X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Öldöklő angyal

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet
Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001228236
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény (töredék)

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

A második és harmadik szakot közölte a költő
ÖK, 1867. Elegyes Darabjai
között; az egészet a HV. kötete, évszám nélkül.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
ÖLDÖKLŐ ANGYAL.  
  I.  
 
 
n.1
Elzönge oltár zsámolyán
 
n.2
A »holtodiglan — holtomiglan.«
 
n.3
Férj a legény, nő a leány ;
 
n.4
Áll a menyegző napja vigan.
 
n.5
Ősz Bay háza, e komor
 
n.6
Hajlék, örömtől pezsgve forr ;
 
n.7
Minden zugában oly tele
 
n.8
Torokkal harsog a zene,
 
n.9
Hogy át- meg átrezeg bele
 
n.10
A vén fal, mintha érzene.
 
n.11
A nagy szobák, a bő terem,
 
n.12
Nem hallgatóznak néptelen
 
n.13
És a belőlük elvadult
 
n.14
Visszhang — ki minden ott esett
 
n.15
Kicsiny neszt oly mohón lesett —
 
n.16
Most rengeteg közé vonult.
 
n.17
Zászlók, sikárolt fegyverek,
 
n.18
Cserággal ékes címerek,
 
n.19
És néhol egy kép a falon,
 
n.20
(Kövér szinekben dúska rajz),
 
n.21
És jobbra, balra boldog arc :
 
n.22
Előre hátra vígalom !
 
n.23
Mert első nász ez a mai,
 
n.24
Mit ünnepel a vén Bay,
 
n.25
Mióta elmult az övé :
 
n.26
Mióta oltárhoz vivé
 
n.27
Azt, aki már csak néhai.
 
n.28
Első, utolsó . . . Haj ! korán,
 
n.29
Évek következő során
 
n.30
Hullottak sirba gyermeki,
 
n.31
Örömét oly gyorsan elvivén,
 
n.32
Amily hamar hozák neki.
 
n.33
S gazdátlanúl maradt szivén
 
n.34
Oly sok apai szeretet ;
 
n.35
De ő megőrzé ezeket,
 
n.36
Mig, kései vigasz gyanánt,
 
n.37
Fiai helyett nyert egy leányt,
 
n.38
Hogy annak adná mind együtt
 
n.39
Szerelmét, mely szivébe gyült.
 
  II.  
 
 
n.40
»Helyet!« — Menyasszonytáncra jő
 
n.41
Szép Anna s a derék Jenő ;
 
n.42
A vőlegény s kit jobb karára
 
n.43
Fűzött, szemérmetes arája.
 
n.44
A férfi büszke, gyors, merész ;
 
n.45
Dacos, kihívó módra néz
 
n.46
És mintegy azt jelenti arca :
 
n.47
E boldogság nem fog ki rajta.
 
n.48
De a hölgy inkább csüggeteg,
 
n.49
Szemei földre függenek,
 
n.50
Szokatlan érzéstől remeg,
 
n.51
Ugy, mintha felriasztott vére
 
n.52
Özön boldogságától félne,
 
n.53
Ama boldogságtól, miért
 
n.54
Talán sokall is ennyi bért
 
n.55
S míg áldozatúl nem esék,
 
n.56
Lázad a szűzi büszkeség.
 
n.57
Magyar leánykint — nem henyén,
 
n.58
Hivalkodásban — nőve fel,
 
n.59
Az apai lak tűzhelyén
 
n.60
Oly ép maradt e szűz kebel,
 
n.61
Mint a gyümölcs, mint a gerezd,
 
n.62
Melyen érettség hamva rezg,
 
n.63
De illető kéz nem nyomott
 
n.64
Reá még szennyet és nyomot.
 
n.65
Előtte a szerelmi vágy,
 
n.66
Hosszú napok, álmatlan ágy,
 
n.67
Fülmile szó, rejtett magány
 
n.68
Holdas, sejtelmes éjtszakán, —
 
n.69
A seb, mit a szem nyila vág,
 
n.70
A támadó s védő csaták,
 
n.71
Az édes győzedelmek és
 
n.72
Az édesebb legyőzetés, —
 
n.73
A titkos óra, esti hely,
 
n.74
Virágbeszéd, vagy bármi jel,
 
n.75
Ág-moccanás, lomb-zörrenet,
 
n.76
A néma kérdés, felelet,
 
n.77
A csalfa »nem« s hév »igen«-ek :
 
n.78
Előtte ismeretlenek.
 
