AJOM1

Megjegyzések:

Az első szak 1— 4. vszaka először A magyar nép könyvében (szerk. Csengery Antal és Kemény Zsigmond), 1856. 9. 1 Pusztai dal címmel. Másodszor KK. 1856. A töredék egészében először a Koszorúban (szerk. Arany János) 1865. 579. 1., csillag alatt e megjegyzéssel : »Első szakai egy románc-körnek, mely (gondolom, mivel alapeszméjét az idők túlszárnyalták) félben maradt.« — Másodszor ÖK. 1867. az Elegyes darabok közt, az előszó szerint: »Tárgya miatt nem véltem kiadhatónak valaha.« Fordítások: Handmann: Pannoniens Dichterheim; Hack:; Lechner. Megzenésítette a költő maga, 1874. Bartalus: A. ]. dalai, 1884. - Festetich Leó: Népdalok 1. 1857. - Lombay Elemér: Magyar Dalalbum, I. 128. 1. Az Alföldön akkoriban sok betyár-ének termett. Kettőt is feljegyzett és közölt a Reményben (Szépirodalmi és művészeti folyóirat, kiadja és szerkeszti Vahot Imre, 1851. I. 334— 336. l.) — Fábián Pista nótája címen, a következő jegyzettel: »íme, egy pár akasztófa-virág. Népi költészetünk koszorúja nagy részben ily virágokból van fűzve, s habár ez, mit itt közlünk, nem tartozik is a jelesbek közé, annyit mindenesetre meg­ érdemel, hogy a népdalok gyűjteményébe valamikor fölvétessék; annál inkább, mert ez nem, mint rendesen szokott lenni, a kivégzettek requiemje, mások általi búcsúztatója, hanem maga , a 24 éves szép ifjú szerzeménye, ki az elsőt bujdosásában írta, a másodikat fogságában, midőn a rögtönítélő törvényszék már meghozá fölötte az ítéletet, mondotta egy város-cseléd tolla alá, mint ezt közlő bizonyosan tudja. — « A verseket 1853-ban lenyomatta a Kecskeméti Naptár, Arany János neve alatt. Arany László és Gyulai Pál kiadták a Magyar Népköltési Gyűjtemény új folyamában, II. 476.l., a jegyzettel együtt. U. o. a 63. l.-on ról egy harmadik nótát is közölnek, melyből kitetszik, hogy ra való volt. ról Kálmány Lajos is közöl két verset: Koszorúk az Alföld vad virágaiból, II. 70— 71.1., az elsőbe bele van foglalva az utóbb említett versből négy sor ; a másikból kivehető, hogy a katonasor elől bujdostában vált zsivánnyá. egynek dallamát is közli, Magyar Népdalok, I. 34. l.