ARANY JÁNOS – AZ ÍRÓTÁRSAKNAK

Tisztelt Irótárs!

Midőn ez előtt két évvel a „Szépirodalmi Figyelőt” megindítottam, oly czéllal s reményben tevém azt, hogy a nagyon is szétszórt irodalmi erőket egy gócz köré csoportosítsam, oly lapot hozván létre, mely, ha bár kisded mérvben, válogatott gyüjteményt mutasson fel mindabból, a mit szépirodalmunk, fejlődésének akkori szinvonalán, kiállitani képes vala. Ugy gondolám, hogy irodalmi viszályokba még addig nem elegyült és üzérked vállalatok által hitelében nem csökkent nevem elégséges vonzerő s erkölcsi biztositék lesz, mind irótársaimra nézve, hogy bizalommal csatlakozzanak hozzám, mind a közönség irányában, hogy lapom kell pártolása által lehetségessé tegye tiszta szándékom valósítását. De reményem csak részben teljesült. Abban csalódtam-e, hogy több vonzalmat képzeltem magam iránt irótársaimnál mint igazán volt? vagy elmulasztám megtenni mindjárt eleinte a kellő lépéseket megnyerésökre? vagy kötelezettség, hajlam, megszokás annyira más laphoz csatolta őket, hogy az enyémet sokan elégnek tarták egyszeren tudomásul venni? vagy önálló irodalmi, szerkesztői működés, nyugalomvágy, másnemü életgond s részint hamar bekövetkezett politikai lendűlés foglalta-é el őket? Elég a hozzá, többen elmaradtak, kiket vártam, kiket szivesen üdvözöltem volna, s állandó munkatársakul leginkább amaz egynehány régibb iróra levék szorítva, kiknek személyes barátságával dicsekhetem. Igy történt, hogy lapomban nagyobb tért kelle engednem a tudományos és birálati résznek, mint eleinte szándékom volt, s ez által (noha az irodalomnak így sem tettem hasztalan szolgálatot) annak a veszélynek lőn kitéve folyóiratom, hogy a közönség csupán időtöltést kereső vagy tisztán szépirodalmi művek iránt fogékony része nem találván elég élvezetesnek, mind inkább amaz állandó de kisded számú közönségre szorítkozzék, mely az efféle olvasmányok által érdeklődik. Azonban e közönség (noha örvendetes, hogy már van), nem elegendő arra, hogy egy ily folyóiratot – nem mondom: fentartson (mert ha csupán tengődés volna a czél, sokáig eltenghetne), de hogy virágzó állapotra emeljen, a mi nélkül a kitüzött czélt elérni nem lehet. Ennek meggondolása birt engem rá, hogy a Szépirodalmi Figyelő körül oly módosításokat kisértsek meg, a melyek, mig egy részről nagyobb közönségre nyujtanak kilátást, más részről lehetővé tegyék nekem irótársaimat szorosabb és állandó csatlakozásra szólítni fel, őket előre biztosítván, hogy lapom köré gyüjtendő, nem kivánok tőlük anyagi áldozatot.

Azon meggyőződésben, hogy egy tartalmilag jó szépirodalmi (s átalános műveltség terjesztő) lap az, melyre a közönségnek, könnyebb olvasmányul, most leginkább szüksége van,

n

Jegyzet

egy tartalmilag jó szépirodalmi (s átalános műveltség terjesztő) lap az, melyre a közönségnek, könnyebb olvasmányul, most leginkább szüksége van

– L.

Kazinczy Gábor

Lévay

Lévay József

hoz szóló, 1862. nov. 2-i levelét: „Olvassa

[!]

[sic!]

