Kedves
Miská
m! Jóllakván
szalagöves fánkkal (melyből szívesen küldenék egy párt, ha telegraph volna odáig) illő
dispositiótTompa Mihály
n
érzek a levélírásra, annyival inkább, mert a mint a
Protestáns naptárból látom, ma Istenes János napja van, s így jó lesz
Istenhez térnem, megbánni eddigi hallgatásomat és röstségemet. Te ugyan most is azt
írtad, hogy bizonyos dologban válaszoljak rögtön és én szentűl föltettem magamban
teljesíteni kívánatodat: de hiába, mindnyájan gyarlandók vagyunk, szokta
mondani egy itteni híres toaszt-ivó, s mi a levélírást illeti, én se vonom ki magam e
közös epithetonJegyzet
dispositiót– hajlandóságot (lat.)
n
alól, bár
különben tökéletes vagyok is. No de „sat cito si sat bene”Jegyzet
epitheton– jelző (gör.)
n
rajta fogok lenni, hogy a levelem megüsse, ha nem is a
mértéket, legalább az – orrát.
Jegyzet
„sat cito si sat bene”– elég gyors, ha elég jó (lat.) – Marcus Porcius Cato: Dicta memorabilia, 80.
Ergo.
n
A chemiai procedurához,
melyet tervezsz, nem értek. Ha a románczák egy része a II-ik, más része az V-ik kötetbe
esik s máskép nem lehet, akkor nincs szó semmi symmetricus rendről. Még a balladák és
beszélyek inkább megférnek egy kötetben, mert félvér atyafiak – de a dalszerű
románczokat a daloktól oly messze vetni, ez már kénytelenségből mehet, de senki sem
fogja a rendező kezet fölismerni. S így lévén adva a problema, természetesen se én, se
te nem fogjuk megoldani kielégítőleg.
Jegyzet
Ergo– tehát (lat.)
Régibb verseid iránti ellenszenved nem csodálom, én is voltam úgy sokkal – talán minddel.
De az én nótám csak az, hogy nehéz foldozni úgy, hogy a kabát még is újnak
lássék; nehezebb verset igazgatni akkor, midőn az első ihletéstől az ember oly távol
van. Aztán meg a közönség a megszokottat nem örömest cseréli föl szokatlannal; első
verseid egy része ismeretsb, mint sem újonnan lehetne már gyúrni. Azonban, belátásod
szerint!
Szegény kis fiad baját, a miatti szenvedésteket nagy részvéttel olvastuk; reméljük
azonban, hogy azóta egészen helyre jött és czoczózik
n
az apjával. Adja Isten!
Jegyzet
czoczózik– lovacskázik
A szalontai komédia épen nem versed miatt késett el:
Barabás
mostanig sem küldte nekik le a
képet.Barabás Miklós
n
Külömben nekem is írtak azóta, hogy téged kértek föl s te egy igen szép levélben
kimentetted magadat.Jegyzet
– lásd aBarabásmostanig sem küldte nekik le a képetBarabás Miklós
Nagyszalontá
ról 1857. jan. második felében vagy februárban küldött levél
(870.) jegyzetét; vesd össze még:
Nagyszalonta
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
AJ
-nak,
882.
1857. febr. 24.
Arany János
n
Így hát ők meg vannak
elégedve – hogy én megértelek-e? az más kérdés. Tudom én, hogy elvesztenél egy pohár
vízbe, ha tehetnéd. Avagy nem től-e csúffá Gesztelyen a két
kalappal?n
Avagy nem rontottad le hősi
hírnevemet a rókalyuk emlegetésévelJegyzet
Avagy nem től-e csúffá Gesztelyen a két kalappal?– Gesztely: nagyközség Zemplén vármegyében, a Hernád mellett, ahol
AJ
1855 nyarán volt Arany János
Tompá
val. Az eset története:
„javalhatnám: hogy kalapban festesse ön le magát, még pedig két
kalapban, mellynek egyike fehér, másika fekete lenne; mert az ön feje két kalapot is
megérdemel, a mint hogy történt is, hogy ön kettőt akart egyszerre a
fejére tenni valamikor”. Tompa Mihály
Tompa
Tompa Mihály
AJ
-nak, 1856. szept. 26.
AJÖM XVI. 846.
762.
Vesd össze még Arany János
Tompa
Tompa Mihály
AJ
-nak, 1855. okt. 4. ugyanott 753.
624.
Arany János
n
s nem gyaláztad-e meg
bölcsőmet a szalontai disznóval?Jegyzet
Avagy nem rontottad le hősi hírnevemet a rókalyuk emlegetésével–
Arany László
lábjegyzete: „A
rókalyuk az aggteleki barlang egyik része, melyet együtt látogattak
meg.” (
AJLI I. 401.) Az előzményekhez:
„mert lehet-e azt rosz néven venni: ha nincs bébúni kedve valakinek egy
rókalyukba, bár váltig sarkalják is?!” Arany László
Tompa
Tompa Mihály
AJ
-nak, 1856. szept. 26.
