X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Tassóból

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet
Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001228236
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
History:
Tassóból. Kéziratából egy csak töredék volt meg, egy papírszeletkén, tintával írva. Utána a második próba ceruzával.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers - műfordítás

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat
  • Szövegforrás III: Kézirat - második próba ceruzával

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

A töredéket egészben kiadta az
ÖK. Elegyes Költői Darabjai között, 1858. évszámmal
, a cím alatt: Fordítási kísérlet.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
  TASSÓBÓL.  
  Fordítási kísérlet.  
  ELSŐ ÉNEK.  
 
 
n.1
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
n
Jegyzet Kéziratából egy csak töredék volt meg, egy papírszeletkén, tintával írva, így :
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
n
Jegyzet Utána a második próba ceruzával, két sorban tér el az előzőtől
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.2
Ki Üdvezítőnk sírját visszavette.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Ki megváltónk nagy sírját visszavette,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Ki megváltónk nagy sírját visszavette,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.3
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.4
Sok szenvedésbe telt nagyhírü tette.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Sok szenvedésbe telt győzelmi tette.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Sok bajba telt (magas) dicső győzelmi tette
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.5
Hiába kelt Pokol, hiába mért
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Hiába kelt fel a pokol s a tért
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.6
Világ két része végcsapást felette :
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Két földrész népe mindhiába fedte :
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.7
Őt nem hagyá az ég, s szent zászlai
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Őt kegyelé az Ég s szent zászlai
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Megadta Isten, hogy szent zászlai
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.8
Alá megtértek bolygó társai.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Alá megtértek bolygó társai.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
  2.  
 
 
n.9
Oh Múzsa, Te, ki homlokodra nem fűzsz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Óh Múzsa, ki fejed nem kötözöd »
n
Jegyzet újra kezdve:
Óh Múzsa te, ki homlokodra nem kötsz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.10
Múló babért, minőt Helikon ád,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Múló babérral, mit Helikon ád, »
n
Jegyzet újra kezdve:
Múló babért, minőt Helikon ád,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.11
De fönn, az égi sergek közt, dicső szűz,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« De mennyben, a boldog karok között »
n
Jegyzet újra kezdve:
De fönn az égben . . .
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.12
Van örökfényü csillagkoronád,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Van csillagokból fényes koronád »
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.13
Tetőled szálljon most keblembe szent tűz,
 
n.14
Te gyujtsad énekem s· ne érje vád,
 
n.15
Ha ékesítem a való beszédet,
 
n.16
Más bájt szövén abba, nemcsak tiédet.
 
  3.  
 
 
n.17
Tudod, hogy a világ mind arra tódul,
 
n.18
Hová Parnasszus önti csábjait,
 
n.19
S a költeménnyel fűszeres valótul
 
n.20
Rögzött se fél, oly édesen javit.
 
n.21
Így a beteg gyermek, ha kóstolóul
 
n.22
Mézzel kenök a csésze ajkait,
 
n.23
A keserű nedvet csalódva issza,
 
n.24
Hogy a csalásban éltét nyerje vissza.
 
  4.  
 
 
n.25
Nagylelkü Álfonz, te, ki engemet
 
n.26
Révpartra vűl, midőn, tévedt zarándok,
 
n.27
Hánykódva szirtek és hullám felett,
 
n.28
Már azt hivém, legott elborulándok,
 
n.29
Vedd nyájas arccal ím e versemet.
 
n.30
Szent fogadásul mintegy ez ajándok !
 
n.31
Lesz tán idő, hogy e jós toll merészűl
 
n.32
Megírni rólad is, amire készül.
 
  5.  
 
 
n.33
S méltó (ha van remény, hogy valahára
 
n.34
Krisztus jó népe békében lehet,
 
n.35
S fel-ül, vad thrák ellen, hajó- s lovára,
 
n.36
Kivíni a bitorlott szent helyet)
 
n.37
Hogy a vezérbot szárazon, — akár a
 
n.38
Vizek fölött, illessen tégedet.
 
n.39
Addig figyelj, mit zeng a hősi ének,
 
n.40
S készíts hadat, vágytársa Godofrédnek !
 
  6.  
 
 
n.41
Már hatod éve, hogy kelet felé
 
n.42
Ví a keresztyén tábor az izlámmal :
 
n.43
Nicéát, Antiochját megnyeré,
 
n.44
Ezt hadi csellel, azt erős rohammal,
 
n.45
És vissza ettűl a népet veré,
 
n.46
Mely Persiából jött tengernyi számmal ;
 
n.47
Tortózát megbirá : de most a tél
 
n.48
Beállt, és várja, míg tavaszra kél.
 
  7.  
 
 
n.49
Nem messzi volt már az esőszak vége,
 
n.50
Mely a csaták zaját megszünteté,
 
n.51
Midőn az Úristen, királyi széke
 
n.52
Fönségiből, szemét aláveté,
 
n.53
Onnan, hol a menny legtisztább vidéke
 
n.54
Még egyszer oly fenn trónját hirdeté
 
n.55
Mint a pokol a csiJlagok alatt van, —
 
n.56
Smegláta mindent egy szemfordulatban.
 
  8.  
 
 
n.57
Veté a földre, hol majd Szírián
 
n.58
És a keresztyén hősökön megálla,
 
n.59
S ama tekintet, mely előtt hiány,
 
n.60
Vágy rejtve nincs, a szív nyitott könyv nála,
 
n.61
Látá, Godofréd víni hogy kiván
 
n.62
A városért, hol Isten sírba szálla ;
 
n.63
Előtte földi hír, kincs, hatalom
 
n.64
Mind semmi : ő csupán hit, buzgalom.
 
  9.  
 
 
n.65
De nézi Bálduint, sovár agyában
 
n.66
A földi nagyság mint kecsegteti ;
 
n.67
Tánkrédot látja, kit gyötör hiában-
 
n.68
Való szerelme, s éltét megveti ;
 
n.69
És Boëmundot, Antiokhiában
 
n.70
Országa új alapját hogy veti,
 
n.71
Törvényt szab, a rendet, szokást javítja,
 
n.72
Tisztelni az igaz Istent tanítja ;
 
  10.  
 
 
n.73
S e gondolatban úgy is elmerül,
 
n.74
Hogy a fő cél már-már feledve nála.
 
n.75
Rináldot nézi, harcnak mint örül
 
n.76
A büszke szellem, a nyugvás halála ;
 
n.77
Nem ország, nem kincs, amiért hevül,
 
n.78
Hanem dicsőség, melynek nincs határa ;
 
n.79
Gvelf ajkin — látja — mint csügg és figyel,
 
n.80
Sok régi hős példát tanulni el.
 
