Aristóból

Bibliográfiai adatok

Aristóból

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet

Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001228236

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Kéziratából mindössze az 1—4. stanzák voltak meg. Fölöttük ceruzával: Kisérlet. Közölte az ÖK. Elegyes Darabjai közt. A kézirattól a nyomtatott szöveg eltéréseket mutat.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers - műfordítás

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatásban az ÖK. Elegyes Darabjai közt, 1858. évszámmal.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

MŰFORDlTASOK.

ARIOSTÓBÓL.

Fordítási kísérlet.

ELSŐ ÉNEK.

n.1

Hölgyek és leventék, szerelmek, kalandok,

n.2

S harc az én tárgyaim, mikről danolandok ;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

S harc lesznek tárgyaim.

Szövegforrás:
Kézirat

n.3

Akkoriból, hogy a mórok özön hada

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Hogyan jöttek által, Frankhon ártalmára

Szövegforrás:
Kézirat

n.4

Tengeren átkelvén, Frankhonra támada,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

A mórok a tenger innenső partjára,

Szövegforrás:
Kézirat

n.5

Agramánt királyuk dühétől vezetve,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Agramant királyuk dühének miatta

Szövegforrás:
Kézirat

n.6

Ki fiatal gőzzel mondá fenyegetve,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki fiatal gőzzel fenjen hánytorgatta,

Szövegforrás:
Kézirat

n.7

Hogy Troján halálát, ahhoz illő áron,

n.8

Megveszi Nagy Károly római császáron.

n.9

Lorántról is fogok beszélni egyversben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Rolandról is fogok szólani egy versben,

Jegyzet (az utolsó két szó alá van húzva a sajátos értelem kiemelésére).

Szövegforrás:
Kézirat

n.10

Olyat, ami nincs még prózában, se versben :

n.11

Hogy lett szerelemből dühössé, bolonddá,

n.12

Bár előbb mindenki

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Noha előbb minden

Szövegforrás:
Kézirat

bölcs embernek mondá ;

n.13

Ha ugyan az, aki velem se bánt jobban,

n.14

S már-már fölemészti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki majd-majd elvette

Szövegforrás:
Kézirat

ami kis eszem van

Jegyzet Ámor, a szerelem.

A. J.

Arany János

n.15

Hagy belőle annyit, amennyi elég lesz,

n.16

Hogy, amibe kezdtem, jól vihessem véghez.

n.17

Fogadd, oh Herkules dicső

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Fogadd el Herkules (nemes) dicső

Szövegforrás:
Kézirat

nemzedéke,

n.18

Századunk

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

(Ragyogó)

Szövegforrás:
Kézirat

kiváló fénye, dísze, éke,

n.19

Hippolit,

fogadd el, mit jószántából ád

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

fogadd ó kegyesen, amit ad,

Szövegforrás:
Kézirat

n.20

És adhat egyedül, alázatos szolgád

n.21

Tartozásom nincs mi leróhassa, mint a

n.22

Szavak némi részben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Szóbeszéd egy részben

Szövegforrás:
Kézirat

, és az iró tinta.

n.23

Ne is vedd bűnül, hogy kevés adományom,

n.24

Mert amennyi telik, ím,

mind felajánlom

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« mind neked szánom »

mind neked ajánlom

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.25

Majd hallasz,

a méltó nagy hősökkel számban

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

ama nagy hősökkel egy sorban

Szövegforrás:
Kézirat

n.26

Kiknek dicsérete készül mostan számban,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Kiknek dícséretét zengem a mult korban

Szövegforrás:
Kézirat

n.27

Hallasz Rugierról, ki őseid őse,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Majd hallasz Rogerról

Szövegforrás:
Kézirat

n.28

Híres nemzetfádnak volt legvénebb törzse.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Fényes elődidnek volt

Szövegforrás:
Kézirat

n.29

Majd beszélek róla fényes győzedelmet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Hallani fogsz róla híres győzedelmet

Szövegforrás:
Kézirat

n.30

Dicső tetteket, ha megnyerem figyelmed,

n.31

És ha, tágulván

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

És ha engedvén

Szövegforrás:
Kézirat

a fejedelmi gondok,

n.32

Helyet adsz elmédben annak, amit mondok.

n.33

Loránt, ki régóta halálból szerette

n.34

A szép Angyélikát, s harcolván érette

n.35

India-, Média- és Tatárországban

n.36

Diadalmit hagyta véghetetlen számban,

n.37

Most vele Nyugatra megtért vala épen,

n.38

Hol, a Pirenéi nagy hegyek tövében,

n.39

— Francia- s Németföld népével körötte —

n.40

Károly a mezőben táborát ütötte ;

n.41

Avégre, hogy Marsil s Agramánt királyok

n.42

Vakmerőségökért hadd yerjék pofájok’,

n.43

Amiért fölszedte egyik Afrikában,

n.44

Aki láncsát, kardot elbír a markában;

n.45

Másik, hogy ami nép Spanyolhont lakozta,

n.46

Mindet a szép frank föld romlására hozta.

n.47

Így Loránt is épen jókor érkezett meg,

n.48

De, hogy oly pontos volt, meg is bánta bezzeg;

n.49

Mert elvették hölgyét nem sok idő telve ;

n.50

(Im, mily gyakran téved az emberi elme !)

