Ugy kezdem rövid levelemet, mint hajdan gyermekkoromban szüleimhez irván, kezdettem.
„Alkalom adódván, nem mulaszthatom el, hogy édes apám uramékat egynehány sorban ne
tudósitsam.” Mik legyenek azonban tudósitásomnak téged, avvagy csak magamat is
érdekelhető tárgyai, valóban nem tudom. Annyit mondhatok, s ezt megmondja neked az öreg
Vágó
Vágó József
n
is, hogy
az a rosz hangulat, mely közelebbi soraid szerint, rajtad folyvást
uralkodik, engemet is rég óta nyomva tart. Apró bajocskák szintugy megviselik az embert,
mint esőcseppek a keménykövet. Most épen a szállás-keresés fájdalmai környékeznek; majd
a csipcsupp tartozások, majd a sürűn jelentkező napi szükségek, ha ezek közé nem sorolod
is egy jó feleség után való vágyakozásomat. – Nálatok bJegyzet
az öreg– Vágó József, miskolci tanár,VágóVágó József
Lévay
barátja, a levél kézbesítője. Vesd össze
Lévay József
AJ
Arany János
Tompá
nak,
888.
1857. márc. 8.
Tompa Mihály
i
zonyosan
máskép forog az idő sok tekintetben; bár én azt hiszem, a professor mindenütt csak
professor. Gyakran szeretnék rólatok tudni s roszul esik látnom, hogy a szeretetnek ezen
kiváncsiságát is elzsibbasztják a siető napok. – A mi apró cseprő városi, farsangi, vagy
iskolai dolgokkal itt a szót szaporithatnám, azokat Beszúrás
a
nélkül is
elmeséli neked e levél átszolgáltatója. Magam részéröl csak azt toldom még ide, hogy
téged az isten minden jóval áldjon s hogy minden te Juliánaid sokáig éljenek,
Beszúrás
László
ddal együtt,
kivált ha Arany László
László
nemcsak jó
tillinkós, hanem jó tanuló is.
Arany László
S ezen „numerus o
r
atorius”Beszúrás
n
ellenére
is-sel végződött sorok után ölel
Jegyzet
„numerus oratorius”– a prózában a verslábak egymásutániságának szónoklattani szabályozása ( Quintilianus: Szónoklattan, IX. 4. 57.). Prácser Albert fordításában: „Azonban szükségünk volna olyan elnevezésre, mellyel a beszédnek verslábakkal elért kerekded szabatosságát megjelölni tudnók. Hát lehetne-e ezt helyesen másnak nevezni, mint numerus-nak és pedig szónoki numerusnak, a mint hogy az enthymemát is rhetorikai syllogismusnak nevezzük.”
LJ
Lévay József