  11.  
 
 
n.81
Ezen és más szívekbe rejtözött
 
n.82
Érzést látván, ki él s uralkodik :
 
n.83
Magához inti fénybe öltözött
 
n.84
Gábort, ki az elsők közt második.
 
n.85
Ez Isten és a jobb lelkek között
 
n.86
Örömkövet, híven tolmácskodik :
 
n.87
Ez földre a menny végzésit lehozza,
 
n.88
S buzgó imákkal tér a mennybe vissza.
 
  12.  
 
 
n.89
Menj Godfrédhoz ! szólt Isten a követnek,
 
n.90
S mondjad nevemmel: mért e késelem?
 
n.91
Új hadra szállni mért hogy nem sietnek,
 
n.92
Szabaddá tenni végre szent helyem?
 
n.93
Gyűjtse tanácsba főit a seregnek !
 
n.94
Hasson ! — Vezérül én őt emelem :
 
n.95
S ezt fogják tenni ott alant is majdan,
 
n.96
Most alvezéri már, bajtársi hajdan.
 
  13.  
 
 
n.97
Mondotta : és Gábor felövezé
 
n.98
Gyorsan magát, parancsnak hódolandó.
 
n.99
Szellem-alakját léggel környezé,
 
n.100
A láthatatlant hogy látná halandó :
 
n.101
Embernek arcra, testre képezé,
 
n.102
De menny fönsége rajta, nem mulandó.
 
n.103
Vőn kort, mely ifju- s gyermekév határa ;
 
n.104
Díszül sugárt rakott arany hajára.
 
  14.  
 
 
n.105
Vőn szárnyat is, fehért, aranyba szegve,
 
n.106
Mely fáradatlan, s gyors, mint képzelet.
 
n.107
Nagy szárazok s tenger fölött lebegve
 
n.108
Hasítá a felhőt és a szelet.
 
n.109
Így, mind alább eső tájakra szegve
 
n.110
Irányát, száll a mennyei követ.
 
n.111
Libánus hegy fölött kissé megállván,
 
n.112
Függő egyensúlyt tarta lenge szárnyán.
 
  15.  
 
 
n.113
Majd a vidékre, hol Tortóza fekszik,
 
n.114
Röptét irányzá s hirtelen lecsap.
 
n.115
Kél vala már az új nap; része tetszik,
 
n.116
De még nagyobb részét borítja hab ;
 
n.117
S buzgó imával Istenhez törekszik
 
n.118
Godofréd, mint szokása minden nap :
 
n.119
Hát, íme ! a nappal, de fényesebben,
 
n.120
Keletről az angyal eléje lebben.
 
  16.  
 
 
n.121
És monda néki : Godfréd, ím jelen
 
n.122
A vártad évszak, mely nyit harci pályát !
 
n.123
Mért hát tovább egy percnyi késelem,
 
n.124
Megtörni Jéruzsálem érc igáját?
 
n.125
Te gyüjtsd tanácsba mind, ki fejdelem,
 
n.126
Te nógasd célra bajtársid tunyáját
 
n.127
Isten vezérül megválaszta téged,
 
n.128
S ők készakarva hódolnak tenéked.
 
  17.  
 
 
n.129
Isten követje, hirdetem, nevében,
 
n.130
Az ő parancsát. Oh mi bizalom
 
n.131
Kelhet, sükerre, a vezér szívében !
 
n.132
A rábizott hadért mi buzgalom !
 
n.133
Szólt s elmulék, felszállva gyors röptében,
 
n.134
Hol legfönebb s tisztább az égi hon.
 
n.135
Godfréd a szók-, a fénynek általa
 
n.136
Vakúltan, döbbent szívvel áll vala.
 
  18.  
 
 
n.137
De hogy felrázkodék, s eszébe vette :
 
n.138
Ki jött? ki küldé? s mit jelenteni?
 
n.139
Ha másszor vágy vala, most ég felette
 
n.140
A háborút végkép eldönteni.
 
n.141
Nem, mintha ranggőz, hogy eléje tette
 
n.142
Másnak az Úr, szivét fúná teli :
 
n.143
De szándokát az égi akarat
 
n.144
Lobbantja, mint gyúl lángban a zsarat.
 
  19.  
 
 
n.145
Azért meghíja gyors hozzájövetre
 
n.146
A daliákat, és országszerént
 
n.147
Levél levélre megy, követ követre,
 
n.148
Kérést tanácshoz adva rendszerént,
 
n.149
Mind, a nemes lelket mi gyujtja tettre,
 
n.150
Mind, ami ébreszt szunnyadó erényt,
 
n.151
Szavába oly erőt lehellni tetszik,
 
n.152
És annyi bájt, hogy kényszerítve, tetszik.
 
  20.  
 
 
n.153
Gyűlt a vezérség, a hadnép követte,
 
n.154
Csak Boemund az, aki elmaradt.
 
n.155
Egy rész lakását Tortózába vette,
 
n.156
Más künn veré sátrát, az ég alatt.
 
n.157
A hadnagyok gyűlésben összejötte
 
n.158
(Dicső tanács !) sokáig nem haladt.
 
n.159
Így kezdi ottan a kegyes Godfréd el,
 
n.160
Fönséges arccal, hangzatos beszéddel :
 
  21.  
 
 
n.161
Isten vitézi, a mennyek királya
 
n.162
Kiket választa bajnoki gyanánt,
 
n.163
És tenger és föld harcai, dagálya
 
n.164
Közt horda, őrze, bizton egyaránt ;
 
n.165
Úgy hogy nehány év elfolytán alája
 
n.166
Veténk nem egy-két pártos tartományt,
 
n.167
S győzött, behódolt nemzetek felett
 
n.168
Nevét megállatók s a szent jelet :
 
  22.  
 
 
n.169
Nem oly céllal hagyók el ősi fészkünk
 
n.170
S szerelmünk zálogit, úgy vélem én,
 
n.171
Szemközt halállal sem avégre néztünk
 
n.172
A hűtlen tengeren s harcok terén,
 
n.173
Hogy olcsó hírnév füstje lenne részünk,
 
n.174
És barbarok közt birtok-szerzemény :
 
n.175
Így a kitűzött díj parányi volna,
 
n.176
S vérünk a lelki üdv kárára folyna.
 
  23.  
 
 
n.177
De gondjaink végcélja volt, bevenni
 
n.178
Szion dicső falát, s a hitlenül
 
n.179
Nyomott keresztyénség mentője lenni,
 
n.180
Mely itt kemény rabszolgaságban ül ;
 
n.181
Egy új ország alapkövét letenni,
 
n.182
A buzgalomnak biztos menhelyül,
 
n.183
Hogy, a szent sírt kinél imádni szándok,
 
n.184
Tehesse búcsuját kegyes zarándok.
 
