TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK
Vatta,
april 2.
863.
Tisztelt barátom! Ha fájt is – amint a nyilt postából gyanítom –
előbbeni egypár sorom a „Szerkesztőséghez”: kérlek! ne fájjon az
neked, kit nem tudom becsűlök-e jobban, mint szeretek?…
Engemet annyi mellőzés ért már minden utján az életnek, hogy midőn annyi levelemre egy
választ se s
[!]
vettem tőled: teljesen azt hittem hogy költeményem is mellőzve
hallgat annyi idő alatt.
[sic!]
Nemhogy a hiuság: de tán a becsvágy is kihalt már belőlem s ha e téren még fáj valami
lelkemnek, az: ha a méltók figyelmét se bírtam magamra vonni.
Soraim nem voltak bántalomnak írva s a ’hang’ amit nem értettél,
talán az elhallgatott érzésből fakadt.
Nyomasztóbb nekem mind erkölcsi mind anyagi helyzetem, semhogy – a halandók szokása
szerint – „ne férnék a bőrömben” s minden áron hangot igyekeznék
nevemnek adni. –
Az ide mellékelt kis verset
n
lapod számára küldöm; használd fel azt ha szükség lesz
reá.
Jegyzet
kis verset– Az édes hangok (Ko 1863. I. 17. sz. ápr. 26. 390–391.)
Fájna nekem nagyon,
n
ha azt hinnéd valaha, hogy rövid találkozásunk hosszu árnyat vetett közénk, melyet én
szttem vala….
Jegyzet
Fájna nekem nagyon–
AJ
a Nyilt
levelezésben válaszol: „Vettük köszönettel. Sajnálom a félreértést, de
szándékos nem volt a dologban semmi.”
(
Ko
1863. I. 15. sz. ápr. 12. 360.)Arany János
TóthEndre
Szerkesztői feloldás:
Tóth Endre
Tóth Endre