ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Édes barátom,

Ideje félredobnom egy kevéssé a szerkesztői tollat, s mást venni elő, azt, a melylyel egykor nagyobb szorgalommal irogattam talán unalmas, panaszos, de baráti szívből fakadt leveleimet. Ez új állapotnak ha egyéb átka nem lett volna is, mint hogy bennünket ritkább és futólagosb levélváltásra kényszerített: már ez is elég volna, hogy ne igen legyek elragadtatva gyönyöreitől. Hanem hisz majd vége lesz – egyszer mindennek vége lesz.

Azon kezdem, mivel más végezni szokta – először is családi mintlétünkről tudósitlak. Helyzetünk, ha a jelent tekintjük, ha előre, de még csak egy pár hónappal előre – sem gondolunk, tűrhető. Az én fejzúgásom megvan ugyan – meg is lesz tán holtig – de azon következményen kívűl, melyet hallásomra úgy látszik növekedő arányban tesz, más, sulyosabb hatását nem tapasztalom. Dolgozni, ha nem úgy is mint régen, tudok, vagy tudnék, ha rögtönöznöm nem kellene. Az a gyakori levertség sem kinoz annyiszor, ha jókedvű nem – legalább egykedvű tudok lenni, s ez, ha nem boldogság, de nyugalom. Nőm fejfájásai elmúltak, láb fájdalma is enyhűlt, mióta hidegfördőket használt a Dunában – s ezt egész nyáron tette. Ellenben

Juliska

Arany Juliska

már 8 hónap óta szemfájásban szenved – mely őszi orbánczának utómaradványa, s az orvosa által javasolt hidegviz és zuhanyfördő talán még roszabbá tette baját. Most D^r Balogh Pál hasonszenvi curáját akarja megkisérteni. Ennyiből áll családom jelenleg, s mióta

Pest

Budapest

en vagyunk, mert

Laczi

Arany László

, miután

Kőrös

Nagykőrös

ön a 8^ik osztályt s igy a gymnasialis cursust elvégezte ez évben, mielőtt

Pest

Budapest

re jőne, szűnidejét rég ápolt vágya teljesítésére akarta felhasználni, hogy beútazza Erdélyt. Most oda van, legutóbbi levele

K. Fejérvárról

Szerkesztői feloldás:

Károly Fejérvár

Gyulafehérvár

ról

n

Jegyzet

legutóbbi levele K. FejérvárrólSzerkesztői feloldás: Károly FejérvárGyulafehérvár ról kelt

– lásd

Arany László

1861. augusztusi, Gyulafehérvárról kelt (elveszett) levelét (1322.); vesd össze

Gyulai

Gyulai Pál

AJ

Arany János

-nak, 1330. 1861. aug. 15. és

Mentovich

Mentovich Ferenc

AJ

Arany János

-nak, 1382. 1861. dec. 18.

kelt. Többnyire gyalog – azaz csak akkor kocsin, ha felkaphat, – teszi az útat, két tanúló társával, kik jó markos legények,

n

Jegyzet

két tanúló társával, kik jó markos legények

– osztálytársaival: Ádám Andrással és Zombori Lászlóval (lásd

Mentovich

Mentovich Ferenc

AJ

Arany János

-nak, 1382. 1861. dec. 18.)

valamint

Laczi

Arany László

is kezd már nem csak fölfelé nyúlni, hanem kissé izmosodni is. Én becsűlöm benne e férfias elhatározást, ha baj nélkűl megjárhatja ez útat, igen sokat tesz az nem csak szellemi fejlődésére, hanem a nagy növés által elpuhúlt teste megizmosítására is. Anyagilag – isten tudja hogy leszünk,

Pest

Budapest

en bizonytalanra támaszkodni még teljesen egészséges embernek sem könnyű feladat – hanem hisz jó az isten, jót ád. Annyi kétségtelen előttem, hogy a tanári állást mindenesetre el kellett hagynom, azt hát nem bánom: a többiről – deus providebit.

n

Jegyzet

deus providebit

– isten gondot fog viselni (lat.) – „Dixit autem Abraham: Deus providebit sibi victimam holocausti, fili mi.” ( Teremtés könyve, 22, 8.) A modernizált Károlyi-fordítás szerint: „És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam.”

Lakásom még mindig a 3 pipánál:

n

Jegyzet

Lakásom még mindig a 3 pipánál

–

Arany László

lábjegyzete: „Vagy is a három pipa utczában (az üllei út sarkán). Nagy ház volt, de tágas hátsó udvara sok apró épülettel s ezek sok kósza lakóval – czigányokkal is – voltak tele.

