A hun trilóga töredékei

Bibliográfiai adatok

A hun trilóga töredékei

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei IV. kötet

Alcím: Keveháza. Buda halála. A hun trilógia töredékei.

Dátum: 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 809000064148

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A töredékben maradt dolgozatok kézirata megvolt a költő hátrahagyott iratai közt. Ráírta: Hun monda, 1853. Legelső töredékek. A három dolgozat kéziratát a költő együtt tartotta; az ostromban mind elégett. Törlések, javítások nem voltak rajtok; tisztába írta. Fennmaradt a legelső kezdetből három sor. Tanítványainak sikerült néha a költő papírkosarából egy-egy eldobott cédulát megszerezni és eltenni. Ilyenről közölte Benkó Imre ezt a három sort: (Arany János tanársága Nagykőrösön, 183. l.) Csaba királyfiról mondok új éneket, Attila fiáról egyszerü verseket, Hogyan vitte vissza amaz őshazába.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany László közölte a HV-ben; másodszor Voinovich G. A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924. Mindegyik kiadásból hiányzik egy lap, ezt a lapot Voinovich Arany János életrajza közölte, hasonmásban, a II. kötetben; a második dolgozat III. részének első énekébe való, a 25-65. sorok más fogalmazása.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

MÁSODIK ÉNEK

Krimhilde.

n.1

Fordula hát egyet vas-homloku Detre,

n.2

Neki lévén az nap gondja őrizetre,

n.3

Megszemlélte kivűl a jeles őrhadat,

n.4

Mely ott táboroza színes sátrak alatt.

n.5

És ha vészén észre csak egy szálnyi hibát,

n.6

Megdorgálja, bizony, bárki apja-fiát,

n.7

Legyen tiszt, közember, idegen, vagy szittya :

n.8

Kemény feddő szóval a porig leszidja.

n.9

Onnan pedig indúl a kapun befelé,

n.10

Melynek két bálványa egymást úgy ölelé,

n.11

Mint ha két hegyi bük lombos tetejével,

n.12

Össze lenne fonva bokrétás fejével.

n.13

Önegész udvarán vitte végig útja,

n.14

Hol e fő személynek márvány fürdő-kútja,

Jegyzet Priszkosz után.

n.15

Díszes faragványú sátorai állnak ;

n.16

Nincs különb lakhelye csupán a királynak.

n.17

Mert a főfő kunok udvarai görbe

n.18

Rácsozattal veszik a királyét körbe,

n.19

S ettől amazokat tér-mező választja,

n.20

Melyen kettő ággal foly körül a Zagyva.

n.21

Túl pedig e rónán, Zagyva szigetében,

n.22

A királyi palánk emelkedik szépen,

n.23

Sűrü tornyozattal, recésen faragva,

n.24

Ezerféle színű fából összerakva.

n.25

Itt legel a ménes, a szép anya-kancák,

n.26

Remekbe azokat szűlte egy-egy ország ;

n.27

Partra jön a csikó, látja magát vízben ;

n.28

Megriadva fut, fut — s így tesz gyakor izben.

n.29

Kétfelől az úton, kétfelől a hidon,

n.30

Sátrak lengedeznek puha zöld pázsiton,

n.31

Messzünnét sereglő követek számára,

n.32

Kik ott ácsorognak, Etelére várva.

n.33

De a kapu előtt, mely a várba viszen,

n.34

Síma gyepes földön, túl a folyó vizen,

n.35

Csaba és Aladár, királyi leventék,

n.36

Fegyverforgatásban erejök' nevelték.

n.37

Számos ifjú van ott, idegen és szittya,

n.38

Egy korosabb őket vezérli, tanítja,

n.39

Vitéz Odoaker, fia Edekónak,

n.40

Lehetne röviden nevezni Odónak.

n.41

Nyilazás, lovaglás, kopj a, dárda vetés,

n.42

Van ezer mulatság, hősi vetélkedés ;

n.43

Erejét az ifju nem szokta sajnálni :

n.44

Buja fű még jobban nő, ha megkaszálni.

n.45

S támada nevetség az Oresztesz fián,

n.46

Időnap előtti kövér hasa mián,

n.47

Melyért Odoáker fogta koplalóra,

n.48

Amíg hogy fel nem bír pattanni a lóra.

