Tompa Mihály – Aranynak

Kedves jó barátom!

Átolvasván tennapeste mindkét leveledet: egy kicsit – elszégyenlettem magamat. Hiszen te sem vagy külömb állapotban, mint én, még is írsz nekem és írsz a közönségnek! hát én mért ne irhatnék legalább neked? Tehát megjobbítom magamat! 13 órája, az éjet is ide számitva, hogy leveledet kaptam s imé válaszolok, még pedig úgy, hogy elémbe tévén, csak azt nézem mire kell felelni, és ez nagy

könyebbség

Szerkesztői feloldás: könnyebbség

nekem, ki ha irok összevissza ugrálok a gondolatokban, mint a kabócza a renden. Te igazolod lelépésemet, pedig látom a lelkit a betüidnek, hogy épen ellenkezőt akarsz, s aligha úgy nem lessz. Halld tehát megpoëtalaníttatásom történetét s itélj:

Mikor erre a gondolatra jöttem: minden szerkesztőhöz megírtam két sorban, s a levélkéket

Vas Gereben

hez kűldtem, minthogy neki is szólott egy, hogy közölje a többivel. Darab idő mulva hallom, hogy ő „szeszélynek tartván az egész dolgot, ignorálta a levélkéket”. Ekkor irok

Vahot

Vahot Imre

nak, s ő így válaszol: „tiltakozásod későn jött, mert a két vers: Emléksorok, Ibolya álmai, már kinyomattak

[szerkesztői feloldás]

n

Jegyzet

Emléksorok, Ibolya álmai, már kinyomattak

Az Emléksorok egy szép hölgyhez (lásd Remény, 1851. I.

[szerkesztői feloldás]

jan.

füzet 3–5. l.) – Az ibolya álmai (lásd uo. II.

[szerkesztői feloldás]

febr.

füzet, 65–67. l.).

s régen visgalat alatt vannak!” Szép! Aztán felszólit a Phoenix 2-ik kötetére; én mondom, hogy nem irok, nem akarok ott megjelenni! ő válaszol: „igen, de Bosnyák Sofia czimű versed

[szerkesztői feloldás]

n

Jegyzet

„Bosnyák Sofia czimű versed”

a Losonczi Phőnix-ben akarta eredetileg megjelentetni, de utóbb a Reményben látott napvilágot: Bosnyák Zsófia. 1644. (Remény, 1851. IV. vagy aprilisi füzet, 182–188. l.)

itt van, mellyet az első kötetből helyszűke(!) miatt kihagynom kellett, azt fogom adni” Én boszankodtam, de barátom, Kelemér és Pest közt nem lehet a dolgot hirtelen és jól elintézni. Hogy tehát, mint a tót, egy tányérka lencsével ne törjem fel a bőjtöt, irtam

Vahot

Vahot Imre

nak: ha már csakugyan igy van: hogy B. Sofiámat csakugyan adod a Ph-ben, legalább adj többet, ime küldök. [törölt]
« Wa »
Hogy B. Sofiámért némi dijt kaptam, az az előfizetést gyüjtvén egypár pengő nálam maradt, azért just tartott hozza

Vahot

Vahot Imre

; én kináltam vissza a nehány pengőt, de nem fogadta el. Az alatt míg az én több versű levelem Pestre ment, jött egy

Vahot

Vahot Imre

tól mellyben: „nohát legyen akaratod, ne lépj fel a Ph.-ben; nem erőtethetlek; B. Sofiát a Reménybe nyomattam.” Ugy-e szépen ment a dolog! Ekkor írtam neki: nohát egye meg a fene a dolgodat! nyomasd, nem bánom én! de utólsó legyen a Reményben, s mindenütt, mi nálad van. Ő ismét ir: „Hohó koma! nem lehet! mert Novemberben czimü versedet én

Szilágyi

Szilágyi Sándor

tól megvettem!!! az sajátom, s novemberben akarom nyomatni!”

n

Jegyzet

„ Novemberben czimü versedet … novemberben akarom nyomatni!”

a Remény-ben nem jelent meg.

