Glosszák

SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. I. ÉVF. [I—II. FÉLÉV] 1860—61

— Czelder Márton, kinek neve költői irodalmunkban ismeretes, a prot. vallás és a nemzetiség ügyében missióra vállalkozott, azon moldvai és oláhországi magyar hitsorsosai közé, kik a tulnyomó román elem között vallásukkal együtt nemzetiségüket is el kezdik feledni. Ritka példája az önzetlen lelkesedésnek.

Jegyzet Czelder Márton (1822—1899) a Nyírségből származott ref. pap; Sárospatakon tanult, részt vett a szabadságharcban, majd prot. iskoláknál tanárkodott. Már 1856-ban készült a moldvai magyarokhoz, de csak 1861-ben jutott el. Tíz esztendeig maradt ott; ekkor egyházi feletteseivel való összekülönbözése következtében haza kellett térnie; itthon több helyütt lelkészkedett, többféle hitéleti kiadványt szerkesztett, de az egyházi vezetőség egyre jobban háttérbe szorította; mellőzve, szegényen halt meg. Heves, nagy becsvágyú és fantáziájú természet, népszeretet, áldozatkészség, makacsság és önkényesség vegyült egyéniségében. Irodalmi kísérletei, főként versek, nem emelkedtek a jóravaló próbálkozásnál tovább. A következő évben röpiratot tett közzé, zsinati beszédét, hol részletesen kifejtette az

Arany János

által dicsért szándékát: Előszó, melyet Moldva és Oláhországban szétszórt ref. magyarok érdekében mondott. Bukarest 1861. — Egy

Tompá

Tompa Mihály

nak küldött kesernyés hangulatú levelében

Arany János

a magának érvényesülést szerző tehetségtelen „erély” példájaként említette

Czelder

Czelder Márton

nevét, verseit. (1854. okt. 18. MTA Ltár 1111.)

3. sz.

— A Kisfaludy-Társaság pártolói néhány nap óta az eddiginél sürűbben jelentkeznek: biztató jel arra nézve, hogy a magyar, dacára a pillanatnyi meglepetésnek, melyet a politikai változás okozott, helyesen fogja fel és nem mellőzi szellemi érdekeit.

Jegyzet A Kisfaludy Társaság munkájának népszerűsítésére és anyagi feltételeinek megteremtésére hozták létre az ún. „alapító” és „pártoló” tagságot. „. . . szólíttassanak fel a haza fiai és főként leányai, hogy mint a Társaság pártolói kötelezzék magukat 3 éven át évenkénti 4—4 forint dij fizetésére s ezért évenként 60 ivnyit kapnak a Társaság könyvilletményeiből”, — „kéressék meg az elnök,

[szerkesztői feloldás]

a Társaság elnöke

forditsa befolyását magánuton oda, hogy mennél többen lépjenek be 100—100 Frttal a Társaság alapítói közé”, — határozta el az 1860 szept. 27-i közgyűlés. ( Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy Társaság története (1836—1936).

Budapest

. 1936. 107. 1.)

4. sz.

— Közkedvességü hegedű-müvészünk,

Reményi

Reményi Ede

legutóbbi körutjában Félegyházát is meglátogatván, fölkereste azon házat, melyben

Petőfi

Petőfi Sándor

mint gyermek, szüleivel lakott s mely jelenleg városi főjegyző Szabó Sándor urnak van birtokában. De

Reményi

Reményi Ede

hazafias lelke és áldozatkészsége nem elégedett meg az egyszerü látogatással, hanem a hangversenyét követő estély alkalmával inditványt tett a nagy költő számára állitandó emlék ügyében, s maga az aláirást 25 frttal kezdvén meg, rögtön 110 frtot s 50 krt gyüjtött össze és a ház homlokzatára állitandó márványtábla elkészittetését is elvállalta, ugy pedig, hogy a felirat szerkesztésére Jókait fogja megkérni.

Jegyzet Reményi Ede (1829—1898), a jeles magyar hegedűművész, bár csak az 1860-as enyhülés után tért végleg, illetőleg hosszabb időre haza, már az ötvenes években, hangversenyezett az ország vidéki városaiban is. Egyik nagykőrösi hangversenyén ismerkedett s barátkozott össze

Arany János

-nyal. Ekkor írta

Arany János

Reményi

Reményi Ede

albumába, a művész kérésére, Reményinek c. versét (1859). (A. krk I. 510. 1.) A 60-as évek hazai hangversenyei bevételének nagyobb részét, nemegyszer a kezdeményező szerepét is vállalva, a nemzet nagyjai emlékének megöröldtésére áldozta

Reményi

Reményi Ede

; az általa ez években fölajánlott összegek állítólag meghaladták a 67 000 Ft-ot.

Arany János

lapjaiban mindvégig igen nagy érdeklődéssel s többnyire rokonszenvvel kísérte

Reményi

Reményi Ede

művészi s társadalmi tevékenységét. A barátság fönnmaradt köztük, 65-ben

Reményi

Reményi Ede

V. Hugo

Hugo, Victor

egy dedikált arcképét a]ándékozta a költőnek. — Az emléktáblát csak 1867. okt. 13-án leplezték le

Gyulai

Gyulai Pál

és Szász Károly jelenlétében. ( Hatvany Lajos: Igy élt Petőfi.

Budapest

. 1955. 1. 98. 1.)

— Hogy a magyar közönség nemzeti nyelvének őreit s a szépnek apostolait magához méltó tiszteletben kezdi részesitni és kőben, szivben örökitni vágyik, annak ujabb bizonyitékául szolgál továbbá a f. hó 19-én, mint Vörösmarty Mihály halálának évnapján a helybeli Szent-Ferenc rendiek templomában az ifjuság által rendezett gyász isteni tisztelet, melynek végeztével a fölgyült diszes közönség a Szózatot énekelte s az ajtótól kettős sorfalat képezve, ugy bocsátotta a dicsőült költő meghivott özvegyét és árváit kocsijokhoz.

— Hirneves hazánkfia Markó

Ferenc

Markó Ferenc

, ki egyszersmind Európa egyik legelső tájfestője volt, Florenc mellett egy mezeilakban f. hó 10-én meghalt, 63 éves korában.

Markó

Markó Károly

a világ előtt a magyar névnek tiszteletet — magának halhatatlanságot szerzett s emléke mindig a festő-müvészet fölkentjei sorában fog ragyogni!

Jegyzet

Arany János

szövegébe hiba csúszott, mert nyilván az id. Markó Károlyról (1793—1860), a magyar tájfestészet kiváló úttörőjéről van szó, aki már 1834 óta

Itáliá

Olaszország

ban élt, mint igen elismert, jól fizetett és foglalkoztatott festő.

M. Ferenc

Markó Ferenc

az ő fia, szintén tájfestő, aki apja stílusának folytatója és epigonja volt; 1853-ban egy időre

Pest

Budapest

re telepedett, ám kell(S pártfogás hiányában hamarosan visszatért Olaszországba.

— Ismert versirónk Zajzoni, kinek hazafias hangulatu „Kordalai” háromiadásban forognak közkézen, előfizetést hirdet „Börtöndalok” cím alatt ujabb verseire, melyek tárgyuknál és az iró kedvelt egyéniségénél fogva kétségtelenül pártolásra fognak találni, s ezt mi is ohajtjuk, remélvén, hogy Zajzoni ez ujabb munkáiban több sulyt igyekszik fektetni a gondolatra, mint a szavakra; a phrasisok nagy hangja helyett az érzelem mélységét és igazságát keresi s egy szóval: külső helyett belső, müvészi hatásra törekszik. — A „Börtöndalok” előfizetési dija: 1 frt, mely f. é. végeig a „Családi kör” szerkesztőségéhez küldendő.

Jegyzet Zajzoni Rab István (1832—1862) a hétfalusi csángók földjén parasztcsaládból született, s brassói középiskolái után,

Pest

Budapest

en majd Bécsben hivatalnokoskodott, eleinte, Kőrösi Csoma Sándor példáján fellelkesülve, orientalistának készült; az első irodalmi sikerek után azonban, amelyek népies, Tóth Kálmánéhoz hasonló modorban tartott Kardalok c. kötetét kisérték, csak az irodalomnak kívánt élni. Nem volt tehetség nélkül, bár sikerét nagyobbrészt tüzes hazafiságának köszönhette; ám mielőtt kiforrhatott volna, meghalt. A gyakori nélkülözés és a bohémségre hajló rendszertelen életmód megviselte szervezetét, s az 1860-ban elszenvedett börtön, amelyet

Táncsics

Táncsics Mihály

proklamációjának terjesztéséért szenvedett, halálosra súlyosbította baját. — A Kardalok 1859-ben, a Börtöndalok pedig csak 1861-ben jelentek meg. — „Családi Kör (1860—80), Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára, Felelős szerkesztő:

Emillia

Kánya Emília

, Kiadók:

Engel

Engel József

és Mandello.” Divatlap-szerű irodalmi lap, amelybe bár jelentős írók is adtak alkalmilag egy-egy munkát, az irodalmi másod-, méginkább harmad-vonal, dilettánsok és kezdők közlönye volt, liberális polgári szellemben szerkesztve, de alkalmazkodva a vidéki udvarházak igényéhez is.

— Ugyancsak Zajzoni, Gozsdu Manó gyüjteményéből és kiadása mellett, egy kötet román dalt szándékszik leforditani. Az érzelem- és eszmeteljes román népköltészet átültetése irodalmunk valódi nyeresége lesz.

Jegyzet Gozsdu Manó (1802—1870), magas állású bíró, az irodalom lelkes pártolója, a magyar—román közeledés áldozatkész szószólója; román eredetű, erdélyi családból született, s tanulmányai egy részét is román iskolákban végezte. Vitkovits Mihály mellett volt jurátus, s így e korszak számos íróját ismerte. Maga ugyan — egy-két verstől eltekintve — inkább csak szaktudományban tevékenykedett, de a románság irodalmi vállalkozásait bőkezűen támogatta; ösztönözte a népköltészeti gyűjtést, sőt maga is gyűjtött. A kötet

Zajzoni

Zajzoni Rab István

hamarosan bekövetkezett halála miatt nem jött létre. (1. 6. gl.)

— Kedvelt költőnk

Sárosy

Sárosi Gyula

Gyula haza szabadulván, Miskolcon piheni ki a belebbezés sanyaruságait. Költészetének a csehországi szirtek közt nőtt egy rózsáját szivesen vennők.

Jegyzet

Sárosi

Sárosi Gyula

t 1860 márciusában, miután már előbb, 1852-től is háromév fogságot szenvedett, ismét elfogták az ún. Krinolin versért („Meddig fog meg uralkodni a fekete-sárga szin? Ütő nélkül beharangoz, Annak majd a Krinolin.”), s a csehországi Budweissba internálták, „bellebbezték”; ez év novemberében engedték haza betegen, megtörten. —

Sárosi

Sárosi Gyula

már első rabsága után egy különös bohémségbe menekült, s ez költészdét elsekélyesitette, emberi egyéniségét eltorzította. Versei klapanciákszintjére süllyedtek nemegyszer, s a pénzkeresés szükségéből születtek. A. egy paródiájában, amelyet azonban nem adott közre, csípősen ki is figurázta. (A. krk VI. 40. és 227. 1.) Most azonban többízben elnéző szeretettel, részvéttel említette nevét.

— Kisfaludy Károly hagyományából — ki mint tudjuk festéssel is foglalkozott — két rajz került a nemzeti muzeum birtokába. Egy festvénye, „Sodoma” már régebben ugyanazon közintézet képtárában találtatik, melynek látogatását mind történeti, mind egyéb tanulmányok kedveért ajánlani kivánnók fiatalabb iróink és az ifju nemzedéknek, ha nem féltenők őket a muzeumi felügyelő szolgák kötelőzködő gorombaságától, kiket csak borravalóval lehet megengesztelni s mi e közhasznu intézettől sokakat elriaszt.

5. sz.

10.

— A mindig ifju kedélyü öreg Fáy Andrástól — ki a héten, folyvást fris egészségben, ülte 75-ik születésnapját — közelebbről egy kötet szépirodalmi mű jelenik meg „Hulló virágok” cim alatt, mely a kedvelt veterán irónak néhány, a nemzeti szinházban gyakran adott, elmés és magyar zamatu vigjátékát s több beszélyét fogja tartalmazni.

Jegyzet Fáy Andrásnak Hulló virágok c. kötete 1861-ben jelent meg; egy háromfelvonásos s két egyfelvonásos vígjátékot és három beszélyt tartalmaz.

11.

— A napokban volt alkalmunk látni

Széchenyi

Széchenyi Ferenc

azon carrarai márvány mellszobrát, melyet a lelkes bécsi magyar technicus ifjuság költségén a Magyar Akadémia számára a fiatal

Izsó

Izsó Miklós

Miklós Münchenben készitett.

Izsó

Izsó Miklós

, e műve által, maga iránt szakértőknél is a legszebb reményeket kelti. Óhajtandó, hogy sokat igérő tehetsége kifejtésére és külföldön művelésére a nemzet áldozatkész és áldozatképes fiai segédkezet nyujtsanak. Ily kiváló művészi erő megmentése valóságos nemzeti nyereségnek lenne tekinthető, s pedig, ha e gyámolitás elmarad,

Izsó

Izsó Miklós

, a kellő anyagi eszközök hiányában kénytelen lesz vésőjét szögletbe dobni. Mi e célra a Mátyásszobor, Megyeri-emlék-féle s több ily aprócseprő heverő pénzalap fölhasználását a legokszerübbnek vélnök. A még életben levő adományzók ehhez örömest fognák megegyezésüket adni.

Jegyzet

Izsó

Izsó Miklós

ekkor 30 esztendős volt;

Arany János

mindkét lapjában rendkívüli figyelemmel és támogató rokonszenvvel kísérte utját. — A szóban forgó Széchenyi-mellszobor ma is az Akadémián található. — A Mátyás-szoborra a gyűjtést még a szabadságharc előtt elkezdték, a Megyeri-emlékre szintén, s folytatták az 50-es években is. ( Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből.

Budapest

. 1901. 45—70. 1.)

12.

— Tóth Lőrinc, mint az irói segélypénztár egykori kezelője, a Magyar Sajtó ide vágó felszólalása folytán nyilatkozatot tett közzé e tárgyban, mely szerint a tőle néhány év előtt a cs. rendőrség által erőszakosan lefoglalt, 1000 frtot meghaladó tőke visszanyerhetése iránt már megtette a lépéseket a magyar kir. helytartóságnál. Az eredményt várjuk; aztán ideje lesz, hogy a nemzet e nagy fontosságu kérdéshez érdemileg hozzá lásson.

Jegyzet Tóth Lőrinc (1814—1903) jellegzetes irodalom-közéleti figurája az 50-es, 60-as éveknek, aki szinte minden irodalmi s művészeti vállalkozással kapcsolatba került. Képzettségét tekintve jogász, aki már 48 előtt, mint különféle mágnáscsaládok ügyvivője, tekintélyre tett szert, s a közéletben is jelentős szerepeket kapott; így titkára lett a Kossuth-féle Védegyletnek is. 48-ban képviselő, Debrecenben államtitkár-helyettes. A kiegyezés után

Deák

Deák Ferenc

szűkebb köréhez tartozott, s magas bírói tisztséget töltött be. Írói működésének súlya — vers, dráma, elbeszélés, tárca — a 48 előtti korszakra esik, s

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz s méginkább az almanach-költészethez köti. Írt azonban még ez időben is,

Arany János

lapjaiban is, de, bár a népiesség hatása meglátszik rajta, már inkább csak emléket őrző műkedvelőnek számított. — Az írói segélyegylet alapítása 1854-re, a Garay-árvák megsegítése érdekében indított mozgalom idejére megy vissza. A mozgalom élén akkor Eötvös József báró, Teleki József és Károlyi István grófok állottak. A kormányzat ellenállása folytán azonban az 50-es években, bár a társadalom készséget mutatott az ügy iránt, nem lehetett szervezeti formába önteni, sőt az az években begyűlt adományokat is lefoglalták. Akkor is, ekkor is, nem csupán az irodalomért való rajongás mozgatta az ügyet a széles közönségben, hanem a protestálás szelleme a hatalommal szemben. Az enyhülés bekövetkeztével ez az ügy is napirendre került;

Arany János

lapjaiban folytonos buzdító figyelemmel kísérte alakulását. 1861-ben végre elkészültek, megerősítést nyertek az alapszabályok. S az Egylet 120 000 alaptőkével megkezdte működését. (Az Egylet alapszabályait a fölépítését részletesen 1. SzF 1. 19. sz. Vegyes.) — A MS az írói segélypénztár vagyonát illetően Vegyes ujdonságok c. rovatában szólalt fel: „Jó lenne e nem megvetendő mennyiségű tőkét visszakeriteni és jogszerű céljára forditani” (1860 nov. 23. 271. sz.). Tóth Lőrinc válasza szerint a budapesti „Rendőrigazgatóság azon 1000 Frt-ot tulhaladó, s leginkább szegény kézművesek s falusi papok, néptanitók és földművelők nemes hazafisága által összeadott kis tőkét” egy nála történt házkutatás alkalmával lefoglalta; ő jegyzőkönyvet vétetett föl, de azóta nem tud az összeg sorsáról. „. . . sietni fogok lépéseket tenni, hogy a nemes célu alapitvány eredeti rendeltetésének visszaadassék.” ( Pesti Napló 1860. nov. 29. 276. és Magyar Sajtó 1860. dec. 1. 278 sz.) — A SzF aztán már a vagyon pontos hollétéről és összegéről s egyben a hatóságok visszaadási szándékáról is tudósíthatott. ( SzF 1. 9 sz. Vegyes.)

13.

—

Bulyovszkyné

Bulyovszkyné Szilágyi Lilla

a hiv. Pestofner Zeitung tudósitása szerint Altenburgban nagy tetszés mellett szerepel. Ha már németté lett, jól teszi ha nem hagyja cserben a magyar nevet!

Jegyzet Bulyovszkyné, Szilágyi Lilla (1833—1888), a jeles színésznek, Szilágyi Pálnak a leánya, Bulyovszky Gyula írónak a felesége. Kora ifjúságától a színház jelentette számára az életet, s az 50-es években a pesti színjátszás eg;yik népszerű alakja lett. 59-ben Németországba ment, s különböző városok színpadain igen nagy sikerrel játszott. A magyar lapok e lépése miatt igen hevesen támadták, s a hazaárulás vádját is nem egyszer megpendítették. — Altenburg: szászországi város, a szász-altenburgi hercegség székvárosa, amelynek nagy és szép hercegi színháza volt. — A

Bulyovszkyné

Bulyovszkyné Szilágyi Lilla

ra vonatkozó hír Pest-Ofner Zeitung 1860. dec. 3. Tagesneuigkeiten rovatban. Ez az újság (1853—1862) a központi kormányzat félhivatalos napilapja, homlokán a kétfejű sassal.

14.

— A „Magyar szinházi lap”, mint a Hölgyfutár írja, folyó év végével meg fog szünni. Jobb volna összeolvasztani a „Zenészeti lap”-pal — és egyszersmind a műegylet közlönyévé tenni. Mert általános szépmüvészeti lap mindenesetre szükségnek felel meg, s mérsékelt számu, de biztos közönségre tarthat igényt.

Jegyzet „Magyar Szinházi lap (1860), Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Egressy Gábor.” Szépirodalmi és színházi hetilap, amely, nyilván, a szerkesztő nevénél, kiterjedt ismeretségi körénél fogva, legalább eleinte sok jónevű, elsővonalbeli írótól is hozott verset, cikket, apró beszélyt. — A Hfr „Nyilt póstájá”-nak egyik polémiájában olvasható e hír a Színházi lap megszűnéséről. (1860. nov. 27. 142. 1.)

15.

— A szabó nem szabó többé, hanem szabász, — legalább a „Férfi-divatközlöny” ezt a negédes nevet adja neki. Pedig még a festészt is vissza kell vinni a festőre, mert az ász, ész rag igegyökből nem alkot főnevet, csupán névből.

Jegyzet A lap előfizetési felhívásában olvasható a szabász szó, a lap fedőlapjának belső oldalán. — „Férfidivat-Közlöny” (1860—1863), „Szerkeszti és kiadja: Jámbor Endre szabómester.” Szaklap; egyébként a korszak szakmai nyelvéhez képest igen jó, tiszta magyarság jellemzi, ez a negédesség inkább csak kivétel benne.

Arany János

-nak igaza van, a képzés helytelen, de a nyelvújítás számos esetben alkalmazta az-, -ász-, -ész képzőt igéhez is, s így a nyelvérzék bizonytalanná vált.

16.

— Megjelent: „Oskolai és házi növendékélet.” Irta Fáy András:

Pest

Budapest

, 1860. Kiadja Pfeifer Nándor. E szív- és erkölcsképző irányu jeles mű — mely a hason célu tankönyvek száraz modorát és leckéző hangját mellőzve, iskolában alig megszerezhető közéleti és tudományos ismereteket kellemesen ád elő, — mint a „Halmay-család” kiegészítője, jó lélekkel ajánlható közönségünk figyelmébe.

Jegyzet

Fáy

Fáy András

nak a Halmay-család c. „erkölcsi és tudományos olvasmány növendékek és nem növendékek számára” műfaji megjelölésű műve, mely, valláserkölcsi oktatásoktól burgonyatermesztési tanácsadásig, mindenféle hasznos tudnivalót foglalt magába, 1858-ben jelent meg két kötetben.

6. sz.

17.

— Reményi Ede felszólítást intéz a nemzethez, egy a fővárosban állitandó Petőfi-emlékszobor iránt. Ő maga 10 arany pályadijt tűz ki a szobor tervére s ezenkívül 50 forinttal nyitja meg az aláirást. Eddigelé, mint a lapok irják, e célra 900 forint gyűlt be és semmi kétség, hogy a megkivántató összeg néhány nap mulva együtt lesz. Dicséret a lelkes inditványozónak! De ha a szobor igazán nemzeti akar lenni, ohajtanók, hogy bizottság alakulna, mely a netaláni elsietés, elhibázás veszélyét lehetőleg eltávolitaná. Reméljük, az ohajtás az inditványtevő akaratjával is találkozik. E bizottság tiszte lenne aztán megitélni, vajon a terv dijazására kitűzött 10 aranyt nem volna-e célszerű a begyűlt alapból fölebb emelni s ez által a pályázás sikerét előmozdítani. E bizottság jelölné ki a bíráló szakembereket s átalában „Petőfi-szobor bizottság” név alatt ama testületi tekintélyt gyakorolná, mi efféle közös vállalatoknál szükséges. (A Magyar Sajtó helyesen jegyzi meg

Reményi

Reményi Ede

felszólitásának első szavaira, hogy

Petőfi

Petőfi Sándor

születéshelye már tudva van.

Kis-Kőrös

Kikőrös

az. Jó az ilyet a lapoknak nem hagyni feledésbe menni.)

Jegyzet Reményi Ede Fölszólítás a nemzethez c. a Vegyes ujdonságok c. rovatában közölt felhívásának első mondata így hangzik: „Petőfi Sándor születéshelye mindeddig nincs biztosan tudva, ennélfogva érdekes a nemzet előtt mind az, mit ezen nagyemberünk gyerekkoráról megtudhatunk.” E mondathoz fűzi lábjegyzetben a MS szerkesztője, hogy

Petőfi

Petőfi Sándor

szülővárosa „

Kis-Kőrös

Kiskőrös

”. ( Magyar Sajtó 1860. dec. 7. 283. 1.) —

Petőfi

Petőfi Sándor

szobrának terve azonban, mint ismeretes, csak 1882-ben öltött testet, Huszár Adolf dunaparti művében.

18.

— Rokonstein Lipót „Magyar izraelita” cimű hetilapért folyamodott, melyet ujévvel meginditani szándékozik. Ohajtunk sikert a nemes igyekezetnek. Azonban tartunk tőle, hogy mindaddig, mig a magyar kereskedés a németnek befolyása alól ki nem víja magát, izraelitáink magyarodása egészben lassu marad.

Jegyzet Rokonstein Lipót (?—?) szentesi származású rabbi, egyházi beszédek szerzője, aki már 1845-ben szerkesztett egy Első Magyar Zsidó Naptár c. munkát. Lapja még ezévben megjelent. „Magyar izraelita (1860—64, 1867—68), Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: Dr. Rokonstein Lipót rabbi” Hetilap az egyházközségi élet, a zsidó művelődés, a magyarosodás és az emancipációs törekvések szolgáltalában; erősen neológ jellegű.

19.

— A Magyar Sajtónak irják Londonból, hogy b. Eötvös beszéde, melyet a Széchenyi-ünnepély alkalmával tartott, angolra fordittatván, mindenütt nagy érdeket gerjeszt. Méltán. De a mit egy ily elismerő nyilatkozat használ irodalmi ügyeinknek a külföldön, megannyit árt az afféle ismertetés, milyet — nem Kertbeny — hanem Jósika Julia ad irodalmunkról a Revue Contemporaineben, melyből az látszik ki, hogy a különben érdemdus Jósika Miklós első és egyetlen regényirónk — utána következik egy nagy pausa s ezen alól, messze messze Kemény és

Jókai

Jókai Mór

. Mi örömmel fizetjük Jósikának a tisztelet-adóját: de irodalmi állapotaink ismertetésénél megkivánjuk, a részre nem hajló szempontokat.

Jegyzet Eötvös József e beszédét 1860. okt. 13-án az Akadémia közgyűlése alkalmával mondta el, s műveinek Ráth-féle kiadásában jelent meg az Emlék- és ünnepi beszédei c. kötetben. A MS nyilván a PN londoni levelezője nyomán adta ezt a hírt, akinek tudósításában szóról szóra megtalálható a MS híre. A levelező „

Rónai Jácint

”-rel jelzi magát, s valószínűleg az ekkor ott emigrációban levő Rónai Jácint-tal (1814—1879) egyenlő, s valószínűleg a beszédet is ő fordította angolra. ( Pesti Napló 1860. dec. 4. 280. 1.) — Jósika Julia, szül. Podmaniczky Julia bárónő (1813—1893), Jósika Miklós felesége, aki hűségesen követte férjét az emigrációba, s Brüsszelben csipkekereskedéssel segített fenntartani családját. Az 50-es évektől ő is írni kezdett, eleinte tárcát, tudósítást, később regényt és elbeszélést; némiképp romantikus, de inkább szentimentális, nem egyszer polgárias-morális célzattal, férje s a francia társasági regény hatására. Magyar műveket is fordított németre; német, francia, angol, sőt orosz lapokban a magyar viszonyokat ismertető cikkei jelentek meg. Később a K idején

Arany János

-nyal, férjével együtt, igen szíves levelező viszonyba került, és sok novellája jelent meg

Arany János

lapjaiban. — A Revue Contemporaine: 1852—1870 között megjelent irodalmi s művelődési hetilap; kézi könyvekben, lexikonokban bővebb adalékok nincsenek róla.