n.49

Most ugyan felmászott, valami nehezen,

n.50

Volt is tréfa elég, volt is kacaj ezen ;

n.51

Bokros lova lábát megcsapkodta Odó,

n.52

És monda kajánul : hadd lám, milyen futó !

n.53

Farkához rugott az, szűk volt neki a rét,

n.54

A lovag elhányta ostorát, fegyverét,

n.55

Kantár helyett öllel fogódzott nyakába,

n.56

Potrohát szegénynek gyötri gombos kápa.

n.57

Aztán ríni kezde, vastag férfi hangon,

n.58

Keresé a kengyelt lábbal a cafrangon,

n.59

Vérzi a ló hasát lógó sarkantyúja,

n.60

Melybe anekül is hét ördög van bújva.

n.61

Mígnem egyszer a ló, Zagyva folyam mellett,

n.62

Lerázta nyakából az unalmas terhet ;

n.63

Legördült a vízbe (nagyobb volt a sárja) :

n.64

Így lovaglott Róma leendő császárja.

Jegyzet 45—64. sor : Oresztesz fia, a későbbi Romulus Augustulus császár.

n.65

Mindnyájan nevették ; hanem a bölcs Detre

n.66

Szerzőjét e csínynak komolyan megfeddte ;

n.67

Azután gyönyörrel a többi játékot :

n.68

Csaba, Odó harcát soká nézte még ott.

n.69

Aladár azonban állt egymaga félre,

n.70

Míg Odót izzasztá ifiabb testvére ;

n.71

Odamene a szász, megfogá a kezét,

n.72

S mutatóujját így kisérte a beszéd :

n.73

»Én lehettem ollyan, gyermek-ember lévén,

n.74

Apáid hónában, kincses Rajna szélén,

n.75

Hol anyád ösének állt királyi széke,

n.76

Fiatal koromban ott valék, vendége.

n.77

Akkor voltam ollyan, mint jelenleg Csaba :

n.78

Kardom egy ifjú csert könnyen kettészaba ; —

n.79

De azóta sok víz folyt le már előttem :

n.80

Fölfelé is, meg haj ! lefelé is nőttem«.

n.81

Aladár a kezét halkan visszavonta,

n.82

Detre beszédére ő semmit se monda,

n.83

Távolabb huzódott négy vagy öt lépéssel,

n.84

S nézte a játékot, mint előbb kevéssel.

n.85

Csaba pedig aztán lováról leszálla,

n.86

S odavezeté azt, ahol Detre álla ;

n.87

Bal karját keresztül vette a ló nyakán,

n.88

Szép sörénye alatt kézzel tapogatván.

n.89

Egyszersmind a jobbot nyujtotta Detrének ;

n.90

Az öreg, az ifjú összenevetének !

n.91

Pej lován, Odó is hamar előterme,

n.92

Tette magát szörnyen, mintha neheztelne.

n.93

»Ezt ugyan — kiálta — fejemre tanítám !

n.94

Mert, ha nem vigyázok, a földre terít ám ;

n.95

Illik az, így bánni köszönet dijába?

n.96

No csak, jótétedért ne várj jót, hiába !«

n.97

Így kötődött az, hogy nevessenek rajta,

n.98

Hanem Csaba egyet jó nagyot sohajta :

n.99

»Könnyű nekem — úgymond — itthon vitézkedni,

n.100

Fecske paripámon a szelet kergetni.

n.101

Esztendeje múlt el, nem is egy, de három,

n.102

Mióta Etelét, az atyámat, várom,

n.103

Hogy csatába vigyen, amikép igérte ;

n.104

Visszajön, azt mondá, nyolc vagy kilenc hétre.

n.105

S ím ! negyedszer nyilt ki a szép új esztendő,

n.106

Négyszer jött a gólya elébb haza, mint ő ;

n.107

Ki tudja, mikor fog ismét hadba kelni !

n.108

Mert méltán pihen az, aki megérdemli.«

n.109

Sohse búsulj, szolgám !« monda neki Detre,

n.110

»Nem fog atyád űlni puha kerevetre !

n.111

Visszafordul ismét, Honória végett,

Jegyzet Attila a császárral, kivel sűrű izenetváltásban volt, egyenrangú akart lenni. Húgát követelte III. Valentinianustól, mint a mesében : a fele birodalommal. ( Váczy Péter: A hunok Európában. — Attila és hunjai c. kötetben. , Szerk. Németh Gyula, 131. 1.) Más mendemonda szerint Honoria küldött volna egy gyűrűt Attilának, hogy öt bátyja hatalmából — aki apácamódra elzárva tartotta — kiszabadítsa.