Ön

Arany

Arany János

felhivását? Mily nemes ember az; mintha más világból való volna ez irodalmi zsibpiaczon.” ( Gulyás 1931. 357.)

tervem alapját e két pontra helyezem:

1. Hogy legfőbb, mondhatnám minden figyelem a tartalom becsére s a lehetségig folytonos jóságára forditandó.

2. Miután – középszerü pártolás mellett – nincs remény ahhoz, hogy mind a külső kiállitás fényét, mind a válogatott tartalom költségeit megbirhassuk: egyelőre a képeket, mellékleteket, diszítményeket megszorítva, minden suly az irók dijazására fektetendő; a díjazást akkép intézve, hogy az a lap kelendőségével arányban növekedjék. Ha aztán a pártolás idővel reményen fölüli mértékben mutatkoznék: akkor lenne mód, küldíszre is költségesebben áldozni.

Ezekből indulva ki, tervem vázlata e következő:

1. A „Szépirodalmi Figyelő”, módosult tartalmához képest, czimét is megváltoztatja és lesz: „KOSZORÚ”. Ez utóbbi név nem akar fenhéjázni, vagy koszorúkat osztani és fogadni el, csupán annak symboluma, hogy a magyar irók egy koszorúban nyujtják itt műveiket a közönségnek.

2. A „KOSZORÚ” megindul jan. 1. 1863. s megjelen a Figyelő alakjában, de fél ívvel megbővítve, hetenkint egyszer. A „Figyelő” éve october végivel lejárván, két hóra megszünik, részint hogy az előfizetési határidő a naptári évvel összhangzásba jőjön, részint az új lap előkészületei végett.

3. De a „KOSZORÚ” fenállása

[!]

[sic!]

csak úgy tekinthető biztosnak, ha mintegy 1000 előfizetője találkozik. Ha ennyi számra december utolsó napján valószinű kilátása nem lesz, akkor meg sem indul. Ha decemberben remény mutatkozik: úgy megindul a lap, de csak úgy foly tovább az első félévnél, ha e fél év alatt megbizonyúl, hogy várakozásában nem sokat csalódott. Különben az első félévvel megszűnik, azon szomorú tapasztalással gazdagodva, hogy nálunk nincs még oly közönség, mely tisztán tartalmáért becsülne szépirodalmi lapot. E feltétel a közönségnek előre, még a programmban, tudtul adatik, hogy a lap meg nem indulása vagy oly hamari megszűnése mindenkinek érthető legyen.

4. A „KOSZORÚ” főlapja szépirodalmi; u. m. kötött és kötetlen alaku költői dolgozatok; továbbá (nem szorosan tudományos) aesthetikai, társadalmi, átalános miveltség terjesztő czikkek (ide vonhatók lévén pl. föld- és népisme, utazás, historia, sőt némely átalánosb érdekü tudományág egyes mozzanatai vagy körrajza is, mivelt közönség számára, kellemesen előadva); melléklapja vagy tárczája: biráló, ismertető, múlattató tartalommal; u. m. könyvismertetések, kivonatok, jelesb műveknél tüzetes birálatok is; életképek, genre-ek, mindenféle szépirodalmi skizzek;

n

Jegyzet

skizzek

– karcolatok (né.)

apróbb irodalmi, művészeti, társadalmi közlések a belés külföldről, ismeretterjesztő, vagy érdekes notice-ok,

n

Jegyzet

notice-ok

– ismertetések, közlemények (ang., fr.)

szinbirálat, könyvészet, szóval mind az, minek egy úgy nevezett literaturai lapban helye van. Nagyobb változatosságra, kevesebb szakszerűségre, több átalános érdekre törekszik, mint a „Figyelő”.

