X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Az elveszett alkotmány VII.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei II. kötet
Alcím: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi estéje.
Dátum: oct. 25. 1845. 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 729001117196
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Lelőhely: Budapest
Gyűjtemény: Kisfaludy-Társaság ereklyetára
Azonosító:
Mennyiség: 90 folio
A kézirat leírása: Az egész a költő kezeírása, 90 oldalon, vastag fehér papíron, keményebb kék papír-borítólapok közt. A címlapon a Társaság titkárának kezeírása : Vettem oct. 25. 1845.
History:
A kéziratban a, s mellett nincsenek hiányjelek, azokat az Évl. pótolta ; az ÖK. az s hiányjeleit sehol, az a’ melly régies irását csak ott türte meg, hol a szótagot hosszúnak kivánta vétetni. A kézirat c-jét is az Évl. fordította cz-re. A kézirat címlapja (a függőleges vonalak a cím soronként való tagolását jelölik) : Az elveszett alkotmány azaz Maradvári és Tagadófalvi, Tagadi Rák Bendegúznak földön, vizen s föld alatt | véghez vitt | álmélkodásra méltó vitézi tselekedetei ; | nem különben | életében és halála után | rajta megesett | rendkívül való történetei ; | mellyeket | az effélékben gyönyörködőknek kedvekért | először ugyan szép versekben szerzett | Néhai Nemes és Vitézlett
Vadonffy Bertalan
Arany János
 úr ; | mostan pedig ez új formában | világ elébe botsátott, Egy hazáját igazán szerető magyar nemes. (Hasonmása : Kéki L. : A százéves Kisfaludy-Társaság, 85. 1. (Ezt a címet közli Szilágyi Istvánnal is (1846. febr. 22.), ennyi eltéréssel : Maradvári és Ingadófalvi Ingadi Rák Bendegúz tselekedetei — Világ elébe — botsátott) — E címet a kéziraton áthúzta, nyomtatásban a cím ennyi : Az elveszett alkotmány. A jelige a kéziraton is megvolt. Az Első ének első hat sora változatlanul maradt. — Ezek után a kéziratban ez következett:)
Ó te hatalmas lény, kit népem, mint Jehovah-ját
Júda leánya, saját s a többire rá se tekintő
Isteneül követel, — hozvát nagy Szittyia gombás
Téreiről, — ki előtt örmény, rác, német, oláh, tót,
Mind csak hangyabolyok, patkányok, hörcsögök, ürgék,
Mellyeket ölnéped (így)! tej-méz folyamú Kanaánja
Térein, egy korig, és csak azért szenvedsz el ödöngni
Hogy szeretett magyarod napot, éjt végig ne aludjék,
Hogy legyen a mi, ha vírad (azaz reggel, mivel estve
Szinte virad soknak) hemzsegje, csikolja fel újabb
Élvre a boldogokat, szóval, hogy légyen irígyünk,
Magyarok Istene ! (más nevedet nem tudjuk) o halld meg :
Itt vagyok, itt űlök ; könyököm tölgy asztalon, állam
Félre feszítve, balom hajamat borzolja veszettűl,
Vagy veri homlokomat, jobbom pedig újra meg újra
Mártogat egy tollat tintába megint — porozóba :
És a vers nem jő, — és a vers egy sora sem jő.
Minthogy azért, a mióta világ és benne szorult bárd
n
Jegyzet Bárd. Így neveztettek azok, kik énekeikkel bárdolák a régi celta nép bárdolatlan erkölcseit. Nem napnál világosabb innét, hogy mind Ossián a bárd, mind a gael nemzet valóságos törzsökös magyarok voltak.
Létez, kezdve az ősi Homértól, ezredek óta
Mind e mái napig (beleértvén a pipatöltő
Múzsát is) közösen megtartott régi gyakorlat
Volna, Horác is (Pisókhoz : 140.) e módot
Törvényül tenni, meghunnyászkodni javallván
Illyenkor, s valamely istenséghez folyamodni :
Én is, alább nevezett költő, bátor vagyok, a rám
Torzképet faragó múzsákat hagyva maguknak,
Trónod előtt, Szittyák hadas Istene ! térdre borulni s
Csókolván saruid sárját
n
Jegyzet Sárját ? Persze, mert itt sár nélkül nem jár.
esdekleni: sugjad
Né- ha belé szakadok ; ha pedig rám érik az álom
(Mint rád ért, Lector Benevóle, remélem azóta),
— Fricskázz föl kérlek, nehogy úgy járjak magam is, mint
Ősi Homérosz járt, ki felől a pletyka Horác el-
Híreli fű-fa előtt, ha talál bólintani ollykor.
 
És ezzel maradok tarlói poéta
Vadonffy
Arany János
.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Nagyszalonta
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat
  • Szövegforrás III: Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
  • Szövegforrás IV: A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
  • Szövegforrás V: Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Kiadva először
A Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban, VII. kötet, MDCCCXLV—VI. 1849., a 462—575. lapon, a Koszoruzott Pályamunkák közt : Az elveszett alkotmány. — Víg eposz hét énekben.
— Másodszor a költő Összes Költeményeinek V. kötetében, azóta az ÖK. és az Összes Művek minden kiadásában.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
  HETEDIK ÉNEK.  
 
 
n.1
Hajnali álmának mézét élvezte Hamarfy
 
n.2
A viadal napján, mikor egy dobogás szelid álmát
 
n.3
Elvaditá s kiveré tilosából szürke szemének.
 
n.4
Káromkodva nyitott ajtót a csendzavaróknak.
 
n.5
Mennyire döbbent meg, s bámult el azonban a jókor
 
n.6
Fölkelt látogatók sokaságán, s szőre mivoltán,
 
n.7
Azt le nem írhatom én ; képzelje magának a Lector
 
n.8
Ahogy’ akarja : szabad tér nyílik képzeletének.
 
n.9
Annyi elég hozzá : tőzsérek voltak ezek, kik
 
n.10
Szántani bár soha nem szoktak, sem vetni, az égnek
 
n.11
Varjaiként bőven táplálkoznak, kiszemelvén
 
n.12
A magot, amellyet más hinte barázdaközökre.
 
n.13
Markaik elvénült váltókkal telve valának,
 
n.14
Mellyeknek rögtön kicserélését követelték
 
n.15
Jobb hitelű pénzzel : bankjeggyel, arannyal, ezüsttel.
 
n.16
»Mit? s ti merészletek itt« mond bosszankodva Hamarfy,
 
n.17
»Csúfolatúl, gaz nép, éjjel rám törni lakomban?
 
n.18
Hol van az, aki nevem váltón tudná mutogatni?
 
n.19
Álljon elő, ha pokol fia is, hadd lássam a váltót.
 
n.20
Nem kifizettem-e mind váltóitokat minapában?
 
n.21
Ezres bankjegyeket nem láttatok-é teli bélű
 
n.22
Tárcámban magatok? De habár volnék is adóstok,
 
n.23
Nincs-e hitel nálam? nézzétek : e tárca nem éhes.«
 
n.24
Ezzel a pénztárcát keresé sok
epéjü
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
epéjü
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
epéü
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
haraggal,
 
n.25
S föltépé födelét : de ki fesse le meglepetését :
 
n.26
Banknótái helyett falevél vala tömve beléje!
 
n.27
Rablás? nem lehet az. Maga rakta bele csak alig pár
 
n.28
Óra előtt a böcsös jegyeket, s ajtója szorossan
 
n.29
Zárva maradt ; másutt pedig a bejövés lehetetlen.
 
n.30
Nézi a váltókat : kézírata mind ; nem utánzott
 
n.31
(Őmaga ismeri, hogy nem utánzott) semmi betűje, (mond :
 
n.32
És a kelet. . . »mi ez?« A kibocsátás napja . . . »Nem« úgy-
 
n.33
»Ez lehetetlenség, hiszen akkor . . . hm! hiszen akkor
 
n.34
Távoli erdőkben múlatva vadásztam egész nap.«
 
n.35
Ámde a tőzsérek sarkalták ; hoztak eszébe
 
n.36
Holmi körülményt is, jelesűl egyik akkor adott pénzt,
 
n.37
Amikor a verebek csiripeltek a ház ereszénél ;
 
n.38
A másik, mikor a nagy szél fútt és a kofákat
 
n.39
Felborogatta kerek székeikről ; harmadik akkor,
 
n.40
Amikor a tens úr a szép szobalyányt megölelte
 
n.41
(Erre lehetlen volt eszmélnie annyi ezerből) :
 
n.42
Másik, mintha ma is látná, úgy rémlik előtte
 
n.43
A toll, mellyel aláírá, tintás vala félig,
 
n.44
S költőé lehetett, mert meg volt rágva ugyancsak.
 
n.45
Mindazonáltal a quasi-adósnak nem juta semmi
 
n.46
Emlékébe, de nem tagadá keze cifra vonásit :
 
n.47
Hisz nincs emberi kéz ily rútat utánzani képes!
 
n.48
»Jól van, hát fizetem, mond végre, pogány uzsorások!
 
n.49
Megmutatom, hogy van hitelem, bár semmi hitelre
 
n.50
Nincs szükség, míg lesz levegő és megvan ez a síp.«
 
 
 
n.51
Azzal a Hábor-adott sípot kivevé s belefúván
 
n.52
Hármat sikkant a pipafüstös lég a szobában.
 
n.53
Mert ne feledjük el ezt : a sípnak hangerejére
 
n.54
Megjelenék a vadász mindannyiszor ennekelőtte,
 
n.55
És ha segély kellett, ha tanács a kortesi tanból,
 
n.56
Vagy pénz, melly a segély, a tanács forrása napinkban,
 
n.57
Nyomban adott mindazt. És ezt már tudta Hamarfy
 
n.58
Régi gyakorlatból, ez okért sípolt vele most is.
 
 
 
n.59
Várja Hamarfy vadász őrszelleme megjelenését,
 
n.60
Látogatói szemet-szájt tátva lesik : mi lesz ebből?
 
n.61
Várja Hamarfy vadász nemtőjét, várja sokáig,
 
n.62
Nyugtalanúl, nehezen, boszusággal, végre haraggal :
 
n.63
Nem jön az ; újra sipol : mégsem jő ; harmadik ízben
 
n.64
Fúrja hegyes hangját a síp a semmi könyörgő
 
n.65
Szót soha nem hallott uzsorási fülekbe : hiában!
 
n.66
Nem jön a várt vendég ; csodatékony szelleme nem jő.
 
n.67
»Álom volt-e tehát,« tűnődik, »enyészetes álom,
 
n.68
Mind a csodás esemény? a völgyi leány? a boszorkány
 
n.69
Kínzó ördögivel? védőm a vadász? az ajándék-
 
n.70
Táska? e kisded síp? a bankjegyek? álom-e mindez?
 
n.71
És szigorú váltók a való? feledetlen adósság?
 
n.72
Látom, e váltóknak nyomatékosb része azon nap
 
n.73
Van kibocsátva, midőn útvesztve bolyongtam az erdőn
 
n.74
S kaptam ezen tárcát, telvét ugyanannyi forinttal ;
 
n.75
Így vág össze utóbb is a váltók kelte a nappal,
 
n.76
Melyen sípoltam, s öszveggel, melyre tevék szert.
 
n.77
Már bizonyos, bizonyos : gonosz ördög játsza meg engem,
 
n.78
És eszemet vesztvén, váltókat készte bocsátnom,
 
n.79
Hogy, ha kijózanodom, legyek őrültté a bukáson.«
 
 
 
n.80
Mindezeket hamar elgondolta Hamarfy magában,
 
n.81
És mire gondolatit berekeszté, köntösit is föl-
 
n.82
Szedte magára, kötött kardot s menekülni akarván
 
n.83
A hitel emberitől, intett : mennének utána.
 
n.84
Vármegye házához sietett, hol nagy-tusakodva
 
n.85
Víttak a pártok még, s
közibök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
közibük
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
közijük
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
közibük
*
Szövegforrás:
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
fúródva merészen
 
n.86
A tőzsércsapatot künn hagyta, hogy e jelenetről
 
n.87
Elmélkedjenek ott a viszontlátás idejéig.
 
 
 
n.88
Mert folyt a csata még. Kolocintos Gábor, a hadnagy,
 
n.89
Meghökkent, mikor észrevevé, hogy
Pörgedy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Pörgedi
n
Jegyzet többnyire így ; Kolocintos is így, a K.-ban.)
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
Mátyás,
 
n.90
Oktai népével, talpon van a vármegye telkén,
n
Jegyzet 90., 229., 233., 266., 287. sorokban szakasztott úgy vannak leírva a választási hadjáratok eseményei, mint az 1845. évi nagyváradi megyegyűlésről szóló tudósításban. (Lásd a jegyzetek bevezető részében.)
 
n.91
S nem
gözü-álomban
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
gözü álomban
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
gözüs álomban
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, mint számította magának.
 
n.92
Mindazonáltal nem hátrált, hanem inte kolompos
 
n.93
Emberinek, köveket hajigálni az elleni hadra,
 
n.94
A mit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Mellyet
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
azok tőnek ; tőnek pedig oly ügyesen s oly
 
n.95
Várakozást haladó, szándékon túli sükerrel,
 
n.96
Hogy megüvegtelenült azon a részen valamenyin
 
n.97
Ablak volt, s keserűt jajdult a domestica cassa.
n
Jegyzet Domestica cassa. A megye házi pénztára. Ide kellett befizetni a házi adót.
 
n.98
Pörgedy, népével, menten maradott az ütéstől,
 
n.99
Kezde azért ő is természet-gyúrta pogácsát
 
n.100
Szórni az éjzavaró Kolocintos uram seregére.
 
n.101
E kövek ablakokat már nem leltek, kivevén a
 
n.102
Drága hon-őr szemeket Kolocintos ferde hadában.
 
n.103
S köztük a hadnagyi fő X nézetü sanda szemét is,
 
n.104
Mellyet (a balt) zúgó kövecs úgy megsujta szemöldön,
 
n.105
Hogy megaludt mindjárt, és nemzeti-szín karikát hányt.
 
n.106
Megszédült a vitéz Kolocintos, félre hanyatlott,
 
n.107
És puha tócsának heverűlt pamlagfenekére ;
 
n.108
Serge pedig hátrált, menedék-födelet keresendő
 
n.109
A kőzápor elől tág boltozatú kapu alján.
 
n.110
Pörgedy észrevevé nyereségét : annak okáért
 
n.111
Sűrü tömött rendben megmozdította csapatját,
 
n.112
Hogy majd a kapunál megnadrágolja keményen
 
n.113
A szaladók seregét. De csalódék : mert Kolocintos,
 
n.114
Hogy feljózanodott, nekibuzdítván a kolompos
 
n.115
Harcosokat, s ezek is nekibuzdítván a csoportot,
 
n.116
Visszaverék az adó seregét és Pörgedy Mátyást.
 
n.117
Futnak ezek, nyelvök félrőfnyire nyujtva hevökben,
 
n.118
Pörgedy fut legelül, mert ő a nobilium dux ;
n
Jegyzet Nobilium dux, latin neve volt a nemesek hadnagyának.
 
n.119
Kergetik a nem-adók, fustéllyal verve, kit érnek ;
 
n.120
Isteni káromlás harsogva nemes tüdeikből.
 
n.121
Egy nem akar csak futni ; csak egy Goliáthszerü termet
 
n.122
Áll még a födeles kút árnyékában. Először
 
n.123
Messzéről szórnak köveket rá a nem-adózó
 
n.124
Dávidok : ő
közönyös
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
közönös
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
viselettel szenvedi mindazt.
 
n.125
»Verjük agyon, jertek!« nagy bosszankodva kiáltnak,
 
n.126
»Verjük agyon, ha magát nem védi a nyúlga teremtmény,«
 
n.127
És neki bőszülvén . . . ágasfáról leverék a
 
n.128
Várnagyné köcsögit.
 
 
 
n.129
Szégyenkedve hagyák ott e fogas oszlopot akkor
 
n.130
S menve belebb, élénk viadalnak részesi lőnek.
 
n.131
Főleg egyik zugban volt a csata népes, amelyben
 
n.132
Pörgedy sergének nagy része tömött karikában
 
n.133
Közre fogott valamit, védvén életre-halálra,
 
n.134
S a kolocintosiak víván életre-halálra.
 
n.135
Jól tarták magokat darabig, sőt fogytig elállnak
 
n.136
Minden megrohanást, ha az éles eszű Kolocintos
 
n.137
Nem kohol ellenök új hadi cselt és nem sikerűl az.
 
n.138
Volt a telek közepén, közel a kúthoz, tele vízzel
 
n.139
Nagy hasu fecskendő, vagy három. Hős Kolocintos
 
n.140
(Álgyui nem lévén) ide hajtott egy csapat embert
 
n.141
Népe közől s lövetett ama zúgba keményen azokkal.
 
n.142
Állák egy darabig, de mivel nemes ember a vízzel
 
n.143
Ellenszenvben van, megadák végtére a várat :
 
n.144
Ostromolók, védők, borzadva futottak el onnan,
 
n.145
És az üres téren kopaszon maradott — egy hordó.
 
n.146
Ezt Kolocintos uram, mielőtt a bőrig elázott
 
n.147
Pörgedyek szemöket kitörölnék ködmöneikkel,
 
n.148
Elfoglalja, körülveszi száraz népe javával,
 
n.149
És felfordítván béütteti nagy fokosokkal
 
n.150
Visszarugó fenekét. Most illatozó kalapokból
 
n.151
Billikomot gyúrván meriték a lélekadó bort.
 
n.152
Nagybecsü zsákmányát a szétszórt pörgedieknek,
 
n.153
Mellyet Pörgedy hajh! nem ezen torkoknak okáért
 
n.154
Kímélt tegnap a jól fenyitékzett oktai néptől.
 
n.155
Némellyek köcsögért szaladoznak. Hajh! csak a
széjjel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
széllyel
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
széljel
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
 
n.156
Szórt cserepek vagynak, talpuknak alatta ropogvák.
 
n.157
Másoknak jobban sikerült. Ezek (engedelemmel)
 
n.158
Árnyékszék közelén, a könyöklőn, messze fehérlő
 
n.159
Bögréket leltek szájjal lefelé borogatva.
 
n.160
»Sógor, ez ám a pohár : ki felönt egyet ezzel, az ember
 
n.161
Lesz talpán, jer igyunk.« S mentek. Mind sorban ivának
 
n.162
A szép bögrékből, kezdvén Kolocintos uramtól
 
n.163
A legutolsóig, ki pecére az üsdi kutyáknak.
 
 
 
n.164
Most, miután a boros hordóban rejtve lapongott
 
n.165
Hősi vitézséget mind átfolyaták hasaikba,
 
n.166
Nagy tüzet éreztek megverni a Pörgedy népét,
 
n.167
Melly a sötét tornácok alatt keresett menedéket.
 
n.168
Így hát megrohanák azokat, de legottan a zajra
 
n.169
Érkeznek csapatok, vezetettek kortes uraktól.
 
n.170
Jő maga gróf Telivér, és látva, hogy’ állnak a dolgok,
 
n.171
Mindent elkövet a szép békességnek okáért.
 
n.172
»Emberek, ott ti, kik a tornácon vagytok, ezennel
 
n.173
Intelek és kérlek, le a bottal, vármegye tiltja ;
 
n.174
Mert ha nem, úgy majd én mutatom meg, hogy szabad-é itt
 
n.175
Mint rabló csapatok lázongani éjnek időjén!«
 
n.176
Több esze volt ám Pörgedynek, mintsem hogy az ólmost
 
n.177
Elhányná, mielőtt Kolocintos tenne hasonlót.
 
n.178
Mellyen gróf Telivér megbosszankodva parancslá
 
n.179
Kortesinek szanaszét oszlatni a Pörgedy népét,
 
n.180
Mint akik áthágták a nemes megye régi szabályát.
 
n.181
És már hős Nyakaló, Szüzváll, Nemadózy, Doronghy
 
n.182
Visznek arányatlan hadat a tornácok elébe,
 
n.183
Úgy hogy nem tudom én, nem lesz-e halál is a vége,
 
n.184
Ha Borzond s Rohanász nem jőnek elég idejében.
 
