X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Édua

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet
Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001228236
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
History:
Tisztázat volt. A költő figyelmét Szalay László I. kötete fordíthatta e tárgyra. (Megjelent 1852.). A tárgy érdekelte, később újra elővette ; a 6. szakaszt az utolsó években írta hozzá, öreges írással.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény (töredék)

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
ÉDUA.  
  I.  
 
 
n.1
Leáldozott a nyári nap ;
 
n.2
Ellobbant a keskeny darab,
 
n.3
Mely, mint tüzes karaj-szelet
 
n.4
Csillámla még Sárrét felett.
 
n.5
Sugári gyorsan elhagyák
 
n.6
Az oly kedves játszó tanyát
 
n.7
Várad hegyes ormózatán, —
 
n.8
S repültek mind anyjok után.
 
n.9
Az ellapúló réteken
 
n.10
Feszíti utját a Kerezs,
 
n.11
Lankadva bár — mint idegen,
 
n.12
Ha éji megszállót keres.
 
n.13
Habja ezüst, habja fodor,
 
n.14
Fövény helyett aranyt sodor ;
 
n.15
Fürtjét az alkony hűs szele
 
n.16
Lágyan borzolja fölfele ;
 
n.17
Míg a kicsiny fényes halak
 
n.18
Hűtőzni fel-felugranak.
 
n.19
Mist tómadár — fészkén megül
 
n.20
A vén halász egy szó nekűl,
 
n.21
Hálóját meg-megemeli,
 
n.22
A szűz vizet mérlegeli.
 
n.23
Pihenve ring a méla komp,
 
n.24
A locska habbal álmodik ; —
 
n.25
Messzünnen még egy-egy kolomp
 
n.26
Dadogó nyelve hallatik,
 
n.27
Aztán karámhoz tér a nyáj ;
 
n.28
Aztán elcsöndesűl a táj,
 
n.29
Csupán a fűzlevél zizeg,
 
n.30
Hab háborog, szellő sziszeg.
 
  II.  
 
 
n.31
De robban, ím, az éj lovagja
 
n.32
Várad felől, a víz-szalag
 
n.33
Mentén, kivál’ egy árny-alak
 
n.34
Mint a homály sötétebb magja.
 
n.35
László az, a magyar király,
 
n.36
Nyugotra vágy, nyugotra száll ;
 
n.37
Lova puha fűben tapod,
 
n.38
Előzi a futó habot ;
 
n.39
Mint könnyü sas árnyéka, illan,
 
n.40
Ezüst patkója néha villan ;
 
n.41
Út nélkül, a tarjáni part
 
n.42
Hosszába, mind napestre tart,
 
n.43
Követi a folyam vizét,
 
n.44
A szerelem-csillag tüzét.
 
n.45
Körözs folyó, sebes folyó !
 
n.46
Hová sietsz ! ne fuss, ne vágyj :
 
n.47
Nem lesz neked nyugatra jó,
 
n.48
Mély a Tisza, veszélyes ágy.
 
n.49
És te király, László király !
 
n.50
Vesztedre szállsz ma oly igen :
 
n.51
Nyugot felé borúl a táj,
 
n.52
Villám rebeg Körözs-szegen.
 
  III.  
 
 
n.53
Ölében a vidám Körözsnek,
 
n.54
Öntözve habjától körösleg,
 
n.55
Ma már falu és vár helye,
 
n.56
Akkor gulyák bő mezeje, —
 
n.57
Terül egy félsziget : Körözs-szeg.
 
n.58
Ott lenge sátor és faház
 
n.59
Alatt szilaj kun nép tanyáz ;
 
n.60
Mozgó faluit, városit,
 
n.61
Le a Tiszáig, Marosig,
 
n.62
Hol itt emelvén, hol amott,
 
n.63
Mint tengeren szél a habot.
 
n.64
Az alföldi nagy oceán
 
n.65
Örök vándorlás színhelye ;
 
n.66
A törzs-apa, család feje,
 
n.67
A férj, a nő, fiú, leány,
 
n.68
Ifjú, öreg, úr vagy cseléd,
 
n.69
Magával hordja mindenét,
 
n.70
S veszteg marad, vagy útra kel,
 
n.71
Amint a nyáj bőven legel,
 
n.72
Vagy szűk mezőt nyujt már a hely.
 