  24.  
 
 
n.185
Kockára tettünk eddig már sokat,
 
n.186
Munkát többet kevés becsületér’,
 
n.187
A célra semmit, ha félbenszakad
 
n.188
A háború, vagy más vidékre tér.
 
n.189
Minek gyűlt Európából ennyi had,
 
n.190
Minek foly Ázsiában ennyi vér,
 
n.191
Ha, ily nagy forrongás után, nyomok :
 
n.192
Nem épült országok, hanem romok?
 
  25.  
 
 
n.193
Nem alkot az, ki itten birodalma
 
n.194
Alapját e világ szerént teszi,
 
n.195
Hol kis, hazátlan nép minden hatalma,
 
n.196
Tenger pogány közt, mely körülveszi ;
 
n.197
Hol a görögbe nem lehet bizalma,
 
n.198
S a messze Nyúgot nem segélyezi ;
 
n.199
Hanem csak rom fölé romot tetéz,
 
n.200
Mely összeroskad s temetője lész
 
  26.  
 
 
n.201
Perzsán, törökön, Antiochián,
 
n.202
(Dicső nevek ! fönséges viadal !)
 
n.203
Nem minmüvünk, de égi adomány
 
n.204
Volt és csodásan lett a diadal ;
 
n.205
Mit ha ki pártosan más végre szán,
 
n.206
Ellenbe’ az adó céljaival :
 
n.207
Elvesztjük, és e nagy hírzajra, félő.
 
n.208
Gúnnyal fog emlékezni a regélő.
 
  27.  
 
 
n.209
Ah, Istenért, ne légyen hát közöttünk
 
n.210
Az ég ajándokát beszennyező !
 
n.211
Annak, mit oly dicsőn munkába vettünk,
 
n.212
Legyen folyása, vége, egyező.
 
n.213
Most, amidőn szabad tér nyilt előttünk,
 
n.214
Most, amidőn az évszak kedvező,
 
n.215
Mért nem futunk a városhoz, igától
 
n.216
Fölmentni győzelmink célját? mi gátol?
 
  28.  
 
 
n.217
Vezérek, esküszöm, — és e szavaknak
 
n.218
Legyen tanúja mind jövő, jelen,
 
n.219
Legyen tanúm az ég s kik benne laknak —
 
n.220
Hogy tettre kelnünk az idő jelen.
 
n.221
Minél utóbb, annál kétesb dolognak
 
n.222
Találjuk, ami most kétségtelen.
 
n.223
Ha veszteglünk, jós lélekkel gyanítom :
 
n.224
Segélyt hoz a szentföldinek Egyiptom.
 
  29.  
 
 
n.225
Szólt : s a beszédre lőn rövid zsibongás.
 
n.226
De most fölálla Péter remete,
 
n.227
Ki, bár magános, mint e nagy rajongás
 
n.228
Kezdője, a tanácsban űlhete :
 
n.229
Godfréd szavának itt nincs ellenmondás !
 
n.230
Kétség ily szent valóhoz férhet-e?
 
n.231
Mit ő kifejte, arra mind hajoltak,
 
n.232
Csupán ez amit én hozzája toldok.
 
  30.  
 
 
n.233
Ha feltudom mind a viszályt, kudarcot,
 
n.234
Mely mintegy versenyűl folyt köztetek,
 
n.235
Engedni jobb tanácsra büszke arcot,
 
n.236
A langy erélyt, ha mibe kezdtetek :
 
n.237
Minden halasztást, véleményi harcot
 
n.238
Vissza ez egy kútfőre vihetek :
 
n.239
Ama tekintély ez, mi ennyivel
 
n.240
Megosztva, önmagát emészti fel.
 
  31.  
 
 
n.241
Hol nincs csupán egy fő, kitől vegyen
 
n.242
Díjt a serény, birságot a hanyag,
 
n.243
Hol munka-, tiszt-szabás nem áll egyen :
 
n.244
Ott a kormány bizonnyal ingatag.
 
n.245
Óh hát egészült testté hadd legyen
 
n.246
S válasszon egy főt valamennyi tag !
 
n.247
Adjátok egynek a hatalmi pálcát,
 
n.248
S királynak az mintegy viselje arcát.
 
  32.  
 
 
n.249
Szólott az agg. És mely kebel maradna
 
n.250
Előtted, égi szent hév, zárva hát?
 
n.251
Te ihletéd, hogy a szivekre hatna,
 
n.252
Te ihletéd a remete szavát ;
 
n.253
Mind, ami vágytól hősi mell dagadna :
 
n.254
Vetély, szabadság, hír — elaltatád :
 
n.255
Úgy hogy vezérré Bouillont a legfelsők —
 
n.256
Kiáltni Gvelf, Vilmos valának elsők.
  — — — — — — — — — — — —
 
  (1858.)  
 
X (Close panel)Verzió: II : Kézirat
 
  TASSÓBÓL.  
  Fordítási kísérlet.  
  ELSŐ ÉNEK.  
 
 
n.1
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
n
Jegyzet Kéziratából egy csak töredék volt meg, egy papírszeletkén, tintával írva, így :
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
n
Jegyzet Utána a második próba ceruzával, két sorban tér el az előzőtől
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.2
Ki Üdvezítőnk sírját visszavette.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Ki megváltónk nagy sírját visszavette,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Ki megváltónk nagy sírját visszavette,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.3
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.4
Sok szenvedésbe telt nagyhírü tette.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Sok szenvedésbe telt győzelmi tette.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Sok bajba telt (magas) dicső győzelmi tette
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.5
Hiába kelt Pokol, hiába mért
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Hiába kelt fel a pokol s a tért
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.6
Világ két része végcsapást felette :
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Két földrész népe mindhiába fedte :
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.7
Őt nem hagyá az ég, s szent zászlai
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Őt kegyelé az Ég s szent zászlai
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Megadta Isten, hogy szent zászlai
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.8
Alá megtértek bolygó társai.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Alá megtértek bolygó társai.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
  2.  
 
 
n.9
Oh Múzsa, Te, ki homlokodra nem fűzsz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Óh Múzsa, ki fejed nem kötözöd »
n
Jegyzet újra kezdve:
Óh Múzsa te, ki homlokodra nem kötsz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.10
Múló babért, minőt Helikon ád,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Múló babérral, mit Helikon ád, »
n
Jegyzet újra kezdve:
Múló babért, minőt Helikon ád,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.11
De fönn, az égi sergek közt, dicső szűz,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« De mennyben, a boldog karok között »
n
Jegyzet újra kezdve:
De fönn az égben . . .
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.12
Van örökfényü csillagkoronád,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Van csillagokból fényes koronád »
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.13
Tetőled szálljon most keblembe szent tűz,
 
n.14
Te gyujtsad énekem s· ne érje vád,
 
n.15
Ha ékesítem a való beszédet,
 
n.16
Más bájt szövén abba, nemcsak tiédet.
 