n.51

Azt, kiér’ Nyugattól Napkeletig annyi

n.52

Hosszu harcot vívott, nem akarván hagyni,

n.53

Most elveszik tőle, baráti körében,

n.54

Egy kardcsapás nélkül, a saját földében.

n.55

Az eszélyes császár volt, ki azt elvette,

n.56

Oltandó a tűzvészt, mely kigyúlt érette.

n.57

Mert némelynap szörnyű vetély keletközött

n.58

Loránt és unokaöccse Rináld között,

n.59

Minthogy a leányzó különös szépsége

n.60

Miatt mind a kettő édes vágyban ége.

n.61

Károly, egy csöppet sem örülvén e pernek,

n.62

Mely elvonta kardját két ily hős embernek,

n.63

Elvevé a bajnak okozóját szépen,

n.64

S a bajor hercegnek adá azt kezében,

n.65

Jutalmul ígérve kettejök közt annak,

n.66

Ki ama nagy harcon, melyre útba’ vannak,

n.67

Több pogányt aprít le, és sajátkezűleg

n.68

Fegyverét legjobban forgatja közűlök.

n.69

De nem úgy ütött ki bezzeg az eredmény,

n.70

Mert bizony futásnak indult a keresztyén,

n.71

Fogoly lőn a herceg s vele annyi bátor

n.72

S elhagyatva állott a hercegi sátor ;

10.

n.73

Hol, miután maga maradt a kisasszony,

n.74

Nehogy martalékul a győzőnek jusson,

n.75

Előbb, mint az lenne, felszökött nyergébe,

n.76

És hátat fordíta még jó idejébe’,

n.77

Sajdítván előre, hogy az nap elpártol

n.78

A szerencse Károly római császártól.

n.79

Szűk, szoros ösvényen egy erdőbe ment be,

n.80

S egy vitézre bukkant, ki gyalog jött szembe.

11.

n.81

Sisak a fejében, derekán páncélja,

n.82

Balkarján a paizs, oldalán acélja,

n.83

Mégis könnyebben fut (legyen útja jó, rossz)

n.84

Mint a pöre paraszt a vörös posztóhoz

Jegyzet Pályafutás alkalmával.

A. J.

Arany János

n.85

Félénk pásztorlegény zord kigyótul soha

n.86

Nem riadt, nem nyargalt oly egyszerre tova,

n.87

Mint most Angyélika e lovag láttára

n.88

Forditá a zablát s megeredt kantára .

12.

n.89

Ámon fia volt ez a derék levente,

Jegyzet Rinaldo.

n.90

Ura Montalbánnak ; s gyalog azér’ ment e,

n.91

Mert lova, Bajárdo, csak azelőtt épen,

n.92

Elszaladt kezérül, csudálatosképen.

n.93

Ő, mihelyt szemét a hölgyre fölemelte,

n.94

Bárha még jó távol, egybe’ megismerte

n.95

Az angyali arcot, a deli szépséget,

n.96

Melynek hálójábul nem lelt menedéket.

13.

n.97

A hölgy paripáját megfordítja nyomba.

n.98

S megeresztett fékkel vágtat a vadonba,

n.99

Nem is nézi, hol van sűrű, hol világos,

n.100

Se’ az útat, hol jobb, merre bátorságos ;

n.101

Hanem, magán kívül, sápadtan, reszketve,

n.102

Hagyja futni ménjét, merre viszi kedve.

n.103

Fel s alá az erdőn addig-addig jára,

n.104

Miglen egy folyamnak érkezett partjára.

14.

n.105

A parton időzött Ferraù szerecsen,

Jegyzet Azaz szaracén. —

A. J.

Arany János

n.106

Merő izzadság s por ; mivel egyenesen

n.107

A csatából hozta ide égő szomja

n.108

S a nagy fáradság, mely készté nyugalomra ;

n.109

Már most ha akarna sem mehetne vissza,

n.110

Mert midőn a víznek mohón dilit, hogy issza,

n.111

A folyamba ejté sisakját, és semmi

n.112

Üggyel nem birá még belőle kivenni.

15.

n.113

Sikoltozva szörnyen minél jobban tudott,

n.114

A réműlt kisasszony épen arra futott.

n.115

Felszökött helyéből a pogány e szóra

n.116

S fölveté szemeit a kiáltozóra ;

n.117

Megismerte mindjárt közelebb jöttében,

n.118

Noha zavart, sápadt vala ijedtében,

n.119

S bár felőle régen hallgat a hír szája:

n.120

Hogy, kétségkivűl, ez szép Angyélikája.

16.

n.121

Udvarias lévén, s mert talán oly hővé

n.122

Tette keblét e szűz, mint ama kettőé,

n.123

Ahogy tőle telik, áll segélyre készen;

n.124

S mintha csak sisakja megvolna, merészen

n.125

Kardot ránt, fenyeget és nyomúl előre,

n.126

Oda, hol Rináldo kicsit fázik tőle.

n.127

Többször látták egymást, nemcsak úgy futtában,

n.128

Hanem mérkőztek is a fegyvertusában.

17.

n.129

Gyalog, amint voltak, meztelen szablyával

n.130

Összecsapnak mindjárt, kegyetlen csatával.

n.131

Nemhogy vékony páncél, perecek, kötések —

n.132

Egy kovács üllő sem állaná ütések’.

n.133

De mialatt ezek dolgoznak keményen,

n.134

Ideje, hogy a ló egérútat végyen,

n.135

Mert a szép leányzó, megfordúlva háttal,

n.136

Döfi, sarkantyúzza, tüskén-bokron átal.

