A hun trilóga töredékei

Bibliográfiai adatok

A hun trilóga töredékei

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei IV. kötet

Alcím: Keveháza. Buda halála. A hun trilógia töredékei.

Dátum: 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 809000064148

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A töredékben maradt dolgozatok kézirata megvolt a költő hátrahagyott iratai közt. Ráírta: Hun monda, 1853. Legelső töredékek. A három dolgozat kéziratát a költő együtt tartotta; az ostromban mind elégett. Törlések, javítások nem voltak rajtok; tisztába írta. Fennmaradt a legelső kezdetből három sor. Tanítványainak sikerült néha a költő papírkosarából egy-egy eldobott cédulát megszerezni és eltenni. Ilyenről közölte Benkó Imre ezt a három sort: (Arany János tanársága Nagykőrösön, 183. l.) Csaba királyfiról mondok új éneket, Attila fiáról egyszerü verseket, Hogyan vitte vissza amaz őshazába.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany László közölte a HV-ben; másodszor Voinovich G. A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924. Mindegyik kiadásból hiányzik egy lap, ezt a lapot Voinovich Arany János életrajza közölte, hasonmásban, a II. kötetben; a második dolgozat III. részének első énekébe való, a 25-65. sorok más fogalmazása.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A CSABA-TRILÓGIA HARMADIK RESZÉBŐL.

ELSŐ ÉNEK

Átilla meghal.

n.1

A mult idők homályán megszólal egy rege,

n.2

Átilla veszedelmét siratja éneke :

n.3

A végzetes menyekzőt, a bosszuló fiat :

n.4

Egész nemzet bukását ez egy halál miatt.

n.5

Lám mert, hogy Etelének hív nője meghala,

n.6

Öt évig Ildikóhoz be nem megyen vala,

n.7

Öt évig a szerelmet nem ösmeré szive,

n.8

Gyászolván Ríka asszonyt, kit Isten elveve.

n.9

Szerette Ríka asszonyt, önön szép s jó magát,

n.10

Szerette méhgyümölcsét, a szöghajú Csabát,

n.11

Dacára Ildikónak az asszonyt kegyelé,

n.12

Magasztalván, fiáért, minden hölgyek fölé.

n.13

Tudnillik, a jövendő előtte nem titok,

n.14

Kimondva rá a jóslat : »Etele bukni fog,

Jegyzet Így az első dolgozat I. én. 181—184. s. is.

n.15

De majd országa romját megépíti Csaba.«

n.16

Fiát ezér', anyostul, szerette az apa.

n.17

Hogy aztán szíve többé nem horda régi gyászt,

n.18

Egy szép királyi szűzzel inneple újra nászt :

n.19

Mikoltának nevezték. Állott a vígalom :

n.20

Hej! nem volt a világon több ily lakodalom.

n.21

Huszonnégy koronás fej, kiket megbuktatott,

n.22

Tőn az napon körűle fényes szolgálatot :

n.23

Ősz Detre is azok közt, Hildebrand, Alarik,

n.24

Valamér, Odoáker, Edekon, Ardarik.

n.25

Jelen volt a királyné, elűzött Ildikó,

n.26

(Krimhilda volna máskép, de tetszősb így a szó) ;

n.27

Hozzá Etelnek nyájas hivó parancsa ment,

n.28

Azér, mind udvarostul, a nászra megjelent.

n.29

Kétszáz nemes leányból állt a kisérete,

n.30

Fejdelmi vér a legtöbb, királyok nemzete ;

n.31

De háromszázat, ékűl nyert a szép új ara,

n.32

Ríkának ugyanannyi volt egykor udvara.

n.33

Ott vígan összegyűltek a húnok főbbjei,

n.34

Átilla csarnokában, fiai, hölgyei ;

n.35

Sok rendbeli követség, sok fejedelmi túsz,

n.36

Kiktől magas Etel vár gyöngyben s aranyban úsz.

n.37

Künn a tábor, hadankint, megűli a gyepet,

n.38

Lakván, egész országúl, menyekzős ünnepet ;

n.39

Mint a Tisza virága, a nép oly számtalan,

n.40

S mintha csak egy nap élne, oly széles kedve van.

n.41

Délig csatát színlének, kegyetlen harcokat,

n.42

Mint álom újrajátszik ímetti dolgokat ;

n.43

Evés, ivás, dal és tánc, nagy állt be délután

n.44

Kivűl a sátorokban s a száztornyú Budán.