Kézai

Kézai Simon

nál (I. 4. fej. 6.) Honoria a Csaba anyja.

n.112

Hogy kivíja karddal a szép feleséget.

n.113

Mert a testvérhúga római császárnak

n.114

Gyűrüjét küldötte Etele királynak ;

n.115

Gyűrüjét, szerelmét, szíve gerjedelmét,

n.116

Férjeűl ohajtván hunok fejedelmét.

n.117

Aztán meg is kérte a lányt feleségűl,

n.118

(Csaba ezt nem hallá arcpirulás nélkűl),

n.119

S egybe pedig kérte a nagy ország felét :

n.120

Megilleti ennyi hozomány Etelét.

n.121

Nem adá a császár ; tudom megsiratja,

n.122

Lesz a gyászruhának kelete, divatja,

n.123

Sok szűz marad otthon ez egy mátka végett, —

n.124

Akkor, a násznéppel, elvisz atyád téged.

n.125

Akkor válik el, hogy Csaba már nem gyermek,

n.126

Sőt beillik harcon embernyi embernek :

n.127

Apja pedig aztán az első leánnyal,

n.128

Megajándékozza gyönge Delilánnal,«

n.129

Alig ejté az ki szép Delilán nevet :

n.130

Paripára pattan Csaba, mint egy evet ;

n.131

Lova lódul könnyen, sarkalá, hogy menjen :

n.132

Az öreg embertől szégyenlette szörnyen.

n.133

Ha valaki már most nem is tudja talán,

n.134

Megmondom ki volt a szűzi szép Delilán :

n.135

Nagy király leánya, káspi tengeren túl,

n.136

Honnan reggelente a nap utnak indúl.

n.137

Ott lakott egy néptörzs, a neve korozmán,

Jegyzet A korozmán törzsről 1. Buda Halála.

n.138

(Körülbelől annyi, mint török vagy ozmán),

n.139

A király e népnek volt hatalmas kánja :

n.140

A leány e kánnak szerelmes leánya.

n.141

Onnan hozta egykor Etele Csabának,

n.142

Megszerette a lányt kedves kis fiának,

n.143

Ríka sátorában szépen fölnevelte,

n.144

Ríka után gondját viseli Krimhilde.

n.145

S az összekelésből már nem múlna semmi,

n.146

De Csabának, harcon, próbát kell még tenni ;

n.147

Akkor ölelheti gyenge testét lánynak :

n.148

Ez volt a szokása szittyai pogánynak.

n.149

Detre pedig, a szász, ment, fel az udvarba,

Jegyzet (L. : Keveháza jegyzetét és itt az I. éneket.) Detrét az Edda is egyetértésben mutatja Gudrunnal. (III. Gudrun ének.) A Nibelung-énekben kétszínű : Attilával Tulnáig elébe megy a Cesimomál várakozó Krimhildnek (Nibelungének, XXI.—XXII. kaland), de a burgund vitézeket meginti, le ne tegyék fegyvereiket Attila udvarában (XXVIII.). Krimhildet kimenti az öldöklésből (XXXIII.), de végül ő kötözi meg Hagent és Gunther királyt, hogy kiszolgáltassa Krimhild bosszújának. — Csaba királyfi utolsó tervvázlatában is Krimhild az ő tanácsára és segítségével öldösteti le vendégeit.

Arany

Arany János

egy vonással enyhíti jellemét: a gótok szabadulásáért cselekszik. — A magyar mondabeli Detréről

Thierry

Thierry Amadé

nem tud. Beállítása

Arany

Arany János

nál Négyesy szemében ’Vid szerepének mintájára történt', de felsőbbrendű érdekből »szövi cseleit«. (Árpádkori motivumok a Buda Halálában. — Philol. dolg. a magyar-német érintkezésekről.)

n.150

Krimhild asszonysághoz, a derék sátorba,

n.151

Szép ruhás leventék őrzik a nagy sátort,

n.152

Visszarántják egymást, úgy adnak sikátort.

