A Zrinyiász népies átdolgozása

Bibliográfiai adatok

A Zrinyiász népies átdolgozása

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet

Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001228236

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Arany átdolgozása az ötvenes évek derekáról való.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény (töredék)

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A ZRINYIÁSZ

NÉPIES KIDOLGOZÁSA.

ELSŐ ÉNEK.

n.1

Én, aki ezelőtt ifiú elmével

n.2

Édes szerelemnek játszottam versével,

n.3

Küszködtem Viola kegyetlenségével :

n.4

Mostan immár Mars-nak hangosb énekével

n.5

Fegyvert s vitézt zengek, ki török hatalmát,

n.5

Ki meg merte várni Szulimán haragját,

n.5

Ama nagy Szulimán rettenetes karját,

n.5

Akinek Európa rettegte szablyáját.

n.9

Múzsa ! ki nem földi rothadó laurus-ból

Jegyzet Borostyán. —

A. J.

Arany János

n.10

Viseled koszorúd, nem is gyönge ágból,

n.11

Hanem mennyei, szent, fényes csillagokból

n.12

Van kötve koronád, holdbul és szép napból ;

n.13

Te, ki szűzanya vagy és szülted uradat,

n.14

Aki örökkén volt, s imádod fiadat,

n.15

Úgy mint istenedet és nagy monarchádat :

Jegyzet Fejedelem. —

A. J.

Arany János

n.16

Szentséges királyné ! hívom irgalmadat.

n.17

Adj pennámnak erőt, irhassak úgy, mint volt,

n.18

Arról, ki fiad szent nevéért bátran holt,

n.19

Megvetvén világot, kiben sok java volt,

n.20

Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.

n.21

Engedd meg, hogy neve, mely most is köztünk él,

n.22

Bővüljön jó híre, valahol nap jár-kél,

n.23

Lássák pogány ebek : az, ki istentől fél,

n.24

Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.

n.25

Az nagy mindenható a földre tekinte,

n.26

Egy szemfordulásból világot megnézte,

n.27

De a magyarokat főkép észbevette,

n.28

Nem járnak oly úton, mint fia rendelte.

n.29

Látá a magyarnak állhatatlanságát,

n.30

Megvetvén az istent hogy imádna bálványt ;

n.31

Csak, — szájára mikép eressze a zablát,

n.32

Csak azon van, mikép tölthesse meg torkát.

n.33

Hogy ő szent nevének nincsen tiszteleti,

n.34

Fia szent vérének köztük becsűleti,

n.35

Jó cselekedetnek hogy nincsen keleti,

n.36

Sem öreg embernek nincsen tiszteleti,

10.

n.37

De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás

n.38

Irigység, gyülölség és hamis tanácslás,

n.39

Fertelmes bujaság, fene rágalmazás,

n.40

Lopás, emberölés, és örök tobzódás.

11.

n.41

Megindult ezekért méltón ő haragja,

n.42

Az Mihály arkangyalt magához szólítja,

n.43

Kemény haragjában ígyen parancsola :

n.44

(Ő szentsége előtt árkangyal áll vala.)

12.

n.45

Nézzed, ama kemény nyaku s kevély szittyák

n.46

Jó magyaroktól mely igen elfajzottak,

n.47

Szép keresztyén hitet lábak alá nyomták,

n.48

Gyönyörködnek különb-különb vallásoknak.

13.

n.49

Pedig, bár tekintsd meg keresztyén világot,

n.49

Nem találsz azok közt, kivel, tettem több jót,

n.49

Kihoztam Szittyából, mely nekik már szűk volt,

n.49

Az én 'szent lelkem is őreájok szállott.

14.

n.53

Szittyaföldről, mondom, én kihoztam őket,

n.53

Miként Egyiptomból a zsidó népeket,

n.53

Hatalmas karommal verék nemzeteket,

n.53

Szerte rontám vesztém ő ellenségeket.