Isteni! Lépj le már most, ha tudsz. Igaz,

Szilágyi

Szilágyi Sándor

nekem azért megfizetett (mi nalad bezzeg nem történt), de azért komiszság eladni, mert én vissza tudtam volna neki adni 5 pengőjét. – Ellátván a dolgot, hogy én minden lelépesi szándokom mellett is még novemberben is fel fogom ütni az orromat az irodalomban: kétségbe esve irtam

Vahot

Vahot Imre

nak egy tavaszi verset, hogy azt az őszit adja vissza, ezt a tavaszit pedig nyomassa ki rögtön. Azóta

Vahot

Vahot Imre

elhallgatott, a tavaszit elvette, az őszit vissza nem kűldte. – Még egyet! PalócziAbris nevü jó pajtásom van itt, azt irja a minap: „Azok a Tavaszi pimpók

[szerkesztői feloldás]

n

Jegyzet

„a Tavaszi pimpók”

Tompa

Tompa Mihály

nyolc darabból álló versciklusa (1851) a Hölgyfutárban jelent meg. (1851. I. fé. 102. sz. máj. 3. 405. l.)

mellyek egy év óta nálam vannak, még sehol sem jelenvén meg, én bizony beküldtem a Hölgyfutárba, remélem, nem haragszol meg érte!” Bravó! dehogy haragszom, sőt majd ki ugrik a lelkem örömemben! Onnan nehány hónap óta megszabadúltam már, s ime egy pár nap után ismét kivirítok a Hölgyfutárban! De ugy-e

Jánoská

Arany János

m! gyönyörüen megyen lelépési tervem?!

n

Jegyzet

ugy-e JánoskáArany János m! gyönyörüen megyen lelépési tervem?!

Tompá

Tompa Mihály

nak e levélben ismertetett „lelépési” tervére

Sz.

Szilágyi Sándor

jegyalatt

Szilágyi Sándor

reagált: „Ha jól vagyunk értesülve,

Tompa

Tompa Mihály

az irodalomtól vissza akar lépni. Nem tudjuk indokait, de bármik legyenek, a tényt magát nem helyeselhetjük. Nem azon időket éljük, midőn az egy-két kitünőknek csak egyikét is nélkülözhetnők. S

Tompa

Tompa Mihály

a legjelesbek egyike – épen azért a legnélkülözhetlenebbek egyike. Nem vagyunk oly bőven megáldva igazi költőkkel, hogy oly egyéniség visszalépését nagyon is meg ne éreznők.

Garay

Garay János

beteg,

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

elhallgatott,

Petőfi

Petőfi Sándor

– nincs… Hiszszük azonban, hogy

Tompa

Tompa Mihály

visszalépésének hire csak némi elkeseredésen alapul. Vesszenek, kik okozzák, de ő maradjon. A cserét nem fogjuk megbánni.” (Lásd a Magyar Hírlap, 1851. febr. 18-i számában, a

Vahot Imre

szerkesztésében megjelenő Remény ismertetése kapcsán.)

Még pedig nincs mindennek vége.

Friebeisz Pista

Friebeisz István

jó czimborám, ő valami kalendariumot ad ki 1852 re, neki is adtam régen egy verset; ez pláne még majd 1852-ben hurczol meg kalendariumában országszerte. S most már lépj le egy vágással, ha tudsz. Vedd hozzá legéslegvégűl hogy valami könyvkiadó tarsulat alakulván,

n

Jegyzet

valami könyvkiadó tarsulat alakulván,

a tervbevett könyvkiadó társulatról a Hölgyfutár 1851. márc. 31-i száma adott hírt. Mintegy háromszáz részvényes útján akarták megvalósítani. A szerzőknek jó díjazást, a részvényeseknek jó könyveket ígértek. – A könyvkiadó társulatot azonban nem sikerült létrehozni. –

Tompa

Tompa Mihály

a témára e levélben később is visszatér.

Regéi met az akarja megdicsőíteni, ha megalkudhatunk. Isten úgy segéljen! Komoly czélom volt lelépni; s imé ezek a komisz körülmények orromnál fogva hurczolnak. Most méltán kinevethet, a ki akar és a körűlményeket nem ösmeri. –

Minap irtam, hogy azzal az igen szép ossianos verseddel ez a November hasonlatosságban van;

n

Jegyzet

szép ossianos verseddel ez a November hasonlatosságban van;

Arany János

Ősszel című költeménye, melyet 1850. okt.-benírt s a Pesti Röpívek 1850. 8. sz. nov. 24-én jelent meg.