  3.  
 
 
n.17
Tudod, hogy a világ mind arra tódul,
 
n.18
Hová Parnasszus önti csábjait,
 
n.19
S a költeménnyel fűszeres valótul
 
n.20
Rögzött se fél, oly édesen javit.
 
n.21
Így a beteg gyermek, ha kóstolóul
 
n.22
Mézzel kenök a csésze ajkait,
 
n.23
A keserű nedvet csalódva issza,
 
n.24
Hogy a csalásban éltét nyerje vissza.
 
  4.  
 
 
n.25
Nagylelkü Álfonz, te, ki engemet
 
n.26
Révpartra vűl, midőn, tévedt zarándok,
 
n.27
Hánykódva szirtek és hullám felett,
 
n.28
Már azt hivém, legott elborulándok,
 
n.29
Vedd nyájas arccal ím e versemet.
 
n.30
Szent fogadásul mintegy ez ajándok !
 
n.31
Lesz tán idő, hogy e jós toll merészűl
 
n.32
Megírni rólad is, amire készül.
 
  5.  
 
 
n.33
S méltó (ha van remény, hogy valahára
 
n.34
Krisztus jó népe békében lehet,
 
n.35
S fel-ül, vad thrák ellen, hajó- s lovára,
 
n.36
Kivíni a bitorlott szent helyet)
 
n.37
Hogy a vezérbot szárazon, — akár a
 
n.38
Vizek fölött, illessen tégedet.
 
n.39
Addig figyelj, mit zeng a hősi ének,
 
n.40
S készíts hadat, vágytársa Godofrédnek !
 
  6.  
 
 
n.41
Már hatod éve, hogy kelet felé
 
n.42
Ví a keresztyén tábor az izlámmal :
 
n.43
Nicéát, Antiochját megnyeré,
 
n.44
Ezt hadi csellel, azt erős rohammal,
 
n.45
És vissza ettűl a népet veré,
 
n.46
Mely Persiából jött tengernyi számmal ;
 
n.47
Tortózát megbirá : de most a tél
 
n.48
Beállt, és várja, míg tavaszra kél.
 
  7.  
 
 
n.49
Nem messzi volt már az esőszak vége,
 
n.50
Mely a csaták zaját megszünteté,
 
n.51
Midőn az Úristen, királyi széke
 
n.52
Fönségiből, szemét aláveté,
 
n.53
Onnan, hol a menny legtisztább vidéke
 
n.54
Még egyszer oly fenn trónját hirdeté
 
n.55
Mint a pokol a csiJlagok alatt van, —
 
n.56
Smegláta mindent egy szemfordulatban.
 
  8.  
 
 
n.57
Veté a földre, hol majd Szírián
 
n.58
És a keresztyén hősökön megálla,
 
n.59
S ama tekintet, mely előtt hiány,
 
n.60
Vágy rejtve nincs, a szív nyitott könyv nála,
 
n.61
Látá, Godofréd víni hogy kiván
 
n.62
A városért, hol Isten sírba szálla ;
 
n.63
Előtte földi hír, kincs, hatalom
 
n.64
Mind semmi : ő csupán hit, buzgalom.
 
  9.  
 
 
n.65
De nézi Bálduint, sovár agyában
 
n.66
A földi nagyság mint kecsegteti ;
 
n.67
Tánkrédot látja, kit gyötör hiában-
 
n.68
Való szerelme, s éltét megveti ;
 
n.69
És Boëmundot, Antiokhiában
 
n.70
Országa új alapját hogy veti,
 
n.71
Törvényt szab, a rendet, szokást javítja,
 
n.72
Tisztelni az igaz Istent tanítja ;
 
  10.  
 
 
n.73
S e gondolatban úgy is elmerül,
 
n.74
Hogy a fő cél már-már feledve nála.
 
n.75
Rináldot nézi, harcnak mint örül
 
n.76
A büszke szellem, a nyugvás halála ;
 
n.77
Nem ország, nem kincs, amiért hevül,
 
n.78
Hanem dicsőség, melynek nincs határa ;
 
n.79
Gvelf ajkin — látja — mint csügg és figyel,
 
n.80
Sok régi hős példát tanulni el.
 
  11.  
 
 
n.81
Ezen és más szívekbe rejtözött
 
n.82
Érzést látván, ki él s uralkodik :
 
n.83
Magához inti fénybe öltözött
 
n.84
Gábort, ki az elsők közt második.
 
n.85
Ez Isten és a jobb lelkek között
 
n.86
Örömkövet, híven tolmácskodik :
 
n.87
Ez földre a menny végzésit lehozza,
 
n.88
S buzgó imákkal tér a mennybe vissza.
 
  12.  
 
 
n.89
Menj Godfrédhoz ! szólt Isten a követnek,
 
n.90
S mondjad nevemmel: mért e késelem?
 
n.91
Új hadra szállni mért hogy nem sietnek,
 
n.92
Szabaddá tenni végre szent helyem?
 
n.93
Gyűjtse tanácsba főit a seregnek !
 
n.94
Hasson ! — Vezérül én őt emelem :
 
n.95
S ezt fogják tenni ott alant is majdan,
 
n.96
Most alvezéri már, bajtársi hajdan.
 
  13.  
 
 
n.97
Mondotta : és Gábor felövezé
 
n.98
Gyorsan magát, parancsnak hódolandó.
 
n.99
Szellem-alakját léggel környezé,
 
n.100
A láthatatlant hogy látná halandó :
 
n.101
Embernek arcra, testre képezé,
 
n.102
De menny fönsége rajta, nem mulandó.
 
n.103
Vőn kort, mely ifju- s gyermekév határa ;
 
n.104
Díszül sugárt rakott arany hajára.
 
  14.  
 
 
n.105
Vőn szárnyat is, fehért, aranyba szegve,
 
n.106
Mely fáradatlan, s gyors, mint képzelet.
 
n.107
Nagy szárazok s tenger fölött lebegve
 
n.108
Hasítá a felhőt és a szelet.
 
n.109
Így, mind alább eső tájakra szegve
 
n.110
Irányát, száll a mennyei követ.
 
n.111
Libánus hegy fölött kissé megállván,
 
n.112
Függő egyensúlyt tarta lenge szárnyán.
 
  15.  
 
 
n.113
Majd a vidékre, hol Tortóza fekszik,
 
n.114
Röptét irányzá s hirtelen lecsap.
 
n.115
Kél vala már az új nap; része tetszik,
 
n.116
De még nagyobb részét borítja hab ;
 
n.117
S buzgó imával Istenhez törekszik
 
n.118
Godofréd, mint szokása minden nap :
 
n.119
Hát, íme ! a nappal, de fényesebben,
 
n.120
Keletről az angyal eléje lebben.
 
