Az özvegy ember árvái

Bibliográfiai adatok

Az özvegy ember árvái

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet

Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001228236

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Rózsa és Ibolya után

Arany

Arany János

, úgy látszik, több népmesét készült írni versben a nép számára.

Tompa

Tompa Mihály

azt írja neki: »…ha írunk népdalt, mért ne népmesét? — Inkább újjal mutattatnék az irányra.« (1848. márc. 2.). — A mese magva számos népmesében megvan, pl. Arany László meséi közt: Az őzike;

Erdélyi

Erdélyi János

nél: Az özvegyember és árva lány (II. 7. sz.).

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény (töredék)

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

A HV.-ben, Népmese töredék cimen, alatta: «1850 körül».

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

AZ ÖZVEGY EMBER ÁRVÁI.

n.1

Este van már, csóka, varju feketén kovályog :

n.2

Gyertek elő, szép regém van, gyermekek, leányok !

n.3

Egy királyról, a királynak árva kis fiáról,

n.4

Fehérképű, aranyhajú szépséges leányról.

n.5

Estike volt a leányzó, Liliom a bátyja,

n.6

Messze lát a fényes nap, de párjokat nem látja :

n.7

Olyan édes, olyan ékes, a leány, a gyermek !

n.8

Nézni rájok a lelk~ is repdes az embernek

n.9

Nincs~n immár édes anyjok, elmaradtak árván ;

n.10

Ki-kimennek játszadozni a temető árkán :

n.11

Gondolatlan játék közbe’ az időt repítik,

n.12

Édes anyjok barna sirját virággal behintik.

n.13

Özvegyen az édes apjok, hejh ! busúl magában ;

n.14

Látja, hogy nem boldogulhat semmi ő dolgában

n.15

Mert ahol jó háziasszony nem ügyel a rendre,

n.16

Isten átka van a házon, nincs is előmente.

n.17

Minden úgy van, mintha mindjárt eredne futásnak ;

n.18

Szeri-száma, sorja nincsen sütésnek mosásnak;

n.19

Szita, rosta, csupor, fazék, vagyon mind veszőbe,

n.20

A szomszédból kéregetnek másokat helyébe.

n.21

Szomszédjában a királynak vén leány lakozott,

n.22

Oda küldi fiát hozzá, a kis Liliomot :

n.23

»Azt izeni édesapám« így beszélt a gyermek,

n.24

»A dagasztó tekenőjét adja ide kelmed.«

n.25

»Bizony fiam nem adom én« így felelt a vén lyány

n.26

»Házasodjék meg az apád, lesz tekenő aztán, —

n.27

Házasodjék meg az apád, és vegyen el engem ;

n.28

De bizony a tekenőmet nem bitolja ingyen.«

n.29

Máskor megint odaküldi: »adjon egy lapátot.«

n.30

»Nem adhatom édes fiam, kell nekem is, látod;

n.31

Házasodjék meg az apád, legyünk egy kenyé~en,

n.32

Sütök aztán neki cipót lágyon és fehéren.«

n.33

Oda küldi harmadízben: »adjon egy pemetét.«

n.34

»Dehogy adnám a körmömről ezt a kis feketét !

n.35

Házasodjék meg az apád, és ha engem elvesz,

n.36

Úgy lapátja, tekenője, pemetéje is lesz.

n.37

Megkéreti az öreg lyányt balgatag eszével,

n.38

Hozzá is ment az öreg lyány mind a két kezével.

n.39

Illett neki a fejkötő szürke haja mellé,

n.40

Mintha már az isten tudja mióta viselné.

n.41

Első napon szava se volt az új menyecskének,

n.42

Feleletje nem, vagy igen, ha valanút kérdnek.

n.43

Engedelmes mint a bárány, mindig urát bújja,

n.44

Az urának a leülő helyét is megfújja.

n.45

Mondogatja mostoháit édes gyermekének,

n.46

Simogatja aranyhaját a szép Estikének,

n.47

Aranyhaját megfüsűli vert arany füsűvel,

n.48

Ki se győzném mondani, hogy milyen nagy becsűveL

n.49

Este reggel tejbe vajba megfereszti őket,

n.50

Fujó szélre, szellőcskére sem ereszti őket ;

n.51

Liliom-nak, Estiké-nek szive csak azt vallja,

n.52

Hogy bizony jobb a mostoha, mint az édes anyja :

n.53

Második nap az asszonynak ezer a bibéje ;

n.54

Neki ez kell, neki az kell : vegye meg a férje ;

n.55

Vigye őtet vásárokra, bűcsura, bányába ;

n.56

Nem szakad el lova farka, nem kopik el lába.

n.57

Megfüsűli a leányt is, — hanem már ezúttal

n.58

Nem az arany füsűjével, csak ezüst fogúval

n.59

Tejbe vajba sem füröszté, csupán hideg vízbe;

n.60

Megszapulta erős lugban a harmadik izbe.

n.61

Harmadnapon egy gerebent fogván a kezébe,

n.62

A leányzó aranyhaját összevissza tépte,

n.63

Nyomain a gerebennek piros vér serkedez,

n.64

Fehér nyaka patyolatján lefelé csergedez.

n.65

Hajtja őket az erdőre, szedegetni gallyat,

n.66

Elindulnak sírva, ríva ; nem próbáltak ollyat.

n.67

Azt se tudják hol az erdő, merre kéne menni,

n.68

Elbúnak az ablak alá, hol nem látja senki.

— — — — — — — — — — — — — — —

(1850. körül.)