II. ÉVF. II. FÉLÉV
A Szépirodalmi Figyelő második évfolyama e hóval letelvén,
november és december
hónapokra megszűnik, Megszűnik, mert sem az uj
lapot novemberrel kezdeni, sem e két
hóra külön előfizetést nyitni nem célszerű.
Szándékunk oly lappá
alakitani át, mely, a nélkűl hogy irodalmi mozgalmainkat szemmel tartani s ellenőrzeni
megszűnnék, egyszersmind a mint a Figyelő, minőségben, tette és
tehette.
Mihelyt e változás iránt felsőbb helyre beadott folyamodványunk visszaérkezik: azonnal
fogunk kibocsátani. Kérjük tehát
tisztelt előfizetőinket, s átalában a kik lapunkat pártolni kivánják, hogy
előfizetésökkel a programm megjelentét bevárni méltóztassanak.
szerkesztője.
n
Jegyzet E felhívásban bejelentett változtatások s a folyamatosság
megszakítása mögött, persze, több áll, mint amennyit
A.
elárul: a SzF teljes
anyagi csődje. Már 1862. jún.
20-án (MTA Ltár 1159.) azt írta Arany János
Tompá
nak: a Figyelőt „kegyelem tartja,
Tompa Mihály
Heckenast
kegyelme”. Ez a
kegyelem, természetesen, nem is tartott a félév s a szerkesztői-kiadói szerződés
lejártánál tovább. Heckenast Gusztáv
Heckenast
szeptemberben bejelentette, hogy nem
vállalja tovább a lap kiadását; „a közönség apatikus részvétlensége — úgymond —
valamint a betegesen föllobbanó konkurrencia” lehetetlenné teszi. Tanácsolja
Heckenast Gusztáv
A.
-nak, hogy lépjen föl maga a
lap kiadójaként. (Arany János
A.
-hoz, 1862. szept. 21., német nyelvű,
Arany János
Voinovich
III. köt. 37. l.;
nincs meg; valószínűleg a második világháború alatt elégett). Voinovich Géza
A.
el is fogadta a tanácsot, s egy hónappal
később ezt írja Arany János
Tompá
nak: „Most,
édes barátom, körömre kell állani, mind a tizre. Kiadója vagyok lapomnak. Ha
megbukom — én bukom, pedig, tudod, nem igen van miből.” (1862. okt. 21. MTA Ltár 1163.) — Az átalakítás
szükségét maga is belátta, de nagyban hozzájárultak e belátáshoz barátainak ama
észrevételei, hogy a lapot valami „publicum csőditőbb alakban” lehet csak
eredményesen folytatni. (Tompa Mihály
Tompá
nak,
1862. jún. 20. MTA Ltár
1159.) Jónak látták egy új, egyszerűbb és népszerűbb címet is választani, de ez még
a felhívás kibocsátásakor nem volt véglegesen megállapítva. (Tompa Mihály
Voinovich
III. köt. 33—38. 1.) — E felhíváshoz
a következő, azaz az utolsó számban Voinovich Géza
A.
még a következő szöveget csatolta: „Azon t. előfizetőink, kik
lapunk hosszu életében bizván, októberen tul is, decemberig, sőt 1863.
áprilisig előfizettek, méltóztassanak kijelenteni, vissza kivánják-e
fölösleg pénzöket a kiadó urtól, vagy mint előleget a jövő félévi folyamra tétetni
át. Ha f. é. december 15-éig
semmi nyilatkozás nem történik, ezt igenlő feleletnek vesszük arra, hogy a pénz a
jövő évi előfizetésbe tudandó.”Arany János