15.

n.57

Téjjel-mézzel folyó szép Pannoniában

n.57

Telepítém őket, jó Magyarországban,

n.57

És megáldám bőven, minden állapotban,

n.57

Meghallgatám mindég, segítém dolgokban.

16.

n.61

Sőt vitéz szívvel is megáldottam őket,

n.61

Ugy, hogy egy jó magyar tízet mást kergetett,

n.61

Sehol nem találtak oly nagy ellenséget,

n.61

Ki, mint por szél előtt, úgy el nem kerengett.

17.

n.65

Szentséges lelkemet reájok szállattam,

n.65

A keresztyén hitre fiam által hoztam,

n.65

Szent királyokkal is megajándékoztam,

n.65

Békességet nekik, tisztességet adtam.

18.

n.69

De ők ennyi jókért — ah, nehéz mondani !

n.69

Ah, háladatlanok ! — és el merték hagyni.

n.69

Urok istenöket el merték árulni,

n.69

Ellenemre minden gonoszba merűlni.

19.

n.73

Ah, bánom, ennyi jót hogy ővelek tettem,

n.73

Nemde viperákat keblemen neveltem?

n.73

De immár ideje velök ismertetnem :

n.73

Én vagyok ama nagy bosszuálló isten.

20.

n.77

Eredj azért, angyal, szálj alá pokolban,

n.78

Válassz egyet ama dühös fűriákban,

Jegyzet Alvilági istennők, a régi rómaiak hite szerint. —

A. J.

Arany János

n.79

Küdjed azt sebesen szultán Szulimánban,

n.80

Juttassa magyarok elleni haragban.

n.81

Én pedig töröknek adok oly hatalmat,

n.82

Hogy elrontja, veszti a rossz magyarokat,

n.83

Hadd törje az iga ő kemény nyakokat,

n.84

Míg meg nem ösmerik elhagyott urokat.

21.

n.85

Kiáltnak én hozzám s nem hallom meg őket,

n.86

Sőt fogom nevetni siralmas ügyöket,

n.87

Az ő panaszikra nem hajtom fülemet,

n.88

Ő nyavalyájokra nem vetem szememet.

22.

n.89

Ez mind addig lészen, míg bosszűt nem állok,

n.90

Harmad-negyed ízig büntetés lesz rajtok,

n.91

Sőt, idején észbe ha nem veszik magok,

n.92

Örökös haragom, átkom lészen rajtok.

23.

n.93

De„ ha hozzám térnek, megbánván bűnöket,

n.94

Halálról életre hozom ismét őket.

n.95

Jaj neked, török, haragom vesszejének !

n.96

Az vagy, de eltörtek, ha ezek megtérnek.«

24.

n.97

De„ ha hozzám térnek, megbánván bűnöket,

n.98

Halálról életre hozom ismét őket.

n.99

Jaj neked, török, haragom vesszejének !

n.100

Az vagy, de eltörtek, ha ezek megtérnek.«

25.

n.101

Most Mihály arkangyal kezde könyörögni

n.102

És az igazakért igen esedezni.

n.103

»Uram! jámborokat fogod-e rontani?

n.104

És a hamisakért meg fogod-e verni?«

26.

n.105

De az élő isten kész lőn megfelelni :

n.106

Te akarod-e én tanácsomat tudni?

n.107

Vagy mélyen elrejtett titkaim vizsgálni?

n.108

Amelyeket neked nem lehet megtudni.

27.

n.109

Ostorom szolgámra nem tiltom, hogy szálljon,

n.110

Kinek semmit sem kell törődni halálon,

n.111

Akarom, hogy neki könnyebbségre váljon,

n.112

És lelkének hűves enyhéül szolgáljon.«

28.

n.113

Nem felele többet árkangyal istennek,

n.114

Hanem súgár szárnyát ereszté az égnek.

n.115

Röpüle mindaddig és nem nyugovék meg,

n.116

Pokolban Alektót

Jegyzet A három furia egyikének neve. —

A. J.

Arany János

amíg nem lelé meg.