20.

—

Kertbeny

Kertbeny Károly

ről szólva, nem követünk el szerénytelenséget, ha megemlitjük, hogy legközelebb

Arany

Arany János

tól 18 költeményt adott ki németül, Genfben,

Kaulbach

Kaulbach, Wilhelm von

festőnek ajánlva (1861.) „Mintaforditási kisérletnek” nevezi, s előszavában elismeri, hogy eddigi forditásai nem ütötték meg a mértéket. Azonban menti magát, hogy midőn forditóul fellépett, alig voltak előzői s versenytársai e mezőn, igy utat kelle törnie, kisérleteket tennie. Továbbá, eleinte azt gondolta, hogy elég a jó akarat, s a lehetség magával hozza a tehetséget. Végre megerősiték e bal irányban a gomba módra termő német forditások. De most kifejlettebb nézetei vannak: a fordított mű — irja — csak ugy lehet teljes hatással, ha oly tevőleg lép fel, mint az eredeti. Mennyiben egyezik elvével a gyakorlat: másra bizzuk megitélni.

Jegyzet

Kertbeny

Kertbeny Károly

, aki 1855-től Bécsben élt, 1859-ben az osztrák-olasz háboní kitörésekor Olaszországba indult, útlevél nélkül, de megragadt Münchenben, nem utolsó sorban Kaulbach (l. 389. gl.) kedvéért, aki megkedvelte őt. Szóban forgó fordításai: Gedichte von Johann Arany. Versuch einer Meisterübersetzung címmel jelentek meg. —

Kertbeny

Kertbeny Károly

és

Arany János

viszonyára l. A. krk I. köt. 405. l., II. köt. 293. 1.,

Voinovich

Voinovich Géza

II. köt. 191 sk. 1.

21.

— Ifj. Balogh Gyula meg „Dalok” cimű, Heine után fordított költemény füzérre hirdet előfizetést 70 ujkrjával. A 6—8 ivre terjedő füzet januárban fog megjelenni. Az előfizetés Gyurián József nyomdájában küldendő be. Az egy idő óta divatozó szokás szerint Balogh Gyula is igéri előfizetői nevének kinyomtatását; de mi ennek hasznát, nem jótékony célu vállalatnál átlátni képtelenek vagyunk. Az illető olvasó közönség sokkal értetebb lesz, mintsem névbetüinek kinyomatásában gyönyörködjék; és ha mégis: az írónak ily apróságokban sem szabad magát az efféle gyermekes ösztön szolgálatába adni.

Jegyzet Ifj. Balogh Gyula (1837—1921) jogász, levéltáros, aki sokféle lapba, főkép vidéki s pesti kisrangú dívatlapba verset, tárcát, népies, humoros elbeszélést írt ifjabb éveiben. Később pedig csak ez utóbbit. Szóban forgó füzete 1861-ben jelent meg. — ujkrjával: ujkrajcárjával.

7. sz.

22.

— Több lapban olvassuk, hogy

Thali Kálmán

Thaly Kálmán

„Székely kürt” cimmel megint uj költeményfűzért szándékszik kiadni, mely erdélyi tárgyu balladákat és regéket fog tartalmazni s részben a székely tájszólás szerint lesz irva és ez eredeti népfaj szokásait ismertetendi, a mi azonban nem a költő, hanem az utazó vagy vidéki levelező föladata volna. Még nagyobb baj ennél a székelyjargonnal való fenyegetőzés, mi —

Petőfi

Petőfi Sándor

kecskeméti dalának példájára — tréfául megjárja ugyan, de tovább vive, tisztán külmei természeténél fogva, a belső tartalmat veszélyezteti. Figyelmeztetjük a fiatal irót, hogy a „népszokásoknak tájszólásoni

[szerkesztői feloldás]

”

földolgozásától már csak egy lépés van a Bécsben divatozó Localpoesie-höz.

Jegyzet

Thaly

Thaly Kálmán

szóban forgó kötete: Székelykürt. Erdélyi regék, balladák, mondák és dalok.

Pest

Budapest

1861. — Localpoesie: tájköltészet, egy-egy vidék, provincia külön költészete. — E kérdéshez l. 26. gl. és 7. mj.

23.

— A „Nővilág” cimü heti divatlap ezután havonkint kétszer fog megjelenni, főleg közhasznu és gyakorlati irányu tartalommal. Ára egész évre 5 frt. E lap eddigi szerkesztője Vajda János, mint értesülünk, engedélyt nyert „Csatár” cimü politikai és szépirodalmi lapra, mely főleg a női közönség igényeit tartaná szem előtt. A gondolatot a mostani, politicával saturált levegőben practicusnak tartjuk. Sikere a kiviteltől függ.

Jegyzet „Nővilág (1857—1864), Hetilap a magyar hölgyek számára, Szerkeszti Vajda János, Kiadja Heckenast Gusztáv.” Nőket érdeklő háztartási közleményeken, divatképeken kívül adott verset és novellát, színházi és irodalmi tudósítást, vegyes és glosszarovatot. Irodalmi rovata az eredeti művek tekintetében igen gyönge, alig szerepel benne oly, akárcsak kezdő író is, akinek neve volt vagy lett kesőbb. Az idegenből válogatott fordítások azonban jó nívót mutatnak.

Vajda

Vajda János

a Csatár megindulása után azonban inkább csak névleges szerkesztője volt már. — „Csatár (1861—1862), Politikai és ismeretterjesztő néplap; Tulajdonos és felelős szerkesztő Vajda János, Kiadó Kozma Vazul.” 1862. jan. 8-tól a szerkesztő Dienes Lajos. Szépirodalom vajmi kevés volt benne, legföljebb a szerkesztőnek irodalmi vonatkozású glosszái, tudósításai. Többnyire aktuális ismeretterjesztés és népies hangra fogott publicisztika tette tartalmát. A tartalom nem volt különösebben nő-közönség számára szánva.

8. sz.

24.

— Vahot Imre „Napkelet” cimü szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilapja januártól fogva „Budapesti képes lap” névvel fog megjelenni. Mutatvány-számában álló képei közt van II. Rákóczy Ferenc; a magyar legio zászlószentelése Nápolyban — és, mint várni lehetett, a szerkesztő saját képe, mindez kissé homályos fametszetben.

Jegyzet „Napkelet (1875—61, 1862), Heti Közlöny, A hasznos ismeretek, társasélet, irodalom és művészet és divat érdekében, hölgyek és férfiak számára egyaránt, megjelenik hetenkint egyszer, kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Vahot Imre, Emich Gusztáv könyvnyomdája.” Nagy, puffogó hazafias frázisok az „iránycikkek”-ben, magasra csigázott hangnem, gátlástalanság, öndícséret a kritikai rovatban, s szürke névtelenség az irodalmiban. Az 1859-es évfolyamában pl. legfőbb versszerzője egy Csillag Márton nevű vagy álnevű író, akiről semmi féle kortörténeti munka nem tesz említést. A szépirodalmi részt

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

s a petőfieskedők irányzata hatotta át. (1. 166. gl.)

25.

— Pécsen működő színigazgató Reszler István 30 aranyat tűz ki, egy vagy két felvonásos vígjátékra. A pályázó művek 1861. márt. 15-ig a „Pécsi Lapok” szerkesztőségéhez küldendők. A darabok előadatása után a közönség ládácskába dobandó szavazat által fogja a díjat odaitélni. A választandó birálók csak annyit határoznak a darab fölött, bocsájtható-e a verseny-előadásra, vagy nem? Valóságos széptani suffrage universelle, minek célarányos voltát e téren szabad legyen legalább is kétségbe vonnunk! A közönséget, mely rendszerint a köznapit valóság, a nagy hangot meleg érzelem gyanánt, a kirivót és csattanóst pedig eredeti helyett fogadja: veszedelmes lenne az aestheticában birónak ismerni el.

Jegyzet Reszler István (1831—1874) pécsi színigazgató; pesti polgárcsalád fia, kitűnő tenor hírében állt, de színészi becsvágyánál nagyobbak voltak szervezői ambíciói. Az ország különböző városaiban színigazgatóskodott; különösen Debrecen köszönhet neki sokat. — Felhívását a Pécsi Lapok is említik, de magát a felhívást nem közlik. (1860. dec. 6. 45. sz.) — „Pécsi Lapok (1862); Szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap, Felelős szerkesztő Bánffay Simon, Kiadótulajdonos: ifj. Madarász Endre.” Helyi érdekű lap, tartózkodó mértéktartással, bár kissé szürkén szerkesztve. Szociális tekintetben loyális az egyházzal és arisztokráciával szemben. Politikai tekintetben ellenzéki. — suffrage universelle: általános szavazás.

26.

— Thali Kálmán nyilatkozatot adott be a „Hölgyfutár” után közlött azon hirünk ellen, mintha ő „Székely kürt” cim alatt erdélyi népszokásokat székely tájnyelven szándékoznék közrebocsájtani. Céljában t. i. nem népszokások hanem népregék feldolgozása áll. A mi pedig a székely tájszólásnak néhány dalban szándéklott alkalmazását illeti, ezt oly végből cselekszi, hogy a hagyományai s hős tettei által megismertetett népet „nyelvjárása által még jobban ismertesse” (de épen ez az, a mi ellen mi óvást jelentettünk); más részt, hogy a székely nép közt forgó számos szép és eredeti szó vagy szólam felszinre hozásával a magyar költői nyelvet gazdagitsa (a miért már köszönettel fog tartozhatni a magyar rodalom, hanem ez a tájszólás használata nélkül is megeshetik). Végül tiltakozik a Localpoesie eszméje ellen — s mi örömmel vesszük tudomásul a tiltakozást.

Jegyzet A

Thaly

Thaly Kálmán

által beadott nyilatkozat szövege nem maradt fönn, de a kötet előszavában is hasonlóképpen nyilatkozik; ez az előszó arról tanuskodik, hogy

Arany János

e megjegyzése még óvatosabbá, tartózkodóbbá tette

Thaly

Thaly Kálmán

t e tekintetben. „E dalokat — írja — eleintén székely nyelvjárás szerint valék irandó; de meghányván-vetvén utóbb e tárgyat; jobbnak találám, ha csak egyes jellemző székely szavakat tartok meg, a tájkiejtést elhagyván.” ( Székelykürt.

Pest

Budapest

1861. 3. l.) S egy-két kivételtől eltekintve nagyjából tartotta is magát ez igérethez. — A Hfr híradása, amelyre

Arany János

hivatkozik: 1860. dec. 11. 148. 1. — E tárgyra 1. 22. gl.

27.

— A Petőfi-emléket illetőleg

Reményi

Reményi Ede

által történt kezdeményezés folytán Szakál Lajos Békésről felszólal a „P. Napló”- ban s azon óhajtását nyilvánitja, hogy a nemzet bálványozott költőjének állitandó emlék eszméjét az ország nevében a Magyar t. Akadémia, vagy evvel egyetértőleg — és sokkal helyesebben — mint tisztán szépirodalmi és gyakorlati irányú intézet, a KisfaludyTársaság vegye kezébe; a kivitelt eszközlő bizottmányba be kívánja tétetni

Tompá

Tompa Mihály

t és

Arany

Arany János

t, mint

Petőfi

Petőfi Sándor

pályatársait és egykori barátait; továbbá

Reményi

Reményi Ede

t, mint müvészt és inditványozót. — Nézetünk szerint a

Petőfi

Petőfi Sándor

nek és

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

nak állitandó szobor felől legméltóbban határozhat a jövő országgyűlés. Addig már csak hadd folyjon az adakozás.

Jegyzet

Reményi

Reményi Ede

re és a

Petőfi

Petőfi Sándor

emlékre 1. 3. gl. — Szakál Lajos (1816—1875) a népies műdal egyik úttörője, akinek az érzelmes-romantikus lírához szokott közízlés áthangolásában s

Petőfi

Petőfi Sándor

népiességének előkészítéséban is volt valamelyes szerepe, de igazában inkább a petőfieskedők előde, társa. Békésben született kisnemesi familiából, jogot tanult, s megyéjében hivatalnokoskodott, Világos után gazdálkodott, s pátriájában nagy közszeretetre tett szert; 67 után képviselővé választották, s tiszteletbeli megbízásokkal halmozták el. Cikkében azt is kifejti: alapítványt kellene létrehozni; „szépköltészet terjesztésére szolgáló szépliteraturai örökalapitványt”. ( Pest Napló 1860. dec. 21. 295. 1.) —

Arany János

, bár maga is nagyra becsülte

Reményi

Reményi Ede

t — nagyrabecsülését

Szakál

Szakál Lajos

is hangoztatta — , maga is szükségesnek tartotta, hogy az ügyet ne magánember tartsa kezében; sőt az adakozások gyűjtését is — a félreértések, esetleges gyanúsítások elkerülése végett — jobb szerette volna valamely hivatalos szervezet kezében látni. 1. 17. és 246. gl.

9. sz.

28.

— A Kisfaludy-Társaság csütörtökön, dec. 27-én tartá havi-ülését. A helytartó elnök, Toldy Ferenc ur, a közelebbi ülésben tett igérete szerint, Kisfaludy Károlynak azon leveleit kezdte ismertetni, melyeket az nénjéhez, Farkas Gábornéhoz irt, mint a melyek a költő életének egy kevéssé ismert szakára vetnek világot. Azonban egy tag felszólalván, kétségbe voná az irodalom-történet azon jogát, hogy az irók magán életviszonyait kutassa, nyilvánossá tegye. Ennek folytán némi vitatkozás fejlett ki, s az egy tag ellenében oda dőlt a vélemény, hogy igen is, az életiró felhasználhatja mindazon, bár magánjellegű vonásokat, melyek az iró, főleg pedig a költő fejlődésére, kedélyvilágára fényt derithetnek. E nyilvánosságtól tiszta öntudatu embernek nincs is miért visszariadnia. Mindazáltal a levelek további ismertetése fel lőn függesztve. Az igazgató sajnálva jelenté, hogy

Jókai

Jókai Mór

tagtársnak, ki e napra igérte beköszöntőjét, sürgetős magán ügyben el kellett utaznia. Ezután a társaság belügyeiről folyt a tanácskozás, melynek részletesebb előadását mai számunkról akkorra vagyunk kénytelen halasztani, ha a régibb ülésekről még folyamatban levő értesitéseket bevégeztük.

Jegyzet Ki tette ezt a magánélet kérdését illető megjegyzést, a Kisfaludy Társaság jegyzőkönyvében nincs bejegyezve. Az ülésen

Arany János

Csengery

Csengery Antal

, Greguss Ágost, Henszlmann Imre, Hunfalvy Pál, Kiss Károly, Kuthy Lajos, Lukács Móric, Salamon Ferenc,

Toldy

Toldy Ferenc

, Tóth Kálmán és Tóth Lőrinc vettek részt. (Kisfaludy Társaság jegyzőkönyvei 1860—1865. MTA Ltár.)

29.

— Szabados János fiatal irónk „A haza és szerelemről” cim alatt egy füzet költeményt adott ki, ajánlva Niczky-Tarnóczy Malvina grófnénak, ki maga is ir költeményeket. Az ifju szerző ohajtja versei birálatát, mert tisztába akar jőni tehetsége iránt és tanulni szeret. Követésre méltó példa.

Jegyzet Szabados János (1839—1891)

Gyulai

Gyulai Pál

első, a 60-as évek elején fellépő ellenzékével együtt indult szerelmes és hazafias verseivel, melyek a népies hangtól való eltávolodást mutatnak. Reményeket fűztek nevéhez, nemzedéke gyors széthullásával azonban előbb az újságírás, majd a közélet területére tért át, s Szeged helyettes polgármesterségeig vitte a gazdatiszti családból származó, de polgárias beállítottságú Szabados. Az irodalom iránt pártoló érdeklődését azonban mindvégig megtartotta. — Niczky-Tarnóczy Malvina (1843—1917) gazdag földbirtokos család gyermeke, elóbb gróf Niczky István, majd O'Donnel gróf felesége. Főkép divatlapokban megjelent nagy számú érzelmes, moralizáló verse közt alig akad egy-két sikerültebb. Néhány hazafias verséért egyik kötetét a rendőrség lefoglalta, s ez nagyban hozzá- járult népszerűségéhez. (l. 117. gl.)

Arany

Arany János

hosszú kritikát irt róla ( SzF II. I. 12—15. sz.).

10. sz.

30.

— Ormódi Bertalan is uj vers füzettel kedveskedik: „Magyarhon ébredése”, ajánlva

Széchenyi

Széchenyi István

szellemének. A címen fölösleges volt odatenni, hogy eredeti költemények. Az által nem lesznek eredetiebbé, s a nélkűl sem néznők forditásnak. A címet illetőleg átalában megjegyezzük, hogy szeretnénk már egy versfüzért látni harsogó cim nélkűl. Ne bántsd a magyart! Kárpáti Kürt, Nemzeti koszorú, a Haza, Magyarhon ébredése. stb. stb. Vagy címben keressük a költői hatást? — Irjuk egyszerüen: „Tóth Péter versei” s ha Tóth Péter valódi költő, ugy sem marad zsákban a szeg. Vagy elégedjünk meg tulipánnal, liliommal, ne hurcoljuk szüntelen a haza nevét.

Petőfi

Petőfi Sándor

legfeljebb „Cipruslombot” „Felhőket” „Szerelem gyöngyeit” irt; noha ő is szerette hazáját egykissé. Nemde?

Jegyzet Ormódi Bertalan (1836—1869), az első, felekezetén kívüli is figyelmet ébresztett költő a magyarosodó zsidóságból. A zsidóság belső világának témái mellett, sőt azok előtt lelkes liberális szellemben a hazáról, szabadságról szól; s a maga egyéni életéről. Nem erős tehetség, stílusa a népies és a retorikus polgárias irány között ingadozik, s primitív laposságoktól sem ment.

Arany János

néhány számmal később rövid bírálatot is adott a kötetről, de ott nem említi ezt a kérdést, (l. Magyarhon ébredése. SzF I. 13. sz.) s a Bulcsú Károlyról szóló bírálatában is utal egy gondolati botlására. ( SzF I. 19. sz. 292. 1.)

31.

— Hirszerint fővárosunk több német nevű kereskedője folyamodott, hogy engedtessék nevöket törvényszerűen megmagyarositni. Örvendetes jele az időnek. Csupán azt ohajtjuk, hogy a magyaritás ne történjék oly szolgai forditással, mint eddig a legtöbb. Az a sok, fűhöz-fához odaragasztott... fy végzet nagyon sületlen. A magyar eddig az által is kimutatta józan értelmét s nemzeti méltóságát, hogy nem ruházott magára s felebarátjára képtelen nevet.

32.

— Hazánk egyik lelkes urhölgye, ki

Malvina

Nicky-Tarnóczy Malvina

név alatt költői irodalmunkban is szépen ösmeretes, e lapok szerkesztőjéhez levelet intézett, melynek tartalma közérdekű. Willmers Rudolf a nagyhirű zongoraművész, ki magyar honunkat annyira megszerette, mint vendég, hogy állandóan közénk telepedni óhajt, magyar dalművet szándékozik irni s a tisztelt urnőt hivta fel hogy jobb költőink egyike által részére opera-szöveg irását eszközölje.

Malvina

Nicky-Tarnóczy Malvina

felszólitja e lapok szerkesztőjét: de ránézve annyi külső és benső akadályba ütközik e kivánat teljesitése, hogy legjobb akarat mellett sem igérkezhetik, s nem tehet mást, mint hogy pályatársai figyelmét e tárgyra irányozza.

Jegyzet

Malviná

Nicky-Tarnóczy Malvina

ra 1. 29. gl. — Willmers Rudolf (1821—1878) dán—német eredetű zongoravirtuóz és zeneszerző, aki legszívesebben Bécsben élt és, főként a 60-as években, gyakran lépett föl

Pest

Budapest

en is. Kedveltek voltak skandináv népdalmotívumakat tartalmazó műdalai és bécsi dalai. Erős érdeklődést mutatott a magyar verbunkos iránt is, s dalokat, románcokat szerzett hatásukra és némi.kép motivumaikból is. (Sobri dala, Makói csárdás stb.) Megzenésítette a Fóti dalt is. —

Malvina

Nicky-Tarnóczy Malvina

levele nem találliató.

33.

— Korán elhunyt tehetséges drámairónk Obernyik Károly emlékszobrára 1855 nov. végén

Nagy-Kőrös

Nagykőrös

ön műkedvelői hangversenyt tartottak, s jövedelmét 54 forint 6 krajcárt, az ottani reform. főtanoda pénztárába tették. Ez összeg gyarapitására akkor Tomori Anasztáz nyomatott felszólitásokat is köröztetett, azonban a gyűjtés a császári hatóság tilalma miatt abban maradt. Most a Hölgyfutár azon inditvánnyal áll elő, miszerint jó lenne ez összeg kiegészitése által „Brankovics” (inkább az „Örökség”) irójának a kőrösi tanodában vagy másutt méhó emléket emelni. — Obernyik Károly csakugyan azon irók közé tártozott, kik ily emléket nagyon megérdemelnének. De ha eszünkbe jut azon sokféle közcél, melyek által a közönség erszénye több kevesebb joggal és zálogával a sikernek, igénybe van véve: le kell mondanunk a reményről, hogy egyelőre minden méltó jelesünk nevét emlékkel diszesithessük. Ha másfelől eszünkbe jutnak azon sokféle megrekedt gyűjtemények, félbeszakadt adakozások, melyek biztos számitás nélkül indulva meg, vagy mostoha körűlmények miatt dugába dölve, most legjobb esetben haszon nélkül hevernek, ha ugyan végkép el nem sikamlottak: tehát mi nagyon okszerünek vélnők ezen aprócseprő alapokat összetenni s az élő adományozók megegyezésével vagy tudtával valamely életképes eszme kivitelére forditani. Ott van

Petőfi

Petőfi Sándor

szobra, vagy

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

é, mely utóbbira, mint halljuk Sz.-Fehérmegyében már 10,000 forint gyült össze.

Jegyzet Obernyik Károly Brankovicsa („szomoru-játék”) igen nagy népszerűségnek örvendett — nem utolsó sorban a pesti szerbség körében — , s

Egressy

Egressy Sámuel

egyik kedvelt szerepe volt; hogy

Arany János

mégis az Örökség-et emeli ki, az alighanem az utóbbi erősebb szerkezetének, jellemábrázolásának szól. — Az emlékállítási mozgalom eredménye egy szép sírkő lett a Kerepesi temetőben. — A Hfr. javaslata: 1860. dec. 25. 154. sz., Budapesti Hírharang c. rovat.

34.

— A Kazinczy-ünnepek emlékét sok helyt, igen bölcsen, maradandóvá akarják tenni. Igy Szathmáron — hol Haas Mihály cs. k. iskolatanácsos lelketlen törekvése nem tudta elölni a nemzeti nyelv szerelmét, minden évben szándékoznak tartani egy ünnepet, hol azon gymnasiumi tanulók, kiknek dolgozatait legjobbaknak találják, rendes jutalmakat nyernek.

Jegyzet 1859-ben

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

születésének 100. évfordulóján országszerte lelkes ünnepségeket rendeztek, amelyek az újra föllobbanó nemzeti mozgalomnak, ellenállásnak első nagyhatású megnyilatkozási lettek, s elindítói egyebek közt annak a nagy közadakozási s emlékállítási hullámnak, amely e néhánl évet jellemezte. — Haas Mihály (1810—1866) Vas megyei értelmiségi pogárcsaládból származott, pap lett, az iskolaügyek egyik szakértője az abszolutizmus alatt. A klérus áruló felének egyik leggyűlöletesebb megtestesítője; járta az iskolákat és keményen elnyomott minden hazafias vagy akárcsak magyamyelvűségre való törekvést is. Szolgálataiért szatmári püspök lett.

35.

— A politikai classicus szükfejűség mellett széptani fejlettségünknek is érdekes bizonyitványaul szolgál a pécskai elöljáróságnak az aradi német lapban közlött nyilatkozata, mely szerint „Szapáry Péter” előadatását

Pécská

Magyarpécska

n azért tiltották meg, mert nem akarták Hamzsabég neveletlen emlékével ingerelni a törököt. Már ezt mondja t. i. a pécskai elöljáróság.

Jegyzet Szapáry Péternek, a népies ponyvairodalom népszerű törökkori hősének történetét különféle dramatizált változatokban játszották a vándortársulatok országszerte. Itt melyikről van szó, nem lehet pontosan megállapítani, de legvalószinűbb, hogy a hírhedt német szindarabgyártónak,

Ch. Birch-Pfeiffer

Birch-Pfeiffer, Charlotte

nek (1. 217. gl.) 1837-ben, a Nemzeti Színházban bemutatott földolgozásáról. —

Pécska

Magyarpécska

: Magyarpécska, nagyközség, járási székhely Arad megyében.

II. sz.

36.

— A „Prot. egyh. és isk. lap

[szerkesztői feloldás]

-”

ban igen ok- és időszerű felszólalás olvasható a protestans egyházi énekek átnézése és részben ujradolgozása mellett, melyhez mindenki szivvel-lélekkel fog járulni, a ki főleg az erdélyi ref. énekeskönyv sajnálatosan félszeg és gondolatlan összeállitását ismeri. Ott van:

Betlehem kis város, de nagy,

Mert onnan jött a főhadnagy,

Kenyérnek háza méltán,

Mèrt ott született a manna,

A vén Simeon és Anna

Örültenek azér tán.

stb. stb. Soha meg nem bocsájtható, az illető gyülekezetek- és egyházi hatóságoknak, hogy az énekek készitésekor jobb költőinket nem szólitották föl közreműködésre, mit bizonyosan készséggel fogadtak volna meg, s minek most adandó alkalommal nem is szabad elmaradni. — A magyarországi reformatusok ugynevezett „uj” énekeskönyvében sok szép ének találtatik, melyek a bibliai és költői kenetet lelkesen tudták összeegyeztetni s melyektől a nép nem is válna meg örömest. De abban is volna mit javitani; csakhogy a javitás ne álljon felcifrázásból, világi tulipánnal, rózsá- val, népieskedő affectatióval; s az ott található — sokszor igen talpraesett rímelés ne cseréltessék föl esetlen asszonánc-kopogással, értem, a milyen világi költészetünket elboritja. Mi olvastunk nehány ujabb korban keletkezett vallási éneket, de megvalljuk, egyikben sem találtuk azon negélylés nélkűli, igaz bensőséget, azon szivből buzgó vallásos érzelmet, a melytől régibb énekeink jobbjai át vannak hatva. „Igazság!” itt is, mint a költői productio minden ágában: ha ez nincs, akkor a szép szavak árja: csak zengő érc és pengő cimbalom.