n.153

Nem silány hajlék ez, minden ember tudja,

Jegyzet Krimhild palotáját l. Buda Halála, X. 287—308.

n.154

Szellős tág folyosó környöskörül futja,

n.155

Síma gyallott fáit messze földről hozták,

n.156

Tornyait és kúpját meg is aranyozták.

n.157

Nagy terembe lépni, mely derűlt, világos,

n.158

Tizenkét sorjával benne karcsu ágas

n.159

Felfelé kigyódzik, mint valamely inda,

n.160

Kivirágzik feljül a hosszú gerenda.

n.161

Merevűl a pallót fedi puha szőnyeg,

n.162

Tenyérnyi parasztja sincsen ott a földnek,

n.163

Sajnálná az ember megtaposni lábbal,

n.164

Ráborulna inkább fényes homlokával.

n.165

Tiszta mint a pohár, minden szöge-zugja ;

n.166

Fala, hogy fából van, szépen elhazudja,

n.167

A barna diófa habzik, mint a márvány,

n.168

Közte kecskerágó van elhintve sárgán.

n.169

A szőke juharnak, piros tiszafának,

n.170

Gyenge fonadéki összesímulának,

n.171

Vizben a nehéz tölgy feketére ázott,

n.172

Belőle a mester nagy gonddal cifrázott.

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

Itt megszakad a kézirat; de ugyanez ének további folytatásából a következő tíz versszak maradt fenn. h Itt megszakad a kézirat; de ugyanez ének további folytatásából a következő tíz versszak maradt fenn.

[hiány]

[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: ismeretlen

n.173

»Mert a vad nem sejti, amely tőr megejti,

n.174

Farka elvágását kígyó sem felejti ;

n.175

Férjednek is ára meglett nem sokára,

n.176

Jó testvéreidet, híttad lakomára.

n.177

S alájöve Gunter csak nehány ezerrel,

n.178

Mind a három király Gernot és Gizelher,

n.179

Alá a vad Hágen, így ohajtád régen,

n.180

Megörűlt a szíved ennyi szép vendégen.

n.181

Könnyű összeveszni, galibát szerezni,

n.182

Lappangó parázsból nagy tüzet élesztni ;

n.183

Bor a szót kihozta, szó a kardot húzta,

n.184

Sok vitéz embernek halálát okozta.

n.185

Ott esének el mind egy erős felházban

n.186

Kunok fegyverétől lovagok tíz százan,

Jegyzet 176—186. sor : A Nibelung-ének szerint, XXXIII—XXXIX . kaland. — Előzményei Buda Halála, IX. én. 163—195. , Nibelungének XVI—XX II. kaland.

n.187

S kilencezer szolga, széllyel mindenfelé :

n.188

Egy se ment ezekből Rajna vize mellé.

n.189

Kettő vala már csak : Gunter, a testvéred

n.190

És a szörnyü Hágen, ki megölte férjed ;

n.191

Foglyúl adta isten őket a kezedbe :

n.192

Senkire se bíztad, jut-e még eszedbe ?

n.193

Lefejezéd őket hosszu véres karddal,

n.194

Hurcolád a két főt gyenge női karral,

n.195

Fehér könyökidről … hanem elég, elég ! —

n.196

Az a kard, az a kéz vajjon megvan-e még ?

n.197

Mert avval a kézzel könnyű lesz ölelned

n.198

A királyt, ha majdan nyugszol teste mellett ;

n.199

Ölelned … elölnöd … mit mondok ?— Valóban

n.200

Kevés a különbség ebben a két szóban !«

n.201

Felelt a királyné : »Mi módon tehetném ?

n.202

Ily nagy gonoszságra hogyan vetemedném ?«

n.203

Felelt vissza Detre : »Minden fejedelmek

n.204

Mint egy kőfal, állnak a te fiad mellett.

n.205

Ardarik, a tüzes gepida, vezér lesz,

n.206

Walamir, a jámbor, én tudom, hogy érez,

n.207

Most a hívet játsza, de ha kell a résen,

n.208

Én tudom, első lesz a kenyértörésen.

n.209

A többi ? a többi — felelek azokról —

n.210

Ámbár még kevesen tudnak e dologról,

n.211

Mert, noha legtöbben megvan az indúlat,

n.212

Nem áll benne a szó, — mint a rosta, hullat.«