TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

Kedves barátom!

Tökéletesen igaza van a kedves komámasszonynak, midőn (nevedben is), szememre veti: hogy nem válaszoltam, nem írtam; de a milyen illetékes a vád: olyan igaz a mentség is. Mit és minek írjak? Az általam annyiszor elmondott s általad épen annyiszor hallott jerémiadot ismételjem-e? Arról beszéljek-e ismét s mindig: hogy életem, a künn tébolygó ebénél is czéltalanabb, nyomorultabb? hogy sem élni sem elveszni nem enged a sors, hanem kinzó-padra feszítve tart[törölt]
« , »
? hogy a hajdani embert, férfit, papot sat mint tette semmivé, testi és erkölcsi vázzá bennem, s hogy ez a heinei tréfa már 3^ik év[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
e foly?

n

Jegyzet

hogy a hajdani embert, férfit, papot sat mint tette semmivé, testi és erkölcsi vázzá bennem, s hogy ez a heinei tréfa már 3^ik év[törölt] « [hiány] [hiány] Kiterjedés: 1 Ok: olvashatatlan Egység: karakter »e foly?

– Heller Bernát magyarázata szerint ez a levélbeli párhuzam „talán célzással

Heine

Heine, Heinrich

Matratzengruft- jára”, azaz Aus der Matratzengruft (A matrac-sírból) c. verseire gondolva jött létre ( Heller 1920. 368.). A német költő 1848-tól 1856-ban bekövetkezett haláláig ágyhoz volt kötve: „Ein Grab ohne Ruhe, der Tod ohne die Privilegien der Verstorbenen, die kein Geld auszugeben und keine Briefe oder gar Bücher zu schreiben brauchen – das ist ein trauriger Zustand. Man hat mir längst das Maß genommen zum Sarg, auch zum Nekrolog, aber ich sterbe so langsam, dass solches nachgerade langweilig wird für mich, wie für meine Freunde. Doch Geduld, alles hat sein Ende. Ihr werdet eines Morgens die Bude geschlossen finden, wo euch die Puppenspiele meines Humors so oft ergötzten.” (

Heine

Heine, Heinrich

: Nachwort zum „Romanzero”) „Sír nyugalom nélkül, halál a holtak kiváltságai nélkül, akiknek nem kell pénzt költeni és leveleket vagy könyveket írni – szomorú állapot. Már régen mértéket vettek a koporsómhoz, a nekrológomhoz is, de olyan lassan halok meg, hogy végül én is épp úgy unom, mint barátaim. De türelem, minden véget ér. Egy reggel zárva találjátok majd a bódét, ahol oly gyakran mulattattak benneteket humorom bábjátékai.” Utószó a Romanzeróhoz (Fodor Géza ford.)

Kevés öröm van az ilyen előadásban, s hallásában is aligha több! Minek mondjam hát[törölt]
« ? »

,

Beszúrás

[törölt]
« ! »

[szerkesztői feloldás]

5^or

[bizonytalan olvasat]

10^er 100szor? Ugy se segíthetsz rajtam; aztán magadnak, magatoknak is nehéz terhetek, melyet viselnetek kell bármily kínnal; s dolgaid mellett, hangúlatod bizonyára nem lehet más, mint a minó:

[!]

[sic!]

levert, borongós és kedvetlen. Azon végzem, mint kezdettem: Mit és minek irjak?

Írtam én mostanában levelet, még sokat is és épen

Pest

Budapest

re, mig ott az a szerencsétlen könyv készűl, de kénytelen voltam; szegény

Károly

Szász Károly

barátunkat is öltem velök.

n

Jegyzet

szegény KárolySzász Károly barátunkat is öltem velök

– Vö. Tompa

Szász Károly

nak, 1866. dec. 5. ( TMLev II. 147–148.), 1866. dec. 11. (Ugyanott 152.),

Szász Károly

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1866. dec. 14. (Ugyanott 153–154.),

Tompa

Tompa Mihály

Szász Károly

nak, 1867. jan. 22. (Ugyanott 162–164.), 1867. febr. 7. (Ugyanott 169–170.), 1867. febr. 25. (Ugyanott 177.).

Még egészséges koromban be volt nagy részben fejezve az Olajág kézirata, csak rendbe szedni, átnézni s nyelbe ütni kellett volna, mi már e nyavalyás időre maradt; megtettem, vagyis igyekeztem tenni, de a mint most látom igen kevés sükerrel. A könyvben sok, sok a kisebb, nagyobb, minden nemü s fajú hiba. Letisztázása, átnézése, a correctura 2–3 kéz s hol egyik, hol másik által történt. De meg, én nem is birom már figyelmemet öszveszedni, itélő tehetségem annyira meggyengűlt, hogy a legegyszerűbb szóval se boldogúlok; tudom: mikor éjszaka és mikor éjtszaka, mikor milyen és mily s hogy szunnyad-e vagy szunyad? hűl-e vagy hüll? de 1/10 percz alatt, már nem tudom: hogy tudom. Organismusomat tönkre tette a nyavalya s a

[szerkesztői feloldás]

hólt

[bizonytalan olvasat]

léleknek a füle lekonyult. Életem-, lelkem- s szellemem e tönkre jutása e testi kínok mellett, nekem igen igen fáj.

Írtam még más könyvet is halotti beszédeket;

n

Jegyzet

Írtam még más könyvet is halotti beszédeket

– Vesd össze

Tompa

Tompa Mihály

Szász Károly

nak, 1867. márc. 15. ( TMLev II. 182–183.), 1867. márc. 22. (Ugyanott 184.), 1867. márc. 25. (Ugyanott), 1867. márc. 29. (Ugyanott 185–186.), 1867. ápr. 3. (Ugyanott 186.), 1867. ápr. 12.