Jegyzet A felhívás Gáspár Jánosnak (l. 329. üz.) a Könyvismertetés c. rovatban közölt címtelen cikkében található (1860. 51—52. sz.), de egy külön kis sorozat is foglalkozik e kérdéssel: Egyházi énekeink története, ismertetése, átnézése. Az ének fogalmának meghatározása; javaslatok az énekeskönyv megjobbítására. (1861. 1.—12. sz.) — „Protestans Egyházi és Iskolai Lap (1858—1919); Felelős szerkesztő s kiadó: dr. Ballagi Mór, Segédszerkesztők: dr. Székács J.[ózsef] és Török P.[ál].” Nem annyira hitéleti, mint inkább egyházszervezeti és hittani kérdésekkel foglalkozó hetilap; a protestáns iskolák s az egyházon belüli művelődés kérdésének is bő teret adott. — Ezt a gl-t már közzétette

Voinovich

Voinovich Géza

az általa gondozott „ Arany János Összes Munkái.

Budapest

. én. Franklin Társulat”-féle öt kötetes kiadásban a két háború között, mint az ún. „Töredékes gondolatok” VII. darabját, 338. l.

37.

— Megjelent a Budapesti Szemle XXXVII-ik (tehát ez évben már hetedik) fűzete is. Érdekes tartalmát képezik: „Béldi Pál és a bujdosók” történeti korrajz Szilágyi Sándortól; „Olaszország ujabb történetei”

Reuchlin

Reuchlin, Johannes

után,

J(ánosi) F(erenc)

Jánosi Ferenc

-től; „A középkori építészet” (első közlemény) Henszlmann Imrétől; „Magyarország és Erdély 1848 előtti alkotmánya” (első közlemény) Wenzel Gusztávtól; végre „Irodalmi szemle” Ohajtjuk, hogy a nehéz időkben megindult tudományos vállalat ne akadjon fel most, midőn, a nemzet értelmisége szabadabban kezd lehelleni; hogy a gyorsan egymást követő füzetek ne hasonlítsanak órához, mely szokottnál sebesebben ver, aztán eláll.

Jegyzet A BpSz olvasottságának növelése, jó hírének elterjesztése

Arany János

egyik szivügye. Lapjai e rovatában, sőt egyszer-egyszer önálló cikkben is, nem kevesebbszer mint 43-szor tette szóvá a BpSz minél nagyobb elterjedésének szükséges és hasznos voltát. A BpSz, e legnagyobb s mondhatjuk, legmagasabb szinvonalú tudományos lapvállalatunkat ez időben Csengery Antal, később Gyulai Pál szerkesztette.

12. sz.

38.

A „Házi kincstár” ihlett ajku költőnk Tompa Mihály leveléből fájdalommal értesül, hogy a nemzet kedves dalnoka néhány hónap óta tartó szembajával folyvást szenved. E fájdalmat az egész ország osztja és velünk együtt forró részt vesz a „Házi kincstár” azon buzgó óhajtásában, hogy a Mindenható őrködjék a közszeretetü költő drága szemevilága fölött, mert ez egyszersmind a nemzeté is.

Jegyzet A

Tompá

Tompa Mihály

ról szóló hír: 1861. jan. 15. 2. sz. Különféle c. rovat. — „Házi kincstár; Protestans családi lap; mellékletül a Prot. egyh. és isk. laphoz.; Felelős szerkesztő Ballagi Mór; Szerkesztőtársak: Batizfalvy István és Peti József.” Bár vallási, hitéleti lap, irodalmi színvonal tekintetében messze fölötte áll a kor legtöbb irodalmi lapjának. Érthető ez, hiszen a korszak vezető értelmiségi csoportja nagyrészt prot., és belőle kerül ki a Házi kincstár írógárdája. Kétségkívül meglévő egyházias, moralizáló kenetessége ellenére, józan, liberális álláspontot képviselt, s erős nemzeti szellemet.

39.

— Sellner budapesti hajótulajdonos a

Pest

Budapest

és Baja közti közlekedésre uj magán gőzöst építtet, melynek neve Petőfi lesz. Suhanjon oly büszkén végig a Duna örvényes hullámai fölött, mint a minő felemelt fővel és merész lángelmével haladt végig az eszmék varázs-világába az, kinek nagy nevét Sellner ur hajója homlokára tűzte.

40.

— Mint a „Nefelejts” írja, tehetséges fiatal költőnk Szabados János, kinek nem-rég megjelent versgyűjteményét épen most ismertetjük olvasóinkkal — az inség martalékául veszélyes hagymázban fekszik a helybeli egyetemi kórodában. A „Nefelejts” felhasználja ez alkalmat az irói segélypénztár égető kérdésének ujbóli felelevenitésére; mi pedig, addig is mig ez megtörténnék, az egyetemi kórház szakavatott és emberszerető orvosaitól jól indult ifju pályatársunk egészségére nézve a legjobbat reméljük és várjuk.

Jegyzet A Nefelejts kritikát közölt

Szabados

Szabados János

nak (1. 29. gl.) A haza és a szerelemről. Költemények,

Pest

Budapest

1861. c. kötetéről e lábjegyzettel: „Sajnosan értesülünk, hogy a fiatal tehetségdus költő veszélyes hagymázban a közkórházban fekszik. Segélyt az élőknek, mielőtt a pompás költői szobrokat fölemelnők.” Majd hír- és glosszarovatában a segélyegylet ügyét ismerteti, és szót emel mellette. (1861. jan. 20. 43. sz.) — „Nefelejts (1859—1875); szépirodalmi-, társaséleti-, művészeti-, és divatlap; Felelős szerkesztő: Bulyovszky Gyula; Kiadótulajdonos: Kozma Vazul.” Nőközönségre számító, zajos, sujtásos, felszínes nemzeti szellemben szerkesztett, igen nagy népszerűségnek örvendő hetilap. A Családi Kör patriarchálisabb, a nemesi vidékre inkább számító ikertestvére; másod- s méginkább harmadvonalbeli írók, dilettánsok, kezdők találkozóhelye.

14. sz.

41.

A szegedi Dugonics-szobor bizottmányának jan. 28-án tartott ülésében kitünvén, miszerint e jeles irónk összes műveire oly csekély számmal gyűltek előfizetők, hogy ezekkel a kiadás megkezdése még lehetetlen: határozattá lőn uj előfizetési felhívás kibocsájtása Szeged és az egész haza irodalompártoló közönségéhez, melynek gyámolitó részvéte által a

Dugonics

Dugonics András

nak szülővárosában állítandó emlék regényirodalmunk nagy érdemű uttörő bajnokának kegyelt nevéhez méltó alakban létesülhessen. A mily kivánatos lenne ez, ép oly óhajtandó másfelől, hogy ily, osztatlanabb figyelmet és kitartóbb részvétet igénylő inditványok megpenditése és kivitele majd akkorra maradjon, midőn a közéleti légkör nem lesz saturálva mindent elnyelő politicai életkérdésekkel.

Jegyzet

Dugonics

Dugonics András

műveinek ekkor tervezett kiadása nem jött létre; s a tervezett szegedi Dugonics-szobor is csak 1876-ban.

15. sz.

42.

— Biró Imre előfizetést hirdet „Korány” cimű zsebkönyvre. „Ha az ember a mai időben előfizetési ivet akar kibocsátani, mindenek előtt számolnia kell önmagával, hogy aztán a közönségnek is számolhasson.” Igy kezdi

Biró

Biró Imre

ur hirdetését. Nagyon jó! eddig is ezt ohajtottuk minden szerző vagy szerkesztő részéről. De lássuk, hogyan számolt Biró Imre magával. „Valóban nem csodálhatni — folytatja — hogy jelenleg több szépirodalmi vállalat, aránylag mérve a külföld termékeihez, oly csekély, mondhatni — siralmas pártolásban részesül. S mi lehetne ennek oka más, mint az előfizetési határidőnek rendesen e vagy amaz állitólagos elhárithatlan akadályok (!) miatt történt halogatása, jobbra balra csüréscsavarása által a t. közönségnek minden ily áldozattól lett elidegenitése, vagy épen maga az irodalmi termék gyönge volta!” Igy számolt magával

Biró

Biró Imre

ur. Ennek következtében „egyelőre tudathatja, hogy ezt (felhivását a zsebkönyvre) évről évre folytatni szándédozik;

[!]

[sic!]

s a mint egyrészről könyvének beltartalma által bármely tulzott igénynek is eleget akar tenni, egyszersmind megszüntetni akarja (meg akarja szüntetni) a mű rendetlen megjelenéséhez kötött szokásos kifogásokat.” — Továbbá: „tartalmát (a zsebkönyvnek) jelesb iróink korszellemben irt költeményei s kötetlen dolgozatai teendik.” Mindazonáltal Biró Imre szerint: „Valakit pártolásra erőltetni vagy kényszeriteni (ugyan, próbálja meg!) szerénytelenség lenne.” Ime közöltük a felhívást majdnem egész terjedelmében. Megtanultuk belőle, hogy irói szerénység az, ha az illető nem kiált a közönségre: „la bourse, où la vie!” — Megtanultuk, hogy „korszellemben irt” költeményeket kell adni (mert az a divat) s akkor a bel tartalom által bármely tulzott igényt ki lehet elégíteni. stb. stb. De minek bántanók mi Biró Imrét. Nem ő hozta be irodalmunkba a vásári hangot, az ő felhivása még szerénynek mondható; az a csekély gyanusitás, melylyel az egész irói kart illeti (mintha t. i. nem lehettek volna valóban elhárithatlan akadályok) számba sem jöhet, csakhogy az ő könyve keljen. Tisztelt közönség, fizess elő! Mi a tulzott igényeket illeti, annak idejében ott leszünk mi, ha élünk.

Jegyzet Biró Imre (? — 1863) csanádegyházmegyei kispap, akinek különféle vidéki s fővárosi másodrangú lapok közölték verseit. Egészen fiatalon halt meg, s így e tervezett gyűjteménye sem született meg. — la bourse, ou la vie!: erszényt, vagy életet. Ez a francia szólás is —

Arany János

ritkán élt francia szólásfordulatokal — s a gl. szakadozott mondatokkal, közbevetésekkel dolgozó, pattogó, élőbeszédszerű gunyoros stílusa és hangneme arra utal, hogy ez aligha teljesen

Arany János

tolla alól került ki. Felfogása azonban teljesen egybeesik

Arany János

-éval, s a lezárás is

Arany János

-ra vall, s jeggyel sem különbözteti meg a maga gl.-áitól.

43.

— Vahot Imre felszólitja a volt honvédeket, miszerint azon táborozást, hadjáratot és csatákat, melyekben részt vettek, saját tapasztalásaik nyomán s az ellenfél haditetteinek igazságos méltánylásával leirni s hozzá, ki azt az egyes részletes adatok halmazából nagy egészszé szándékozik összeszerkeszteni, beküldeni sziveskedjenek. — A szándék jó, de kivánt sikerét a gyüjtésnek csak annyiban reméljük, mennyiben az által a gyüjtő egykoru naplók s jegyzetek birtokába juthat, mert abból, hogy az illetők most, annyi év után emlékezetből irják le a strategiai momentumokat, oly egymástól elütő adatok és mondák halmazát véljük keletkezni, melyből Vahot Imre sem lesz képes valami jóravaló egészet szerkeszteni össze. Pedig ő már gyakorlott szerkesztő.

Jegyzet A Vahot-féle felszólításhoz fűzött gl. utolsó mondatainak éle

Vahot

Vahot Imre

nak — akire

Arany János

és köre már régóta,

Petőfi

Petőfi Sándor

körül viselt dolgai óta, nagy ellenszenvvel tekintett (!. pl. 24. gl.) — plágiumig s a legteljesebb igénytelenségig elmenő gátlástalanságára van irányozva. S nem jogtalanul, mert a tervezett kötet létre is jött, s mint

Vahot

Vahot Imre

nak már annyi vállalkozása körül, ekörül is botrány keletkezett, éppen a szerkesztő e tulajdonságai következtében: belekeveredett jegyzetgyűjtése révén a széles hullámokat vetett Korányi Viktor—Kovács Ágoston-féle plágiumpörbe. (l. 69. gl.)

44.

— A Petőfi-mythos még most kezd ábrándos fordulatokat venni. Véleményünk szerint mindez nem tanusit egyebet, mint a nemzet cultusát nagy költője iránt. Ha az őskorban élnénk, azóta füstölögnének oltáraink. Sis felix, atque propitius tuis!

Jegyzet A nemzeti mozgalmak felújulásával élénkült a

Petőfi

Petőfi Sándor

iránti érdeklődés is, számtalan képtelen hírt és legendát szülve. Ezekre utal

Arany János

— Sis felix atque propitius tuis: légy boldog és kegyes tieidhez. —

Voinovich

Voinovich Géza

vers csíráit sejti e tudósítás utolsó mondataiban (

Voinovich

Voinovich Géza

III. köt. 45. 1.), s joggal, mert hiszen a vers meg is született: Harminc év múlva címmel, 1879-ben, benne e gl. utolsó mondatának variációjával: „Volna hitünk, mint a római, a hellén, / Már égne az oltár tova-tüntöd helyjén.” — Közölve Várdai Adalék 241. 1. — Milyen híreszteléseket és hiedelmeket hallott

Arany János

, nem lehet ma már megállapítani. Megszaporodásukra, felélénkülésükre azonban jellemző, hogy a VU éppen ez év (1860) októberében kezdi, Pákh Albert felhívására a kortársi emlékezések gyűjtését

Petőfi

Petőfi Sándor

eltűnéséről, s a cikksorozat egy féléven át folyik. ( Dienes András: Petőfi a szabadságharcban.

Budapest

. 1958. 291. sk.)

45.

— Bohó-lapjaink száma ijesztő módon szaporodik. Csak most foglalták le a Virág Lajos által szerkesztett „Bohóc” 1-ső számát, s már az „Alföldi Mório” hazájából Debrecenből tudósitnak, miszerint ott f. hó 1-én kezdve „Repülő lapok” cimű „humoristicus” folyóirat indult meg, Mészáros Károly szerkesztése mellett.

Jegyzet Virág Lajosról csak annyit tudunk, hogy később

Pest

Budapest

en élt, mérnökké képezte magát; útleírás, humoros beszélyek és szakcikkek jelentek meg tőle. — „Bohóc (1861); Humorisztico-szatirikus hetilap; Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Virág Lajos.” Hetilap, igen éles, nyers bécsellenes szatírával. Az utolsó megjelent szám egy csomó — az októberi diplomát jelképező — mézesmadzagot alázatosan nyalogató főpapot és főurat ábrázol; ezért tiltották be s egy, Benedek táborszemagyra celzó cikkéért. ( Pesti Napló 1861. ápr. 28. 98. sz.) — „Repülőlap, Dongó (1861); Dongja és szélnek ereszti Mészáros Károly.” Hetilap kisnyolcadrét formátumban; heves nemzeti érzés és helyi érdekű anyag jellemzi, de — mint később

Arany János

is szóvátette (110. gl.) — igen gyenge humor. — „Mório; Alföldi Kalendárium” Debrecen 1861. A

Telegdy

Telegdy K. Lajos

nyomdász által kiadott lúres naptár nyers, parlagi tréfáiról és történeteiről volt ismeretes

46.

— Az ujkor egyik legnagyobb költőjének,

Puskin

Puskin, Alekszandr Szergejevics

Sándornak a pétervári cári iskola növendékei Zarskoe-Seloban, a cár megegyezése mellett diszes emlékszobrot akarnak emelni, mely a „Bakcsiszeráji forrás” (vagy „Könyforrás”) és „Onyégin Jenő” halhatatlan szerzőjéhez méltó legyen.

Jegyzet Cárszkoje-Szeló ligetes nyaralóhely volt Szentpétervár közelében, egy cári katonai közép- és felsőiskolával. Ma Leningrádhoz tartozik. A Bahcsiszeráji szőkőkútat

Arany János

alighanem német forrás nyomán emlegeti ezen a címen s Könyforrás címen is. Ezt a címet a tatár kánnak bahcsiszeráji palotájában levő ilynevű szökőkútjáról kapta

Puskin

Puskin, Alekszandr Szergejevics

e műve. — Az Anyeginből 1863-ban jelenik meg az első részlet

Bérczy

Bérczy Károly

fordításában a K-ban. De ott Oneginnak van írva. Kazinczy Gáborhoz írt leveleiben

Arany János

ugyancsak Onegin-ről beszél. ( 1863. márc. 31. Ráth 423. l.).

16. sz.

47.

— A gr. Ráday-féle könyvtár megszerzésére szépen foly az adakozás. B.

Baldacci

Baldacci Antal

közelebbről 500 ftot adományozott. Annál szebb ez, mivel a báró katholikus, a könyvtárt pedig a pesti helvét hitvallásu tanintézet számára akarják megvenni. Már alig lehet kétségünk, hogy e szép könyvtár nem lesz Pécelen véka alá rejtett gyertya, sem külföldre nem vándorol, hanem az ország fővárosában a negyedik nagy és gazdag könyvtár lesz a muzeumi, egyetemi és akadémiai könyvtár után.

Jegyzet A Ráday-könyvtárt, amelynek alapját II. Rákóczi Ferenc kancellárja vetette meg, a következő esztendőben sikerült is a ref. egyháznak megvásárolnia, részint közadakozásból, részint a Ráday-család nagylelkű anyagi hozzájárulásával. — Baldacci Antal (1803—1878) elmagyarosodott olasz bárói család sarja; nevét magyarosan Baldácsynak is szokták írni. Részt vett a szabadságharcban, és képviselősködött a kiegyezés előtt és után is. Különös bőkezűséget mutatott a prot. egyházak iránt, vagyonát is ezekre hagyta.

48.

— Az olvasó egyletek hatalmas előmozdítói lehetnek irodalmunknak s a közfelvilágosodásnak, mint már azok külföldön, különösen Angliában és Franciaországban. Ha csak 1000 olvasóegylet állana fön, mindjárt biztosítva van akármely közhasznu vagy érdekes műnek 1000 vevő, — a mit mai nap nem mondhatunk el. Sajnos, hogy kaszinóink egy részét nem nevezhetjük egyszersmind olvasóegyletnek. Van olyan is, melynek nincs bármi szegény könyvtára, csak nehány lapja. Tudjuk, pedig, hogy a lapok bármily jók legyenek is, az ismereteket nem terjeszthetik oly tömegesen, mint a jó könyvek, — a lapok ugyszólván csak töredékeket nyujtanak s ismereteknek többnyire csak a felilleten uszó curiosumait szedik föl. E részben igen kivánatos volna a gyökeres reform. Ha eddig a minden mozgalomnak s igy a szellemi mozgalomnak is ellensége, a saját tehetetlenségében kimult kormányrendszer, e részben is gáncsokat vetett, most már azok el vannak hárítva. A kaszinók a könyvszerzésben a leggazdaságosabb móddal kinálkoznak. Ha csak filléreket teszünk is össze, sok fillér forintokra megy, melyekkel szellemi kincsek birtokába juthatunk. — Örömmel olvassuk a „Vasárnapi Ujság”-ban, hogy

Mező-Tur

Mezőtúr

on már a második olvasóegylet alakul. A befizetés negyedévre csak 50 kr. Van már 60 db. könyve s járat 10 hirlapot. Házbért nem fizet, mert turi lakos

Tóth

Tóth József

József ur ingyen engedi át a helyiséget. — Nem kevésbbé örvendetes, ha létesül, hogy a bécsi magyar tanulók is olvasóegyletet terveznek. Folyamodtak is felsőbb helyre az engedelemért.

Jegyzet A mezőturi olvasóegylet, s a bécsi magyar tanulók olvasóegyletének híre, Vasárnapi Újság 1861. febr. 17. 7. sz. Mi ujság c. rovat.

49.

— Igen szembetünő, hogy mind nálunk, mind a németeknél leginkább francia drámákat forditanak le, s angol uj művek oly gyéren fordulnak meg a szinpadon. Egyik oka kétségkivűl az, hogy a francia genie sokkal termékenyebb szinművek dolgában, mint más nemzeté, sőt tulajdon irodalmukban is ez ág ereszt leggazdagabban, ugy hogy minden héten nem egy, hanem több uj dráma és vigjáték próbál szerencsét a párisi szinpadokon. — E termékenységgel az angol, Londonnak oly sok szinháza mellett sem állja ki a versenyt. E szinpadok számára is igen sokat kölcsönöznek

Páris

Párizs

ból, hogy uj művel mulattassák a közönséget. Azonban az angol szinpad sem oly szegény, mint az idegen földre átültetett művek csekély számából itélnők. A fő ok az, hogy mig a franciáknál az uj művek csakhamar nyomtatásban is megjelennek s uton-utfélen árulják

Páris

Párizs

ban, a londoni szinházak egészen a szinpadi hatás elevensége számára gazdálkodják meg, a mi ujat kapnak. Élő példája ennek „A nő titka” (The wife's secret) cimű dráma, mely rendkivűli tetszésben részesűl már régóta, s Kean közelebbi föllépésével a „Drury Lane” szinházban uj érdeket nyert. E népszerű dráma még maig is csak kéziratban van. Tudjuk, hogy

Shakespaere

Shakespaere, William

műveinek nagyobb része is sokáig csak a szinpadról volt ismeretes.

Jegyzet „A nő titka” vagy „A feleség titka” c. munkára nincs adatunk. —

Kean Edmund

Kean, Edmund

(1787—1833) az angol színészet egyik legnagyobb alakja, szélsőséges temperamentum egyesült játékában, szigorúan tudatos következetességgel. Különösen kifejező arc- és testmozgása volt utolérhetetlen. — Drury Lane: London egyik régi nagv hírű, 1663-ban alapított, mindmáig fennálló színháza, amely az angol színészet számos kiválóságának adott otthont.

17. sz.

50.

— Emlegetik a lapok, hogy a „hárompipa utcát”, melyben szerkesztőségünk ideigvaló sátorát felütötte, Kisfaludy-utcának keresztelték. Mi ugyan e változásnak legkisebb nyomát sem vettük észre; mindazáltal ugy megörülénk e tragicomicus pipák reménybeli távozásán, hogy tüstént az itt alább olvasható verset rögtönzők, mely keveset ér ugyan, de elég jó a „hárompipa” mellé:

Jegyzet A Hárompipa-utca mai Erkel utca mellett, a IX. kerületben, az Üllői útról nyílott a Duna-part felé.

Arany János

első pesti lakása ennek az utcának és az Üllői útnak a sarkán álló házban volt, s a bejárás az udvar felől erre az utcára szolgált. Innét 1864. ápr. 24-én költözött néhány házzal odébb, az akkor Üllői út 7. sz. házba. (K II. I. 16. sz.) — A versben Kisfaludy Károly Pipadalára történik utalás. — A 21. számtól a SzF homlokán szerkesztői szállásnak már a Kisfaludy utca van föltűntetve. Ám a 41. sz.-ban tudósít

Arany János

, hogy nem valósult meg ez az óhajtott névváltozás, s a lap fejlécére újra a régi cím került. — Az utcaelnevezés hírét más lapok is közölték, onnét vehette

Arany János

is. (Pl. Magyar Sajtó 1861. febr. 13. 36. sz.) — A vers közölve A. krk 6. köt. 128. l.

Kisfaludy egy pipáról

Monda elmés pipadalt:

Méltó, hogy a „három-pipa

Nyújtson érte diadalt.

Éljen hát az ő utcája!

S a magyarnak, „nagy pipája”

(Mint a régi példa jár),

Legyen egyszer tömve már!

51.

— A sárospataki iskolára hirdetett aláirásnak csak kezdete is mutatja, hogy ép oly jól értjük most, mint bármikor, hogy a művelődés eszközeiben rejlik leginkább nemzetünk sorsa. A b. Vay családon kivül örömmel szemléljük különösen b. Sina Simont az első adakozók sorában. A hazafiság nem ismer felekezetiséget, egy felekezet művelődése az egész ország javát mozdítja elő! — A Ráday-könyvtár megszerzésére is, mint a „Prot. L.”-ból látjuk, folyton gyülnek az adományok.

Jegyzet A sárospataki kollégiumra való gyűjtést báró Vay Miklós főgondnok fölhívása nyitotta meg, amelyben az elmondja, hogy a híres iskola a nehéz viszonyok következtében sem tanárai fizetésében, s így azok műveltségi nívójában sem, sem pedig fölszerelésében nem tud lépést tartani a követelményekkel, annál kevésbbé, mert az állam nemhogy segítené, hanem, amit lehet, elvon tőle. Ezért az egész nemzetet kéri adakozásra, amelyet maga 2000 Ft-al nyit meg. — A Vay-család Észak-Kelet Magyarország egyik nagyvagyonú, igen régi, a ref. egyházi életben s az országos politikában — gyakran erősen reakciós — szerepet játszó bárói és grófi ágra tagozódó arisztokrata családja. — Báró Sina Simon (1810—1876) dúsgazdag görög-macedón eredetű pénzmágnás családnak a közéletben nagy szerepet játszó tagja, aki amellett, hogy mindenkor igen kitűnően megtalálta számitásait, mintegy a nemzet bankára szerepét kívánta betöltetni, s minden közügyet bőkezűen támogatott. — A felhívás: Prot. Egyh. és Isk. lap. 1861. 37. sz. - A Ráday könyvtár megszerzésére l. 47. gl.

52.

— Az irói segélypénztár részére „Családi kör” laptársunk szerkesztőségéhez már 454 ft. 60 kr. gyült be, többnyire igen csekély egyes adományokból. Mi becsesebbnek tartjuk minél számosbaknak, habár kis áldozatát, mint keveseknek nagyszerű adományát. Amaz világosabban mutatja a közrészvétet. Ez adományok annyival méltóbbak figyelemre, mivel nagyobbára hazánk leányai gyűjtötték és tették össze.

Jegyzet Az írói segélypénztárra l. 12. gl., a Családi Körre 6. gl.

53.