18.

n.137

Miután egyik se’ tudott arra menni,

n.138

Ellenét lábárul hogy le birná venni ;

n.139

Mivel a vívásban vele egy fokon áll,

n.140

Nem nagyobb, nem kisebb az ennél, ez annál :

n.141

Rináld volt az első, ura Montalbánnak,

n.142

Ki megszólalt, mondván a vitéz pogánynak,

n.143

Mint olyan, ki keble tüzét már nem állja,

n.144

S égve mindenestül, helyét nem találja :

n.145

Szólott a pogánynak : Csupán engem bántasz,

n.146

Azt hivéd, pedig lám, téged szintugy bánt az,

n.147

Ha egyéb bajod nincs, mint, hogy ez új napnak

n.148

Tündöklő sugári a szívedbe kaptak ;

n.149

Mi hasznod van, jámbor, ezen múlatságba?

n.150

Hisz, tegyük fel, ölj meg, avagy ejts fogságba,

n.151

Még se’ tied a szép hajadon, mert már a,

n.152

Míg az időt lopjuk, elmene dolgára.

20.

n.153

Mennyivel okosabb, ha te is szereted,

n.154

Hogy velem jössz, s magad’ az útjába veted,

n.155

Hogy segítsz elérni és letartóztatni,

n.156

Mielőtt nagyon is el talál szaladni.

n.157

Ha egyszer kezünkben a hölgy, kit akartunk :

n.158

Hogy melyőnké legyen, döntse el jó kardunk !

n.159

Máskülönben, nem t’om, akármeddig fáraszt

n.160

E harc, mi követné végre is, mint kár azt.

21.

n.161

Nem volt ínye ellen e szó a pogánynak,

n.162

Így a birkozással mostan felhagyának,

n.163

És léptek azonnal oly fegyverszünetre,

n.164

Harag és gyűlölség úgy el lőn feledve,

n.165

Hogy Ferraú, midőn elindultak onnat,

n.166

Nem ereszté gyalog jó fiát Amonnak,

n.167

Ülne háta mögé, unszolá a pogány,

n.168

S elkocogtak együtt Angyélika nyomán.

22.

n.169

Oh nagy jámborsága a lovag-hajdannak !

n.170

Ime vetélytársak, nem egy hiten vannak,

n.171

És egész testökben sajog a tömérdek

n.172

Ütés kegyetlenül, mit egymásra mértek ;

n.173

Mégis együtt járnak, görbe úton s útlan,

n.174

Nagy erdők homályán, és pedig gyanútlan. —

n.175

Paripájok, amely négy sarkantyut érez,

n.176

Mostan oda ért, hol egy út kettővé lesz.

23.

n.177

Már itt nem tudá a két erős levente,

n.178

A kisasszony erre, vagy amarra ment-e?

n.179

Mert különbség nélkül mindenik ösvényen

n.180

Látható az új nyom, a puha fövényen :

n.181

Így tehát indultak, puszta véletlenre,

n.182

A szerecsen arra, Rináld pedig erre,

n.183

Amaz, sok csavargás után az erdőben,

n.184

Oda került vissza, ahol volt elsőben.

24.

n.185

Azon vette észre, hogy a folyamnál van,

n.186

Hol imént sisakja elmerűlt az árban.

n.187

Nem remélve, hogy a hölgyre rátaláljon,

n.188

Legalább sisakját keresé, a tájon,

n.189

Hol a víz elnyelte ; s a folyamnak nedves

n.190

Szélihez leszálla, melyet a hab verdes ;

n.191

Hanem a fövenyben űgy elűlt a sisak,

n.192

Hogy nagy üggyel-bajjal ha kiveheti csak.

25.

n.193

Most egy élőfárul hosszu póznát törvén,

n.194

Méregeti azzal, milyen mély az örvény,

n.195

Szurdal a fenékig itt is, ott is, sokat,

n.196

Nem marad olyan hely, mit meg nem tapogat.

n.197

S míg ott, bosszankodva ennyi fáradságon,

n.198

Legnagyobb méreggel időz a világon :

n.199

Íme, a folyamból, egészen köldökig,

n.200

Büszke ábrázatu lovag emelködik.

26.

n.201

Teljes fegyverben volt, a fejét kivéve,

n.202

Hanem egy sisakot tarta jobb kezébe’,

n.203

Ugyanazt, mely ottan a folyóba esett

n.204

És amit Ferraù hiába keresett.

n.205

Neheztelve mintegy a csodás lovag szól :

n.206

Hitszegő, árúló, hát te még haragszol

n.207

Ezért a sisakért, hogy itt fog maradni,

n.208

Holott régen vissza tartozál azt adni?

27.

n.209

Emlékezz’ rá, pogány, amidőn megölted

n.210

Angyélika bátyját : itt van az, előtted ;

n.211

Igérted, a sisak rövid-nap enyim lesz,

n.212

A folyóba veted, többi fegyverimhez,

n.213

Most, hogy a szerencse teljesíti, látom,

n.214

Mit te-elmulasztál, s vissz’adá sajátom’ :

n.215

Ne haragudj’, vagy ha a harag eröltet,

n.216

Haragudj’ magadra, hogy hited megtörted.