n.73
Így él e nép. Most a Körözs
 
n.74
Partján tanyázik egy törözs,
 
n.75
Beláthatatlan sokaság,
 
n.76
Pezsgő, tolongó tarkaság,
 
n.77
Szemnek vidor látványa nappal,
 
n.78
Mint zöld tenger, borítva habbal,
 
n.79
Vagy, mint tavasz-fordúlaton
 
n.80
A jéggel zajló Balaton ; —
 
n.81
Egy város ez, mely szétriadt,
 
n.82
Mintegy a félelem miatt,
 
n.83
Most utca, ház s nép, rend nekűl,
 
n.84
Ki merre lát, úgy menekűl ; —
 
n.85
Egy — félig tábor, félig vásár,
 
n.86
Hol kézről-kézre áldomás jár
 
n.87
És a kupa vígan forog ; —
 
n.88
De majd zárkóznak a sorok,
 
n.89
Egymással szembe ront az él,
 
n.90
Nyerít a kürt, cseng az acél,
 
n.91
Fölsí a had, a mén prüszög,
 
n.92
Cikáz a nyíl, a hosszu pányva
 
n.93
Ló és lovag nyakába hányva . . .
 
n.94
Már-már felejti vad tüzök,
 
n.95
Hogy az egész játék csupán,
 
n.96
Mint álomkép a harc után.
 
  IV.  
 
 
n.97
Középen egy magasabb hátra
 
n.98
Emelve, áll Árboc fasátra ;
 
n.99
Könnyű, világos épület,
 
n.100
Mint délibáb a sík felett.
 
n.101
Avagy tündéri palota,
 
n.102
Melyet varázs büvölt oda.
 
n.103
Karcsú, virágzó oszlopok ;
 
n.104
Között a vászonfal lobog ;
 
n.105
Árboc gyanánt emelkedő
 
n.106
Tornyokkal díszes a tető,
 
n.107
S a tornyon erkely-féle dúc,
 
n.108
Hová az őr vigyázni kúsz.
 
n.109
Köröskörűl, tornáca széles
 
n.110
Kalapján, mint jégcsap, szeszélyes
 
n.111
Faragvány csüng, hintáz alá,
 
n.112
Mi sem látszik hogy tartaná,
 
n.113
Akár nézd a Baradla-ürt.
 
n.114
Hol a kő függ, mint lenge fürt.
 
n.115
A lépcső, mint kúszó növény,
 
n.116
Indul meg a hajlék tövén,
 
n.117
Fel a tetőre, hol kies
 
n.118
Szellő csapong, ha jő az est. —
 
n.119
Onnan tekinte ma tova
 
n.120
Árboc leánya : Édua ;
 
n.121
Szivében annyi édes emlék,
 
n.122
Halottiból, újjá-szülemlék :
 
n.123
Midőn bizvást ölelte át
 
n.124
Magyarhon legszebb férfiát,
 
n.125
Lászlót, a koronás királyt.
 
n.126
Az első néma szív-csere,
 
n.127
A hosszu küzdés ingere,
 
n.128
Az arcon égő csába szók,
 
n.129
Az önfeledte szűzi csók . . .
 
n.130
Ama fél dac, fél engedés,
 
n.131
Ohajtva félt legyűzetés . . .
 
n.132
Hosszú napok, rövidke éj,
 
n.133
Az oltva gyúló szenvedély,
 
n.134
Mely, mint sebes tűz, oltva még
 
n.135
Hatalmasabb lángokkal ég :
 
n.136
Mindez megújult, — mert hiszen
 
n.137
László ma itt, László izen ! —
 
n.138
De hát az egyszer eldobott
 
n.139
Sziv nem követel más jogot?
 
n.140
Vagy oly virág a gyönge nő
 
n.141
Szerelme, mely taposva nő?
 
n.142
Vagy úti sár, vagy úti por
 
n.143
S ahoz ragad, ki rátipor?
 
n.144
Vagy árnyék, mely nyomon követ,
 
n.145
Bár meg se lásd, bár föl se vedd?
 
n.146
Vagy lapta, mely, bár falra dobd,
 
n.147
Öledbe visszaszáll legott?
 
