ARANY JÁNOS – TÓTH ENDRÉNEK

[szerkesztői feloldás]

Budapest, 1879. december 9.

Kedves barátom,

Bocsáss meg, hogy szemeim desperált állapota miatt

Jegyzet

szemeim desperált állapota miatt

– desperált: kétségbeejtő (lat.) – Lásd

Arany János

1876. nov. 11-én

Szász Károly

nak (2466.) és 1877. szept. 6-án Hirschler Ignácnak (2478.) írt levelét.

csak egy pár szóval válaszolhatok meleg érzésből fakadt soraidra. Köszönöm érdeklődésedet,

Jegyzet

Köszönöm érdeklődésedet

– a Toldi szerelme iránt

de távol vagyok tőle, hogy azt munkám becsének tulajdonítsam. Jól tudom, hogy e példátlan hosszu időn át, annyi féle benyomás, hangulat stb alatt keletkezett munka[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
nem lehet egyöntetű, de miután fele már megvolt, ezt az egyet legalább nem akartam töredékben hagyni, mint annyi mást.

Bizony, te is egészen elhallgattál, vagy csak én (3 év óta alig olvashatván naponkint egynehány sort) nem vettem észre működésedet. Pedig a rövid lyrát könnyebb volna megpenditni, mint az enyimféle kö- tetes poémákat. Ím, ide irom buzditásul egyik, kéziratban levő „savanyú” versem

Jegyzet

egyik, kéziratban levő „savanyú” versem

– A Mindvégig; megjelent: BpSz 1877. 49. köt. 121. Szövegváltozatok a kritikai kiadásban ( AJÖM I. 335.): Ujjod – Pengetheti: – azért; – örömed, – amit

kezdő sorait:

A lantot, a lantot

Szorítsd kebeledhez

Ha jő a halál; (ez csak nekem szól)

Ujjad valamíg azt

Pengetheti, vígaszt

Bús elme talál.

Bár a szerelem s bor

Ereidben nem forr:

Ne tedd le azért!

Hát nincs örömed? hát

Nincs bánat, a mit rád