n.79
Igaz, hogy vére könnyű folyama
 
n.80
Futtában olykor meg-megdobbana,
 
n.81
Ha közelén ifjú leventék
 
n.82
— Mint szilaj őzet — megrebbenték :
 
n.83
De helyrepótlá gyors szökése
 
n.84
A veszteséget csakhamar —
 
n.85
És újra higgadt lőn verése,
 
n.86
Nyomot nem ejte a zavar.
 
n.87
Ma is, midőn oltár előtt,
 
n.88
Szeretni esküvé Jenőt,
 
n.89
Nem volt ez ifju kebelen
 
n.90
Se gyűlölet, se szerelem.
 
n.91
Tizennyolc év öntudata,
 
n.92
S főkép atyja kivánata
 
n.93
Akár jogúl, akár okul,
 
n.94
Eleg volt, hogy kezet ada.
 
n.95
A szív ? előtte oly csecsebecse,
 
n.96
Minek nem tudja, ha van is, becse ;
 
n.97
A szívre ő kicsit adott :
 
n.98
Tán lételét sem érezi,
 
n.99
Miként nem szoktuk érzeni
 
n.100
Az ép egészséges tagot.
  Ő erre mind nem gondola ;
 
n.102
S gondolna bár, mit mondana?
 
n.103
,Hisz’ ő mindenkit úgy szeret :
 
n.104
Miért ne épen ez egyet ?!’
 
n.105
Szivét alig zavarja más,
 
n.106
Mint a szokatlan változás,
 
n.107
Egy édes, lázas sejtelem,
 
n.108
Mely jól esik de mit nem ért,
 
n.109
Melyet szégyent s nem tudja mért :
 
n.110
Maga magának rejtelem.
 
  III.  
 
 
n.111
Most a hegedű és ohoj
n
Jegyzet Hautbois.
 
n.112
Mélán merengő bús-komoly
 
n.113
Méltóságos zenéje foly ;
 
n.114
És átrezeg a dallamon
 
n.115
Egy szende, lassu cimbalom.
 
n.116
Most elbocsátja hölgye kis kezét
 
n.117
A vőlegény és halkan visszalép ;
 
n.118
Mértékre illeszti bokáit,
 
n.119
És mintha súgár jegenye
 
n.120
Szellők dalára lejtene
 
n.121
Úgy andalog, külön, sokáig.
 
n.122
És szembe, mindig szembe járja,
 
n.123
Mozdúlatit követve, párja,
 
n.124
Ki mindenben és mindenütt
 
n.125
Őtőle vár, őtőle függ,
 
n.126
Őrája néz, mint hold a napra
 
n.127
Kitől szelídebb fényét kapja.
 
n.128
De majd élénkül a zene
 
n.129
Vidámul a tánc is vele,
 
n.130
Merészebb a nyirettyű, — s olykor
 
n.131
Egy réz tülök mély öble horkol.
 
n.132
És délcegebb és bátorabb —
 
n.133
És majd közelb, majd távolabb
 
n.134
Jár a legény — míg, mintegy díjul,
 
n.135
A szép arával összesímul.
 
n.136
Művészi lépteit kimérve
 
n.137
Majd bal felé, majd jobb felé
 
n.138
Forgatja most azt, de kímélve,
 
n.139
Mint a zene mérsékelé.
 
n.140
A hölgy pedig fordúl vele,
 
n.141
De úgy lép, mintha lengene
 
n.142
S lábak helyett a hosszu öltöny
 
n.143
Redői tartanák a földön.
 
n.144
Egy fordulat még ! és Jenő
 
n.145
Magára hagyja kedvesét ;
 
n.146
Harsány zenébe tör elő
 
n.147
A trombita és klarinét.
 
n.148
Vidám toborzó lángja kel,
 
n.149
Mitől a vér gyorsan szökell,
 
n.150
A sarkantyú mértékre peng,
 
n.151
A hó kebel gyér fátyla reng ;
 
n.152
A szív siet, az arc tüzes,
 
n.153
A szem ragyog - szemet keres . . .
 
n.154
S ha majd fokonként, a zene
 
n.155
Szilaj csárdásba átmene
 
n.156
Nem lejt az ifju már külön :
 
n.157
Mint villanyszikra pattan át
 
n.158
S hévvel ragadja meg ölön
 
n.159
Mosolyra gyult menyasszonyát.
 