 
 
n.185
Új karok és új had. Rohanász tele dobta dühében
 
n.186
Szüzvállnak mindkét szemeit jó parti fövénnyel,
 
n.187
Melyre derék Nyakaló, fokosát megmártva mocsárban,
 
n.188
Borzond drága fehér mellényét csapta be azzal.
 
n.189
Ekkor a Lepkefy hű tigrisse Doronghy vitézt úgy
 
n.190
Vágja pofon, hogy zápfoga fájva kipattan inyéből,
 
n.191
És Nemadózy szemét átfúrja sebes futamában.
 
n.192
Illyen előzményből kel nagy harag a seregek közt,
 
n.193
S elkeserültségig dühös a viadal tömegükben.
 
n.194
Ott a vegyes harcban Kolocintos fölleli bajnok
 
n.195
Pörgedyt, és miután egymást nagy fogcsikarás közt
 
n.196
Jól megkáromolák, nyomatékos fütyköseikkel
 
n.197
Párbajt kezdenek a kerekes kútnak közelében.
 
n.198
Hős Kolocintos előbb vág Pörgedyhez, de gyakorlott
 
n.199
Kézzel csapja ki az szuszogó ellenfele botját,
 
n.200
Úgy, hogy ez ívszerüen kiröpül annak tenyeréből
 
n.201
És a kútba esik, jó Ingady rémületére.
 
n.202
Akkor a még haragosb Kolocintos Pörgedy botját
 
n.203
Megragadá, hosszan tusakodva kivájta kezéből,
 
n.204
S kútba löké, hasonúl jó Ingady árva fejére.
 
n.205
Most derekon szoritá Mátyást, Mátyás azonúl őt
 
n.206
S birkóztak magyarul : míg Pörgedy horgas-inának
 
n.207
Gáncsot vetve, le nem türkölte vitéz Kolocintos.
 
n.208
Ám Matyi nem maradott alul a kút ronda sarában,
 
n.209
Sőt inkább Kolocintos urat pamacsolta be abba ;
 
n.210
Majd nővén a merény kebelében, erő derekában,
 
n.211
Ölbe szorítá azt, talpát fordítva felűl, és
 
n.212
Úgy akará testét lelkét a kútba ledobni.
 
n.213
Már a gonosz szándék nincs messzebb teljesüléstől,
 
n.214
Mint maga Pörgedy a kúttól, mely három arasznyi
 
n.215
Távolságban tát pokolörvényt áldozatára :
 
n.216
Ekkor a hős Tagadó végighúz Pörgedy horpasz
 
n.217
Bordáin tetemes botjával, hogy csak elejti
 
n.218
Hős Kolocintost, és maga is mellé
rogy erőtlen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
rogyik annak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
.
 
 
 
n.219
Még folyt a viadal valamennyi korig ;
tömegenkint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
tömegenként
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
 
n.220
Hulltak az áldozatok, s nem jó lett voln’ a dologbul,
 
n.221
Sorra leöldösték voln’ egymást, és oda lett voln’
 
n.222
A kutyabőr, oda szép privilégyiomik, velök egyben,
 
n.223
Hogyha parancsot nem veszen és ki nem áll szuronyokkal
n
Jegyzet K.: előtt kitörölt sor : Undok okádságnak le apodvák ronda sarába
 
n.224
Fegyverezett katonák egy százada, szép hadi rendben :
 
n.225
Kik’ láttára kihűlt minden kebel, és a vitézség
 
n.226
A beleket csikará nagylelkü nemes rokoninkban.
 
 
 
n.227
Megvirradt ezalatt s a pártok csak könyökikkel
 
n.228
Folytatván a hadat, megye nagyteremébe vonultak ;
 
n.229
A katonák pedig elhagyták a vármegye telkét.
 
 
 
n.230
Nem vala kezdendő az adó gyűlése kilencig,
 
n.231
Mégis a pártvezetők s az egész becses úri közönség,
 
n.232
Félve, hogy a nem-sült tömegek körülűlik a táblát,
 
n.233
A megyeház másik kapuján ötkor belopództak.
 
n.234
S míg lenn a csata folyt, elfoglalták azalatt ők
 
n.235
Ott fönn székeiket. Minden dolgoknak előtte
 
n.236
Támada élénk zaj s keserű vita, hogy ki okozta
 
n.237
Mind e zavart, a viszályt és háboruságot, amelyek
 
n.238
Dúlják most a megyét. Az adózók szemrevetették
 
n.239
A nem-adózóknak, miszerint ők békolajágat
 
n.240
Nyujtának, csak azon kicsiny áldozatot követelvén,
 
n.241
Hogy hagyják el avult, hagyják el nem-liberális
 
n.242
Elveiket : de azok nem akarták ; ők a hibások.
 
n.243
Ellenben az adógyűlőlők azt feszegették,
 
n.244
Hogy nem volna zavar, nem volna viszály a megyében,
 
n.245
Csak szabad elveiket hánynák el a szellemi ,kórság’-
 
n.246
Lepte urak : ha ezen piciny áldozatot
teljesítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
telesítik
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
,
 
n.247
Készek fogni kezet velök, és ,nem nézve kicsinyre’
 
n.248
Eltűrik
nemesen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
nemesűl
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, ha
szakállok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
szakáluk
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szakállok
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
köldökig ér is.
 
n.249
Megharagudtak ezért szabadelvűink ; nekiálltak
 
n.250
A maradósoknak, legyalázni, leöntni piszokkal
 
n.251
Elveiket, s elvök hüvelyét a tekintetes embert.
 
n.252
Ám ezek is tudtak hozzá s kezdék mutogatni,
 
n.253
Hogy nem gólyamadár költötte, hogy őket is olyan
 
n.254
Bordában szőtték, amelynek vászna ha nem jobb,
 
n.255
Nem cudarabb legalább a Deákné-szőtte hetes-nél.
 
n.256
Gróf Pipynek legelőbb is Majdosy hányta szemére,
 
n.257
Hogy meg akarta taval puskázni a kertben az apját.
 
n.258
Gróf Pipy nem tagadá ugyan ezt, de viszont feleselt, hogy
 
n.259
Táblabiró úr is, főszolgabiró-kora óta
 
n.260
Nagy gyönyörűségét leli szép alföldi virágok
 
n.261
Gyüjtögetésében : mert ritkán múlik el éjjel,
 
n.262
Mellyen az úri becses háznál, vagy az úri majorban
 
n.263
Meg ne lehetne találni nehány törvényfavirágot.
 
n.264
Majdosy ezzel elült. De a párt, koszorúja kitűnő
 
n.265
Gyöngyének nehezen tűré szennyel boritását :
 
n.266
»Actio! bűnkereset!« harsogta fejére Pipynknek.
n
Jegyzet Actio: népvád. A római polgárnak joga volt bármely közbűntett miatt vádat emelni akárki ellen. A régi magyar megyegyűléseken egy-egy párt vagy csoport ezzel a felkiáltással követelt hatósági pörbefogást neki nem tetsző nézetet hirdető szónok ellen. Később a vádemelés az ügyész joga lett.
 
n.267
S tán meg is adják azt (mert jó lesz most figyelembe
 
n.268
Vennünk, hogy magyarok gyűlésén, vármegye székin
 
n.269
Nem szabad ám sértő szavakat használni, leszidni
 
n.270
Más embert, hazudott rágalmat köpni szemébe,
 
n.271
Vagy más durva betyár dolgot cselekedni gorombán,
 
n.272
Csak 1-mo : ha vagyon 25 pengő zsebeidben,
 
n.273
Vagy ha 2-do : bőg a többség torka mögötted) ;
 
n.274
Tán meg is adják azt, mondom, hahogy ifju barátunk
 
n.275
Lepkefy méz ajkkal meg nem szelidíti a bőszült
 
n.276
Mackókat. De midőn, mentvén Pipy grófot, ügyének
 
n.277
Oltalmára, előhozná hogy’ lopta meg Aggdy
 
n.278
A megye pénztárát mint perceptor, s hamisított
 
n.279
Útalványokat és nyugtatványt tenni merészlett
 
n.280
Számadolásaiba
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Számadolásiba
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
: felforrt veresorru haragja
 
n.281
Aggdynak és bőszült dühiben megtépte szakállát
 
n.282
Lepkefynek, ki viszont azt felpofozá boszujában.
 
n.283
Ekkor jött a tömeg s látá e vitát. Tenyereikben
 
n.284
Viszketeg álla elő, s magasan sarjadt fel azokból
 
n.285
Fütykösök erdeje, (mert nem sejtvén már katonát ott,
 
n.286
Jó nemesink recidivázának a hősi merénybe).
 
n.287
És harc lőn a terem : mert Lepkefy pártja szerette
 
n.288
Volna kivetni a vén Aggdyt, de az Aggdy baráti
 
n.289
Körbe szorítják őt, s védelmezik a fuladásig ;
 
n.290
Ellenben botokat mutogatnak Lepkefy ellen,
 
n.291
S tán megölik, ha közel férhetnek az ifju vitézhez.
 
n.292
És törtek fejek ott, kezek és lábak ficamodtak,
 
n.293
Gégék szűkültek, botfővel teltek a szájak,
 
n.294
Bordák roppantak, hasak és köldök berugattak,
 
n.295
Orr pisze lőn, szem vak, legalább egy pár napig az lőn,
 
n.296
Nagy fogeső hullott, fülek és bajuszok kiszakadtak,
 
n.297
A meg nem született embercsék holtra döfettek,
 
n.298
És a kiváltságos bőr megtarkult honi kékkel.
 
n.299
Ily keserű viadal támadt ügyedért,
oh
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
o
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szent hon!
 
 
 
n.300
És még
víttanak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
vítanak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
ők. Nagy-hirtelen egy ragyogó fény
 
n.301
Tölti be a teremet, folyvást beözönlve keletről
 
n.302
Nyíló ablakokon, s a nemességnek fülodúít
 
n.303
Hömpölyögő zenehang üti meg, mint orgona hangja.
 
n.304
A terem eltágul : magasan felnőnek a nyúlánk
 
n.305
Oszlopok, Atlas-vállaikon hordvák hegyes ívű
 
n.306
Boltozatot ; hasonúl megnyúlnak az ablakok és fönn
 
n.307
Ékben enyésznek el. A zöld asztal megrövidűl és
 
n.308
Oltárrá alakul, márványlépcsőin amelynek
 
n.309
A karok és rendek magokat térdelve találják.
 
n.310
Bámul a nagy sokaság, megrendül mélye szivének,
 
n.311
Térde remeg, s önkénytelenűl hull a padozatra.
 
n.312
S íme az ablakokon, nagy zúgásnak közepette,
 
n.313
Két tündéri alak berepűl és helyt fog az oltár
 
n.314
Gazdag emelvényén : daliás ifjú, csodaszép hölgy.
 
n.315
Ekkor az orgona elnémul és ünnepi csönd lesz,
 
n.316
Melynek az aethernél tisztább hullámiban ekkép
 
n.317
Lejt a leventének hajlékony, ezüst nemü hangja :
 
 
  »Férfiak!
 
n.318
»A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
 
n.319
Benneteket :
komolyan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
komolyul
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
vítatni, mi eszközök által
 
n.320
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
 
n.321
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
 
n.322
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség-
 
n.323
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek’.
 
n.324
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
 
n.325
Szót, a ‚szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
 
n.326
Testben, lélekben meritek hordozni naponként :
 
n.327
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság ;
 
n.328
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs ;
 
n.329
Bennetek a kitürés, tartós láng, semmi nagyért, nincs ;
 
n.330
Bennetek elszántság nincs áldozatokra : ezért már
 
n.331
Olcsók elveitek ; szavatok nyila mind eltompult,
 
n.332
Semmi hatás nélkül pattan le az érc kebelekről.
 
n.333
Isteni törvények nagyon emberi hírnöki vagytok,
 
n.334
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői ;
 
n.335
Drága
damaszkusi kard
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« damaszk fegyver »
damaszkusi kard
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
töredékeny rozsdahüvellyei ;
 
n.336
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
 
n.337
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
 
n.338
Hirdetitek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« Mondjátok »
Hirdetitek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
 
n.339
Változik a korral ; mesterkélt lángotok elhűl
 
n.340
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
 
n.341
Önzetek. — És ti, kemény nyaku Izraël, úgy-maradásnak
 
n.342
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
 
n.343
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
 
n.344
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
 
n.345
Összecserélgettek. Filozófok vagytok : az ember
 
n.346
Bennetek él csak s ott minden, de kivűletek ami
 
n.347
Látszik, mind tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
 
n.348
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
 
n.349
A mi marad, de mivel nem pénzetek’, és nem erőtök’,
 
n.350
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
 
n.351
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak neki tespedt
 
n.352
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
 
n.353
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
 
n.354
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
 
n.355
Bennetek a másik két párt minden büne megvan,
 
n.356
Ingadozóságnak még megszaporítva bünével.
 
n.357
Halljátok szavamat mindnyájan : ERÉLY nevem és e
 
n.358
Hölgyé LELKESEDÉS. Mi az éter tiszta patakját
 
n.359
Isszuk, a hajnalnak fürödünk bíbor mederében :
 
n.360
Földi salak nincsen szellemlényünkre tapadva.
 
n.361
Ám önösök legyetek, nem tiltalak. Ember, önösség
 
n.362
Nélkül, nem lehet el. De ne légyen szűkkebelű és
 
n.363
Aljas ez önszeretet ; ne kicsínyes, mint a mesének
 
n.364
Majmaié, mellyek, történetből, fagyos éjen
 
n.365
Emberrakta tüzet lelvén egy rengeteg erdőn,
 
n.366
Nála pirítkoztak kényökre ; de majd, hogy elégett,
 
n.367
Nem vala köztök, mely kényelmét új fahozással
 
n.368
Volna elég elszánt megbontani, s így a közös tűz
 
n.369
Hamvaiból kialudt. Örzéstek nagyszerü légyen :
 
n.370
Tí legyetek gazdag polgárai gazdag e honnak ;
 
n.371
Tí legyetek boldog polgárai boldog e honnak ;
 
n.372
Légyetek értelmes polgári müvelt e hazának,
 
n.373
És legyetek büszkék, mint gyermeki büszke hazának ;
 
n.374
Ez legyen önzéstek, meg ama benső jutalomra
 
n.375
Vágyakozás, amelly olly édes az emberi szívnek.
 
n.376
Tetteket a honnak! hiszen, oh, mi ez a haza? nemde
 
n.377
Tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló
 
n.378
Gyermekitek? Nosza hát tegyetek fogadást a hazának
 
n.379
Oltárán, miszerint ha erő kell, adtok erőt, ha
 
n.380
Pénz kell, adtok pénzt, ha kitől telik ész, az adand észt,
 
n.381
S adtok vért — ha kiván a közös haza — életet adtok.«
 
 
 
n.382
Ekkor imádó csönd váltá fel az ifju beszédét.
 
n.383
Társa pedig, tünödér deli hölgye a Lelkesedésnek,
 
n.384
Drága nyakékeit és perecét a habnemü karból
 
n.385
Föltépvén, teneked szentelte, o hon, teneked, hajh!
 
n.386
Gyéren látogatott oltárodon. Annak utána
 
n.387
Jobb keze kékes erét fölnyitván, tiszta piros vért
 
n.388
Áldoza, hullatván a fehér márványterületre,
 
n.389
S ujjait esküszerű helyzetben az égre mutatván.
 
n.390
Most pedig égi mosoly, millyent csak e hölgy mosolyoghat,
 
n.391
Súgárzik szemiből enyeleg képén, derül ajkin
 
n.392
S int az egész népnek feljőni, csinálni szerinte.
 
n.393
Jöttek is. Első jött gróf Lánghy : ez évi jövelme
 
n.394
Századikát örömest kötelezte honának adóúl,
 
n.395
S fogván kardja hegyét, mélyen hasitotta karát föl,
 
n.396
Messze lövellő vért hintvén a szent emeletre.
 
n.397
Jöttek utána sokan, s hasonúl esküdtek, a jó hont
 
n.398
Bármilly áldozatot kívánna, segélni telőkép
 
n.399
Mind a haláliglan. De csak a kicsinyek s együgyűek
 
n.400
Jöttenek ám : idegen képek, kiket a megye népe
 
n.401
Még ki nem ismert sem
hangjokról, mint a harist
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
hangukról mint a harizst
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
hangukról mint a harist
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, sem
 
n.402
Pávai tollukról. S miután mind esküt adának
 
n.403
(Már akik úgy akarák), a szellemi pár elenyészett,
 
n.404
Mint elenyészik a hószinü felhők gyér patyolatja,
 
n.405
Mellyet a
föllengő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
föllengős
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szél elmos a szemnek előle.
 
n.406
Oszlopok és ívbolt és oltár mind odalőnek,
 
n.407
A terem összeszorult, mint volt azelőtt, lesülyedtek
 
n.408
Ablaki, és a gyülés, még folyvást szótlan, eloszlott. —
 
 
 
n.409
S Bende? Hamarfy ? Tehát róluk nincs semmi megírva?
 
n.410
Vaj igen ! Ők látván, hogy a drágán összeharácsolt
 
n.411
Lelkeket egy pár szó elhódította, haraggal
 
n.412
Félre vonúlának, hova máskor az Ingady pártja
 
n.413
Ülni szokott, a juste milieusök gyáva csoportja.
 
n.414
E példát követék a többi kolomposok is, kik
 
n.415
Fájlalták a dicső kortesség megrövidűlni
 
n.416
Kezdett szép jogait : Borzond, Telivér, koros Aggdy,
 
n.417
És a derék Rohanász, a nagy liberális, a honfi.
 
n.418
Lepkefy ellenben föl akart
eskünni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
esküdni
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, de apja
 
n.419
Megrántá könyökét s elhítta magával ezekhez.
 
n.420
»Mit gondolsz, te fiú? sátánok azok« — de az úrfi
 
n.421
E nősátántól örömest rá lenne vitetni.
 
n.422
Mind ide állottak Rák Bende vitézei, tízen,
 
n.423
Bánatos arcokkal, mint nászlakomának utána
 
n.424
Fül- s hegedű-kínzó szerecsenjei szoktak e honnak.
 
 
X (Close panel)Verzió: II : Kézirat
 
  HETEDIK ÉNEK.  
 
 
n.1
Hajnali álmának mézét élvezte Hamarfy
 
n.2
A viadal napján, mikor egy dobogás szelid álmát
 
n.3
Elvaditá s kiveré tilosából szürke szemének.
 
n.4
Káromkodva nyitott ajtót a csendzavaróknak.
 
n.5
Mennyire döbbent meg, s bámult el azonban a jókor
 
n.6
Fölkelt látogatók sokaságán, s szőre mivoltán,
 
n.7
Azt le nem írhatom én ; képzelje magának a Lector
 
n.8
Ahogy’ akarja : szabad tér nyílik képzeletének.
 
n.9
Annyi elég hozzá : tőzsérek voltak ezek, kik
 
n.10
Szántani bár soha nem szoktak, sem vetni, az égnek
 
n.11
Varjaiként bőven táplálkoznak, kiszemelvén
 
n.12
A magot, amellyet más hinte barázdaközökre.
 
n.13
Markaik elvénült váltókkal telve valának,
 
n.14
Mellyeknek rögtön kicserélését követelték
 
n.15
Jobb hitelű pénzzel : bankjeggyel, arannyal, ezüsttel.
 
n.16
»Mit? s ti merészletek itt« mond bosszankodva Hamarfy,
 
n.17
»Csúfolatúl, gaz nép, éjjel rám törni lakomban?
 
n.18
Hol van az, aki nevem váltón tudná mutogatni?
 
n.19
Álljon elő, ha pokol fia is, hadd lássam a váltót.
 
n.20
Nem kifizettem-e mind váltóitokat minapában?
 
n.21
Ezres bankjegyeket nem láttatok-é teli bélű
 
n.22
Tárcámban magatok? De habár volnék is adóstok,
 
n.23
Nincs-e hitel nálam? nézzétek : e tárca nem éhes.«
 
n.24
Ezzel a pénztárcát keresé sok
epéjü
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
epéjü
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
epéü
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
haraggal,
 
n.25
S föltépé födelét : de ki fesse le meglepetését :
 
n.26
Banknótái helyett falevél vala tömve beléje!
 
n.27
Rablás? nem lehet az. Maga rakta bele csak alig pár
 
n.28
Óra előtt a böcsös jegyeket, s ajtója szorossan
 
n.29
Zárva maradt ; másutt pedig a bejövés lehetetlen.
 
n.30
Nézi a váltókat : kézírata mind ; nem utánzott
 
n.31
(Őmaga ismeri, hogy nem utánzott) semmi betűje, (mond :
 
n.32
És a kelet. . . »mi ez?« A kibocsátás napja . . . »Nem« úgy-
 
n.33
»Ez lehetetlenség, hiszen akkor . . . hm! hiszen akkor
 
n.34
Távoli erdőkben múlatva vadásztam egész nap.«
 
n.35
Ámde a tőzsérek sarkalták ; hoztak eszébe
 
n.36
Holmi körülményt is, jelesűl egyik akkor adott pénzt,
 
n.37
Amikor a verebek csiripeltek a ház ereszénél ;
 
n.38
A másik, mikor a nagy szél fútt és a kofákat
 
n.39
Felborogatta kerek székeikről ; harmadik akkor,
 
n.40
Amikor a tens úr a szép szobalyányt megölelte
 
n.41
(Erre lehetlen volt eszmélnie annyi ezerből) :
 
n.42
Másik, mintha ma is látná, úgy rémlik előtte
 
n.43
A toll, mellyel aláírá, tintás vala félig,
 
n.44
S költőé lehetett, mert meg volt rágva ugyancsak.
 
n.45
Mindazonáltal a quasi-adósnak nem juta semmi
 
n.46
Emlékébe, de nem tagadá keze cifra vonásit :
 
n.47
Hisz nincs emberi kéz ily rútat utánzani képes!
 
n.48
»Jól van, hát fizetem, mond végre, pogány uzsorások!
 
n.49
Megmutatom, hogy van hitelem, bár semmi hitelre
 
n.50
Nincs szükség, míg lesz levegő és megvan ez a síp.«
 
 
 
n.51
Azzal a Hábor-adott sípot kivevé s belefúván
 
n.52
Hármat sikkant a pipafüstös lég a szobában.
 
n.53
Mert ne feledjük el ezt : a sípnak hangerejére
 
n.54
Megjelenék a vadász mindannyiszor ennekelőtte,
 
n.55
És ha segély kellett, ha tanács a kortesi tanból,
 
n.56
Vagy pénz, melly a segély, a tanács forrása napinkban,
 
n.57
Nyomban adott mindazt. És ezt már tudta Hamarfy
 
n.58
Régi gyakorlatból, ez okért sípolt vele most is.
 
 
 
n.59
Várja Hamarfy vadász őrszelleme megjelenését,
 
n.60
Látogatói szemet-szájt tátva lesik : mi lesz ebből?
 
n.61
Várja Hamarfy vadász nemtőjét, várja sokáig,
 
n.62
Nyugtalanúl, nehezen, boszusággal, végre haraggal :
 
n.63
Nem jön az ; újra sipol : mégsem jő ; harmadik ízben
 
n.64
Fúrja hegyes hangját a síp a semmi könyörgő
 
n.65
Szót soha nem hallott uzsorási fülekbe : hiában!
 
n.66
Nem jön a várt vendég ; csodatékony szelleme nem jő.
 
n.67
»Álom volt-e tehát,« tűnődik, »enyészetes álom,
 
n.68
Mind a csodás esemény? a völgyi leány? a boszorkány
 
n.69
Kínzó ördögivel? védőm a vadász? az ajándék-
 
n.70
Táska? e kisded síp? a bankjegyek? álom-e mindez?
 
n.71
És szigorú váltók a való? feledetlen adósság?
 
n.72
Látom, e váltóknak nyomatékosb része azon nap
 
n.73
Van kibocsátva, midőn útvesztve bolyongtam az erdőn
 
n.74
S kaptam ezen tárcát, telvét ugyanannyi forinttal ;
 
n.75
Így vág össze utóbb is a váltók kelte a nappal,
 
n.76
Melyen sípoltam, s öszveggel, melyre tevék szert.
 
n.77
Már bizonyos, bizonyos : gonosz ördög játsza meg engem,
 
n.78
És eszemet vesztvén, váltókat készte bocsátnom,
 
n.79
Hogy, ha kijózanodom, legyek őrültté a bukáson.«
 
 
 
n.80
Mindezeket hamar elgondolta Hamarfy magában,
 
n.81
És mire gondolatit berekeszté, köntösit is föl-
 
n.82
Szedte magára, kötött kardot s menekülni akarván
 
n.83
A hitel emberitől, intett : mennének utána.
 
n.84
Vármegye házához sietett, hol nagy-tusakodva
 
n.85
Víttak a pártok még, s
közibök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
közibük
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
közijük
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
közibük
*
Szövegforrás:
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
fúródva merészen
 
n.86
A tőzsércsapatot künn hagyta, hogy e jelenetről
 
n.87
Elmélkedjenek ott a viszontlátás idejéig.
 
 
 
n.88
Mert folyt a csata még. Kolocintos Gábor, a hadnagy,
 
n.89
Meghökkent, mikor észrevevé, hogy
Pörgedy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Pörgedi
n
Jegyzet többnyire így ; Kolocintos is így, a K.-ban.)
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
Mátyás,
 
n.90
Oktai népével, talpon van a vármegye telkén,
n
Jegyzet 90., 229., 233., 266., 287. sorokban szakasztott úgy vannak leírva a választási hadjáratok eseményei, mint az 1845. évi nagyváradi megyegyűlésről szóló tudósításban. (Lásd a jegyzetek bevezető részében.)
 
n.91
S nem
gözü-álomban
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
gözü álomban
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
gözüs álomban
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, mint számította magának.
 
n.92
Mindazonáltal nem hátrált, hanem inte kolompos
 
n.93
Emberinek, köveket hajigálni az elleni hadra,
 
n.94
A mit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Mellyet
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
azok tőnek ; tőnek pedig oly ügyesen s oly
 
n.95
Várakozást haladó, szándékon túli sükerrel,
 
n.96
Hogy megüvegtelenült azon a részen valamenyin
 
n.97
Ablak volt, s keserűt jajdult a domestica cassa.
n
Jegyzet Domestica cassa. A megye házi pénztára. Ide kellett befizetni a házi adót.
 
n.98
Pörgedy, népével, menten maradott az ütéstől,
 
n.99
Kezde azért ő is természet-gyúrta pogácsát
 
n.100
Szórni az éjzavaró Kolocintos uram seregére.
 
n.101
E kövek ablakokat már nem leltek, kivevén a
 
n.102
Drága hon-őr szemeket Kolocintos ferde hadában.
 
n.103
S köztük a hadnagyi fő X nézetü sanda szemét is,
 
n.104
Mellyet (a balt) zúgó kövecs úgy megsujta szemöldön,
 
n.105
Hogy megaludt mindjárt, és nemzeti-szín karikát hányt.
 
n.106
Megszédült a vitéz Kolocintos, félre hanyatlott,
 
n.107
És puha tócsának heverűlt pamlagfenekére ;
 
n.108
Serge pedig hátrált, menedék-födelet keresendő
 
n.109
A kőzápor elől tág boltozatú kapu alján.
 
n.110
Pörgedy észrevevé nyereségét : annak okáért
 
n.111
Sűrü tömött rendben megmozdította csapatját,
 
n.112
Hogy majd a kapunál megnadrágolja keményen
 
n.113
A szaladók seregét. De csalódék : mert Kolocintos,
 
n.114
Hogy feljózanodott, nekibuzdítván a kolompos
 
n.115
Harcosokat, s ezek is nekibuzdítván a csoportot,
 
n.116
Visszaverék az adó seregét és Pörgedy Mátyást.
 
n.117
Futnak ezek, nyelvök félrőfnyire nyujtva hevökben,
 
n.118
Pörgedy fut legelül, mert ő a nobilium dux ;
n
Jegyzet Nobilium dux, latin neve volt a nemesek hadnagyának.
 
n.119
Kergetik a nem-adók, fustéllyal verve, kit érnek ;
 
n.120
Isteni káromlás harsogva nemes tüdeikből.
 
n.121
Egy nem akar csak futni ; csak egy Goliáthszerü termet
 
n.122
Áll még a födeles kút árnyékában. Először
 
n.123
Messzéről szórnak köveket rá a nem-adózó
 
n.124
Dávidok : ő
közönyös
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
közönös
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
viselettel szenvedi mindazt.
 
n.125
»Verjük agyon, jertek!« nagy bosszankodva kiáltnak,
 
n.126
»Verjük agyon, ha magát nem védi a nyúlga teremtmény,«
 
n.127
És neki bőszülvén . . . ágasfáról leverék a
 
n.128
Várnagyné köcsögit.
 
 
 
n.129
Szégyenkedve hagyák ott e fogas oszlopot akkor
 
n.130
S menve belebb, élénk viadalnak részesi lőnek.
 
n.131
Főleg egyik zugban volt a csata népes, amelyben
 
n.132
Pörgedy sergének nagy része tömött karikában
 
n.133
Közre fogott valamit, védvén életre-halálra,
 
n.134
S a kolocintosiak víván életre-halálra.
 
n.135
Jól tarták magokat darabig, sőt fogytig elállnak
 
n.136
Minden megrohanást, ha az éles eszű Kolocintos
 
n.137
Nem kohol ellenök új hadi cselt és nem sikerűl az.
 
n.138
Volt a telek közepén, közel a kúthoz, tele vízzel
 
n.139
Nagy hasu fecskendő, vagy három. Hős Kolocintos
 
n.140
(Álgyui nem lévén) ide hajtott egy csapat embert
 
n.141
Népe közől s lövetett ama zúgba keményen azokkal.
 
n.142
Állák egy darabig, de mivel nemes ember a vízzel
 
n.143
Ellenszenvben van, megadák végtére a várat :
 
n.144
Ostromolók, védők, borzadva futottak el onnan,
 
n.145
És az üres téren kopaszon maradott — egy hordó.
 
n.146
Ezt Kolocintos uram, mielőtt a bőrig elázott
 
n.147
Pörgedyek szemöket kitörölnék ködmöneikkel,
 
n.148
Elfoglalja, körülveszi száraz népe javával,
 
n.149
És felfordítván béütteti nagy fokosokkal
 
n.150
Visszarugó fenekét. Most illatozó kalapokból
 
n.151
Billikomot gyúrván meriték a lélekadó bort.
 
n.152
Nagybecsü zsákmányát a szétszórt pörgedieknek,
 
n.153
Mellyet Pörgedy hajh! nem ezen torkoknak okáért
 
n.154
Kímélt tegnap a jól fenyitékzett oktai néptől.
 
n.155
Némellyek köcsögért szaladoznak. Hajh! csak a
széjjel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
széllyel
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
széljel
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
 
n.156
Szórt cserepek vagynak, talpuknak alatta ropogvák.
 
n.157
Másoknak jobban sikerült. Ezek (engedelemmel)
 
n.158
Árnyékszék közelén, a könyöklőn, messze fehérlő
 
n.159
Bögréket leltek szájjal lefelé borogatva.
 
n.160
»Sógor, ez ám a pohár : ki felönt egyet ezzel, az ember
 
n.161
Lesz talpán, jer igyunk.« S mentek. Mind sorban ivának
 
n.162
A szép bögrékből, kezdvén Kolocintos uramtól
 
n.163
A legutolsóig, ki pecére az üsdi kutyáknak.
 
 
 
n.164
Most, miután a boros hordóban rejtve lapongott
 
n.165
Hősi vitézséget mind átfolyaták hasaikba,
 
n.166
Nagy tüzet éreztek megverni a Pörgedy népét,
 
n.167
Melly a sötét tornácok alatt keresett menedéket.
 
n.168
Így hát megrohanák azokat, de legottan a zajra
 
n.169
Érkeznek csapatok, vezetettek kortes uraktól.
 
n.170
Jő maga gróf Telivér, és látva, hogy’ állnak a dolgok,
 
n.171
Mindent elkövet a szép békességnek okáért.
 
n.172
»Emberek, ott ti, kik a tornácon vagytok, ezennel
 
n.173
Intelek és kérlek, le a bottal, vármegye tiltja ;
 
n.174
Mert ha nem, úgy majd én mutatom meg, hogy szabad-é itt
 
n.175
Mint rabló csapatok lázongani éjnek időjén!«
 
n.176
Több esze volt ám Pörgedynek, mintsem hogy az ólmost
 
n.177
Elhányná, mielőtt Kolocintos tenne hasonlót.
 
n.178
Mellyen gróf Telivér megbosszankodva parancslá
 
n.179
Kortesinek szanaszét oszlatni a Pörgedy népét,
 
n.180
Mint akik áthágták a nemes megye régi szabályát.
 
n.181
És már hős Nyakaló, Szüzváll, Nemadózy, Doronghy
 
n.182
Visznek arányatlan hadat a tornácok elébe,
 
n.183
Úgy hogy nem tudom én, nem lesz-e halál is a vége,
 
n.184
Ha Borzond s Rohanász nem jőnek elég idejében.
 
 
 
n.185
Új karok és új had. Rohanász tele dobta dühében
 
n.186
Szüzvállnak mindkét szemeit jó parti fövénnyel,
 
n.187
Melyre derék Nyakaló, fokosát megmártva mocsárban,
 
n.188
Borzond drága fehér mellényét csapta be azzal.
 
n.189
Ekkor a Lepkefy hű tigrisse Doronghy vitézt úgy
 
n.190
Vágja pofon, hogy zápfoga fájva kipattan inyéből,
 
n.191
És Nemadózy szemét átfúrja sebes futamában.
 
n.192
Illyen előzményből kel nagy harag a seregek közt,
 
n.193
S elkeserültségig dühös a viadal tömegükben.
 
n.194
Ott a vegyes harcban Kolocintos fölleli bajnok
 
n.195
Pörgedyt, és miután egymást nagy fogcsikarás közt
 
n.196
Jól megkáromolák, nyomatékos fütyköseikkel
 
n.197
Párbajt kezdenek a kerekes kútnak közelében.
 
n.198
Hős Kolocintos előbb vág Pörgedyhez, de gyakorlott
 
n.199
Kézzel csapja ki az szuszogó ellenfele botját,
 
n.200
Úgy, hogy ez ívszerüen kiröpül annak tenyeréből
 
n.201
És a kútba esik, jó Ingady rémületére.
 
n.202
Akkor a még haragosb Kolocintos Pörgedy botját
 
n.203
Megragadá, hosszan tusakodva kivájta kezéből,
 
n.204
S kútba löké, hasonúl jó Ingady árva fejére.
 
n.205
Most derekon szoritá Mátyást, Mátyás azonúl őt
 
n.206
S birkóztak magyarul : míg Pörgedy horgas-inának
 
n.207
Gáncsot vetve, le nem türkölte vitéz Kolocintos.
 
n.208
Ám Matyi nem maradott alul a kút ronda sarában,
 
n.209
Sőt inkább Kolocintos urat pamacsolta be abba ;
 
n.210
Majd nővén a merény kebelében, erő derekában,
 
n.211
Ölbe szorítá azt, talpát fordítva felűl, és
 
n.212
Úgy akará testét lelkét a kútba ledobni.
 
n.213
Már a gonosz szándék nincs messzebb teljesüléstől,
 
n.214
Mint maga Pörgedy a kúttól, mely három arasznyi
 
n.215
Távolságban tát pokolörvényt áldozatára :
 
n.216
Ekkor a hős Tagadó végighúz Pörgedy horpasz
 
n.217
Bordáin tetemes botjával, hogy csak elejti
 
n.218
Hős Kolocintost, és maga is mellé
rogy erőtlen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
rogyik annak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
.
 
 
 
n.219
Még folyt a viadal valamennyi korig ;
tömegenkint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
tömegenként
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
 
n.220
Hulltak az áldozatok, s nem jó lett voln’ a dologbul,
 
n.221
Sorra leöldösték voln’ egymást, és oda lett voln’
 
n.222
A kutyabőr, oda szép privilégyiomik, velök egyben,
 
n.223
Hogyha parancsot nem veszen és ki nem áll szuronyokkal
n
Jegyzet K.: előtt kitörölt sor : Undok okádságnak le apodvák ronda sarába
 
n.224
Fegyverezett katonák egy százada, szép hadi rendben :
 
n.225
Kik’ láttára kihűlt minden kebel, és a vitézség
 
n.226
A beleket csikará nagylelkü nemes rokoninkban.
 
 
 
n.227
Megvirradt ezalatt s a pártok csak könyökikkel
 
n.228
Folytatván a hadat, megye nagyteremébe vonultak ;
 
n.229
A katonák pedig elhagyták a vármegye telkét.
 
 
 
n.230
Nem vala kezdendő az adó gyűlése kilencig,
 
n.231
Mégis a pártvezetők s az egész becses úri közönség,
 
n.232
Félve, hogy a nem-sült tömegek körülűlik a táblát,
 
n.233
A megyeház másik kapuján ötkor belopództak.
 
n.234
S míg lenn a csata folyt, elfoglalták azalatt ők
 
n.235
Ott fönn székeiket. Minden dolgoknak előtte
 
n.236
Támada élénk zaj s keserű vita, hogy ki okozta
 
n.237
Mind e zavart, a viszályt és háboruságot, amelyek
 
n.238
Dúlják most a megyét. Az adózók szemrevetették
 
n.239
A nem-adózóknak, miszerint ők békolajágat
 
n.240
Nyujtának, csak azon kicsiny áldozatot követelvén,
 
n.241
Hogy hagyják el avult, hagyják el nem-liberális
 
n.242
Elveiket : de azok nem akarták ; ők a hibások.
 
n.243
Ellenben az adógyűlőlők azt feszegették,
 
n.244
Hogy nem volna zavar, nem volna viszály a megyében,
 
n.245
Csak szabad elveiket hánynák el a szellemi ,kórság’-
 
n.246
Lepte urak : ha ezen piciny áldozatot
teljesítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
telesítik
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
,
 
n.247
Készek fogni kezet velök, és ,nem nézve kicsinyre’
 
n.248
Eltűrik
nemesen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
nemesűl
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, ha
szakállok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
szakáluk
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szakállok
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
köldökig ér is.
 
n.249
Megharagudtak ezért szabadelvűink ; nekiálltak
 
n.250
A maradósoknak, legyalázni, leöntni piszokkal
 
n.251
Elveiket, s elvök hüvelyét a tekintetes embert.
 
n.252
Ám ezek is tudtak hozzá s kezdék mutogatni,
 
n.253
Hogy nem gólyamadár költötte, hogy őket is olyan
 
n.254
Bordában szőtték, amelynek vászna ha nem jobb,
 
n.255
Nem cudarabb legalább a Deákné-szőtte hetes-nél.
 
n.256
Gróf Pipynek legelőbb is Majdosy hányta szemére,
 
n.257
Hogy meg akarta taval puskázni a kertben az apját.
 
n.258
Gróf Pipy nem tagadá ugyan ezt, de viszont feleselt, hogy
 
n.259
Táblabiró úr is, főszolgabiró-kora óta
 
n.260
Nagy gyönyörűségét leli szép alföldi virágok
 
n.261
Gyüjtögetésében : mert ritkán múlik el éjjel,
 
n.262
Mellyen az úri becses háznál, vagy az úri majorban
 
n.263
Meg ne lehetne találni nehány törvényfavirágot.
 
n.264
Majdosy ezzel elült. De a párt, koszorúja kitűnő
 
n.265
Gyöngyének nehezen tűré szennyel boritását :
 
n.266
»Actio! bűnkereset!« harsogta fejére Pipynknek.
n
Jegyzet Actio: népvád. A római polgárnak joga volt bármely közbűntett miatt vádat emelni akárki ellen. A régi magyar megyegyűléseken egy-egy párt vagy csoport ezzel a felkiáltással követelt hatósági pörbefogást neki nem tetsző nézetet hirdető szónok ellen. Később a vádemelés az ügyész joga lett.
 
n.267
S tán meg is adják azt (mert jó lesz most figyelembe
 
n.268
Vennünk, hogy magyarok gyűlésén, vármegye székin
 
n.269
Nem szabad ám sértő szavakat használni, leszidni
 
n.270
Más embert, hazudott rágalmat köpni szemébe,
 
n.271
Vagy más durva betyár dolgot cselekedni gorombán,
 
n.272
Csak 1-mo : ha vagyon 25 pengő zsebeidben,
 
n.273
Vagy ha 2-do : bőg a többség torka mögötted) ;
 
n.274
Tán meg is adják azt, mondom, hahogy ifju barátunk
 
n.275
Lepkefy méz ajkkal meg nem szelidíti a bőszült
 
n.276
Mackókat. De midőn, mentvén Pipy grófot, ügyének
 
n.277
Oltalmára, előhozná hogy’ lopta meg Aggdy
 
n.278
A megye pénztárát mint perceptor, s hamisított
 
n.279
Útalványokat és nyugtatványt tenni merészlett
 
n.280
Számadolásaiba
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Számadolásiba
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
: felforrt veresorru haragja
 
n.281
Aggdynak és bőszült dühiben megtépte szakállát
 
n.282
Lepkefynek, ki viszont azt felpofozá boszujában.
 
n.283
Ekkor jött a tömeg s látá e vitát. Tenyereikben
 
n.284
Viszketeg álla elő, s magasan sarjadt fel azokból
 
n.285
Fütykösök erdeje, (mert nem sejtvén már katonát ott,
 
n.286
Jó nemesink recidivázának a hősi merénybe).
 
n.287
És harc lőn a terem : mert Lepkefy pártja szerette
 
n.288
Volna kivetni a vén Aggdyt, de az Aggdy baráti
 
n.289
Körbe szorítják őt, s védelmezik a fuladásig ;
 
n.290
Ellenben botokat mutogatnak Lepkefy ellen,
 
n.291
S tán megölik, ha közel férhetnek az ifju vitézhez.
 
n.292
És törtek fejek ott, kezek és lábak ficamodtak,
 
n.293
Gégék szűkültek, botfővel teltek a szájak,
 
n.294
Bordák roppantak, hasak és köldök berugattak,
 
n.295
Orr pisze lőn, szem vak, legalább egy pár napig az lőn,
 
n.296
Nagy fogeső hullott, fülek és bajuszok kiszakadtak,
 
n.297
A meg nem született embercsék holtra döfettek,
 
n.298
És a kiváltságos bőr megtarkult honi kékkel.
 
n.299
Ily keserű viadal támadt ügyedért,
oh
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
o
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szent hon!
 
