Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Hanva, 1866. január 24.
 
  Kedves barátom!  
  Hosszú predikacziót tartani a halottas parádénál:
n
Jegyzet
a halottas parádénál
– halotti búcsúztatáson
könnyű; egy igaz szót találni, melylyel az ember meg legyen elégedve, midön szenvedő barátait vigasztalni akarja: lehetetlen. Ezt érzem én. Isten enyhítsen, vigasztaljon meg benneteket!  
  Épen midőn gyászos leveled érkezett:
n
Jegyzet
midőn gyászos leveled érkezett
 – Lásd
Tompa
Tompa Mihály
1866. jan. 3-i levelét (2030.)
akartam én is irni hozzád; szólni bizonyos véletlen, vagy fájdalom igen is vélhető esetről.
n
Jegyzet
szólni bizonyos véletlen, vagy fájdalom igen is vélhető esetről
 –
Tompa
Tompa Mihály
saját haláláról
Azonban hadd maradjon hallgatásban. Elég nektek a magatok fájdalma, s akkor, úgy is érteni fogjátok azt: mit akartam mondani.  
  Én nagyon beteg vagyok;
n
Jegyzet
Én nagyon beteg vagyok
 – Lásd
Tompa
Tompa Mihály
1866. jan. 3-i levelének jegyzetét (2030.)
hetek, hónapok óta esem, sülyedek; javulás, fordulat és – remény nélkül.  
  Isten áldjon meg
[törölt]
« , »
 benneteket, s adjon eröt a nehéz kereszt hordozására!  
  Hanva, januar 24. 1866  
  igaz barátod  
 
TompaMihály
Szerkesztői feloldás:
Tompa Mihály
Tompa Mihály
 
 

Megjegyzések:

Tompáné
Tompa Mihályné Soldos Emília
levele
AJ
Arany János
feleségéhez: Kedves Szeretett jó
[törölt]
« a »
A
Beszúrás
ngyalom! Nem tudok mit írni. A ti fájdalmatok s viszsza hozhatatlan rettenetes, veszteségtekket, mi is annyira érezzük, azt leírni nem lehet, épen mintha csak közülűnk vesztettünk volna el ismét valakit; minden nap fájdalmasan emlékezűnk s emlegetűnk benneteket. A jó Isten adjon nektek erőt e szörnyű csapás elviselésére; vigasztalni benneteket azt, még csak megkísérteni is bolondság volna; az idő a kegyelmes Isten adhat csak enyhülést, és ád is Édeseim: de kel mégis, hogy némileg magatokat is erősítcsétek; hiszen ez a világ kezdetétől igy van, ezt még se bírjuk meg szokni, oly égető a fájdalom mi a léleken marad, hogy az ember szivét lelkét ki tépné ha lehetne. Kedves lelkeim, mily véghetetlen meg nyugvást szerezhet csak az is hogy mégis vég órájaban otlehettetek lelketekhez ölelhettétek; a
[szerkesztői feloldás]
igaz
[bizonytalan olvasat]
– ártatlan szenvedő is láthatot elbúcsúzhatot tőletek, szegény
már túl van
Beszúrás
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
 szenvedésen mindenen, pihenjen csendesen. Ó Istenem – mily vígasztalás van a hitben csak ezt ne ved
eltőlünk
Szerkesztői feloldás: el tőlünk
; hogy azokat az igen kedveseket kiket adtál, nem örökre vetted el tőlűnk, oh nem nem, én olyan bóldog vagyok a rendletlen hitemben hogy ismét találkozni fogúnk egy jobb egy tökéletesebb életben: adjon a minden ható néked is kedvesem némi kis enyűhlést e hitben; míg az idő, a hosszú idő a többit is meg hozza. Csak adig is adjon az Isten neked elég erőt hogy meg birhasd e szörnyü szenvedést, mert még vannak a kikért
élnedkel
Szerkesztői feloldás: élned kel
; hát az a kis kedves ártatlan leány, elvesztet kedves szerettednek kis utódja, nem kel e, hogy érte éljél, és a többiek, áldott jó férjed fiad, a kik szeretnek s csügnek rajtad, oh Édesem erősícsd magad mégis a hogy lehet, nagyon kér a tégedett igaz testvéri lélekkel szerető barátned. Mi is küzdűnk az élettel – csak, annyi szenvedés
jutotnekűnk
Szerkesztői feloldás: jutot nekűnk
is, hogy csudálni lehet, hogy mégis élni vágy az ember; annyi kétség annyi rettegés csak most is a mit ki kel álnom: ez a szegény jó –
Miská
Tompa Mihály
m is napról napra nem hogy javúlna de talán még roszabbúl van; sovány elgyengűlt roszúl néz ki, úgy féltem olyan bánatom agodalmam rajta; hát így van az ember, oly nyomorúlt igazán ez az egész élet. Kedves jó Lelkeim mit mondjak hát néktek. Imádkozom értetek. Az Isten hatalma nagy, ha ad fájdalmat ád erőt is. Legyen veletek a kegyelmes gondviselésevel szereteteim igaz barátnéd
Tompáné
Tompa Mihályné Soldos Emília