A terv nem hagyta nyugodni. 1855.
januárjában némi önbizalommal ad hírt róla
Tompá
nak: »Van … az én fiókomban valami, amit
néha-néha előveszek s egv-egy vonást szeretettel rántok rajta … Csak még ezt az egyet,
aztán … ’hadd jöjjön az este'« (Mátyás dalünnepe, 3.
vsz.-ából.) 1855. júliusában csakugyan
előveszi; fel volt jegyezve a kéziraton. Felújítja tanulmányait. A gimnázium
könyvtárából kiveszi a Revue des Deux Mondes
1855. évi füzeteit, Tompa Mihály
Thierry
könyvét is, (
Huszár György: A. J. könyvei.
1913. 549.1.) de Thierry Amadé
Thierry
széles előadásából mellőzi a sok
idegen személyt, akik az I. dolgozat első énekét megtöltötték, csak Krimhild és Detre
marad meg ; elhagyja a külföldi helyi mondák emlegetését is. Jobban a magyar krónikákhoz
fordul. Iskolai irodalomtörténetében azt tanította, hogy a magyar krónikák a hunok
»dolgait« sok helyen a külföldi íróktól egészen eltérőleg adják elő s ez által
elárulják, hogy részint a néphagyományból vétettek. Éppen ezt kereste. Thierry Amadé
Gyulai
figyelmeztette Gyulai Pál
Ipolyi
Magyar Mythológiájára (megj. 1854.) ; »teméntelen adat van benne, roppant szorgalom gyümölcse.
Úgy hiszem, époszod dolgozásánál te is használhatnád«. (1854. szept. 6.) Ipolyi Arnold
Arany
hamar meghozatja ; 1854. szept. 25. azt írja Arany János
Gyulai
nak : »A Magyar Mythologiát,
drágasága dacára, meghozattam. Igen érdekes, jó könyv, sok hasznát lehetne venni, ha
volna kinek. Pár év óta várok rá, s most, midőn itt van, mi haszna ? Az egész vakáción
át egy betűt sem dolgoztam.«
Gyulai Pál
Tompá
nak is: »Ez jó könyv« (1854. szept. 27.). Sokat forgatja; a
bekötési tábla belső fehér lapjára kijegyez mindent, ami tárgyára vonatkozik:
»Vissza Attila — 75. 1. ; Etele és Leó, — u. o.;
Csaba íre — 77., 160., 253. ; Halottak harca — 77. ;
Csiglamező, Székelyek — 77. ; Turul — 72., 78., 80., 87.
Csodaszarvas — 13., 147., 241. ; Csaba testamentoma — 13.,
160. ; A nőrablás — 71. ; Cataloni remete — 76. ;
Keveháza — 152. ; Isten kardja — 154. ; Csaba
mezeje — 160. ; Táltosok jóstehetsége — 447. ; Isten
personificatiója — 12. ; Világfája — 326.«
Tompa Mihály
1855-ben
Nagykőrösre ment tanárnak Szabó Károly, aki számos helyreigazítást közölt
Thierry
művéhez, az
Uj
Magyar Múzeum
1858. évi folyamában (496—507.,
562—575. 1.), melyeket a könyv lefordításánál is felhasznált (1865) ; később az Attila-mondákat is
lefordította. Vele sokat beszélhetett érdeklődésük közös tárgyáról.
Thierry Amadé
Szélesebben tárultak ki előtte a hun mondák, jobban beleélte magát tárgyába. Attila nem
maradhat tétlen alak a hun mondában, sem pusztán idegen ármány áldozata. Benne testesül
meg népének nagysága, holtából következik pusztulása. A költő újra kezdte az egészet,
messzebbről. Részletes tervvázlatot állított össze, meg énekekre tagolt alaprajzot. A
kettő nem egészen egyezik egymással, sem a kidolgozott rész velö
k. Az új
kidolgozás az első énekkel ott kezdődik : »Buda király megosztja öccsével az
uralkodást.«
Kézai
nál Etele adja Buda
országlása alá a Tiszától a Donig terjedő országot. Attilát, külföldi krónikák nyomán,
Kézai Simon
Thierry
írta öcsnek: puiné de
Bléda ; illett ez a költő tervébe : keleti uralkodók az idősebb fivért szokták eltenni
az útból. — A II. énekben évek multán Buda egy álmából sarjad vetélkedésö
k.