  16.  
 
 
n.121
És monda néki : Godfréd, ím jelen
 
n.122
A vártad évszak, mely nyit harci pályát !
 
n.123
Mért hát tovább egy percnyi késelem,
 
n.124
Megtörni Jéruzsálem érc igáját?
 
n.125
Te gyüjtsd tanácsba mind, ki fejdelem,
 
n.126
Te nógasd célra bajtársid tunyáját
 
n.127
Isten vezérül megválaszta téged,
 
n.128
S ők készakarva hódolnak tenéked.
 
  17.  
 
 
n.129
Isten követje, hirdetem, nevében,
 
n.130
Az ő parancsát. Oh mi bizalom
 
n.131
Kelhet, sükerre, a vezér szívében !
 
n.132
A rábizott hadért mi buzgalom !
 
n.133
Szólt s elmulék, felszállva gyors röptében,
 
n.134
Hol legfönebb s tisztább az égi hon.
 
n.135
Godfréd a szók-, a fénynek általa
 
n.136
Vakúltan, döbbent szívvel áll vala.
 
  18.  
 
 
n.137
De hogy felrázkodék, s eszébe vette :
 
n.138
Ki jött? ki küldé? s mit jelenteni?
 
n.139
Ha másszor vágy vala, most ég felette
 
n.140
A háborút végkép eldönteni.
 
n.141
Nem, mintha ranggőz, hogy eléje tette
 
n.142
Másnak az Úr, szivét fúná teli :
 
n.143
De szándokát az égi akarat
 
n.144
Lobbantja, mint gyúl lángban a zsarat.
 
  19.  
 
 
n.145
Azért meghíja gyors hozzájövetre
 
n.146
A daliákat, és országszerént
 
n.147
Levél levélre megy, követ követre,
 
n.148
Kérést tanácshoz adva rendszerént,
 
n.149
Mind, a nemes lelket mi gyujtja tettre,
 
n.150
Mind, ami ébreszt szunnyadó erényt,
 
n.151
Szavába oly erőt lehellni tetszik,
 
n.152
És annyi bájt, hogy kényszerítve, tetszik.
 
  20.  
 
 
n.153
Gyűlt a vezérség, a hadnép követte,
 
n.154
Csak Boemund az, aki elmaradt.
 
n.155
Egy rész lakását Tortózába vette,
 
n.156
Más künn veré sátrát, az ég alatt.
 
n.157
A hadnagyok gyűlésben összejötte
 
n.158
(Dicső tanács !) sokáig nem haladt.
 
n.159
Így kezdi ottan a kegyes Godfréd el,
 
n.160
Fönséges arccal, hangzatos beszéddel :
 
  21.  
 
 
n.161
Isten vitézi, a mennyek királya
 
n.162
Kiket választa bajnoki gyanánt,
 
n.163
És tenger és föld harcai, dagálya
 
n.164
Közt horda, őrze, bizton egyaránt ;
 
n.165
Úgy hogy nehány év elfolytán alája
 
n.166
Veténk nem egy-két pártos tartományt,
 
n.167
S győzött, behódolt nemzetek felett
 
n.168
Nevét megállatók s a szent jelet :
 
  22.  
 
 
n.169
Nem oly céllal hagyók el ősi fészkünk
 
n.170
S szerelmünk zálogit, úgy vélem én,
 
n.171
Szemközt halállal sem avégre néztünk
 
n.172
A hűtlen tengeren s harcok terén,
 
n.173
Hogy olcsó hírnév füstje lenne részünk,
 
n.174
És barbarok közt birtok-szerzemény :
 
n.175
Így a kitűzött díj parányi volna,
 
n.176
S vérünk a lelki üdv kárára folyna.
 
  23.  
 
 
n.177
De gondjaink végcélja volt, bevenni
 
n.178
Szion dicső falát, s a hitlenül
 
n.179
Nyomott keresztyénség mentője lenni,
 
n.180
Mely itt kemény rabszolgaságban ül ;
 
n.181
Egy új ország alapkövét letenni,
 
n.182
A buzgalomnak biztos menhelyül,
 
n.183
Hogy, a szent sírt kinél imádni szándok,
 
n.184
Tehesse búcsuját kegyes zarándok.
 
  24.  
 
 
n.185
Kockára tettünk eddig már sokat,
 
n.186
Munkát többet kevés becsületér’,
 
n.187
A célra semmit, ha félbenszakad
 
n.188
A háború, vagy más vidékre tér.
 
n.189
Minek gyűlt Európából ennyi had,
 
n.190
Minek foly Ázsiában ennyi vér,
 
n.191
Ha, ily nagy forrongás után, nyomok :
 
n.192
Nem épült országok, hanem romok?
 
  25.  
 
 
n.193
Nem alkot az, ki itten birodalma
 
n.194
Alapját e világ szerént teszi,
 
n.195
Hol kis, hazátlan nép minden hatalma,
 
n.196
Tenger pogány közt, mely körülveszi ;
 
n.197
Hol a görögbe nem lehet bizalma,
 
n.198
S a messze Nyúgot nem segélyezi ;
 
n.199
Hanem csak rom fölé romot tetéz,
 
n.200
Mely összeroskad s temetője lész
 
  26.  
 
 
n.201
Perzsán, törökön, Antiochián,
 
n.202
(Dicső nevek ! fönséges viadal !)
 
n.203
Nem minmüvünk, de égi adomány
 
n.204
Volt és csodásan lett a diadal ;
 
n.205
Mit ha ki pártosan más végre szán,
 
n.206
Ellenbe’ az adó céljaival :
 
n.207
Elvesztjük, és e nagy hírzajra, félő.
 
n.208
Gúnnyal fog emlékezni a regélő.
 
  27.  
 
 
n.209
Ah, Istenért, ne légyen hát közöttünk
 
n.210
Az ég ajándokát beszennyező !
 
n.211
Annak, mit oly dicsőn munkába vettünk,
 
n.212
Legyen folyása, vége, egyező.
 
n.213
Most, amidőn szabad tér nyilt előttünk,
 
n.214
Most, amidőn az évszak kedvező,
 
n.215
Mért nem futunk a városhoz, igától
 
n.216
Fölmentni győzelmink célját? mi gátol?
 
  28.  
 
 
n.217
Vezérek, esküszöm, — és e szavaknak
 
n.218
Legyen tanúja mind jövő, jelen,
 
n.219
Legyen tanúm az ég s kik benne laknak —
 
n.220
Hogy tettre kelnünk az idő jelen.
 
n.221
Minél utóbb, annál kétesb dolognak
 
n.222
Találjuk, ami most kétségtelen.
 
n.223
Ha veszteglünk, jós lélekkel gyanítom :
 
n.224
Segélyt hoz a szentföldinek Egyiptom.
 
