X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Testvéri ünnep

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet
Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.
Dátum: 1952
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001228236
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
History:
Kéziratán a cím így volt: A testvérülés ünnepe.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatva először
ÖK. 1867., az Elegyes Darabok közt.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
TESTVÉRI ÜNNEP.  
Allegoria.  
 
 
n.1
Volt egy anyának (így szól a rege}
 
n.2
Két szép leánya, édes gyermeke.
 
n.3
Az egyik felnőtt szűzek dísze már,
 
n.4
Dús szőke hajjal, mint a napsugár,
 
n.5
Szemében, a menny távol kéke, mélye
 
n.6
Alatt, rejtelmes, égő szenvedélye ;
 
n.7
Arc és idom, szendén borult kebel
 
n.8
— Szobrász minőt márványra nem lehell ; —
 
n.9
Míg zárt tökélyben ott áll az egész,
 
n.10
Mintegy magából ellebbenni kész.
 
n.11
Kis húga pajzán, dőre, csacska gyermek,
 
n.12
Ki játszva ingerel, boszantva nyer meg ;
 
n.13
Omló hajának éjszín fürtiben
 
n.14
Nagy szenvedelmek láza még pihen :
 
n.15
De már tűzével, öntudatlanul,
 
n.16
A szem sötétje játékot tanul ;
 
n.17
Nem ég, de már gyujt ; a vér-elfutottan
 
n.18
Piros arc és ajak majd csókra csattan ;
 
n.19
Nem vágyni — bírni késztő az alak :
 
n.20
»Várj, lepke, várj rá ! hisz’ elfogjalak ! . . . .«
 
n.21
Könnyelmű, csalfa, játszi, tetszi, testi,
 
n.22
Az élet-inger duzzadt színe festi.
 
n.23
Két vérrokon, de oly más-más elem :
 
n.24
A Színművészet, s nénje : Költelem.
 
 
 
n.25
Kézen soká az ifjabbik leányt
 
n.26
Vezette nénje gondos őr gyanánt.
 
n.27
Elvitte Hellas omladékihoz,
 
n.28
Hol oly örömmel, annyit álmodoz ;
 
n.29
Mutatta néki az apák erényét,
 
n.30
Szeplőtelen dicsőség tiszta fényét ;
 
n.31
A hőst, ki vív honáért, s aki hal :
 
n.32
Zrínyit, Keményt, a két Hunyadival.
 
n.33
És járt vele magános útakat,
 
n.34
Hol bérci csermely könnyez és szakad ;
 
n.35
Tanítá, mit zeng a szellők sohajja,
 
n.36
Miért pirul az ég rózsás karajja ;
 
n.37
Madár a lombon mennyi bút nyögell,
 
n.38
Mitől hasad meg fönt a bérckebel ;
 
n.39
A holdas éj miért oly sápatag,
 
n.40
Szélcsöndben is mi rezzent ágakat ; —
 
n.41
Tanítá néki : a bűn mily galád,
 
n.42
A hon szerelme szózatos dalát ; —
 
n.43
S mind, amiért ő lelkesül maga,
 
n.44
Utánrebegte öccse ajaka.
 
 
 
n.45
De nőtt a gyermek, s a hiú dalon
 
n.46
Elfogta benső titkos únalom.
 
n.47
»Mit nékem — így pöröl — bérced, köved !
 
n.48
Miattam a nap szállhat s feljöhet . . . .
 
n.49
— — — — — — — — — — — —
 
 
X (Close panel)Verzió: II : Kézirat
 
TESTVÉRI ÜNNEP.  
Allegoria.  
 
 
n.1
Volt egy anyának (így szól a rege}
 
n.2
Két szép leánya, édes gyermeke.
 
n.3
Az egyik felnőtt szűzek dísze már,
 
n.4
Dús szőke hajjal, mint a napsugár,
 
n.5
Szemében, a menny távol kéke, mélye
 
n.6
Alatt, rejtelmes, égő szenvedélye ;
 
n.7
Arc és idom, szendén borult kebel
 
n.8
— Szobrász minőt márványra nem lehell ; —
 
n.9
Míg zárt tökélyben ott áll az egész,
 
n.10
Mintegy magából ellebbenni kész.
 
n.11
Kis húga pajzán, dőre, csacska gyermek,
 
n.12
Ki játszva ingerel, boszantva nyer meg ;
 
n.13
Omló hajának éjszín fürtiben
 
n.14
Nagy szenvedelmek láza még pihen :
 
n.15
De már tűzével, öntudatlanul,
 
n.16
A szem sötétje játékot tanul ;
 
n.17
Nem ég, de már gyujt ; a vér-elfutottan
 
n.18
Piros arc és ajak majd csókra csattan ;
 
n.19
Nem vágyni — bírni késztő az alak :
 
n.20
»Várj, lepke, várj rá ! hisz’ elfogjalak ! . . . .«
 
n.21
Könnyelmű, csalfa, játszi, tetszi, testi,
 
n.22
Az élet-inger duzzadt színe festi.
 
n.23
Két vérrokon, de oly más-más elem :
 
n.24
A Színművészet, s nénje : Költelem.
 
 
 
n.25
Kézen soká az ifjabbik leányt
 
n.26
Vezette nénje gondos őr gyanánt.
 
n.27
Elvitte Hellas omladékihoz,
 
n.28
Hol oly örömmel, annyit álmodoz ;
 
n.29
Mutatta néki az apák erényét,
 
n.30
Szeplőtelen dicsőség tiszta fényét ;
 
n.31
A hőst, ki vív honáért, s aki hal :
 
n.32
Zrínyit, Keményt, a két Hunyadival.
 
n.33
És járt vele magános útakat,
 
n.34
Hol bérci csermely könnyez és szakad ;
 
n.35
Tanítá, mit zeng a szellők sohajja,
 
n.36
Miért pirul az ég rózsás karajja ;
 
n.37
Madár a lombon mennyi bút nyögell,
 
n.38
Mitől hasad meg fönt a bérckebel ;
 
n.39
A holdas éj miért oly sápatag,
 
n.40
Szélcsöndben is mi rezzent ágakat ; —
 
n.41
Tanítá néki : a bűn mily galád,
 
n.42
A hon szerelme szózatos dalát ; —
 
n.43
S mind, amiért ő lelkesül maga,
 
n.44
Utánrebegte öccse ajaka.
 
 
 
n.45
De nőtt a gyermek, s a hiú dalon
 
n.46
Elfogta benső titkos únalom.
 
n.47
»Mit nékem — így pöröl — bérced, köved !
 
n.48
Miattam a nap szállhat s feljöhet . . . .
 
n.49
— — — — — — — — — — — —