Kedves szeretett barátom! Igazad van: abban, hogy az április
24-ki telegrammot előre elkészítetted „nincs semmi” – az az nincs semmi
gáncsolni vagy kárhoztatni való, sőt ellenkezőleg, újabb tanúbizonysága az a
leggyöngédebb figyelemnek, melylyel barátaid iránt, mostani súlyos helyzetedben is,
viseltetél. Elküldése, akármi tévedésből eredt legyen, zavarba
hozott bennünket, az való: de ezerszer jobban szeretjük, hogy e zavar
történt, mint hogyha e sürgöny igazat mondott volna. Hogy pedig a történtekről
teljesebb tudomásod legyen, és egészen megnyugtasd magadat azokra nézve: most,
miután, istennek hála, utána vagyunk, egész objectivitással elmondom részletesen.
Azon búcsú telegrammod hozzám 24-én estve érkezett.
Megdöbbentem tartalmán és modorán; „Távirassék kimúlásom”!
Tehát nem közelgő, vagy ilyes valami... hanem szimplán:
kimúlásom! Nem lehetett máskép érteni, mint arra, a mi igaz is volt, hogy a sürgöny
előre készlűt, bizonyos szomorú esetre; és hogy most (a mi
nem volt igaz) e szomorú eset beállt, s környezetedből valaki
föltette a sürgönyt. De éjjeli tűndéseim, e magyarázat ellen, kételyeket
támasztottak. Ha valóban megtörtént a gyászeset – gondolám – valaki, a káplán úr vagy
más, utána tette volna a telegrammnak, hogy a benne írt dolog már bekövetkezett. De
ez a kétely ismét ellenkező kételylyel találkozott: a zavar, levertség, mit ily eset
a háznál természetesen okozott volna, nem elég magyarázat-e arra, hogy a sürgöny
minden megerősítő toldalék, vagy utóírás nélkül adatott fell?!
[!]
Így haboztam
reggelig! akkor egy telegrammot készítettem, egyenesen hozzád czímezve: azt kellett
volna elküldenem. Abban csak annyi volt, hogy nyugtasd meg magadat, bízzál és remélj,
nem engedi még isten azt, hogy végbúcsút végy tőlünk stb. De elborzadtam a
gondolatra, ha ez a sürgöny nem találna életben! Oly iszonyú
sarcasmusnak (eredeti jelentésében: halott kigúnyolásnak)
tetszett ez nekem, hogy a sürgönyt nem indítottam el, széttéptem. Mit volt tennem?
Miután búcsútelegrammodban többen voltunk megnevezve, sorra küldöttem (25-én reggel) mindenikhez, hogy olvassa el, mert őt is
illeti. Nem írtam, nem izentem mellette semmit; értse mindenik, a hogy tudja, mert
hisz, mit izenhettem volna én, ki magam is a legiszonyúbb kétségek között hánykódtam!
A többiek nem izentek vissza semmit; [sic!]
Jókai
a szolgának azt felelte: b. Jókai Mór
Eötvös
nek telegramm jött, mely a tiedet megerősíti, azaz
hogy a szomorú eset valósággal megtörtént.
Eötvös József
Én erről természetesen mitsem tudtam. Nem lehetetlen – gondolám – hogy
Eötvös
nek, mint akadémia elnökének, jött ilyen sürgöny valakitől. Azon sem
ütköztem meg, hogy nem küldötte mindjárt az akadémiába: 1-ör mert miniszter és
temérdek dolga közt elfeledhette; 2-or mert tudja, hogy én kaptam tőled azt a fatális
sürgönyt, és így nincs szükségem újabb értesítésre. Este felé Eötvös József
Jókai
hozzám küldött egy czédulát, hogy az országgyűlésben
Jókai Mór
Eötvös
től azt hallotta, hogy újabb telegramm érkezett, mely a tiedben foglalt
szomorú hírt megerősíti; kérdi tehát Eötvös József
Jókai
, hát én mit tudok bizonyosat? Épen kimentem volt kissé járkálni, midőn e
czédula érkezett: hanem Jókai Mór
Laczi
fiam otthon lévén, megizente, vagy írta Arany László
Jókai
nak, hogy én újabb telegrammot nem kaptam, és nem tudok semmit többet,
mint a 24-i sürgönyben van. Így telt el a 25-e, s 26-án reggel
tudtam meg, hogy a HON esti lapjában (mely nem jár hozzám), benne volt
a megdöbbentő hír.Jókai Mór
n
Innen terjedt el némely más lapba is; noha 26-án reggel (Jegyzet
s 26-án reggel tudtam meg, hogy a HON esti lapjában (mely nem jár hozzám), benne volt a megdöbbentő hír– „(
Tompa Mihály
,) mint épen most táviratilag értesülünk, meghalt.”
