X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A Jóka ördöge

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei III. kötet
Alcím: Elbeszélő költemények
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 729001117202
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
History:
Kézirata nem maradt meg.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Müller Gyula Nagy Naptára, 1853.
  • Szövegforrás III: Az Olcsó Könyvtár, 1939.
  • Szövegforrás IV: Magyar Könyvtár.
  • Szövegforrás V: KK, 1856.
  • Szövegforrás VI: ÖK.
  • Szövegforrás VII: ÖM.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először közölte Müller Gyula Nagy Naptára 1853. (szerk Friebeisz István. A naptár s a későbbi kiadások szövege közt nincs eltérés. Kiadta Ráth Mór. Egyéb költeményekkel a Franklin r. t., 1939-ben. Az Olcsó Könyvtárban. Az első lopással együtt 1903. A Magyar Könyvtárban szintén Az első lopással, Komáromi bevezetésével. Arany művei közt KK. 1856. s annak további kiadásai, ÖK. és ÖM.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?
 
 
X (Close panel)Verzió: II : Müller Gyula Nagy Naptára, 1853.
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?
 
 
X (Close panel)Verzió: III : Az Olcsó Könyvtár, 1939.
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?
 
 
X (Close panel)Verzió: IV : Magyar Könyvtár.
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?
 
 
X (Close panel)Verzió: V : KK, 1856.
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?
 
 
X (Close panel)Verzió: VI : ÖK.
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?
 
 
X (Close panel)Verzió: VII : ÖM.
 
  I.  
 
 
n.1
Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
 
n.2
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
 
n.3
Nincs inyére semmi ; szüntelen veszekszik,
 
n.4
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
 
n.5
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta :
 
n.6
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
 
n.7
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
 
n.8
És motyog káromló becstelen szavakat.
 
n.9
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
 
n.10
Azt se’ tudja, szegény, mé’k lábára álljon :
 
n.11
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj ;
 
n.12
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj :
 
n.13
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
 
n.14
Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságú.
 
n.15
De reá az asszony még ezért is nyelvel :
 
n.16
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.
 
 
 
n.17
Nincs oly rossz, aminek huzamos időig
 
n.18
Az emberi állat neki nem törődik :
 
n.19
De a Júdit asszony úgy intézte sorját,
 
n.20
Hogy soha két ízben ne mondjon egyformát,
 
n.21
Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét :
 
n.22
Más-más lében adja fel a szedtevettét :
 
n.23
Ha ma borssal adta, holnap paprikáson,
 
n.24
Egy napon ecettel, tormával a máson ;
 
n.25
Szóval, hogy az ember soha meg ne unja,
 
n.26
Hogy vesékig hasson talpraesett gunyja.
 
n.27
Mint a jó bakancsos, aki régen szolgál,
 
n.28
Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál,
 
n.29
Hétszer úszta át az óperencjás tengert,
 
n.30
Bajuszához sem kell ragacsolni kendert ; —
 
n.31
Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom,
 
n.32
Káromkodni, mint más, »tisztességes« módon,
 
n.33
Hanem újat talál minden alkalomra,
 
n.34
Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra :
 
n.35
Azonságosképen a találós Júdit,
 
n.36
Bár örökké zsémbel, de örökké újit :
 
n.37
Kétszer a piacon nem volt semmi átka,
 
n.38
Mióta az anyja a nyelvét felvágta.
 
 
 
n.39
Ha pedig nem használ háromélü nyelve,
 
n.40
Nem talál mindenkor fájós elevenre :
 
n.41
Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik,
 
n.42
Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig.
 
n.43
Ilyenkor van osztán »csett-csatt« elé s hátra,
 
n.44
Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra ;
 
n.45
Minden ingóbingó tővel-heggyel össze :
 
n.46
Szegény Jóka csak úgy csetlik-botlik közte.
 
n.47
Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla,
 
n.48
Csupornak, fazéknak lészen ő halála,
 
n.49
Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul,
 
n.50
A tapasz lemállik, kutya macska pusztul ;
 
n.51
Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan
 
n.52
S a falu cigányát óhajtja legottan.
 
