TISZA LAJOSNÉ TELEKI JULIANNA – ARANY JÁNOSNAK
Geszt
Dec: 16d
1857
Ma (:tegnap estve érve haza:) vettem az Őn levelét f.h. 6d
napjáról a’ szent ereklyékkel
egyűtt – melyek fájdalom már az egyedűliek az anyai sziv reményduzs
[!]
álmai
maradványaiból e’ gazdag forrásnak. „Az Isten adta, az Isten vette el” tán holtíg se
leszek elég erős mondani: „áldassék szent neve érette”![sic!]
n
– Nem akarok zúgolódni!
Tellyesen érzem betsét annak mit bírok még – de oly hézaga van volt gazdagságomnak, mit
ki potólniJegyzet
„Az Isten adta, az Isten vette el” tán holtíg se leszek elég erős mondani: „áldassék szent neve érette”!– Jób 1:21
[!]
az Isteni mindenhatóságnak sints hatalmába! Óh csak ne sujtana – az
alázattal elősmért bölts végzet tőbbel!
[sic!]
Ezer, meg ezer kőszőnet Őnnek, mind azért mit tett, mind azért mit
érez! Oh ha Ő lelki attyának vallá Őnt, Ő Őnnek lelkéből fia volt – ’s Őn is vesztes
fél. – Oly tiszta ragaszkodással minden érdem dacára, kevesen találkoznak az életbe!
Legyen az a’ fellengős szép szellem, Őrszelleme az Őn családi bóldogságának, betses
életének! Ha lehet, bizonyoson lesz is.
De elég! Ha minden hatalmamba lévő szavakat
eze
r
szereznékis,Beszúrás
[!]
mégsem tudnám csak árnyekát is elő állitni a’
fájdalomnak mely lelkemet tépi – ’s nem tudnám kőszőnetemet ki fejezni.
[sic!]