érts meg: csak annyiban, hogy borongós idő volt rád is, rám is; de tárgyára nézve nem; a tied komoly, enyém ollyan tréfás [törölt]
« forma »
forma; a tied nagyszerű enyém könnyű tárgyu. Hanem a Reményben megjelenttel is hasonlatosságban van,

n

Jegyzet

a Reményben megjelenttel is hasonlatosságbanvan,

Arany János

: Téli vers. Remény, 1851. III.

[szerkesztői feloldás]

márc.

füzet, 128–129. l.

példaul: kikönyökölvén az ablakba, bámúlom a komisz jellemtelen időt, mellyben se hó, se vész, se sárga lomb, se szivárvány, aztán:

Most előveszem leveledet, álmodozol velem? édes

Jánoská

Arany János

m, tán

enyiből

Szerkesztői feloldás: ennyiből

is fog a mi személyes ismeretsegünk állni? Egye meg a fene a sorsot! Egyébaránt nincs semmi bajunk, legalább ollyan nincs, hogy emlitést érdemlene. Nőm is, mint nőd, szegények! roszúl volt e napokban, a torka fájt, különben is igen gyenge s én nem mondhatom, hogy maga az egésség. Neve: Sóldos Emilia. Álmodozzál, kedves jó barát, azért velünk, legalább így látsz bennünket, és szeress, szeressetek minket, az az titeket és minket, úgy is kevés ember szeret; szeressük mi egymást! –

Hogy lusta vagy az nagy baj; hogy kemény kritikusa vagy magadnak az nem nagy baj, sok embernek szerettem volna én s szeretném még most is ezt a te utóbbi betegségedet. Ha Toldit elkeszited két év alatt, jó, ha 6 alatt, ugy is jo; az, ne félj, én mondom a pessimista, nem idősül el, nem vénhedik meg. –

Szilágyi

Szilágyi Sándor

val való dolgod valóban sajátságos; sok türelem kell hozzá, – én ki nem tartanám így, mint te, de azért jutnék-e ugy is kedvezőbb eredményhez, mint te? nem tudom.

Hogy el ne feledjem egy

sajaságos

Szerkesztői feloldás: sajatságos

esetem volt minap. A Phoenix felöl,

n

Jegyzet

sajaságosSzerkesztői feloldás: sajatságos esetem volt minap. A Phoenix felöl,…

A Losonczi Phőnix című segélyalbum I. kötetének szétküldése késett. A Pesti Napló többször jelezte, hogy a késés oka a hatósági engedély körüli huza-vona. –

Vahot Imre

, mint a kötet szerkesztője, a Hölgyfutár 1851. 5. márc. 3-i számában közleményt tett közzé, mely szerint: „A vidékiek számára már megkezdé

Emich G.

Emich Gusztáv

ur a szétküldözést, mi, minthogy nagyobbára könyvárusi uton megy végbe, minden gyüjtő levél által értesíttetik afelől, hogy melyik könyvárustól vitesse el illető példányait.”

kapok egy utalványt Pestről

Emihtől

Szerkesztői feloldás:

Emich

Emich Gusztáv

től

mart. 15. én, hogy példányaimat már Miskolczon

Heilprin

Heilprin Mihály

könyvárusnál átvehetem. 10 nap mulva az az mart 25-én küldök érte fogadott embert s – nincs! Ekkor én a magyarhirlapban lemocskolom

Emich

Emich Gusztáv

et.

n

Jegyzet

én a magyarhirlapban lemocskolom EmichEmich Gusztáv et.

Tompa

Tompa Mihály

: Gömörből mart. 26. címen írta meg e hozzászólását a Magyar Hírlap márc. 30-i számában.

Ez pedig iszonyu dühbe jövén az igaz szoért, felbéreli

Lévay

Lévay József

t, és egy piszkos czikket irat vele ellenem

n

Jegyzet

elbéreli LévayLévay József t,… czikket irat vele ellenem

Lévay

Lévay József

:

„-i-”

Lévay József

jegyű cikke a Pesti Napló 1851. ápr. 3-i számában jelent meg. Mindennek ellenére később jó barátok lettek. A polémia részletes ismertetését lásd

Bisztray Gyula

: Tompa Mihály elfelejtett írásai. ItK 1963. l . sz. 65–67. és klny.

a Pesti Naplóban, mellyben a nagy

Lévay

Lévay József

illyeneket ir: rá ösmérünk körméről az – egérre, Oh oh! ezek a pesti oroszlányok! Itéld meg barátom! ezen emberek jellemét, iró iró ellen két huszasért kész piszkolodni, ollyan ember mellett mint

Emih

Szerkesztői feloldás:

Emich

Emich Gusztáv

; e nyomorult, irok fosztogatója, nadálya mellett. S plane egy

Lévay

Lévay József

mer ellenem!