— A Lombard-Velencéből haza számüzött s most köztünk mulató irótársunk Helfy Ignác urtól értesülünk, hogy a magyar költészetnek számos terméke ismeretes már forditásban az olaszok előtt is. Különösen

Petőfi

Petőfi Sándor

dalai s ezek közt főleg a „Rongyos vitézek” általános lelkesedéssel fogadtattak. E költőnktől mintegy 50 vers van leforditva.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

tól a „Szózat”-on kivűl számos más. Le van forditva

Eötvös

Eötvös József

„Falu jegyzője”, mely egy lap tárcájában jelent meg először, s azután önállólag is ki.adatván az utolsó példányig elkelt még két évvel ezelőtt, s igy föltehetjük, hogy e szép regényünknek Olaszországban csaknem annyi olvasója van, mint hazánkban. Mily üdvös volna irodalmunkra nézve, ha kölcsönben mi meg az olasz nemzet világhirű és örökbecsű műveit fordítnók le méltán és élvezhetőleg, a mint ezt minden más európai nemzet már megtevé. Vannak ugyan kisérleteink, de épen csak kisérletek.

Jegyzet Helyt 1859—ben, az olasz-osztrák háború idején tiltották ki az osztrák csendőri hatóságok az akkor még császári birtok Lombard-Velencéből, mert a szárd területen élő magyar emigránsokkal a háború kitörése után kapcsolatot teremtett. —

Petőfi

Petőfi Sándor

től, nagyobb tömegben, az 50-es évek végén és a 60-as évek elején fordítottak az olaszok, rmdőn a szabadságmozgalmak s a magyar üggyel való együttérzés fogékonnyá tette iránta a közönséget s a költőket egyaránt. Először a Perseveranza c. lap 1860—61-es folyama közölt mintegy 200 verset tőle, köztük nyilván a Rongyos vitézeket is. (PKtár 27—28. köt., Petőfi a világirodalomban. 126—28. 1.) —

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Szózatát Musso fordította le 1861-ben, s ki is adta. E fordításról már előbb is hírt adtak a magyar lapok, sőt a VU be is mutatta. (

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

krk II. 643. l.) — Az

Eötvös

Eötvös József

fordításról bővebbet nem lehet megállapítani, de alighanem valamelyik német fordításból készülhetett az olasz.

19. sz.

54.

Az irói nyugdijintézet, ily cim alatt: „A magyar irók segélyegylete” valósággá lett, annyi esztendei hátráltatás után. Mintegy hat évvel ezelőtt fogant meg az eszme. Gr. Teleky József, b. Eötvös József és gr. Károlyi István akarák életbeléptetni; de az akkori kormány e csupán csak jótékony célu intézetet betiltotta. Elfelejtők, mi csekély, mellékes s csupán a külső formát illető volt az ürűgy; de a betiltással egyebet nem mondott az akkori „magas” kormány, mint „hadd vesszen nyomorban a magyar iró, csak azért, mivel magyar”. Mert később a kormány megengedé, hogy Bécsben német irók segélyezésére egy nyugdíj-egylet alakuljon „Concordia” cim alatt. A „Concordia” megalapitásával a tények logikája bármennyire kimutatta a kormány gondolkodását, a „Concordia” megerősitése után bajos lett volna a magyar egylettől ujra megtagadni az engedélyt. Ekkor azok, kik az ügyet leginkább szivökön viselék, a Concordia nyomán késziték el a magyar egylet alapszabályait. De a fölterjesztés ekkor azért halasztatott el, mivel a közönség más szép célokra tett adakozásokkal volt elfoglalva. — Csak most 1861-ben lépett ki az egylet, s mindjárt első kilépése egyik legszebb példája, hogy hazánkban nem hiányzanak a nagy és nemes célokért önzéstelenül áldozni tudók. A legteljesebb, s még csak hozzávetőleg sem gyanitható titok pecséte alattküldé be egy nevét elhallgató hazafi azon egész összeget, melyet a horvátok javára rendezett sorsjátékban nyert volt. —

[szerkesztői feloldás]

Ezután az alapszabályok rövid bemutatása következik.

Ezek röviden a főbb vonások az alapszabályok tervében; — mert mindez csak terv, — s az annak idejében összehivandó közgyülés határoz fölötte véglegesen. — Reméljük, hogy sem a sajtó 11em fog tartózkodni alaptalan álszeméremből e tárgyat vitatni; mert az irók magok is tehetségök szerint tagjai lesznek az egyletnek; sem a közönségnek nem lesz szüksége buzditgatásra ez emberharáti s egyszersmind hazafias cél előmozditására. Ha

Angliá

Anglia

ban s Franciaországban oly üdvös működésű és hatalmas ilynemű egyletekre volt szükség a nyomorban szenvedő irók segélyezésére, mennyivel inkább van a mi, anyagilag is sokkal szegényebb irodalmunkban!

Jegyzet Az írói segélyegyletre 1. 12. gl.

55.

— A kecskeméti temetőben nyugvó legelső magyar drámairó sirja, kinek a magyar drámairodalom gyémántját képező „Bánk bán”-ja, ez oly sokáig ismeretlenül hevert műve, közelebbről két kiadást ért, kinek besülyedett sirhalmára közelebbről Gyulai Pál a nálunk eddigelő legszebb irodalmi ismertetésben s életrajzban oly méltóan és „teljes marokkal hintette a liliomokat”, a késő elismerésnek egy újabb engesztelő áldozatával fog körülvétetni. April 16-ikán lepleztetik le azon emlékszobor, mely

Horváth

Horváth Döme

Dömének, „Bánk bán” két uj kiadása eszközlőjének fáradozásából elkészült. — Nincs magyar iró, ki jobban megérdemelné,hogy emlékét fentartsuk. Ő nemcsak korát előzte meg, hanem a mi korunkat is. Drámairodalmunk maig sem érte el azon magasságot, melyen maradandó műve áll!

Jegyzet Horváth Döme (1819—1899) kecskeméti parasztcsaládból származó jogtudós, aki egész pályáján, amely magas bírói tisztségig vitte föl, lelkes lokálpatriotaként sokat tett szülővárosa művelődéséért s emlékeinek, mindenekelőtt

Katona

Katona József

emlékének hű és méltó megőrzéséért. Az irodalomban is, főképp a drámában kísérletet tett, de műkedvelésnél nem emelkedett tovább. — E gl.-ának valószínűleg csak utolsó három mondata való

Arany János

-tól, szóképei, érzelmes, széplélek hangneme nem

Arany János

-ra vallanak, hanem talán éppen Horváth Dömétől valók.

21. sz.

56.

April 2-ikán kezdi meg Molnár magyar szintársulata az előadásokat a budai szinkörben, hol eddig csak német szó hangozott. Üdvözöljük tehetséges és buzgó szinészünket a szép és életrevaló eszméért! — Nemcsak a fővárosi közönség nyer vele, hanem alkalmasint szinészetünk is. A nemes vetélkedés egyik nevezetes rugója a jeleségre törekvésnek!

Jegyzet Molnár György (1830—1891) nagyváradi polgárcsaládból származott; apja orgonista; papnak szánták, de színész lett, s végig kiváló tragikusnak számított. Nyugtalan, hányatott élete volt, vándor-színészként, majd saját társulatával bejárta az egész országot, sikerekben is volt része bőven, de még több csalódásban és kudarcban. Önzetlen lelkesülése, újító s vállalkozó kedvé azonban nem fogyott el soha. Legnagyobb tette a Budai Népszínház megteremtése volt, amellyel jelentékenyen szolgálta a budai polgárság művelődését és magyarosodását. Színháza az ún. újromantikus iskolának és az ifjabb népszínműíró nemzedéknek egyik kiindulópontja lett. Első budai előadását 1861. ápr. 2-án tartotta, ennek sikerén felbuzdulva a Budai Városi Tanács nemcsak a Lánchíd budai hídfőjénél álló régi nagy raktárépületet bocsátotta rendelkezésére, hanem 2000 Ft-tal hozzájárult annak átalakításához, és 1000 Ft évi szubvenciót szavazott meg neki.

22. sz.

57.

— Folyó hó 1-je óta

Vachott Sándorné

Vachott Sándorné Csapó Mária

szerkesztése alat „Anyák hetilapja” fogott megjelenni. Előfizetési ára évnegyedrt 1 ft. 50 kr; három évnegyedre 4 ft. 50 kr. Ha valaminek hijáe érezzük, az a növelés-, gyermek-, családi irodalom; igy annát melegebben üdvözöljük a lap megjelentét.

Jegyzet

Vachott Sándorné, Csapó Mária

Vachott Sándorné Csapó Mária

(1830—1896) a reformkor ismert írójának és szerkesztőjének felesége, aki maga is írt, főképp az ifjúságnak szánt nevelőcélzatú verset, regényt, mindenféle családi olvasmányt; az 50-es, 60-as évek idején nem annyira kedvtelésből, mint inkább anyagi szükségből, mert férjet meghurcolták, egészségét tönkretették, s így reáhárult a család fönntartása. — Az Anyák hetilapja 1861. ápr. 6-án indult meg, de dec. 28-án

Vachottné

Vachott Sándorné Csapó Mária

már be is jelentette megszünését, illetőleg átalakítását, s egy év múlva meg is indította Szünórák c. lapját. Mindkettőt az Eötvös-féle polgárias szellem hatja át; pl. ipariskolákat ismertet és népszerűsít bennük, s követni egyekszik az Akadémia köré tömörülő írócsoportot eszméiben; tartalmukat régi és kortárs jeles írók munkáinak újraközlései s jószándékú, de dillettáns írónők kísérletei teszik.

Arany János

meleg pártfogással többször tett lapjaiban e vállalkozásról említést, talán

Eötvös

Eötvös József

kedvéért is, akinek különlegesen szívügye volt e lap s szerkesztőjének sorsa, olyannnyira, hogy még

Deák

Deák Ferenc

ot is fölkérte, intézzen érdekében a PN-ban közlendő nyíltlevelet Kemény Zsigmondhoz. (

Sőtér I.

Sőtér István

: Eötvös József.

Budapest

. 1953. 348. 1.)

58.

— Lauka Gusztáv „élc és gunyoros heti közlönyt” fog szerkeszteni: „Ördög naplója” cim alatt. Mutatvány-száma már köz kézen forog. Arra törekszik, hogy a létező humoros lapoktól különböző szinezet által nyerje meg az olvasók figyelmét. Egy kis változatosság e szakban nem is ártana, miután azt tapasztaltuk, hogy a gyorsan felbukkant s részben már ujra letűnt bohó lapok egyebet sem tudtak, mint másolni a nevető múzsa elsőszülötteit.

Jegyzet „Ördög Naplója (1861); Élc- és gunyoros heti közlöny; Felelős szerkesztő: Lauka Gusztáv; Kiadótulajdonosok: Engel és Mandello.” — Az élclap-áradatban egyike a jobbaknak, ami az irodalmi igényt s a politikai tendenciát illeti. Az irodalmi másodvonalból, Tóth Kálmán köré csoportosulókból igyekezett munkatársait verbuválni. Erősen nemzeti szellemű, antiklerikális; bizonyos arisztokrataellenesség és polgáriasság sem hiányzik belőle. Humora azonban inkább novella-, zsánerkép-humor; lassúbb, csattanótlanabb, mint a valódi élclapé. Mindössze négy hónapig tudta tartani magát.

59.

— „Ábránd és Való” cim alatt Huszt Jenő két kötet beszélyre nyit aláirást. Körülbelűl két éve, ugymond, hogy beszélyeit kiadni óhajtván, előfizetésre hívta fel a közönséget. Az előfizetők csekély száma miatt az igért munka akkor világot nem láthatván, nehogy szerző akarathiánnyal, vagy a mi ennél semmivel sem előnyösb, rosz akarattal vádoltassék: elhatározá magát összes beszélyeinek kiadására. — Mi nem vádoljuk szerzőt akarathiánnyal (melyik fiatal iró nem akarná kiadni műveit?) — de lehetlen az irodalmi hitel érdekében megjegyzést nem tennünk eljárására. Ha a rendelt határidőre elég számos előfizetője nem jelentkezett, kötelessége lett volna azon kevés előfizető pénzét vissza téríteni, nempedig „körülbelül két évig” várakoztatni; föltéve hogy azok egyenkint e várakozásban belé nem egyeztek.

Jegyzet Huszt Jenő János (? — 1864) jogász, Gömör megye szolgálatában.

Petőfi

Petőfi Sándor

hez állítólag jó ismeretség kapcsolta; hosszadalmas beszélyeket és verseket írt.

Arany János

nyilván nem tudott róla közelebbit, s

Petőfi

Petőfi Sándor

vel való kapcsolata is ismeretlen lehetett előtte. Így mondhatta csak fiatal írónak. Szóban forgó kötete 1861-ben „Beszély-füzér” műfaji jelzéssel meg is jelent.

60.

— Szabó Richárdtól szintén megrendelési ivet veszünk Atala költeményeire. Ajánljuk a közönségnek. Itt nem csak betűket, hanem a betűkben lelket is talál. Atala hangjai, némi formabeli hiányokat leszámitva, a legnemesbek közé tartoznak, mit a közelebbi nehány év folytán hallottunk.

Jegyzet Szabó Richárd (1820—1873) előbb kat. pap, majd ref. vallásra térve, szerkesztőként tevékenykedett. Mindenféle közhasznú, a publicisztika, az ismeretterjesztés és családi olvasmány határán álló munkát szerzett és fordított; s egy sor albumot, képeslapot szerkesztett, pl. a népszerű Magyar Bazárt. — Kisfaludy Atala (1836—1911) dunántúli birtokos nemes familiából született, amelynek rokonságából több író és költő került ki, a két Kisfaludyn kívül is; korábban Ányos Pál, később pedig Endrődi Sándor; sőt költő lett az ő leányából is:

Szalay Fruzina

Szalay Fruzsina

. Kisfaludy Atala verseit benső séges, szomorkás, nőies bánatú hangulat, csöndes, mélázó s reflektáló szemlélődés jellemzi. Ízlése, mértéktartása erősebb, mint heve, dinamikája s kifejezés készségének eredetisége. Természet, szerelem, család alkotják tárgykörét, s kifejező eszközeiben

Tompa

Tompa Mihály

, az

Arany János

követők s az almanach-líra eszközeiből merített legtöbbet. Elbeszélést, karcolatot is írt. Első verseskötetéről a SzF is közölt, jórészt méltányoló bírálatot Szász Károly tollából. ( SzF I. 28. sz.)

23. sz.

61.

— P. Szathmáry Károly nevezetes szolgálatot tesz történelmi irodalmunknak, ha, a miben fáradoz, II. Rákóczy Ferenc levelezéseinek teljes gyüjteményét közrebocsájtja.

Jegyzet A Rákóczi-levelek a következő címmel jelentek meg még ebben az esztendőben: II. Rákóczi Ferenc is nevezetesebb kortársainak némely kiadatlan eredeti levelei. Kiadja P. Szathmáry Károly

Pest

Budapest

1861.

62.

— Nem tartozik ugyan lapunk körébe de még sem hagyhatjuk szó nélkül azon hirt, mely több magyar lapban fel volt már emlitve, miszerint

Pest

Budapest

en „angol követség” létezik, mely e cim alatt kapná leveleit. Mi is láttunk egy folyóiratot, azon tisztelt külföldi ur nevére cimezve, de a cím egyszerűen igy szólt: „Mr. Dunlop. British Legation. Pesth.” mi koránsem jelenti, hogy

Pest

Budapest

en angol követség van, hanem csak azt, hogy a

Pest

Budapest

en tartózkotló ur az angol követség tagja. Ne rovassuk meg magunkat ily szalmaszálhoz kapkodás által. Ennyit a forditásról.

Jegyzet A gl. utolsó mondata rájátszás

Brassai

Brassai Sámuel

nak, sok ellentmondást kiváltó, az idétlen forditásokat is epésen kigúnyoló cikksorozatára: Mégis valami a fordításról. (SzF 1. 19—45. sz.) — Az angol követségről támadt hiedelmek nyilván összefüggtek e hónapok vérbő politikai reménykedéseivel, hiszen a külön pesti angol követség Magyarország függetlenségének elismerését jelentette volna.

Arany János

, aki maga is remény és kétség között hánykódott, nyilván a csalódástól félve intett ily erős szavakkal józanságra e kósza hír kapcsán.

24. sz.

63.

— A lapok több uj könyv megjelentét emliték.

[szerkesztői feloldás]

Ezután mintegy tucat könyv cimének felsorolása következik.

(Hozzánk csak elvétve kerül egy-egy; mert hiszen mi kritikai lap vagyunk!)

64.

— Van

Pest

Budapest

en egy uj lap, neve „Csatár”, szerkeszti Vajda János. — Ez a „Csatár” egyik közelebbi (3.) számában a Figyelő kritikusait, a miért szerinte nem elég szigoruan birálják a költeményeket, (pedig dehogy ez a baj! dehogy!) in corpore őrűltnek mondja. Figyelmeztetjük a „Csatárt”, hogy az őrűltség nem a higgadt mérsékletben, hanem épen az oktalan dühöngésben szokott legtöbbször nyilatkozni. S ez a „Csatárhoz” első és utolsó szavunk.

Jegyzet

Vajda

Vajda János

lapjában, a Csatárban (1. 23. gl.) a Kispuskatűz c. szarkasztikus gúnnyal támadó glosszarovatban ez olvasható : „A »Fülelő« című, tulszigoráról ösmeretes ítészlap 33 ezer mázsa vers közül 34 ezer mázsát kitünő jelesnek nyilvánit. Gondos városi főorvosunk a budai országos tébolyda gyors fölépítését sürgeti, a kormányzóhivatalnál. Addig is azonban egy tucat itészt Gräfenbergbe küld.” ( 1861. ápr. 11. 3. sz.) De már az első számban is támadta a SzF-t, megróva, hogy

Batthyány Arturné, Apraxin Julianna

Batthyány Arturné Apraxin Julianna

irodalmi működéséről túlzott szigorral ítél (1. Salamon Ferenc bírálatát

Batthyányné

Batthyány Arturné Apraxin Julianna

Honfoglalók c. művéről, SzF 1. 18. sz.), ahelyett hogy örülne s belátná: „vigasztaló, jótékony hatású jel”, ha „egy idegen származású magasrangú hölgy” „magyar irói nimbus után” vágyakozik. „Vajha szigoru lenne ama lap ott, ahol kell — folytatja a Csatár — ahol e szigor a szellemi emelkedettségen felül talán egy kis kéjehnetlenséget (inkomfort) is igényel; s ne lenne elutasító éppen ott, ahol méltó, gyöngéd, sőt hazafiui tekintetek elnézésre jogositnak.” ( 1861. ápr. 4. I. sz. Kispuskatűz.)

Arany János

e gl.-ájára pedig a következőképpen felel: „A »Figyelő« magára érti s igen zokon veszi (a gyönge szivü lélek!) a mit e rovatban »Fülelő« cimü lapról mondtunk. A mi hát olyan journalisticai esetlenség, hogy nincsen párja a világon. Valóban, eszünkbe jut az olyan mezei ember, a kit fölcsalnak a sikos szalonba, aztán ott észrevevén, hogy nem jó helyen jár, törtet kifelé, de zavarában nem leli az ajtót, neki megy a tükörnek, földönt mindent, rátipor mindenre, s azt hiszi, hogy most az egész világ őt neveti, az is, a ki soha nem is látta, nem is ösmeri. Lám, megmondtam Angyal Bandi stb.” ( 1861. ápr. 21. 6. sz. Kispuskatűz.) S a továbbiakban is gyakran veszi célba e rovat közvetve vagy közvetlenül

Arany János

-t és lapját, szelidnek éppen nem mondható hangnemben, a jóízlés határait is nem egyszer átlépve. Ez a gl., illetőleg az ezt kiváltó Vajda-cikk az első nyílt összeütközés a két költő között. Burkolt támadás már a Nővilág c. lapban, amelyet ugyancsak

Vajda

Vajda János

szerkesztett, valamivel korábban is található. (1. pl. 1861. 9. sz. Irodalmi újdonságok) — in corpore: együttesen, testületileg.

65.

— Uj lapok megjelenéséről olvasunk. Debrecenben a „Közlönynek” két vetélytársát is emlegetnek; a mi nem volna sok, ha Debrecen amérikai város; de így?

[szerkesztői feloldás]

...

— Valóban örülnénk, ha e pezsgő lapírodalom egyszersmind a közönség, s nem csupán a szerkesztők „szükségleteinek” volna fokmérője.

Jegyzet „Debreceni Közlöny (1860—1862); A szépirodalom, az erkölcsi világ, a kereskedelem, ipar, gazdálkodás és közhasznú ismeretek köréből; Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Prépost István;” hetenként kétszer megjelenő, mérsékelten ellenzéki hangnemben szóló, erősen helyi érdekű lap, irodalmi anyagában vidéki laphoz képest is gyenge, oktató, moralizáló jellegű cikkeket közölt.

66.

— Debrecennek tehát szinháza lesz. Ezzel nem mondjuk, hogy eddig is nem volt. Ismertük a ceglédutcai rozzant sarokházat, s a későbbi csinosabb magánépületet. De egyik sem volt méltó a nagy Debrecenhez. Most állandó szinházi bizottmány működik, s juniusban az épitéshez is hozzáfogat,

Ybl

Ybl Miklós

terve szerint. A szinház mintegy ezer nézőre van számítva, s helye ugyanazon utcában lesz (csakhogy kiebb), hol a régi „theatrum” disztelenkedett.

Jegyzet A debreceni színházat végül mégsem Ybl Miklós, hanem a kor egy másik jeles pesti építésze, Szkalniczky Antal tervezte és építette föl 1861—65-ben nemzeti romantikus, bizánci és mór elemeket fölmutató stílusban.

67.

—

Molnár

Molnár György

szintársulata nagy sikerrel folytatja előadásait a budai nyári szinházban. Szombaton april 13-ikán a „Peleskei Nótarius” került szinre, melyet a pesti közönség oly sok év óta nem látott. — Ezen „énekes bohózat”-nak nem csekély érdeme aThern zenéjében áll, mely nem ugy, mint többi népszinműveink, csak beerőltet egy-egy ismert dallamot a szövegbe, hanem éppen az előforduló jelenethez van alkalmazva dal és zene. — Magában a színműben vannak érdekes jelenetek,

Gaal

Gaál József

sok ügyességgel állitá össze; különösen a notarius alakja, melyhez a feledhetetlen Megyeri emléke van hozzánőve, mindig kedves marad; de az egész mégis inkább elbeszélésnek, mint drámának való tárgy. — Azonban igen sok tett nagy hatást a mulatni egybe gyült közönségre, különösen a notarius szinházi kalandja. — A szintársulatban ismét jól voltak kiosztva a szerepek, s az előadás kielégítő volt, habár néhol kevesebbet ohajtottunk volna a mulattatóból. Igy, hogy egyebet mellőzzünk, a vasas németek tánca kissé tul ment a határon, midőn végre a lovardai fogásokat kezdették utánozni. — A közönség rendkivül nagy számmal tódult a szinkörbe, mely egészen megtelt.

Jegyzet

Molnár

Molnár György

ra és a Népszínházra 1. 56. gl. — Thern Károly (1817—1886) szepesi német polgárcsaládból származott; különböző magyar városok iskoláiban tanított, s már egész ifjan zenekarokat, énekkarokat szervezett. Korán kezdett komponálni is; a reformkor költőinek verseiből sokat megzenésített, így a Fóti dalt is. Operát is írt a szabadságharc előtt és után is; e munkái a föllendülő, a romantika jegyében fogant magyar operairodalom jó átlagához tartoznak. Legjobban sikerült munkái mégis népszínművekhez írt dalai (pl. Hortobágyi pusztán. .) , zenei betétjei, kísérőzenéje. S ezek közül is az, amelyet

Arany János

is említ, a Gaal József-féle Peleskei nótáriushoz irt zenéje és dalai, 1838-ból.

25. sz.

68.

— A magyar Akadémia philosophiai és történelmi osztályának tegnap előtt (22-én) tartott ülésében a jegyző Csengery Antal olvasta Brassai Sámuel értekezését, melynek cime: „Az exact tudományok követelései a philosophia irányában.” Értekező csípősen elbánik az ugynevezett exact tudományok némely apostolaival — „mert ha van evangeliumok, ugymond, ők annak apostoli” — kik az anyagon kivűl és felűl mindent tagadnak; s az egy öntudat fogalmának fejtegetése által megmutatja nekik, hogy van biz ott az emberben oly nemesebb rész, a világegyetemben oly magasabb lény, mit nem lehet mérni, vegybontani stb. Az előadás több helye derűltségbe hozta a hallgatókat. — Ez után Knauz Nándor értekezett az „arany hulláról” — egyszersmind bemutatván e hires okiratnak a primási levéltárban létező — nem ugyan eredetijét — hanem legrégibb transsumptumát, továbbá egy sajátképi arany bullát, azaz arany pecsétet épen

II. Endre

II. András

korából, mely csak egy évvel korábbi keltű okiraton függ, mint a hires diploma, s igy igen valószínű, hogy ez utóbbinak pecséte egészen hasonló volt ahhoz. A pecsét finom aranyból van, tallérnál jóval nagyobb, majdnem kisujnyi vastag, de belűl üres, vagyis arany lemezekből van összeillesztve. Egyik oldalán

II. Endre

II. András

képe, ülő helyzetben; másikon az ország paizsa szivek s a hét oroszlánnal kereszt szalagjain, miről emlékezik a Toldi Estéje:

Im az országcimert négyes szalagjával

Négy ezüst szalagján hét oroszlánjával

Egy bitang kalandor játékban nyeré el.

Némelyek nyusztnak gondolák a hét fekvő állatot.

[szerkesztői feloldás]

...

Jegyzet

Brassai

Brassai Sámuel

ez időben indította el támadásait a Magyarországon is egyre jobban fellendülő materialista áramlatok ellen.

Arany János

lapjaiban is összeütközött a kor egyik legjelentékenyebb magyar materialistájával, Mentovich Ferenccel,

Arany János

egykori kőrösi tanártársával és jó barátjával.

Arany János

kétségtelenül közelebb állt

Brassai

Brassai Sámuel

idealista felfogásához, de mutatott rokonszenvet

Mentovich

Mentovich Ferenc

álláspontja iránt is, és óvakodott

Brassai

Brassai Sámuel

szélsőségeitől; főképp megengedhetetlennek tartotta

Brassai

Brassai Sámuel

magas lóról való, leckéztető hangnemét. — Knauz Nándor (1831—1898) budai polgárcsaládból származott, s kat. pap lett, és az esztergomi levéltárban teljesített szolgálatot; itt sokrétű, alapos történeti ismeretekre tett szert, főkepp magyar középkort illetően. Rendkívül nagyszámú történeti dolgozatot tett közzé. Felfogása egyházias s többnyire reakciós; a történeti forrástudományban azonban jelentős érdemeket szerzett. Az itt említett tanulmánya 1861-ben külön-nyomatként megjelent, a Történeti Tár X. köteteként. — Az idézett verssorok a Toldi estéje második énekének II. szakaszából valók. — transsumptum: átirat, átirás, másolat.

