TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
A kedves komámasszony leveléből értem: hogy vártál tőlem egy pár sort. De mit tudnék én
neked írni? jót nem tudok, roszat nem akarok, pedig – a valóságot
irván – ezt kellene irnom. Aztán hallom: hogy magatok is
gyengélkedt
[törölt]
« é »e
k. Én folyvást roszul, mindennap
roszabbúl vagyok; a fordúlat, a javulás legkisebb jele nélkül. Hátam iszonyúan fáj,
kegyetlen szívdobogásaim vannak folyvást, ejjel-nappal;Beszúrás
[!]
elsoványodtam, erőm
elveszett; e mellett nagy nyugtalanság és izgatottság kínoz szüntelen. Egyszóval nagyon
roszúl vagyok. Ide járúl a lelki nyugtalanság, tépelődés, ama veszélyes gerincz-bajra
gondolás; a magány, a tél sat. Sorsom tragoediája még az is: hogy nem
hiszik illyetén állapotomat, mindent képzelgésemre
rónak fel, mi természetesen ostobaság. Nem állitom én: hogy nincs az
is;[sic!]
n
de a baj oka és
alapja mindennek s folytonos szenvedéseim. Mikor lesz belőlem ember ismét? nem tudom; s
lesze valaha? Kétséges. De nem mehetek ellene, majd eljő, minek jőnie kell.
Tompamihály
Szerkesztői feloldás:
Tompa mihály
Tompa Mihály