28.

n.217

Ha pedig az a baj, hogy finom sisak kell,

n.218

Szerezz mást, s viseld azt nagyobb becsülettel !

n.219

Ilyet hord Loránt is, ama jó levente,

n.220

Ilyen van Rináldnak, ha különb nem, mint e !

n.221

Egyik Almonté volt, Mambriné a másik,

n.222

Vedd el, a melyikre fogad jobban vásik,

n.223

Hanem, amit egyszer nekem hagytál szóban,

n.224

Jól tennéd, ha nekem hagynád most valóban.

29.

n.225

Amint a kísértet így elébe álla,

n.226

Borzadt a lovagnak minden szőre-szála ;

n.227

Elképedt, az arcát elhagyá a vére,

n.228

Szava, mely útban volt, rátapadt nyelvére.

n.229

Majd Argaliától (mert a neve az volt,

n.230

Aki hajdan ott az ő keze miatt holt,)

n.231

Hallva hitszegését szemrehányásképen,

n.232

Bosszu, harag és düh lángja gyúlt szivében.

30.

n.233

És mivel nem ért rá, hogy magát kivágja,

n.234

Azt is bölcsen tudván, hogy igaz a vádja,

n.235

Hallgatott, a száját felnyitni se’ merte ;

n.236

De szivét a szégyen úgy keresztülverte,

n.237

Hogy megeskütt anyja Lánfuza éltére,

n.238

S fogadá, több sisak nem megy a fejére,

n.239

Míg Loránttól ki nem küzdi ama szépet,

n.240

Melyet az az Almont fejéről letépett.

31.

n.241

Esküjét ezúttal meg is tartá jobban,

n.242

Hogysem azt az elsőt, mely szemére lobban.

n.243

Akkor indul onnat, oly veszett kedéllyel,

n.244

Hogy eszi, emészti magát nappal, éjjel.

n.245

Csak azon van, hogy a leventét keresse,

n.246

Itt is, ott is, aho1 szokott járni, lesse. —

n.247

Más kalandra bukkant jó Rináld ezalatt,

n.248

Aki Ferraùval nem egy úton haladt.

32.

n.249

Még nem messze járt ő, csak keveset méne,

n.250

Hát ihol, előtte szökdel szilaj méne :

n.251

Állj meg, én Bajárdom, édes lovam, állj meg,

n.252

Nélküled ellenni nem tudok ; no várj meg

n.253

De biz e szép szóra a paripa süket,

n.254

Nem hogy vissza térne, sőt még jobban üget.

n.255

Rináld megy utána, égve nagy boszútól. —

n.256

De mi Angyélikát érjük inkább utól.

33.

n.257

Futott ő az erdőn, sötét rengetegen,

n.258

Járatlan, kietlen, borzasztó helyeken.

n.259

Levél zörrenése, zöld lomb susogása,

n.260

A cser, a szil, a bükk félelmes zugása,

n.261

Rettegéssel töltvén gyönge szívét tele,

n.262

Különös egy útat csináltattak vele :

n.263

Mert ha árnyék rendül hegyen akár völgyön :

n.264

Már Rináldtól reszket, azt képzeli, ő jön.

34.

n.265

Így az üsző dámvad, szűlő erdejében,

n.266

Vagy fiatal zerge hűs lombok tövében,

n.267

Mely anyját a párduc körmei közt látta,

n.268

Midőn rá az épen véres torkot táta,

n.269

Erdőről erdőre fut a kegyetlentül,

n.270

Reszket ijedtében, s új-új félelemtül :

n.271

Egy fa-tő, egy ág ha érinti futtában,

n.272

Magát a szörnyűnek véli már fogában.

35.

n.273

Az nap, akkor éjjel, másnap szinte délig

n.274

Bolyga, nem tudván hol ; az is eltelt félig ;

n.275

Azután megálla egy kies erdőben,

n.276

Mely lassan himbálta magát a szellőben.

n.277

Két ezüst csermelynek hallá mormogásit,

n.278

Melytől szüntelen friss, gyenge ott a pázsit,

n.279

S amint a kövecs közt habjai gördülnek,

n.280

Édes. összhang lészen e moraj a fülnek.

36.

n.281

Ott magát a szép hölgy vélve bátorságban

n.282

És Rináldtól ezer mérföld távolságban,

n.283

Gondolá, hogy jó lesz ennyi út és ennyi

n.284

Nyári hőség után kissé megpihenni.

n.285

Leszálla virágos szép mezőben tehát,

n.286

És legelni csapta, lefékezvén, lovát ;

n.287

Az a tiszta csermelyt bolyongva követi,

n.288

Melynek széleit friss, buja virány fedi.

37.

n.289

Ime, lomblugast is lát nem igen távol,

n.290

Virágzó tövisből, szép piros rózsából,

n.291

Mely magát a habban nézi tetszelegve,

n.292

Árnyas vén cserfáktól a nap ellen fedve ;

n.293

Sűrü boltot képez, melynek üregében

n.294

Titkos árnyék unszol friss tanyára szépen,

n.295

És úgy összenőtt lomb, galy, levél meg inda,

n.296

Hogy a nap se’ lát be, hát kisebb szem, mint a !

38.

n.297

Benn puha füvecskék alkotnak gyepágyat,

n.298

Mely nyugodni híja, aki nem is bágyadt :

n.299

Tagjait a szép hölgy pihenésre hajtja,

n.300

Ott lefekszik és ott el is szunnyad rajta.

n.301

De soká nem szunnyad, s jól még el se’ alszik,

n.302

Mert egy érkezőnek lábdobajja hallszik.