AJÖM XVI. 846.
762.
Lásd még Arany János
Tompa
Tompa Mihály
AJ
-nak, 1856. ápr. 7. ugyanott 788.
684.
Arany János
n
Jegyzet
s nem gyaláztad-e meg bölcsőmet a szalontai disznóval?– Vesd össze: „a szalontai disznót nem emlegetem” (
Tompa
Tompa Mihály
AJ
-nak, 1855. okt. 4. ugyanott 753.
624. ; „itt a boszszúállás a szalontai
disznóért” (Arany János
AJ
Arany János
Tompá
nak, 1856. febr. 10. ugyanott 784.
672. ; 1856. máj. 9. ugyanott 797.
699. ; 1856. aug. 1. ugyanott 819.
727. ; 1856. okt. 4. ugyanott 849.
767. )Tompa Mihály
Miska
, Tompa Mihály
Miska
! Tudom én már, miért nem
írtál te verset a szalontaiaknak. Ím elkezdem én helyetted:
Tompa Mihály
A minap
Vágó
collega csakugyan itt volt.
Reggel jött, végezte dolgát, este ment. Vágó József
Czegléd
en
valami rokona van, ahhoz sietett. Szintoly jól esett felföldi embert látni. Cegléd
Lévai Józsi
is írt egy panaszdús
levelet,Lévay József
n
de még nem válaszoltam
neki.
Szász Károly
t, a mint
hallom, a kúnszentmiklósiak papnak választották.Szász Károly
n
Csak lesz esze, és eljön
abból az istenverte Jegyzet
–Szász Károlyt, a mint hallom, a kúnszentmiklósiak papnak választottákSzász Károly
Szász Károly
(1829–1905): 1851-tól 1853-ig
Nagykőrösön, 1853
és 1854 között
Kecskeméten tanított, majd a kézdivásárhelyi lelkészséget
választotta. 1857-től
Kunszentmiklóson lelkész, 1858-tól az Akadémia, 1860-tól a
Kisfaludy-Társaság tagja és a SzF legfőbb munkatársa. Szász Károly
AJ
-sal való korábbi levelezésére
és kapcsolatára nézve lásd
AJÖM XV. 894–895.
és XVI. 1198–1199.
Arany János
Szász Károly
Szász Károly
AJ
-hoz írt verses levelét
(
AJÖM XV.
95.
1847. szept. 2. előtt)
Arany János
AJ
1847. okt. 11-én köszönte meg
(101.) . A XV. kötetben Arany János
AJ
-nak egy, Arany János
Szász
nak négy levele, a XVI-ban
három AJ- és öt Szász-levél található. Ez a kötet Szász Károly
AJ
huszonkét őhozzá írt (közülük három elveszett)
és Arany János
Szász Károly
harminchét levelét tartalmazza (amelyekből négy elveszett, s amelyek közé nem
számítjuk be Szász Károly
Szász
1861. márc. 6-án, a
SzF-ben publikált nyílt levelét).Szász Károly
Székelyország
ból. Hogy
nálatok oly olcsóság van! Itt nem mondhatnám, mi még kilencz pengős búzát eszünk
stb.