  II.  
 
 
n.53
Három álló napig vala egykor épen
 
n.54
E csókolnivaló áldott jókedvében ;
 
n.55
Ha mellé ült Jóka, legott dérrel-durral
 
n.56
Kétfejű sast csinált az asszony az urral.
 
n.57
Soha rá nem nézett, nem felelt szavára,
 
n.58
Leragadt a nyelve, befagyott a szája ;
 
n.59
Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte :
 
n.60
Ugy se tudta Jóka, mint én, hogy mi lelte.
 
n.61
Ámde nincs oly hosszu a világon semmi,
 
n.62
Aminek végére ne lehetne menni.
 
n.63
Lám ! a kerékvágás milyen messze szalad :
 
n.64
Hortobágyi kompnál mégis kettészakad ;
 
n.65
A kemény cserfát is összeőrli a szú :
 
n.66
A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú ;
 
n.67
Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod ;
 
n.68
Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod :
 
n.69
Igy a béketűrés elkopik idővel.
 
n.70
A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel :
 
n.71
Jókát is kikezdé az asszonyi kormány ;
 
n.72
Pártot üt magában s beszél ilyenformán :
 
 
 
n.73
»Megverem : kevés lesz ; megölöm : sok volna,
 
n.74
Ő pokolba menne, én pedig bitóra.
 
n.75
Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás,
 
n.76
Istenhez téríti az oldal-nyilallás.
 
n.77
Jó apostol a sűly, hurut, köszvény, guta :
 
n.78
Majd csak megtéríti, ha vénségre juta.
 
n.79
De tovább nem tűröm ! Nem leszek egy vászon
 
n.80
Cselédnek kutyája, vezető pórázon.
 
n.81
Törik vagy szakad : de megmutatom azt ma,
 
n.82
Hogy ennél a háznál én vagyok a gazda.
 
n.83
Neki ereje van, nekem meg van eszem !
 
n.84
Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem.«
 
 
 
n.85
Igy szólott, azaz hogy így szólani nem mert,
 
n.86
Benne a bátorság gyökeret még nem vert,
 
n.87
De, hogy ezt gondolta, már az is sok tőle,
 
n.88
Aki őt ismeri, nem hinné felőle.
 
n.89
Azzal félre kullog és a boglya mellett
 
n.90
Főz vala furfangos, bosszuálló tervet :
 
n.91
Nem hamar főtt az meg, mint olyan rossz lencse,
 
n.92
Milyentől az Isten a gazdasszonyt mentse.
 
 
 
n.93
Végre, mint a vak tyuk, addig-addig kapar,
 
n.94
Míg a sok szemétből egy árpát kitakar ;
 
n.95
Ugy ő is talála egy alkalmas tervet,
 
n.96
Hogy mozgásba tegye az elállott nyelvet.
 
n.97
Megörült, — kész volna verebet is fogni,
 
n.98
A tulsó szomszéd is hallá mosolyogni.
 
n.99
Azzal kapta magát, egy percig se’ késett,
 
n.100
Bement a szobába, meggyujtá a mécset,
 
n.101
Fényes nappal ottan keresgélni kezde,
 
n.102
Mint aki tűt, vagy más effélét elveszte.
 
n.103
Nem maradt el egy szög, nem maradt el egy zug,
 
n.104
Minden ágyat felszór, minden lomot felrúg,
 
n.105
Pádon és pad alatt, házban, ólban, színben,
 
n.106
Összehány, tűvé tesz minden helyet kinn, benn.
 
 
 
n.107
Látta ezt az anyjok, szemével kisérte,
 
n.108
Mint orsót a macska ; de nem szóla érte ;
 
n.109
Csúnya görbe szemmel majdhogy át nem szúrta
 
n.110
Oldalát a kérdés majdhogy ki nem fúrta. —
 
n.111
Nem állhatja egyszer . . . egyet-kettőt köhent
 
n.112
S megszólal : »No, mi az ebszemét keres kend?«
 
 
 
n.113
»Megvan, édes lelkem? Hálá az Istennek !
 
n.114
Csakhogy végre megvan ! no, azon örvendek ;
 
n.115
Már biz’ én azt hittem — már kétségbe estem —
 
n.116
Hogy sose lelem meg a nyelvedet, testem.«
 
 
 
n.117
Így kiáltott Jóka. De bizony vesztére.
 
n.118
Nyomban összeröffent Júdit asszony vére,
 
n.119
A felzaklatott vér mind képébe futa,
 
n.120
Környékezte is már egy nagy ménkő guta. —
 
n.121
Láttad-e a pulykát, ki magas szeméten
 
n.122
Gőgösen országol, mint királyi széken,
 
n.123
Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra,
 
n.124
Mirigytelte nyakát amidőn felfúja?
 