Illyenek ezek; de

Szilágyi

Szilágyi Sándor

barátunk még is túl tesz mindeniken piszkosságban;

n

Jegyzet

SzilágyiSzilágyi Sándor barátunk még is túl tesz mindeniken piszkosságban;

Arany János

panaszolta

Tompá

Tompa Mihály

nak, hogy

Szilágyi

Szilágyi Sándor

nem fizet rendesen, s a Katalinért ahelyett hogy fizetne, azt javasolja, a megmaradt példányokat

Arany

Arany János

maga adja el.

s az mit veled tőn, nem maradhat boszúlatlanúl. Ird meg neki: hogy ha minden tekintetben ki nem elégit, nyilvánosságra hozod az egész ügyet, mi vállalkozásaiban aligha fog neki sokat használni. – Meglásd ez, annyit a menynyit, de használni fog. –

Láttam a Falu könyvé t,

n

Jegyzet

a Falu könyvé t,

Vas Gereben

vállalkozása, amelyről

Tompa

Tompa Mihály

már febr. 10-i és márc 27-i leveleiben is írt.

az első füzetet megkaptam azzal a kéréssel hogy hazafiúilag pártoljam s terjesszem. Értem tekintetes uram! azóta nem láttam belőle többet. Nem is fogok, nem is akarok. Ez az ember is a te jó barátid közé tartozik a multból,

n

Jegyzet

Ez az ember is a te jó barátid közé tartozik a multból,

lásd

Vas Gereben

, ADATTÁR.

ösmerem viszonyotokat.

Előfizetési lapokat akarsz hozzam küldeni? ne

fárazd

Szerkesztői feloldás: fáraszd

magad, imé én megelőzlek: –

1. A Phoenix 2-ik kötetére.

2. Bajza öszves művei.

3. Nagy Ignac szinművei

4.

Garay

Garay János

’ Szent Lászlója.

5.

Fényes

Fényes Elek

Statistikája.

6.

Friebeisz

Friebeisz István

Népjegyzői hivatala

7. Egy Szemüveg naplója.

8.

Erdélyi

Erdélyi János

’ Példabeszédek-je.

9. Ifjuság barátja.

10. Nagyenyedi album.

11. Komaromi romemlékek.

12. Halász Karácson’ Olasznyelvtana.

13. A falu könyve.

14. A remény.

15. A holgyfutár sat sat sat.

Tehát úgy probálj valamit, hogy kapsz én tőlem annyi ivet, hogy, mint a

Bernát .Gazsi

Bernát Gáspár

kellnerje,

n

Jegyzet

mint a Bernát GazsiBernát Gáspár kellnerje,

Lásd

Bernát Gáspár

: Freskóképek 1848–1851. I–III. k., továbbá: Bernát Gáspár adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái. Összegyüjté hátrahagyott özvegye: a szamarkandi püspök. Bp. 1878.

hanyatt vágod magad, bankrottirozol és meghalsz. Ha a közepsőt eddig is nem tevéd már.

Jokai

Jókai Mór

val nem állok levelezésben. Nem tudok róla semmit, hogyan él? mit csinál? Terved igen szép és jó; de nem tudok rá mit mondani; nem ösmerem most a fővárosi irodalom és sajtó körülményeit. Kelemérből és Szalontáról barátom tervet nem viszesz ki. Pesten kell arra nézve lakni. Ha te gazdag ember volnál, Pesten laknál, úgy tennél valamit, ollyan lélek és kezek kellenének arra, mint a tied; Igy.... várjunk az időtől! Igaz, vannak ott jó fiúk is:

Jókay

Jókai Mór

,

Pak

Pákh Albert

,

Gyulai

Gyulai Pál

sat de a

Kuthy

Kuthy Lajos

makranczos természetével mit csinálnál? – Hát

Berecz

Berecz Károly

,

Vas Gereben

stb tudnák-e magokat alárendelni a köznek, –

Obernyik

Obernyik Károly

,

Vahot

Vahot Imre

bele állanának-e? Irna-e

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

? vagy

Garay

Garay János

? (ejnye be silány az a Ph-beli mutatvány!)

n

Jegyzet

GarayGaray János ?… (be silány az a Ph-beli mutatvány!)

a Losonczi Phőnix I. kötetében (1851) jelent meg

Garay János

: Szent László című „történeti költeményé”-ből mutatvány (185–190. l.).