A Hon esti lapja, 1868. ápr. 25.
Tompa Mihály
Szász K.
által megtámadva) a HON visszavonta esteli tudósítását.Szerkesztői feloldás:
Szász Károly
Szász Károly
n
Jegyzet
noha 26-án reggel (– „(ASzász K.által megtámadva) a HON visszavonta esteli tudósításátSzerkesztői feloldás:Szász KárolySzász Károly
Tompa Mihály
ról) tegnap esti lapunkban közlött hirt, mely egy távirati közlésből
eredt, helybeli barátai kétségbe vonják. Örömmel ragaszkodunk e halvány reményhez,
és szivből ohajtjuk, hogy vajha ama hir csakugyan ne volna való.”
A Hon, 1868. ápr. 26.
Tompa Mihály
Mi lehet már most a 2-ik sürgöny, melyet
Jókai
b. Jókai Mór
Eötvös
től hallott volna?... Én így kombinálom az egészet. A mint én a te
telegrammodat elindítottam, a szolga természetesen elébb vitte a közel lakó
Eötvös József
Eötvös
höz, mint a messzebb lakó Eötvös József
Jókai
hoz. Jókai Mór
Eötvös
ment az országgyűlésbe, és találkozván Eötvös József
Jókai
val megmondta neki a gyászhírt röviden, és hogy telegramm jött. (T. i. a
tied.) Jókai Mór
Jókai
délben haza ment, és ott találván ismét a te sürgönyödet, azt hitte, hogy
ez más, mint a melyről neki Jókai Mór
Eötvös
beszélt. Így sütötte ki azt, a mit az akadémiai szolgának mondott, hogy a
te sürgönyödet a b. Eötvös József
Eötvös
höz érkezett sürgöny megerősíti.
Eötvös József
Vasárnap aztán, 26-án
Szász
hozzám jött, (előbbi napon költözéssel bajlódott az istenadta)Szász Károly
n
hogy mit tegyünk. Abban állapodtunk meg, hogy távírjunk – nem neked (a
föntebb kifejtett okból) nem is nődnek, kit a legiszonyúbb és kínosabb helyzetben
képzeltünk: hanem összefoglalva: Tompáéknak. Valaki csak lesz ott, a ki felel egy
sorban: igaz-e, nem-e, hogy a végcsapás megtörtént? Ezt mondod te „rejtélyes”
telegrammnak.
Jegyzet
Vasárnap aztán, 26-án–Szászhozzám jött, (előbbi napon költözéssel bajlódott az istenadta)Szász Károly
Szász Károly
az Üllői út 7. szám alatti házból, Szász Károly
AJ
korábbi lakásából költözött a Vas utca 1-be. Vesd össze
Arany János
AJ
Arany János
Lónyay Menyhért
nek, 2099.
1867. márc. 20.
Lónyay Menyhért
Íme, édes barátom, a dolog egész lefolyása. Sajnos, hogy megesett, hanem utoljára nem
oly nagy baj. Tehát egy megdöbbentő hír elterjedt – és később bebizonyúlt, hogy nem
volt igaz. Mi volna ebben rád nézve szégyenítő?... A te telegrammod nem látott
nyilvánosságot: nem úgy terjesztették a hírt, mint tőled
eredettet, hanem az Eötvös-féle álmodott telegrammra történt
hivatkozás. Mi pedig, barátid, örvendünk, hogy a terjesztett hír nem volt igaz.