Arany

Arany János

t, a ki a »Hausbogen«be Schriftstellernek

[szerkesztői feloldás]

a ház nyilvántartó füzetébe írónak

írta be magát, a háziak betűszedőnek tartották, s ez ellen ő annál kevésbbé tartotta szükségesnek tiltakozni, mert adóját is ehhez mérten szabták ki.” ( AJLI II. 208.)

tavaszig ide czímezd leveleid. Ez egy 4 jó szobás szállás – ha

Laczi

Arany László

feljő szükségünk van ennyire. De baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy 2-dik emelet, hogy biztos padlás nincs, kamra nincs, s a mi fő – hogy többnyire oly nép lakja, mely ököllel szokta ügyes bajos dolgát igazítni egymás közt. Szóval oly ház ez, hol szemünkbe mondják, vagy beizengetik hogy itt minden lakó becsűletes, csak mi nem. Ezért, noha a szobák jók, s már igen lakályossá tettük – [törölt]
« ára »

b

Beszúrás

ére is mérsékelt – tavaszszal költöznünk kell innen.

n

Jegyzet

tavaszszal költöznünk kell innen

–

AJ

Arany János

csak 1864 tavaszán költözött át családjával az Üllői út 7. sz. alatti házba

Említém anyagi helyzetem bizonytalan voltát. Ezt igy értsd. A Kisfaludy-társaság 800 ft évi fizetést biztositott ugyan: de tőkéje oly csekély gyarapodást nyert mégeddig, hogy az én 800 forintom csak úgy lenne meg, ha a tőkéből fizetné, s így is 5–6 év alatt az egész tőkét fölemésztené. Kivánhatom-e ezt? Nem leszek-e [törölt]
« 50 ké »
erkölcsileg kényszerűlve előbb utóbb kijelenteni, hogy ha igy van, lemondok díjamról és szolgálok díj nélkűl, mint a többi tisztviselő? Ez tehát épen nem biztos jövedelmem. A lap? A lapra nézve

Heckenast

Heckenast Gusztáv

tal úgy áll a szerződés, hogy ha az első év végével nem haladna 750-t az előfizetők száma, ő lemondhat a kiadásról és igy a részemre való szerkesztői díj fizetéséről is. Még nem szólott: de azt tudom, hogy az előfizetők száma nem haladja a 750-t; jó ha nem felezi. Íme kilátásaim!

Mind a mellett az a nagy csüggedés, melynek

Kőrös

Nagykőrös

ön martalékja voltam, most nem gyötör annyira. Meggyőződtem, hogy

Laczi

Arany László

végett is,

Pest

Budapest

en kell laknom, s így vagy amúgy kiteremtenem a subsistentia

n

Jegyzet

subsistentia

– itt-tartózkodás (lat.)

módját. Várok az időtől, körűlményektől. – S ha a jövőre kétes a kilátás, azért a jelen nincs minden enyhűlet nélkűl. Naponkint, míg melegebb napok voltak – olcsó kirándúlás a zöldbe családommal – s egyik másik jó ösmerősinkkel fűszerezte a pesti létet,

n

Jegyzet

Naponkint, míg melegebb napok voltak – olcsó kirándúlás a zöldbe családommal – s egyik másik jó ösmerősinkkel fűszerezte a pesti létet

– Vesd össze

Arany Juliska

1861. júl. 20-i, Rozvány Erzsébetnek írt levelével: „Mulatságokba, vigalmakba nem járunk; egész élvezetünk annyiból áll, hogy majdnem minden nap kimegyünk valahova a »zöldbe« hegyek közzé, város-ligetbe, vagy Margitszigetre, szóval minden nap valahova ha csak az idő nem akadályoz. Itt nincsenek zajos vigalmaink; egy pár nő csevegése, egy pár férfi komoly politizálása képezik egész mulatságainkat, a’ mit én mégis nem cserélnék föl semmiért. A város ligetbe rendesen nyitott omnibuszon szoktunk járni, a’ melyet a’ szerény kézmüvestől kezdve a legfelsőbb osztályig mindenki egyaránt használ, ’s melyen egy egész nagy társaság elfér, ’s kimondhatatlan kellemes főleg a hazajövetel midőn már hűsebb a lég, az ember föl van villanyozva, a rohanó kocsin, vig társaságban; ugy hogy ha egész éjjel jöne az ember sem volna hosszas az ut miként ez az este is történt együtt jövén Csengeryék, Eötvösék és mi.” ( Sáfrán 1960. 95.)