— — — — — — — — — — — —

(1858.)

Verzió: II : Kézirat

MŰFORDlTASOK.

ARIOSTÓBÓL.

Fordítási kísérlet.

ELSŐ ÉNEK.

n.1

Hölgyek és leventék, szerelmek, kalandok,

n.2

S harc az én tárgyaim, mikről danolandok ;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

S harc lesznek tárgyaim.

Szövegforrás:
Kézirat

n.3

Akkoriból, hogy a mórok özön hada

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Hogyan jöttek által, Frankhon ártalmára

Szövegforrás:
Kézirat

n.4

Tengeren átkelvén, Frankhonra támada,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

A mórok a tenger innenső partjára,

Szövegforrás:
Kézirat

n.5

Agramánt királyuk dühétől vezetve,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Agramant királyuk dühének miatta

Szövegforrás:
Kézirat

n.6

Ki fiatal gőzzel mondá fenyegetve,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki fiatal gőzzel fenjen hánytorgatta,

Szövegforrás:
Kézirat

n.7

Hogy Troján halálát, ahhoz illő áron,

n.8

Megveszi Nagy Károly római császáron.

n.9

Lorántról is fogok beszélni egyversben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Rolandról is fogok szólani egy versben,

Jegyzet (az utolsó két szó alá van húzva a sajátos értelem kiemelésére).

Szövegforrás:
Kézirat

n.10

Olyat, ami nincs még prózában, se versben :

n.11

Hogy lett szerelemből dühössé, bolonddá,

n.12

Bár előbb mindenki

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Noha előbb minden

Szövegforrás:
Kézirat

bölcs embernek mondá ;

n.13

Ha ugyan az, aki velem se bánt jobban,

n.14

S már-már fölemészti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki majd-majd elvette

Szövegforrás:
Kézirat

ami kis eszem van

Jegyzet Ámor, a szerelem.

A. J.

Arany János

n.15

Hagy belőle annyit, amennyi elég lesz,

n.16

Hogy, amibe kezdtem, jól vihessem véghez.

n.17

Fogadd, oh Herkules dicső

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Fogadd el Herkules (nemes) dicső

Szövegforrás:
Kézirat

nemzedéke,

n.18

Századunk

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

(Ragyogó)

Szövegforrás:
Kézirat

kiváló fénye, dísze, éke,

n.19

Hippolit,

fogadd el, mit jószántából ád

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

fogadd ó kegyesen, amit ad,

Szövegforrás:
Kézirat

n.20

És adhat egyedül, alázatos szolgád

n.21

Tartozásom nincs mi leróhassa, mint a

n.22

Szavak némi részben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Szóbeszéd egy részben

Szövegforrás:
Kézirat

, és az iró tinta.

n.23

Ne is vedd bűnül, hogy kevés adományom,

n.24

Mert amennyi telik, ím,

mind felajánlom

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

[törölt]
« mind neked szánom »

mind neked ajánlom

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.25

Majd hallasz,

a méltó nagy hősökkel számban

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

ama nagy hősökkel egy sorban

Szövegforrás:
Kézirat

n.26

Kiknek dicsérete készül mostan számban,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Kiknek dícséretét zengem a mult korban

Szövegforrás:
Kézirat

n.27

Hallasz Rugierról, ki őseid őse,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Majd hallasz Rogerról

Szövegforrás:
Kézirat

n.28

Híres nemzetfádnak volt legvénebb törzse.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Fényes elődidnek volt

Szövegforrás:
Kézirat

n.29

Majd beszélek róla fényes győzedelmet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Hallani fogsz róla híres győzedelmet

Szövegforrás:
Kézirat

n.30

Dicső tetteket, ha megnyerem figyelmed,

n.31

És ha, tágulván

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

És ha engedvén

Szövegforrás:
Kézirat

a fejedelmi gondok,

n.32

Helyet adsz elmédben annak, amit mondok.

n.33

Loránt, ki régóta halálból szerette

n.34

A szép Angyélikát, s harcolván érette

n.35

India-, Média- és Tatárországban

n.36

Diadalmit hagyta véghetetlen számban,

n.37

Most vele Nyugatra megtért vala épen,

n.38

Hol, a Pirenéi nagy hegyek tövében,

n.39

— Francia- s Németföld népével körötte —

n.40

Károly a mezőben táborát ütötte ;

n.41

Avégre, hogy Marsil s Agramánt királyok

n.42

Vakmerőségökért hadd yerjék pofájok’,

n.43

Amiért fölszedte egyik Afrikában,

n.44

Aki láncsát, kardot elbír a markában;

n.45

Másik, hogy ami nép Spanyolhont lakozta,

n.46

Mindet a szép frank föld romlására hozta.

n.47

Így Loránt is épen jókor érkezett meg,

n.48

De, hogy oly pontos volt, meg is bánta bezzeg;

n.49

Mert elvették hölgyét nem sok idő telve ;

n.50

(Im, mily gyakran téved az emberi elme !)

n.51

Azt, kiér’ Nyugattól Napkeletig annyi

n.52

Hosszu harcot vívott, nem akarván hagyni,

n.53

Most elveszik tőle, baráti körében,

n.54

Egy kardcsapás nélkül, a saját földében.