 
 
n.300
És még
víttanak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
vítanak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
ők. Nagy-hirtelen egy ragyogó fény
 
n.301
Tölti be a teremet, folyvást beözönlve keletről
 
n.302
Nyíló ablakokon, s a nemességnek fülodúít
 
n.303
Hömpölyögő zenehang üti meg, mint orgona hangja.
 
n.304
A terem eltágul : magasan felnőnek a nyúlánk
 
n.305
Oszlopok, Atlas-vállaikon hordvák hegyes ívű
 
n.306
Boltozatot ; hasonúl megnyúlnak az ablakok és fönn
 
n.307
Ékben enyésznek el. A zöld asztal megrövidűl és
 
n.308
Oltárrá alakul, márványlépcsőin amelynek
 
n.309
A karok és rendek magokat térdelve találják.
 
n.310
Bámul a nagy sokaság, megrendül mélye szivének,
 
n.311
Térde remeg, s önkénytelenűl hull a padozatra.
 
n.312
S íme az ablakokon, nagy zúgásnak közepette,
 
n.313
Két tündéri alak berepűl és helyt fog az oltár
 
n.314
Gazdag emelvényén : daliás ifjú, csodaszép hölgy.
 
n.315
Ekkor az orgona elnémul és ünnepi csönd lesz,
 
n.316
Melynek az aethernél tisztább hullámiban ekkép
 
n.317
Lejt a leventének hajlékony, ezüst nemü hangja :
 
 
  »Férfiak!
 
n.318
»A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
 
n.319
Benneteket :
komolyan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
komolyul
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
vítatni, mi eszközök által
 
n.320
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
 
n.321
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
 
n.322
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség-
 
n.323
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek’.
 
n.324
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
 
n.325
Szót, a ‚szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
 
n.326
Testben, lélekben meritek hordozni naponként :
 
n.327
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság ;
 
n.328
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs ;
 
n.329
Bennetek a kitürés, tartós láng, semmi nagyért, nincs ;
 
n.330
Bennetek elszántság nincs áldozatokra : ezért már
 
n.331
Olcsók elveitek ; szavatok nyila mind eltompult,
 
n.332
Semmi hatás nélkül pattan le az érc kebelekről.
 
n.333
Isteni törvények nagyon emberi hírnöki vagytok,
 
n.334
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői ;
 
n.335
Drága
damaszkusi kard
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« damaszk fegyver »
damaszkusi kard
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
töredékeny rozsdahüvellyei ;
 
n.336
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
 
n.337
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
 
n.338
Hirdetitek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« Mondjátok »
Hirdetitek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
 
n.339
Változik a korral ; mesterkélt lángotok elhűl
 
n.340
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
 
n.341
Önzetek. — És ti, kemény nyaku Izraël, úgy-maradásnak
 
n.342
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
 
n.343
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
 
n.344
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
 
n.345
Összecserélgettek. Filozófok vagytok : az ember
 
n.346
Bennetek él csak s ott minden, de kivűletek ami
 
n.347
Látszik, mind tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
 
n.348
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
 
n.349
A mi marad, de mivel nem pénzetek’, és nem erőtök’,
 
n.350
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
 
n.351
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak neki tespedt
 
n.352
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
 
n.353
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
 
n.354
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
 
n.355
Bennetek a másik két párt minden büne megvan,
 
n.356
Ingadozóságnak még megszaporítva bünével.
 
n.357
Halljátok szavamat mindnyájan : ERÉLY nevem és e
 
n.358
Hölgyé LELKESEDÉS. Mi az éter tiszta patakját
 
n.359
Isszuk, a hajnalnak fürödünk bíbor mederében :
 
n.360
Földi salak nincsen szellemlényünkre tapadva.
 
n.361
Ám önösök legyetek, nem tiltalak. Ember, önösség
 
n.362
Nélkül, nem lehet el. De ne légyen szűkkebelű és
 
n.363
Aljas ez önszeretet ; ne kicsínyes, mint a mesének
 
n.364
Majmaié, mellyek, történetből, fagyos éjen
 
n.365
Emberrakta tüzet lelvén egy rengeteg erdőn,
 
n.366
Nála pirítkoztak kényökre ; de majd, hogy elégett,
 
n.367
Nem vala köztök, mely kényelmét új fahozással
 
n.368
Volna elég elszánt megbontani, s így a közös tűz
 
n.369
Hamvaiból kialudt. Örzéstek nagyszerü légyen :
 
n.370
Tí legyetek gazdag polgárai gazdag e honnak ;
 
n.371
Tí legyetek boldog polgárai boldog e honnak ;
 
n.372
Légyetek értelmes polgári müvelt e hazának,
 
n.373
És legyetek büszkék, mint gyermeki büszke hazának ;
 
n.374
Ez legyen önzéstek, meg ama benső jutalomra
 
n.375
Vágyakozás, amelly olly édes az emberi szívnek.
 
n.376
Tetteket a honnak! hiszen, oh, mi ez a haza? nemde
 
n.377
Tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló
 
n.378
Gyermekitek? Nosza hát tegyetek fogadást a hazának
 
n.379
Oltárán, miszerint ha erő kell, adtok erőt, ha
 
n.380
Pénz kell, adtok pénzt, ha kitől telik ész, az adand észt,
 
n.381
S adtok vért — ha kiván a közös haza — életet adtok.«
 
 
 
n.382
Ekkor imádó csönd váltá fel az ifju beszédét.
 
n.383
Társa pedig, tünödér deli hölgye a Lelkesedésnek,
 
n.384
Drága nyakékeit és perecét a habnemü karból
 
n.385
Föltépvén, teneked szentelte, o hon, teneked, hajh!
 
n.386
Gyéren látogatott oltárodon. Annak utána
 
n.387
Jobb keze kékes erét fölnyitván, tiszta piros vért
 
n.388
Áldoza, hullatván a fehér márványterületre,
 
n.389
S ujjait esküszerű helyzetben az égre mutatván.
 
n.390
Most pedig égi mosoly, millyent csak e hölgy mosolyoghat,
 
n.391
Súgárzik szemiből enyeleg képén, derül ajkin
 
n.392
S int az egész népnek feljőni, csinálni szerinte.
 
n.393
Jöttek is. Első jött gróf Lánghy : ez évi jövelme
 
n.394
Századikát örömest kötelezte honának adóúl,
 
n.395
S fogván kardja hegyét, mélyen hasitotta karát föl,
 
n.396
Messze lövellő vért hintvén a szent emeletre.
 
n.397
Jöttek utána sokan, s hasonúl esküdtek, a jó hont
 
n.398
Bármilly áldozatot kívánna, segélni telőkép
 
n.399
Mind a haláliglan. De csak a kicsinyek s együgyűek
 
n.400
Jöttenek ám : idegen képek, kiket a megye népe
 
n.401
Még ki nem ismert sem
hangjokról, mint a harist
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
hangukról mint a harizst
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
hangukról mint a harist
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, sem
 
n.402
Pávai tollukról. S miután mind esküt adának
 
n.403
(Már akik úgy akarák), a szellemi pár elenyészett,
 
n.404
Mint elenyészik a hószinü felhők gyér patyolatja,
 
n.405
Mellyet a
föllengő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
föllengős
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szél elmos a szemnek előle.
 
n.406
Oszlopok és ívbolt és oltár mind odalőnek,
 
n.407
A terem összeszorult, mint volt azelőtt, lesülyedtek
 
n.408
Ablaki, és a gyülés, még folyvást szótlan, eloszlott. —
 
 
 
n.409
S Bende? Hamarfy ? Tehát róluk nincs semmi megírva?
 
n.410
Vaj igen ! Ők látván, hogy a drágán összeharácsolt
 
n.411
Lelkeket egy pár szó elhódította, haraggal
 
n.412
Félre vonúlának, hova máskor az Ingady pártja
 
n.413
Ülni szokott, a juste milieusök gyáva csoportja.
 
n.414
E példát követék a többi kolomposok is, kik
 
n.415
Fájlalták a dicső kortesség megrövidűlni
 
n.416
Kezdett szép jogait : Borzond, Telivér, koros Aggdy,
 
n.417
És a derék Rohanász, a nagy liberális, a honfi.
 
n.418
Lepkefy ellenben föl akart
eskünni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
esküdni
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, de apja
 
n.419
Megrántá könyökét s elhítta magával ezekhez.
 
n.420
»Mit gondolsz, te fiú? sátánok azok« — de az úrfi
 
n.421
E nősátántól örömest rá lenne vitetni.
 
n.422
Mind ide állottak Rák Bende vitézei, tízen,
 
n.423
Bánatos arcokkal, mint nászlakomának utána
 
n.424
Fül- s hegedű-kínzó szerecsenjei szoktak e honnak.
 
 
X (Close panel)Verzió: III : Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
  HETEDIK ÉNEK.  
 
 
n.1
Hajnali álmának mézét élvezte Hamarfy
 
n.2
A viadal napján, mikor egy dobogás szelid álmát
 
n.3
Elvaditá s kiveré tilosából szürke szemének.
 
n.4
Káromkodva nyitott ajtót a csendzavaróknak.
 
n.5
Mennyire döbbent meg, s bámult el azonban a jókor
 
n.6
Fölkelt látogatók sokaságán, s szőre mivoltán,
 
n.7
Azt le nem írhatom én ; képzelje magának a Lector
 
n.8
Ahogy’ akarja : szabad tér nyílik képzeletének.
 
n.9
Annyi elég hozzá : tőzsérek voltak ezek, kik
 
n.10
Szántani bár soha nem szoktak, sem vetni, az égnek
 
n.11
Varjaiként bőven táplálkoznak, kiszemelvén
 
n.12
A magot, amellyet más hinte barázdaközökre.
 
n.13
Markaik elvénült váltókkal telve valának,
 
n.14
Mellyeknek rögtön kicserélését követelték
 
n.15
Jobb hitelű pénzzel : bankjeggyel, arannyal, ezüsttel.
 
n.16
»Mit? s ti merészletek itt« mond bosszankodva Hamarfy,
 
n.17
»Csúfolatúl, gaz nép, éjjel rám törni lakomban?
 
n.18
Hol van az, aki nevem váltón tudná mutogatni?
 
n.19
Álljon elő, ha pokol fia is, hadd lássam a váltót.
 
n.20
Nem kifizettem-e mind váltóitokat minapában?
 
n.21
Ezres bankjegyeket nem láttatok-é teli bélű
 
n.22
Tárcámban magatok? De habár volnék is adóstok,
 
n.23
Nincs-e hitel nálam? nézzétek : e tárca nem éhes.«
 
n.24
Ezzel a pénztárcát keresé sok
epéjü
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
epéjü
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
epéü
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
haraggal,
 
n.25
S föltépé födelét : de ki fesse le meglepetését :
 
n.26
Banknótái helyett falevél vala tömve beléje!
 
n.27
Rablás? nem lehet az. Maga rakta bele csak alig pár
 
n.28
Óra előtt a böcsös jegyeket, s ajtója szorossan
 
n.29
Zárva maradt ; másutt pedig a bejövés lehetetlen.
 
n.30
Nézi a váltókat : kézírata mind ; nem utánzott
 
n.31
(Őmaga ismeri, hogy nem utánzott) semmi betűje, (mond :
 
n.32
És a kelet. . . »mi ez?« A kibocsátás napja . . . »Nem« úgy-
 
n.33
»Ez lehetetlenség, hiszen akkor . . . hm! hiszen akkor
 
n.34
Távoli erdőkben múlatva vadásztam egész nap.«
 
n.35
Ámde a tőzsérek sarkalták ; hoztak eszébe
 
n.36
Holmi körülményt is, jelesűl egyik akkor adott pénzt,
 
n.37
Amikor a verebek csiripeltek a ház ereszénél ;
 
n.38
A másik, mikor a nagy szél fútt és a kofákat
 
n.39
Felborogatta kerek székeikről ; harmadik akkor,
 
n.40
Amikor a tens úr a szép szobalyányt megölelte
 
n.41
(Erre lehetlen volt eszmélnie annyi ezerből) :
 
n.42
Másik, mintha ma is látná, úgy rémlik előtte
 
n.43
A toll, mellyel aláírá, tintás vala félig,
 
n.44
S költőé lehetett, mert meg volt rágva ugyancsak.
 
n.45
Mindazonáltal a quasi-adósnak nem juta semmi
 
n.46
Emlékébe, de nem tagadá keze cifra vonásit :
 
n.47
Hisz nincs emberi kéz ily rútat utánzani képes!
 
n.48
»Jól van, hát fizetem, mond végre, pogány uzsorások!
 
n.49
Megmutatom, hogy van hitelem, bár semmi hitelre
 
n.50
Nincs szükség, míg lesz levegő és megvan ez a síp.«
 
 
 
n.51
Azzal a Hábor-adott sípot kivevé s belefúván
 
n.52
Hármat sikkant a pipafüstös lég a szobában.
 
n.53
Mert ne feledjük el ezt : a sípnak hangerejére
 
n.54
Megjelenék a vadász mindannyiszor ennekelőtte,
 
n.55
És ha segély kellett, ha tanács a kortesi tanból,
 
n.56
Vagy pénz, melly a segély, a tanács forrása napinkban,
 
n.57
Nyomban adott mindazt. És ezt már tudta Hamarfy
 
n.58
Régi gyakorlatból, ez okért sípolt vele most is.
 
 
 
n.59
Várja Hamarfy vadász őrszelleme megjelenését,
 
n.60
Látogatói szemet-szájt tátva lesik : mi lesz ebből?
 
n.61
Várja Hamarfy vadász nemtőjét, várja sokáig,
 
n.62
Nyugtalanúl, nehezen, boszusággal, végre haraggal :
 
n.63
Nem jön az ; újra sipol : mégsem jő ; harmadik ízben
 
n.64
Fúrja hegyes hangját a síp a semmi könyörgő
 
n.65
Szót soha nem hallott uzsorási fülekbe : hiában!
 
n.66
Nem jön a várt vendég ; csodatékony szelleme nem jő.
 
n.67
»Álom volt-e tehát,« tűnődik, »enyészetes álom,
 
n.68
Mind a csodás esemény? a völgyi leány? a boszorkány
 
n.69
Kínzó ördögivel? védőm a vadász? az ajándék-
 
n.70
Táska? e kisded síp? a bankjegyek? álom-e mindez?
 
n.71
És szigorú váltók a való? feledetlen adósság?
 
n.72
Látom, e váltóknak nyomatékosb része azon nap
 
n.73
Van kibocsátva, midőn útvesztve bolyongtam az erdőn
 
n.74
S kaptam ezen tárcát, telvét ugyanannyi forinttal ;
 
n.75
Így vág össze utóbb is a váltók kelte a nappal,
 
n.76
Melyen sípoltam, s öszveggel, melyre tevék szert.
 
n.77
Már bizonyos, bizonyos : gonosz ördög játsza meg engem,
 
n.78
És eszemet vesztvén, váltókat készte bocsátnom,
 
n.79
Hogy, ha kijózanodom, legyek őrültté a bukáson.«
 
 
 
n.80
Mindezeket hamar elgondolta Hamarfy magában,
 
n.81
És mire gondolatit berekeszté, köntösit is föl-
 
n.82
Szedte magára, kötött kardot s menekülni akarván
 
n.83
A hitel emberitől, intett : mennének utána.
 
n.84
Vármegye házához sietett, hol nagy-tusakodva
 
n.85
Víttak a pártok még, s
közibök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
közibük
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
közijük
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
közibük
*
Szövegforrás:
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
fúródva merészen
 
n.86
A tőzsércsapatot künn hagyta, hogy e jelenetről
 
n.87
Elmélkedjenek ott a viszontlátás idejéig.
 
 
 
n.88
Mert folyt a csata még. Kolocintos Gábor, a hadnagy,
 
n.89
Meghökkent, mikor észrevevé, hogy
Pörgedy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Pörgedi
n
Jegyzet többnyire így ; Kolocintos is így, a K.-ban.)
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
Mátyás,
 
n.90
Oktai népével, talpon van a vármegye telkén,
n
Jegyzet 90., 229., 233., 266., 287. sorokban szakasztott úgy vannak leírva a választási hadjáratok eseményei, mint az 1845. évi nagyváradi megyegyűlésről szóló tudósításban. (Lásd a jegyzetek bevezető részében.)
 
n.91
S nem
gözü-álomban
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
gözü álomban
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
gözüs álomban
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, mint számította magának.
 
n.92
Mindazonáltal nem hátrált, hanem inte kolompos
 
n.93
Emberinek, köveket hajigálni az elleni hadra,
 
n.94
A mit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Mellyet
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
azok tőnek ; tőnek pedig oly ügyesen s oly
 
n.95
Várakozást haladó, szándékon túli sükerrel,
 
n.96
Hogy megüvegtelenült azon a részen valamenyin
 
n.97
Ablak volt, s keserűt jajdult a domestica cassa.
n
Jegyzet Domestica cassa. A megye házi pénztára. Ide kellett befizetni a házi adót.
 
n.98
Pörgedy, népével, menten maradott az ütéstől,
 
n.99
Kezde azért ő is természet-gyúrta pogácsát
 
n.100
Szórni az éjzavaró Kolocintos uram seregére.
 
n.101
E kövek ablakokat már nem leltek, kivevén a
 
n.102
Drága hon-őr szemeket Kolocintos ferde hadában.
 
n.103
S köztük a hadnagyi fő X nézetü sanda szemét is,
 
n.104
Mellyet (a balt) zúgó kövecs úgy megsujta szemöldön,
 
n.105
Hogy megaludt mindjárt, és nemzeti-szín karikát hányt.
 
n.106
Megszédült a vitéz Kolocintos, félre hanyatlott,
 
n.107
És puha tócsának heverűlt pamlagfenekére ;
 
n.108
Serge pedig hátrált, menedék-födelet keresendő
 
n.109
A kőzápor elől tág boltozatú kapu alján.
 
n.110
Pörgedy észrevevé nyereségét : annak okáért
 
n.111
Sűrü tömött rendben megmozdította csapatját,
 
n.112
Hogy majd a kapunál megnadrágolja keményen
 
n.113
A szaladók seregét. De csalódék : mert Kolocintos,
 
n.114
Hogy feljózanodott, nekibuzdítván a kolompos
 
n.115
Harcosokat, s ezek is nekibuzdítván a csoportot,
 
n.116
Visszaverék az adó seregét és Pörgedy Mátyást.
 
n.117
Futnak ezek, nyelvök félrőfnyire nyujtva hevökben,
 
n.118
Pörgedy fut legelül, mert ő a nobilium dux ;
n
Jegyzet Nobilium dux, latin neve volt a nemesek hadnagyának.
 
n.119
Kergetik a nem-adók, fustéllyal verve, kit érnek ;
 
n.120
Isteni káromlás harsogva nemes tüdeikből.
 
n.121
Egy nem akar csak futni ; csak egy Goliáthszerü termet
 
n.122
Áll még a födeles kút árnyékában. Először
 
n.123
Messzéről szórnak köveket rá a nem-adózó
 
n.124
Dávidok : ő
közönyös
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
közönös
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
viselettel szenvedi mindazt.
 
n.125
»Verjük agyon, jertek!« nagy bosszankodva kiáltnak,
 
n.126
»Verjük agyon, ha magát nem védi a nyúlga teremtmény,«
 
n.127
És neki bőszülvén . . . ágasfáról leverék a
 
n.128
Várnagyné köcsögit.
 
 
 
n.129
Szégyenkedve hagyák ott e fogas oszlopot akkor
 
n.130
S menve belebb, élénk viadalnak részesi lőnek.
 
n.131
Főleg egyik zugban volt a csata népes, amelyben
 
n.132
Pörgedy sergének nagy része tömött karikában
 
n.133
Közre fogott valamit, védvén életre-halálra,
 
n.134
S a kolocintosiak víván életre-halálra.
 
n.135
Jól tarták magokat darabig, sőt fogytig elállnak
 
n.136
Minden megrohanást, ha az éles eszű Kolocintos
 
n.137
Nem kohol ellenök új hadi cselt és nem sikerűl az.
 
n.138
Volt a telek közepén, közel a kúthoz, tele vízzel
 
n.139
Nagy hasu fecskendő, vagy három. Hős Kolocintos
 
n.140
(Álgyui nem lévén) ide hajtott egy csapat embert
 
n.141
Népe közől s lövetett ama zúgba keményen azokkal.
 
n.142
Állák egy darabig, de mivel nemes ember a vízzel
 
n.143
Ellenszenvben van, megadák végtére a várat :
 
n.144
Ostromolók, védők, borzadva futottak el onnan,
 
n.145
És az üres téren kopaszon maradott — egy hordó.
 
n.146
Ezt Kolocintos uram, mielőtt a bőrig elázott
 
n.147
Pörgedyek szemöket kitörölnék ködmöneikkel,
 
n.148
Elfoglalja, körülveszi száraz népe javával,
 
n.149
És felfordítván béütteti nagy fokosokkal
 
n.150
Visszarugó fenekét. Most illatozó kalapokból
 
n.151
Billikomot gyúrván meriték a lélekadó bort.
 
n.152
Nagybecsü zsákmányát a szétszórt pörgedieknek,
 
n.153
Mellyet Pörgedy hajh! nem ezen torkoknak okáért
 
n.154
Kímélt tegnap a jól fenyitékzett oktai néptől.
 
n.155
Némellyek köcsögért szaladoznak. Hajh! csak a
széjjel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
széllyel
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
széljel
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
 
n.156
Szórt cserepek vagynak, talpuknak alatta ropogvák.
 
n.157
Másoknak jobban sikerült. Ezek (engedelemmel)
 
n.158
Árnyékszék közelén, a könyöklőn, messze fehérlő
 
n.159
Bögréket leltek szájjal lefelé borogatva.
 
n.160
»Sógor, ez ám a pohár : ki felönt egyet ezzel, az ember
 
n.161
Lesz talpán, jer igyunk.« S mentek. Mind sorban ivának
 
n.162
A szép bögrékből, kezdvén Kolocintos uramtól
 
n.163
A legutolsóig, ki pecére az üsdi kutyáknak.
 
 
 
n.164
Most, miután a boros hordóban rejtve lapongott
 
n.165
Hősi vitézséget mind átfolyaták hasaikba,
 
n.166
Nagy tüzet éreztek megverni a Pörgedy népét,
 
n.167
Melly a sötét tornácok alatt keresett menedéket.
 
n.168
Így hát megrohanák azokat, de legottan a zajra
 
n.169
Érkeznek csapatok, vezetettek kortes uraktól.
 
n.170
Jő maga gróf Telivér, és látva, hogy’ állnak a dolgok,
 
n.171
Mindent elkövet a szép békességnek okáért.
 
n.172
»Emberek, ott ti, kik a tornácon vagytok, ezennel
 
n.173
Intelek és kérlek, le a bottal, vármegye tiltja ;
 
n.174
Mert ha nem, úgy majd én mutatom meg, hogy szabad-é itt
 
n.175
Mint rabló csapatok lázongani éjnek időjén!«
 
n.176
Több esze volt ám Pörgedynek, mintsem hogy az ólmost
 
n.177
Elhányná, mielőtt Kolocintos tenne hasonlót.
 
n.178
Mellyen gróf Telivér megbosszankodva parancslá
 
n.179
Kortesinek szanaszét oszlatni a Pörgedy népét,
 
n.180
Mint akik áthágták a nemes megye régi szabályát.
 
n.181
És már hős Nyakaló, Szüzváll, Nemadózy, Doronghy
 
n.182
Visznek arányatlan hadat a tornácok elébe,
 
n.183
Úgy hogy nem tudom én, nem lesz-e halál is a vége,
 
n.184
Ha Borzond s Rohanász nem jőnek elég idejében.
 