  29.  
 
 
n.225
Szólt : s a beszédre lőn rövid zsibongás.
 
n.226
De most fölálla Péter remete,
 
n.227
Ki, bár magános, mint e nagy rajongás
 
n.228
Kezdője, a tanácsban űlhete :
 
n.229
Godfréd szavának itt nincs ellenmondás !
 
n.230
Kétség ily szent valóhoz férhet-e?
 
n.231
Mit ő kifejte, arra mind hajoltak,
 
n.232
Csupán ez amit én hozzája toldok.
 
  30.  
 
 
n.233
Ha feltudom mind a viszályt, kudarcot,
 
n.234
Mely mintegy versenyűl folyt köztetek,
 
n.235
Engedni jobb tanácsra büszke arcot,
 
n.236
A langy erélyt, ha mibe kezdtetek :
 
n.237
Minden halasztást, véleményi harcot
 
n.238
Vissza ez egy kútfőre vihetek :
 
n.239
Ama tekintély ez, mi ennyivel
 
n.240
Megosztva, önmagát emészti fel.
 
  31.  
 
 
n.241
Hol nincs csupán egy fő, kitől vegyen
 
n.242
Díjt a serény, birságot a hanyag,
 
n.243
Hol munka-, tiszt-szabás nem áll egyen :
 
n.244
Ott a kormány bizonnyal ingatag.
 
n.245
Óh hát egészült testté hadd legyen
 
n.246
S válasszon egy főt valamennyi tag !
 
n.247
Adjátok egynek a hatalmi pálcát,
 
n.248
S királynak az mintegy viselje arcát.
 
  32.  
 
 
n.249
Szólott az agg. És mely kebel maradna
 
n.250
Előtted, égi szent hév, zárva hát?
 
n.251
Te ihletéd, hogy a szivekre hatna,
 
n.252
Te ihletéd a remete szavát ;
 
n.253
Mind, ami vágytól hősi mell dagadna :
 
n.254
Vetély, szabadság, hír — elaltatád :
 
n.255
Úgy hogy vezérré Bouillont a legfelsők —
 
n.256
Kiáltni Gvelf, Vilmos valának elsők.
  — — — — — — — — — — — —
 
  (1858.)  
 
X (Close panel)Verzió: III : Kézirat - második próba ceruzával
 
  TASSÓBÓL.  
  Fordítási kísérlet.  
  ELSŐ ÉNEK.  
 
 
n.1
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
n
Jegyzet Kéziratából egy csak töredék volt meg, egy papírszeletkén, tintával írva, így :
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
n
Jegyzet Utána a második próba ceruzával, két sorban tér el az előzőtől
Éneklem a szent harcot, a vezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.2
Ki Üdvezítőnk sírját visszavette.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Ki megváltónk nagy sírját visszavette,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Ki megváltónk nagy sírját visszavette,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.3
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.4
Sok szenvedésbe telt nagyhírü tette.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Sok szenvedésbe telt győzelmi tette.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Sok bajba telt (magas) dicső győzelmi tette
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.5
Hiába kelt Pokol, hiába mért
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Hiába kelt fel a pokol s a tért
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.6
Világ két része végcsapást felette :
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Két földrész népe mindhiába fedte :
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.7
Őt nem hagyá az ég, s szent zászlai
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Őt kegyelé az Ég s szent zászlai
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
Megadta Isten, hogy szent zászlai
*
Szövegforrás:
Kézirat - második próba ceruzával
 
 
n.8
Alá megtértek bolygó társai.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
Alá megtértek bolygó társai.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
  2.  
 
 
n.9
Oh Múzsa, Te, ki homlokodra nem fűzsz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Óh Múzsa, ki fejed nem kötözöd »
n
Jegyzet újra kezdve:
Óh Múzsa te, ki homlokodra nem kötsz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.10
Múló babért, minőt Helikon ád,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Múló babérral, mit Helikon ád, »
n
Jegyzet újra kezdve:
Múló babért, minőt Helikon ád,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.11
De fönn, az égi sergek közt, dicső szűz,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« De mennyben, a boldog karok között »
n
Jegyzet újra kezdve:
De fönn az égben . . .
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.12
Van örökfényü csillagkoronád,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat - második próba ceruzával
 
[törölt]
« Van csillagokból fényes koronád »
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.13
Tetőled szálljon most keblembe szent tűz,
 
n.14
Te gyujtsad énekem s· ne érje vád,
 
n.15
Ha ékesítem a való beszédet,
 
n.16
Más bájt szövén abba, nemcsak tiédet.
 
  3.  
 
 
n.17
Tudod, hogy a világ mind arra tódul,
 
n.18
Hová Parnasszus önti csábjait,
 
n.19
S a költeménnyel fűszeres valótul
 
n.20
Rögzött se fél, oly édesen javit.
 
n.21
Így a beteg gyermek, ha kóstolóul
 
n.22
Mézzel kenök a csésze ajkait,
 
n.23
A keserű nedvet csalódva issza,
 
n.24
Hogy a csalásban éltét nyerje vissza.
 
  4.  
 
 
n.25
Nagylelkü Álfonz, te, ki engemet
 
n.26
Révpartra vűl, midőn, tévedt zarándok,
 
n.27
Hánykódva szirtek és hullám felett,
 
n.28
Már azt hivém, legott elborulándok,
 
n.29
Vedd nyájas arccal ím e versemet.
 
n.30
Szent fogadásul mintegy ez ajándok !
 
n.31
Lesz tán idő, hogy e jós toll merészűl
 
n.32
Megírni rólad is, amire készül.
 
  5.  
 
 
n.33
S méltó (ha van remény, hogy valahára
 
n.34
Krisztus jó népe békében lehet,
 
n.35
S fel-ül, vad thrák ellen, hajó- s lovára,
 
n.36
Kivíni a bitorlott szent helyet)
 
n.37
Hogy a vezérbot szárazon, — akár a
 
n.38
Vizek fölött, illessen tégedet.
 
n.39
Addig figyelj, mit zeng a hősi ének,
 
n.40
S készíts hadat, vágytársa Godofrédnek !
 
  6.  
 
 
n.41
Már hatod éve, hogy kelet felé
 
n.42
Ví a keresztyén tábor az izlámmal :
 
n.43
Nicéát, Antiochját megnyeré,
 
n.44
Ezt hadi csellel, azt erős rohammal,
 
n.45
És vissza ettűl a népet veré,
 
n.46
Mely Persiából jött tengernyi számmal ;
 
n.47
Tortózát megbirá : de most a tél
 
n.48
Beállt, és várja, míg tavaszra kél.
 