Szóval szomorú a kilátás! – Várjunk még ezzel! Végezetre én a közönségben sem bízom többé. – Eddig csak hajlama nem volt az irodalomhoz, most meg pénze sem lesz. Hova mégy vele? Aztán ne félj, hogy a pesti urak bolondá nem tennék a magunkforma messzevidéki irókat!

Regeimről mindig beszél ösmeretlen dolgokat a Hölgyfutár:

n

Jegyzet

Regeimről mindig beszél ösmeretlen dolgokat a Hölgyfutár:

a

Tompa

Tompa Mihály

által idézett hírverések 1851. márc. 24-én, ápr. 5-én és ápr. 23-án jelentek meg.

már jön, rövid nap megjelenik, sajtó alá kerűl, beleegyezésem váratik, s én mindezt épen úgy nem értem mint te nem érted. Most valami könyvkiadó társulat akar megszületni; meglehet az kiadja. –

Igazad van édes kedves barátom! mert a kinek nem ünge

n

Jegyzet

a kinek nem ünge stb.

a közmondások halmozása a sértődött

Tompa

Tompa Mihály

cinizmusra hajló játéka.

ne vegye magára; – bocskorban kell keresni csizmában kőlteni, – a szegényt az ág is húzza, – fogadd be a tótot kiver a házból, – és nem mind arany az a mi fénylik, pedig a ki jokor kél, aranyat lél, – aztán meg bogár után szarba búvsz és a mi mindegy vak vezeti a világtalant. Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja sat sat.

Im ezekből immár te is láthatod hogy én is értek a magam mesterségehez, s még a másik lapon is igy lett volna ha nem sajnálnám töled a papírt.

Soha se gondolj pedig te azzal, akarmint reszket az én kezem, csak a szívem legyen helyén, a mi pedig, akar poetáskodom akár nem, tantorithatlanul all, mint a Sion hegye.

Borzasztó pazarlás! hát már nincs stemplia, vagy a mint nálunk mondják stömpöly? hisz igy nem hogy a magyar irodalom, de tán a koldulás sem tartana téged el pénzzel. Látd én még csak kettöt fogyajtottam el belőle ezzel a mit ennek a levélnek a hátára ragasztok, és a többit is mind te kapod meg; mert nb. hogy innen Pestig csak 6 xr kell,

n

Jegyzet

innen Pestig csak 6 xr kell stb.

az akkor bevezetett postabélyegekről lásd

Tompa

Tompa Mihály

márc. 27-i levelét és jegyzetét.

még is ő beszél hogy ott van a világ közepe No csak lássa meg az ember! ha valaha oda megyek, és egyet sz – ok a Délibábos rónaságon, egész vidék kicsődül és szól, mondván: jaj nini! hegy nőtt a pusztán!

Annyit is mondhatok neked

János Deák

Arany János

, hogy

Vahot

Vahot Imre

tól se te se én meg nem gazdagodunk. Hanem mégis igazad van, jobb valami mint semmi!

Eddig is respectaltalak már én téged, most pedig mióta tudom hogy fás kerted van, mellyben már az oltványok is teremnek plane imôadlak, mint

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

sógorom

n

Jegyzet

LisznyaiLisznyai Kálmán sógorom

Tompa

Tompa Mihály

feleségének, Soldos Emiliának édesanyja és

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

édesapja testvérek voltak.

(mert nőm testvér gyermek vele)

Petőfi

Petőfi Sándor

t; imádásom alapja pedig leginkább ott van, mert nekem egy talpallatnyi

[!]

[sic!]

fás kertem sincs sem földem, t.i. sajátom, és az én oltványaim rendesen meg nem fogannak.