69.

— Irodalmi botrányról akaránk szólani, s lőn belőle irodalmi trafika. A lapok egy visszaélést emlegetnek, miszerint Korányi Viktor a „Honvédek napló jegyzeteiben” más ember munkáját magáé helyett adta ki. Azonban olvasva Kovács Ágoston, a „jegyzetek” irójának, nyilatkozatát, más szinben tűnik fel a dolog.

Kovács

Kovács Ágoston

ur, ki e jegyzeteket

Szilágyi S.

Szilágyi Sándor

„Emléklapjai” számára írta volt, később beleegyezett, hogy

Korányi

Korányi Viktor

, ki azokat

Szilágyi

Szilágyi Sándor

tól pénzen megvásárolta, napfényre bocsássa, s igy jelent meg az első kiadás, mely a rendőrség által lefoglaltatott. Most a szerző, nyilatkozatában, azért rója meg

Korányi

Korányi Viktor

t, hogy hire és tudta nélkűl második kiadást rendezett, holott némi javitások szükségét már előbb közösen elismerték volt. Azt is fölemliti, hogy e cim: „A legelső honvéd naplójegyzetei” — nem az igazsághoz hiven van bigyesztve a munka fölé, hogy az első kiadás tele volt önkényes elforgatásokkal. —

Korányi

Korányi Viktor

ur tehát a nyilatkozat szerént ferditett és nem tartá kellő tiszteletben a szerző jogait, mint kiadó; de tulajdon képeni plagiumról szó annál kevésbbé lehet, mivel a könyv főcíme igy hangzik: „Honvédek naplójegyzetei. Összegyűjté (és igy nem: irta) Korányi Viktor.” Hanem ohajtandó minden esetre, hogy efféle mismás ne gyakran ismétlődjék irodalmunkban.

Jegyzet Kovács Ágoston (1827—1867) szolgabíró; mint önkéntes résztvett a szabadságharcban, súlyos sebet kapott, s fölépülte után a forradalom adminisztrációjában vett részt. Már 50-ben megírta szabadságharc alatti emlékeit, mint

Arany János

is írja, Szilágyi Sándor akkori lapja, a Magyar Emléklapok számára.

Szilágyi

Szilágyi Sándor

lapja azonban megszűnt, még abban az évben, az emlékezések közlése előtt. Ezután kerültek az

Arany János

által mondott módon

Korányi

Korányi Viktor

hoz. Ez, miközben Vahot Imre is belekeveredett az ügybe, újra

Szilágyi

Szilágyi Sándor

val egyezkedett a kiadás ügyében. — Korányi Viktor (?—?), keveset tudunk róla. A szabadságharcban részt vett hadnagyként, s az 50-es években néhány albumot szerkesztett, majd a 60-as években nyoma veszett. —

Kovács

Kovács Ágoston

és

Korányi

Korányi Viktor

vitája Magyar Sajtó 1861. 89. sz. és Hölgyfutár 1861. 48. sz. — Szilágyi Sándor, a vitafelek által fölkérve így nyilatkozott az ügyben: „én Korányi Viktor ur és testvére által még 1851-ben fölkérettem a Fekete könyv c. zsebkönyv szerkesztésére s én e zsebkönyvet a hozzám beküldött és rendelkezésem alá adott munkálatokból állítottam ki. E munka az, melynek első kiadása lefoglaltatván, most másodizben »Honvédek naplójegyzetei« cim alatt jelentek meg.” ( Pesti Napló 1861. ápr. 27. 97. sz.)

26. sz.

70.

— A gr. Keglevich Béla elnöklete alatt álló „Magyar képzőművészeti társulat” programmja következő 5 pontból áll: I. Festmények-, épitészeti tervekre stb. pályadijak tűzetnek ki. 2. Művészet s egyéb széptani tárgyak felett felolvasások tartatnak s a felolvasott jelesb művek kinyomatnak. 3. A társulat tagjainak művei kiállíttatnak. 4. Kiképzés végett külföldre utazó szegénysorsu tehetségesb művészek és — 5. betegség vagy a sors csapása által inségre jutott művészek segélyeztetnek. A társulat tagjai alapitó és rendes tagok. Alapitó tagok, kik az évi részvénydij tőkéjét: 200 ftot előfizetik. Rendes tagok, kik három évre kötelezik magokat az évenkinti 10 ftot lefizetni. A társulat évenkint műlapot, vagy képes albumot ad ki. Részvényjegyeket a társulat pénztárnokánál Pietsch Gyula urnát (Kigyó-utca 3. sz.) lehet kapni. — A mi örömünket ez uj társulat keletkeztén csak az mérsékli némileg, miért nem tudott összeolvadni a régibb műegylettel, vagy ez utóbbi miért nem járt el ugy, hogy ujabb társulat keletkezése ne mutatkozzék szükségesnek. Vagy oly sokan volnánk, és oly sokunk volna, hogy az ilyetén szabad verseny a művészet virágzását, nem pedig az erők szétforgácsolását vonná maga után? Kivánunk jó sikert az uj társulatnak.

Jegyzet Keglevich Béla (1833—1896), bár gazdag arisztokrata család tagja, s korán szerepet kapott a közéletben, egy ideig anyagi okokból Franciaországban élt, Rothschild bankár titkáraként. Ekkor s már előbbi külföldi utjain mecénás és műkedvelő hajlamok fejlődtek ki benne. Maga is festett, s sokféle művészi megmozdulásban, egyletalapításban vett részt. — A Társulat fölvirágzott, nagy tekintélyre tett szert s másfél évtized múltán az Andrássy úton szép palotát építtetett. ( Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből. 1800—1900.

Budapest

. 1901. 248. 1.) — A másik képzőművészeti egyesület az 1840-ben alapított Pesti Műegylet volt. Ez eleinte nemzeti célokat követett, de az ötvenes évek elején végképp kiütköztek rajta a már korábban is mutatkozó jellemvonások: alárendeltség a bécsi művészeti irányzatoknak, életnek és érdekeknek. A magyarokat mind a kiállitá- sokon, mind vásárlásaiban háttérbe szorította, s kiszolgálta az abszolutizmus németesítő törekvéseit. Éppen ezért kezdeményezték magyar művészek már 1859-ben egy új társulat alakítását, s a terv az

Arany János

említett egyesületben öltött testet, de csak 1863-ban nyert hivatalos megerősítést. (

Lyka K.

Lyka Károly

: Nemzeti romantika.

Budapest

. 1942. 20—26. l.) —

Arany János

vagy nem ismerte a Pesti Műegylet eddigi szerepét, vagy az abban is fölülkerekedő nemzeti szellem látványa bírta az egyesülés, az egység javallására.

71.

— Thaly Kálmán a P. Naplóban óvást tesz a debreceni „Tárogató” cimű füzet kiadói ellen, kik egy költeményét hire, tudta, megegyezése nélkűl, elrontva és névtelenűl a mondott füzetbe fölvették. Debrecenben, ugy látszik, némely ember igen szereti a névtelen költeményeket. Fog bitang verset, s kiálltja vásárra. Igy a Debreceni Közlöny, april 20-ki számában, nem elég hogy közöl egy „Koldus-ének” cimű verset „névtelentől” hanem sans gêne odateszi csillag alatt, hogy „külön lenyomatban is kapható, kiadóhivatalában 3 uj krért.” Mi körülbelül tudjuk, hogy az a költemény még sem egészen „névtelentől” való és talán alkalmunk is lesz ezt az illető urnak nyomosan bebizonyitani.

Jegyzet Thaly Kálmán tiltakozásában elmondja, hogy „Klapka-induló” c. versét a „Tárogató, fujja egy honvédtüzér” (Debrecen. 1861.) c. anonim füzetben nemcsak hogy tudta, engedélye és neve nélkül, de alaposan el is rontva tették közzé. ( Pesti Napló 1861. ápr. 27. 97. sz.) — Természetesen

Arany János

-nak az 1850-ből való ismert verséről van szó, amelyet azonban akkor Szilágyi Sándor nem mert kiadni, de

Szilágyi

Szilágyi Sándor

emlékezései szerint kéziratban sokan megismerték. (

Szilágyi S.

Szilágyi Sándor

: Rajzok a forradalom utáni időkből. —

Budapest

. 1876. Az Emléklapok betiltása c. fejezetben.) Nyomtatásban a vers csak 1861-ben jelent meg: Honvédek könyve. Történelmi Adattár az 1848-i és 1849-i magyar hadjáratból, kiadja és szerkeszti: Vahot Imre.

Pest

Budapest

1861. I—III. köt,

27. sz.

72.

— Hanthó Lajos előfizetést hirdet: „Évtan” cimű történelmi munkára, mely a legrégibb eseményektől fogva 1860-ig lesz lehozva. A cim: Évtan, ha jól vetünk hozzá, olyasmit akar jelenteni: chronologia, chronicon, vagy annalis: de sehogy sem jól fejezi ki. Mert ha nyelvtan, a nyelvről, hittan a hitről tanit: évtan alatt oly munka értetnék, mely az évet, annak például fogalmát, felosztását, a különböző nemzeteknél s időkben szokásos esztendőnek, valamint az évszámlálásnak történetét adná; szóval a mi az évvel foglalkoznék, nem a benne történt eseményekkel. De hagyjuk is el már szaporitni e tin-tanféle könyvcimeket, oda is alkalmazván, hova nem illenek.

Jegyzet Hanthó Lajos (1834 — ?), Győr megyéből származó középiskolai tanár; tankönyvei, történeti cikkei jelentek meg. Évtana megjelenésére nincs könyvészeti adatunk.

73.

— A Pesti Napló egyik közelebbi száma „könyvészeti és irodalmi” rovatot kezd. Eddig ugyan még kevesebbet hoz az irodalomból, mint a könyvészetből; de terjedelmesb politikai lapjaink minden esetre jól teszik, ha az irodalomnak is áldoznak valami tért, nehogy a politika mellett egészen megfeledkezzünk. a „tranquilla potestas” érdekeiről.

Jegyzet A Pesti Napló 1863. ápr. 30-i, 99. sz. közli először az említett könyvészeti és irodalmi rovatot, névtelenül. — tranquilla potestas: nyugodt, zavartalan hatalom; e két szó a következő szólásból van véve: peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit. Ez az Új Magyar Múzeumnak, az ötvenes evek egyik legfontosabb tudományos orgánumának volt a jeligéje, s azt fejezte ki, hogy amit az erőszak nem bír elérni, eléri azt a (művelődés) csöndes hatalma. Azaz használja ki a nemzet ezt a számára egyedül fönnmaradt fegyvert.

74.

—

Molnár

Molnár György

szinigazgató mindent elkövet a magyar szinészet meghonositására Budán. Hallomás szerint a városi hatóság karolván fel az ügyet, ideiglenes magyar népszinház épitése volna tervben, részvények utján. Kell is, mert

Corvin Mátyás

I. Mátyás

e dicső hirű fővárosában csak a minap láttuk az utcai magyar uj feliratot sárral becsapkodva. „Még leng a szellem tőletek!”

Jegyzet

Molnár

Molnár György

ra és a Népszínházra 1. 56 .gl. — „Még leng a szellem tőletek”:

Kölcsey

Kölcsey Ferenc

híres Rákóczi hajh. . . c. versének első strófájából való, amelyben, mint ismeretes, nemzete nyomorúságát fejezi ki, de a tönkre-jutott haza helyén egy szebb haza fölvirágzásának reményét is. Az egész versszak: Rákóczi hajh, Bercsényi hajh! | Magyartok gyászban űl, | Még leng a szellem tőletek | S már lelke sem hevűl.

28. sz.

75.

— Előttünk áll: „

Q. Horatius Flaccus

Quintus Horatius Flaccus

, értelmezve” (azaz forditva) „Szenthmártony József által.” A saját kijelentése szerint „már hetvenre bukott évkoru” forditó jobban teszi vala, ha üres óráinak e szüleményét nem bocsátja közönség elé. Már a cimlapra bigyesztett chronostichon eleve kétségbe ejt a forditó izlése iránt. „Két pengő Vj-pénz, FLaCCVs! beCseD a Magyarok közt.” Ludas Matyi boritékán olvassuk hasonló vásári kiáltását a kalmárkodó muzsának. Mi a forditást nézi: nem mondjuk, hogy itt-ott egy sor, egy mondat nincs eltalálva, a forditó vérré vált tősgyökeres magyarsága itt-ott kiüti magát a latinismus és soloecismus erőszakolt özönéből; de általában zordon az. — „Seculum Pyrrhae nova monstra questae” = „Pyrrha ujszörnyről panaszolt veszélyes év.” Ki érti ezt? Pyrrha = az uj szörny? vagy Pyrrha = ujszörnyről panaszolt veszélyes év? S a seculum: év? — Vidimus Flavum Tiberim retortis Litore Etrusco violenter undis etc.” — Láttam a szőkés Tiberis kanyargva tenger ágyától haza mint tolonga.” S az uxorius amnis = „Simonbiró folyam!” — Magán mulatságnak megjárja az efféle: de ki a közönség elé hozza forditmányát, attól megvárjuk, hogy az eddigieknél jobbat adjon. Mi fájdalommal érezzük irodalmunk hanyatlását e szakban, t. i. klasszikai művek áttételében; mert ez minden művelt irodalomnak soha el nem száradó, mindig uj-uj lombot hajtó ágát teszi: de az utóbb jövő, kell, hogy elhomályositsa elődjét, máskint bizony megkérdik tőle, mit keres.

Szenthmártony

Szenthmártony József

ur Flaccusa olyan, mint ha nem Virág után, hanem előtte, s leszámitva uj szavait — körülbelül

Fábchich

Fábchich József

nyelvén s izlésében született volna meg.

Jegyzet

Szenthmártony József

Quintus Horatius Flaccus

ről nincsen biográfiai adatunk; szóban forgó Horatius fordítása 1861-ben Sárospatakon jelent meg. Talán ott tanárkodott, vagy valamely parókián lelkészkedett, így fűzték szálak

Patak

Sárospatak

hoz. — Grave ne rediret | Seculum Pyrrhae nova monstra questae: nehogy visszatérjen az új szörnyek miatt panaszkodó Pyrrha ideje. (Ódák könyve. I. 2.) Deucalion és Pyrrha a vízözön után úgy hoztak létre új embereket, hogy maguk mögé köveket dobáltak, ám hátranézve reájuk, megrémültek a vízözön következtében a fákon fönnakadt szörnyektől. — Vidimus Flavum Tiberim retortis Litore etrusco violentem undis etc.: a szőke, hömpölygő Tiberist a tenger visszanyomta, láttuk erős özönjét, mint közelgett a régi falak felé. (Ódák könyve. I. 2.) — Uxorius amnis: feleségét szerető folyó. (Uo.) (1. Horatius összes lírai költeményei és az Ars poetica. Erdődi János műfordításai,

Budapest

. én.) — szoloecizmus: tudatosan, esztétikai érdekből elkövetett vétség a nyelvszokás ellen. L. pl.

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

: Tövisek és virágok c. epigramma gyűjteményét. — Csak a Fazekas-féle Ludas Matyi valamely ponyvakiadására gondolhatott

Arany János

, mert Mészáros-féle élclap majd csak három esztendei múltán jelent meg.

29. sz.

76.

— Megjelent Lampelnál: „Nemzeti Dalkönyvecske. Harmadik, népdalokkal bővitett kiadás.” E Nemzeti dalkönyvecske, melyet még (a cigány adoma szerint) pisztoly korából ismerünk, igen szépen kinőtte magát, ugy hogy most már dalkönyvnek is beillik. 504 lapra terjedő, apró nyomatu diszkiadása igen csinos; a költemények beválasztása ellen sem igen lehet panasz aesthetikai tekintetben. De két oldala van a dolognak. Az ily anthológiák kiadói csak látszóan terjesztik az irodalmat. A közönség annál inkább mellőzhetni gondolja teljes munkák vételét, minél több iró savát-javát fölleli az ily gyüjteményben. Ezért az irodalom ha köszönetet mond is kiadó uraknak a vállalkozásért, s a boldogitott szerző egy-egy tiszteletpéldányért: rendesen savanyu arccal teszi azt, melynek savanyuságát csak az illető § a német sajtótörvényben, édesiti meg.

Jegyzet „ Nemzeti Dal könyvecske.

Pest

Budapest

. 1861., 3., népdalokkal beívitett kiadás”.

Arany János

három versét (A tetétleni halmon, Zách Klára és V. László) foglalta magában. — Az írói tulajdonjog precíz és korrekt szabályozása és érvényesítése, úgy látszik, foglalkoztatta

Arany János

-t, s bizonyosan nem véletlen, hogy fia is tanulmányt írt e kérdésről, s a törvényjavaslatot is ő készítette el róla. Arany László cikke az

Arany János

által érintett helyzetről azt mondja: „Kivált a szépirodalmi munkákat zsákmányolták ki sok felől, mióta az irodalom már jövedelmezni is kezdett

[szerkesztői feloldás]

...

Folyóiratok cikkeit és verseit, tanulmányokat, imádságos- és énekes könyveket széltére bitangolta, aki akarta.'' Volt ugyan egy ellentmondásokkal teli gyatra törvény, az írói jog védelmére, de ezt ki-ki úgy játszotta ki, ahogy akarta. 1852-ben bevezették a megfelelő osztrák törvényt, majd 1858-ban, kikérve az Akadémia véleményét is, a megfelelő német törvénnyel javították és egészítették ki ez osztrák törvényt. „Az osztrák törvénykönyv érvénye 1861-ben, Magyarországon megszünvén; azzal együtt az írói tulajdonjogról szóló törvény is megszünt, nem maradt helyette más egyéb”, mint a régi gyatra; s így a szerzői jog megint Csáky szalmája lett. — Az ügy végleges megoldást csak 1876-ban nyert. ( Arany László: Az irói és müvészi tulajdonjogról. ÖM III. köt. 118—64. 1.)

77.

—

Dugonics

Dugonics András

összes művei az előfizetők kis száma miatt nem fognak megjelenni. Az előfizetők pénzöket Schröck Ferenc szegedi tanár urtól visszavehetik. — Sajnos, de ki tehet róla. Ily vállalat kiviteléhez vagyonos közönség kellene, mely a könyvet megvegye, habár nem olvassa is. A mi könyv-vevő s olvasó közönségünk, az a maroknyi csapat, mely minden előfizetésnél helyt áll, mig birja, többnyire nem a dusgazdagok közől telik. Ez nem democrat feljajdulás, ez kiáltó szó, irodalmunk mellett, a pusztában! Igen, igen: még mindig pusztában. Unalmas, de igaz.

Jegyzet E

Dugonics

Dugonics András

kiadás tervére 1. 41. gl. — Schröck Ferenc (1813—1878), polgári eredetű piarista tanár, akit tüzes magyar érzése és az abszolutizmus ellen irányuló történelmi előadásai miatt a kormányzat folyvást zaklatott; ez időben is éppen büntetésként tiltotta ki

Pest

Budapest

ről, s helyezte Szegedre. Nevét később

Somhegyi

Schröck Ferenc

re változtatta.

78.

— Hirszerint a nemzeti szinházban nem sokára (csakhogy ez a mi árva intézetünknél igen nyúlós határidő) egy történeti dráma kerűlne padra: „Csák” Szathmáry Károlytól. „Fölkele

Csák

Szathmáry Károly

..” mondja

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

. No, majd meglátjuk: fölkel-e

Csák

Szathmáry Károly

Jegyzet P. Szathmáry Károly drámáját elő is adták: 1861 szept. 18-án a Nemzeti Színházban. — „Fölkel-e Csák”:

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

nak Csák, szomoru játék Kisfaludy Károlytól c. epigrammájából való, de játékosan az elbeszélő múltat kérdő jelenre, a nyílt e-t zárt e-re fordította át

Arany János

Az epigramm ugyanis így kezdődik: „Fölkele Csák, s nagy lelke szavait maga zugta, hogy irnák.”

79.

— Az 1862-ki londoni világtárlat alkalmából, hová csak modern festmények vétetnek föl, az (angol) Athenaeum fejtegetés alá veszi e kérdést: mi a modern művészet? Némelyek, ugymond, szorosan a jelent értik. Mások nehány évvel vissza is mennek. Egy harmadik vélemény szerint jelen század kezdete, mások szerint a Royal Academy alapitása 1768-ban lenne a legjobb határvonal, mely a középkori művészetet a maitól elválaszsza. Némelyek a mult század elején kezdenék. A cikk irója elésorolja mindegyik emberöltő hirneves festőit; s öröm olvasnunk a mult század első felében magyar

Kupeczky

Kupeczky János

nk nevét is a jelesek közt. Cikkiró véleménye oda üt ki, hogy azon művészektől fogadtassék el festmény, kik egy századdal a tárlat éve előtt, s igy 1762-ben s attól kezdve mostanig éltek; támogatván javaslatát azzal is, hogy igy a 64-ben meghalt

Hogarth

Hogarth, William

, ki az angol festőiskola jellemét legnemzetiebben fejezi ki, nem fog a tárlatból kimaradni, mint az esetben, ha valami ujabb időhatár vonatnék. — Hát a mi festőink mozognak-e?

Jegyzet Az 1828-ban alapított londoni Athenaeumot, amely a korszak egyik legjelentősebb angol kritikai, tudományos társadalmi szemléje volt, Arany László tanusága szerint, apja mindig, még késő öreg korában is, midőn már mást alig olvasott, előszeretettel forgatta, s egy-egy érdekesebb cikkére mások figyelmét is fölhívta. Folyóirataiban is sokat vett át, néha fordításként, néha kivonatosan ebből az angol lapból. ( Arany János hátrahagyott versei.

Budapest

. 1888. Bevezetés XXVI—XXVIII. 1.) — Roy Academy: királyi akadémia, az angol Tudományos Akadémia neve. — Hogarth, William (1697—1764) a régebbi angol festészet legnagyobb alakja, aki különösen arckép-, jellemkép-, s életkép festésben alkotott halhatatlant. — Kupeczky János (1667—1740), a régi magyar festészet, különösen arcképfestészet egyik legjelesebb, Európában is számon tartott képviselője.

80.

— Szegeden nagyban foly a névmagyaritás. Vajha elég idő legyen rá, hogy az uj nevek föl is ragadjanak s a régiek feledésbe menjenek; nehogy valamely conscriptio megint visszamagyaritson, mint sokakat 49 után.

Jegyzet A forradalmi lelkesültség idején, 48-ban hatalmas méreteket öltött a városi polgárság névmagyarosítása, 49 után azonban sokan, megalkuvásból, visszatértek előbbi, idegen nevükhöz, s a kormányzat szívesen vette s szorgalmazta ezt. Erre utal

Arany János

— Conscriptio: összeírás; fekete listára vevés.

81.

— Azt mondják, hogy bizonyos dr. Mayer a ventriloquistica (hasbeszélési tudomány) professora,

Pest

Budapest

re szándékszik, itten előadásokat tartandó. Nem csak mutogatja művészetét, hanem magyarázza is, és a ventriloquistica történetét vázlatban lehozza a legködösebb ókortól kezdve mostanig. Aztán legyen valaki polyhistor, ha már a hasbeszéd is rendszeres tudomány!

82.

— Megjelentek „

Kipfelhauser

Tóth Albert Kálmán

költeményei. A szerző arcképével.” — Boldog

Kipfelhauser

Tóth Albert Kálmán

! Mily elégedetten űl ott, iróasztalánál, kezében toll, kockás pantalona szárait egymáson nyugasztva, milliomos kabátban, fehér nyakkendőcsokorral, tepsiragyogásu arccal, irva halhatlan költeményeit. Csak orrán több az életöröm, mint némely embernek egész életében. Soha hivebb arcképet! — Igazad van,

Kipfelhauser

Tóth Albert Kálmán

, mit is buslakodnál, hiszen akár jobbra, akár balra. . most neked fütyöl. — Nem szükség, hogy mi ajánljuk e korszerű s többnyire valóban elmés költeményeket.

Jegyzet

Kipfelhauser

Tóth Albert Kálmán

figuráját

Tóth Kálmán

Tóth Albert Kálmán

alkotta meg a Bolond Miska c., 1860-ban megindult élclapjában (1. 245. gl.) az abszolutizmus német adminisztrációjának, hivatalnokainak, ezek nemetesítési törekvéseinek nevetségessé tételére.

Tóth

Tóth Albert Kálmán

csípős gúnyversei alá is gyakran a

Kipfelhauser

Tóth Albert Kálmán

álnevet írta, s egy esztendő leforgása alatt országszerte ismert és kedvelt alak lett

Kipfelhauser

Tóth Albert Kálmán

. Nevében naptárt s gúnyverskötetet is adott ki

Tóth

Tóth Albert Kálmán

, s ez utóbbi több mint 10 ezer példányban kelt el. — Az Arany-Gyulai csoport nem volt tulságosan nagy véleménnyel

Tóth Kálmán

Tóth Albert Kálmán

költészete felől; írói eszközeit olcsónak tartották, egyénisége is idegen volt számukra (1. pl.

Gyulai

Gyulai Pál

1855-ben keletkezett Szépirodalmi szemle c. cikksorozatának

Tóth

Tóth Albert Kálmán

ra vonatkozó részletét.

Gyulai P.

Gyulai Pál

: Kritikai dolgozatok.

Budapest

. 1908. 215—40. 1.). Később nyílt ellentétté is vált ellenérzésük (1. pl. 417. gl., 423 gl.), mert

Tóth

Tóth Albert Kálmán

a petőfieskedők közül, akikkel együtt indult, kétségtelen tehetsége révén kiemelkedett ugyan, de ítéletében, gondolati és érzelmi tartalmában mindig a felszínen maradt, a divat megszólaltatója volt, képviselője a kis- és középnemesi hangos hazafiságnak. — A szóban forgó kötet: Kipfelhauser költeményei. (a szerző arcképével)

Pest

Budapest

1861.

30. sz.

83.

— Dobsa Lajos a P. Naplóban egy felszólalást intéz a hon képviselőihez a sajtóügy iránt. Meg vagyunk győzödve, hogy az országgyűlés, ha már egyszer a sérelmek s teendő reformok részletezésébe bocsátkozott, nem fogott volna egy oly fontos ügyet, minő a sajtóé, hallgatással mellőzni: mindazáltal üdvözöljük a felszólalást, mert csak használ az ügynek, minél elébb, s minél többször hozatik szóba. Tudja-e a tisztelt közönség, mi az a felelős szerkesztés, ma, az alkotmányos élet 8-dik havában? A felelős szerkesztés az, hogy aláiratnak az emberrel egy csomó tiszta lapot — megannyi charta biancát — arra nyomják minden megjelenő számnak egy pár példányát, azt elviszik, isten tudja hova, — bizonyosan nem az alkotmányos hatóságokhoz. E rejtélyes hatalomtól függ aztán elnézni, vagy betiltani a lap megjelenését; talán később, ha a mérték betelt, megtorlási eszközökhöz is folyamodni. „Sötét homályba intézik és szövik komor hatalmak az irói kétes pályák irányait.”