  7.  
 
 
n.49
Nem messzi volt már az esőszak vége,
 
n.50
Mely a csaták zaját megszünteté,
 
n.51
Midőn az Úristen, királyi széke
 
n.52
Fönségiből, szemét aláveté,
 
n.53
Onnan, hol a menny legtisztább vidéke
 
n.54
Még egyszer oly fenn trónját hirdeté
 
n.55
Mint a pokol a csiJlagok alatt van, —
 
n.56
Smegláta mindent egy szemfordulatban.
 
  8.  
 
 
n.57
Veté a földre, hol majd Szírián
 
n.58
És a keresztyén hősökön megálla,
 
n.59
S ama tekintet, mely előtt hiány,
 
n.60
Vágy rejtve nincs, a szív nyitott könyv nála,
 
n.61
Látá, Godofréd víni hogy kiván
 
n.62
A városért, hol Isten sírba szálla ;
 
n.63
Előtte földi hír, kincs, hatalom
 
n.64
Mind semmi : ő csupán hit, buzgalom.
 
  9.  
 
 
n.65
De nézi Bálduint, sovár agyában
 
n.66
A földi nagyság mint kecsegteti ;
 
n.67
Tánkrédot látja, kit gyötör hiában-
 
n.68
Való szerelme, s éltét megveti ;
 
n.69
És Boëmundot, Antiokhiában
 
n.70
Országa új alapját hogy veti,
 
n.71
Törvényt szab, a rendet, szokást javítja,
 
n.72
Tisztelni az igaz Istent tanítja ;
 
  10.  
 
 
n.73
S e gondolatban úgy is elmerül,
 
n.74
Hogy a fő cél már-már feledve nála.
 
n.75
Rináldot nézi, harcnak mint örül
 
n.76
A büszke szellem, a nyugvás halála ;
 
n.77
Nem ország, nem kincs, amiért hevül,
 
n.78
Hanem dicsőség, melynek nincs határa ;
 
n.79
Gvelf ajkin — látja — mint csügg és figyel,
 
n.80
Sok régi hős példát tanulni el.
 
  11.  
 
 
n.81
Ezen és más szívekbe rejtözött
 
n.82
Érzést látván, ki él s uralkodik :
 
n.83
Magához inti fénybe öltözött
 
n.84
Gábort, ki az elsők közt második.
 
n.85
Ez Isten és a jobb lelkek között
 
n.86
Örömkövet, híven tolmácskodik :
 
n.87
Ez földre a menny végzésit lehozza,
 
n.88
S buzgó imákkal tér a mennybe vissza.
 
  12.  
 
 
n.89
Menj Godfrédhoz ! szólt Isten a követnek,
 
n.90
S mondjad nevemmel: mért e késelem?
 
n.91
Új hadra szállni mért hogy nem sietnek,
 
n.92
Szabaddá tenni végre szent helyem?
 
n.93
Gyűjtse tanácsba főit a seregnek !
 
n.94
Hasson ! — Vezérül én őt emelem :
 
n.95
S ezt fogják tenni ott alant is majdan,
 
n.96
Most alvezéri már, bajtársi hajdan.
 
  13.  
 
 
n.97
Mondotta : és Gábor felövezé
 
n.98
Gyorsan magát, parancsnak hódolandó.
 
n.99
Szellem-alakját léggel környezé,
 
n.100
A láthatatlant hogy látná halandó :
 
n.101
Embernek arcra, testre képezé,
 
n.102
De menny fönsége rajta, nem mulandó.
 
n.103
Vőn kort, mely ifju- s gyermekév határa ;
 
n.104
Díszül sugárt rakott arany hajára.
 
  14.  
 
 
n.105
Vőn szárnyat is, fehért, aranyba szegve,
 
n.106
Mely fáradatlan, s gyors, mint képzelet.
 
n.107
Nagy szárazok s tenger fölött lebegve
 
n.108
Hasítá a felhőt és a szelet.
 
n.109
Így, mind alább eső tájakra szegve
 
n.110
Irányát, száll a mennyei követ.
 
n.111
Libánus hegy fölött kissé megállván,
 
n.112
Függő egyensúlyt tarta lenge szárnyán.
 
  15.  
 
 
n.113
Majd a vidékre, hol Tortóza fekszik,
 
n.114
Röptét irányzá s hirtelen lecsap.
 
n.115
Kél vala már az új nap; része tetszik,
 
n.116
De még nagyobb részét borítja hab ;
 
n.117
S buzgó imával Istenhez törekszik
 
n.118
Godofréd, mint szokása minden nap :
 
n.119
Hát, íme ! a nappal, de fényesebben,
 
n.120
Keletről az angyal eléje lebben.
 
  16.  
 
 
n.121
És monda néki : Godfréd, ím jelen
 
n.122
A vártad évszak, mely nyit harci pályát !
 
n.123
Mért hát tovább egy percnyi késelem,
 
n.124
Megtörni Jéruzsálem érc igáját?
 
n.125
Te gyüjtsd tanácsba mind, ki fejdelem,
 
n.126
Te nógasd célra bajtársid tunyáját
 
n.127
Isten vezérül megválaszta téged,
 
n.128
S ők készakarva hódolnak tenéked.
 
  17.  
 
 
n.129
Isten követje, hirdetem, nevében,
 
n.130
Az ő parancsát. Oh mi bizalom
 
n.131
Kelhet, sükerre, a vezér szívében !
 
n.132
A rábizott hadért mi buzgalom !
 
n.133
Szólt s elmulék, felszállva gyors röptében,
 
n.134
Hol legfönebb s tisztább az égi hon.
 
n.135
Godfréd a szók-, a fénynek általa
 
n.136
Vakúltan, döbbent szívvel áll vala.
 
  18.  
 
 
n.137
De hogy felrázkodék, s eszébe vette :
 
n.138
Ki jött? ki küldé? s mit jelenteni?
 
n.139
Ha másszor vágy vala, most ég felette
 
n.140
A háborút végkép eldönteni.
 
n.141
Nem, mintha ranggőz, hogy eléje tette
 
n.142
Másnak az Úr, szivét fúná teli :
 
n.143
De szándokát az égi akarat
 
n.144
Lobbantja, mint gyúl lángban a zsarat.
 
  19.  
 
 
n.145
Azért meghíja gyors hozzájövetre
 
n.146
A daliákat, és országszerént
 
n.147
Levél levélre megy, követ követre,
 
n.148
Kérést tanácshoz adva rendszerént,
 
n.149
Mind, a nemes lelket mi gyujtja tettre,
 
n.150
Mind, ami ébreszt szunnyadó erényt,
 
n.151
Szavába oly erőt lehellni tetszik,
 
n.152
És annyi bájt, hogy kényszerítve, tetszik.
 
  20.  
 
 
n.153
Gyűlt a vezérség, a hadnép követte,
 
n.154
Csak Boemund az, aki elmaradt.
 
n.155
Egy rész lakását Tortózába vette,
 
n.156
Más künn veré sátrát, az ég alatt.
 
n.157
A hadnagyok gyűlésben összejötte
 
n.158
(Dicső tanács !) sokáig nem haladt.
 
n.159
Így kezdi ottan a kegyes Godfréd el,
 
n.160
Fönséges arccal, hangzatos beszéddel :
 
  21.  
 
 
n.161
Isten vitézi, a mennyek királya
 
n.162
Kiket választa bajnoki gyanánt,
 
n.163
És tenger és föld harcai, dagálya
 
n.164
Közt horda, őrze, bizton egyaránt ;
 
n.165
Úgy hogy nehány év elfolytán alája
 
n.166
Veténk nem egy-két pártos tartományt,
 
n.167
S győzött, behódolt nemzetek felett
 
n.168
Nevét megállatók s a szent jelet :
 
  22.  
 
 
n.169
Nem oly céllal hagyók el ősi fészkünk
 
n.170
S szerelmünk zálogit, úgy vélem én,
 
n.171
Szemközt halállal sem avégre néztünk
 
n.172
A hűtlen tengeren s harcok terén,
 
n.173
Hogy olcsó hírnév füstje lenne részünk,
 
n.174
És barbarok közt birtok-szerzemény :
 
n.175
Így a kitűzött díj parányi volna,
 
n.176
S vérünk a lelki üdv kárára folyna.
 
  23.  
 
 
n.177
De gondjaink végcélja volt, bevenni
 
n.178
Szion dicső falát, s a hitlenül
 
n.179
Nyomott keresztyénség mentője lenni,
 
n.180
Mely itt kemény rabszolgaságban ül ;
 
n.181
Egy új ország alapkövét letenni,
 
n.182
A buzgalomnak biztos menhelyül,
 
n.183
Hogy, a szent sírt kinél imádni szándok,
 
n.184
Tehesse búcsuját kegyes zarándok.
 
  24.  
 
 
n.185
Kockára tettünk eddig már sokat,
 
n.186
Munkát többet kevés becsületér’,
 
n.187
A célra semmit, ha félbenszakad
 
n.188
A háború, vagy más vidékre tér.
 
n.189
Minek gyűlt Európából ennyi had,
 
n.190
Minek foly Ázsiában ennyi vér,
 
n.191
Ha, ily nagy forrongás után, nyomok :
 
n.192
Nem épült országok, hanem romok?
 
  25.  
 
 
n.193
Nem alkot az, ki itten birodalma
 
n.194
Alapját e világ szerént teszi,
 
n.195
Hol kis, hazátlan nép minden hatalma,
 
n.196
Tenger pogány közt, mely körülveszi ;
 
n.197
Hol a görögbe nem lehet bizalma,
 
n.198
S a messze Nyúgot nem segélyezi ;
 
n.199
Hanem csak rom fölé romot tetéz,
 
n.200
Mely összeroskad s temetője lész
 
  26.  
 
 
n.201
Perzsán, törökön, Antiochián,
 
n.202
(Dicső nevek ! fönséges viadal !)
 
n.203
Nem minmüvünk, de égi adomány
 
n.204
Volt és csodásan lett a diadal ;
 
n.205
Mit ha ki pártosan más végre szán,
 
n.206
Ellenbe’ az adó céljaival :
 
n.207
Elvesztjük, és e nagy hírzajra, félő.
 
n.208
Gúnnyal fog emlékezni a regélő.
 
  27.  
 
 
n.209
Ah, Istenért, ne légyen hát közöttünk
 
n.210
Az ég ajándokát beszennyező !
 
n.211
Annak, mit oly dicsőn munkába vettünk,
 
n.212
Legyen folyása, vége, egyező.
 
n.213
Most, amidőn szabad tér nyilt előttünk,
 
n.214
Most, amidőn az évszak kedvező,
 
n.215
Mért nem futunk a városhoz, igától
 
n.216
Fölmentni győzelmink célját? mi gátol?
 
  28.  
 
 
n.217
Vezérek, esküszöm, — és e szavaknak
 
n.218
Legyen tanúja mind jövő, jelen,
 
n.219
Legyen tanúm az ég s kik benne laknak —
 
n.220
Hogy tettre kelnünk az idő jelen.
 
n.221
Minél utóbb, annál kétesb dolognak
 
n.222
Találjuk, ami most kétségtelen.
 
n.223
Ha veszteglünk, jós lélekkel gyanítom :
 
n.224
Segélyt hoz a szentföldinek Egyiptom.
 
  29.  
 
 
n.225
Szólt : s a beszédre lőn rövid zsibongás.
 
n.226
De most fölálla Péter remete,
 
n.227
Ki, bár magános, mint e nagy rajongás
 
n.228
Kezdője, a tanácsban űlhete :
 
n.229
Godfréd szavának itt nincs ellenmondás !
 
n.230
Kétség ily szent valóhoz férhet-e?
 
n.231
Mit ő kifejte, arra mind hajoltak,
 
n.232
Csupán ez amit én hozzája toldok.
 
  30.  
 
 
n.233
Ha feltudom mind a viszályt, kudarcot,
 
n.234
Mely mintegy versenyűl folyt köztetek,
 
n.235
Engedni jobb tanácsra büszke arcot,
 
n.236
A langy erélyt, ha mibe kezdtetek :
 
n.237
Minden halasztást, véleményi harcot
 
n.238
Vissza ez egy kútfőre vihetek :
 
n.239
Ama tekintély ez, mi ennyivel
 
n.240
Megosztva, önmagát emészti fel.
 
  31.  
 
 
n.241
Hol nincs csupán egy fő, kitől vegyen
 
n.242
Díjt a serény, birságot a hanyag,
 
n.243
Hol munka-, tiszt-szabás nem áll egyen :
 
n.244
Ott a kormány bizonnyal ingatag.
 
n.245
Óh hát egészült testté hadd legyen
 
n.246
S válasszon egy főt valamennyi tag !
 
n.247
Adjátok egynek a hatalmi pálcát,
 
n.248
S királynak az mintegy viselje arcát.
 
  32.  
 
 
n.249
Szólott az agg. És mely kebel maradna
 
n.250
Előtted, égi szent hév, zárva hát?
 
n.251
Te ihletéd, hogy a szivekre hatna,
 
n.252
Te ihletéd a remete szavát ;
 
n.253
Mind, ami vágytól hősi mell dagadna :
 
n.254
Vetély, szabadság, hír — elaltatád :
 
n.255
Úgy hogy vezérré Bouillont a legfelsők —
 
n.256
Kiáltni Gvelf, Vilmos valának elsők.
  — — — — — — — — — — — —
 
  (1858.)