n.125
Vérszin pötyögője, haragtüzben égve,
 
n.126
Mikép megyen által szép világos kékbe?
 
n.127
Mikép játszik ujra halaványas zöldet?
 
n.128
És mikép kotorja szárnyával a földet? . . .
 
n.129
Annyiféle szint vált Júdit asszony arca,
 
n.130
Mig tart önmagával pillanatnyi harca,
 
n.131
És toporzékolva egy álló helyében,
 
n.132
Nem tudja : leöntse? vagy nyakára lépjen?
 
n.133
Végre, amit keze ügyiben meglátott,
 
n.134
Veszi a tüzhelyről a tüzes lapátot,
 
n.135
És ugy vágja képen szegény Jókát vele
 
n.136
Hogy a világ mindjárt egyet fordul vele,
 
n.137
Lebukott a földre, nagyot kalimpázva,
 
n.138
S fekszik vala, mint holt, önvérében ázva.
 
n.139
Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta,
 
n.140
Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rugta,
 
n.141
Akkor a hüvelykét csípőire tévén,
 
n.142
Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén :
 
 
 
n.143
»Hát, aki mondta is! hát, aki adta is!
 
n.144
Hát illyen amollyan! erre is, arra is!
 
n.145
K i parancsol itt, he? ki az ur a háznál?
 
n.146
Még te igy kötődnél? még te így komáznál? . . .
 
n.147
Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott,
 
n.148
S tisztuljon, ne nézze hiába a napot :
 
n.150
Ott az én kenderem : fel kell nyőni márma ;
 
n.151
Egy . . . kettő ! — az ételt kiviszem, csak várja.«
 
  III.  
 
 
n.152
Megtörölte arcát az inge ujjával
 
n.153
És ballagott Jóka mardosó bújával.
 
n.154
Ballagott a kertbe, onnan a mezőre,
 
n.155
Onnan a pusztára, ott a kenderföldre.
 
n.156
Tetszős munka volt a kendernyövés néki,
 
n.157
Ugy képzelte, hogy a Juci haját tépi,
 
n.158
Bár a haja volna! bár a nyelve volna !
 
n.159
Bár az a pokolra való lelke volna !
 
n.160
Hogy kigyomlálhatná, valamint a kendert,
 
n.161
Hogy ne vekszálná a jó keresztyén embert.
 
n.162
De vékony reménység ! azt ő már hajason
 
n.163
Nem éri, — kopaszon is, tudom, bajoson ;
 
n.164
Sohase’ pillant rá boldog özvegysége,
 
n.165
Amig Júdit asszonyt táplálja a mérge ;
 
n.166
És az a kis méreg sosem fogy ki pedig,
 
n.167
Mint olajoskorsó, ha fogy, ismét telik.
 
 
 
n.168
Közepette ilyen búnak és panasznak
 
n.169
Eszébe se’ jut, hogy nem is evett aznap.
 
n.170
Hej, pedig immáron megdelelt a csorda,
 
n.171
Még se’ jő étellel a hű oldalborda.
 
n.172
Végre a gyomrából kiszorult a bánat,
 
n.173
Egy láncos komondor mivel reá támadt,
 
n.174
Egy láncos komondor, a kegyetlen éhség,
 
n.175
Mely sosem hagyja el állandó fekvését ;
 
n.176
Néha ugyan alszik, meg se moccan fékén,
 
n.177
Láncainak súlyát elszenvedi békén :
 
n.178
De jaj ha felébred ! rázza szeges örvét !
 
n.179
A vesékbe mártja éles-hegyes körmét,
 
n.180
Habzó szája morog, mardos, harap, ugat . . .
 
n.181
Az ember horpasza majd hogy ki nem lyukad. —
 
n.182
És már a tüzes nap az utolját futja,
 
n.183
Lekonyult az égen szekerének rudja,
 
n.184
Tüze, fénye csökken ; maga, lova fárad ;
 
n.185
Délibáb elfekszik, és a szúnyog támad ;
 
n.186
Hosszú árnyékot hány a sötétlő káka,
 
n.187
Réce reppen közte, ümmög közte béka,
 
n.188
A halász gólya is meglóditja szárnyát,
 
n.189
Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját ;
 
n.190
Apró muslica-légy, táncoló csoportban,
 
n.191
Követi a vándort sűrü oszlopokban.
 