n.45

Harminc nap a menyekző fog ott eltartani,

n.46

Harmincat a herész is utána toldani,

n.47

Harmicat a kárlátó : kilencven napra megy :

n.48

— Ki mondta volna reggel, hogy nem lesz több, csak [egy! —

n.49

Hiába küldte Isten csodás intő jelét,

n.50

Vakság lepé meg az nap királyi Etelét ;

n.51

Tompult örömnek adta szivét; se lát, se hall :

n.52

Mint legvakabb a hőség, midőn gyűl a vihar.

n.53

Hiába hogy ledobbant Turul tátos lova,

n.54

Nevetve szólt a hírre: »soha bizony! soha!«

n.55

Mint feljövő nap, fordult a vígadók felé,

n.56

Arany kelyhét mosolygó ajkához emelé.

n.57

Éjfél után, hogy eljött az álom ideje,

n.58

Benső lakába indult Átilla és neje ;

n.59

Megbotlott a küszöbben a hölgy, és megpihent :

n.60

Akkor sem vette észre Átilla, mit jelent.

Jegyzet 53-60. sor : A baljós előjelek

Thierry

Thierry Amadé

nél. — Attila mondák. — Ford. Szabó Károly. 136. 1.

n.61

Már csendes álom őrzé az élők nemzetét,

n.62

Kimérte a halandók gyérebb lehelletét ;

n.63

Vígságban eltörődve a húnok gyermeki,

n.64

Budán és a mezőben aludt immár kiki.

n.65

De Ildikó nem alvék, nem ő csupán maga,

n.66

Kemény volt egyes ágya, szép bársony pamlaga,

n.67

Kést döföl a szivébe halálos sérelem,

n.68

A régi bosszu hamvát felszítja fris jelen.

n.69

Eszébe jut hazája, távol Burgundia,

n.70

Eszébe férje Szigfríd Szigmund dicső fia,

n.71

Kit bátyjai (a gyávák!) elárultak gazúl,

n.72

Kiért, hogy bosszut álljon, megvált onnan hazúl.

n.73

Másodszor Attilának kezét hogyan adá,

n.74

Mivel Szigfríd halálát így megtorolhatá ;

n.75

Meg is torolta szörnyen : nagy volt Budán a baj :

n.76

Testvéri ott veszének, s a nibelungi faj.

Jegyzet 73-76. sor : Itt Krimhild úgy szól, mintha bosszúját már Attila életében véghez vitte volna. Első dolg. II. én. 175—194. s. Buda halála, IX. én. 189—204. s.

n.77

Eszébe jut hatalma, mely eleinte volt,

n.78

Amig Átilla kedve Ríkához nem hajolt ;

n.79

Eszébe Aladár is, kegyből-esett fia,

n.80

Kinek majdan Csabát kell, öccsét, szolgálnia.

n.81

Vevé első urának szekrényből fegyverit,

n.82

Csókolja, mintha bennök ott volna Szigferid ;

n.83

Mért is dobá nevét el? s nem halt meg özvegyen?

n.84

Azért, hogy Etelének szolgálója legyen? …

n.85

Elhunyt férjét ohajtva midőn így rakogat,

n.86

Kezibe, most először, a ködsüveg akad ;

n.87

Szigfríd viselte hajdan, s ha ebbe öltözött,

n.88

Látatlanul jön és megy vala, ezrek között.

n.89

Egy gondolat! . . . . fejére a süveget teszi,

n.90

Látatlanul a csarnok felé utját veszi,

n.91

S megcsalva könnyü lépte, hol átsuhan, az őrt,

n.92

A félvilág urának merít szivébe tőrt.

Jegyzet Krimhildet, akit régebben már Rika miatt is száműztek, (II. dolg., II. rész terve), az új nász háborítja fel annyira, hogy Attilát meggyilkolja.

Kézai

Kézai Simon

nál mértéktelen ital és a szerelem gyönyörei után orrvérzés fojtotta meg. Az Attila halálához közelkorú Edda énekében Gudrun férjének gyilkosa. (Atlakvidha. XVII. — A verses Edda, ford. Szász Béla.) A germán mondában Gudrun alakja helyébe a burgund királyi ház pusztulása után Krimhild burgundi királylány neve és alakja lépett. A monda ráruházta Gudrun szerepét. Gyilkosságát

Arany

Arany János

a Krimhild-csatából visszafelé következtette. A ködsüveg (Tamkappe) a Nibelungok kincséből való; Sigfried magával vitte Albrik törpétől. (XIX. kaland.) Debreceni Márton Kióvi csatájában (1854) is felesége kezétől hal meg Attila ;

Debreceni

Debreceni Márton

könyvét

Arany

Arany János

kivette az iskola könyvtárából 1856-ban ( IK. 1913. 549. 1.), de Krimhild készsége már az első dolgozatban (1853) megvolt. ( Grexa. IK. 1907., 155. és 488. 1.)