Románia
És most jövök a legérdekesb pontra. Mikor jőjjetek, barátim? Ha a legalkalmasb időt
venném tekintetbe, azt mondanám, hogy jőjjetek augusztus elején és legyetek itt szeptember végeig; mert akkor vacatio lesz,
egy óráig sem kellene elhagynom benneteket. Ez volna a legjobb kétségkívül, teljesen
egymásnak élhetnénk itt. De a szünnapokra 1-ször, vagy
Szalontá
ra kell mennünk, mert ezt, élve, tovább nem halaszthatjuk; vagy
2-szor, ha ez valamikép mellőzhető volna, akkor én a két szabad hónapomat Nagyszalonta
Budá
n a vízgyógyintézetben tölteném,Budapest
n
mert meg vagyok
győződve, hogy idegeimet heroica curávalJegyzet
a két szabad hónapomat– vesd össze Dr. Siklósy Károly vizgyógy- és testgyakorlati intézete (VU 1857. nov. 29. 521.): „Az intézet a budai városmajor végén a budai hegyek egyik legkiesebb pontján fekszik”; „Az intézetbe való felvétel iránt egyenesen dr. Siklósy Károly tulajdonos urral kell értekezni”.Budán a vízgyógyintézetben töltenémBudapest
n
edzenem
kell. Egyik fülemre már is rosszúl hallok: mi lesz belőlem, ha mindkettő megromlik, ha
roszszabb nem következnék is, a mit kimondani sem merek. És csak ily
föltétel alatt lehet és szabad elmulasztanom a szalontai látogatást, különben nem. E
dolog hát még függőben van, de annyi bizonyos, hogy a vacatiot nem töltöm itt. Így hát
vacatio előtt kell jőnötök. Ebben egy kis alkalmatlanság az, hogy nekem
nincs káplányom,n
következőleg, azért, hogy itt lesztek, leczkére be kell járnom. No de, a délutánom, egy
nap kivételével, egész héten át szabad, délelőtt adok néha egy, néha két,
néha három órát. Azt hiszem, ettől beszélhetünk és mulathatunk eleget. Ezt pedig azért
írtam meg ily részletesen, hogy több heti itt időzésre nem egy pár futó napra számolok,
a miért nem is lenne érdemes ide fáradni. No már most, fiam, ha június – vagy júliusban
jönnétek, nektek alkalmatlan volna oly nagy hőségben az útazás – én is, az év vége
közeledvén, mind jobban el lennék foglalva; azért legtanácsosb, jőjjetek a szép
májusban. Azonban akár mikor jöttök, csak jőjjetek, hozzon Isten
mielőbb, mi ölelő karokkal (nehogy karókkal-t olvass)Jegyzet
káplányom– káplánom, segédlelkészem
n
várunk s ha nem lesz is oly jó dohányom, mint neked volt,
majd csak megélünk. – Fájdalom! nekünk nincs Diósgyőrünk, nincs
Jegyzet
ölelő karokkal (nehogy karókkal-t olvass)–
Kisfaludy Károly
Mohácsánaksorát Kisfaludy Károly
AJ
a
Tücsök és bogár a magyar nyelv köréből (1877) c. írásának 16. A szövegmoly című tréfájában is
félreolvastatta (
AJÖM XI.
581.)Arany János
Agtelk
ünk – itt egészen egymással kell
megelégednünk – noha, mint Agtelek
Bach
miniszternek mondta egy itteni
hivatalnok, midőn Bach, Alexander Freiherr von
K.
nevezetességeit elszámlálta: „wir haben
Rákóczi-Bibel, Türkische Blätter (török dohány; török leveleket akart mondani) und
alles”.Szerkesztői feloldás:
Kőrös
Nagykőrös
n
Ebből az
allesből titeket is részesítünk.
Jegyzet
„wir haben Rákóczi-Bibel, Türkische Blätter (török dohány; török leveleket akart mondani) und alles– „van nekünk Rákóczi-Bibliánk, török (dohány) levelünk […] és mindenünk” (né.);
Alexander Bach
(1813–1893)
1852. jún. 27-én volt
Nagykőrösön: PN
1852. júl. 1.
Bach, Alexander Freiherr von
Julcsa
egy pár hétig ismét
szenvedett orbánczával, de már fönn van és tisztúl a képe. Mióta hozzátok készűltünk,
nem volt baja, most újra előjött, de nem oly mértékben, mint az első. A haja most nem
megy el.
Arany Juliska
Feleségem, óriási nátháját leszámítva, egészséges. Ő is írna most, de a napokban egy
fátum
n
érte –
eltört szemüvege s most nem lát se eget se földet – azaz nem lát levelet írni. Valóban
igaz! ő már szemüvegen olvas és ír, noha különben a távoli tárgyakra éles látása van.
Jegyzet
fátum– balszerencse (lat.)
Laczi
a fuvolát
nyaggatja itt a szomszéd szobában: a minap ő is beteg volt egy délután; nem
evett délben, rosszúl volt, lefeküdt a pamlagra. Délestkor megéhezvén, bekérte levesét,
de nem lévén a betegségnek gyakorlatában (soha sem volt beteg két napig egyfolytában),
meg akarta adni a módját, a mint más betegtől látta, s fekve akará levesét elkölteni.
Azonban a tányér fölborúl, a kanapé, az újdon
sikárlottArany László
n
palló, az ágy,
takaró, ruhája, szóval minden tárgy körűlötte, a könyvek, melyekkel magát e
tartós betegségre körűlsánczolta, hogy unalmát űzze, az óra, mely ugyan
nem jár, de azért fejéhez tette, hogy az idő haladását megfigyelhesse – mindez, mondom,
pocsék lett, szétgördűlt, eltört, tányérostúl együtt. Az anyja e ribillióért
megboszankodva, úgy nadrágban, mezítláb, a mint volt, kiparancsolá a beteget a szobából
– és azóta semmi baja. Ez aztán a comico-heroica
cura.Jegyzet
sikárlott– sikált
n
Jegyzet
comico-heroica cura– komikai-hősi gyógymód (lat.)