 
 
n.192
Vándorok az úton noha járnak kelnek,
 
n.193
Híre sincs Júditnak, nemhogy az ételnek !
 
n.194
Minden gyalogembert annak gondol Jóka,
 
n.195
Mig utóbb kisűl, hogy a remény csalóka.
 
n.196
És már alig állja — és már haza menne,
 
n.197
Ha az asszony előtt megállani merne :
 
n.198
Hanem ahhoz kéne vakmerő bátorság . . .
 
n.199
A pogány megszánná szegény Jóka sorsát !
 
 
 
n.200
Megkönyörült rajta . . . megszáná az ég is :
 
n.201
Judit asszonyt látja valahára, mégis.
 
n.202
Nem t’om , öröme volt-e nagyobb, vagy búja :
 
n.203
Lesz mit nyelni mindjárt, lesz leves, csak fúja.
 
n.204
Legalább ugy látszik a menyecske képén,
 
n.205
Amint közelebb ér, nagy sebesen lépvén,
 
n.206
Hogy megin’ feljött — vagy tán nem is ment még le
 
n.207
Vagy sosem is megy a veszekedhetnék-je.
 
n.208
Egyik szeme hajszra, másik szeme csáva,
 
n.209
Mutatja, hogy sajnál nézni is urára ; —
 
n.210
Jobb is volna, bizony, ha láb alá nézne :
 
n.211
Úgy e históriát folytatnom se kéne.
 
 
 
n.212
A dolog így történt. — Valahol dugaszban
 
n.213
Mély ó kút vala ott, rejtve fűben, gazban ;
 
n.214
Júdit asszony pedig, amint jő begyesen,
 
n.215
Az ó kút szájának tarta egyenesen.
 
n.216
Látta ezt a férje — hogyne látta volna!
 
n.217
Azért ő magában ilyeténkép szóla :
 
n.218
»Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka,
 
n.219
Hamár most a kútba belémenne maga?
 
n.220
Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom,
 
n.221
Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.«
 
n.222
Alig gondolá ezt : zupp belé a másik,
 
n.223
A füle sem látszik, kis körme se látszik,
 
n.224
És az egész Judit, ameddig eleven,
 
n.225
Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen ;
 
n.226
Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböc,
 
n.227
Mint az, akit elnyel titkos kaszatömlöc,
 
n.228
Mint az egér, amely, semmin sem aggódva,
 
n.229
Egyszer csak lebillen az egérfogóba !
 
  IV.  
 
 
n.230
Furdalá azonban a lelkiösméret
 
n.231
És ilyen szavakkal mardosá a férjet :
 
n.232
»Boldogtalan ember, hajh ! mit cselekedtél?
 
n.233
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
 
n.234
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
 
n.235
Amit Juci hozott, a — tepertős kását?
 
n.236
Egyél hát, ha van mit ! Hanem ugy-e jobban
 
n.237
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
 
n.238
Ugy kell ! ne az asszonyt nézted volna magát,
 
n.239
Hanem a kezében ételes fazokát !«
 
 
 
n.240
»Hátha még nem késő ; megpróbálom« úgymond.
 
n.241
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font,
 
n.242
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
 
n.243
És kiálta : »Csipd meg, feleségem Jutka !«
 
n.244
Meg is fogta Judit ; legalább érezett
 
n.245
Férje a gúzs végin valami nehezet,
 
n.246
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
 
n.247
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
 
n.248
Mikor addig húzta, hogy már feleútban
 
n.249
Volt az a valami fölfelé a kútban,
 
n.250
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott :
 
n.251
»Uram! ne vigy . . .« még a szeme is káprázott.
 
n.252
Hazudni nem illik, sose’ volt kenyerem,
 
n.253
De ugy láttam, mint most, állitani merem . . .
 
n.254
Mi volt a kötélen? — egy rút fertelmes dög,
 
n.255
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög !
 
n.256
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
 
n.257
Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe ;
 
n.258
Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig
 
n.259
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
 
 
 
n.260
»Miféle szerzet vagy?« kiált Jóka, »mi vagy?
 
n.261
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj !«
 
n.262
»Jaj csak vissza ne lökj,« amaz így könyörgött,
 
n.263
»Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög !
 
