Azon tisztelet és szeretet hódolatát fogadd e sorokban, melye
t
irányodban, a mióta ismerlek, viseltetem.
Beszúrás
De miként jöttem épen most a gondolatra néked kifejezni érzelmeimet, azt tulajdonkép
magam sem tudom. Ez éjjel villant meg agyamban, s elrablá álmaimat.
Tán mert e napokban sokat gondoltam reád. Tán mert sokat beszéltem a Kisfaludy társaság
gyülésén koszoruzott költöi elbeszélésröl, mely tulajdonkép satyra; de olyan, mely a
részvét érzelmével van irva.
n
Jegyzet
Tán mert sokat beszéltem a Kisfaludy társaság gyülésén koszoruzott költöi elbeszélésröl, mely tulajdonkép satyra; de olyan, mely a részvét érzelmével van irva– „S itt következett az ülés fő érdeke, a költői beszélyre kitüzött 40 arany jutalom odaitélése. Már előre el volt terjedve a hir, hogy a pályázat szép sikerü. Csakugyan ki is adatott a jutalom a II-ik számu, »A délibábok hőse« czimü beszélynek, mig az I. számut »A régi láng« cziműt dicséretre méltatták. A jutalmazott pályamü szerzője – mint a jelentés mondja, – »nem annyira eseményeket öszpontosit hőse körül, mint inkább az események, a külvilág hatását rajzolja hőse kedélyére, mely fokonként nagy változásokon megy át. A hős Hübele Balázs (czimének ennek kellene lenni) egy ifju, a ki a Bach-korszakban növekedik föl, mint jogász, szerepet játszik társai közt, de nem az egyetemen, hanem a kávéházakban és a demonstrácziók terén, bizarr lélek és jó sziv, nagy aspirácziók és üres ábrándok, a tettvágy és csekély belátás keveréke, könnyen lelkesülő és hamar kihülő magyar természet, a ki sokba kezd és semmit sem végez. Meghasonolva tanulótársaival egy szinész tanácsára drámairásba fog, elindul tanulni az életet, mintákat keres drámájához s bele szeret egy leányba, azonban a nemzeti demonstrácziók napjaiban fölébrednek benne az ország- és világboldogitó ábrándok,
Garibaldi
hoz szökik, részt vesz
hadjárataiban, majd csalódva bebarangolja Garibaldi, Giuseppe
Európá
t, később visszatér szabaddá lett hazájába, a politikai élet
küzdelmébe vegyül, de megundorodva a hazafiuság köpenye alatt rejtőző romlottságtól,
falura vonul, találkozik régi kedvesével, a ki már férjhez ment, ittas állapotjában
föléled kialvó szenvedélye és egy vele szemben elkövetett brutalis tette végre
önmagából is kiábránditja és elfásul.« Nagy dicsérettel szól a jelentés a mű
humoráról, a benne levő érzés és reflexió erejéről, gazdag komikus és satyrikus
eréről, kitűnő verseléséről és rimelésbeli virtuozitásáról a szerzőnek. A
kompoziczió, a befejezés és némely kifejezések ellen tett alapos kifogások
mellett is, a birálók egyhangu véleménye, költészetünk jelen állapotában,
valóságos nyereségnek tekinti a II-dik számu pályamüvet.
A jeligés levélke
felbontatván, a szerző neve helyett e pár sor irást találták: »A pályadij a
magyar irói segélyegylet javára fordittassék.« A társaság tagjai s a hallgatóság
éljenbe tört ki és kiváncsian kérdezgették, ki lehet a mű szerzője, de választ
senki sem tudott adni.
Ezután Vadnay Károly olvasott föl e
műből három részt: egyet a hős ifjuságáról, a másikat az 1860–61-diki demonstrácziókról, a
harmadikat Európa
Garibaldi
marsalai vállalatáról. Mind a három részlet mutatta, hogy nem volt alaptalan a
birálók véleménye, midőn e művet irodalmunkra nézve nyereségnek nyilvánitották.”
A Kisfaludy-társaság ünnepélyes nagygyülése (Február 9.).
(
VU
1873. 7. sz. febr. 16.
84.)
„(A »Délibábok hőse«) czimü költői beszélyből
már »Hübele Balázs« czim alatt – mint a birálók ajánlották – több
mutatványt közölt napi lapjainkban a még folyvást névtelen szerző. A
Reform, Hon, Ellenőr, Fővárosi
Lapok mind érdekes részleteket, vagy egy-egy jól rajzolt képet
közölnek, s mi, a mai számunkban közlött részt a »Hon« után adjuk.
Ugyane költemény szerzőjéhez a következő felhivást olvassuk a lapokban: – »A
Kisfaludy-társaság által jutalmazott költői beszély, a ’Délibábok
hőse’ szerzője meg nem nevezvén magát, ezennel a nyilvánosság utján
kérem őt föl, nyujtson módot, hogy vele a mű kiadása ügyében közlekedhessem.
Budapesten, február 10-én.
Garibaldi, Giuseppe
Greguss Ágost
, titkár.« – A
szerző még eddig nem nevezte meg magát.” (Ugyanott
85.)
Greguss Ágost
Arany László
művének megjelentetéséről lásd Arany László
Ráth Mór
1873. márc. 30-án
Ráth Mór
AJ
hoz írt levelét
(2350.) .
Arany János
Azonnal neked tulajdonittottam; habár, legalább e töredékeknél nélkülözém azon mélységet,
mely humoros költeményeidben is az olvasót anyira elragadja.
Sokan azt állitják, hogy fiad írta.
n
Jegyzet
Sokan azt állitják, hogy fiad írta– A szerző kilétére nézve
Szász Károly
így gondolkodott: „Mikor a bírálók
jelentését s a jeligés levél tartalmát olvastam: első gondolatom Szász Károly
Zichy
volt. Ez a tett rá mutatott, s a jelentés
sem szólt a gondolat ellen. Olvasva a mutatványokat, mind jobban jobban hajlandó
voltam Zichy Géza
Arany
ra ismerni.
Nem oly tökély – mint az övé rendesen; a bírálat sem olyan mintha a munka tökéletes
volna – de mégis annyi vonás mi rá emlékeztet. No ebből a gyanitásból aztán az ő
nyilatkozatával kifogytunk. Most ismét Arany János
Zichy
re tértem. Megvallom nem hittem volna benne ily költői ért;
az ezer részletben nyilatkozó humor meglepő. S ha most is csalódom s nem ő, hanem
valami új ember: akkor meg igazán csuda.” (Levele Zichy Géza
Gyulai
nak, 1873. febr. 21.
GyPLev II.
) Feltehetőleg Gyulai Pál
Zichy Gézá
ról van szó.Zichy Géza
Ha tán, akár
e
soraimat, akár költeményemet válaszra méltatnád; irj: Weber Károlynak post restant Beszúrás
Pest
re.
Budapest
Ha ily elhatározásra tán már nagyon vénnek érzed magadat, és nem irandsz; ezért
neheztelni nem fogok, de ennek daczára is, szeretetem s
tisztele
irányodban változni
nem fog.
Szerkesztői feloldás: tiszteletem