ARANY JÁNOS – GYULAI PÁLNAK

Tisztelt Osztálytitkár Ur!

Folyó hó 20-án kelt becses iratában sziveskedett értesíteni az I. osztály – illetőleg az akad. összes űlés – határozatáról, melyben Aristophanes munkáinak forditására, vagy, ha már készen volnának, beadására szólíttatom fel.

Én

Aristophanes

Arisztophanész

összes fenmaradt tizenegy darabját még 1871– 1874-ben lefordítottam, az igaz. Hanem e fordítással egyelőre semmi irodalmi czélom nem volt, csupán beteges állapotomban szórakozást s mintegy szellemi gymnastikát kerestem benne. Így is azonban, híre menvén foglalkozásomnak, nem megvetendő ajánlatot vettem egy kiadó részéről; de én, bár a munka (a mennyiben

Aristophanes

Arisztophanész

puszta szövegét illeti), [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
már készen volt, elháritottam az ajánlatot, következő okokból:

1. Mert, mielőtt kiadásra gondoltam volna, pár évig a szöveget hevertetni, s azután, mintegy idegen munkát vévén elő, a forditáson

mégegyszer

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: még egyszer

javító és símitó kézzel végig akartam menni.

2. Mert a kellő bevezetéseket (összesen is, az egyes darabokhoz is) valamint a kimerítőbb tárgyi jegyzeteket, az aristophanesi irodalom tüzetes tanulmánya után, önállólag akartam elkészíteni.

3. Mert nem ohajtottam, hogy

Aristophanes

Arisztophanész

kiadása űzleti zajjal történjék, s ezáltal a vegyes nagy közönség kezébe jusson. Ugyanis, az oly szép görög életnek nagyon rút oldalai is voltak; s ezek épen az őskomoediában fordulnak leginkább kifelé. Általában a mai, és kivált a magyar közönség nincs szokva ilyeneket olvasni könyvben; s félő, hogy az aljasságnak egy munkámra emelt vádja százszorosan hangzanék, rám és

Aristophanes

Arisztophanész

re, ha e forditás avatatlan körökben elterjedne. Már pedig

Aristophanes

Arisztophanész

t, magammal együtt, megbuktatni nem szeretném. A hol ugyan csak szóban volt a disztelenség, azon igyekeztem valamely népies euphemismussal (melyet úgy sem ért mindenki) vegyiteni, vagy legalább kétértelművé tenni a nagyon is egy értelmű kifejezést. De mikor egész jelenetek (péld. „Béke” 1–175 vers; „Lysistrata” 75

8

Beszúrás

–911), sőt úgy szólván egész darabok („Nők ünnepe”

n

Jegyzet

„Nők ünnepe”

– A nőuralom

s átalában mind a három női darab) fordulnak meg ily obscoenumon:

n

Jegyzet

obscoenumon

– trágárságon (lat.)

mit tegyen velök a szegény fordító?

Most, miután a két első pontban érintett munkálatra – szemeim közbejött megromlása miatt

n

Jegyzet

szemeim közbejött megromlása miatt

– Lásd

AJ

Arany János

1876. nov. 11-én

Szász Károly

nak (2466.) és 1877. szept. 6-án Hirschler Ignácnak (2478.) írt levelét.

– képtelenné váltam, sőt arra is, hogy a nyomdaívek revisióját magam vigyem – a mi nélkül pedig, félő, nagyon hibásan fogna megjelenni –: nem tudom, hogyan történhetnék meg a kiadás. Igy is azonban, a mint van, hódolva az Akadémia végzésének, szerencsém van bemutatni. – Ha netalán a tisztelt Osztály dolgozatomat, szabályszerű birálat után (melyhez philolog mellé aestheticust is óhajtanék) kiadásra, igy is a minő, érdemesnek, s a kiadást, a 3. pontban tett megjegyzés daczára is opportunusnak

n

Jegyzet

opportunusnak

– alkalmasnak (lat.)

vélné; ha továbbá útját-módját találná annak, hogy a még hátralevő fölszerelés (habár egyszerű compilatio vagy forditás utján) pótolva legyen: részemről meghajolnék az Akadémia tetszése elött; bár, megvallom, hajlandóbb vagyok az egész dilettans munkát kéziratban hagyni, mint „becses anyagot” valamely szerencsésebb és bátrabb fordító használatára.

Ezek után a közlött „ügyrendi” feltételekre korán is van még nyilatkozni; annyit azonban kijelenthetek, hogy kiadás esetére nem ragaszkodnám az irónak engedett 3 havi tulajdonjoghoz;

n

Jegyzet

kiadás esetére nem ragaszkodnám az irónak engedett 3 havi tulajdonjoghoz

– Kováts Gyula ( Az írói és művészi tulajdonjog,

Bp.

Budapest

, 1879. 7.)

Arany László

nak a BpSz-ben ( 1876. X. köt. 225–257.) megjelent, Az írói és művészi tulajdonjogról c. tervezetével vitatkozva tulajdonjog helyett szerzői jogot javasol. Lásd még

Arany László

szerk.: Törvényjavaslat az irói és művészi tulajdonjogról ( KisfTÉvl XIII. 1878. 59–101.), amely a szerzői jog meghatározásával és tartamának tisztázásával kezdődik. A szerzői jogra vonatkozó első hazai törvénycikk: 1884:XVI.

viszonzásul pedig óhajtanám, hogy az Akadémia a 10 évi határidőt csak egy kiadásra szorítaná.

n

Jegyzet

óhajtanám, hogy az Akadémia a 10 évi határidőt csak egy kiadásra szorítaná

– „159. Minden, az Akadémia által tiszteletdij mellett külön kiadott munka tiz évig az Akadémiáé, úgy hogy addig a kijárt díj s minden egyéb kiadási költségek lehúzása után fennmaradó tiszta haszon egy harmada a szerzőké; azon túl a kézirat-tulajdonjog ismét a szerzőkre menvén vissza.” A M. T. Akademia ügyrendje. AkAlm 1878. 232.

Még csupán egyet. Én az eredetinek versformáit igyekeztem követni magyarban is, de a folyó dialogban a lomha „jambus trimetert”

n

Jegyzet

„jambus trimetert”

– a tizenkét szótagból álló „trimeter iambicus”-t

a modern 5-ös jambussal cseréltem fel. Tudom, ezért az iskola nagyon kárhoztatni fog: de kisérlet után úgy találtam, hogy amabban lehetetlen magyarul a párbeszédeknek komikai fürgeséget s élénkséget adnom.

Tisztelettel

Buda-Pest

Budapest

en 1878 nov. 28-án

Osztálytitkar úrnak

alázatos szolgája

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János

r. tag.