MARIKOVSZKY GÁBOR – ARANY JÁNOSNAK

Nem azon elvböl indulok ki hogy audaces fortuna juvat,

n

Jegyzet

audaces fortuna juvat

– Vergilius-idézet az Aeneis X. énekéből (Lakatos István ford.): „Merni tudó szíveké a világ”. Szó szerint: ’a merészeknek kedvez a szerencse’ (lat.).

hanem onnan hogy paupertas est maxima meretrix.

n

Jegyzet

paupertas est maxima meretrix

– a nyomor nagy kerítő (lat.); Bánk 1993. 90.

–

Mit Szentmiklóson senki nem tud, s nem is akarom hogy tudjon, kénytelen vagyok Önnek, tekintetes úr, elmondani. nem

[!]

[sic!]

fordultam pedig máshoz, mert nem ismerek mást olyat, ki elött becsesebb kincs a szegények bizalma mint a gazdagok tömjéne. –

Uram! én egy teljesen nyomorban hagyott özvegy papnénak legidösebb fia vagyok, magam is alig 25 éves, az özvegy anya, és több kis testvérek gyámola kényszerülök lenni; s e gyámolitás alatt bizonyára nem sokára összeroskadok, – mert 8. tagból álló család fenntartására 500 fnyi fizetésem, ha rendesen kapnám is kevés volna, a legügyesebb gazdálkodás mellett is.

Vakmerö gondolatom támadt, vakmerö, és piritó, mert annak kell magamat hazudnom a mi nem vagyok – ha tán lehetek bár – irónak;

Ide mellékelt versem

n

Jegyzet

mellékelt versem

– ismeretlen

hü rajza, vagy inkább nagyon is silány rajza családi életemnek; – ezen tényt véve alapúl, – [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
némi mellék tekintetet vetve arra, hogy nehány év óta pár, többé kevésbé sikerült versecskéimmel én is belábatlankodtam az irodalom templomának legalsó tornáczába, – vajjon nem lehetne é az irói segély egyletnél egy kis alamizsnáért folyamodnom?..

n

Jegyzet

az irói segély egyletnél egy kis alamizsnáért folyamodnom?..

– Erről nem maradt fenn levél- vagy szerkesztői üzenetbeli adat.

Ne gunyolja ki tekintetes ur e gondolatomat, melyet halált ohajtó anyám, gyermek ágyat fekvö éhezö nőm, s ártatlan kis testvéreim táplálása, s melengetése végett gondoltam ki, s még velök sem közöltem. –

Ha lehetőnek gondolja tekintetes úr, kérem legyen közben járó, – ily szerü alamizsna talán

elfogadása

Beszúrás

nem szégyeniti meg annyira a lelket, mintha egyesek nyujtják hideg büszkeséggel

[szerkesztői feloldás]

.

Ha tolakodás e vágyam, e kérelmem, ám legyen! akkor csak jelen versem utolsó két sorát mondom el nyomorultjaim elött:

„Éhség, nyomorban ejtünk könyeket,

[!]

[sic!]

S e könyükön

[!]