n.264
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide
 
n.265
De, uttarcson ! már is megőszűltem vele.
 
n.266
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
 
n.267
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.«
 
 
 
n.268
Monda pedig Jóka : »Felhuználak, földi :
 
n.269
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
 
n.270
Csiklándós portéka a te barátságod :
 
n.271
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
 
n.272
Ámbár, annyi mint az — mindegy ördög nékem,
 
n.273
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem :
 
n.274
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
 
n.275
És hozd fel nekem az ételmaradékot.«
 
 
 
n.276
Felelt rá az ördög : »Ne kívánd vesztemet,
 
n.277
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet :
 
n.278
Majd én belebúvok a király lyányába,
 
n.279
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába.
 
n.280
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
 
n.281
De egynek sem használ kenőfenő szere :
 
n.282
Akkor oda jösz te, kívánsz nagy jutalmat,
 
n.283
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
 
n.284
Többet is ígérnek ha megorvosolod ;
 
n.285
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
 
n.286
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
 
n.287
Másik királylányról másutt gondolkozom.
 
n.288
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
 
n.289
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
 
n.290
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
 
n.291
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe,«
 
 
 
n.292
Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
 
n.293
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
 
n.294
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
 
n.295
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
 
n.296
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
 
n.297
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
 
n.298
Végre a sok lőre az inába szállott
 
n.299
S felbukék mikor az egyességök állott.
 
  V.  
 
 
n.300
Ura lett azonban szavának az ördög,
 
n.301
Tövises szekerén sebesen elgörgött,
 
n.302
Meg sem állt, ameddig, egy bolha képébe’,
 
n.303
A király leánynak be nem bútt fülébe.
 
n.304
Legott a leányzó kapdos a füléhez,
 
n.305
Viszkető fájdalmat, kolompolást érez,
 
n.306
Ágyából kiugrik, táncol, fut, kiabál,
 
n.307
És kacag, ha viszket, és sikoltoz, ha fáj.
 
n.308
Szalad a tornácba, szalad az udvarra ;
 
n.309
Udvaron fel s alá, erre meg amarra ;
 
n.310
Anyja egy papucsban, atyja is egy ingben,
 
n.311
S aki van a háznál, űzi, hajtja minden.
 
n.312
Elfogják, — de akkor harapdál, lefekszik,
 
n.313
És megint tovább fut, mikor föleresztik ;
 
n.314
Végre összeroskad, ereje elhagyja ;
 
n.315
Ölbe viszi haza kedves ura-atyja.
 
 
 
n.316
Nosza lótni-futni ! boltba! patikába!
 
n.317
Száz cseléd a várost veszi a nyakába ;
 
n.318
Medveháj, álkörmös, esencia, bakvér :
 
n.319
Mindezt próbálgatják, mindez nem sokat ér.
 
n.320
Doktorok, borbélyok, valamennyi bába
 
n.321
És tudákos asszony . . . ott van, de hiába !
 
n.322
Recipe, érvágás, köppöly és fürdő-lé
 
n.323
Teszi a nyavalyát még nevekedővé ;
 
n.324
Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni,
 
n.325
Kilencféle fáról kilenc ágat törni, —
 
n.326
Aggatni nyakába százféle babonát . . . .
 
n.327
Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád.
 
 
 
n.328
Ki miatt az apja és az édes anyja
 
n.329
Ő szivét kegyetlen búbánatnak adja ;
 
n.330
Sem étel, sem ital, egész álló hétig . . .
 
n.331
Ha aranyból volna, mégsem kéne nékik.
 
n.332
A király, hogy a nép ne járjon nyakára,
 
n.333
Bizza minden dolgát az íródeákra ;
 
n.334
Ő maga nem végzi senki ügyét-baját,
 
n.335
Csak emészti szivét, csak tépi a haját.
 
n.336
Hát még a királyné ! öltözik mély gyászba,
 
n.337
Siratja leányát egy kis oldalházba’;
 
n.338
Majd egy légycsapóval oda űl az ágyhoz . . .
 
n.339
Egész nap se néz ki a kender-munkához.
 
 
 
n.340
Dobolják azonban országvilág-szerte
 
n.341
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte :
 
n.342
»Becsületes népség, hallja kigyelmetek !
 
n.343
A királykisasszony igen nagyon beteg.
 
n.344
Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja :
 
n.345
A maradéka is nagy ur lesz utána :
 
n.346
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
 
n.347
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.«
 
 
 
n.348
Erre nagyot kurjant valaki a nép közt :
 
n.349
»Tudok én« azt mondja »olyanféle eszközt.«
 
n.350
»Kicsoda az az én ? hadd álljon ki ! lássam !«
 
n.351
»Én vagyok az az én, követem alássan . . .«
 
n.352
S előállott Jóka, levette kalapját,
 
n.353
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
 
n.354
De azért a szavát vissza mégse vonja
 
n.355
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.
 
 
 
n.356
Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
 
n.357
S felvivé a hajdú a király elébe ;
 
n.358
Megállott a hajdú, mint valami pecek, —
 
n.359
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg —
 
n.360
S monda : »Itt egy ember, felséges királyom,
 
n.361
(No ne bújjék kend el, hanem erébb álljon)
 
n.362
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
 
n.363
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
 
n.364
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
 
n.365
Azért engedelmet instálok afelől.«
 
 
 
n.366
Szólt a mesekirály : »Együgyűnek látszol :
 
n.367
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
 
n.368
Nem gyerekség ám ez ; vakmerő a próba,
 
n.369
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
 
n.370
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
 
n.371
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom ;
 
n.372
Vele országomat adom, mint vejemnek :
 
n.373
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.«
 
 
 
n.374
Felelt erre Jóka: »Uram és királyom !
 
n.375
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
 
n.376
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba’,
 
n.377
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.«
 
n.378
Avval fogta magát és bement a házba,
 
n.379
A leányt akkor is a nehézség rázta ;
 
n.380
Elővett egy régi kalendáriomot,
 
n.381
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
 
n.382
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
 
n.383
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat :
 
 
 
n.384
»Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál :
 
n.385
Argadórgósorgom margarargadtárgál ?
 
n.386
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,
 
n.387
Irginerget arga porgokorgolbarga !«*
n
Jegyzet Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt használni. Tartalma a fentebbi soroknak : »Tudod, mit fogadtál — Adósom maradtál, Takarodj hát koma — innét a pokolba«.
A . J .
Arany János
 
 
 
n.388
Amint e szavakat meghallá az ördög,
 
n.389
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
 
n.340
És kiment belőle, végkép odahagyván :
 
n.341
Mindjárt’ jobban is lett szemlátomást a lyány.
 
n.342
A király pedig, mint szavatartó ember,
 
n.343
Összeadta őket szíves szerelemmel :
 
n.344
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
 
n.345
Végre átereszté nagy Meseországot.
 
  VI.  
 
 
n.346
Híre futamodék e szörnyü csodának
 
n.347
És fülébe jutott a szomszéd királynak ;
 
n.348
Őneki is beteg egyetlenegy lyánya,
 
n.349
A Jóka ördöge lévén nyavalyája.
 
n.350
Fogja hát a szomszéd, ír egy szép levelet,
 
n.351
Minek a sommája ilyenforma lehet :
 
 
 
n.352
»Kedves öcsém uram ! — Terhére ne essék,
 
n.353
Nem busítanám, de hajt a kénytelenség ;
 
n.354
Nagy bajom érkezett, nagy szomoruságom,
 
n.355
Aminél nagyobb nincs nekem e világon :
 
n.356
Kedves jó leánykám, egyetlen gyermekem,
 
n.357
Az ágyszalmát nyomja, halálos betegen.
 
n.358
Mindenféle orvos kifáradt mellőle,
 
n.359
Már kétségbeestem, igazán, felőle.
 
n.360
Különös, hogy épen aznap esett baja,
 
n.361
Mikor a hugomból ki-vált a nyavalya,
 
n.362
(Tartsa meg az Isten, szívesen kívánom,
 
n.363
Mert a hugomasszony kedves keresztlyányom.)
 
n.364
Még különösebb, hogy a kórság is olyan,
 
n.365
Mintha ereszkedvést jött vón’ ide onnan.
 
n.366
Nem is gyógyitja meg senki, — elláttam azt,
 
n.367
Ha csak egy kis időt kigyelmed nem szakaszt.
 
n.368
Nézze meg, jöjjön el, tegye rá a kezét :
 
n.369
Bizony az Uristen is megáldja ezért.
 
n.370
Lesz ebédje nálunk, zab, széna lovának ;
 
n.371
És ha felét kéri kis Meseországnak
 
n.372
Azt is od’adom . . . vagy akármibe kerűl :
 
n.373
Sőt meg is köszönöm szépen azonfelűl.
 
