Varga Mihály

Bibliográfiai adatok

Varga Mihály

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet

Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001228236

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény (töredék)

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Kéziratból, elöször a jelen kiadásban.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzet az alábbi linken érhető el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

VARGA MIHÁLY.

Jegyzet Valami elbeszélés akart lenni

Szalontá

Nagyszalonta

ról. Kezdete a »Nagy-Szalonta nevezetes város«, mely megjelent külön.

A. J.

Arany János

jegyzete.

n.1

Jár a török, mint valamely sáska,

n.2

Magyar nemzet akkori csapása.

n.3

S hol a helyet megszerette fészkül,

n.4

Ott nyaralni, ott telelni készül.

n.5

Ott legelni, hol mezeje nincsen,

n.6

Ott aratni, hol vetése nincsen,

n.7

Ott szűrni be, hol szőllője nincsen,

n.8

Ott tüzelni, hol erdeje nincsen.

n.9

Restelik ezt szalontai hajduk,

n.10

Török-tatár nem fogna ki rajtuk :

n.11

De hiába! oly kevesen vagynak !

n.12

Engedni kell hétszer annyi hadnak.

n.13

Engedni, — de nem esik az ingyen,

n.14

Vér foly elébb minden kis göringyen ;

n.15

Mindenik ott hagyja keze szennyét,

n.16

Míg magukat a várba bevennék.

[szerkesztői feloldás]

(Itt több versszak hiányzik.)

n.17

Mintha szemén volna farkas-hályog,

n.18

Tapogatva fel s alá kovályog,

n.19

Hej, de hiszen mindeneket jól lát,

n.20

Csak egyet nem, kedves eladóját !

n.21

Szíve döbben, foga megcsikordul,

n.22

Mely felől jött, arra visszafordul,

n.23

Oda vág, hol legsürűbben járnak

n.24

A sötétben mozgó török árnyak.

n.25

»Ide, ide, gyermekem, leányom !«

n.26

Azt se tudja, merre felé járjon.

n.27

Mint kutyákkal, dühös bika, szemben,

n.28

Azt se tudja, hogy melyiknek menjen.

n.29

Sűrű nép közt, sűrű éjtszakába,

n.30

Vagdalódzott, se hallva, se látva,

n.31

Míg kivivé a harcnak folyása,

n.32

Mint fatövet víznek áradása.

— — — — — — — — — — —

n.33

Vége van a vérontó csatának,

n.34

A magyarok a várba jutának.

n.35

Szegény Varga csak egyedül jár most,

n.36

Kerülgeti nagy busan a várost.

n.37

Ott ahol ma, túl a Köles-éren,

n.38

Nevezik a várost Csere néven,

n.39

Cserebokor volt akkor időben,

n.40

Terme somot, terme kökényt bőven.

n.41

Ott csikorog Varga Mihály hajdú,

n.42

Lyánya miatt érdekeli nagy bú,

n.43

Lyánya miatt, annak életéért,

n.44

Százszor inkább a becsűletéért.

n.45

Hányja-veti, mi teendő légyen,

n.46

Zsuzsikáját hogy ne érje szégyen.

n.47

Ólálkodik a török tanyánál,

n.48

Mint a farkas sompolyog a nyájnál.

n.49

Köleséren átvezet egy palló,

n.50

Van megette húsz török őrálló,

n.51

Dehogy álló, mikor mind úgy alszik,

n.52

Horkolása vizen is áthallik.

n.53

Most legelébb Varga Mihály gazda

n.54

Egy nagy követ arrafelé hajta.

n.55

Kő a hidat nagyon megdöbbenti,

n.56

De fülét sem mozditja rá senki.

n.57

Azután megy — nála van már készen,

n.58

Amire most, tudja, szükség lészen, —

n.59

Átsuhan a gólyalábu pallón,

n.60

Sorra tekint a sok renyhe alvón.

n.61

Kardjaikat elkezdi kihúzni,

n.62

Próbálja, ha nem tudnak-e úszni?

n.63

Sorra szedi puskáikat szinte,

n.64

Elmeríti a Köles-ér vízbe.

n.65

Nézi akkor, hol van a tiszt, látja,

n.66

Horkolóját legjobban az tátja.

n.67

Sok famohát töm bele a nyitján,

n.68

S átcipeli a Köles-ér hídján.

n.69

»Meg ne moccanj, ha életed drága«

n.70

Mondja neki, jól a földre vágva —

n.71

Nem is mozdult, még csak nem is hörgött,

n.72

Azt gondolva, most viszi az ördög.

n.73

Megkötözé jó erfü:en gúzzsal,

n.74

Épen úgy bánt még két darab hússal,

n.75

A negyedik izgett-mozgott volna,

n.76

Hanem ennek a nyakát eloldta.

Hagyta ekkor alunni az alvót,

Maga után felszedi a pallót —

S foglyainak a szemét bekötve,

Messze hajtá az éjjeli ködbe.

— — — — — — — — — —

(1850.)