X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Az özvegy lakása

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet
Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001228236
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a HV. kötetében.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
 
AZ ÖZVEGY LAKÁSA.  
  Domb oldalához, mint fecskefészek a parthoz, támaszkodva áll az özvegy szerény hajléka. Bokrok s az őskert lombjai védik a viharok elől. A kert tiszta, csinos, jólmívelt, a belépő úgy érez, mintha szentélybe lépne. Semmi férfias a ház körül, minden tárgy asszonyi gondot, asszonyi tisztaságot lehel. Az özvegy kis hajlékát egy fecskepárral osztja meg, mely bizton fészkel gerendáján, ki s bejár a nyílt ablakon. E lak úrnője vidor, — mosolygása derült életkedvet hazud, egy szó sem árulja el bánatát, színleg fájdalom nélkül emlékszik elhúnyt férjére. Semmi közönséges sopánkodás, semmi mesterkélt bú. Élénk csevegéssel hordoz meg az egyszerű kert tiszta ösvényein, — majd fölvezet a dombra. — E hely az, hova minden fényűzést pazarolt, itt vannak a legszebb, legritkább virágok, e hely a kert szíve, — mert itt áll egy márványemlék, — férje sírja !  
  Egy másik papírszeleten e sorok :  
 
 
n.1
. . . Zöld halom tövénél áll szerény lakása
 
n.2
Keskeny láthatár . . .
 
 
 
n.3
Hogy ne a világot, csak a mennyet lássa. . . .
 
n.4
Mosolyog, mosolyog, mígnem mosolygása
 
n.5
Szivárvánnyá válik szeme egy könnyében.
 
  (1856.)