Dobsa

Dobsa Lajos

megemlitvén az irodalom fontosságát, mint a mely nélkűl Róma nagyságáról mit sem tudnánk, és az 1848-ki illető törvénycikkelyt, átmegy a sajtó szomoru helyzetének rajzolására a lefolyt 12 év alatt, s találóan mondja az absolutismus sáskahadáról: „egyik finánc ruhában vizsgált meg padlást, csűrt, kádat, pincét és üstöt, nem ritkán a zsebeket is; a másik, mint censor, szellemi termékeinket vette mérték alá.” Továbbá: „nem vallották be, hogy a sajtó le van bilincselve; ellenkezőleg azt szabadnak hirdették! És valóban szabad volt a nyomás. Előre censor nem mutatkozott, a mű átvizsgálását el sem fogadta, mig az egész készlet ki nem volt nyomtatva. Ekkor, midőn már a költségek mind meg voltak téve, bezzeg előtermett, hogy az iró tetemes kárával sokszor egész lapokat, iveket kinyirjon, nem ritkán, hogy az egész készletet lepecsételje.” S ez eljárás rosszabb volt bármely szigoru censuránál, mert szülemlésében fojtotta meg a gondolatot; oly szabadság volt ez, minőt a macska ád az egérnek, hogy kellő távolból ruganyosabb ugrást tévén, annál biztosabban elkaphassa. Felhozza továbbá a hirlapi megintéseket, a bélyeg általi megszoritást, az Akadémia és Kisfaludy-Társaság működésére vetett nyügöt, az irói nyugdijintézet betiltását, a nemzeti szinház körül történt sáfárkodást, az iskolai irodalmon tett erőszakot, s igy végzi: „a mely kormány gondolkozó, méltóságteljes és önérzetes népet akar kormányozni, annak a szabad sajtót is kell akarnia; a kinek ellenben kivánatos az oktalan csorda, annak kivánatos az emlitett rendszer is.”

Jegyzet Előzetes cenzúra sem a Bach-korszakban, sem ezekben az esztendőkben nem volt; de a kinyomatás után a lapot be kellett mutatni, s a vizsgálat eredményeként a laplefoglalások, ha nem oly gyakran is, mint Bach idejében, most is bőven előfordultak. — Dobsa Lajos cikkében mindenekelőtt a bukott rendszer cinikus képmutatását bélyegzi meg az utólagos cenzúrával kapcsolatban, hiszen ez a rendszer azt hirdette, hogy sajtószabadság van, ki-ki azt nyomat ki, amit akar. Majd a sajtóbélyeggel kapcsolatban a rendszer rendeleteinek értelmetlenségét bizonyította, s végül a Nemzeti Színházzal, az iskoláztatással szemben való galád, közművelődés-ellenes eljárást állitotta az olvasók elé. Hosszú cikkét hangneme

Tolnai

Tolnai Lajos

: Az urak c. regényének labanc-gyűlöletével, keserűségével rokonítja. ( Pesti Napló 1861. máj. 24. 118. sz., cím nélkül.) — Az újságbélyeg egy fajtája az adóztatásnak; minden példány bélyegköteles volt. Az 50-es években azonban nem annyira az állami bevételek növelése, hanem a magyar lapkiadás megnehezítése volt a főcélja. — charta bianca: fehér lap, űrlap.

84.

— B. Bánffi Dezső és Réthi Lajos kiadó-szerkesztők előfizetést hirdetnek Korány cimű zsebkönyvre, mely „a kolozsvári ref. iskola munkásabb tagjainak kötött és kötetben

[!]

[sic!]

dolgozataiból” — felerészben az erdélyi honvédek segélyezésére, másik felében az iskolai könyvtárra s zenedére szánt tiszta jövedelemmel — f. évi jun. 15-én fog megjelenni. — Hiába usznánk a korai productio ez egyetemes árja ellen, mely darab idő óta elhatalmazott iskoláinkban, sőt igaztalanok is volnánk, midőn a későbbi termelés közt is annyi hordja magán a zsenge ifju kor bélyegét: csupán arra hivjuk fel a tanodai ifjuság figyelmét, nem lenne-e mind rájok nézve tanulságosabb, mind az irodalomra nyereségesebb, a külföldi ifjak azon kedvtelését hozni divatba, hogy szünidejöket a két haza szebb, történeti vagy természettani szempontból érdekesebb tájainak beutazására forditván, e kirándulások eredményét mutatnák be a közönségnek — a vagyonosabbak illustrált albumokban is; — a helyett, hogy többnyire oly novellák s versek halmazával lépnek föl, melyekre utóbb talán magok is átallva gondolnak vissza. Ezt nem csupán a jelen esetre mondjuk, nincs is okunk a még ismeretlen szerzők képességéről kedvezőtlenül nyilatkozni; de az eddigi tapasztalás azt bizonyitja, hogy nem sokat nyert az irodalom ez időelőtti fellépések által.

Jegyzet Bánffy Dezső (1843—1911), a későbbi miniszterelnökről van szó, akkor fejezte be középiskoláit Kolozsvárott. — Réthi Lajos (1840—191?) tanfelügyelő, marostordai református papcsaládból született, 1861-ben Kolozsvárott teológiát tanult, s már ekkor is, mint a későbbi években, főrendű családoknál házítanitóskodott.

Bánffy

Bánffy Dezső

val való kapcsolata is ilyen eredetű lehet. — A Korány 1861-ben Kolozsvárott meg is jelent.

85.

— Márki József tudor figyelmeztetést, illetőleg kérelmet bocsát közre a lapokban, melyben okát adja, mért vala kénytelen „A magyar költészet rövid ismertetése” cimű könyvének nyomatását halasztani, s bolti árát fölemelni. Az utóbbit leginkább azért, mivel: „pótlékul adja — ugymond — legjelesebb költőink uj, szokatlanabb vagy művészibb alaku s kellemesen zengő, érdekes tartalmu egyes, de azért némi kis egészeket képező fordáit” stb. Tehát tropus-gyűjteményt a legjelesebb költőkbűl. — Már hogy ily, az egész koszoruból kitépett virágok, vagyis inkább a virág egyes szirmai összehalmozva mi jó hatással lesznek az ifjuság aesthetikai érzelmének fejlesztésire, azt nehéz volna megmondani. Eddig is az volt nagy bajunk, hogy a költői műveket nem összes hatásukban, hanem egyes szép mondataikban birtuk csupán méltánylani; az ily phraseologia pedig már kezdetben arra szoktatja a fiatalságot; hogy a költészetet csupán egyes cifra mondatok aggregatumának tekintse. Inkább csinálna valaki rímszótárat, melyet felüthessen a megszorult versfaragó, annak lenne legalább a technica körül gyakorlati haszna: de a forda-gyűjteményét nem látjuk be.

Jegyzet Márki József (1815—1888) iparoscsaládból származó tanár, később, 1858-tól könyvtáros az Egyetemi Könyvtárban. Sok érdemet szerzett a pedagógia terén, tankönyveket, szöveggyűjteményeket állított össze. Ez az itt szóban forgó kötete 1861-ben jelent meg, az

Arany János

által említett címen, s 425 költőről tudósított. — forda: fordulat, szókép, tropus; nyelvújítási szó — aggregatum: gyűjtemény. — Közölve

Várdai

Várdai Béla

: Adalék 662. 1. részl.

86.

— Folyó hó 20-án ment véghez a Katona-szobor ünnepélyes kitakarása Kecskeméten. Beszédet ez alkalommal Horváth Döme és

Pólya

Pólya József

tanár tartottak. Elszavaltatott Szász Károlynak lapunk előbbi számában megjelent költeménye, s az ez alkalomra pályázott darabok közöl egy pár. — A biráló választmány szükségesnek látta volt megróni „első rangú” költőinket, hogy

Katona

Katona József

emlékét „nem tartották méltónak” arra, hogy lanthoz nyuljanak. „Hogy tudja a választmány?” — kérdi igen helyesen a V. Ujság. Mi pedig azt mondjuk, hogy azon „első rangu költők” (ha vannak ilyesek) nem az által nyerték az „első rangot”, hogy ihletés nélkűl is énekelgettek. „A szellem arra fuvall, a merre ő akar” — mond biblia.

Jegyzet Pólya József (1828—1892) luteránus pap-családból származó jogász, később, 1867 után alispán Barsban. Ez időben az 1860-ban visszaállitott kecskeméti jogakadémia tanára. — Horváth Dömére 1. 55. gl. —

Arany János

aligha csak azért reagált ily érzékenyen a bíráló bizottság e vádjára, mert találva érezhette magát is, hanem mert még alig heverte ki annal a roppant erőfeszítésnek emlékét, amit a

Széchenyi

Széchenyi István

emlékezeté-nek megírása jelentett számára, amelyet az Akadémia fölszólítására kellett írnia, jóllehet váltig szabadkozott, maga helyett inkább oda is Szász Károlyt ajánlva. (

Csengery

Csengery Antal

hez, 1860. ápr. 23. MTA Ltár 78.) — Szász Károly verse azonban nem az előző, nem a 29., hanem a 28. számban jelent meg. — A tudósítás a

Katona

Katona József

szobor leleplezéséről, s a szobor bizottság által gyakorolt bírálat megrovása: Vasárnapi Újság 1861. máj. 26. 21. sz. — Közölve

Várdai

Várdai Béla

Beöthy

Beöthy Zsolt

345. 1. részl.

31. sz.

87.

— Fejes István, a lapokból már ismert nevű költő, előfizetést nyit költeményei egy kötetére, „hogy csekély működése irányának s szellemének megismerésére és megitélésére — ugymond — az olvasó közönség figyelmét felhivja, — s egy uttal hivatásáról biztos tudomást szerezzen.” Dicséretes a szerény hang, s óhajtunk minél jobb sükert; csupán azt jegyezzük meg, hogy a „biztos tudomás” gyakran nem függ az ily provocatio ad plebemtől; ha ez állna, gyakran legjelesb iróinkat ekéhez utasitotta volna már az ily suffrage universel.

[!]

[sic!]

Jegyzet Fejes István (1838—1913) ref. papcsaládból származott, maga is teológiát végzett, s több helyütt lelkészkedett, tanárkodott. Egyházában a tanügyek egyik szakértőjének számított, s egyre növekedvén tekintélye, püspöknek is megválasztották.

Tompá

Tompa Mihály

hoz hasonló modorban és felfogásban írt verseket, amelyek közül több

Arany János

lapjaiban jelent meg. Szóban forgó kötete: Fejes István költeményei. Szeged 1861 . E kötetről maga

Arany János

írt mintegy hét-nyolc lapos igen tárgyilagos, a költő valamelyes tehetségét nem tagadó, de képalkotása, szerkesztést lazasága, szólamossága miatt meglehetősen elmarasztaló bírálatot. ( SzF 1. 44. sz.) — provocatio ad plebem: felhívás a néphez, apellálás a népre. — suffrage universelle: últalános szavazás, népszavazás. — Közölve

Várday

Várdai Béla

: Adalék 733. 1. részl.

88.

— A Debreceni Közlöny „köszönetet szavaz a Figyelőnek éber figyelméért” — hogy t. i. a „Koldusének” cimű vers nem jogos kiadásaért megrótta a mondott lapot. Köszönjük szépen a köszönetet, de nem teszszük hozzá: „szivesen másszor is.” Felvilágositását ez esetben elfogadjuk, noha oly gyanus álnevek, postrestanték bizonyitványára támaszkodik, hogy sohabizony!

Jegyzet

Arany János

Koldusénekét a Debreceni Közlöny (1. 65 gl.) 1861. ápr. 20-i 85. sz. közölte „(névtelentől)” szerző-megjelöléssel, s „különnyomatban kapható kiadóhivatalukban 3 ujkrajcárért” lábjegyzettel. — A Debreceni Közlöny a következő magyarázatot adta: „A legközelebbi debreceni országos vásár alkalmával egy magát meg nem nevező, jókülsejű vidéki magyar úriember adta át közlésre a verset, csupán azt kötve ki,

[szerkesztői feloldás]

. .hogy

lapunk azon számából, amelyben ezen költemény megjelen, egy példányt Morvai József név alatt Kecskemétre küldjünk post. restante.” „De miután a »Szépirodalmi Figyelő« e költemény szerzőjére gyanusítását fejezi ki: kénytelenek vagyunk az álneves kecskeméti urat tisztelettel felhívni, hogy rólunk a miszticizmus fátyolát, melyet, mindenkiről jót könnyen s rosszat nehezen hivő emberi gyarlóságunk vona ránk, neve felderítése által rólunk levonni tartsa becsületbeli kötelességének. A Figyelőnek pedig éber figyelmezéséért köszönetet szavazunk.” (1861. máj. 8. 90. sz. Debreceni Szemle c. rovat.) — E gl. előzményére 1. 71. és 90. gl.

32. sz.

89.

—

Stűhler

Stühler, Friedrich August

épitészeti tanácsos ur Berlinből megérkezett. Ha, mint e váratlan megjelenésből gyanitható, az ő terve fogadtatnék el, akkor a lánchidfővel szemben két majdnem egy forma stilben épült palota fogná gyönyörködtetni a „bilateralis symmetria” kedvelőit: az Akadémia palotája és a Lloyd-épűlet. Az utóbbira csak még egy emelet kell, s akkor ugy meglesz a symmetria, mint midőn a kertész egyik múlatóban tolvajt zárván, hogy a másiknak ablakán is bámuljon valaki, oda meg tulajdon fiát csukta be. Tehát még egy etage-t, tisztelt kereskedelmi társaság, a két emeletre szolgáló jón oszlopok fölé!

Jegyzet Csakugyan

Stühler

Stühler, Friedrich August

kapta meg a megbízást.

Stühler Friedrich August

Stühler, Friedrich August

(1800—1865) a jeles újklasszicista építész,

Schinkel

Schinkel, Karl Friedrich

tanítványa, aki azonban a klasszikust már — gót és mór elemeket vegyítő eklektikus neoreneszánszba hajlította át. Az Akadémia palotáján kívül hazájában s Skandináviában egy sor középületet s templomot épített. —

Arany János

a Hild József által épített s a második világháború után elhamarkodottan lebontott Lloyd palotára utal. Kétemeletes, árkádokon nyugvó homlokzatával, amelynek tagolása a sima empir homlokzat egyik érdekes és szépen sikerült feloldására mutatott példát, a reformkori klasszicizmus egy jelentékeny alkotásának számított.

Arany János

kissé irónikus felszólitása meg egy ilyen emelet felhúzására nem egészen világos, de alighanem azok ellen irányul, akik a palota épülettervé- nek széltében vitatott kérdésében, azt az álláspontot erőszakolták, hogy legyen az épület teljesen szimmetrikusan egybevágó a Lloyd palotával. Vagy arra céloz, hogy a kétemeletes ion oszlopsorra még egy emeletet ráhúzni, stilus szempontjából, teljes képtelenség (1. pl. Hencz és Bergh építészek felszólalását Magyar Sajtó 1861. júl. 2. 150. sz. s

Arany János

hozzáfűzött gl-áját, 101. gl. — bilaterális symmetria: kétoldali szabályosság — etage: emelet.

90.

— Miután a „Debreceni Közlöny” szerkesztősége azon tévedését, melyet egy, lapunkban emlitett költemény kiadása által elkövetett, lehetőképen jóvá tenni magát késznek mutatta, nemcsak, hanem azon vers külön lenyomott mintegy 1000 példányát is önkint az illető szerzőnek rendelkezése alá bocsátotta: az e tárgyban ellene emelt nehézség megszűntnek tekinthető.

Jegyzet L. 88. gl.

33. sz.

91.

Fésűs

Fésűs György

György és

Hílóczky

Hílóczky Béla

Béla, már jó minap, felhivást intéztek a közönséghez, melyben adakozásra szólitnak a magyar szinészetnek

Budá

Buda

n leendő meghonositására. Sajnáljuk, hogy térszűke miatt nem közölhetők a felszólitást: de ajánljuk az ügyet; nem késő. Ugyan-e tárgyra vonatkozólag

Molnár

Molnár György

szinigazgató örömmel hirdeté a lapokban, hogy Buda város községe mult hó 28-án tartott közgyűlésén, az ő folyamodványára, elhatározta keblében a magyar szinészetet állandósitani, s egy a lánchid mellé tervezett népszinház épitéséhez pénzbeli segélylyel is járulni. — Csak rajta! mig lehet.

Jegyzet Fésűs György (1841— ?) bírói családból származó jogász, aki egész életében érdeklődött az irodalom iránt, sokat fordított, és ifjabb éveiben írt is, de műkedvelő szintnél tovább nem emelkedett. — Hilóczky Béla (1841 — ?) elszegényedett, hivatalnokká lett nemesi családból szármozott, jogi pályára lépett, s a közoktatásügy területén, majd a Közoktatásügyi Minisztériumban, később pedig az Igazságügyben dolgozott. Ez időben Fésűs Györggyel együtt egyetemi polgár, és az egyetemi ifjúság megbízásából vele együtt tette közzé felhfvását a budai magyar színészet létrehozására. — A Tháliát azonban

Fésűs

Fésűs György

nem

Hilóczky

Hilóczky Béla

val, hanem a fiatal Toldy Istvánnal szerkesztette: Thalia Zsebkönyv 1862-re. Kiadták Fésűs György és Toldy István.

Pest

Budapest

1862.

92.

— Aszalay József „a párizsi statistikai tudós társaság tagjának” — Szellemi Omnibus-a 1-ső kötetje második bővitett kiadásban is megjelent „a szerző arcképével.” Az érdekes csevegésnek és nem sótalan elméskedésnek megvan helye az irodalomban, csak azt nem találnák rendén, ha valamint léteznek kizárólag ugy nevezett „férfi”-körök, azonképen kizárólag „férfi” irodalom is kapna lábra, mely követné amazok sikamlósságát egyben-másban. Egészen más, ha egy

Juvenal

Iuvenalis, Decimus Iunius

Dante

Dante Alighieri

Shakespeare

Shakespeare, William

Goethe

Goethe, Johann Caspar

olykor műve teljességét azzal eszközli, hogy az erkölcsi rutat is bevonta festése körébe, más pedig, ha valaki csak azért szed össze sikamlós anecdotákat s élceket, mert az neki — s gondolja, sok „férfi” olvasójának tetszik. Ohajtottuk volna e második kiadást nemcsak „megbővitve” — hanem itt-ott „megtisztitva” is látni.

Jegyzet Aszalay József (1798—1874) helytartósági hivatalnok, aki szegény nemesi családból származott; 1849-ben szomorú szereppel lett nevezetes; a cári csapatok mellett kapott fontos feladatokat; ezután visszavonult. Több, az

Arany János

által említetthez hasonló munkát írt, szerkesztett. E munkája először 1855—56-ban jelent meg. — Közölve Várday Adalék. 658. 1. részl.

34. sz.

93.

— Figyelmeztetjük a t. közönséget Weininger Vincének Ráth Mór könyvkereskedésében megjelent „Politikai számtan”-ára. A munka jogtudósok, gazdák, kereskedők és iparosok számára, valamint magántanulásra iratott s ajánlva van Lónyai Menyhértnek, ki nemzetgazdászati jeles készűltségéről ismeretes. Elmult az idő, mikor egy

Maróthy

Maróth György

kisegitette a magyar embert minden számtani szorultságból. Semmi részben sem szabad elmaradnunk a művelt nemzetektől, mert a műveltség, tudomány oly előny, mint a tűzfegyver az europainál az indián nyila és láncsája ellenében. És igy, bármennyire irtózzunk e devise-ek, váltók, pénzlábak, stb. ismeretétől, ha azt akarjuk, hogy nyit helyett puska legyen kezünkben, bizony csak meg kell azokkal ismerkednünk. S ilyesekre tanit

Weninger

Weininger Vince

könyve, kimeritőleg, alaposan.

Jegyzet

Weininger (Weninger) Vince

Weininger Vince

(1834—1879) német polgárcsaládból származó, kitűnő képességű pénzügyi szakember, aki igen fiatalon fontos tudományos és gazdasági posztokra küzdötte föl magát. Említett művének teljes címe: Politikai, azaz felsőbb polgári kereskedelmi számtan. Jogtudósok, gazdák, kereskedők és iparosok számára.

Pest

Budapest

1861. — Természetesen Maróthy Györgynek (1715—1744), a debreceni kollégium nevezetes tanárának és megreformálójának híres számtankönyvére — Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége. Debrecen 1743. — utal a gl.; nemzedékek hosszú sora tanulta ebből a mathézist — Lónyay Menyhértről (1822—1884), a későbbi pénzügyminiszterről és miniszterelnökről van szó, aki ez időben az Akadémiában vitt fontos szerepet, s már a forradalom előtt kitűnt erős gazdaságtudományi érdeklődésével.

94.

— Az egyes városok monographiái szépen szaporodnak. Most is kettő hever asztalunkon: „Székes-Fehérvár története” Irta

Csapó

Csapó Kálmán

Kálmán.” és: „Szatmár-Németi szabad kir. város egyházi és polgári történetei” — melyeket összeszedett S.

Nagy

Nagy Mihály

Mihály, rendezett

Bartók

Bartók Gábor

Gábor. Különösen az előbbire dicsérettel kell kiemelnünk, hogy szerzője, ifjusága dacára, ily komoly irányban indul; nem is lenne a miatt egy hija se a lantpengetőknek, ha a fiatalság egy része inkább a tudományok mívelésére, mint csillag, holdsugár, s virágok lajstromozására szánná magát. Ki nem tud többet mondani, mint hogy az éj sötét, a patak csörög, a villám sebes, a délibáb leng, stb. az jobb volna ha a természetben, vagy a történet avas foliantjai közt kereskednék, ott talán inkább lelne még valami ujat, mint a költészetben, hol „dii male perdant!” az előtte éltek minden eszmét fülön fogtak már. Ajánljuk mindkét munkát a közönségnek.

Jegyzet Csapó Kálmán (1841—1930) ügyvéd, dunántúli középnemes familia gyermeke, aki később egy ideig Veszprém megye alispánja is volt; ugyanannak a családnak a tagja, amelyhez Vachott Sándorné is tartott, s így, mivel

Vachottné

Vachott Sándorné

t szivélyes kapcsolat fűzte

Eötvös

Eötvös József

Csengery

Csengery Antal

köréhez, talán személyesen is ismerte

Arany János

— S. Nagy Mihály (?—?) egy ideig prot. kollégiumok tanára, majd a közigazgatás terére lépett át, s néhány esztendeig Szatmárnémeti polgármestere. — Bartók Gábor (1813—1876) apja iskolamester, s maga is különféle prot. és állami iskoláknál tanított élete végéig. A mű teljes címe: Szatmár-Németi szab. kir. város egyházi és polgári történetei. Összeszedte Nagy Mihály, rendszerbe ütötte s kiegészítette Bartók Gábor. Szatmár 1860. — Dii male perdant: az istenek büntessék meg; az isten akárhova tegye.

95.

— Huszt Jenő beszélyeinek első kötete megjelent. Szerzőt az előfizetési pénzek hosszas magánál tartása miatt lapunk megrótta; jelen kötet kiadása által bizonyitja, hogy nem volt szándéka a közönséget beváltatlan igérettel megkárositani.

Jegyzet Huszt Jenőre l. 59. gl.

96.

— Beküldetett hozzánk a „Magyar-Szent-Mártoni Árvizkönyv” első füzete is, melyet Berecz Imre a cimben nevezett helységbeliek fölsegélésére irt. Tartalma az árviz (nem minden dagály nélküli — no de azért árviz) leirásán kívül: „Vékony János és családja; történeti beszély” s a „Miriditták vérlakodalma; történeti képrajz 1830-ból;” az utóbbi e füzetben nem ér véget. Ajánljuk a könyörűletes publicum részvétibe. Nincs jótékonyabb, mint a jótékony cél. Jól tesz a szenvedőkkel (noha nem mindig); jól tesz az iróval, mert alkalmat nyujt elmeműveit napfényre hozni; jól tesz a közönséggel, mert ilyenkor legalább megveszen egy-egy könyvet; de jól tesz a kritikussal is, mert lefegyverzi, már pedig mi lehet jobb a fegyvertelen otiumnál. Hanem azért ne mondjuk még se, az egyszeri vásári énekessel, ki magas póznán mutogatva a pesti árviz rettentő scénáit, gajdolta mellé ékes magyarsággal:

„Azért isten hala legyen,

Hogy az Duna sok kár tegyen!” stb.

Jegyzet Berecz Imre (1825—1866) Temes megyei parasztcsaládból származó kat. pap; ifjabb éveiben sok verset, beszélyt küldött kisebb rangú lapoknak; később ismeretterjesztő, közhasznú. cikkeket, pl. kertészetieket írt. — Magyarszentmárton: nem tudni pontosan az Arad- vagy a Temes megyei Szentmártonról van-e szó. Valószínűbb ez utóbbi. — otium: pihenés.

97.

— Megjelent a „Budapesti Szemle” XL-dik, ez évben utolsó, füzete, szokás szerint becses tartalommal.

[szerkesztői feloldás]

. .

Igaz, majd el is felejtők, hogy e derék folyóiratot, s pedig már négy év óta,

Csengery

Csengery Antal

Antal szerkeszti. Jó ezt megemlitni, mert sokan nem tudják. Ugy kell lenni, hirét sem hallották sokan.

98.

— Emich Gusztáv 1862-ki nagy naptára,

Vadnai

Vadnai Károly

Károly ügyes szerkesztése mellett, sajtó alá kerűlt. Ugy látszik, a naptár irodalom ismét föléled, s ez nem rosz; csak előbbi virágzása külső körülményei vissza ne térjenek, mint az asztaltánc s politikai fásultság, mert az már rosz lenne.

Jegyzet A

Vadnai

Vadnay Károly

szerkesztette 1862-es naptár Országos Nagy Képes Naptár címen jelent meg. —

Arany János

az 50-es évek első, főkép középső szakaszára celoz, amidőn a naptárak igen nagy jelentőségre tettek szert az irodalomban, mivel a lapok különféle okokból, főkép az engedély megtagadása miatt alig jelenhettek meg.

35. sz.

99.