29.

n.117

Száz lánccal van kötve, száz bilincs a kezén,

n.118

Kígyókból áll haja s kötelöznek fején,

n.119

Véres, mérges tajték foly ki a két szemén,

n.120

Dohos kén.kő-pára jön ki rút gégéjén.

30.

n.121

E furiát angyal most megszabadítja,

n.122

Isten hatalmával annak ígyen szóla:

n.123

»Alektó, az isten nékem parancsolja,

n.124

Hogy küldjelek téged nagy Törökországba.

31.

n.125

Szultán Szulimánnak szálljad meg a szüvét,

n.126

Neveld magyarokra ő haragos mérgét,

n.127

Vigye rájok éles, rettentő fegyverét,

n.128

Rontsa uraságát, nemzetök erejét.«

32.

n.129

Örül a furia, nem késik pokolban,

n.130

Röpülését veszi nagy Törökországban.

n.131

Éjfélkor érkezik Konstantinápolyban,

n.132

Ottan beférkezék Szulimán házában.

33.

n.133

S hogy inkább, hamarább elhitesse véle,

n.134

És hogy megrettenést szüvében ne tenne,

n.135

Magára nagy Szélim formáját öltötte,

n.136

Szélim Szulimánnak atyja volt, núg éle

34.

n.137

»Fiam, te aluszol« — így kezdé beszédét,

n.138

»S nem vészed eszedben istennek kegyelmét,

n.139

Hogy adott tenéked erőt, vitézséget,

n.140

Jó észt, jó tanácsot és elég értéket.

35.

n.141

Aluszol te mostan és nem nézsz előre,

n.142

Mely nagy felhőt kerget Károly

Jegyzet V. Károly római császár. —

A. J.

Arany János

te elődbe,

n.143

És, hogyha idején nem vészed eszedben,

n.144

Itt fogsz megnyomatni aluvó helyedben.

36.

n.145

Hígyed, hígyed az én megőszült fejemnek,

n.146

Ha időt adsz nekik, téged elvesztenek

n.147

Országostól kaurok,

Jegyzet Kaur, gyaur, így nevezte a török a keresztyént, a. m. hitetlen.

a hitetlen ebek;

n.148

Mert, ha egyességök volna, van erejek.

37.

n.149

Lesz is, mert alkusznak ; de te menj őrájok,

n.150

Ne késsél és ne hagyj üdőt alkudniok.

n.151

Igy rontatának meg tőlem mamelukok.

Jegyzet Itt és a következő versekben ázsiaí s afrikai harcait emlegeti, melyek bővebb magyarázata nem tartozik a dologra. —

A. J.

Arany János

n.152

!gy verém meg Campsont, s romlának szirusok.

38.

n.153

Kelj fel, éles kardot köss az oldaladra,

n.154

Indulj meg hadaddal tévelygő magyarra ;

n.155

Én leszek melletted, és minden dolgodra

n.156

Vigyázok hűséggel s minden nyavalyádra.

39.

n.157

Bolondság tenéked kazulokra járni,

n.158

Sok jó vitézt oda törni és rontani ;

n.159

A mi fátumunk azt nem hagyja romlani,

n.160

Isten azon bennünk‘ akar tanítani.

40.

n.161

Izmail énnekem sok boszúkat szerze,

n.162

De ugyan megtömöm végig nem lehete ;

n.163

Hát tenéked Tamma mennyi boszút teve !

n.164

Nagy részét hadadnak ravaszúl megverte.

41.

n.165

Da a magyarokon mindenkoron nyertünk,

n.166

Nem is kell oly messzi oda fegyverkezuünk,

n.167

Sem annyit költenünk, sem annyit vesztenünk,

n.168

Se győzedelemben nincs mit kételkednünk.

42.

n.169

Ne félj, hogy segítse senki magyarokat,

n.170

Mert jól ismerem én bolond kaurokat,

n.171

Míg nem látják égni önmaguk házokat,

n.172

Nem segíti senki a szomszéd házakat.

43.

n.173

Ne félj ; mert, lám mondom, én leszek melletted,

n.174

Az szent Mahomet is vezeti kezedet.

n.175

Osztán, édes fiam, a vitéz embernek

n.176

Valamit engedni kell a szerencsének.«

44.

n.177

Igy Alektó szultán Szulimánnak szólott,

n.178

S amely mérges kigyót a kezében hozott,

n.179

Abból egyet szultán ágyába bocsátott,

n.180

Nem nyugvék a kigyó, míg hozzá nem jutott.

45.

n.181

Vállárl mellyére, mellyérül szivében,

n.182

Valamerre eksusz, mindent hágy méregben,

n.183

Gyujtja kemény szivét, s hagyja lángos tűzben —

n.184

Hagyja hentergetni dühös kevélységben.

46.

n.185

Nagy vígan Alekto eltünék ott mindjárt,

n.186

Mert látá, haragra gyujtotta Szulimánt ;

n.187

Ő pedig felugrott : »Fegyvert ! fegyvert !« kiált,

n.188

Mert majd eszeveszett lőn Alekto miatt.

47.

n.189

Kiált az Szulimán : »Üh te, bátorságra

n.190

Ki engemet indítsz, ilyen nagy dolgokra !

n.191

Nagyobb vagy embernél, noha ember módra

n.192

Láttalak tégedet szólva, tanácsolva.

48.

n.193

Készen van Szulimán, el is megyen oda,

n.194

Ahová meghagytad, s kaurt rak halomba ;

n.195

Megfestem lovamat keresztyén vér-tóba,

n.196

Rejtek városokat, várakat hamuba.«

49.

n.197

Felkelvén ágyából, rögtön parancsola,

n.198

Hogy minden vezére táborban szállana,

n.199

Válogatott néppel, kinek mily hatalma,

n.200

Valaki bégséget vagy timárt tartana.

50.

n.201

És hogy Drinápolyban, májusnak fogytára

n.202

Az egész hadak mind szálljanak táborba.

n.203

Futnak a csauszok fehér patyolatban,

n.204

Hirdetik a hadat, minden országokban.

51.

n.205

Azonban Szulimán űle jó lovára,

n.206

S vezéreket híja magával divánra,

n.207

Kertektől nem messzi egy széles halomra,

n.208

Holott is beszéle nékik ily formára :

52.

n.209

»Vezérek és basák, ti okos vitézek,

n.210

Kiknek esze után sok bírt népet nézek,

n.211

Ti vagytok tartói én erősségemnek,

n.212

Ti meghódítói pogány keresztyénnek.

53.

n.213

Im, mi állapotunk látjátok, miben van ;

n.214

Erős birodalmunk nem henyélést kiván,

n.215

Amit karddal nyertünk, nem tartja meg diván :

n.216

Fegyvert, erős vitézt ily nagy ország kíván.

54.

n.217

Evvel győzünk nú meg keresztény világot,

n.218

Amely inkább kíván fizetni harácsot,

n.219

Hogysem vitéz módon reánk vonjon kardot,

n.220

Evvel becsültetjük mi muzulmánokat.

55.

n.221

Mégis, bár nem sokan, kik ellenünk járni,

n.222

S vannak, kik merészlik fogukat mutatni.

n.223

Bolondok ! nem tudják, hogy jobb megvallani

n.224

Az erőtlenséget, hogysem kárt vallani.

56.

n.225

A magyarok ezek, kik fej nélkül vannak,

n.226

Mint a törött hajó, széltől űgy hányatnak.

n.227

Mióta elvevém életét Lajosnak,

n.228

Sokan koronáért most is vonakodnak.

57.

n.229

Igaz, nem tagadom, ha egyesség volna

n.230

Köztök, bizony nekünk nagy gondokat adna

n.231

Az egynéhány magyar, és megcsorbítaná,

n.232

Fényes koronánkat talán megrontaná.

58.

n.233

De isten ostora szállt mostan reájok,

n.234

Fösvénység, gyülölség uralkodik rajtok,

n.235

Nincs szeretet köztök, sem okos tanácsok,

n.236

Kiért esőben van fényes koronájok.

59.

n.237

Szemlátomást látjuk az isten irgalmát,

n.238

Mert minekünk szánta magyar birodalmát.

n.239

Mindenkor azután megtaláljuk Tammát,

n.240

Rontsuk most a magyart s az ő birodalmát.

60.

n.241

Esküszöm én nektek az élő istenre,

n.242

Mi fényes holdunkra s éles fegyveremre,

n.243

Az éjjel Mahumet, én atyám képébe’,

n.244

Ezeket mind nékem okosan beszélte.

61.

n.245

Az Arszlán vezér is ír Budáról nékem,

n.246

Hogy győzödelemben ne legyen kétségem,

n.247

Ím az levelet is előtökbe tészem :

n.248

Olvasd nagyfenn deák : hadd vegyük elménkben.«

62.

n.249

Itt egy török deák felszóval olvasván

n.250

»Győzhetetlen császár, a te rabod, Arszlán,

n.251

Budai fővezér te kegyelmed után,

n.252

Ír alázatosan, néked fejét hajtván.

63.

n.243

Ha tudni akarod keresztyének dolgát,

n.254

Azok veszni hagyták magok állapotját ;

n.255

Károly gyűlésekről gyűlésekre magát

n.256

Hordoztatja s nagyon forgatja hit dolgát.

64.

n.257

Nincs sehol kész hada, s nem is gondolkodik,

n.258

Mint bolond, hogy talán valaha kelletik,

n.259

Maximilián meg magyarok közt lakik

n.260

Gondviseletlenül, csak eszik és iszik.

65.

n.261

Az magyarok pedig leghenyélőbb népek,

n.262

Egyik a másikat gyűlölik, mint ebek ;

n.263

Nincs köztök hadtudó : ha volna is, ezek

n.264

A tisztviselőnek soha nem engednek.

66.

n.265

Uram ! ha volt módod valaha az hadban,

n.266

Nincsen most kevesebb ilyen állapotban ;

n.267

Ugy tetszik, hogy immár, itt Magyarországban,

n.268

Látok vérpatakot, sok kaurt halomban.«

67.

n.269

Meghallván vezérek az Arszlán tanácsát,

n.270

Főképen császárnak elszánt akaratját,

n.271

Senki tartóztatni nem meré az útját

n.272

Hanem minden vezér javallja szándékát.

68.

n.273

Nem sok idő mulván, az nagy Ázsiábúl

n.274

Sok had érkezék, kik voltak tengeren túl,

n.275

Számtalan sok tatár meótiszi tótul,

n.276

Ezek küldetének khán prekopitátul.

69.

n.277

Ifiú Delimán vezére ezeknek,

n.278

Fia az nagy khánnak, nagy fejedelemnek ;

n.279

Huszonötezer ez, és mind jó tegzesek,

n.280

Sok százezer közül válogatott népek.

70.

n.281

Könnyű had, és bátor, és gyors mint az árviz ;

n.282

Úgy tetszik, kezében núndenik halált visz :

n.283

Mert jó lova hátán csak jó fegyverben hisz ;

n.284

Nincsen tartalékja sem tűz, sem sebes víz.

71.

n.285

Azt mondják, Delimán, mikor országokat

n.286

Járt volna látásért híres városokat,

n.287

Galata városban látta szép Kumillát.

n.288

Kumillát, a szépet, Szulimán leányát.

72.

n.289

Kumilla szép haja megkötözé szivét

n.290

Ifjú Delimánnak, s vele minden kedvét,

n.291

Egy tekintet vevé el minden erejét,

n.292

Úgy hogy nála nélkül nem kivánja éltét.

73.

n.293

Akkor hazament volt, most szép haddal jött meg,

n.294

Törődvén, a szép lyányt mikép nyerhetné meg;

n.295

Véletlenül szegény de megcsalatkozék,

n.296

Mert addig elvevé Kumillát Rusztán bég.

74.

n.297

Most már nyughatatlan, bánattal áll, vagy űl,

n.298

Untalan szegénynek szeme keservvel fűl,

n.299

Mely miatt a szíve, mint a hideg jég, hűl ;

n.300

Éltével halálba, bánatja közt, merűl.

75.

n.301

Őrizd, Rusztán vezér, jól ettől magadat,

n.302

Mert, mint dühös farkas, lesi halálodat,

n.303

Az vitéz Delimán nem tűrheti búját,

n.304

Kitölti, ha lehet, rajtad bosszuságát.

76.

n.305

A tatárok után öt roppant seregek,

n.306

(Azt tudnád távolról, hogy sivó ördögök),

n.307

Ezek is Drinápoly alá érkezének,

n.308

Sok harcokon forgott vitéz szerecsenek.

77.

n.309

Mdindenik seregben hat-hatezer ember;

n.310

Mindenik hárommal verekedni meg mer,

n.311

Lova mint egy madár, maga mint egy tündér,

n.312

Mert oly könnyen fordul, mint esti denevér.

78.

n.313

Ezek Kazul hasra jártak Szulimánnal,

n.314

Ezek Lajos királyt megverték dsidákkal ;

n.315

Vitézek mind egyig, s nem fegyverderékkal,

n.316

Paizzsal födözvék, sem sürű páncéllal.

79.

n.317

Ezek előtt mégyen vitéz Amirásszen,

n.318

Maga is fekete, lova is szerecsen ;

n.319

Az ő kedves lova Karabul, — kényesen

n.320

Melyet ő jártatott had előtt, s kevélyen.

80.

n.321

Mondják, hogy Karabul nagy Arabiában

n.322

Széltől fogantatott egy híres kancában

n.323

Hihető is, mert nincs se szélben, se lángban

n.324

Gyorsaság, vidámság, mint e paripában.

81.

n.325

Amirásszen után három fő kapitány,

n.326

Egyik az Olindus, ki okosság után

n.327

Ment mind nagyobb tisztre, s végre lett kapitány,

n.328

Negyedik osztályé a szerecsen hadban.

82.

n.329

Sziriai király, az okos Menethám,

n.330

Küldte másodikat : ez volt szép Hamviván ;

n.331

Szerecsenek közül jött az Szíriában.

n.332

De vala harmadik kegyetlen Demirhám.

83.

n.333

Demirhám, az erős, kinél erősb nem volt

n.334

Sehol, valamerre Szulimán parancsolt,

n.335

Mert ez gyökeréből nagy tölgyfát kirántott,

n.336

Ököllel agyonvert egy nagy elefántot.

84.

n.337

Ötödik Alderán, bátyja Demirhámnak,

n.338

Volt gondviselője a szerecsen hadnak ;

n.339

Ez magyarázója volt minden álomnak,

n.340

S Mahumet könyvének, hazug Alkoránnak.

85.

n.341

Ezek után jőnek vitéz mamelukok,

n.342

De szerencsétlenek, mert nincs nékik urak.

n.343

Szulimánhoz nem rég estek, mint hódulók,

n.344

A nagy s bő Egyiptus lévén az ő honok.

86.

n.345

Kajer bég jön vélek, kit fővezérségre,

n.346

Melunet Junnusz basa nem kis szégyenére,

n.347

Tett Szulimán császár ; mert emettől féle

n.348

S ily nagy tisztre vinni szolgáját nem merte.

87.

n.349

Ezek húszezeren jó vitézek voltak,

n.350

Vitézséget Tommem bejtől mert tanultak,

n.351

És noha sokféle nemzetekből álltak,

n.352

Okos vezér alatt mind egyesek voltak.

88.

n.353

Nem messze cirkászok, szinte szomszéd népek

n.354

A mamelukokkal, hadi rendben jőnek ;

n.355

Ötvenkétezeren ezek is lehetnek,

n.356

Mert zincsiek, geták, barstok vannak vélek.

