A Természettudományi Osztályban: Levelező tag: Dr. Hirschler Ignác , orvostudor és szemészmester, Pest en. Dr. Say Mór , a vegyészet tanára s a főreáliskola igazgatója, Budá n. Külső lev. tag: Ascherson O. , a kir. múzeum őre, Berlin ben. Kelt Pest en, a M. T. Akadémia 1869 ápr. 14-én tartott nagygyűléséből. Arany JánosKOHA_AUTH:96679 titoknok. Dethier P. Antal ról: lásd /o:ajom14-lev.tei.XIV32 jegyzetünket.