— A m. t. Akadémia mult heti (jun. 24.) ülésében a jegyző Csengery olvasta Erdélyi János r. tag monographiájának, Verulámi Baco rul, egy részét. A felolvasott rész érdekesen tárgyalja a bölcsnek életrajzát egész egyes jellemző adomákig. E nagy becsű monographia első része

Baco

Verulámi Baco

életrajzát közli; a második részben szerző

Baco

Verulámi Baco

munkáiról fog szólani; s végre külön szakaszban ismerteti majdan hatását korában, és később nálunk. Mondanunk sem kell, hogy a nagy érdekű egyedirat a

Baco

Verulámi Baco

t illető világirodalom legujabb termékeinek tekintetbe vételével, de önálló felfogással és művészi kézzel írott mű. S e mű is egyike azoknak, melyeket a Budapesti Szemlének köszönhet irodalmunk; s melyek e vállalat lenditése nélkűl nem keletkeztek volna.

[szerkesztői feloldás]

. .

végül a titoknok jelentést tőn a héten begyűlt adományokról az Akadémia és Széchenyi-emlék számára, mely összesen m. e. 1000 ftra rúg. Ugy látszik, a buzgalom apadóban van — vagy csak pihen? Érdemli.

Jegyzet

Erdélyi

Erdélyi János

terjedelmes tanulmánya, amely a korszak szellemi életének egyik leghaladóbb megnyilatkozása volt, —

Erdélyi

Erdélyi János

ugyanis nemcsak Bacon, a tapasztalati rendszer nagy szorgalmazója, hanem a kor materialisztikus irányzatai iránti határozott rokonszenvét is bátran kijelentette benne — megjelent: Budapesti Szemle 1862. XV. köt. — Az egyedirat szóval nyilván a monográfiát kívánta

Arany János

magyarítani. — A Széchenyi-emlékmű megteremtésére, rögtön

Széchenyi

Széchenyi István

halála után megindult a lelkes agitáció.

Arany János

ugyan mérséklést ajánlott az ezekben az esztendőkben lábra kapott szoborállítási lázzal kapcsolatban (1. pl. 127. gl.), a

Széchenyi

Széchenyi István

emlék ügyét azonban lapjaiban mindvégig igen melegen támogatta, bennük a szobor tervének megvitatására is bő teret engedett (1. K 1. I. 2—7. sz. és K 1. 1. 13. sz.), sőt egy-egy lábjegyzettel maga is hozzászólt az ügyhöz (1. 76. mj.) — A szobor-terv azonban csak 1880-ban, Engel Józsefnek, az Akadémia előtt álló művében valósult meg.

100.

— A fűvészkertben egy Dracena Draco virágzik. A kik egy ily szép pálmát virágzásban akarnak látni, nem fogják rosz neven venni figyelmeztetésünket.

Jegyzet Dracena Draco: sárkánypálma, a liliomfélék családjába tartozik, s leginkább a Kanári-szigeteken otthonos. Hatalmasra, de igen lassan nő, nagy virágai a fél métert is elérik. — A Füvészkert már ez időben is az Üllói út végén volt, tehát közel

Arany János

lakásához (1. 50. gl.).

101.

— Hencz és Bergh építészek nagyon categoricus szózatot emelnek a Magyar Sajtóban az akadémiai palota öt terve ellen. Három rendbeli rengeteg nagy hibát vélnek kirnutathatni bennök — illetőleg az akad. programmban — először hogy a palota 3 emeletre terveztetik, mely a palotaszerű arányoknál fogva óriás magasra emelkedik; másodszor nem hagyják helybe a palotának bérházzal kapcsolatát, mely utóbbi, a palotai dimensiók miatt, csaknem lakhatlan lenne; harmadszor kifogások van a háztelek szerencsétlen alapformája ellen. — Végre a stil kérdésben román és byzanti vegyűletet ajánlanak, ha már magyar nemzeti stilról hallani sem akar a tudós világ. — Hallani csak hall, de bizony nem igen lát. Egy Árpád kora beli Iliászt is szeretnénk, ha volna, de ha nincs, azt ugyan meg nem irja az egész Akadémia sem. Igy van a stillal, fejleni kell annak; octroyálni nem lehet.

Jegyzet Henz és Bergh építészek cikkükben az

Arany János

által fölhozottakon kívül a bérházat azért is ellenzik, mert az Akadémia palotájának méltóságát zavarná, ha abban idegenek is laknának, vagy ha az eltérő berendezést, beosztást kapna, mint a palota. A telek ellen azt hozzák föl: azon nem lehet ama követelménynek eleget tenni, hogy a palota a szemben levő Lloyd palotával külsőben, nagyságban, homlokzatának kiképzésében ritmizáljon. Azt, sajnos, nem fejtik ki, mit értenek a „magyar nemzeti stíluson, melyről hallani sem akar a tudós világ''. Az általuk ajánlott „román-bizanti vegyület” inkább valamely neoreneszánsz változat lehet. Francia, s főkép német példára hivatkoznak, s e két országban éppen ez időtájt indult el ennek a bulvár-reneszánsznak első nagy hulláma. A két fölszólaló építészről közelebbit nem tudni. Cikkük: Észrevételek az Akadémia palotája ügyében. Magyar Sajtó 1861. jún. 2. 150. sz.

36. sz.

102.

— A m. Akadémia multheti (jul. 2.) ülésében

Czuczor

Czuczor Gergely

r. t. tartott előadást némely képzőkről a magyar nyelvben. Főleg azon röviditett képzők természetét magyarázta, melyek (mint kel, kel-et =kelt v. költ) az igék benmaradó értelmét kihatóra változtatják, s gyakran a gyök utó mássalhangzóját euphonia kedvéért (es-ik, es-et, es-t, ejt) fölcserélik. Elmés. Igy lenne már forrad (benmaradó) = forradt: szebb hangzással forraszt (kiható.) — De ha péld. a tapad-ból is igy lesz először tapadt, aztán tapaszt mit keres a tapasz főnév? mit a horpasz stb? Ez utóbbiakban, úgy látszik, nem csak euphonicus az sz betű, hanem épen oly tősgyökeres képző, mint maga a d meg t.

[szerkesztői feloldás]

. .

Jegyzet

Czuczor

Czuczor Gergely

álláspontját a későbbi kutatás sokban igazolta. Mindenesetre helyes irányba indult el a képzők magyarázatában, midőn a képzőbokrok kialakulását összetevő elemeik funkcióváltozásával kapcsolta össze. Ahol azonban ő az „euphonia”, jóhangzás alakító szerepét emelte ki, inkább analógiás hatásról volt szó. De

Arany János

-nak is igaza volt, midőn észrevette, hogy nem annyira egymásból való fejlődés, mint inkább bizonyos párhuzamosság tapasztalható az -aszt, -eszt képzős műveltető tárgyas igék s az -ad, -ed képzős gyakorító tárgyatlan igék között; s abban is, hogy az -szt-t önálló képzőnek fogta föl. Abban a kérdésben viszont, hogy az -szt, -sz-ét miként kell magyarázni, mindmáig eltérőek a vélemények. A vélemények többsége

Arany János

fölfogásához áll közel, s az sz-t gyakorító képzőnek tekinti; mások viszont úgy vélik, hogy denominális képzés folyamán sz-végű névszókból (szakasz, tapasz, horpasz) tapadt a t-hez, s a nyelvérzék az így összetapadt hangokat érezte lassanként önálló képzőnek. (TMNy 437. 1. — Bakos R. Ernő NYTK XLI — 21. 1. — D. Barta Katalin: A magyar szóképzés története. Tankönyvkiadó.

Budapest

. 1958. 41—47. 1.)

103.

— A M. S. értesűl, hogy a kolozsvári ref. collegiumnál a forradalom előtt fenállott jogakadémiát ismét visszaállitják. — Azaz nem jogakadémiát talán, hanem a jogi tanfolyamot a collegiumban, melyet a ref. főiskolákban az is hallgatott, ki hittani pályára készűlt. Az elkülönzött „jogakadémia” nevezet a közelebbi fatalis évek gyümölcse a collegiumoknál. Tanuljunk legalább beszélni alkotmányosan s autonomilag.

Jegyzet Jogakadémiáról, mint kialakult hivatalos intézményről ez időben még valóban nem lehetett szólni. Csak 1874-ben hozzák létre őket, mégpedig az

Arany János

által is említett felekezeti főiskolák bölcsész- és teológiai előadásainak kíegészítőjéül számitó jogi tanfolyamokból; de Kolozsvár, nyilván mert egyeteme fölöslegessé tette, nem is kapott. A MS értesülése: 1861. júl. 2. 150. sz. Hírrovat.

104.

— A bécsi csillagda következő észleletet közöl a feltünt üstökösről: Az üstökös éjszaknyugotra, mintegy husz foknyira a láthatár fölött (ma már sokkal föntebb jár) a göncölszekér közelében szemlélhető. Feje igen világos és nagy, legyező formáju s a zenith felé nyuló aranyszinű üstökkel (nem farkkal, az istenadta, hisz azért üstökös) melynek hossza több 90 foknál. Párvonalosan áll a Capella csillaggal. Kétszázszoros nagyitás mellett ezen üstökös magva kicsinek s álló csillagszerűnek látszik, s jóformán első rangú. (P. N.) Honnan jő? hova megy? azaz pályakörét, ugy látszik, a bécsi urak sem tudják; jelentését, tán még elébb megfejti a gellérthegyi csillagda. „Ez nagy országokra kár nélkűl nem fordul” mondja

Zrinyi

Zrínyi Miklós

is; szerencse, hogy honunk nem nagy ország; van még nagyobb is.

Jegyzet Ez az ún. Coggio-féle üstökös volt. —

Zrínyi

Zrínyi Miklós

e sora a Szigeti veszedelem XII. énekének 56. szakaszából való, ahol

Zrínyi

Zrínyi Miklós

és társai kirohanását Cometa ragyogásához hasonlítja: „És ily szörnyen fénlik Cometa magasbul: / Ez nagy országokra kár nélkül nem fordul, / Szörnyű jövendőket hordoz hatalombul. — A Zrinyi-idézet s a hozzáfűzött megjegyzés nyilván az ezekben az esztendőkben oly súlyosan megingott osztrák birodalomnak szól.

37. sz.

105.

— Pestmegye jul. 9-ki közgyülésében elhatározta pályázatot hirdetni egy népszerűen irott magyar történelemre, a pályadijat 150 aranyban állapitván meg. Mi azt kivánjuk, hogy a versenyt ohajtott siker koszorúzza. De nem könnyű keresménynek tartjuk a 150 aranyat. Nem elég ide pórias lére föleresztett silány compilatio: ide művészet kell, és tudomány, a historia tudása.

Herodot

Hérodotosz

egyszerű nyelvéhez az ő elbeszélési tehetsége s ügyessége az alakításban. Oly műre van szükség, mely egyszerű legyen izléssel, mely olvastassa magát mint egy regény, de a szokott regényes sallangok és ferditések nélkűl. Zugiró ezt meg nem irja, vagy ha meg, csupán e műve által a jelesek közé fog emelkedni.

Jegyzet E pályázatnak lapokban nem találtuk nyomát.

106.

— A Magyar Sajtóhoz beküldöttek egy „Lélek-e vagy szellem?” című könyvet, melynek ottani idézetéből azt látjuk, hogy se lélek biz az, se szellem. Az idézet igy hangzik. „Háttal az ember jobbja az isten jobbjának, kegyelmének, balja, énje az isten baljának, hatalmának és igazságának lett átellenese. . . Az ember balja, énje pedig az isten baljának, hatalmának lett átellenese.”

Jegyzet A MS ezt írja a Vegyes közlemények és újdonságok c. rovatában: „«Lélek-e vagy szellem?» ezt nem mi kérdjük, hanem

Zs. Zs.

Zsirai Zsigmond

ur, Gyurián Józsefnél nyomott, négy íves vázlata a lélektan köréből.” S ezután adja az

Arany János

által közölt idézetet. ( Magyar Sajtó 1861. jún. 9. 156. sz.) A könyv teljes címe: Lélek-e vagy szellem vázlat a lélektan köréből. írta Zs. Zs.

Pest

Budapest

1861. — Könyvészeti munkák

Zs. Zs.

Zsirai Zsigmond

jegyű írót csupán egyet ismernek, Zsirai Zsigmond (?—?) pecöli kat. lelkészt, aki imádságos könyveket írt, de ily munkájáról nincs adat.

38. sz.

107.

— A napokban némi szünet után, ismét több uj munka küldetett be szerkesztőségünkhöz, részint egészen ujak, részint már valamivel előbb megjelentek, de melyek kiadó hivatalunkhoz lévén utasítva, onnan nem mindjárt kaptuk meg. Kérünk is ezentul a szerkesztőséget illető minden küldeményt egyenesen hozzánk irányozni. Ilyen: „Magyamyelvtan tanodai s magán használatra. Irta Szvorényi József, gymn. tanár, s magyar akad. tag.” Szerző a nyelv alakjainak s a kifejezés módjának tanitásában a mondatból indul ki. Előismeretek cimű bevezetésében előadván a nyelvtani legszükségesb tudnivalókat, az Első szakaszban beszél „a mondatról átalában,” s ugy kezdi aztán a másodikban a „szó alaktan” ismertetését, a tulajdonképi nyelvtant; a harmadikban a „szók viszonyát a mondatban” fejtegeti, a negyedikben „a mondatok viszonyát a beszédben” — végre az ötödikben a helyesirás szabályait adja elő. Mint e felosztásból látható, e nyelvtan igen észszerű alapra, a syntaxisra van fektetve, a szókat nem mint rideg, elkülönözött részeket, hanem mondatbeli kapcsolatjokban tárgyalja.

Jegyzet Szvorényi József (1816—1892) borsodi értelmiségi polgárcsalád fia; cisztercita lett, kezdettől mélyen érdeklődött az irodalom és a nyelvészet iránt. S bár sok fajta cikket irt, igazi jelentősége nyelvészeti munkásságának van. A korszak nyelvészeti vitáiban józanságával, szabatosságával, erős ítélőkészségével tűnt ki. Irodalmi tárgyú dolgozatai jelentéktelenebbek, egyházias fölfogású, moralizáló hangneműek. Ez a könyve 1861-ben jelent meg Heckenastnál, és a következő 10 esztendóben 6 újabb kiadást ért meg.

39. sz.

108.

— A magyar t. akadémia jul. 22-ki ülésében, mely a philos. törv. és tört. tudományi osztályoké volt, Pauler Tivadar r. tag olvasta

Bartal

Bartal György

György értekezését: „Béla király halhatatlan jegyzőjének Mátyásnak, ujabbi diadaláról.” Tehát nem volna többé anonymus, névtelen jegyző, hanem

Mátyás

I. Mátyás

, 1236-tól fogva váci püspök, majd esztergomi érsek, kit II. András király nevezett ki fiának

Bélá

IV. Béla

nak udvari cancellárjaul. E szerint

Bartal

Bartal György

, Szabó Károly és mások ellenében, azon állitását támogatja ujabban is, hogy

Névtele

Anonymus

nünk nem a három első, hanem IV. Béla jegyzője volt. De bár mennyire ohajtanók nevét tudni e névtelennek: Szabó Károly ellenvetése is nyom valamit, mely szerint: „a névtelen jegyző, ki magát néhai boldog emlékezetű nagy dicső

Béla

IV. Béla

király jegyzőjének irja, a sajói vérmezőn s igy

Bélá

IV. Béla

király halála (1270) előtt huszonkilenc évvel elesett Mátyás érsek nem lehetett.” De még ha e sajómelletti halál kétséges volna is, még akkor is gondolkozóba ejtene az idő hossza, hogy oly ember, ki 1235-ben már váci püspök (noha régen nagyon fiatal emberek is viseltek főpapságot) 1270 után irja könyvét. Mindenesetre tudni kellene, meddig élt. —

Jegyzet Bartal György (1785—1865) csallóközi középnemesi családból származó jogász, a nádor kedvelt embere, de lelkes magyar; magas tisztségeket viselt az igazságszolgáltatás területén, 1848-ban pedig a magyar külügyminisztériumban. Általában sok és bensőséges kapcsolat fűzte a középnemesi vezető csoporthoz, főképpen

Eötvös

Eötvös József

höz, de tolnai birtokán

Deák

Deák Ferenc

is több ízben meglátogatta; részt vett rendesen Bezerédj Istvánné teadélutánjain is. Kezdettől nagy kedvvel, de nem dilettantizmus nélkül búvárkodott, főképp az Árpádkorban. E munkája, az

Arany János

által itt megadott címen, 1861-ben önállóan is megjelent. — Szabó Károly a maga fölfogását az előző esztendő november 5-i akadémiai osztályülésen fejtette ki, s erről a SzF közölt is rövid ismertetést, ugyane rovatban. Ehhez azonban akkor nem fűzött semmi megjegyzést, nyilván mert teljesen egyetértett vele. ( SzF 1. 1. sz.) — A kérdés tulajdonképpen mindmáig nincs véglegesen eldöntve, de az azóta folyvást megújuló kutatás, mint

Arany János

is, Szabó Károly álláspontjának igazsága felé hajlik. Annyi azonban már mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a P betű keresztnevet, Pétert vagy Pált vagy Pósát jelent. Van azonban újabban oly felfogás is, mely III. Béla helyett inkább II. Béla mellett tör lándzsát. Legkevesebb valószínűsége napjainkig a Bartal-féle IV. Béla mellett fölhozott föltevésnek volt, ám éppen a jelenkorban újabb érvek merültek töl ez eddig cáfoltnak hihető fölfogás mellett is. ( Szilágyi Lóránd: Az Anonymuskérdés reviziója. Sz LXXI. köt. 1937. 1—54., 136—202. 1. — Jakubovich Emil: P. mester. Klebelsberg emlékkönyv. 1925. 169—213. 1. — Akadémiai Értesítő 1926. 143—71. 1.)

109.

— Miért irjuk az akadémia szót kis betűvel? Ennek könynyebb volna okát adni, mint annak, miért irtuk eddig naggyal. Ránk ragadt valahogy más lapokból, s következetességből megtartottuk. De ha az akadémia nagy betű: az lesz országgyűlés, muzeum, minden közintézet. Erre pedig nincs ok. Lássa a Fekete Leves, mely ezért kicsufolt, hogy ha nem tanulunk, legalább javulunk belőle, s nem szégyelljük bevallani. S ez a satira célja, nem csupán hizelegni a fajbeli gyöngeségnek, s ütni a más akolbelit. E részben a Fekete Leves azon egy száma is, mely hozzánk került, (némi tulságot leszámítva) jó uton látszik járni.

Jegyzet Logikailag tökéletesen igaza van

Arany János

-nak, csakhogy a helyesírás alakulására a szokásnak legalább olyan befolyása van, mint a logikának; innen, hogy ma is „a magyar országgyűlés”-ről beszélünk, de „a Magyar Tudományos Akadémiá”-ról. — A Fekete Leves Lári-fári rovatában ezt írja: „A »Szépirodalmi Figyelő« hallomás szerint indítványozni akarja, hogy aki az »akademia« szót csak egyszer is kis betűvel merészeli irni, irgalom nélkül hazaárulónak és tudatlan embernek neveztessék.” ( 1861. júl. 21. 16. sz.) — A Fekete Levesre 1. 152. gl.

110.

— Láttuk végre a debreceni „Dongó” egy számát is. Hazafi jó akaratját nem vonjuk kétségbe: de humora sehogy sem sűl. Ily cimek alatt a debreceni diákok hajdanában sokkal talpraesőbb, tréfás iveket köröztettek. Nem sokat igér — azaz igérni igér, de nem látszik ki belőle — e tekintetben a „Nemzeti Hangcső” se, melyet Vrabély György hirdet Pozsonyban; előfizetési felhivása nyelv tekintetében is oly gyönge, hogy ritkitja párját; például: „Egyes cikkek beküldése, az osztályazandó jeles kitűnőségök figyelembe vétele mellett, 1—10 forintig fognak jutalmaztatni.” Vagy jó Pozsonyba így is? Nem hisszük.

Jegyzet A Dongóra 1. 45. gl. — Vrabély György (?—?) tanító, iskolaigazgató Pozsony megyében, aki a pozsonyi magyar és német lapokba is írt, 1865-ben pedig képviselőnek is föllépett. — „Nemzeti Hangcső (1861); Humorisztiko-kritikus hetilap; Melléktulajdonai: Erkölcsi, szépirodalmi, társaséleti, törvénykezési, történelmi, szatirikus, bohózati, nyelvészeti, gazdasági és egyszersmind népies módon. E tulajdonok leginkább a humorisztika és kritikára vonatkoznak; Felelős szerkesztő és tulajdonos: Vrabély György; Kiadóhivatal Sieber Henrik könyvnyomdája.” Minden irányt nélkülöző, gyenge nyelvezetű, zöld diákos hwnorral megtöltött lap. Ha van valódi humora, az néhány magyar—szlovák—német—latin makaróni versében s cikkében rejlik.

40. sz.

111.

— Gróf Kemény Sámuel, az erdélyi muzeum legelső alapitói egyike, mult hó 24—25. közti éjjelen meghalálozott. Béke hamvaira! — Még a mult évben is néhány ezer kötetre menő gerendi könyvtárával gazdagította az erd. muzeumot, legközelebb pedig több mint 50 ivrét kötetből álló „Chartophylacium és Grammatophilacium Transilvanicum” cimű kézirat gyűjteményét küldötte be annak kézirattárába. A vele érintkezésbe jött középosztályú egyének, különösen a Kolozsvárt megfordult irók, művészek stb. nem győzik eléggé magasztalni leereszkedő nyájasságát, szives vendégszeretetét, melyben nála részesűltek.

Jegyzet Kemény Sámuel (?—1861) a Kemények grófi ágából való, a reformkori erdélyi országgyűléseken ellenzéki képviselőként vett részt. Unokatestvérével, Kemény Józseffel 1841—42-ben ők vetették meg az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárának alapját, könyvtáruk felajánlásával. — Charthophylaciwn és Grammatophylacium Transilvanicum: erdélyi térkép- és könyvőrzőnek lehetne fordítani.

112.

— Büky Miklós ur sürgetően felkéri szerkesztőségünket, hogy előfizetési felhivását „Válogatott műveire” közlenők lapunkban. Megvalljuk, annyira nem voltunk figyelők figyelői szerkesztésünk előtti időben, hogy

B. M.

Büky Miklós

urnak „a lapokban már megjelent” műveit épen nem vettük észre. Ellenben nagy jól emlékszünk egy Büky Miklós nevére, de nem mint iróéra. Azt sem tudjuk, személy azonosság esete forog-e itt fenn. Lehet, hogy

B. M.

Büky Miklós

ur csakugyan „válogatott” versekkel, novellákkal, szinművekkel fogja megörvendeztetni a közönséget. September közepéig Budára (Krisztina város, fő utca 2. sz.) kéri magához küldetni az 1 ft. előf. díjt.

Jegyzet Büky Miklós (? —1862) szolgabíró Fejér megyében, akinek versei, beszélyei jelentek meg divatlapokban; népszínműveket is írt. Ez az itt szó- ban forgó kötete halála miatt már nem jelent meg. — Hogy az a

Büky Miklós

Arany János

kicsoda, akire A. céloz, nem tudjuk.

113.

— Az akadémiai épülettervek rajzaira nézve kár, hogy azokat a közönség szélesb körben nem ismeri. Nem volna-e hajlandó, például a Vasárnapi Ujság, megösmertetni velök olvasóit?

Jegyzet Az Akadémia palotájára Dessewffy Emil gróf 1852. dec. 19-i nagyhatású beszédével indult meg a gyűjtés, mely az újraéledt nemzeti lelkesedés körében igen rövid idő alatt rendkívül jelentős összeget eredményezett. Úgyannyira, hogy a következő évben már tervekre hírdettek pályázatot, s ezek közül a berlini

F. A. Stühler

Stühler, August

(1. 89. gl.) eklektikus stílusú, a klasszikust keleties s gót elemekkel keverő, s neoreneszánszba áthajlitó tervét fogadták el.

Arany János

maga is rendkívüli érdeklődést mutatott ez ügy iránt, s az építkezés ideje alatt folyvást tudósította e rovatban olvasóit a palota kiképzéséről, éppen úgy, mint tervezett berendezéséről is.

114.

— Épen midőn e sorokat irjuk (6-án d. e. 8 1/2 ór.) jelentik a harangok, hogy a fővárosban megint tűz van. Ez uttal a Ferencvárosban történik égés, nem is messze szerk. szállásunktól a Duna felé.

Jegyzet

Arany

Arany János

szállására 1. az 50. gl.

41. sz.

115.

—

Simonyi

Simonyi Antal

fényképiró nem csak érdekes hanem maradandó becsű arckép gyűjteményt szándékozik kiadni. Egy kötet a képviselő ház, másik a felső ház, harmadik az irodalom, negyedik a szinművészet jelesb tagjait fogná ábrázolni. Csak siessen, mielőtt az örökre nevezetes országgyűlés tagjait, mint a sybilla falevélre irott jóslatát, szétszómá a vihar. Egy óriás lapon együtt látni azokat, kik a döntő pillanatban oly egyek tudtak lenni, jól esnék a magyar ember szivének. — Ugyanő közelebb Deák Ferencet arcképezé le, kinek a megszólalásig hű lith. arcképe már minden könyvkereskedésben látható.

Jegyzet Simonyi Antal (1823—1892) eredetileg statisztikai hivatalnok, de, nevét a még újdonság számba menő fényképezés lelkes népszerűsítésével tette közismertté. Egyebek közt a londoni világkiállitásról is albumot adott ki. —

Arany János

-t a fényképezés fejlődése, lehetőségei, határai, a művészethez való viszonya erősen foglalkoztatta; nemcsak szívesen közölte a K-ban Székely Bertalan és Barabás Miklós e tárgyra vonatkozó vitáját, hanem maga is hozzászólt néhány lábjegyzetben (1. 84. mj.).

116.

— Vachott Sándorné „Anyák hetilapja” cimű, ez évi april kezdetén megindúlt közlönyét folytatja, s évnegyedi (jul.—sept.) meg félévi (jul.—dec.) előfizetést nyit rá. „Lapom feladata — igy végzi fölhivását — a női s anyai hivatás magasztos egyszerűségét feltűntetni; — s meglehet a cél, melyet kitűzék, sokszorosan meghaladja erőmet, — de mert bensőm ösztönöz reá, megkisértem a merényt, hisz sokszor maga a törekvés emel és erősit, miért ne reményleném hát, hogy isten nem tagadja meg tőlem a kivitel sikerét, ki minden ohajtásommal csak azt, mi anyai hivatásunkba vág, csak jót és hasznost szeretnék eszközölni.” A magyar anyák többségéről majdnem hazaárulás volna föltennünk, hogy ők inkább a divat piperéinek hódolnak, mint azon nevelési magasztos érdeknek, melyet Vachott Sándorné lapja oly benső hivatás érzelmével törekszik képviselni.