89.

n.357

Magok választottak kapitányt magoknak :

n.358

Hadverő Ajgász volt neve a basának ;

n.359

És hizony hiában nem nevezték annak,

n.360

Mert ez volt oka sok nemzet romlásának.

90.

n.361

Ajgász basa után jőnek zagatárok,

n.362

Legbenső Szittyából származott tatárok,

n.363

Hiszik az alkoránt ; de zöld patyolatjok

n.364

Mutatja, ki török, kik pedig tatárok.

91.

n.365

Ellepték a földet ezek, mint az hangyák,

n.366

Vagy széles mezőben a búza kalangyák ;

n.367

Mindenütt villámnak csupán nyilak, száblyák,

n.368

És mindent rettentnek a lobogós kopják.

92.

n.369

Ezek olyan helyre soha nem fordultak,

n.370

Fegyverrel amelyet meg nem hódítottak ;

n.371

De inkább azt mondom, hogy elpusztítottak,

n.372

Valamerre ezek világban jártanak.

93.

n.373

Sőt mikor törökre ezek föltámadtak,

n.374

Csaknem teljességgel őket elrontották.

n.375

De mi bűneinkért rajtunk maradtanak,

n.376

Istentől ostorul mert ők hagyattanak.

94.

n.377

Lám szittya Tamerlán megveré muzulmánt,

n.378

Eleven fogá meg a Bajezid nagy khánt.

n.379

Akkor is láthattuk az isten hatalmát :

n.380

Csak játékul tartja embereknek dolgát.

95.

n.381

Soha az szittyákat senki meg nem verte,

n.382

Ő veszedelmöket senki meg nem érte:

n.383

Mithridates király háborgatni merte,

n.384

De, mondd meg énnékem, mit vihete végbe?

96.

n.385

Hallották Rómának kevély nagy hatalmát,

n.386

Magokon soha nem látták birodalmát :

n.387

Nagy Sándor is látta szittyák bátorságát,

n.388

Mily nehezen vett meg tőlük egy kősziklát.

97.

n.389

Négy táborban ezek jártanak ékessen,

n.390

Mindenikben vala húszezer, tegzessen ;

n.391

Egyiknek parancsol fekete szerecsen,

n.392

Hármának Uldair, Lehel és Turáncsen.

98.

n.393

Ki számlálhatná meg az tenger fövényét?

n.394

Vagy Hercyniának számtalan levelét?

n.395

Az számlálhatná el Szulimánnak népét,

n.396

Az írhatná meg is roppant sok seregét.

99.

n.397

Mert valaki hallá : haddal megy Szulimán

n.398

A keresztényekre, s vele sok muzulmán,

n.399

Mindenik siete haddal császár után,

n.400

Mindenik örvende kaur megromlásán.

100.

n.401

Mert szép Indus vizén túl török nem lakik,

n.402

Sem ő császárjoknak e föld nem adózik :

n.403

Mégis ím eljöve király Atapalik,

n.404

Mert akarja látni, keresztény mint romlik.

101.

n.405

Jaj ! hová fog ez a nagy felhő omlani?

n.406

Mely világszegletre fog ez leszakadni?

n.407

Isten nagy haragját hogy meg fogja látni,

n.408

Aki ezt magára jőni fogja látni !

102.

n.409

Mint az eget felhő, ellepé az földet

n.410

A sok roppant sereg és idegen nemzet. —

n.411

Még nem vettük számba ázsiai népet

n.412

Sem az európai hadakozó serget. —

MÁSODIK ÉNEK.

n.413

Budai fővezér meghallá, Arszlán bég,

n.414

Hogy ő tanácsából megbomlott békesség ;

n.415

Gondolá, mindenben árt késedelmesség,

n.416

De leginkább hadi dolgokban a restség.

n.417

Az ő elméje is vala nyughatatlan,

n.418

De okosság nélkül, azért állhatatlan,

n.419

Ő minden dolgában volt igen oktalan,

n.420

Azért is rosszúl járt minden ő dolgában.

n.421

Ura híre nélkül sok hadakat gyüjte,

n.422

Mert avval kegyelmét nyerni reménylette,

n.423

Hogyha kauokat addig megverhetné,

n.424

Vagy tőlök valamely kővárat nyerhetne.

n.425

Nyilván mondja vala : megszállja Palotát,

n.426

Senkitől nem rejti, titkolja tanácsát,

n.427

Sőt kérkedik vala : lerontja bástyáját

n.428

És elvágja vitéz Túri Györgynek nyakát.

n.429

Azonban dühösen összegyüjté hadát,

n.430

Valaki köthetett oldalára szablyát ;

n.431

Így mindig bővíté vezér az táborát,

n.432

Rövid nap számlála tízszer ezer szablyát.

n.433

Megszállá Palotát vezér ennyi néppel,

n.434

Sok ágyúval, elég tűzi mesterséggel ;

n.435

Időt nem mulatván sok ágyúlövéssel,

n.436

Kezdi Móre bástyát törni keménységgel.

n.437

Szégyenli a Túri, hogy vagyon kőfalban

n.438

Sáncolva, — szeretne lenni csak táborban.

n.439

Mint erős oroszlány nem késik barlangban,

n.440

Ha fekve találják gyors vadászok abban :

n.441

Kiugrik haraggal, sok erős dárdát ront,

n.442

Vadászt halomban mar, erős hálókat bont,

n.443

Valamerre fordul, piros vért sokat ont ;

n.444

Így cselekszik Túri, kit török had boszont.

n.445

Benn jó rendet hagyván, maga kétszáz fejjel

n.446

Palotából kijő, mind híres vitézzel,

n.447

Törökre ráüte okos merészséggel,

n.448

Sokat bennek levág, vitéz keménységgel.

10.

n.449

Istrázsát nem talál, mert bízvást alusznak,

n.450

(Éjfélkor vala ez) s békével hortyognak ;

n.451

Nem félnek Túritól, rá sem is gondolnak

n.452

Hogy a magyarok ily dolgot próbáljanak.

11.

n.453

Kurt aga legszélről a vár felől vala,

n.454

Bolond merészséggel sátort ottan vona,

n.455

Háromszáz janicsár körülötte hála,

n.456

Ezekre Túri György bátran rárohana.

12.

n.457

Százötvenöt török csakhamar elesék ;

n.458

Aga is álmából alighogy kiugrék,

n.459

Mert este vacsorán sok húzamost ivék,

n.460

Túri György vesztére nagy sokat esküvék.

13.

n.461

Mezítelen karddal kiszökék sátorból,

n.462

Kiált segítséget, melyet vár Arszlántól,

n.463

Kiáltja társait a sátorok alól ;

n.464

De mindennek nagyobb gondja van magáról.

14.

n.465

Szintén immár lóra ugrani akara,

n.466

Hogyha még Arszlánhoz táborba futhatna

n.467

Ott éré Tót Balázs, s a fejét lecsapá,

n.468

S az ő szép sátorát a magyar megrablá.

15.

n.469

Mély álmában jancsár sok megölettetik,

n.470

Álomból halálba, nem is messze, ugrik ;

n.471

Teli gégejéből soknak a bor omlik,

n.472

Részegség jutalmát mindnyájan ott veszik.

16.

n.473

Háromszáz közűl csak tizenöt szalada,

n.474

Ki Arszlán vezérnek efelől hirt ada.

n.475

Haragjában csaknem ő kettészakada,

n.476

Gyorsan kétezerrel afelé szágulda.

17.

n.477

Palotába Túri de már bement vala,

n.478

Azért Arszlán vezér ottan nem találta ;

n.479

De láta sok török vért ottan omolva,

n.480

Holttest, romlott sátor, sok hevert halomba.

(Több nincs.)