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

tehát csakugyan elhatározta magát téged agyonforditani; én hallgatok és fülelek most, mint a disznó, mikor már a másikat herélik s ő rá fog következni a sor; mert aligha engem is nagy emberré nem fog tenni, sőt fogadni mernék, hogy most születendő Regeimet okvetlenül fülön fogja; különben igen örűlök hogy az együgyü s müveletlen magyar nyelvvel így küzdenek ezek az emberek. Igy küzdöttek ők nem rég nem csak a nyelvvel, hanem egyebbel is, – de azért semmi! Megvirad még valaha!

n

Jegyzet

Megvirad még valaha!

az önkényuralom alatti kedvelt dal. Szerzője

Terhes Sámuel

, akit

Tompa

Tompa Mihály

rosszakarójának tartott.

egyebaránt ha úgy

fordítota

Szerkesztői feloldás: fordította

a többit is mint ezt az egy, szerinte két sort: úgy sokáig éljen! és én el is hiszem neked inkább mint

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

nek hogy a mi poesisünket jól nem lehet átfordítni; a

Kisfaludy Károly

ét persze átlehet azon módon, [törölt]
« de »
sőt néhol épen ollyan mintha az volna fordítva, de Toldyt

[!]

[sic!]

bizony bajosan. Azonban, hadd mulassa vele magát a’kinek tetszik!

A dohányplántám az idén nem igen szép; tán érzi, mi sorsra jut azért nem akar nevelkedni? meglehet, hanem azért volna még nekem a padon egy hordóban harmadévi, abból szeretnélek megkinálni! de hiába! nem történik mivelünk úgy mint

Zalár

Zalár József

ral,

n

Jegyzet

mint ZalárZalár József ral,

tudniillik Férj és nő című versében. (Hgyf. 1851. I. fé. 91. sz. ápr. 19. 361. l.)

kit a kedvesével két puszta szigetre hajit valami vagy valaki, azután a sziget össze megy csendesen, ők pedig öszveölekeznek sebesen. Szalonta és Kelemér nem illyen két sziget; magunknak kéne valamit csinálni, – de ha nem lehet.! én nem szoktam veled álmodozni, hanem ébrén

[!]

[sic!]

hányom vetem elmémet azon: miképen lehetne nekünk öszvejönni? Emlekezzél rá

Jánoská

Arany János

m hogy egyszer még kitalálom! most nevelkedik nekem egy fakó csikóm, hátas lónak szántam aztán.....

Nem szeretem pedig azt, hogy te is azt beszélgeted, hogy rest vagy nem dolgozol, stb szégyen szemre még tán én is irok néha valamit. Úgy látszik én foglak téged agyoncsapni

n

Jegyzet

Úgy látszik én foglak téged agyoncsapni

utalás

Arany János

tréfás rajzára, febr. 20-i elveszett levelében.

egy kicsit.

Tegyed kedves barátom! tegyed azt a passiódat hogy nekem sokat irj; nem az én kedvemért, a magadéért, és aztán

küld

Szerkesztői feloldás: küldd

el nekem, hadd olvasgassam én! bizony isten ugyse egy almanachot csinálok belőle; melynek minden esetre lesz

anyi

Szerkesztői feloldás: annyi

olvasója mint a hajdani ragasztott képű magyar álmanachoknak, mellyeknek becsára 5 vagy 4 pengöről 1 re szállítatott; ez az enyém pedig nem fog becsben szállani

[szerkesztői feloldás]

tollbotlás! = állani

, sem pedig Bécsbe szállani.

Az én Ph – beli két versem,

n

Jegyzet

Az én két Ph-beli két versem,

a Los. Phő. I. kötetében

Tompá

Tompa Mihály

tól a Phőnix regéje (I. k. 1–2. l.) és a Rege a selyembogárról (225–228. l.) jelentek meg.

ne hazudjál, se ne hizelegj[törölt]
« él »
mert az szégyen! csak meglehetős, de nem a java; hanem a felől bizonyossá teszlek, hogy: – (talán nem is kellene leirnom a mit akarok, mert te is viszon komphmentnek veszed!) hogy a Toldy

[!]

[sic!]

-féle mutatvány gyönyörű,

n

Jegyzet

a Toldy [!][sic!]-féle mutatvány gyönyörű,

Arany

Arany János

a Daliás idők első énekét közölte mutatványul a Losonczi Phőnixben. (I. k. 78–85. l.).

s a Phoenixben ez ér 1 frt 30 krajczárt; a többi dolgozat a többit t.i. 30 xrt. A

Vahot

Vahot Imre

,

Garay

Garay János

, sat dolgozatai pedig ráadásul adatnak az előfizetőknek. Ne fantazirozzál! a mutatvány megfelelt rendeltetésének; adhatsz, sőt adj mindig illyet! A mit tégláról, kaput béllésről és csizmaszárról beszélsz: az mind a falusi élet szüleménye, kisértet-látás; vagy tán épen szorúlásod van; vagy aranyered.