 
 
n.185
Új karok és új had. Rohanász tele dobta dühében
 
n.186
Szüzvállnak mindkét szemeit jó parti fövénnyel,
 
n.187
Melyre derék Nyakaló, fokosát megmártva mocsárban,
 
n.188
Borzond drága fehér mellényét csapta be azzal.
 
n.189
Ekkor a Lepkefy hű tigrisse Doronghy vitézt úgy
 
n.190
Vágja pofon, hogy zápfoga fájva kipattan inyéből,
 
n.191
És Nemadózy szemét átfúrja sebes futamában.
 
n.192
Illyen előzményből kel nagy harag a seregek közt,
 
n.193
S elkeserültségig dühös a viadal tömegükben.
 
n.194
Ott a vegyes harcban Kolocintos fölleli bajnok
 
n.195
Pörgedyt, és miután egymást nagy fogcsikarás közt
 
n.196
Jól megkáromolák, nyomatékos fütyköseikkel
 
n.197
Párbajt kezdenek a kerekes kútnak közelében.
 
n.198
Hős Kolocintos előbb vág Pörgedyhez, de gyakorlott
 
n.199
Kézzel csapja ki az szuszogó ellenfele botját,
 
n.200
Úgy, hogy ez ívszerüen kiröpül annak tenyeréből
 
n.201
És a kútba esik, jó Ingady rémületére.
 
n.202
Akkor a még haragosb Kolocintos Pörgedy botját
 
n.203
Megragadá, hosszan tusakodva kivájta kezéből,
 
n.204
S kútba löké, hasonúl jó Ingady árva fejére.
 
n.205
Most derekon szoritá Mátyást, Mátyás azonúl őt
 
n.206
S birkóztak magyarul : míg Pörgedy horgas-inának
 
n.207
Gáncsot vetve, le nem türkölte vitéz Kolocintos.
 
n.208
Ám Matyi nem maradott alul a kút ronda sarában,
 
n.209
Sőt inkább Kolocintos urat pamacsolta be abba ;
 
n.210
Majd nővén a merény kebelében, erő derekában,
 
n.211
Ölbe szorítá azt, talpát fordítva felűl, és
 
n.212
Úgy akará testét lelkét a kútba ledobni.
 
n.213
Már a gonosz szándék nincs messzebb teljesüléstől,
 
n.214
Mint maga Pörgedy a kúttól, mely három arasznyi
 
n.215
Távolságban tát pokolörvényt áldozatára :
 
n.216
Ekkor a hős Tagadó végighúz Pörgedy horpasz
 
n.217
Bordáin tetemes botjával, hogy csak elejti
 
n.218
Hős Kolocintost, és maga is mellé
rogy erőtlen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
rogyik annak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
.
 
 
 
n.219
Még folyt a viadal valamennyi korig ;
tömegenkint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
tömegenként
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
 
n.220
Hulltak az áldozatok, s nem jó lett voln’ a dologbul,
 
n.221
Sorra leöldösték voln’ egymást, és oda lett voln’
 
n.222
A kutyabőr, oda szép privilégyiomik, velök egyben,
 
n.223
Hogyha parancsot nem veszen és ki nem áll szuronyokkal
n
Jegyzet K.: előtt kitörölt sor : Undok okádságnak le apodvák ronda sarába
 
n.224
Fegyverezett katonák egy százada, szép hadi rendben :
 
n.225
Kik’ láttára kihűlt minden kebel, és a vitézség
 
n.226
A beleket csikará nagylelkü nemes rokoninkban.
 
 
 
n.227
Megvirradt ezalatt s a pártok csak könyökikkel
 
n.228
Folytatván a hadat, megye nagyteremébe vonultak ;
 
n.229
A katonák pedig elhagyták a vármegye telkét.
 
 
 
n.230
Nem vala kezdendő az adó gyűlése kilencig,
 
n.231
Mégis a pártvezetők s az egész becses úri közönség,
 
n.232
Félve, hogy a nem-sült tömegek körülűlik a táblát,
 
n.233
A megyeház másik kapuján ötkor belopództak.
 
n.234
S míg lenn a csata folyt, elfoglalták azalatt ők
 
n.235
Ott fönn székeiket. Minden dolgoknak előtte
 
n.236
Támada élénk zaj s keserű vita, hogy ki okozta
 
n.237
Mind e zavart, a viszályt és háboruságot, amelyek
 
n.238
Dúlják most a megyét. Az adózók szemrevetették
 
n.239
A nem-adózóknak, miszerint ők békolajágat
 
n.240
Nyujtának, csak azon kicsiny áldozatot követelvén,
 
n.241
Hogy hagyják el avult, hagyják el nem-liberális
 
n.242
Elveiket : de azok nem akarták ; ők a hibások.
 
n.243
Ellenben az adógyűlőlők azt feszegették,
 
n.244
Hogy nem volna zavar, nem volna viszály a megyében,
 
n.245
Csak szabad elveiket hánynák el a szellemi ,kórság’-
 
n.246
Lepte urak : ha ezen piciny áldozatot
teljesítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
telesítik
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
,
 
n.247
Készek fogni kezet velök, és ,nem nézve kicsinyre’
 
n.248
Eltűrik
nemesen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
nemesűl
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, ha
szakállok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
szakáluk
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szakállok
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
köldökig ér is.
 
n.249
Megharagudtak ezért szabadelvűink ; nekiálltak
 
n.250
A maradósoknak, legyalázni, leöntni piszokkal
 
n.251
Elveiket, s elvök hüvelyét a tekintetes embert.
 
n.252
Ám ezek is tudtak hozzá s kezdék mutogatni,
 
n.253
Hogy nem gólyamadár költötte, hogy őket is olyan
 
n.254
Bordában szőtték, amelynek vászna ha nem jobb,
 
n.255
Nem cudarabb legalább a Deákné-szőtte hetes-nél.
 
n.256
Gróf Pipynek legelőbb is Majdosy hányta szemére,
 
n.257
Hogy meg akarta taval puskázni a kertben az apját.
 
n.258
Gróf Pipy nem tagadá ugyan ezt, de viszont feleselt, hogy
 
n.259
Táblabiró úr is, főszolgabiró-kora óta
 
n.260
Nagy gyönyörűségét leli szép alföldi virágok
 
n.261
Gyüjtögetésében : mert ritkán múlik el éjjel,
 
n.262
Mellyen az úri becses háznál, vagy az úri majorban
 
n.263
Meg ne lehetne találni nehány törvényfavirágot.
 
n.264
Majdosy ezzel elült. De a párt, koszorúja kitűnő
 
n.265
Gyöngyének nehezen tűré szennyel boritását :
 
n.266
»Actio! bűnkereset!« harsogta fejére Pipynknek.
n
Jegyzet Actio: népvád. A római polgárnak joga volt bármely közbűntett miatt vádat emelni akárki ellen. A régi magyar megyegyűléseken egy-egy párt vagy csoport ezzel a felkiáltással követelt hatósági pörbefogást neki nem tetsző nézetet hirdető szónok ellen. Később a vádemelés az ügyész joga lett.
 
n.267
S tán meg is adják azt (mert jó lesz most figyelembe
 
n.268
Vennünk, hogy magyarok gyűlésén, vármegye székin
 
n.269
Nem szabad ám sértő szavakat használni, leszidni
 
n.270
Más embert, hazudott rágalmat köpni szemébe,
 
n.271
Vagy más durva betyár dolgot cselekedni gorombán,
 
n.272
Csak 1-mo : ha vagyon 25 pengő zsebeidben,
 
n.273
Vagy ha 2-do : bőg a többség torka mögötted) ;
 
n.274
Tán meg is adják azt, mondom, hahogy ifju barátunk
 
n.275
Lepkefy méz ajkkal meg nem szelidíti a bőszült
 
n.276
Mackókat. De midőn, mentvén Pipy grófot, ügyének
 
n.277
Oltalmára, előhozná hogy’ lopta meg Aggdy
 
n.278
A megye pénztárát mint perceptor, s hamisított
 
n.279
Útalványokat és nyugtatványt tenni merészlett
 
n.280
Számadolásaiba
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Számadolásiba
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
: felforrt veresorru haragja
 
n.281
Aggdynak és bőszült dühiben megtépte szakállát
 
n.282
Lepkefynek, ki viszont azt felpofozá boszujában.
 
n.283
Ekkor jött a tömeg s látá e vitát. Tenyereikben
 
n.284
Viszketeg álla elő, s magasan sarjadt fel azokból
 
n.285
Fütykösök erdeje, (mert nem sejtvén már katonát ott,
 
n.286
Jó nemesink recidivázának a hősi merénybe).
 
n.287
És harc lőn a terem : mert Lepkefy pártja szerette
 
n.288
Volna kivetni a vén Aggdyt, de az Aggdy baráti
 
n.289
Körbe szorítják őt, s védelmezik a fuladásig ;
 
n.290
Ellenben botokat mutogatnak Lepkefy ellen,
 
n.291
S tán megölik, ha közel férhetnek az ifju vitézhez.
 
n.292
És törtek fejek ott, kezek és lábak ficamodtak,
 
n.293
Gégék szűkültek, botfővel teltek a szájak,
 
n.294
Bordák roppantak, hasak és köldök berugattak,
 
n.295
Orr pisze lőn, szem vak, legalább egy pár napig az lőn,
 
n.296
Nagy fogeső hullott, fülek és bajuszok kiszakadtak,
 
n.297
A meg nem született embercsék holtra döfettek,
 
n.298
És a kiváltságos bőr megtarkult honi kékkel.
 
n.299
Ily keserű viadal támadt ügyedért,
oh
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
o
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szent hon!
 
 
 
n.300
És még
víttanak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
vítanak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
ők. Nagy-hirtelen egy ragyogó fény
 
n.301
Tölti be a teremet, folyvást beözönlve keletről
 
n.302
Nyíló ablakokon, s a nemességnek fülodúít
 
n.303
Hömpölyögő zenehang üti meg, mint orgona hangja.
 
n.304
A terem eltágul : magasan felnőnek a nyúlánk
 
n.305
Oszlopok, Atlas-vállaikon hordvák hegyes ívű
 
n.306
Boltozatot ; hasonúl megnyúlnak az ablakok és fönn
 
n.307
Ékben enyésznek el. A zöld asztal megrövidűl és
 
n.308
Oltárrá alakul, márványlépcsőin amelynek
 
n.309
A karok és rendek magokat térdelve találják.
 
n.310
Bámul a nagy sokaság, megrendül mélye szivének,
 
n.311
Térde remeg, s önkénytelenűl hull a padozatra.
 
n.312
S íme az ablakokon, nagy zúgásnak közepette,
 
n.313
Két tündéri alak berepűl és helyt fog az oltár
 
n.314
Gazdag emelvényén : daliás ifjú, csodaszép hölgy.
 
n.315
Ekkor az orgona elnémul és ünnepi csönd lesz,
 
n.316
Melynek az aethernél tisztább hullámiban ekkép
 
n.317
Lejt a leventének hajlékony, ezüst nemü hangja :
 
 
  »Férfiak!
 
n.318
»A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
 
n.319
Benneteket :
komolyan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
komolyul
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
vítatni, mi eszközök által
 
n.320
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
 
n.321
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
 
n.322
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség-
 
n.323
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek’.
 
n.324
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
 
n.325
Szót, a ‚szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
 
n.326
Testben, lélekben meritek hordozni naponként :
 
n.327
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság ;
 
n.328
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs ;
 
n.329
Bennetek a kitürés, tartós láng, semmi nagyért, nincs ;
 
n.330
Bennetek elszántság nincs áldozatokra : ezért már
 
n.331
Olcsók elveitek ; szavatok nyila mind eltompult,
 
n.332
Semmi hatás nélkül pattan le az érc kebelekről.
 
n.333
Isteni törvények nagyon emberi hírnöki vagytok,
 
n.334
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői ;
 
n.335
Drága
damaszkusi kard
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« damaszk fegyver »
damaszkusi kard
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
töredékeny rozsdahüvellyei ;
 
n.336
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
 
n.337
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
 
n.338
Hirdetitek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« Mondjátok »
Hirdetitek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
 
n.339
Változik a korral ; mesterkélt lángotok elhűl
 
n.340
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
 
n.341
Önzetek. — És ti, kemény nyaku Izraël, úgy-maradásnak
 
n.342
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
 
n.343
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
 
n.344
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
 
n.345
Összecserélgettek. Filozófok vagytok : az ember
 
n.346
Bennetek él csak s ott minden, de kivűletek ami
 
n.347
Látszik, mind tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
 
n.348
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
 
n.349
A mi marad, de mivel nem pénzetek’, és nem erőtök’,
 
n.350
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
 
n.351
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak neki tespedt
 
n.352
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
 
n.353
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
 
n.354
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
 
n.355
Bennetek a másik két párt minden büne megvan,
 
n.356
Ingadozóságnak még megszaporítva bünével.
 
n.357
Halljátok szavamat mindnyájan : ERÉLY nevem és e
 
n.358
Hölgyé LELKESEDÉS. Mi az éter tiszta patakját
 
n.359
Isszuk, a hajnalnak fürödünk bíbor mederében :
 
n.360
Földi salak nincsen szellemlényünkre tapadva.
 
n.361
Ám önösök legyetek, nem tiltalak. Ember, önösség
 
n.362
Nélkül, nem lehet el. De ne légyen szűkkebelű és
 
n.363
Aljas ez önszeretet ; ne kicsínyes, mint a mesének
 
n.364
Majmaié, mellyek, történetből, fagyos éjen
 
n.365
Emberrakta tüzet lelvén egy rengeteg erdőn,
 
n.366
Nála pirítkoztak kényökre ; de majd, hogy elégett,
 
n.367
Nem vala köztök, mely kényelmét új fahozással
 
n.368
Volna elég elszánt megbontani, s így a közös tűz
 
n.369
Hamvaiból kialudt. Örzéstek nagyszerü légyen :
 
n.370
Tí legyetek gazdag polgárai gazdag e honnak ;
 
n.371
Tí legyetek boldog polgárai boldog e honnak ;
 
n.372
Légyetek értelmes polgári müvelt e hazának,
 
n.373
És legyetek büszkék, mint gyermeki büszke hazának ;
 
n.374
Ez legyen önzéstek, meg ama benső jutalomra
 
n.375
Vágyakozás, amelly olly édes az emberi szívnek.
 
n.376
Tetteket a honnak! hiszen, oh, mi ez a haza? nemde
 
n.377
Tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló
 
n.378
Gyermekitek? Nosza hát tegyetek fogadást a hazának
 
n.379
Oltárán, miszerint ha erő kell, adtok erőt, ha
 
n.380
Pénz kell, adtok pénzt, ha kitől telik ész, az adand észt,
 
n.381
S adtok vért — ha kiván a közös haza — életet adtok.«
 
 
 
n.382
Ekkor imádó csönd váltá fel az ifju beszédét.
 
n.383
Társa pedig, tünödér deli hölgye a Lelkesedésnek,
 
n.384
Drága nyakékeit és perecét a habnemü karból
 
n.385
Föltépvén, teneked szentelte, o hon, teneked, hajh!
 
n.386
Gyéren látogatott oltárodon. Annak utána
 
n.387
Jobb keze kékes erét fölnyitván, tiszta piros vért
 
n.388
Áldoza, hullatván a fehér márványterületre,
 
n.389
S ujjait esküszerű helyzetben az égre mutatván.
 
n.390
Most pedig égi mosoly, millyent csak e hölgy mosolyoghat,
 
n.391
Súgárzik szemiből enyeleg képén, derül ajkin
 
n.392
S int az egész népnek feljőni, csinálni szerinte.
 
n.393
Jöttek is. Első jött gróf Lánghy : ez évi jövelme
 
n.394
Századikát örömest kötelezte honának adóúl,
 
n.395
S fogván kardja hegyét, mélyen hasitotta karát föl,
 
n.396
Messze lövellő vért hintvén a szent emeletre.
 
n.397
Jöttek utána sokan, s hasonúl esküdtek, a jó hont
 
n.398
Bármilly áldozatot kívánna, segélni telőkép
 
n.399
Mind a haláliglan. De csak a kicsinyek s együgyűek
 
n.400
Jöttenek ám : idegen képek, kiket a megye népe
 
n.401
Még ki nem ismert sem
hangjokról, mint a harist
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
hangukról mint a harizst
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
hangukról mint a harist
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, sem
 
n.402
Pávai tollukról. S miután mind esküt adának
 
n.403
(Már akik úgy akarák), a szellemi pár elenyészett,
 
n.404
Mint elenyészik a hószinü felhők gyér patyolatja,
 
n.405
Mellyet a
föllengő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
föllengős
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szél elmos a szemnek előle.
 
n.406
Oszlopok és ívbolt és oltár mind odalőnek,
 
n.407
A terem összeszorult, mint volt azelőtt, lesülyedtek
 
n.408
Ablaki, és a gyülés, még folyvást szótlan, eloszlott. —
 
 
 
n.409
S Bende? Hamarfy ? Tehát róluk nincs semmi megírva?
 
n.410
Vaj igen ! Ők látván, hogy a drágán összeharácsolt
 
n.411
Lelkeket egy pár szó elhódította, haraggal
 
n.412
Félre vonúlának, hova máskor az Ingady pártja
 
n.413
Ülni szokott, a juste milieusök gyáva csoportja.
 
n.414
E példát követék a többi kolomposok is, kik
 
n.415
Fájlalták a dicső kortesség megrövidűlni
 
n.416
Kezdett szép jogait : Borzond, Telivér, koros Aggdy,
 
n.417
És a derék Rohanász, a nagy liberális, a honfi.
 
n.418
Lepkefy ellenben föl akart
eskünni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
esküdni
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, de apja
 
n.419
Megrántá könyökét s elhítta magával ezekhez.
 
n.420
»Mit gondolsz, te fiú? sátánok azok« — de az úrfi
 
n.421
E nősátántól örömest rá lenne vitetni.
 
n.422
Mind ide állottak Rák Bende vitézei, tízen,
 
n.423
Bánatos arcokkal, mint nászlakomának utána
 
n.424
Fül- s hegedű-kínzó szerecsenjei szoktak e honnak.
 
 
X (Close panel)Verzió: IV : A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
  HETEDIK ÉNEK.  
 
 
n.1
Hajnali álmának mézét élvezte Hamarfy
 
n.2
A viadal napján, mikor egy dobogás szelid álmát
 
n.3
Elvaditá s kiveré tilosából szürke szemének.
 
n.4
Káromkodva nyitott ajtót a csendzavaróknak.
 
n.5
Mennyire döbbent meg, s bámult el azonban a jókor
 
n.6
Fölkelt látogatók sokaságán, s szőre mivoltán,
 
n.7
Azt le nem írhatom én ; képzelje magának a Lector
 
n.8
Ahogy’ akarja : szabad tér nyílik képzeletének.
 
n.9
Annyi elég hozzá : tőzsérek voltak ezek, kik
 
n.10
Szántani bár soha nem szoktak, sem vetni, az égnek
 
n.11
Varjaiként bőven táplálkoznak, kiszemelvén
 
n.12
A magot, amellyet más hinte barázdaközökre.
 
n.13
Markaik elvénült váltókkal telve valának,
 
n.14
Mellyeknek rögtön kicserélését követelték
 
n.15
Jobb hitelű pénzzel : bankjeggyel, arannyal, ezüsttel.
 
n.16
»Mit? s ti merészletek itt« mond bosszankodva Hamarfy,
 
n.17
»Csúfolatúl, gaz nép, éjjel rám törni lakomban?
 
n.18
Hol van az, aki nevem váltón tudná mutogatni?
 
n.19
Álljon elő, ha pokol fia is, hadd lássam a váltót.
 
n.20
Nem kifizettem-e mind váltóitokat minapában?
 
n.21
Ezres bankjegyeket nem láttatok-é teli bélű
 
n.22
Tárcámban magatok? De habár volnék is adóstok,
 
n.23
Nincs-e hitel nálam? nézzétek : e tárca nem éhes.«
 
n.24
Ezzel a pénztárcát keresé sok
epéjü
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
epéjü
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
epéü
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
haraggal,
 
n.25
S föltépé födelét : de ki fesse le meglepetését :
 
n.26
Banknótái helyett falevél vala tömve beléje!
 
n.27
Rablás? nem lehet az. Maga rakta bele csak alig pár
 
n.28
Óra előtt a böcsös jegyeket, s ajtója szorossan
 
n.29
Zárva maradt ; másutt pedig a bejövés lehetetlen.
 
n.30
Nézi a váltókat : kézírata mind ; nem utánzott
 
n.31
(Őmaga ismeri, hogy nem utánzott) semmi betűje, (mond :
 
n.32
És a kelet. . . »mi ez?« A kibocsátás napja . . . »Nem« úgy-
 
n.33
»Ez lehetetlenség, hiszen akkor . . . hm! hiszen akkor
 
n.34
Távoli erdőkben múlatva vadásztam egész nap.«
 
n.35
Ámde a tőzsérek sarkalták ; hoztak eszébe
 
n.36
Holmi körülményt is, jelesűl egyik akkor adott pénzt,
 
n.37
Amikor a verebek csiripeltek a ház ereszénél ;
 
n.38
A másik, mikor a nagy szél fútt és a kofákat
 
n.39
Felborogatta kerek székeikről ; harmadik akkor,
 
n.40
Amikor a tens úr a szép szobalyányt megölelte
 
n.41
(Erre lehetlen volt eszmélnie annyi ezerből) :
 
n.42
Másik, mintha ma is látná, úgy rémlik előtte
 
n.43
A toll, mellyel aláírá, tintás vala félig,
 
n.44
S költőé lehetett, mert meg volt rágva ugyancsak.
 
n.45
Mindazonáltal a quasi-adósnak nem juta semmi
 
n.46
Emlékébe, de nem tagadá keze cifra vonásit :
 
n.47
Hisz nincs emberi kéz ily rútat utánzani képes!
 
n.48
»Jól van, hát fizetem, mond végre, pogány uzsorások!
 
n.49
Megmutatom, hogy van hitelem, bár semmi hitelre
 
n.50
Nincs szükség, míg lesz levegő és megvan ez a síp.«
 
 
 
n.51
Azzal a Hábor-adott sípot kivevé s belefúván
 
n.52
Hármat sikkant a pipafüstös lég a szobában.
 
n.53
Mert ne feledjük el ezt : a sípnak hangerejére
 
n.54
Megjelenék a vadász mindannyiszor ennekelőtte,
 
n.55
És ha segély kellett, ha tanács a kortesi tanból,
 
n.56
Vagy pénz, melly a segély, a tanács forrása napinkban,
 
n.57
Nyomban adott mindazt. És ezt már tudta Hamarfy
 
n.58
Régi gyakorlatból, ez okért sípolt vele most is.
 