5. A „KOSZORÚ” minden irót, ki előlegesen csatlakozik hozzá, s átalában minden olyat, ki (nem levén csupa kezdő) a dijazásra igényt tart, ha művét elfogadja, tisztességesen dijaz. A dijazásra nézve 1000 előfizető vétetvén sinórmértékül: egyelőre igy állapíttatik meg. Prózáért, kidolgozott eredeti munkánál (minők az előczikkek, a novellák vagy más folyóbeszédü költői dolgozatok, tüzetes birálatok, nem csak mutatványszerü hanem eredeti könyvismertetések, s átalában minden, formába kereked aesthetikai, társadalmi, átalános miveltségre tartozó czikkek) a lapnak egy ivétől 40 ft.; könnyebb munkánál (mint puszta mutatványok nagyobb eredeti műből, forditott novellák vagy más kötetlen nyelvü költői dolgozatok, oly átdolgozások, hol a forditás vagy mutatvány-képeni idézet a túlnyomó, külföldi folyóiratokból átvett notice-ok, apróbb czikkek, szóval minden kevesebb fáradsággal és műgonddal járó dolgozatok), ivenkint 20 ft. – Vers-költeményért, a darab jóságát, (némileg terjedelmét is) tekintve: 20, 15, 10 ft.; forditásoknál: 15, 10, 5 100 ft. Közönséges lyrai versnél nagyobb terjedelműek külön számitás alá esnek. Díj nélkül a „KOSZORÚ” csak a szerző világos lemondása esetében, vagy oly kezdőktől ad művet, kiket csupán művök kiadása által is elégnek tart buzdítani.

Ha az első fél év folytán az előfizetők száma oly örvendetes szaporodást mutatna, hogy az alapul vett 1000-et meghaladná: akkor a föntebbi díj minden 100 előfizető után aránylag emeltetik; azaz, ha 1000-től 40 ft., 1200-tól már 48 ft., 1500-tól 60 ft. számíttatik az iró javára s e pótlék utólag is hozzáadatik a dijhoz. Ha ellenben a lap, a 3-dik pont szerint, arra lenne kárhoztatva, hogy az első félévvel megszünjék, akkor, és csupán e hat hóra, venné igénybe a szerkesztő, hogy t. munkatársai irói dijukat az előfizetők arányában leszállittatni engedjék s ez által bukását enyhíteni sziveskedjenek.

6. Hogy azonban a közönség bizalma előre felébredjen a lap iránt, szükség, hogy egy csoportban lássa azok neveit, kik a lapba dolgozni ajánlkoznak, annálfogva kérem mielőbbi becses válaszát arra nézve, remélhetem-e és mily mértékben Kegyedtől, hogy lapomat támogatni fogja, egyszersmind felhatalmazást, hogy becses nevét a programmba kitehessem.

Kizárólagos csatlakozást nem kivánok (hanemha valaki önkint úgy akarná), csupán azt, hogy mindenkor számíthassak szives támogatásra, hogy lapomnak némi előnye legyen mások felett, s hogy a beküldött mű iránt netaláni észrevételeim meghallgattassanak. Jól tudom, hogy az irók efféle csoportositása tekintetében egy vállalat már megelőzte az enyémet;

n

Jegyzet

az irók efféle csoportositása tekintetében egy vállalat már megelőzte az enyémet

– Ez az Új nemzedék lehetett (vesd össze az 1491. sz. levéllel és jegyzetével).

azonban nincs okom utánzás vádjától félni, mert én már akkor foglalkoztam e tervvel, midőn amarról még semmi tudomásom nem volt. Azon t. irótársaimtól, kik az érintett vállalatnál szavukat adták, egyátalában nem kivánom, hogy kötelezettségüktől elálljanak; azt azonban remélem, hogy miután oda sem kötötték le magukat kizárólag, becses dolgozataikat lapomtól sem vonják meg. Hasonló reményben vagyok azon t. irótársaim felől is, kik egy vagy más formában más lapnál is vannak kötelezve: a nélkül, hogy onnan elvonni akarnám, szives közremködésöket ohajtom s elvárom az én lapomhoz is, mely tulajdonkép nem is az enyém, hanem mindnyájunké, az irodalomé, mert ennek hitele, méltósága, lehetne mondani becsülete, kivánja egy ily organum létre hozását.

Fogadja szives üdvözletemet!

Tisztelője

Arany János

m. k.

n

Jegyzet

m. k.

– maga kezével

Pest

Budapest

, october 15-én 1862.

AJOM18

Megjegyzések: