Bibliográfiai adatok
Az utolsó magyar
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet
Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001228236
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
History:
Kéziratán nem volt törlés. Erről a tárgyról több feljegyzés maradt a költő hagyatékában. Az első, legrégebbi, egy papírszeletkén, irónnal, ez: »Az utolsó magyar. II. Topografia. III. Ogmánd laka. Gyűlés hívatik össze. IV. Tanácskozás a kivándorlásról. V. (Szende) Szendike. A tatár főnök. VI. A tanácskozás folytatása. Vége. Küldöttek. VII. Szendike a tatárt megmenti. VIII. (A tatárdúlás híre.) Szendike halál révén. A (Dzsingisz) Timur hada. IX. Harc. Ogmánd két fia elesik. X. Harc. Ogmánd kétségbeesett küzdelme. Az utolsó feljegyzés, mely a költemény végéhez van csatolva, kerekebb s magába olvasztja a korábbiakat.Keletkezés:
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
elbeszélő költemény (töredék)
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Elektronikus kiadás adatai:
A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence
Kiadás:
Digitális kritikai kiadásAZ UTOLSÓ MAGYAR.
n.1
Hol ősz fejét agg Iremeln
Jegyzet Az Ural hegylánc egyik csúcsa,
délnek.
A. J.
jegyzete.
Arany János
I. Miután Ogmánd, elbeszélése által, felgyujtotta hallgatóiban a vágyat
Magyarországra költözni : előléptet egy barátot, ki szintén Magyarországból jött, beszél
nekik sokat Lajos királyról, ki már negyven év óta dicsően uralkodik, ki őt is küldte az
ázsiai rokonok fölkeresésére, hogy híja Magyarországra, testvéreikhez. A barát beszéde
úgy hat a már különben is elkészült kedélyekre, hogy rögtön elhatározzák a kiköltözést,
csupán arról kell még tanácskozniok, hogyan eszközölhessék ezt Kipcsakon, a tatárok
földén keresztül, mely Lajos országától őket elválasztja
II. A véletlen segítségükre jő. Kipcsak urának, a tatárok királyának fia,
fényes kisérettel útban van Timurlenkhez, ki már (1366 óta) hatalmasan uralkodik Szamarkandban. Útja a magyarok bércei alatt
vivén el, ezek megtámadják, kíséretét levágják, magát elfogják. Igen jó alkalom most már
a fogolyért kialkudni a szabad átkelést Kipcsakon. E célra követeket küldenek a tatár
királyhoz, a ki kénytelen beleegyezik, de mire a követek hazaérnének, Ogmánd leánya a
tatár király fiát szerelemből megszöktette. No, a magyaroknál törvény van, mely halállal
bünteti a nőt, ha csak férjhez is megy idegenhez : mi büntetés vár most Ogmánd leányára,
ki épen megszöktet ily nagy fontosságú rabot Ogmánd, keserű szívvel, de példát kell,
hogy adjon. A leány halálra van ítélve.
III. A tatár király azonban, felbőszülve a történt dolgon, és Timur
parancsától is ösztönözve, fiát küldi nagy sereggel, hogy hódítsa meg s törölje el a
föld szinéről a maroknyi magyart. A királyfi föltételt szab : hogy adják neki feleségül
a leányt, s ismerjék el a Timur felsőbbségét : úgy békén maradnak. A magyarok halálig
való ellentállásra határozzák magukat : s Ogmánd, kiben eddig az atyai érzelem küzd vala
a törvény szigorával most feláldozza érzelmét s a leányt megöleti. Erre a tatárok
megkezdik a támadást, elkeseredetten foly a harc — minek vége, hogy a magyar egy lábig
elhull, maga Ogmánd is, az utolsó magyar, egy barlangban, hova legutóljára vonult, a
tatár királyfi keze által elesik.
A. J.
följegyzése.
Arany János