 
 
n.59
Várja Hamarfy vadász őrszelleme megjelenését,
 
n.60
Látogatói szemet-szájt tátva lesik : mi lesz ebből?
 
n.61
Várja Hamarfy vadász nemtőjét, várja sokáig,
 
n.62
Nyugtalanúl, nehezen, boszusággal, végre haraggal :
 
n.63
Nem jön az ; újra sipol : mégsem jő ; harmadik ízben
 
n.64
Fúrja hegyes hangját a síp a semmi könyörgő
 
n.65
Szót soha nem hallott uzsorási fülekbe : hiában!
 
n.66
Nem jön a várt vendég ; csodatékony szelleme nem jő.
 
n.67
»Álom volt-e tehát,« tűnődik, »enyészetes álom,
 
n.68
Mind a csodás esemény? a völgyi leány? a boszorkány
 
n.69
Kínzó ördögivel? védőm a vadász? az ajándék-
 
n.70
Táska? e kisded síp? a bankjegyek? álom-e mindez?
 
n.71
És szigorú váltók a való? feledetlen adósság?
 
n.72
Látom, e váltóknak nyomatékosb része azon nap
 
n.73
Van kibocsátva, midőn útvesztve bolyongtam az erdőn
 
n.74
S kaptam ezen tárcát, telvét ugyanannyi forinttal ;
 
n.75
Így vág össze utóbb is a váltók kelte a nappal,
 
n.76
Melyen sípoltam, s öszveggel, melyre tevék szert.
 
n.77
Már bizonyos, bizonyos : gonosz ördög játsza meg engem,
 
n.78
És eszemet vesztvén, váltókat készte bocsátnom,
 
n.79
Hogy, ha kijózanodom, legyek őrültté a bukáson.«
 
 
 
n.80
Mindezeket hamar elgondolta Hamarfy magában,
 
n.81
És mire gondolatit berekeszté, köntösit is föl-
 
n.82
Szedte magára, kötött kardot s menekülni akarván
 
n.83
A hitel emberitől, intett : mennének utána.
 
n.84
Vármegye házához sietett, hol nagy-tusakodva
 
n.85
Víttak a pártok még, s
közibök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
közibük
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
közijük
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
közibük
*
Szövegforrás:
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
fúródva merészen
 
n.86
A tőzsércsapatot künn hagyta, hogy e jelenetről
 
n.87
Elmélkedjenek ott a viszontlátás idejéig.
 
 
 
n.88
Mert folyt a csata még. Kolocintos Gábor, a hadnagy,
 
n.89
Meghökkent, mikor észrevevé, hogy
Pörgedy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Pörgedi
n
Jegyzet többnyire így ; Kolocintos is így, a K.-ban.)
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
Mátyás,
 
n.90
Oktai népével, talpon van a vármegye telkén,
n
Jegyzet 90., 229., 233., 266., 287. sorokban szakasztott úgy vannak leírva a választási hadjáratok eseményei, mint az 1845. évi nagyváradi megyegyűlésről szóló tudósításban. (Lásd a jegyzetek bevezető részében.)
 
n.91
S nem
gözü-álomban
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
gözü álomban
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
gözüs álomban
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, mint számította magának.
 
n.92
Mindazonáltal nem hátrált, hanem inte kolompos
 
n.93
Emberinek, köveket hajigálni az elleni hadra,
 
n.94
A mit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Mellyet
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
azok tőnek ; tőnek pedig oly ügyesen s oly
 
n.95
Várakozást haladó, szándékon túli sükerrel,
 
n.96
Hogy megüvegtelenült azon a részen valamenyin
 
n.97
Ablak volt, s keserűt jajdult a domestica cassa.
n
Jegyzet Domestica cassa. A megye házi pénztára. Ide kellett befizetni a házi adót.
 
n.98
Pörgedy, népével, menten maradott az ütéstől,
 
n.99
Kezde azért ő is természet-gyúrta pogácsát
 
n.100
Szórni az éjzavaró Kolocintos uram seregére.
 
n.101
E kövek ablakokat már nem leltek, kivevén a
 
n.102
Drága hon-őr szemeket Kolocintos ferde hadában.
 
n.103
S köztük a hadnagyi fő X nézetü sanda szemét is,
 
n.104
Mellyet (a balt) zúgó kövecs úgy megsujta szemöldön,
 
n.105
Hogy megaludt mindjárt, és nemzeti-szín karikát hányt.
 
n.106
Megszédült a vitéz Kolocintos, félre hanyatlott,
 
n.107
És puha tócsának heverűlt pamlagfenekére ;
 
n.108
Serge pedig hátrált, menedék-födelet keresendő
 
n.109
A kőzápor elől tág boltozatú kapu alján.
 
n.110
Pörgedy észrevevé nyereségét : annak okáért
 
n.111
Sűrü tömött rendben megmozdította csapatját,
 
n.112
Hogy majd a kapunál megnadrágolja keményen
 
n.113
A szaladók seregét. De csalódék : mert Kolocintos,
 
n.114
Hogy feljózanodott, nekibuzdítván a kolompos
 
n.115
Harcosokat, s ezek is nekibuzdítván a csoportot,
 
n.116
Visszaverék az adó seregét és Pörgedy Mátyást.
 
n.117
Futnak ezek, nyelvök félrőfnyire nyujtva hevökben,
 
n.118
Pörgedy fut legelül, mert ő a nobilium dux ;
n
Jegyzet Nobilium dux, latin neve volt a nemesek hadnagyának.
 
n.119
Kergetik a nem-adók, fustéllyal verve, kit érnek ;
 
n.120
Isteni káromlás harsogva nemes tüdeikből.
 
n.121
Egy nem akar csak futni ; csak egy Goliáthszerü termet
 
n.122
Áll még a födeles kút árnyékában. Először
 
n.123
Messzéről szórnak köveket rá a nem-adózó
 
n.124
Dávidok : ő
közönyös
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
közönös
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
viselettel szenvedi mindazt.
 
n.125
»Verjük agyon, jertek!« nagy bosszankodva kiáltnak,
 
n.126
»Verjük agyon, ha magát nem védi a nyúlga teremtmény,«
 
n.127
És neki bőszülvén . . . ágasfáról leverék a
 
n.128
Várnagyné köcsögit.
 
 
 
n.129
Szégyenkedve hagyák ott e fogas oszlopot akkor
 
n.130
S menve belebb, élénk viadalnak részesi lőnek.
 
n.131
Főleg egyik zugban volt a csata népes, amelyben
 
n.132
Pörgedy sergének nagy része tömött karikában
 
n.133
Közre fogott valamit, védvén életre-halálra,
 
n.134
S a kolocintosiak víván életre-halálra.
 
n.135
Jól tarták magokat darabig, sőt fogytig elállnak
 
n.136
Minden megrohanást, ha az éles eszű Kolocintos
 
n.137
Nem kohol ellenök új hadi cselt és nem sikerűl az.
 
n.138
Volt a telek közepén, közel a kúthoz, tele vízzel
 
n.139
Nagy hasu fecskendő, vagy három. Hős Kolocintos
 
n.140
(Álgyui nem lévén) ide hajtott egy csapat embert
 
n.141
Népe közől s lövetett ama zúgba keményen azokkal.
 
n.142
Állák egy darabig, de mivel nemes ember a vízzel
 
n.143
Ellenszenvben van, megadák végtére a várat :
 
n.144
Ostromolók, védők, borzadva futottak el onnan,
 
n.145
És az üres téren kopaszon maradott — egy hordó.
 
n.146
Ezt Kolocintos uram, mielőtt a bőrig elázott
 
n.147
Pörgedyek szemöket kitörölnék ködmöneikkel,
 
n.148
Elfoglalja, körülveszi száraz népe javával,
 
n.149
És felfordítván béütteti nagy fokosokkal
 
n.150
Visszarugó fenekét. Most illatozó kalapokból
 
n.151
Billikomot gyúrván meriték a lélekadó bort.
 
n.152
Nagybecsü zsákmányát a szétszórt pörgedieknek,
 
n.153
Mellyet Pörgedy hajh! nem ezen torkoknak okáért
 
n.154
Kímélt tegnap a jól fenyitékzett oktai néptől.
 
n.155
Némellyek köcsögért szaladoznak. Hajh! csak a
széjjel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
széllyel
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
széljel
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
 
n.156
Szórt cserepek vagynak, talpuknak alatta ropogvák.
 
n.157
Másoknak jobban sikerült. Ezek (engedelemmel)
 
n.158
Árnyékszék közelén, a könyöklőn, messze fehérlő
 
n.159
Bögréket leltek szájjal lefelé borogatva.
 
n.160
»Sógor, ez ám a pohár : ki felönt egyet ezzel, az ember
 
n.161
Lesz talpán, jer igyunk.« S mentek. Mind sorban ivának
 
n.162
A szép bögrékből, kezdvén Kolocintos uramtól
 
n.163
A legutolsóig, ki pecére az üsdi kutyáknak.
 
 
 
n.164
Most, miután a boros hordóban rejtve lapongott
 
n.165
Hősi vitézséget mind átfolyaták hasaikba,
 
n.166
Nagy tüzet éreztek megverni a Pörgedy népét,
 
n.167
Melly a sötét tornácok alatt keresett menedéket.
 
n.168
Így hát megrohanák azokat, de legottan a zajra
 
n.169
Érkeznek csapatok, vezetettek kortes uraktól.
 
n.170
Jő maga gróf Telivér, és látva, hogy’ állnak a dolgok,
 
n.171
Mindent elkövet a szép békességnek okáért.
 
n.172
»Emberek, ott ti, kik a tornácon vagytok, ezennel
 
n.173
Intelek és kérlek, le a bottal, vármegye tiltja ;
 
n.174
Mert ha nem, úgy majd én mutatom meg, hogy szabad-é itt
 
n.175
Mint rabló csapatok lázongani éjnek időjén!«
 
n.176
Több esze volt ám Pörgedynek, mintsem hogy az ólmost
 
n.177
Elhányná, mielőtt Kolocintos tenne hasonlót.
 
n.178
Mellyen gróf Telivér megbosszankodva parancslá
 
n.179
Kortesinek szanaszét oszlatni a Pörgedy népét,
 
n.180
Mint akik áthágták a nemes megye régi szabályát.
 
n.181
És már hős Nyakaló, Szüzváll, Nemadózy, Doronghy
 
n.182
Visznek arányatlan hadat a tornácok elébe,
 
n.183
Úgy hogy nem tudom én, nem lesz-e halál is a vége,
 
n.184
Ha Borzond s Rohanász nem jőnek elég idejében.
 
 
 
n.185
Új karok és új had. Rohanász tele dobta dühében
 
n.186
Szüzvállnak mindkét szemeit jó parti fövénnyel,
 
n.187
Melyre derék Nyakaló, fokosát megmártva mocsárban,
 
n.188
Borzond drága fehér mellényét csapta be azzal.
 
n.189
Ekkor a Lepkefy hű tigrisse Doronghy vitézt úgy
 
n.190
Vágja pofon, hogy zápfoga fájva kipattan inyéből,
 
n.191
És Nemadózy szemét átfúrja sebes futamában.
 
n.192
Illyen előzményből kel nagy harag a seregek közt,
 
n.193
S elkeserültségig dühös a viadal tömegükben.
 
n.194
Ott a vegyes harcban Kolocintos fölleli bajnok
 
n.195
Pörgedyt, és miután egymást nagy fogcsikarás közt
 
n.196
Jól megkáromolák, nyomatékos fütyköseikkel
 
n.197
Párbajt kezdenek a kerekes kútnak közelében.
 
n.198
Hős Kolocintos előbb vág Pörgedyhez, de gyakorlott
 
n.199
Kézzel csapja ki az szuszogó ellenfele botját,
 
n.200
Úgy, hogy ez ívszerüen kiröpül annak tenyeréből
 
n.201
És a kútba esik, jó Ingady rémületére.
 
n.202
Akkor a még haragosb Kolocintos Pörgedy botját
 
n.203
Megragadá, hosszan tusakodva kivájta kezéből,
 
n.204
S kútba löké, hasonúl jó Ingady árva fejére.
 
n.205
Most derekon szoritá Mátyást, Mátyás azonúl őt
 
n.206
S birkóztak magyarul : míg Pörgedy horgas-inának
 
n.207
Gáncsot vetve, le nem türkölte vitéz Kolocintos.
 
n.208
Ám Matyi nem maradott alul a kút ronda sarában,
 
n.209
Sőt inkább Kolocintos urat pamacsolta be abba ;
 
n.210
Majd nővén a merény kebelében, erő derekában,
 
n.211
Ölbe szorítá azt, talpát fordítva felűl, és
 
n.212
Úgy akará testét lelkét a kútba ledobni.
 
n.213
Már a gonosz szándék nincs messzebb teljesüléstől,
 
n.214
Mint maga Pörgedy a kúttól, mely három arasznyi
 
n.215
Távolságban tát pokolörvényt áldozatára :
 
n.216
Ekkor a hős Tagadó végighúz Pörgedy horpasz
 
n.217
Bordáin tetemes botjával, hogy csak elejti
 
n.218
Hős Kolocintost, és maga is mellé
rogy erőtlen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
rogyik annak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
.
 
 
 
n.219
Még folyt a viadal valamennyi korig ;
tömegenkint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
tömegenként
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
 
n.220
Hulltak az áldozatok, s nem jó lett voln’ a dologbul,
 
n.221
Sorra leöldösték voln’ egymást, és oda lett voln’
 
n.222
A kutyabőr, oda szép privilégyiomik, velök egyben,
 
n.223
Hogyha parancsot nem veszen és ki nem áll szuronyokkal
n
Jegyzet K.: előtt kitörölt sor : Undok okádságnak le apodvák ronda sarába
 
n.224
Fegyverezett katonák egy százada, szép hadi rendben :
 
n.225
Kik’ láttára kihűlt minden kebel, és a vitézség
 
n.226
A beleket csikará nagylelkü nemes rokoninkban.
 
 
 
n.227
Megvirradt ezalatt s a pártok csak könyökikkel
 
n.228
Folytatván a hadat, megye nagyteremébe vonultak ;
 
n.229
A katonák pedig elhagyták a vármegye telkét.
 
 
 
n.230
Nem vala kezdendő az adó gyűlése kilencig,
 
n.231
Mégis a pártvezetők s az egész becses úri közönség,
 
n.232
Félve, hogy a nem-sült tömegek körülűlik a táblát,
 
n.233
A megyeház másik kapuján ötkor belopództak.
 
n.234
S míg lenn a csata folyt, elfoglalták azalatt ők
 
n.235
Ott fönn székeiket. Minden dolgoknak előtte
 
n.236
Támada élénk zaj s keserű vita, hogy ki okozta
 
n.237
Mind e zavart, a viszályt és háboruságot, amelyek
 
n.238
Dúlják most a megyét. Az adózók szemrevetették
 
n.239
A nem-adózóknak, miszerint ők békolajágat
 
n.240
Nyujtának, csak azon kicsiny áldozatot követelvén,
 
n.241
Hogy hagyják el avult, hagyják el nem-liberális
 
n.242
Elveiket : de azok nem akarták ; ők a hibások.
 
n.243
Ellenben az adógyűlőlők azt feszegették,
 
n.244
Hogy nem volna zavar, nem volna viszály a megyében,
 
n.245
Csak szabad elveiket hánynák el a szellemi ,kórság’-
 
n.246
Lepte urak : ha ezen piciny áldozatot
teljesítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
telesítik
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
,
 
n.247
Készek fogni kezet velök, és ,nem nézve kicsinyre’
 
n.248
Eltűrik
nemesen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
nemesűl
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, ha
szakállok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
szakáluk
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szakállok
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
köldökig ér is.
 
n.249
Megharagudtak ezért szabadelvűink ; nekiálltak
 
n.250
A maradósoknak, legyalázni, leöntni piszokkal
 
n.251
Elveiket, s elvök hüvelyét a tekintetes embert.
 
n.252
Ám ezek is tudtak hozzá s kezdék mutogatni,
 
n.253
Hogy nem gólyamadár költötte, hogy őket is olyan
 
n.254
Bordában szőtték, amelynek vászna ha nem jobb,
 
n.255
Nem cudarabb legalább a Deákné-szőtte hetes-nél.
 
n.256
Gróf Pipynek legelőbb is Majdosy hányta szemére,
 
n.257
Hogy meg akarta taval puskázni a kertben az apját.
 
n.258
Gróf Pipy nem tagadá ugyan ezt, de viszont feleselt, hogy
 
n.259
Táblabiró úr is, főszolgabiró-kora óta
 
n.260
Nagy gyönyörűségét leli szép alföldi virágok
 
n.261
Gyüjtögetésében : mert ritkán múlik el éjjel,
 
n.262
Mellyen az úri becses háznál, vagy az úri majorban
 
n.263
Meg ne lehetne találni nehány törvényfavirágot.
 
n.264
Majdosy ezzel elült. De a párt, koszorúja kitűnő
 
n.265
Gyöngyének nehezen tűré szennyel boritását :
 
n.266
»Actio! bűnkereset!« harsogta fejére Pipynknek.
n
Jegyzet Actio: népvád. A római polgárnak joga volt bármely közbűntett miatt vádat emelni akárki ellen. A régi magyar megyegyűléseken egy-egy párt vagy csoport ezzel a felkiáltással követelt hatósági pörbefogást neki nem tetsző nézetet hirdető szónok ellen. Később a vádemelés az ügyész joga lett.
 
n.267
S tán meg is adják azt (mert jó lesz most figyelembe
 
n.268
Vennünk, hogy magyarok gyűlésén, vármegye székin
 
n.269
Nem szabad ám sértő szavakat használni, leszidni
 
n.270
Más embert, hazudott rágalmat köpni szemébe,
 
n.271
Vagy más durva betyár dolgot cselekedni gorombán,
 
n.272
Csak 1-mo : ha vagyon 25 pengő zsebeidben,
 
n.273
Vagy ha 2-do : bőg a többség torka mögötted) ;
 
n.274
Tán meg is adják azt, mondom, hahogy ifju barátunk
 
n.275
Lepkefy méz ajkkal meg nem szelidíti a bőszült
 
n.276
Mackókat. De midőn, mentvén Pipy grófot, ügyének
 
n.277
Oltalmára, előhozná hogy’ lopta meg Aggdy
 
n.278
A megye pénztárát mint perceptor, s hamisított
 
n.279
Útalványokat és nyugtatványt tenni merészlett
 
n.280
Számadolásaiba
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Számadolásiba
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
: felforrt veresorru haragja
 
n.281
Aggdynak és bőszült dühiben megtépte szakállát
 
n.282
Lepkefynek, ki viszont azt felpofozá boszujában.
 
n.283
Ekkor jött a tömeg s látá e vitát. Tenyereikben
 
n.284
Viszketeg álla elő, s magasan sarjadt fel azokból
 
n.285
Fütykösök erdeje, (mert nem sejtvén már katonát ott,
 
n.286
Jó nemesink recidivázának a hősi merénybe).
 
n.287
És harc lőn a terem : mert Lepkefy pártja szerette
 
n.288
Volna kivetni a vén Aggdyt, de az Aggdy baráti
 
n.289
Körbe szorítják őt, s védelmezik a fuladásig ;
 
n.290
Ellenben botokat mutogatnak Lepkefy ellen,
 
n.291
S tán megölik, ha közel férhetnek az ifju vitézhez.
 
n.292
És törtek fejek ott, kezek és lábak ficamodtak,
 
n.293
Gégék szűkültek, botfővel teltek a szájak,
 
n.294
Bordák roppantak, hasak és köldök berugattak,
 
n.295
Orr pisze lőn, szem vak, legalább egy pár napig az lőn,
 
n.296
Nagy fogeső hullott, fülek és bajuszok kiszakadtak,
 
n.297
A meg nem született embercsék holtra döfettek,
 
n.298
És a kiváltságos bőr megtarkult honi kékkel.
 
n.299
Ily keserű viadal támadt ügyedért,
oh
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
o
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szent hon!
 