n.55

Az eszélyes császár volt, ki azt elvette,

n.56

Oltandó a tűzvészt, mely kigyúlt érette.

n.57

Mert némelynap szörnyű vetély keletközött

n.58

Loránt és unokaöccse Rináld között,

n.59

Minthogy a leányzó különös szépsége

n.60

Miatt mind a kettő édes vágyban ége.

n.61

Károly, egy csöppet sem örülvén e pernek,

n.62

Mely elvonta kardját két ily hős embernek,

n.63

Elvevé a bajnak okozóját szépen,

n.64

S a bajor hercegnek adá azt kezében,

n.65

Jutalmul ígérve kettejök közt annak,

n.66

Ki ama nagy harcon, melyre útba’ vannak,

n.67

Több pogányt aprít le, és sajátkezűleg

n.68

Fegyverét legjobban forgatja közűlök.

n.69

De nem úgy ütött ki bezzeg az eredmény,

n.70

Mert bizony futásnak indult a keresztyén,

n.71

Fogoly lőn a herceg s vele annyi bátor

n.72

S elhagyatva állott a hercegi sátor ;

10.

n.73

Hol, miután maga maradt a kisasszony,

n.74

Nehogy martalékul a győzőnek jusson,

n.75

Előbb, mint az lenne, felszökött nyergébe,

n.76

És hátat fordíta még jó idejébe’,

n.77

Sajdítván előre, hogy az nap elpártol

n.78

A szerencse Károly római császártól.

n.79

Szűk, szoros ösvényen egy erdőbe ment be,

n.80

S egy vitézre bukkant, ki gyalog jött szembe.

11.

n.81

Sisak a fejében, derekán páncélja,

n.82

Balkarján a paizs, oldalán acélja,

n.83

Mégis könnyebben fut (legyen útja jó, rossz)

n.84

Mint a pöre paraszt a vörös posztóhoz

Jegyzet Pályafutás alkalmával.

A. J.

Arany János

n.85

Félénk pásztorlegény zord kigyótul soha

n.86

Nem riadt, nem nyargalt oly egyszerre tova,

n.87

Mint most Angyélika e lovag láttára

n.88

Forditá a zablát s megeredt kantára .

12.

n.89

Ámon fia volt ez a derék levente,

Jegyzet Rinaldo.

n.90

Ura Montalbánnak ; s gyalog azér’ ment e,

n.91

Mert lova, Bajárdo, csak azelőtt épen,

n.92

Elszaladt kezérül, csudálatosképen.

n.93

Ő, mihelyt szemét a hölgyre fölemelte,

n.94

Bárha még jó távol, egybe’ megismerte

n.95

Az angyali arcot, a deli szépséget,

n.96

Melynek hálójábul nem lelt menedéket.

13.

n.97

A hölgy paripáját megfordítja nyomba.

n.98

S megeresztett fékkel vágtat a vadonba,

n.99

Nem is nézi, hol van sűrű, hol világos,

n.100

Se’ az útat, hol jobb, merre bátorságos ;

n.101

Hanem, magán kívül, sápadtan, reszketve,

n.102

Hagyja futni ménjét, merre viszi kedve.

n.103

Fel s alá az erdőn addig-addig jára,

n.104

Miglen egy folyamnak érkezett partjára.

14.

n.105

A parton időzött Ferraù szerecsen,

Jegyzet Azaz szaracén. —

A. J.

Arany János

n.106

Merő izzadság s por ; mivel egyenesen

n.107

A csatából hozta ide égő szomja

n.108

S a nagy fáradság, mely készté nyugalomra ;

n.109

Már most ha akarna sem mehetne vissza,

n.110

Mert midőn a víznek mohón dilit, hogy issza,

n.111

A folyamba ejté sisakját, és semmi

n.112

Üggyel nem birá még belőle kivenni.

15.

n.113

Sikoltozva szörnyen minél jobban tudott,

n.114

A réműlt kisasszony épen arra futott.

n.115

Felszökött helyéből a pogány e szóra

n.116

S fölveté szemeit a kiáltozóra ;

n.117

Megismerte mindjárt közelebb jöttében,

n.118

Noha zavart, sápadt vala ijedtében,

n.119

S bár felőle régen hallgat a hír szája:

n.120

Hogy, kétségkivűl, ez szép Angyélikája.

16.

n.121

Udvarias lévén, s mert talán oly hővé

n.122

Tette keblét e szűz, mint ama kettőé,

n.123

Ahogy tőle telik, áll segélyre készen;

n.124

S mintha csak sisakja megvolna, merészen

n.125

Kardot ránt, fenyeget és nyomúl előre,

n.126

Oda, hol Rináldo kicsit fázik tőle.

n.127

Többször látták egymást, nemcsak úgy futtában,

n.128

Hanem mérkőztek is a fegyvertusában.

17.

n.129

Gyalog, amint voltak, meztelen szablyával

n.130

Összecsapnak mindjárt, kegyetlen csatával.

n.131

Nemhogy vékony páncél, perecek, kötések —

n.132

Egy kovács üllő sem állaná ütések’.

n.133

De mialatt ezek dolgoznak keményen,

n.134

Ideje, hogy a ló egérútat végyen,

n.135

Mert a szép leányzó, megfordúlva háttal,

n.136

Döfi, sarkantyúzza, tüskén-bokron átal.