Viszályukról hallgatnak a külföldi krónikák, Thierry Amadé
Kézai
nak is alig van róla egy-két szava ; ezt veszi a költő Buda halálához jeligének : »Testvérét Budát tulajdon kezével
megölte, mert uralkodásával átlépte a megállapított határokat.« Az alaprajz nem említi
Buda álmát, Detréről nevezi a II. éneket. Az első rész II—IV. éneke, címö
k
szerint, a krónikák száraz adatain épül (Anonymus,
Kézai Simon
Kézai
) : Buda várost épít, magáról
nevezteti, ezen Etele haragra gyúl, — ebből következik Buda halála. — Erre az első
részre az alaprajzban hat ének jut, a másodikra öt, a harmadik részre, Csaba
történetére, tíz.
Kézai Simon
A második rész a terv szerint Csaba születésének megjövendölésével indult volna, népmesei
módon : a jóslat Attilának olyan fiáról szól, akit még nem ismer ; s rögtön hozzák Csaba
születésének hírét. (A még nem ösmert
fiú számos népmesében előfordul, pl .
Arany L.
gyűjt. Ráadó és Anyicska;
Arany László
Erdélyi
: Népdalok és mondák, III.
219.) A cselekvény Attila nyugati hadjáratai alatt történnék, itthon : Csaba
növekedése, a királynék vetélkedése fiaik és nemzetségeik miatt, lett volna a tárgya. A
versengést Krimhild a Nibelung-énekből hozta magával. (E dolgozatnak versmértéke is
Nibelung-strófa.) Az egész résznek címe : Rika és Ildikó ;
később a költő Rika nevét kitörölte a címből, mert a nagyobb szerep Ildikóé.
Erdélyi János
A királynék versengése odáig megy, hogy Rika »áldozata lesz«, s emiatt Ildikó »elűzetik«.
Ez a sértődés adja kezébe a gyilkot a III. részben. (I. én., 25.
sor. ) — A költő
képzeletében az időben messze eső tervek szorosan össze voltak szőve. A Nibelung-énekből
maradt meg az a mozzanat is, melyet Arany előbb hibáztatott, hogy Krimhild Attila által
akarja megtorolni gyászát a Nibelungokon. (I. én. 75. sor.)
Ildikó nevét a Budai krónika 30. lapján egy jegyzetben találta : »Criemhild, alias
Hildich, Jornando et Prisco Rhetore Ildicon.«
Ipolyi
könyvében a 158. 1. szélén Ipolyi Arnold
Arany
így vezeti le : Hilde, Hildicó, Ildico. A név a
magyar krónikákban Kremheld, Kremhild, Kézainál Crumhelt. A hangeltérésekből arra
következtettek, hogy neve élt a magyar nép ajkán. (
Bleyer Jakab: Századok, 1905, 872. 1.) 1380-ban oklevél említi »Kremheld
ferdejét«.
Tholt Titus : Az Óbudai Fehévegyháza és Árpád sírja.. — Arch. Ért., Új folyam, XLII. — Podhraczky Kézai-kiadásában Kelenföldnek Creenfeld elnevezését
is Krimhild nevéből származtatja.)
Arany János
A közbülső rész terve még laza, később sem telik meg. Epizód-énekek növelnék (ilyennek
lehetett szánva a Két éles kard c. ballada-töredék).
A költőt szemlátomást a Csabáról szóló harmadik rész vonzza. Ebből készült el a legtöbb :
négy ének egymásutáni rendben s teljesen kiérlelt alakban. Az egész dolgozaton a monda
szelleme érzik. Már az első részben, Buda álmában, a csodaszarvas regéje, a harmadik
részben, Attila lakodalma előtt, a jósjelek, a harmadik énekben ismét ; a negyedik ének
szintén az ősidőkbe illő.
A második dolgozat terve már az egész hun mondát fölveszi. Az események elmondása helyett
maguk az események folynak szemünk előtt ; a mellékesebb személyek meg vannak válogatva,
számuk apad ; Detre ármánya hátrább szorul, a főalakok maguk állanak szemben
egymással.