 
 
n.300
És még
víttanak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
vítanak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
ők. Nagy-hirtelen egy ragyogó fény
 
n.301
Tölti be a teremet, folyvást beözönlve keletről
 
n.302
Nyíló ablakokon, s a nemességnek fülodúít
 
n.303
Hömpölyögő zenehang üti meg, mint orgona hangja.
 
n.304
A terem eltágul : magasan felnőnek a nyúlánk
 
n.305
Oszlopok, Atlas-vállaikon hordvák hegyes ívű
 
n.306
Boltozatot ; hasonúl megnyúlnak az ablakok és fönn
 
n.307
Ékben enyésznek el. A zöld asztal megrövidűl és
 
n.308
Oltárrá alakul, márványlépcsőin amelynek
 
n.309
A karok és rendek magokat térdelve találják.
 
n.310
Bámul a nagy sokaság, megrendül mélye szivének,
 
n.311
Térde remeg, s önkénytelenűl hull a padozatra.
 
n.312
S íme az ablakokon, nagy zúgásnak közepette,
 
n.313
Két tündéri alak berepűl és helyt fog az oltár
 
n.314
Gazdag emelvényén : daliás ifjú, csodaszép hölgy.
 
n.315
Ekkor az orgona elnémul és ünnepi csönd lesz,
 
n.316
Melynek az aethernél tisztább hullámiban ekkép
 
n.317
Lejt a leventének hajlékony, ezüst nemü hangja :
 
 
  »Férfiak!
 
n.318
»A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
 
n.319
Benneteket :
komolyan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
komolyul
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
vítatni, mi eszközök által
 
n.320
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
 
n.321
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
 
n.322
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség-
 
n.323
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek’.
 
n.324
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
 
n.325
Szót, a ‚szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
 
n.326
Testben, lélekben meritek hordozni naponként :
 
n.327
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság ;
 
n.328
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs ;
 
n.329
Bennetek a kitürés, tartós láng, semmi nagyért, nincs ;
 
n.330
Bennetek elszántság nincs áldozatokra : ezért már
 
n.331
Olcsók elveitek ; szavatok nyila mind eltompult,
 
n.332
Semmi hatás nélkül pattan le az érc kebelekről.
 
n.333
Isteni törvények nagyon emberi hírnöki vagytok,
 
n.334
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői ;
 
n.335
Drága
damaszkusi kard
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« damaszk fegyver »
damaszkusi kard
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
töredékeny rozsdahüvellyei ;
 
n.336
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
 
n.337
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
 
n.338
Hirdetitek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« Mondjátok »
Hirdetitek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
 
n.339
Változik a korral ; mesterkélt lángotok elhűl
 
n.340
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
 
n.341
Önzetek. — És ti, kemény nyaku Izraël, úgy-maradásnak
 
n.342
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
 
n.343
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
 
n.344
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
 
n.345
Összecserélgettek. Filozófok vagytok : az ember
 
n.346
Bennetek él csak s ott minden, de kivűletek ami
 
n.347
Látszik, mind tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
 
n.348
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
 
n.349
A mi marad, de mivel nem pénzetek’, és nem erőtök’,
 
n.350
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
 
n.351
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak neki tespedt
 
n.352
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
 
n.353
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
 
n.354
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
 
n.355
Bennetek a másik két párt minden büne megvan,
 
n.356
Ingadozóságnak még megszaporítva bünével.
 
n.357
Halljátok szavamat mindnyájan : ERÉLY nevem és e
 
n.358
Hölgyé LELKESEDÉS. Mi az éter tiszta patakját
 
n.359
Isszuk, a hajnalnak fürödünk bíbor mederében :
 
n.360
Földi salak nincsen szellemlényünkre tapadva.
 
n.361
Ám önösök legyetek, nem tiltalak. Ember, önösség
 
n.362
Nélkül, nem lehet el. De ne légyen szűkkebelű és
 
n.363
Aljas ez önszeretet ; ne kicsínyes, mint a mesének
 
n.364
Majmaié, mellyek, történetből, fagyos éjen
 
n.365
Emberrakta tüzet lelvén egy rengeteg erdőn,
 
n.366
Nála pirítkoztak kényökre ; de majd, hogy elégett,
 
n.367
Nem vala köztök, mely kényelmét új fahozással
 
n.368
Volna elég elszánt megbontani, s így a közös tűz
 
n.369
Hamvaiból kialudt. Örzéstek nagyszerü légyen :
 
n.370
Tí legyetek gazdag polgárai gazdag e honnak ;
 
n.371
Tí legyetek boldog polgárai boldog e honnak ;
 
n.372
Légyetek értelmes polgári müvelt e hazának,
 
n.373
És legyetek büszkék, mint gyermeki büszke hazának ;
 
n.374
Ez legyen önzéstek, meg ama benső jutalomra
 
n.375
Vágyakozás, amelly olly édes az emberi szívnek.
 
n.376
Tetteket a honnak! hiszen, oh, mi ez a haza? nemde
 
n.377
Tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló
 
n.378
Gyermekitek? Nosza hát tegyetek fogadást a hazának
 
n.379
Oltárán, miszerint ha erő kell, adtok erőt, ha
 
n.380
Pénz kell, adtok pénzt, ha kitől telik ész, az adand észt,
 
n.381
S adtok vért — ha kiván a közös haza — életet adtok.«
 
 
 
n.382
Ekkor imádó csönd váltá fel az ifju beszédét.
 
n.383
Társa pedig, tünödér deli hölgye a Lelkesedésnek,
 
n.384
Drága nyakékeit és perecét a habnemü karból
 
n.385
Föltépvén, teneked szentelte, o hon, teneked, hajh!
 
n.386
Gyéren látogatott oltárodon. Annak utána
 
n.387
Jobb keze kékes erét fölnyitván, tiszta piros vért
 
n.388
Áldoza, hullatván a fehér márványterületre,
 
n.389
S ujjait esküszerű helyzetben az égre mutatván.
 
n.390
Most pedig égi mosoly, millyent csak e hölgy mosolyoghat,
 
n.391
Súgárzik szemiből enyeleg képén, derül ajkin
 
n.392
S int az egész népnek feljőni, csinálni szerinte.
 
n.393
Jöttek is. Első jött gróf Lánghy : ez évi jövelme
 
n.394
Századikát örömest kötelezte honának adóúl,
 
n.395
S fogván kardja hegyét, mélyen hasitotta karát föl,
 
n.396
Messze lövellő vért hintvén a szent emeletre.
 
n.397
Jöttek utána sokan, s hasonúl esküdtek, a jó hont
 
n.398
Bármilly áldozatot kívánna, segélni telőkép
 
n.399
Mind a haláliglan. De csak a kicsinyek s együgyűek
 
n.400
Jöttenek ám : idegen képek, kiket a megye népe
 
n.401
Még ki nem ismert sem
hangjokról, mint a harist
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
hangukról mint a harizst
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
hangukról mint a harist
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, sem
 
n.402
Pávai tollukról. S miután mind esküt adának
 
n.403
(Már akik úgy akarák), a szellemi pár elenyészett,
 
n.404
Mint elenyészik a hószinü felhők gyér patyolatja,
 
n.405
Mellyet a
föllengő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
föllengős
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szél elmos a szemnek előle.
 
n.406
Oszlopok és ívbolt és oltár mind odalőnek,
 
n.407
A terem összeszorult, mint volt azelőtt, lesülyedtek
 
n.408
Ablaki, és a gyülés, még folyvást szótlan, eloszlott. —
 
 
 
n.409
S Bende? Hamarfy ? Tehát róluk nincs semmi megírva?
 
n.410
Vaj igen ! Ők látván, hogy a drágán összeharácsolt
 
n.411
Lelkeket egy pár szó elhódította, haraggal
 
n.412
Félre vonúlának, hova máskor az Ingady pártja
 
n.413
Ülni szokott, a juste milieusök gyáva csoportja.
 
n.414
E példát követék a többi kolomposok is, kik
 
n.415
Fájlalták a dicső kortesség megrövidűlni
 
n.416
Kezdett szép jogait : Borzond, Telivér, koros Aggdy,
 
n.417
És a derék Rohanász, a nagy liberális, a honfi.
 
n.418
Lepkefy ellenben föl akart
eskünni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
esküdni
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, de apja
 
n.419
Megrántá könyökét s elhítta magával ezekhez.
 
n.420
»Mit gondolsz, te fiú? sátánok azok« — de az úrfi
 
n.421
E nősátántól örömest rá lenne vitetni.
 
n.422
Mind ide állottak Rák Bende vitézei, tízen,
 
n.423
Bánatos arcokkal, mint nászlakomának utána
 
n.424
Fül- s hegedű-kínzó szerecsenjei szoktak e honnak.
 
 
X (Close panel)Verzió: V : Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
  HETEDIK ÉNEK.  
 
 
n.1
Hajnali álmának mézét élvezte Hamarfy
 
n.2
A viadal napján, mikor egy dobogás szelid álmát
 
n.3
Elvaditá s kiveré tilosából szürke szemének.
 
n.4
Káromkodva nyitott ajtót a csendzavaróknak.
 
n.5
Mennyire döbbent meg, s bámult el azonban a jókor
 
n.6
Fölkelt látogatók sokaságán, s szőre mivoltán,
 
n.7
Azt le nem írhatom én ; képzelje magának a Lector
 
n.8
Ahogy’ akarja : szabad tér nyílik képzeletének.
 
n.9
Annyi elég hozzá : tőzsérek voltak ezek, kik
 
n.10
Szántani bár soha nem szoktak, sem vetni, az égnek
 
n.11
Varjaiként bőven táplálkoznak, kiszemelvén
 
n.12
A magot, amellyet más hinte barázdaközökre.
 
n.13
Markaik elvénült váltókkal telve valának,
 
n.14
Mellyeknek rögtön kicserélését követelték
 
n.15
Jobb hitelű pénzzel : bankjeggyel, arannyal, ezüsttel.
 
n.16
»Mit? s ti merészletek itt« mond bosszankodva Hamarfy,
 
n.17
»Csúfolatúl, gaz nép, éjjel rám törni lakomban?
 
n.18
Hol van az, aki nevem váltón tudná mutogatni?
 
n.19
Álljon elő, ha pokol fia is, hadd lássam a váltót.
 
n.20
Nem kifizettem-e mind váltóitokat minapában?
 
n.21
Ezres bankjegyeket nem láttatok-é teli bélű
 
n.22
Tárcámban magatok? De habár volnék is adóstok,
 
n.23
Nincs-e hitel nálam? nézzétek : e tárca nem éhes.«
 
n.24
Ezzel a pénztárcát keresé sok
epéjü
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
epéjü
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
epéü
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
haraggal,
 
n.25
S föltépé födelét : de ki fesse le meglepetését :
 
n.26
Banknótái helyett falevél vala tömve beléje!
 
n.27
Rablás? nem lehet az. Maga rakta bele csak alig pár
 
n.28
Óra előtt a böcsös jegyeket, s ajtója szorossan
 
n.29
Zárva maradt ; másutt pedig a bejövés lehetetlen.
 
n.30
Nézi a váltókat : kézírata mind ; nem utánzott
 
n.31
(Őmaga ismeri, hogy nem utánzott) semmi betűje, (mond :
 
n.32
És a kelet. . . »mi ez?« A kibocsátás napja . . . »Nem« úgy-
 
n.33
»Ez lehetetlenség, hiszen akkor . . . hm! hiszen akkor
 
n.34
Távoli erdőkben múlatva vadásztam egész nap.«
 
n.35
Ámde a tőzsérek sarkalták ; hoztak eszébe
 
n.36
Holmi körülményt is, jelesűl egyik akkor adott pénzt,
 
n.37
Amikor a verebek csiripeltek a ház ereszénél ;
 
n.38
A másik, mikor a nagy szél fútt és a kofákat
 
n.39
Felborogatta kerek székeikről ; harmadik akkor,
 
n.40
Amikor a tens úr a szép szobalyányt megölelte
 
n.41
(Erre lehetlen volt eszmélnie annyi ezerből) :
 
n.42
Másik, mintha ma is látná, úgy rémlik előtte
 
n.43
A toll, mellyel aláírá, tintás vala félig,
 
n.44
S költőé lehetett, mert meg volt rágva ugyancsak.
 
n.45
Mindazonáltal a quasi-adósnak nem juta semmi
 
n.46
Emlékébe, de nem tagadá keze cifra vonásit :
 
n.47
Hisz nincs emberi kéz ily rútat utánzani képes!
 
n.48
»Jól van, hát fizetem, mond végre, pogány uzsorások!
 
n.49
Megmutatom, hogy van hitelem, bár semmi hitelre
 
n.50
Nincs szükség, míg lesz levegő és megvan ez a síp.«
 
 
 
n.51
Azzal a Hábor-adott sípot kivevé s belefúván
 
n.52
Hármat sikkant a pipafüstös lég a szobában.
 
n.53
Mert ne feledjük el ezt : a sípnak hangerejére
 
n.54
Megjelenék a vadász mindannyiszor ennekelőtte,
 
n.55
És ha segély kellett, ha tanács a kortesi tanból,
 
n.56
Vagy pénz, melly a segély, a tanács forrása napinkban,
 
n.57
Nyomban adott mindazt. És ezt már tudta Hamarfy
 
n.58
Régi gyakorlatból, ez okért sípolt vele most is.
 
 
 
n.59
Várja Hamarfy vadász őrszelleme megjelenését,
 
n.60
Látogatói szemet-szájt tátva lesik : mi lesz ebből?
 
n.61
Várja Hamarfy vadász nemtőjét, várja sokáig,
 
n.62
Nyugtalanúl, nehezen, boszusággal, végre haraggal :
 
n.63
Nem jön az ; újra sipol : mégsem jő ; harmadik ízben
 
n.64
Fúrja hegyes hangját a síp a semmi könyörgő
 
n.65
Szót soha nem hallott uzsorási fülekbe : hiában!
 
n.66
Nem jön a várt vendég ; csodatékony szelleme nem jő.
 
n.67
»Álom volt-e tehát,« tűnődik, »enyészetes álom,
 
n.68
Mind a csodás esemény? a völgyi leány? a boszorkány
 
n.69
Kínzó ördögivel? védőm a vadász? az ajándék-
 
n.70
Táska? e kisded síp? a bankjegyek? álom-e mindez?
 
n.71
És szigorú váltók a való? feledetlen adósság?
 
n.72
Látom, e váltóknak nyomatékosb része azon nap
 
n.73
Van kibocsátva, midőn útvesztve bolyongtam az erdőn
 
n.74
S kaptam ezen tárcát, telvét ugyanannyi forinttal ;
 
n.75
Így vág össze utóbb is a váltók kelte a nappal,
 
n.76
Melyen sípoltam, s öszveggel, melyre tevék szert.
 
n.77
Már bizonyos, bizonyos : gonosz ördög játsza meg engem,
 
n.78
És eszemet vesztvén, váltókat készte bocsátnom,
 
n.79
Hogy, ha kijózanodom, legyek őrültté a bukáson.«
 
 
 
n.80
Mindezeket hamar elgondolta Hamarfy magában,
 
n.81
És mire gondolatit berekeszté, köntösit is föl-
 
n.82
Szedte magára, kötött kardot s menekülni akarván
 
n.83
A hitel emberitől, intett : mennének utána.
 
n.84
Vármegye házához sietett, hol nagy-tusakodva
 
n.85
Víttak a pártok még, s
közibök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
közibük
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
közijük
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
közibük
*
Szövegforrás:
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
fúródva merészen
 
n.86
A tőzsércsapatot künn hagyta, hogy e jelenetről
 
n.87
Elmélkedjenek ott a viszontlátás idejéig.
 
 
 
n.88
Mert folyt a csata még. Kolocintos Gábor, a hadnagy,
 
n.89
Meghökkent, mikor észrevevé, hogy
Pörgedy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Pörgedi
n
Jegyzet többnyire így ; Kolocintos is így, a K.-ban.)
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
Mátyás,
 
n.90
Oktai népével, talpon van a vármegye telkén,
n
Jegyzet 90., 229., 233., 266., 287. sorokban szakasztott úgy vannak leírva a választási hadjáratok eseményei, mint az 1845. évi nagyváradi megyegyűlésről szóló tudósításban. (Lásd a jegyzetek bevezető részében.)
 
n.91
S nem
gözü-álomban
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
gözü álomban
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
gözüs álomban
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, mint számította magának.
 
n.92
Mindazonáltal nem hátrált, hanem inte kolompos
 
n.93
Emberinek, köveket hajigálni az elleni hadra,
 
n.94
A mit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Mellyet
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
azok tőnek ; tőnek pedig oly ügyesen s oly
 
n.95
Várakozást haladó, szándékon túli sükerrel,
 
n.96
Hogy megüvegtelenült azon a részen valamenyin
 
n.97
Ablak volt, s keserűt jajdult a domestica cassa.
n
Jegyzet Domestica cassa. A megye házi pénztára. Ide kellett befizetni a házi adót.
 
n.98
Pörgedy, népével, menten maradott az ütéstől,
 
n.99
Kezde azért ő is természet-gyúrta pogácsát
 
n.100
Szórni az éjzavaró Kolocintos uram seregére.
 
n.101
E kövek ablakokat már nem leltek, kivevén a
 
n.102
Drága hon-őr szemeket Kolocintos ferde hadában.
 
n.103
S köztük a hadnagyi fő X nézetü sanda szemét is,
 
n.104
Mellyet (a balt) zúgó kövecs úgy megsujta szemöldön,
 
n.105
Hogy megaludt mindjárt, és nemzeti-szín karikát hányt.
 
n.106
Megszédült a vitéz Kolocintos, félre hanyatlott,
 
n.107
És puha tócsának heverűlt pamlagfenekére ;
 
n.108
Serge pedig hátrált, menedék-födelet keresendő
 
n.109
A kőzápor elől tág boltozatú kapu alján.
 
n.110
Pörgedy észrevevé nyereségét : annak okáért
 
n.111
Sűrü tömött rendben megmozdította csapatját,
 
n.112
Hogy majd a kapunál megnadrágolja keményen
 
n.113
A szaladók seregét. De csalódék : mert Kolocintos,
 
n.114
Hogy feljózanodott, nekibuzdítván a kolompos
 
n.115
Harcosokat, s ezek is nekibuzdítván a csoportot,
 
n.116
Visszaverék az adó seregét és Pörgedy Mátyást.
 
n.117
Futnak ezek, nyelvök félrőfnyire nyujtva hevökben,
 
n.118
Pörgedy fut legelül, mert ő a nobilium dux ;
n
Jegyzet Nobilium dux, latin neve volt a nemesek hadnagyának.
 
n.119
Kergetik a nem-adók, fustéllyal verve, kit érnek ;
 
n.120
Isteni káromlás harsogva nemes tüdeikből.
 
n.121
Egy nem akar csak futni ; csak egy Goliáthszerü termet
 
n.122
Áll még a födeles kút árnyékában. Először
 
n.123
Messzéről szórnak köveket rá a nem-adózó
 
n.124
Dávidok : ő
közönyös
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
közönös
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
viselettel szenvedi mindazt.
 
n.125
»Verjük agyon, jertek!« nagy bosszankodva kiáltnak,
 
n.126
»Verjük agyon, ha magát nem védi a nyúlga teremtmény,«
 
n.127
És neki bőszülvén . . . ágasfáról leverék a
 
n.128
Várnagyné köcsögit.
 
 
 
n.129
Szégyenkedve hagyák ott e fogas oszlopot akkor
 
n.130
S menve belebb, élénk viadalnak részesi lőnek.
 
n.131
Főleg egyik zugban volt a csata népes, amelyben
 
n.132
Pörgedy sergének nagy része tömött karikában
 
n.133
Közre fogott valamit, védvén életre-halálra,
 
n.134
S a kolocintosiak víván életre-halálra.
 
n.135
Jól tarták magokat darabig, sőt fogytig elállnak
 
n.136
Minden megrohanást, ha az éles eszű Kolocintos
 
n.137
Nem kohol ellenök új hadi cselt és nem sikerűl az.
 
n.138
Volt a telek közepén, közel a kúthoz, tele vízzel
 
n.139
Nagy hasu fecskendő, vagy három. Hős Kolocintos
 
n.140
(Álgyui nem lévén) ide hajtott egy csapat embert
 
n.141
Népe közől s lövetett ama zúgba keményen azokkal.
 
n.142
Állák egy darabig, de mivel nemes ember a vízzel
 
n.143
Ellenszenvben van, megadák végtére a várat :
 
n.144
Ostromolók, védők, borzadva futottak el onnan,
 
n.145
És az üres téren kopaszon maradott — egy hordó.
 
n.146
Ezt Kolocintos uram, mielőtt a bőrig elázott
 
n.147
Pörgedyek szemöket kitörölnék ködmöneikkel,
 
n.148
Elfoglalja, körülveszi száraz népe javával,
 
n.149
És felfordítván béütteti nagy fokosokkal
 
n.150
Visszarugó fenekét. Most illatozó kalapokból
 
n.151
Billikomot gyúrván meriték a lélekadó bort.
 
n.152
Nagybecsü zsákmányát a szétszórt pörgedieknek,
 
n.153
Mellyet Pörgedy hajh! nem ezen torkoknak okáért
 
n.154
Kímélt tegnap a jól fenyitékzett oktai néptől.
 
n.155
Némellyek köcsögért szaladoznak. Hajh! csak a
széjjel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
széllyel
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
széljel
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
 
n.156
Szórt cserepek vagynak, talpuknak alatta ropogvák.
 
n.157
Másoknak jobban sikerült. Ezek (engedelemmel)
 
n.158
Árnyékszék közelén, a könyöklőn, messze fehérlő
 
n.159
Bögréket leltek szájjal lefelé borogatva.
 
n.160
»Sógor, ez ám a pohár : ki felönt egyet ezzel, az ember
 
n.161
Lesz talpán, jer igyunk.« S mentek. Mind sorban ivának
 
n.162
A szép bögrékből, kezdvén Kolocintos uramtól
 
n.163
A legutolsóig, ki pecére az üsdi kutyáknak.
 