Advocem aranyér. Barátom! a kínok kínja ez, én ebben szenyvedek, lelkemet, türelmemet, kedélyemet ez ölte meg végképen; irodalmi lefele lépengésem (szép szó) türelmetlenségem, epéskedésem és minden minden bajom alapjában, bizonyosan ennek a szüleménye. – Csak annyit irok hát hogy a mutatvány osztatlan tetszésben reszesül. Sőt feleségem két szót plane szava járásáva tőn belöle: nehezen… nehezen!

Az isten segítsen új pályádon

n

Jegyzet

új pályádon

Arany János

az 1851 januárjában folyó tárgyalások után május 13-án foglalta el nevelői állását Geszten, a Tisza családnál. A költői hajlamú

Tisza Domokos

tanítását vállalta el. (Lásd

Sáfrán Györgyi

: Arany János Geszten. Békési Élet, 1972. 2. sz. 245–262. l. és klny.).

vagy miden, ugyan nevelj egy

Petőfi

Petőfi Sándor

t abból a fiúbol, vagy ha azt nem lehet, legalább egy

Beöthy Zsigá

Beöthy Zsigmond

t, a ki most jött ki épen díszkiádasban

[!]

[sic!]

n

Jegyzet

Beöthy ZsigáBeöthy Zsigmond t, a ki most jött ki épen díszkiádasban

Tompa

Tompa Mihály

a Hölgyfutár 1851. ápr. 18-i számában olvasta a következő hírt: „

Beöthy Zsigmond

költeményei igen diszes kiadásban, pár nap előtt hagyták el a sajtót, s rövid idő mulva meg fognak jelenni, mit számos előfizetőnek megnyugtatására ezennel tudatni sietünk.” (360. l.).

okosan! legalább lesz rajta mit nézni.

Bárcsak már az utolsó nb.-ében ne

Szilágyi

Szilágyi Sándor

val végezted volna leveledet! még a megmaradt példányokat is neked szánta?

n

Jegyzet

a megmaradt példányokat is neked szánta?

Szilágyi Sándor

azt akarta, hogy

Arany

Arany János

, a Katalin megmaradt különnyomatainak eladásáról maga gondoskodjék.

Gyöngy fiu! ird meg neki hogy postán kűldje el; egyebaránt tréfán kivűl fogadd el! ha más mód nincs, aztán jóembereid eladogatják itt ott, én is eladnék nehanyat csak ide juttathatnád.

Szegény nődet öszintén sajnáljuk; koma asszonya is, bár ösmeretlenűl, sőt ő legjobban, mert legjobban tudja mi a szenyvedés, ki sokat szenyved.

Szemere Miklós

nak tennap irtam egy év ota elöször levelet, s ő egy év ota szintugy egyszersem írt nekem. Gondold, hogy én

Szemeré

Szemere Miklós

vel ollyan viszonyban álltam s állok mint veled, s még is annyira elpetyhüdik az ember lelke, hogy egy evig el-van, a nélkül, hogy egymásról valamit tudna. Iszonyuan leverték ezen

[szerkesztői feloldás]

=ezek

a jelen viszonyok az embereket! s nem is csuda.

Mindenesetre üdvezeljük pedig feleségemmel együtt nödet, kedves komaaszszonyunkat; aztán hé! ki mondta azt neked, hogy valóságos komaságba is nem jöhetünk, hiszen én alig multam 30, feleségem 20 éves. Innen láthatod hogy nincs veszve minden remény; Még ha a

Vahot

Vahot Imre

é megbukik is.

n

Jegyzet

Még ha a VahotVahot Imre é megbukik is.

Utalás

Vahot Imre

Remény című folyóiratára, amely 1851 elején indult s az év végéig jelent meg 12 füzetben. A II. félévtől

Vahot

Vahot Imre

Jókai

Jókai Mór

val együtt szerkesztette.

Isten áldjon meg benneteket, isten áldjon meg!

őszinte barátod

Tompa Mihály

AJOM 15

Megjegyzések: