X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A hun trilóga töredékei

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei IV. kötet
Alcím: Keveháza. Buda halála. A hun trilógia töredékei.
Dátum: 1953
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 809000064148
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
History:
A töredékben maradt dolgozatok kézirata megvolt a költő hátrahagyott iratai közt. Ráírta: Hun monda, 1853. Legelső töredékek. A három dolgozat kéziratát a költő együtt tartotta; az ostromban mind elégett. Törlések, javítások nem voltak rajtok; tisztába írta. Fennmaradt a legelső kezdetből három sor. Tanítványainak sikerült néha a költő papírkosarából egy-egy eldobott cédulát megszerezni és eltenni. Ilyenről közölte Benkó Imre ezt a három sort: (Arany János tanársága Nagykőrösön, 183. l.) Csaba királyfiról mondok új éneket, Attila fiáról egyszerü verseket, Hogyan vitte vissza amaz őshazába.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany László közölte a HV-ben; másodszor Voinovich G. A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924. Mindegyik kiadásból hiányzik egy lap, ezt a lapot Voinovich Arany János életrajza közölte, hasonmásban, a II. kötetben; a második dolgozat III. részének első énekébe való, a 25-65. sorok más fogalmazása.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:
 
  MÁSODIK ÉNEK.  
  A menyasszony ébredése.
n
Jegyzet Mikolt nevét említette az első dolgozat I. én. 202. s. Az éjtszaka történetét s Mikolt ébredését
Kézai
Kézai Simon
egész fejezetben írja le.
 
 
 
n.1
Egynémi, vad sikoltás hangzott hajnal felé,
 
n.2
A boltok néma csendjét háromszor átszelé,
 
n.3
Mint éji bús madárhang, mely vészt s halált rikolt,
 
n.4
Midőn a szörnyü tettre fölérze szép Mikolt.
n
Jegyzet
Kézai
Kézai Simon
nál Micolt, a Budai Krón. Micolcha, Oláh Miklósnál Mykoltha. Budai Krón. 28.1. »Filia Regis Bractanorum«. — »Attila in Italiam profectus aut inde redux, sibi desponsare poterat.« (U. o. jegyz.)
 
 
 
n.5
Hallá ezt künn az őrség riadó csapata,
 
n.6
Nyilallásként ez a hír a főkhöz elhata ;
 
n.7
Meghallá a kerek föld s az ég, a nagy, örök,
 
n.8
Hogy Átila király már csak hitvány földi rög.
 
 
 
n.9
Mert a világ négy sarka megrázkodott belé,
 
n.10
A csillagok ijedten futkostak lefelé,
 
n.11
A szolganépek arcán halálszin látható,
 
n.12
S a hun szivek keserve — az nem kimondható!
 
 
 
n.13
Legottan, hogy először támadt a riadás,
 
n.14
Zoárd nagy húnvezérhez röpűle híradás,
 
n.15
Bulcsú, Zoárd, a táltos, a kádár megjelent,
 
n.16
Fáklyával e négy fő hun a palotába ment.
 
 
 
n.17
Vérében a királyt ők az ágyon ott lelék,
 
n.18
A földön is aluttvér tóval sötételék ;
 
n.19
Döbbenve a négy fő hun az ajtóban megállt,
 
n.20
Elgondolhatta bezzeg : csak ember volt tehát!
 
 
 
n.21
A hölgy fel sem tekinte, zokogva sírt külön,
 
n.22
Remegvén gyönge teste, mint harmat a füvön ;
 
n.23
Nem tűrheté ezt Bulcsu, kivonta pallosát,
 
n.24
Emelte a királyné fejére nagy vasát.
 
 
 
n.25
De visszarántva Zoárd: »megállj, embertelen!
 
n.26
Megállj — kiált — ez asszony, nem látod? bűntelen !«
 
n.27
Hogy, mint esett? előbb is akarják hallani,
 
n.28
S Mikolta bátorodván, így kezde szólani :
 
 
 
n.29
»Hogy mint esett — zokogta — azt tudnom kellene,
 
n.30
Én voltam a teremben, és senki más, vele ;
 
n.31
De mély álomba estem, semmit se mondhatok :
 
n.32
Oh, öljetek meg engem! a vétkes én vagyok.
 
 
 
n.33
Csak azt tudom, hogy egyszer nyöszörgés hallatik,
 
n.34
Az én uram — gyanítám — rossz álmot alhatik :
 
n.35
Felköltsem-é? — kinyújtom és vérbe hal kezem,
 
n.36
Így volt. Egyébre aztán nem is emlékezem.
 
 
 
n.37
Miér' kellett az éjjel álomba esnem így!
 
n.38
Mindég oly ébren szoktam szunyadni és nem így :
 
n.39
Testvéreim között a tenger zöld szigetén,
n
Jegyzet Bractát Podhraczky a Budai Krónika jegyzetben (29. 1) — Pliniusra hivatkozva — Illyria szigetének tartja az Adriai-tengerben.
 
n.40
Király atyám lakában, legébrebb voltam én.
 
 
 
n.41
Hárman valánk testvérek, én, Mirha és Lele,
 
n.42
Mi hárman egy terembe szoktunk fekünni le,
 
n.43
Fekünni, de az álom sokáig elkerült :
 
n.44
Jaj is volt a leánynak, ki tán elszenderűlt!
 
 
 
n.45
Hányszor megloptuk ágyán a szunyadó Lelét,
 
n.46
Csiklandva pávatollal arcát, vagy kebelét?
 
n.47
Minő játszás, nevetség támadt köztünk ezen!
 
n.48
Éjfél után ha ért ránk álom, nagy nehezen.
 
 
 
n.49
De én nem látom őket, édes testvérimet,
 
n.50
Többé velök nevetnem, játszódva, nem lehet ;
 
n.51
Azt kérdenék: Mikolta, hát férjed hol vagyon?
 
n.52
Szegény, miér' aludtál mellette oly nagyon?
 
 
 
n.53
Kinek lennél, Mikolta, e földön már neje?
 
n.54
Miféle gyászt viselnél, Átilla özvegye? —
 
n.55
És e beszéd úgy fájna, úgy fájna majd, tudom :
 
n.56
Jobb nékem is urammal elmenni egy uton!
 
 
 
n.57
Csupán e tiszteséget kérem ma tőletek,
 
n.58
Hogy, bár méltó vagyok rá, most meg ne öljetek,
 
n.59
Hogy Etelét kisérnem önként szabad legyen,
 
n.60
Mint hű özvegy, ki önként ura után megyen.«
 
 
 
n.61
De Bulcsu, meghajolván a gyenge nő fölé :
 
n.62
»Isten az éjet — úgy mond — álomra rendelé :
 
n.63
Nem vagy bünös, királyné — világos ez nekem —;
 
n.64
Ártatlan vagy, galambom ; ne reszkess, gyermekem!
 
 
 
n.65
Kár volna még halálra elszánni tenmagad',
 
n.66
Virágjában letörni szép ifjuságodat,
 
n.67
Fehér öled feldulni, mely még nem volt anya,
 
n.68
Melyért még sok szerelmes ifjú sohajtana.
 
 
 
n.69
Ámde, ha véred hull is Etel király felett,
 
n.70
Annál ugyan e földön nem ér szebb tisztelet :
 
n.71
Neveddel a világot betöltőd, mint egy hős ;
 
n.72
Örül, mikor dalában említ, a hegedős.
 
 
 
n.73
Rövid az út, királyné, mely visz uradhoz át :
 
n.74
Rövid nap serlegébe töltesz kámot, bozát,
 
n.75
Midőn szilaj csatáktól, vadászattól pihen,
 
n.76
Te, lábához simulva, szolgálod őt hiven.«
 
 
 
n.77
Igy monda Bulcsu. Erre Mikolta nem felelt,
 
n.78
Könyhullató szemében mosolygás fénye kelt,
 
n.79
Nyujtotta gyenge karját a fő táltos felé,
 
n.80
Magát az áldozatra örvendve szentelé.
 
 
 
n.81
És Torda elvezetvén a szép királyi nőt,
 
n.82
Liliom szín fehérbe felöltöztette őt,
 
n.83
S elrejté, hogy ne lássa halandó vizsga szem,
 
n.84
Míg majd a nagy királynak temetése leszen.