n.374
Minden jót kívánunk, mind közönségesen :
 
n.375
Köszönti kelmedet a szegény hitvesem,
 
n.376
Köszönti kelmedet a napamasszony is,
 
n.377
De még (bár eszén sincs) kedves leányom is.
 
n.378
Az öreg kanász is, meg a szolgáló is,
 
n.379
Meg, aki a háznál legalábbvaló is ;
 
n.380
Kelmedet magát is, az ipa-urát is,
 
n.381
A feleségét is, napaasszonyát is :
 
n.382
Szóval mindnyájokat, az egész cselédet :
 
n.383
Kívánunk szerencsét, sok jó egészséget.«
 
 
 
n.384
Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette,
 
n.385
És az egész dolgot hallatlanná tette,
 
n.386
Mert jól tudta, hogy már lejárt tudománya :
 
n.387
Nem gyógyul meg attól több király leánya.
 
n.388
A levél azonban, a sok követ, posta,
 
n.389
Egymást érte, egymás tyúkszemét taposta ;
 
n.390
Az egyik kizörget, a másik bezörget ;
 
n.391
A szomszéd előbb kér, de azután sürget,
 
n.392
Azután parancsol, azután fenyeget,
 
n.393
Azután küld rája pusztitó sereget.
 
n.394
És már a lakosok, nyúzva, sütve félig,
 
n.395
Szaladnak előre s a dolgot beszélik ;
 
n.396
És már égve minden határszéli falvak,
 
n.397
Látszottak az éjben megannyi hajnalnak.
 
n.398
Jóka is megszeppent, amidőn ezt látá,
 
n.399
Mert a katonáit mind haza bocsátá,
 
n.400
Kit csak egy hónapra, kit pedig kettőre,
 
n.401
Kit meg bizonytalan szabadság-időre.
 
n.402
Most, alig egy-kettő lézengvén utána,
 
n.403
Ily sok nép elébe annyival hogy állna?
 
 
 
n.404
Voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe’
 
n.405
Ipa, napa és a kedves felesége.
 
n.406
Ráestek, beszéltek, nógaták hogy menjen,
 
n.407
Orvosolja meg, hisz’ megteheti könnyen.
 
n.408
Jóka a világért sem meré mondani,
 
n.409
Hogy az ördöggel volt köze . . . vagy valami,
 
n.410
Hanem fogta magát, ráveté a fejét,
 
n.411
Megpróbálni megint orvosi erejét.
 
n.412
Ment — az ellenségtől fegyvernyugvást kére,
 
n.413
Megadá azt mindjárt annak a vezére, —
 
n.414
Ő pedig futott és nagy-lélekszakadva
 
n.415
Érkezett a szomszéd fejedelmi lakba.
 
n.416
Akkor is ott táncolt a szobaközépen,
 
n.417
Langauszt járt az ördög a leánnyal épen,
 
n.418
S hogy meglátta Jókát kérdi acsarkodva :
 
n.419
»Mit keressz itt? hol jársz? takarodj dolgodra !
 
n.420
Nem megmondtam-e, hogy többször aztán soha ? . . .
 
n.421
Az apád lelkének se’ megyek sehova !«
 
n.422
»Jaj« rebegi Jóka szörnyü léhhel-péhhel,
 
n.423
»Nem is azért jöttem, nem feledtem én el — —
 
n.424
De a feleségem mindjárt idebenn lesz,
 
n.425
Az elől futok én — jaj ! ha megcsip, megesz.«
 
n.426
»Messze van?« kérdé most szeppenve az ördög.
 
n.427
»Oh dehogy ! itt van már, a konyhába’ dörmög.«
 
n.428
S aló ! mintha ostor pattogna a hátán,
 
n.429
Megrugaszkodik és elnyargal a sátán,
 
n.430
Vissza sem néz addig, míg pokolba jutva,
 
n.431
El nem rejtezék egy kályhafűtő lyukba.
 
n.432
A kisasszony pedig nyert azonnal erőt
 
n.433
S egészségesebb lőn sokkal, mint azelőtt.
 