18.

n.137

Miután egyik se’ tudott arra menni,

n.138

Ellenét lábárul hogy le birná venni ;

n.139

Mivel a vívásban vele egy fokon áll,

n.140

Nem nagyobb, nem kisebb az ennél, ez annál :

n.141

Rináld volt az első, ura Montalbánnak,

n.142

Ki megszólalt, mondván a vitéz pogánynak,

n.143

Mint olyan, ki keble tüzét már nem állja,

n.144

S égve mindenestül, helyét nem találja :

n.145

Szólott a pogánynak : Csupán engem bántasz,

n.146

Azt hivéd, pedig lám, téged szintugy bánt az,

n.147

Ha egyéb bajod nincs, mint, hogy ez új napnak

n.148

Tündöklő sugári a szívedbe kaptak ;

n.149

Mi hasznod van, jámbor, ezen múlatságba?

n.150

Hisz, tegyük fel, ölj meg, avagy ejts fogságba,

n.151

Még se’ tied a szép hajadon, mert már a,

n.152

Míg az időt lopjuk, elmene dolgára.

20.

n.153

Mennyivel okosabb, ha te is szereted,

n.154

Hogy velem jössz, s magad’ az útjába veted,

n.155

Hogy segítsz elérni és letartóztatni,

n.156

Mielőtt nagyon is el talál szaladni.

n.157

Ha egyszer kezünkben a hölgy, kit akartunk :

n.158

Hogy melyőnké legyen, döntse el jó kardunk !

n.159

Máskülönben, nem t’om, akármeddig fáraszt

n.160

E harc, mi követné végre is, mint kár azt.

21.

n.161

Nem volt ínye ellen e szó a pogánynak,

n.162

Így a birkozással mostan felhagyának,

n.163

És léptek azonnal oly fegyverszünetre,

n.164

Harag és gyűlölség úgy el lőn feledve,

n.165

Hogy Ferraú, midőn elindultak onnat,

n.166

Nem ereszté gyalog jó fiát Amonnak,

n.167

Ülne háta mögé, unszolá a pogány,

n.168

S elkocogtak együtt Angyélika nyomán.

22.

n.169

Oh nagy jámborsága a lovag-hajdannak !

n.170

Ime vetélytársak, nem egy hiten vannak,

n.171

És egész testökben sajog a tömérdek

n.172

Ütés kegyetlenül, mit egymásra mértek ;

n.173

Mégis együtt járnak, görbe úton s útlan,

n.174

Nagy erdők homályán, és pedig gyanútlan. —

n.175

Paripájok, amely négy sarkantyut érez,

n.176

Mostan oda ért, hol egy út kettővé lesz.

23.

n.177

Már itt nem tudá a két erős levente,

n.178

A kisasszony erre, vagy amarra ment-e?

n.179

Mert különbség nélkül mindenik ösvényen

n.180

Látható az új nyom, a puha fövényen :

n.181

Így tehát indultak, puszta véletlenre,

n.182

A szerecsen arra, Rináld pedig erre,

n.183

Amaz, sok csavargás után az erdőben,

n.184

Oda került vissza, ahol volt elsőben.

24.

n.185

Azon vette észre, hogy a folyamnál van,

n.186

Hol imént sisakja elmerűlt az árban.

n.187

Nem remélve, hogy a hölgyre rátaláljon,

n.188

Legalább sisakját keresé, a tájon,

n.189

Hol a víz elnyelte ; s a folyamnak nedves

n.190

Szélihez leszálla, melyet a hab verdes ;

n.191

Hanem a fövenyben űgy elűlt a sisak,

n.192

Hogy nagy üggyel-bajjal ha kiveheti csak.

25.

n.193

Most egy élőfárul hosszu póznát törvén,

n.194

Méregeti azzal, milyen mély az örvény,

n.195

Szurdal a fenékig itt is, ott is, sokat,

n.196

Nem marad olyan hely, mit meg nem tapogat.

n.197

S míg ott, bosszankodva ennyi fáradságon,

n.198

Legnagyobb méreggel időz a világon :

n.199

Íme, a folyamból, egészen köldökig,

n.200

Büszke ábrázatu lovag emelködik.

26.

n.201

Teljes fegyverben volt, a fejét kivéve,

n.202

Hanem egy sisakot tarta jobb kezébe’,

n.203

Ugyanazt, mely ottan a folyóba esett

n.204

És amit Ferraù hiába keresett.

n.205

Neheztelve mintegy a csodás lovag szól :

n.206

Hitszegő, árúló, hát te még haragszol

n.207

Ezért a sisakért, hogy itt fog maradni,

n.208

Holott régen vissza tartozál azt adni?

27.

n.209

Emlékezz’ rá, pogány, amidőn megölted

n.210

Angyélika bátyját : itt van az, előtted ;

n.211

Igérted, a sisak rövid-nap enyim lesz,

n.212

A folyóba veted, többi fegyverimhez,

n.213

Most, hogy a szerencse teljesíti, látom,

n.214

Mit te-elmulasztál, s vissz’adá sajátom’ :

n.215

Ne haragudj’, vagy ha a harag eröltet,

n.216

Haragudj’ magadra, hogy hited megtörted.