 
 
n.164
Most, miután a boros hordóban rejtve lapongott
 
n.165
Hősi vitézséget mind átfolyaták hasaikba,
 
n.166
Nagy tüzet éreztek megverni a Pörgedy népét,
 
n.167
Melly a sötét tornácok alatt keresett menedéket.
 
n.168
Így hát megrohanák azokat, de legottan a zajra
 
n.169
Érkeznek csapatok, vezetettek kortes uraktól.
 
n.170
Jő maga gróf Telivér, és látva, hogy’ állnak a dolgok,
 
n.171
Mindent elkövet a szép békességnek okáért.
 
n.172
»Emberek, ott ti, kik a tornácon vagytok, ezennel
 
n.173
Intelek és kérlek, le a bottal, vármegye tiltja ;
 
n.174
Mert ha nem, úgy majd én mutatom meg, hogy szabad-é itt
 
n.175
Mint rabló csapatok lázongani éjnek időjén!«
 
n.176
Több esze volt ám Pörgedynek, mintsem hogy az ólmost
 
n.177
Elhányná, mielőtt Kolocintos tenne hasonlót.
 
n.178
Mellyen gróf Telivér megbosszankodva parancslá
 
n.179
Kortesinek szanaszét oszlatni a Pörgedy népét,
 
n.180
Mint akik áthágták a nemes megye régi szabályát.
 
n.181
És már hős Nyakaló, Szüzváll, Nemadózy, Doronghy
 
n.182
Visznek arányatlan hadat a tornácok elébe,
 
n.183
Úgy hogy nem tudom én, nem lesz-e halál is a vége,
 
n.184
Ha Borzond s Rohanász nem jőnek elég idejében.
 
 
 
n.185
Új karok és új had. Rohanász tele dobta dühében
 
n.186
Szüzvállnak mindkét szemeit jó parti fövénnyel,
 
n.187
Melyre derék Nyakaló, fokosát megmártva mocsárban,
 
n.188
Borzond drága fehér mellényét csapta be azzal.
 
n.189
Ekkor a Lepkefy hű tigrisse Doronghy vitézt úgy
 
n.190
Vágja pofon, hogy zápfoga fájva kipattan inyéből,
 
n.191
És Nemadózy szemét átfúrja sebes futamában.
 
n.192
Illyen előzményből kel nagy harag a seregek közt,
 
n.193
S elkeserültségig dühös a viadal tömegükben.
 
n.194
Ott a vegyes harcban Kolocintos fölleli bajnok
 
n.195
Pörgedyt, és miután egymást nagy fogcsikarás közt
 
n.196
Jól megkáromolák, nyomatékos fütyköseikkel
 
n.197
Párbajt kezdenek a kerekes kútnak közelében.
 
n.198
Hős Kolocintos előbb vág Pörgedyhez, de gyakorlott
 
n.199
Kézzel csapja ki az szuszogó ellenfele botját,
 
n.200
Úgy, hogy ez ívszerüen kiröpül annak tenyeréből
 
n.201
És a kútba esik, jó Ingady rémületére.
 
n.202
Akkor a még haragosb Kolocintos Pörgedy botját
 
n.203
Megragadá, hosszan tusakodva kivájta kezéből,
 
n.204
S kútba löké, hasonúl jó Ingady árva fejére.
 
n.205
Most derekon szoritá Mátyást, Mátyás azonúl őt
 
n.206
S birkóztak magyarul : míg Pörgedy horgas-inának
 
n.207
Gáncsot vetve, le nem türkölte vitéz Kolocintos.
 
n.208
Ám Matyi nem maradott alul a kút ronda sarában,
 
n.209
Sőt inkább Kolocintos urat pamacsolta be abba ;
 
n.210
Majd nővén a merény kebelében, erő derekában,
 
n.211
Ölbe szorítá azt, talpát fordítva felűl, és
 
n.212
Úgy akará testét lelkét a kútba ledobni.
 
n.213
Már a gonosz szándék nincs messzebb teljesüléstől,
 
n.214
Mint maga Pörgedy a kúttól, mely három arasznyi
 
n.215
Távolságban tát pokolörvényt áldozatára :
 
n.216
Ekkor a hős Tagadó végighúz Pörgedy horpasz
 
n.217
Bordáin tetemes botjával, hogy csak elejti
 
n.218
Hős Kolocintost, és maga is mellé
rogy erőtlen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
rogyik annak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
.
 
 
 
n.219
Még folyt a viadal valamennyi korig ;
tömegenkint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
tömegenként
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
 
n.220
Hulltak az áldozatok, s nem jó lett voln’ a dologbul,
 
n.221
Sorra leöldösték voln’ egymást, és oda lett voln’
 
n.222
A kutyabőr, oda szép privilégyiomik, velök egyben,
 
n.223
Hogyha parancsot nem veszen és ki nem áll szuronyokkal
n
Jegyzet K.: előtt kitörölt sor : Undok okádságnak le apodvák ronda sarába
 
n.224
Fegyverezett katonák egy százada, szép hadi rendben :
 
n.225
Kik’ láttára kihűlt minden kebel, és a vitézség
 
n.226
A beleket csikará nagylelkü nemes rokoninkban.
 
 
 
n.227
Megvirradt ezalatt s a pártok csak könyökikkel
 
n.228
Folytatván a hadat, megye nagyteremébe vonultak ;
 
n.229
A katonák pedig elhagyták a vármegye telkét.
 
 
 
n.230
Nem vala kezdendő az adó gyűlése kilencig,
 
n.231
Mégis a pártvezetők s az egész becses úri közönség,
 
n.232
Félve, hogy a nem-sült tömegek körülűlik a táblát,
 
n.233
A megyeház másik kapuján ötkor belopództak.
 
n.234
S míg lenn a csata folyt, elfoglalták azalatt ők
 
n.235
Ott fönn székeiket. Minden dolgoknak előtte
 
n.236
Támada élénk zaj s keserű vita, hogy ki okozta
 
n.237
Mind e zavart, a viszályt és háboruságot, amelyek
 
n.238
Dúlják most a megyét. Az adózók szemrevetették
 
n.239
A nem-adózóknak, miszerint ők békolajágat
 
n.240
Nyujtának, csak azon kicsiny áldozatot követelvén,
 
n.241
Hogy hagyják el avult, hagyják el nem-liberális
 
n.242
Elveiket : de azok nem akarták ; ők a hibások.
 
n.243
Ellenben az adógyűlőlők azt feszegették,
 
n.244
Hogy nem volna zavar, nem volna viszály a megyében,
 
n.245
Csak szabad elveiket hánynák el a szellemi ,kórság’-
 
n.246
Lepte urak : ha ezen piciny áldozatot
teljesítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
telesítik
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
,
 
n.247
Készek fogni kezet velök, és ,nem nézve kicsinyre’
 
n.248
Eltűrik
nemesen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
nemesűl
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, ha
szakállok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
szakáluk
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szakállok
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
köldökig ér is.
 
n.249
Megharagudtak ezért szabadelvűink ; nekiálltak
 
n.250
A maradósoknak, legyalázni, leöntni piszokkal
 
n.251
Elveiket, s elvök hüvelyét a tekintetes embert.
 
n.252
Ám ezek is tudtak hozzá s kezdék mutogatni,
 
n.253
Hogy nem gólyamadár költötte, hogy őket is olyan
 
n.254
Bordában szőtték, amelynek vászna ha nem jobb,
 
n.255
Nem cudarabb legalább a Deákné-szőtte hetes-nél.
 
n.256
Gróf Pipynek legelőbb is Majdosy hányta szemére,
 
n.257
Hogy meg akarta taval puskázni a kertben az apját.
 
n.258
Gróf Pipy nem tagadá ugyan ezt, de viszont feleselt, hogy
 
n.259
Táblabiró úr is, főszolgabiró-kora óta
 
n.260
Nagy gyönyörűségét leli szép alföldi virágok
 
n.261
Gyüjtögetésében : mert ritkán múlik el éjjel,
 
n.262
Mellyen az úri becses háznál, vagy az úri majorban
 
n.263
Meg ne lehetne találni nehány törvényfavirágot.
 
n.264
Majdosy ezzel elült. De a párt, koszorúja kitűnő
 
n.265
Gyöngyének nehezen tűré szennyel boritását :
 
n.266
»Actio! bűnkereset!« harsogta fejére Pipynknek.
n
Jegyzet Actio: népvád. A római polgárnak joga volt bármely közbűntett miatt vádat emelni akárki ellen. A régi magyar megyegyűléseken egy-egy párt vagy csoport ezzel a felkiáltással követelt hatósági pörbefogást neki nem tetsző nézetet hirdető szónok ellen. Később a vádemelés az ügyész joga lett.
 
n.267
S tán meg is adják azt (mert jó lesz most figyelembe
 
n.268
Vennünk, hogy magyarok gyűlésén, vármegye székin
 
n.269
Nem szabad ám sértő szavakat használni, leszidni
 
n.270
Más embert, hazudott rágalmat köpni szemébe,
 
n.271
Vagy más durva betyár dolgot cselekedni gorombán,
 
n.272
Csak 1-mo : ha vagyon 25 pengő zsebeidben,
 
n.273
Vagy ha 2-do : bőg a többség torka mögötted) ;
 
n.274
Tán meg is adják azt, mondom, hahogy ifju barátunk
 
n.275
Lepkefy méz ajkkal meg nem szelidíti a bőszült
 
n.276
Mackókat. De midőn, mentvén Pipy grófot, ügyének
 
n.277
Oltalmára, előhozná hogy’ lopta meg Aggdy
 
n.278
A megye pénztárát mint perceptor, s hamisított
 
n.279
Útalványokat és nyugtatványt tenni merészlett
 
n.280
Számadolásaiba
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
Számadolásiba
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
: felforrt veresorru haragja
 
n.281
Aggdynak és bőszült dühiben megtépte szakállát
 
n.282
Lepkefynek, ki viszont azt felpofozá boszujában.
 
n.283
Ekkor jött a tömeg s látá e vitát. Tenyereikben
 
n.284
Viszketeg álla elő, s magasan sarjadt fel azokból
 
n.285
Fütykösök erdeje, (mert nem sejtvén már katonát ott,
 
n.286
Jó nemesink recidivázának a hősi merénybe).
 
n.287
És harc lőn a terem : mert Lepkefy pártja szerette
 
n.288
Volna kivetni a vén Aggdyt, de az Aggdy baráti
 
n.289
Körbe szorítják őt, s védelmezik a fuladásig ;
 
n.290
Ellenben botokat mutogatnak Lepkefy ellen,
 
n.291
S tán megölik, ha közel férhetnek az ifju vitézhez.
 
n.292
És törtek fejek ott, kezek és lábak ficamodtak,
 
n.293
Gégék szűkültek, botfővel teltek a szájak,
 
n.294
Bordák roppantak, hasak és köldök berugattak,
 
n.295
Orr pisze lőn, szem vak, legalább egy pár napig az lőn,
 
n.296
Nagy fogeső hullott, fülek és bajuszok kiszakadtak,
 
n.297
A meg nem született embercsék holtra döfettek,
 
n.298
És a kiváltságos bőr megtarkult honi kékkel.
 
n.299
Ily keserű viadal támadt ügyedért,
oh
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
o
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szent hon!
 
 
 
n.300
És még
víttanak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
vítanak
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
ők. Nagy-hirtelen egy ragyogó fény
 
n.301
Tölti be a teremet, folyvást beözönlve keletről
 
n.302
Nyíló ablakokon, s a nemességnek fülodúít
 
n.303
Hömpölyögő zenehang üti meg, mint orgona hangja.
 
n.304
A terem eltágul : magasan felnőnek a nyúlánk
 
n.305
Oszlopok, Atlas-vállaikon hordvák hegyes ívű
 
n.306
Boltozatot ; hasonúl megnyúlnak az ablakok és fönn
 
n.307
Ékben enyésznek el. A zöld asztal megrövidűl és
 
n.308
Oltárrá alakul, márványlépcsőin amelynek
 
n.309
A karok és rendek magokat térdelve találják.
 
n.310
Bámul a nagy sokaság, megrendül mélye szivének,
 
n.311
Térde remeg, s önkénytelenűl hull a padozatra.
 
n.312
S íme az ablakokon, nagy zúgásnak közepette,
 
n.313
Két tündéri alak berepűl és helyt fog az oltár
 
n.314
Gazdag emelvényén : daliás ifjú, csodaszép hölgy.
 
n.315
Ekkor az orgona elnémul és ünnepi csönd lesz,
 
n.316
Melynek az aethernél tisztább hullámiban ekkép
 
n.317
Lejt a leventének hajlékony, ezüst nemü hangja :
 
 
  »Férfiak!
 
n.318
»A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
 
n.319
Benneteket :
komolyan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
komolyul
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
vítatni, mi eszközök által
 
n.320
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
 
n.321
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
 
n.322
Képzelt érdekekért civakodtok s aljas önösség-
 
n.323
Táplált szenvedelem tépé pártokra megyétek’.
 
n.324
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
 
n.325
Szót, a ‚szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
 
n.326
Testben, lélekben meritek hordozni naponként :
 
n.327
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság ;
 
n.328
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs ;
 
n.329
Bennetek a kitürés, tartós láng, semmi nagyért, nincs ;
 
n.330
Bennetek elszántság nincs áldozatokra : ezért már
 
n.331
Olcsók elveitek ; szavatok nyila mind eltompult,
 
n.332
Semmi hatás nélkül pattan le az érc kebelekről.
 
n.333
Isteni törvények nagyon emberi hírnöki vagytok,
 
n.334
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői ;
 
n.335
Drága
damaszkusi kard
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« damaszk fegyver »
damaszkusi kard
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
töredékeny rozsdahüvellyei ;
 
n.336
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
 
n.337
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
 
n.338
Hirdetitek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
[törölt]
« Mondjátok »
Hirdetitek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
 
n.339
Változik a korral ; mesterkélt lángotok elhűl
 
n.340
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
 
n.341
Önzetek. — És ti, kemény nyaku Izraël, úgy-maradásnak
 
n.342
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
 
n.343
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
 
n.344
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
 
n.345
Összecserélgettek. Filozófok vagytok : az ember
 
n.346
Bennetek él csak s ott minden, de kivűletek ami
 
n.347
Látszik, mind tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
 
n.348
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
 
n.349
A mi marad, de mivel nem pénzetek’, és nem erőtök’,
 
n.350
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
 
n.351
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak neki tespedt
 
n.352
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
 
n.353
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
 
n.354
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
 
n.355
Bennetek a másik két párt minden büne megvan,
 
n.356
Ingadozóságnak még megszaporítva bünével.
 
n.357
Halljátok szavamat mindnyájan : ERÉLY nevem és e
 
n.358
Hölgyé LELKESEDÉS. Mi az éter tiszta patakját
 
n.359
Isszuk, a hajnalnak fürödünk bíbor mederében :
 
n.360
Földi salak nincsen szellemlényünkre tapadva.
 
n.361
Ám önösök legyetek, nem tiltalak. Ember, önösség
 
n.362
Nélkül, nem lehet el. De ne légyen szűkkebelű és
 
n.363
Aljas ez önszeretet ; ne kicsínyes, mint a mesének
 
n.364
Majmaié, mellyek, történetből, fagyos éjen
 
n.365
Emberrakta tüzet lelvén egy rengeteg erdőn,
 
n.366
Nála pirítkoztak kényökre ; de majd, hogy elégett,
 
n.367
Nem vala köztök, mely kényelmét új fahozással
 
n.368
Volna elég elszánt megbontani, s így a közös tűz
 
n.369
Hamvaiból kialudt. Örzéstek nagyszerü légyen :
 
n.370
Tí legyetek gazdag polgárai gazdag e honnak ;
 
n.371
Tí legyetek boldog polgárai boldog e honnak ;
 
n.372
Légyetek értelmes polgári müvelt e hazának,
 
n.373
És legyetek büszkék, mint gyermeki büszke hazának ;
 
n.374
Ez legyen önzéstek, meg ama benső jutalomra
 
n.375
Vágyakozás, amelly olly édes az emberi szívnek.
 
n.376
Tetteket a honnak! hiszen, oh, mi ez a haza? nemde
 
n.377
Tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló
 
n.378
Gyermekitek? Nosza hát tegyetek fogadást a hazának
 
n.379
Oltárán, miszerint ha erő kell, adtok erőt, ha
 
n.380
Pénz kell, adtok pénzt, ha kitől telik ész, az adand észt,
 
n.381
S adtok vért — ha kiván a közös haza — életet adtok.«
 
 
 
n.382
Ekkor imádó csönd váltá fel az ifju beszédét.
 
n.383
Társa pedig, tünödér deli hölgye a Lelkesedésnek,
 
n.384
Drága nyakékeit és perecét a habnemü karból
 
n.385
Föltépvén, teneked szentelte, o hon, teneked, hajh!
 
n.386
Gyéren látogatott oltárodon. Annak utána
 
n.387
Jobb keze kékes erét fölnyitván, tiszta piros vért
 
n.388
Áldoza, hullatván a fehér márványterületre,
 
n.389
S ujjait esküszerű helyzetben az égre mutatván.
 
n.390
Most pedig égi mosoly, millyent csak e hölgy mosolyoghat,
 
n.391
Súgárzik szemiből enyeleg képén, derül ajkin
 
n.392
S int az egész népnek feljőni, csinálni szerinte.
 
n.393
Jöttek is. Első jött gróf Lánghy : ez évi jövelme
 
n.394
Századikát örömest kötelezte honának adóúl,
 
n.395
S fogván kardja hegyét, mélyen hasitotta karát föl,
 
n.396
Messze lövellő vért hintvén a szent emeletre.
 
n.397
Jöttek utána sokan, s hasonúl esküdtek, a jó hont
 
n.398
Bármilly áldozatot kívánna, segélni telőkép
 
n.399
Mind a haláliglan. De csak a kicsinyek s együgyűek
 
n.400
Jöttenek ám : idegen képek, kiket a megye népe
 
n.401
Még ki nem ismert sem
hangjokról, mint a harist
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
hangukról mint a harizst
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
hangukról mint a harist
*
Szövegforrás:
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
 
, sem
 
n.402
Pávai tollukról. S miután mind esküt adának
 
n.403
(Már akik úgy akarák), a szellemi pár elenyészett,
 
n.404
Mint elenyészik a hószinü felhők gyér patyolatja,
 
n.405
Mellyet a
föllengő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
föllengős
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
szél elmos a szemnek előle.
 
n.406
Oszlopok és ívbolt és oltár mind odalőnek,
 
n.407
A terem összeszorult, mint volt azelőtt, lesülyedtek
 
n.408
Ablaki, és a gyülés, még folyvást szótlan, eloszlott. —
 
 
 
n.409
S Bende? Hamarfy ? Tehát róluk nincs semmi megírva?
 
n.410
Vaj igen ! Ők látván, hogy a drágán összeharácsolt
 
n.411
Lelkeket egy pár szó elhódította, haraggal
 
n.412
Félre vonúlának, hova máskor az Ingady pártja
 
n.413
Ülni szokott, a juste milieusök gyáva csoportja.
 
n.414
E példát követék a többi kolomposok is, kik
 
n.415
Fájlalták a dicső kortesség megrövidűlni
 
n.416
Kezdett szép jogait : Borzond, Telivér, koros Aggdy,
 
n.417
És a derék Rohanász, a nagy liberális, a honfi.
 
n.418
Lepkefy ellenben föl akart
eskünni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A Kisfaludy-társaság Évlapjai-ban megjelent szöveg
Az Ök. 1867 évi kiadásábán közölt végleges szöveg
 
esküdni
*
Szövegforrás:
Kézirat
Szilágyi István ajánlott módosításai, zárjelben
 
, de apja
 
n.419
Megrántá könyökét s elhítta magával ezekhez.
 
n.420
»Mit gondolsz, te fiú? sátánok azok« — de az úrfi
 
n.421
E nősátántól örömest rá lenne vitetni.
 
n.422
Mind ide állottak Rák Bende vitézei, tízen,
 
n.423
Bánatos arcokkal, mint nászlakomának utána
 
n.424
Fül- s hegedű-kínzó szerecsenjei szoktak e honnak.