n.148
Vagy festett báb-arc : egyre víg,
 
n.149
Ha elvetik, ha fölveszik?
 
n.150
Vagy eb, mely a kegyetlen gazda
 
n.151
Lábához vonja életét,
 
n.152
Hogy, melyet a kin megszakaszta,
 
n.153
Kifúja hű lehelletét?
 
n.154
Ez-é a női szerelem?
 
n.155
E szenvedő, igénytelen?
 
n.156
Örömben élv, bánatba’ kín?
 
n.157
Nyugodt lemondás ajakin? . . .
 
n.158
Egy szikra, melyet, mint hamu,
 
n.159
Őriz meg a sok évi bú,
 
n.160
S egy új lehelet lángra fú? . . .
 
n.161
Igen! de e láng a boszú . . .
 
  V.  
 
 
n.162
Nem mondom én, hogy Éduának
 
n.163
Eszébe ily képek jutának :
 
n.164
Mint törzse, műveletlen ő,
 
n.165
De érzésben szilaj, de nő !
 
n.166
S midőn a titkos izenet
 
n.167
Fülébe sugta a nevet,
 
n.168
Melyhez öröme, bánata,
 
n.169
Gyönyöre és gyalázata,
 
n.170
És élete és mindene
 
n.171
Csatolva volt : fölrettene,
 
n.172
Mint őz riad, hallván zörejt,
 
n.173
S fél futni, fél maradni helyt.
 
n.174
Halvány arcát egy röpke láng
 
n.175
Futá el, percnyi lob gyanánt,
 
n.176
Mikép sötét ablak alatt
 
n.177
Ha lámpa gyorsan elhalad,
 
n.178
Egy percre átgyúl az üveg,
 
n.179
Aztán megint sötét, hideg.
 
n.180
Úgy Édua. Szivén a seb
 
n.181
Csiklándva most, még mérgesebb ;
 
n.182
Az édes csöpp hiába vív,
 
n.183
Legyőzi a keserü szív,
 
n.184
Le a szerelmet szégyene,
 
n.185
Eljátszott női mindene,
 
n.186
Vetélytársak . . . egy Mándola . . .
 
n.187
Ime, hová aljasula !
 
n.188
S az önbecsérzettől üres
 
n.189
Szívben ne nőt — szörnyet keress!
 
  VI.  
 
 
n.190
»Atyám, atyám, csak jelszavad !
 
n.191
S kezedben ő. A büszke vő,
 
n.192
Ma este még sátramba jő,
 
n.193
Ki megtiprá kemény hadad,
 
n.194
Ki eltiprá leányodat.«
 
n.195
Szólt és a nyargaló követ
 
n.196
Lászlóhoz vitte a nevet :
 
n.197
»Nyil« — »Édua« : ez volt a szó,
 
n.198
A tábori találkozó.
 
n.199
Most a király az édes névvel
 
n.200
Rakodva, zümmög mint a méh,
 
n.201
Amint ujúlt szerelmi hévvel
 
n.202
Röpül a boldog kas felé.
 
n.203
Egész nap azt susogta nyelvén,
 
n.204
Mint aki fél, hogy majd feled :
 
n.205
Pedig más jelszóra felelvén
 
n.206
Se tudna mást, csak e nevet.
 
n.207
»Nyil?« kérd az őr, hol szembe áll,
 
n.208
Rá »Éduát« dob a király,
 
n.209
Sajnálva szinte, s féltve hogy
 
n.210
Ez alamizsnán kincse fogy.
 
n.211
Őrtől azonban őrhöz ér.
 
n.212
Kunos magyar nyelven beszél,
 
n.213
Kún rajta fegyver, öltözet :
 
n.214
Megszokta régen e mezet ;
 
n.215
Csak fényesen vállára omló
 
n.216
Szögfürteit nem érte olló . . .
 
  Kifejlés az lett volna, hogy Édua a szerelmes órán megbánja árulását, mert szereti Lászlót, — s meg akarná menteni ; apját rá is beszéli, de a kun fők, Törtel, Kemenes, stb. betörnek, Edua leszúrt testén át, a királyhoz, és megölik. Árboc fájdalma végzené be a jelenetet.  
 
A. J.
Arany János
jegyzete.