 
 
n.434
Jóka is megkapta jótéte jutalmát :
 
n.435
Od’adá a szomszéd fele-birodalmát,
 
n.436
S mindjárt a hüvösben ki is mentek reggel,
 
n.437
Kijegyzék a határt, hosszába, cövekkel.
 
n.438
Aztán a határra dombokat emelnek,
 
n.439
Fájdalmára néhány bámész sühedernek,
 
n.440
Kiket a helyszínén, a halomnak ormán,
 
n.441
Lefogtak erővel, kényszerités-formán,
 
n.442
S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig,
 
n.443
Az emlékezetet hátuljokra verik.
n
Jegyzet Szokás a népnél határdomb hányáskor, egy két pásztorfiút megvesszőzni, hogy vén korában annál inkább visszaemlékezzék a helyiségre.
A. J.
Arany János
 
  VII.  
 
 
n.444
Hát szegény Júditról mit beszél az írás?
 
n.445
Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás,
n
Jegyzet Csírás, a gabona, mit a szeszfőzők, vízzel öntözve, csírába hajtatnak.
A. J.
Arany János
 
n.446
Vagy pedig valami jószivű keresztyén
 
n.447
Kivoná a kutból, kötelet eresztvén?
 
n.448
Nem hallottam erről semmit is pletykában,
 
n.449
Hiába kerestem régi krónikákban ;
 
n.450
Maga Jóka (pedig jobban állt bőrébe’)
 
n.451
A fejét utána nem igen töré be ;
 
n.452
Nem is nagyon törte, nem is verte falba :
 
n.453
Híre sem hallatszott a király-udvarba’. —
 
n.454
E közben az órák s az apró minuták
 
n.455
Kergetősdit játszva egymást váltogaták ;
 
n.456
Telt, fogyott a hold is, — görbe uj sarlója
 
n.457
Majd hegyesen állt fel, majd pedig csurgóra ;
 
n.458
Tél tavasz, nyár és ősz egymást fölemészték :
 
n.459
Tél a gazdag ősznek gyümölcsit, gerézdét,
 
n.460
A tavasz leszopta jegeit a télnek,
 
n.461
Őt s virágit a nyár sütötte lepénynek,
 
n.462
Végre megkopasztá hives ősz a nyarat, —
 
n.463
Az előbbeniből semmi fel nem maradt.
 
n.464
Esztendő után igy esztendő lejára,
 
n.465
Uj év hurcolkodott a másik nyakára :
 
n.466
De napon és hóban, évben, esztendőben,
 
n.467
Boldog vala Jóka, húzamos időben.
 
 
 
n.468
Egyszer nagy-sokára, midőn nem is vélte,
 
n.469
Vagy heted magával jön az ördög érte,
 
n.470
Kik, körtilkapdosván, úgy elvivék őtet,
 
n.471
Hogy de még a lába sem érte a földet.
 
n.472
Hasztalan évickél, lármáz, sivalkodik,
 
n.473
Meg sem álltak véle a tüzes pokolig,
 
n.474
Ott aztán beveték egy vas kalitkába
 
n.475
S mellé —Júditot, hogy ne legyen magába’.
 
 
 
n.476
»Jaj« kiáltott Jóka, »odavagyok ! végem !
 
n.477
Hát nem elég volt-e már teveled égnem?
 
n.478
Itt is, a pokolban, jösz megint kínozni :
 
n.479
El se tud az ember békével kárhozni !
 
n.480
Te miattad égek . . . te vagy oka ennek,
 
n.481
Hogy oda nem mentem, hova mások mennek,
 
n.482
A jók és igazak, kik a más világba’
 
n.483
Ördöggel nem estek egy cimboraságba.
 
n.484
Jaj ! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen :
 
n.485
Térjünk el egymástól, édes feleségem !
 
n.486
Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz :
 
n.487
Hidd el, a pokol is mindjárt hűvösebb lesz.«
 
 
 
n.488
Nem tudom, mit felelt Júdit asszony néki ;
 
n.489
Elég a hozzá, hogy ő most is a régi :
 
n.490
Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak,
 
n.491
És ez mindig úgy lesz, mig össze nem szoknak.
 
 
 
n.492
Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám?
 
n.493
Akinek esze van, ezt se’ hiszi talán.
 
n.494
De bölcs tanulságot vehetni belőle, —
 
n.495
Mert az ember sosem tudhatja előre :
 
n.496
Hátha valamelyünk igazán úgy járna,
 
n.497
Mint a szegény Jóka s az ő életpárja !?