n.160
A hölgy pedig kendős kezét
 
n.161
Nyugasztja vőlegénye vállán
 
n.162
És perdül — egy darabbá válván,
 
n.163
(Mikéntha része volna csak
 
n.164
Vagy szárnya a gyors ifjunak),
 
n.165
Mig pajkosan lebbenti szét
 
n.166
A szellő suhogó mezét.
 
n.167
De végre a szilaj zene
 
n.168
(Mintha fáradtan dőlne le)
 
n.169
Ketté szakadván hirtelen
 
n.170
Megcsöndesül a táncterem :
 
n.171
S a hölgy, kit a legény vezet,
 
n.172
Pihegve néz ülőhelyet.
 
  IV.  
 
 
n.173
De »három a tánc !« így riad :
 
n.174
Pihenni most még nem szabad ;
 
n.175
Gyöngéden visszakészti hát
 
n.176
Jenő fáradt menyasszonyát.
 
n.177
Együtt feláll több fiatal legény
 
n.178
Az ugrós táncba vígszökellve mén,
 
n.179
S mint hajdan Róma hősei
 
n.180
Vendég szabin leányokat,
 
n.181
Társul magához lejteni
 
n.182
Hölgyet szemel, hölgyet ragad.
 
n.183
Most a szilárd tölgy deszka pad
 
n.184
Dübögve majdnem leszakad ;
 
n.185
Száz pár mozog, egyszerre mind,
 
n.186
Lesz véghetetlen labyrinth,
 
n.187
Egy összeszőtt-font tömkeleg,
 
n.188
Megfoghatatlan egyveleg,
 
n.189
Melyben, ahány pár, annyiféle
 
n.190
A tánc alakja és szeszélye,
 
n.191
Mégis azonegy zenemérték
 
n.192
Kormányozza mindenki léptét.
 
n.193
Ennek kimért mozgása dölyf ;
 
n.194
Az csúszni látszik, mintha kérne ;
 
n.195
Amaz, sebes szemmel kisérve,
 
n.196
Galambját űzi, mint az ölyv.
 
n.197
Itt jobbra balra, a terem
 
n.198
Széltében egy oldalfelez,
 
n.199
Mint a hajó a tengeren
 
n.200
Midőn széllel szemközt evez.
 
n.201
Ott egy ledér ölelni tárja
 
n.202
Keblét, s midőn rádőlne párja
 
n.203
Csalfán odább áll s neveti,
 
n.204
Hogy a cserbenhagyott leány
 
n.205
Pirulva megfenyegeti, —
 
n.206
Kit mégis rászed azután.
 
n.207
Ez csattogó sarkán dobol,
 
n.208
Az társa helyt más nőt rabol,
 
n.209
S büszkén mosolyg az elcsapott
 
n.210
Félvállról, hogyha ő is mást kapott.
 
n.211
De vajmikép írhassam én le,
 
n.212
Oh nemzetem, szép táncodat !
 
n.213
Busúlni és vigadni, mint te,
 
n.214
Tud-e más nép az ég alatt?
 
n.215
Ezt látni kell és érzeni,
 
n.216
Mint a magyar szív érezi,
 
n.217
Mint érezhette egykoron
 
n.218
Ama nász népe, melynek én
 
n.219
Széles jókedvét vázolom.
 
n.220
»Hajrá !« riad némely legény,
 
n.221
A másik igy : »csováld ! csováld !«
 
n.222
A harmadik dévaj pedig
 
n.223
Egy »szembe szívem«-et kiált :
 
n.224
Midőn az ajtó küszöbén
 
n.225
Megáll egy fáradt jövevény,
 
n.226
Egy por-belepte vén csatár
 
n.227
És így üvölt :
 
n.228
»Jön a török! jön a tatár !«
 
  V.  
 
 
n.229
E szókra az ijedt zenész
 
n.230
Elejti kongó műszerét ;
 
n.231
A vígadó nép összenéz,
 
n.232
Megfagyni érzi szíverét.
 
n.233
A tánc hevétől felpirult
 
n.234
Arcokra sápadtság borult ;
 
n.235
Hasonló a kísérteti
 
n.236
Szinhez, midőn éjjel szesz ég,
 
n.237
S egy dőre társaságra kék
 
n.238
Világát rémesen veti.
 
n.239
A szó zavartan tétovázék,
 
n.240
S az ajk kilincsét nem lelé,
 
n.241
Mint az, kinek fején a ház ég
 
n.242
És nem lel útat kifelé.
 