[szerkesztői feloldás]

II. levél

(Ugyanott 189.), 1867. ápr. 13. (Ugyanott 190–191.). A könyv Halotti emlékbeszédek, néhány utófohásszal címmel, 1867-ben jelent meg Miskolcon. Előzetes bejelentése: VU 1867. 20. sz. máj. 19. 244.

az az 20 évi papságom alatt sok itt nevezetes halott felett beszéltem, öszvekötve hevert a kézirat. Először mind két kézíratra nézve az volt a gondolatom: hogy majd ho

l

Beszúrás

tom után adassanak ki; be is csomóztam, megczímeztem s utasitással láttam el. Ekkor bizonyos esemény jött közbe, mely befogott a járomba s nyomorúlt, maradék erőmmel dolgozni kényszeritett, s dolgoztam kinnal és ve

r

Beszúrás

ejték hullatással, de – tennem kellett a belehálás

[!]

[sic!]

bizonyos esetére is.

Nöm családjának runyai

n

Jegyzet

runyai

– Runya (Rumince): kisközség Gömör megye tornaljai járásában

kis vagyonkaját elnyelte az adósság, fiútestvérök elvesztegette s szegény asszonynak nem volt szemét hová vetnie, hol majd egykor fejét lehajthassa, ha…. Azonban Putnokon egy kis csinos, be

cs

Beszúrás

ületes házacska eladóvá tétetett; a szívem majd megszakadt: látván, mint eseng utána, mint szeretné, de mint érzi is: hogy lehetlen megvennünk! Nyavalyám, hivatalomnak 2 káplánnal vitetése s

f

Beszúrás

elemésztetése, a sok fördő, utazás, patika s doktor miatt, szegénységbe, adósságba estem (legjobban szegyenlem az Irok Segelyének tartozásomat), s nem lehetett s mégis meg kellett venni a házacskát; pedig nekünk igen drága volt, majd 2000 oszt. ft. Ekkor a delejes manianak (nem

Lisznyay

Lisznyai Kálmán

beszél veled),

n

Jegyzet

Ekkor a delejes manianak (nem LisznyayLisznyai Kálmán beszél veled)

– Vesd össze

Lisznyai Kálmán

Tokaji bor c. versével (amelynek alcíme: Sokaknak címezve, „kik a Kazinczy- ünnepély után megtartott írói lakomára, egy társas együttlétkori indítványra lelkesedésből azonnal 50 üveg tokaji java-remekbort küldtek”, s így az 1859-ben rendezett Kazinczy-centenáriumon versével szereplő

Tompá

Tompa Mihály

t is érintették):

Folyó delej, mely ha átjár,

Rögtön kész p r ó f é t a vagy

S megjóslod: e nemzet vajh mi

Által lesz legboldogabb?

s elhatározásnak bizonyos kétségbeesés-szerű neméhez a dol

o

Beszúrás

ghoz fogtam, a munkának dőltem s dolgoztam mint a barom. Gyakran, késő éjjel, szivdobogásom s mellem hullámzása, kezem által mely a papiron volt, ezt megreszkettette. Igy jött világra az Olajág végképen, [törölt]
« s a másik »
kínban fogantatva s gyötrelemben születve, igy a másik is nagy részben. Ki gyanitja s tudja

Pest

Budapest

en, a róla firkálók közűl a könyv valódi történetét?! Végre bele is untam, sőt bele bolondultam, s

uto

Beszúrás

lsó gond és kéz azt nem végezte már jol vagy legalább jobban, tisztét. S most[törölt]
« , »

?

Beszúrás

nem szeretem sőt utálom ezt a könyvet…. Most már talán meglesz a ház.

Hogy a kedves komámasszony is mentül elébb láthasson belöle: gondom volt rá; de kevés sükerrel s tán eddig se kapta még meg.

n

Jegyzet

Hogy a kedves komámasszony is mentül elébb láthasson belöle: gondom volt rá; de kevés sükerrel s tán eddig se kapta még meg

–

Tompa

Tompa Mihály

Szász Károly

által küldte el a könyvet: vesd össze

Szász Károly

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1867. máj. 29. ( TMLev II. 203.)

Sajnálom, de nem volt hatalmamban mást és jobban tenni. Igen sok epét és boszúságot okozott nekem ez a könyv! Azért is haragszom egyért reá. Most átnéztem egy kinyomott példányt, ha szükség lenne rá valaha.

Most, ez iszonyú időben sokkal betegebb vagyok; ez a pogány köszvény is kínoz; más öltöztet, vetőkeztet; ágyamban nem tudok megfordulni, pedig – miután nem alszom ugy szolván soha – mindig forganék. Türelmetlen, indulatos, magam s környezetemnek ostora, s átka, lelki- s testikép beteg vagyok. Szegény…

Tompa

Tompa Mihály

[törölt]
« ? »

!

Beszúrás

– Tompa..? Nem! Szegény

Tompáné

Tompa Mihályné Soldos Emília

!!!

De bocsáss meg, rendkivűl elfáradtam, s bevégzem soraimat. Általában árt az ülés, gondolkodás, s legjobban érzem magamat szép idöben, szekéren; a külső rázás és himbálás a belsőt enyhiti vagy teszi keve

ssb

Beszúrás

é érezhetővé; de lovaim olyan nyomorultak mint magam; a hires hanvai réten 6 év óta se szénát se sarjút nem kaszáltunk; állataim gabonát ettek, egy kenyrénk

[!]

[sic!]

voltak velem. Minden nyomor együtt!

Isten védjen s áldjon benneteket, min

d

Beszúrás

nyajatokat a nagyokat s a kicsinyt is. Sziveből kivanja Hanvan, majus 25. 1867

igaz jó barátod

Tompa

Tompa Mihály

AJOM19

Megjegyzések: