SZEMERE PÁL – ARANY JÁNOSNAK
SzemerePál
Szerkesztői feloldás:
Szemere Pál
Szemere Pál
Arany János
Arany János
A szellemnyilatkozatban, noha nem kezeskedünk e vélemény általános és egyetemes
terjedelme felől, de a művészetre, jelesűl a költészetre szorosabban a dalászatra nézve
többféle fokozatot sejtünk. A legelső és legcsekélyebb talán nem egyéb mint
neszmélet
Ha a
neszmeSzerkesztői feloldás: neszmélet.
n
fogalomig észig
ébredez vagy mint mondani szoktuk eszmélkedik föl, gondolattá szervesűl. De ugy látszik
hogy nem csak agyunk és főnk hanem kebelünk és szívünk is termesztenek némi neszmélethez
hasonló vágyat sőt talán gondolatot is. Nem lehet nem tapasztalnunk miszerint a beszély
és szinmű szellemnyilatkozatai (kénytelen leszek ugy érzem ez észrevételt nem csak
költészetemben hanem többnyire minden általam taglalandó dalműnél ujra ismételni,) a
dalmű nyilatkozataitól a való és valószinüség minéműsége szerint különböznek.
Jegyzet
neszmélet; neszme– még nem eszmélet; még nem eszme (az ang. nonsense, a fr. non-sens: ’értelmetlenség’ alapján), azaz a gör. heureszisz, a lat. inventio (’rátalálás’, ’lelemény’, ’kitalálás’) szintje; vesd össze
AJ
1860. ápr. 14-i válaszával
(1152.)
Arany János
A II.ik sz. a. tárgy 6. rendbeli részein, hacsak futólag is átpillantani, nem épen
felesleges.
n
Az 1. sz. a. versezet magát a
verselőt és ennek halálos beteg szivét beszéltetvén a reményben nem lát egyebet mint
balzsamot, mely sem nem gyógyit sem nem öl. A 2.-ik sz. a. versezet
Jegyzet
A II.ik sz. a. tárgy 6. rendbeli részein, hacsak futólag is átpillantani, nem épen felesleges– A kontextussal kapcsolatban lásd Halász Dezső 1860. ápr. 3-án kelt kísérőlevelét (1151.) : „A versenytársak »Remény« czím alá foglalva
Petőfi
(1.2.3.) Petőfi Sándor
Csokonai V. M
. (5.) és Csokonai Vitéz Mihály
Szemere Pál
sonettje (6.)”.
Szemere Pál
AJ
Reményem c. költeménye a Dalverseny és magyarázat Mű és élv c.
részének VI., Remény c. fejezetében Arany János
Petőfi
Drága orvos úr…, Szállnak reményink…, Szerelmem zúgó
tenger… c. versei után, Petőfi Sándor
Csokonai
A reményhez és Csokonai Vitéz Mihály
Szemere Pál
Remény c. szonettje előtt szerepel (
Szemere
1890.
).Szemere Pál
em
egy, hanem több reményt pillant meg
kiket a való lelövöldöz. A 3. sz. a. noha előtte szerelme lebeg zugó tenger partjáról
szólal meg, azonban a reményen mint csalogányon végződik. Az 5. sz.
a. égi tüneménynek bókol. A 6.-ik a többször emlitett tárgyat az esttünemény és Aurora
alakjaikban tünteti föl. Mind az öt rendbeli versezet költészei kisebb nagyobb mértékben
gondolkozván a kérdésbeli tárgy felől, e mérték szerint közlötték
szellemnyilatkozataikat. – –
Szerkesztői feloldás: nem
A jelen 4. szám alatti versezet költésze a közönséges szellemnyilatkozattól kétségkivűl
magasztosabb szellemműködésnél fogva kénytelen volt eltérni. Ugyanis mindnyájunkat vagy
legalább a legtöbbet közülünk a nagyság fogalma vezérel sőt ingerel a jelennél
nagyobbakról álmadozni nagyobbakat jósolni tehát mingyárt kezdetben nagyobbak felől
nyilatkozni. Költészünk viszont érdekkel és hatálylyal lep meg bennünket, – csaknem
hasonlóval ahhoz melynél fogva ifjabb szeretteinket, mint öcsém, húgom sőt barátom
(kis barátjának nevezte az öreg b.
Orczy Lőrincz
Orczy Lőrinc
n
a még alig husz éves
Kazinczy Ferencz
et.)
kis névvel különböztetjük meg, – midőn nem nagy de
Kis…. szóval kezdvén meg versét távol minden kaczérkodástól és
sokkal biztató várakozástól a kérdésbeli tárgyat nem utól hanem legelűl mutatja föl igy
zengvén: Kis hajó az én
Kazinczy Ferenc
reményem
A második
sorban kis hajóját, megtagadván tőle az árboczot sőt még a kormányt is, mind felűl mind
alul terjedelmesebben korvonalozza.Szerkesztői feloldás: reményem.
[!]
Többet mondok. A mit a nyelv tagadólag emlit,
hogy nincs, de az ehez tartozó szókat világosan kimondja, noha a
tárgy[sic!]
on
csonkit, képzeletünket az ettől megtagadott kép lelki
látásában is részesiti, s tudatunk elébe hozza; ellenkező esetben képtelenség volna a
nincs miatt nem-létező, tehát semmihez sem hasonló tárgy felől
észrevételt tennem. Pedig ímé e tettet követem el. Épen a kormánytalan kis hajó az mely
csak a valószinűségnek annyival inkább a
lyrának világában talál helyet, mert a mindennapi
Beszúrás
[törölt]
« világban »n
is ily részletek hiányával szemléljük a legtöbb ábrákat. A harmadik
és negyedik sor a két előbbi sorral viszonykodván a rhythmust egésziti ki. Most a lyrai
érzelem egész teljes világa zendül meg. E tekintetben a jelen költész talán minden
elődjét, egykorúit pedig, kétség kivűl mindnyáját, tetemesen mulja felűl. Verseszköze
nem a tompa hangú és meddő
klapáncz
Jegyzet
gemmain– drágakövein (lat.)
n
hanem a szózatos és képteremtő rím; amaz
többnyire vesztegel és henyél, ez mint maga a lyrai érzelem a várás és meglepés játékát
űzi; párosan jelenik meg, de egyik a másiknak csaknem úr és szolga módra van alárendelve
s ilyenkor nem csak a véghangok hanem az érzelmek sorai is rimzenek. Igy történik
jelenleg is. A két első sor szenvedőleges viszonyban áll két utódjával ugyanis az
elsőbbnek türnie kell midőn az utóbbik veti-hányja.
Jegyzet
klapáncz– mesterkélt, gyatra rím (né.)
A masodik világához tartozó (nem az élethez hol egy
parttal sohasem találkozunk) part, kék part és pedig
messze part áll nem előtte, hanem háta
mögött a költésznek tündér szemeivel pillant meg reményt, de
nem azt, melyet az előbbeni fokozatban a hullám keményen csapkodott, hanem egy egészen
uj és más reményt, most már nem kis hajón hanem csónakon, mely félig megszemélyesitve
fut és pedig el, ki számüzötten. Még tündéribb személy-alakot
éreztet velünk a jelen reménycsónak, midőn egy részről messzebb téved mint a hattyú mely
világra bujdosott, más részről bár egy hab a másikhoz vágja mégis oly hősiesen daczos és
konok, miszerint révet lelni nem ohajt.
[!]
vers a lyrai érzelemnek uj fokozatát nyitja meg. [sic!]
Való
színűség
Szerkesztői feloldás: Valószínűség
[szerkesztői feloldás]
a sorvégen nincs elválasztójel
A harmadik fokozaton mind a valószinű világ, mind a személy ugymint a költész lelke,
változásokon mennek keresztűl. Amaz jelenleg tenger, ez pedig mint amannak hajósa nem
tudni mi okból és miért, ujabb kikötőtől retteg. Azonban a lyrai érzelem a maga teljes
joganál
[!]
fogva (mely szerint ábrazolványa[sic!]
[!]
kezdetben talány s azt később fejti
meg) magyarázatokba ereszkedik. Onnan ered t.i. rettegése mert a kikötő körül a tövis
között nincsen rózsa, s pusztájan[sic!]
[!]
virány nem zöldül. Oly gyanú támad költészünk
bensejében, s ez érzelem gyakran, sőt talán mindig sarkára hágdos a reménylőnek, azt
sejti sőt hiszi, mert vallja, miszerint a kikötő szomszédjában lévő föld azért áll oly
szilárdúl, hogy, ha kilép, nyomait űldözői a sívár mezőkon[sic!]
[!]
keresztűl követni bátran
birhassák.
[sic!]
Az érzelem újabb lyrai fokozatán serkentésre és biztatásra fakad a költész saját benseje
irányában, zengvén: El hát a bizonytalanba Merre szél hajt és hab
ingat. Érzelmére és fájdalmára legelőször csak itt hivatkozik és pedig
némi örömhódolattal és hálával lantolván: Érzem enyhűl fájdalmam, ha
s
zél és hullám karja ringat. Itt a szél és hab
karjainak ringatása mintegy igazolja maradni vágyását a tengeren s ohajtását a
bizonytalanba.
Beszúrás
Mingyárt nyomban a lyrai érzelem, mintegy habozva az akarás és nem-akarás között, a nem
val
ó
élethez, hanem a valószínűhöz tartozó remény világába
ragadtatik be, szíve lángecsetével ekképen rajzolván azt: Ott szabad a lég
köröttem S néha-néha egy szivárvány Mosolyog rám megtörötten Képzeletem
oczeánján.
Beszúrás
Ujra előbbi önserkentését ismétli zengvén: El, el a bizonytalanba;
de a bizonytalanság nem egyéb mint maga a reménység; tehát mintha mondaná: el, el a
reménybe. Dicsekszik vele, hogy hajója reng, és méltán mert már nem kicsiny, hanem
eléggé nagy,
minhogy
halad és
reng. Ez alkalommal a legteljesebben művészeti, szorosabban lyrai érzelem-komolyságot
érzelem-játszisággal kapcsolja együvé a velünk mindennap oly édesen játszadozó
kecsegtető másod-életünket-hátSzerkesztői feloldás: minthogy
[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
r
a vetvén,
a hellenek által lefelé sülyesztett szövétnekkel ábrázolt s általok álomtestvérnek is
nevezett angyalnak, saját nevével a halálnak pillantván szeme közé az eddigi
általanosBeszúrás
[!]
és egyetemes reményvalószínűséget vitézséggel (mert ruházatunk, tánczunk
leginkább ilyen) tehát nemzetiséggel (s költészünk e részben is, mint rhythmusában, oly
kitűnő miszerint kopéskodástól ripők pulyaszerű szilajkodástól, magyaronczkodástól távol
művészetileg mindég szűzen maradva egy sorban áll [sic!]
Vörösmarty
val Vörösmarty Mihály
Petőfi
t pedig nem egyszer mulja felűl) tősgyökeres
magyarsággal rekeszti be.
Petőfi Sándor