28.

n.217

Ha pedig az a baj, hogy finom sisak kell,

n.218

Szerezz mást, s viseld azt nagyobb becsülettel !

n.219

Ilyet hord Loránt is, ama jó levente,

n.220

Ilyen van Rináldnak, ha különb nem, mint e !

n.221

Egyik Almonté volt, Mambriné a másik,

n.222

Vedd el, a melyikre fogad jobban vásik,

n.223

Hanem, amit egyszer nekem hagytál szóban,

n.224

Jól tennéd, ha nekem hagynád most valóban.

29.

n.225

Amint a kísértet így elébe álla,

n.226

Borzadt a lovagnak minden szőre-szála ;

n.227

Elképedt, az arcát elhagyá a vére,

n.228

Szava, mely útban volt, rátapadt nyelvére.

n.229

Majd Argaliától (mert a neve az volt,

n.230

Aki hajdan ott az ő keze miatt holt,)

n.231

Hallva hitszegését szemrehányásképen,

n.232

Bosszu, harag és düh lángja gyúlt szivében.

30.

n.233

És mivel nem ért rá, hogy magát kivágja,

n.234

Azt is bölcsen tudván, hogy igaz a vádja,

n.235

Hallgatott, a száját felnyitni se’ merte ;

n.236

De szivét a szégyen úgy keresztülverte,

n.237

Hogy megeskütt anyja Lánfuza éltére,

n.238

S fogadá, több sisak nem megy a fejére,

n.239

Míg Loránttól ki nem küzdi ama szépet,

n.240

Melyet az az Almont fejéről letépett.

31.

n.241

Esküjét ezúttal meg is tartá jobban,

n.242

Hogysem azt az elsőt, mely szemére lobban.

n.243

Akkor indul onnat, oly veszett kedéllyel,

n.244

Hogy eszi, emészti magát nappal, éjjel.

n.245

Csak azon van, hogy a leventét keresse,

n.246

Itt is, ott is, aho1 szokott járni, lesse. —

n.247

Más kalandra bukkant jó Rináld ezalatt,

n.248

Aki Ferraùval nem egy úton haladt.

32.

n.249

Még nem messze járt ő, csak keveset méne,

n.250

Hát ihol, előtte szökdel szilaj méne :

n.251

Állj meg, én Bajárdom, édes lovam, állj meg,

n.252

Nélküled ellenni nem tudok ; no várj meg

n.253

De biz e szép szóra a paripa süket,

n.254

Nem hogy vissza térne, sőt még jobban üget.

n.255

Rináld megy utána, égve nagy boszútól. —

n.256

De mi Angyélikát érjük inkább utól.

33.

n.257

Futott ő az erdőn, sötét rengetegen,

n.258

Járatlan, kietlen, borzasztó helyeken.

n.259

Levél zörrenése, zöld lomb susogása,

n.260

A cser, a szil, a bükk félelmes zugása,

n.261

Rettegéssel töltvén gyönge szívét tele,

n.262

Különös egy útat csináltattak vele :

n.263

Mert ha árnyék rendül hegyen akár völgyön :

n.264

Már Rináldtól reszket, azt képzeli, ő jön.

34.

n.265

Így az üsző dámvad, szűlő erdejében,

n.266

Vagy fiatal zerge hűs lombok tövében,

n.267

Mely anyját a párduc körmei közt látta,

n.268

Midőn rá az épen véres torkot táta,

n.269

Erdőről erdőre fut a kegyetlentül,

n.270

Reszket ijedtében, s új-új félelemtül :

n.271

Egy fa-tő, egy ág ha érinti futtában,

n.272

Magát a szörnyűnek véli már fogában.

35.

n.273

Az nap, akkor éjjel, másnap szinte délig

n.274

Bolyga, nem tudván hol ; az is eltelt félig ;

n.275

Azután megálla egy kies erdőben,

n.276

Mely lassan himbálta magát a szellőben.

n.277

Két ezüst csermelynek hallá mormogásit,

n.278

Melytől szüntelen friss, gyenge ott a pázsit,

n.279

S amint a kövecs közt habjai gördülnek,

n.280

Édes. összhang lészen e moraj a fülnek.

36.

n.281

Ott magát a szép hölgy vélve bátorságban

n.282

És Rináldtól ezer mérföld távolságban,

n.283

Gondolá, hogy jó lesz ennyi út és ennyi

n.284

Nyári hőség után kissé megpihenni.

n.285

Leszálla virágos szép mezőben tehát,

n.286

És legelni csapta, lefékezvén, lovát ;

n.287

Az a tiszta csermelyt bolyongva követi,

n.288

Melynek széleit friss, buja virány fedi.

37.

n.289

Ime, lomblugast is lát nem igen távol,

n.290

Virágzó tövisből, szép piros rózsából,

n.291

Mely magát a habban nézi tetszelegve,

n.292

Árnyas vén cserfáktól a nap ellen fedve ;

n.293

Sűrü boltot képez, melynek üregében

n.294

Titkos árnyék unszol friss tanyára szépen,

n.295

És úgy összenőtt lomb, galy, levél meg inda,

n.296

Hogy a nap se’ lát be, hát kisebb szem, mint a !

38.

n.297

Benn puha füvecskék alkotnak gyepágyat,

n.298

Mely nyugodni híja, aki nem is bágyadt :

n.299

Tagjait a szép hölgy pihenésre hajtja,

n.300

Ott lefekszik és ott el is szunnyad rajta.

n.301

De soká nem szunnyad, s jól még el se’ alszik,

n.302

Mert egy érkezőnek lábdobajja hallszik.

— — — — — — — — — — — —

(1858.)