n.243
A legszemesb lélekjelenlét
 
n.244
Sem látta a teendők rendjét,
 
n.245
Csak tapogatva keresett,
 
n.246
Keresvén a vezérfonalt,
 
n.247
Mely most, e meglepő, zavart
 
n.248
Percben, kezéből kiesett.
 
n.249
Majd lőn tolongás összevissza,
 
n.250
Egy eszme: »fussunk !« lett közös,
 
n.251
»Hová?« az mindegy, közönyös,
 
n.252
Azt kiki véletlenre bizza.
 
n.253
De most gátolva lép elő
 
n.254
A vőlegény, harcos Jenő :
 
n.255
Kardját feszíti hirtelen
 
n.256
Keresztül az ajtófelen
 
n.257
És felkiált :
 
n.258
»Ha ! mit jelentsen e dolog?
 
n.259
Csak nem leszünk mind asszonyok?
 
n.260
Ám fusson el a védtelen,
 
n.261
A gyönge kor, a gyönge nem ;
 
n.262
Még van idő : még a veszély
 
n.263
Elől vonúlhat a madár ;
 
n.264
Csak most borul a láthatár,
 
n.265
Alig jelentve némi szél
 
n.266
A vészt, melynek morajja kél,
 
n.267
Mely mintegy álmában beszél.
 
n.268
Ám fusson el, ki vén, ki nő :
 
n.269
Lesz menekülni hely, idő.
 
n.270
Hanem mi, kik ama nevet
 
n.271
Hordjuk, mely büszkévé tehet,
 
n.272
Mely, csak kiejtve szárazon,
 
n.273
A bátorsággal egyazon —
 
n.274
Mi férfiak ! . . . a férfi küzd,
 
n.275
Futásban néki nincsen üdv,
 
n.276
Acél- csöngetve vár acélt,
 
n.277
Keresve kerüli a veszélyt.
 
n.278
Mit csevegek, mint egy mesélő !
 
n.279
Futni korán, habozni késő :
 
n.280
Munkára ! lássuk, hogy kiki
 
n.281
Hány főt bir állítani ki.
 
n.282
Gyűlőhely : e ház udvarán ;
 
n.283
Idő : egy óra lesz talán,
 
n.284
Ha a sietség öt-hat percnyi
 
n.285
Toldással önként meg nem szerzi.
 
n.286
S ha összegyült a kis csapat,
 
n.287
Meglátjuk mi dolog akad ;
 
n.288
Csatlakozunk majd oda, hol
 
n.289
Nem ingyen foly a vér, ha foly.
 
n.290
Vezérhez, akinek csata
 
n.291
Előtt még nincsen vert hada ;
 
n.292
Sereghez, mely, amerre az út
 
n.293
Rövidebb, mindig arra fut :
 
n.294
Nem hátra, míg előre tud.«
 
  VI.  
 
 
n.295
Immár az összegyűlt csapat
 
n.296
Vár indulási jelszavat :
 
n.297
Maga Jenő késik csupán
 
n.298
Szép Anna mellett búcsuján.
 
n.299
Nem fog soká tartani az :
 
n.300
Bucsúja nem meddő panasz,
 
n.301
Mit a pityergéssé fajult
 
n.302
Erőtlenség órákra nyujt.
 
n.303
Bucsúja férfias, rövid :
 
n.304
De arca rögtön elsötétül
 
n.305
Amint elválna hitvesétül ;
 
n.306
Fájlalja pusztult örömit.
 
n.307
Fájlalja, hogy első heve
 
n.308
Oly hirtelen lépést teve :
 
n.309
Álbüszkeségét, önmagában
 
n.310
Átkozza . . . de későn, hiában.
 
n.311
Mit tehet ő? csekély hada?
 
n.312
Mit egy reménytelen csata?
 
n.313
Bujdosva bár, üldözve bár,
 
n.314
Nem boldogabb-e a páros madár,
 
n.315
A rengeteg páros vada?
 
n.316
Így elveszítni mindenét :
 
n.317
Mint Ádám egykor Édenét . . .
 
n.318
Nem annyit — ah ! el nem veszett,
 
n.318
Nem vetteték Édenre zár,
 
n.320
Mielőtt a bűnös földi pár
 
n.321
Minden gyümölcsöt élvezett !
 
n.322
Kebellázító sejtelem
 
n.323
Kigyói marják szertelen,
 
  (Itt a kézirat félbeszakad.)