– annyira, hogy elmondhatom – kilencz évig nem szórakoztunk

Kőrös

Nagykőrös

ön annyit, mint

Pest

Budapest

en ez egy év alatt. Pedig szegényesen élünk, nem szükség tractákat

n

Jegyzet

tractákat

– vendégségeket

adni, pazarolni, hogy az ember egy délutánt kellemesen töltsön. Talán ennek köszönöm kedélyem némi derűlését, s önbizalmam erősbűltét.

Verset azonban nagyon ritkán irok. A szerkesztés, kivált az ilyen, mint az enyém, hogy folytonos kézirathiánynyal kell küzdenem, nem enged valami jóravalót hoznom létre. Hol egyik rovat nincs, hol a másik, majd fő czikket, majd kritikát kell irnom, majd külföldi irodalmat teremteni elő, majd novellát fordítani, aztán a heti pletykát összeszedni, a lapot korigálni, beküldött rosz verseket olvasni stb. – ily nyűgös állapot nem alkalmas költői productióra. Kezdtem volt egy humoristico-didacticus művet

n

Jegyzet

Kezdtem volt egy humoristico-didacticus művet

– ez a Vojtina Ars Poetikája. Lásd AJÖM I. 519.

– quasi ars poeticát – s hamarjában el is vittem néhány száz sorig, de e zaklatott kűlső és benső viszonyok közt abba kellett hagynom. Azonban előveszem, mihelyt lélekzethez jutok, mert szeretem a tárgyat.

Poesisról szólván: valahára födöztem fel egy igazi talentumot. Egy kézirat van nálam: „Az ember tragoediája”.

n

Jegyzet

Egy kézirat van nálam: „Az ember tragoediája”

–

Madách Imre

(1823–1864) életművének e kötet időszakából való drámái: A civilizátor (1859), Az ember tragédiája (1859. febr. 17. – 1860. márc. 26.), a Mózes (1860) és az 1843-ban írt Csák végnapjai átdolgozása (1861).

Madách

Madách Imre

mint Balassagyarmat orszéggyűlési képviselője 1861. ápr. elejétől

Pest

Budapest

en tartózkodott, s Az ember tragédiája kéziratát magával hozta;

Jámbor Pál

közvetítésével találkozhatott

AJ

Arany János

-sal ugyanez év júniusában, s adta át a kéziratot. A mű kezdete először nem nyerte meg

AJ

Arany János

-t, aki

Jámbor Pál

sürgetésére vette elő megint, s ez a levél a felfedező öröm első megnyilatkozása. Lásd Kerényi, kézirat. 630–633. – Kötetünk három AJ- és három Madách-levelet közöl (az utóbbiakból egy elveszett).

Faust féle drámai compositió, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal teljes. Első tehetség

Petőfi

Petőfi Sándor

óta, ki egészen önálló irányt mutat. Kár, hogy verselni nem tud jól, nyelve sem ment hibáktól. De talán még ezen segíthetni: a mű igen figyelemre méltó. Irója egy fiatal képviselő, nevét majd megtudod, ha elhatározza magát költeménye kiadására s neve nyilvánossá tételére. Mily jól esik ez örökös majmolás után egy kevés eredeti hang!

Vártál úgy-e tőlem politikai újságokat: kilátást a jövőre: mi lesz, hogy lesz már stb. és én a helyett házi apró bajaimmal traktállak. A jövőt nem tudja senki: de még

Smerling

Schmerling, Anton

[!]

[sic!]

úr

n

Jegyzet

SmerlingSchmerling, Anton [!][sic!]úr

–

Anton Schmerling

Schmerling, Anton

(1805–1893): 1860. dec. 13-tól 1865. júl. 27-ig államminiszter, az 1861. évi februári pátens kidolgozója

sem. Bizunk a változandóságban; a kedélyek komolyak ugyan, de nem nyomottak. A lapokból te is megtudhatsz annyit, mint én, mert én is azokból merítem minden politikai conjecturámat.

n

Jegyzet

conjecturámat

– feltevésemet (lat.)

Ölelünk és csókolunk benneteket. Nem rándultok-e fel ez őszön? Mi itthon vagyunk mindig. Én nem távozhatom a laptól, már a mig ő el nem távozik tőlem – s az enyéim nem akarnak engem egyedűl hagyni. Vegyétek legforróbb üdvözletünket!

igaz barátod

AranyJános.

Szerkesztői feloldás:

Arany János

.

AJOM17

Megjegyzések: