Aranysárkány fejléc kép
 
TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Hanva, 1860. szeptember 6.
 
  Kedves barátom!  
  Sokáig késtem a válasszal fontos leveledre, mert reméltem hogy magam kimeritőleg felelhetek s elmondhatom részletesen a mi a fenn forgó ügyben szívemen van. Azomban láthatod hogy hasztalan késtem és vártam. Azért csak röviden ennyit: okaiddal meg győztél, de teljesen meg nem nyugtattál.
B
Beszúrás
ennem több rosz nedv van mint benned, az emberekkel többször jöttem összeütközésbe, jobban meg ismertem őket, fájdalom! saját rovásomra. Különösen az a
Pest
Budapest
nem az a hely hol a magad forma emberek számára sok meg elégedés igérkezik. Azonban hagyjuk ezt, hát ha engem csak rosz nedveim csalnak. Azon helyzetet mellyet elhagytál s mely semmi esetre se volt neked való, legrosszabb esetben bárhol s bármikor feltalálhatod; azt, melybe léptél s mely hozzád sokkal méltóbb: nem. Azért hát jól van igy. Csak az emberek s körűlmények által kivált eleinte magadat lehangoltatni ne engedd. Majd meg látjuk mit hoz a jövő. Mi minden esetre jobban szeretjük hogy
Pest
Budapest
en vagytok, közelebb hozzánk. Irj e tárgyban mentöl többször s többet; kit érdekelne az jobban mint engem s minket. A versnek utólsó strofáját gyötröm, gyötröm mondom mert illyen állapotban hogyan lehetne máskép? Igen akartam számodra valami jót, s igy bizton számithatsz rá hogy lehetőleg rosz lesz. Pár nap alatt útnak inditom.
n
Jegyzet
Pár nap alatt útnak inditom
– ez A repkény, a SzF-ben közölt első vers ( SzF I. 1. sz. 1860. nov. 7. 9–10.)
Szemem nehezen javúl; türelmetlen aggodalommal teljes vagyok. Azomban mindez hasztalan.!
 [!]
[sic!]
 
  Feleségem már egy hete hogy a fürdőben van s már haza kivánkozik, mivel egyes egyedűl van ott, elkésett s akkor ment oda midön minden jó lélek haza oszlott.  
  Ölellek, csókollak kedveseiddel eggyütt.  
  Hanva September 6. 1860.  
  a régi  
 
TompaMihály
Szerkesztői feloldás:
Tompa Mihály
Tompa Mihály
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 662.) Válasz
AJ
Arany János
1860. aug. 10-én írt levelére (1181.)