Jegyzet

Vachottné

Vachott Sándorné

Arany János

által említett előfizetési felhívása magában az Anyák hetilapjában olvasható: 1861. jún. 29., a borítólapon; magára a lapra 1. 57. gl.

117.

— Malvina költeményei megjelentek — volna, ha a cs. rendőrség le nem foglalta volna. A költő türelemre kéri előfizetőit, míg a m. kir. helytartóság útján segíthet a bajon.

Jegyzet Malvinára 1. 29. gl. A kötet egyébként megjelent még ez esztendőben Ráth Mórnál, Malvina költeményei címen.

118.

— A debreceni lap ujdondászát helyreigazítja egy lap, ne lásson augusztusban virágzó kaméliákat. Ha mi a költészetben mindig helyre akarnók igazitni, valahányszor egy flosculus nem a maga helyén s idejében virágzik!

Jegyzet A Debreczeni Közlönyről van szó (1. 65. gl.), amelynek újdondásza a szépen fölvirágzott debreceni erkélyekről szól: „igazán gyönyörködik a járókelő ember a szebbnél-szebb kaméliákban, oleánderekben, hortensiákban” stb. (1861. aug. 7. 116. sz. Debreczeni Szemle c. rovat.) — flosculus: virágocska, szóvirág, költői szólás.

119.

— A pesti műtárlatban közelebbi szombattól hétfőig egy jeles kép volt kiállitva: Szent István első magyar király keresztségét tárgyazó. Festője Wagner Sándor hazánkfia, ki azt özv. Bezerédj Istvánné megrendeléséből a hidjai kápolna részére készitette, melyet a lelkes urnő elhunyt férje, az „örök igazságot” szóval, tettel hirdető nagy hazafi emlékeűl emeltetett. Igen szép, követésre méltó példája a kegyeletnek, mely, midőn szerettei emlékének áldoz, egyszersmind a nemzet történetének egy nevezetes pontját igyekszik örökíteni a művészet által, s a hazai művészet virágzását is előmozditani.

Jegyzet Wagner Sándor (1838—1919) pesti polgárcsaládból származó festő, aki

Piloty

Piloty, Karl von

iskolájában tanult, és stilusát tekintve hű is maradt mindvégig

Piloty

Piloty, Karl von

klasszicizmusához. Ekkoriban már, ifjúsága ellenére, nagy elismerésnek örvendett itthon; másfél évvel ezelőtt festette ugyanis a talán mindmáig legismertebb képét, Dugovics Titusz önfeláldozását. — Bezerédj István (1795—1856) a reformkori középnemesi politika egyik eszményi alakja, aki nemcsak hirdette liberális, humánus elveit, hanem rögtön valóra is kívánta váltani, ezért jobbágyait már 48 előtt szabadokká tette, s velük az 1836-i örökválsági törvény értelmében szerződéses viszonyban lépett, úrbéri földjei megváltására. 48-ban követte ugyan a konnányt Debrecenbe, de ott a Béke-párthoz csatlakozott. Első felesége, Amália néven, tanító célzatú meséket, regéket irt, s a leánya számára írt munkája ( Flóri könyve. 1836.) a magyar gyermekirodalom egyik kitűnő úttörőjévé tette. Második felesége, az elsőnek húga, irodalmi szalont tartott, amely az 50-es, 60-as években, mondhatnánk, közéleti fontosságra emelkedett.

Arany János

s általában az 50-es, 60-as évek politikai, szellemi életének vezető egyéniségei gyakran megfordultak házában, részt vettek ebédjein és teadélutánjain.

Arany János

verset is írt hozzá (A jóságos özvegyhez), s leveleiben is többször említette. — Hidja: Tolna megyei falu.

120.

— Előfizetési felhivást vettünk az Erdőszeti Lapok cimű havi folyóiratra. Felelős szerkesztők és kiadók Divald Adolf, erdőszeti mérnök és erdőrendező, meg Vágner Károly, a selmeci erdőszeti akadémia segédtanára. Megjelenik havonkint egyszer, két íven s előfizetési ára (5 ft. egész évre) a szerkesztőséghez Selmecre utasitandó. Az első szám novemberben lát világot. — E nagy hiányt pótoló magyar szaklap pártolása, nemzeti érdek. Legyen ajánlva nem csupán a szakemberek, hanem az egész közönség figyelmébe.

Jegyzet Divald Adolf (1828—1891) a magyar erdészeti irodalom és tudomány egyik jelesebb úttörője, aki felföldi polgár családból származott; s hol állami, hol magán (erdő-nagybirtokos) szolgálatban állott, s egész életét az erdészetnek szentelte. — Wágner Károly (1830—1879) felföldi család gyermeke, előbb különféle gazdasági iskolákban és főiskolákon tanárkodott, (Selmec, Nagybánya, Keszthely), végül a minisztérium erdészeti osztályának egyik vezetője lett. Erős nemzeti szellem hatotta át, s az erdészet szókincsének magyarosításában is vannak érdemei. — „Erdészeti Lapok” (1860—1952), „Szerkeszti és kiadja Wágner Károly, főmunkatárs: Divald Adolf”; ,,megjelen minden hó első napjaiban Selmeczen” Hosszú fönnállása alatt rajtuk kívül még 14 szerkesztő kezében volt.

121.

— A zöldkert-utca a benne levő intézetről reáltanoda-utca új nevet kapott. A mi „Kisfaludy-utcánk” pedig, ugy látszik, megmarad 3 pipának. Figyelmeztetjük is azon tisztelt egyéneket, kik szerk. hivatalunkat föl akarják keresni, hogy ám jusson eszökbe

Kisfaludy

Kisfaludy Károly

, de valóságban csak a három pipát vigyázzák, mert különben nem jutnak célhoz.

Jegyzet Ez a gl. az 50. gl.-ra utal vissza, amelyben arról tudósította

Arany János

olvasóit, hogy a Hárompipa utca nevét Kisfaludy utcára változtatják.

42. sz.

122.

— Lapunk közelebbi száma a tudvalevő nyomdai zavar miatt jelent meg oly későn. Bocsánatot kérünk e hátramaradásért, melyen a legjobb szándékkal sem birtunk segiteni. Talán már rendbe jövünk.

Jegyzet A szóban forgó nyomdai akadály oka sztrájk, amelyet béremelés céljából szerveztek, s amely ugyan kezdetleges volt, de valamelyes eredményt ért el ( Vasárnapi Újság aug. 25. 37. sz. Mi újság rovat — a Vasárnapi Újság elítélően szólt a sztrájkról).

123

— Beküldetett a „Mármaros-szigeti helv. hitv. gymnasium Értesitője az 1860/1 évről. Harmadik év. Kiadta

Szilágyi

Szilágyi István

István, igazgató. (Sziget, a kir. kincstári nyomdából.)'' Tartalma: Emlékbeszéd Hari Péter felett Szilágyi Istvántól; Hari Péter emléke, költemény P. Szathmáry Károlytól. Továbbá „Értesitő részletek” — melyben az iskola ez évi statistikája adatik. Az intézet kormányzója a Pártfogóság s ennek kifolyása a Kormányzó tanács, melynek élén gr. Teleki Domokos, mint főgondnok áll. Nyolc rendes és egy mellék-tanár végzi a tanitást. A gymnasium hat osztályában volt az idén összesen 86 növendék, legnagyobbrészt (66) helvét hitvallásuak, s legtöbben (80) magyarok. — A szigeti magyar iskola fontosságát nemcsak confessionalis, hanem nemzeti tekintetben is, nem szükség fejtegetni. Virágozzék soká!

Jegyzet Szilágyi István (1819—1897),

Arany János

egyik legrégibb barátja, kinek pályája kezdetén oly sokat köszönhetett, 1845 óta tanított Máramarosszigeten, az ev.-ref. gimnáziumban, mégpedig 1850-től, mint igazgató. Bár az érintkezés közöttük lassan meglazult,

Arany János

mindig, lapjaiban is többször, nagy rokonszenvvel emlegette, s fia, Arany László szerint nem rajta múlott kapcsolatuk lazulása. ( Arany János levelezése író barátaival.

Budapest

. 1888. Ráth Mór kiadása. I-II. köt. Bevezetés. V-VI. 1.) — P. Szathmáry Károly 1858—1862 között tanított Máramarosszigeten, s

Arany János

lapjainak, főképp a K-nak állandó munkatársa volt. — Hari Péter (1762—1828) erdélyi ref. papcsaládból származott, sokat nyomorogva tanult, házitanitóskotlott, majd Máramarosszigetre kerülve az elhanyagolt kezdetleges iskolát roppant energiával újra szervezte, és az északkeleti vidékek egyik jeles iskolájává emelte. — Teleki Domokos gróf (1810—1876) ez időben lépett ismét az országos politika terére; eddig a Bach-rendszer nyomása alatt Erdély történetének kutatásába, különféle művelődési intézmények fejlesztésébe s gazdasága felvirágoztatásába fektette hatalmas, szívós munkaerejét.

Arany János

Gyulai

Gyulai Pál

n keresztül, akinek egy ideig kenyéradó gazdája volt, nyilván jól ismerte a gróf egyéniségét, áldozatkészségét, s ezért érezhette szükségét ez elismerő gl.-ban említeni.

124.

— A pesti „Matica Szrbszka” testvéri érzülete jeléül több hazai intézetünket mint az akadémiát, Kisfaludy-társaságot, meghivta azon ünnepélyre, mely e hó 29-kén Ujvidéken Tököly Sabbás emlékezetére tartatni fog.

Jegyzet Tököly-Popovics Szávának (1761—1842, keresztnevét Sebő és Szabbás változatban is szokták használni), a szerb művelődés e nagy serkentőjének, mecénásának, ez év aug.-ában ünnepelték századik születési évfordulóját. Az ünnepségek szervezője a Matica Srpska, ez az 1826-ban

Pest

Budapest

en alapított szerb közművelődési egyesület volt, amelynek

Thököly

Tököly-Popovics Száva

vagyonát és jeles könyvtárát hagyta, s a Thökölyanum, amelyet a pesti egyetemen tanuló szegényebb sorsú szerb diákok számára ugyancsak ő alapított, 1838-ban. Az

Arany János

által testvéries hálával fogadott meghívó elküldésében, az ez években tapasztalható kölcsönös magyar-szerb közeledési irányzat mellett alighanem része lehetett Zmaj-Jovanovics Jovannak (1833—1904), az ez időben

Pest

Budapest

en élei jeles szerb Hrikusnak, aki nagy szerepet vitt a Maticában, s annak megbizásából igazgatója is lett két év múlva a Thökölyanumnak. Őszinte rokonszenvvel érdeklődött a magyar irodalom iránt, s

Arany János

Toldiját már 1858-ben anyanyelvére fordította.

125.

— Nyilatkozat. Több hazai hirlapban emlitett azon hir, miszerint a nemzeti szinház igazgatásával lennék megbizandó, annál inkább meglepett, mert arról semmi hivatalos tudomásom nincsen, e diszes állomásra s nehéz feladatra mulhatatlanul megkivántató

[!]

[sic!]

szakismerettel és avatottsággal nem birok, de személyes viszonyaim annak elvállalását különben se engednék.

Pest

Budapest

aug. 18-án 1861. Lukács Móric.

Jegyzet Lukács Móric (1812—1881) a reformkori liberális középnemesi politika egyik jelentékeny alakja, aki nagy irodalmi műveltséggel és politikai elméleti képzettséggel rendelkezett, s a centralisták csoportjához tartozott. A nyugati szocialista irodalmat elsők között ismerte meg, s ismertette, elméletileg elutasítva ugyan, de bizonyos érzelmi rokonszenvvel. Irodalmi körökben ez időben is igen nagyra tartották, 58-ban az Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, később pedig, 1878-ban, a Kisfaludy Társaság elnökévé. — A hír egyébként vakhír volt, nincs nyoma, hogy ily megbízást kívántak volna

Lukács

Lukács Móric

nak adni. —

Arany János

nyilván azokra a nehézségekre gondol itt, amelyek Ráday Gedeon gróf (1806—1873), a színházat művészi tekintetben s nemzeti szellemben megerősítő igazgatósága utáni interregnumban merültek fel, s amelyek majd még a Radnótfáy Nagy Sámuel igazgatásának (1862—1869) első éveiben is tovább tartottak.

Ráday

Ráday Gedeon

utolsó éveiben ugyanis ki engedte csúszni keze közül a színház anyagi ügyeit, s ez erősen visszahatott a színház szellemére is, szétzülléssel fenyegette azt. Még

Radnótfáy

Radnótfáy Nagy Sámuel

nak is csak nehezen sikerült a közönség és színészek rokonszenvét és támogatását megnyerni, nem utolsó sorban azért, mert sokan hivatalnoknak és gutgesinnt szellemű embernek híresztelték. A Csengery-Gyulai féle csoport eleinte várakozó álláspontra helyezkedett vele szemben, a következő évben azonban, meggyőződve jóakaratáról, szolid, de kétségtelen képességeiről, támogatta, de egyes, főképp az akadémiai csoporttal szembenálló lapok még évekig támadták (1. pl. 416. gl.).

Sajnos, hogy e nemzeti intézetünk körül akkoron hagytuk a „tér foglalást” núkor majdan nem lesz tér a lábunk alatt.

126.

— A florenci szinpadon egy pantomim járja most, „Solferinói csata” című, melyben Victor Emanuel is szerepel. Szárd tábornok jelmezben játsszák, a nélkűl, hogy a censura beléakadna. (Elhisszük, ha dicsőitésről van szó: de innen messze van még a comoedia prisca szabadsága. Majd beléakadnának egy

Arisptophanes

Arisztophanész

be!)

Jegyzet Comoedia prisca: nem sajátos terminus technikus;

Arany János

nyilván egyszerűen „ősi komédia”-t ért rajta.

127.

— Kecskemét város képviselői testülete, mint a lapok irják, elhatározta, vagy elfogná, hogy egy Pusztaszeren Árpádnak emelendő emlék iránt az országgyűléshez fordúl. Vajon szükséges-e Árpád nak ily emlék? Börne egy Luther-emlék tervezése alkalmával azzal csúfolta ki honfi társait, hogy ide s tova a Jézus Krisztusnak is emléket indítványoznak. Megirta azt

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

S melyet szerze, te légy, ország, az erősnek örök jel:

Népvezető Árpád hamvai nyugszanak itt!

Jegyzet

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

e két sora A puszta sír c. epigrammájából való

43. sz.

128.

— A Pest-budai hangász-egyleti zenede igazgató választmánya részéről Ritter Sándor egyleti titkár jelenti, hogy az 1861-re kitűzött pályázatra (egy magyar lassu és fris nóta) beérkezett 10 zenemű közűl, az első, b. Prónay Gábor, elnök ur által ajándékozott 10 arany pályadijat az 5. számú pályamű nyerte el, melynek szerzőjéűl Pető János nevelő tűnt ki. A Weisz Bernát egyleti főpénztár igazgató által kitűzött 5 arany másod jutalom pedig a 2-dik számú zeneműnek itéltetett, melynek szerzője Kellér János, pesti ügyvéd. — Örömmel tekintjük a hazai zene fejlődését, de nem volna-e már ideje azt a „hangász-egyleti zenede” cimet valami egyszerűbbel cserélni föl?

Jegyzet A Pest-budai Hangászegylet 1836-ban alakult, a Vidámság Társasága nevű zenei és színjátszó műkedvelő egyletból, a helytartótanács jóváhagyásával. Eredetileg Budapesti Hangászegylet volt a neve; midőn 1851-ben egyesült az énekiskolával, vette fel az itt említett nevét, majd 1867-ben az iskola újjászervezése idején a Nemzeti Zenede elnevezést, ma Bartók Béla Zeneiskola a neve. — Prónay Gábor báró (1812—1875) az ismert északmagyarországi főrangú család gyermeke, aki, bár a politikai életben is részt vett, igazi szenvedéllyel különféle társadalini egyletekben (kertészeti, testnevelési, orvosi) tevékenykedett és töltött be patrónusi s inspiráló szerepet. Egyházának, az ev. egyháznak is irányítói közé tartozott. Sokat utazott, s bizonyos polgárias művészeti érdeklődésre és igényekre tett szert. —

Pető

Pető János

és

Kellér

Kellér János

kilétéről nem tudunk bővebbet. — Weisz Bernátra 1. 528. üz.

44. sz.

129.

— Csengery Antal előfizetést hirdet a Budapesti Szemle ujabb folyamára. Az eddigi 40 füzetből álló négyévi folyamnak az előfizetési felhiváson olvasható tartalomjegyzéke meggyőzheti a t. közönséget e folyó irat sokoldalusága felől. Semmi ága az emberi tudásnak nem volt benne elhanyagolva. E négyévi folyam máris egy kis házi könyvtárt képez, melytől, a ki birja nem könnyen válna meg. Csak az a sajnálni való, hogy e könyvtár nem nyert általános elterjedést, a milyet érdemelt volna. Pedig a régibb folyam ide s tova sibylla-könyv lesz; első évi példányok már sem igen kaphatók teljesen. A t. közönséget saját érdekére teszszük figyelmessé, ha megemlitjük, hogy itt az ideje az uj folyam első évi példányától el nem késni. Elő lehet fizetni az egész évi tiz füzetes folyamra 10 fttal, félévi öt füzetre 5 fttal,

Pest

Budapest

en széputca 3. szám, a szerkesztőnél.

Jegyzet L. 37. gl.

130.

—

Gönczy

Gönczy Pál

Pál nevelő és tanár kilenc év óta jó hirben álló nevelőintézetét a jövő iskolai évre is megnyitja. Csupán a tanitás történik a helybeli ref. gymnasiumban; a nevelés gondjait, mint eddig, maga a derék nevelő és segédei fogják lelkiösmeretesen teljesítni. A nyilvános tanítás előnyei a magán neveléssel összekapcsolva csak jó eredményt szűlhetnek.

Jegyzet Gönczy Pál (1817—1892) a híres pedagógus, akinek sok része volt a korszak középiskolai oktatásának kialakításában,

Arany János

-nyal ugyan — bár Debrecenben iskolatársa volt — nem állt egészen közeli, baráti kapcsolatban, de

Arany János

baráti körével, főképp ez időben legbensőbb barátjával,

Csengery

Csengery Antal

vel, igen. Az abszolutizmus első esztendeiben a Szőnyi-féle nevelő intézetben tanított

Csengery

Csengery Antal

is, akárcsak

Gönczy

Gönczy Pál

; később pedig, midőn

Gönczy

Gönczy Pál

már maga alapított nevelőintézetet, s ez általános elismerésre tett szert, a református egyház irányításában, oktatási intézményeinek szervezésében dolgoztak együtt, s töltöttek be vezető szerepet.

Gönczy

Gönczy Pál

intézete a mai Kálvintér szomszédságában állott, közel

Arany János

Hárompipa utcai (mai Erkel utca környéke) lakásához.

45. sz.

131.

— A nagyszentmiklósi műkedvelő ifjuság áthatva Toldy Ferencnek egyetemi tanári székfoglalásakor mondott eme szavaitól: „meglássák, uraim, mi reá fogunk menni arra, hogy a szegény már most nagy

Révai

Révai Miklós

nak szobrot emeljünk” — a mondott városban (febr. 24. 1749.) született halhatatlan férfiunak állitandó szobor javára e hó 7-dikén zene-, ének-, és szavalati estélytfogott rendezni. Mi is óhajtjuk a M. O. szavaival, hogy a nagyszentmiklósi példa az egész hazában minél több követésre találjon s hogy a magyar nyelvészet megalapítójának dicsőségét mentűl elébb szobor is hirdesse az uj nemzedéknek.

Jegyzet

Arany János

nemcsak a

Toldy

Toldy Ferenc

idézetet, hanem az egész híradás teljes szövegét is a MO-ból vette át; csakhogy

Arany János

az ott található szöveget megrövidítette, és szabatossá tette. A Toldy-idézet után a MO-ban ez áll: „a Torontál megyében,

Nagy-Szent-Miklós

Nagyszentmiklós

on született halhatatlan férfinak állitandó szobor javára e hó 7-én ugyancsak

Nagy-Szent-Miklós

Nagyszentmiklós

on zene-, ének- és szavalati estélyt rendez, melyben Stephani asszonyság

[szerkesztői feloldás]

... stb. stb.

fognakközremüködni.” A következőkben csak a „Mi is óhajtjuk a M. 0. szavaival” kezdetű szövegrész származik

Arany János

-tól. —

Toldy

Toldy Ferenc

e beszédét az egyetem dísztermében 1861. júl. 13-án mondta el, s megjelent Összegyűjtött Munkái 6. kötetében. —

Révai

Révai Miklós

emlékét szülőföldjén csak 1893-bun örökítették meg emlékoszloppal s Holló Barnabás domborművével.

132.

—

Asboth Lajos

Asbóth Lajos

az előfizetési határidőt emlékirataira meghosszabbitja, kérvén az aláírási ivek mielőbbi beküldését, miután még eddig oly kevés jutott kezéhez, hogy nem tájékozhatja magát a nyomatandó példányok száma iránt. A Hölgyfutár szerint nem akadt volna több 66 előfizetőnél. Ehhez sem kell commentar.

Jegyzet Asbóth Lajos (1803—1882) a szabadságharc tábornoka, akit kitűnő elméleti készültségű s tájékozott embernek tartottak.

Asboth

Asbóth Lajos

ot a szabadságharc után előbb halálra, majd hosszú várfogságra ítélték, s le is töltött belőle Aradon nyolc esztendőt. A 60-as években kétszer újra perbe fogták, s ezek folytán a rendőrségnek sikerült őt behálóznia, úgy hogy 64-ben már elárulta az Almássy-féle összeesküvés tervét. Árulására csak a két világháború közötti kutatások derítettek fényt, s így

Arany János

e megjegyzésével nyilván a közönség érdektelenségének megróvását kívánta kifejezni.

Arany János

a Hfr e híréhez csatolt utolsó mondatát maga a Hfr közlése teszi világossá: „Midőn a forradalomban kitűnően katonáskodó Asbóth Lajost néhány hó előtt a josephstadti várba szállították, megyék, városok és egyesek oly nagy zajt ütöttek belőle, melytől még a Kárpátok is zugtak; s ime most, midőn a jeles katona, 1848—49-diki emlékiratait készül kiadni, a nagyérdekü műre mindössze hatvanhat előfizető jelentkezik.” ( Hölgyfutár 1861. szept. 7. 108. sz., hirrovat.)

46. sz.

133.

— A Sürgönyben Kákai Aranyos e cím alatt „Magyar népszinház Budán” annak szükségét fejtegeti, hogy a mondott szinház olcsósága és a nép alsóbb osztályainak magához vonása által igyekezzék valóban „népszínház” lenni. Csak az a kérdés, birna-e annyi elemet vonzani magához, hogy megéljen az olcsóság mellett. Eleinte a vagyonos közönség támogatása nélkül fenn nem állhat, az bizonyos.

Jegyzet Kákai Aranyos — Kecskeméthy Aurél álneve ez — e cikkei s épp oly kétarcú, mint egész irodalmi munkássága; nemcsak olcsó, népnek való helyárakat kíván, hanem a népnek való repertoárt is, a Szökött katonát, a Liliomfit, a Ludas Matyit s hasonlókat; megvetéssel szól az arisztokráciának s polgári utánzóinak rossz ízléséről; a népnek egészségesebb táplálékot akar adni, de nem mulasztja el megjegyezni, hogy ezáltal is lehetne nevelni a közönséget, azaz elvonni a forradalmi szellemtől. — „Sürgöny (1861); „Felelős szerkesztő: Vértei Ernő.” Politikai napilap, amely a bécsi központikormány álláspontját képviselte: „megmutattuk — írta — hogy lehet kormánypolitika és nemzeti politika azonos”. (1861. júl. 3. 150. sz.) —

Kecskeméthy

Kecskeméthy Aurél

cikke: 1861. szept. 15. 212. sz

134.

— Méltó a munkás a maga dijára, s az iró a maga dicsőségére. Most már némely lap a rejtett szókat, talányokat is a szerzők nevének aláírásával közli. Igy alkalom adatik fölléphetni a legzsengébb rnuzsának is, ki még 5—6 sornyi talánynál nem birta tovább vinni. Ekkép terjesztjük nú az irodalmat. Terűl is, bezzeg.

135.

— A kalmári nyegle hirdetés lapjainkban is több-több tért „foglal el”. Egynek kezdete így hangzik: „A sors kereke gyorsan halad, de talán még gyorsabban az idő szelleme (bene distingvit!), s most minden hamarább használtatik: el, s minden, a mi használ, hamarább használ, ha elébb használtatik. Miért tennénk hát kivételt hajunkra nézve?” stb. s következik egy hajpomade magasztalása. Ily nyelv nem illik feljül egy magyar szerkesztő aláirásán; hadd menne, ha csakugyan eddig civilisalódtunk, a hirdetések rovatába.

Jegyzet Mely lapban találta

Arany János

e hirdetést, nem lehet megállapítani. — Bene distinguit: jól disztingvál, különböztet.

47. sz.

136.

— Hartlebennél megjelent: „Történelmi adatok a magyar nemzet életéből” cimű könyv, irója Vertler Mátyás, kegy. r. tanár. 26 képpel. A képek jók, a nyomtatás becsületére válik Sommer bécsi nyomdájának, valamint a kiadási buzgalom Hartlebennek; de ki kell mondanunk, hogy némely lap gondatlan eljárást követ, midőn „ajánlja az érdekes könyvet a történet kedvelőinek figyelmébe.” A „történet kedvelői” nem csak „adatokat” nem találnak e könyvben, de még értelmes compilatiót sem, hanem csodálatos zagyvalékot. Ám olvassa, a ki nem hiszi. Mi csak sajnáljuk, ha könyvárusaink áldozat készsége ily tévutra vezettetik.

Jegyzet Vertler Mátyás (1812—1872) pécsi polgári származású piarista tanár, aki a rend különböző vidéki gimnáziumaiban tanított, néprajzi, történeti és hitéleti cikkeket írt. E megrótt munkájának teljes címe: Történeti adatok a magyar nemzet életéből, egy kalauzzal a történelem mezején,

Pest

Budapest

1861.

137.

— Megjelent (de nem láttuk) néhai Kállay Ferenc akad. r. tagnak a Kisfaludy-társaság által 50 arannyal jutalmazott magyar mythologiai pályamunkája. Kiadták

Lauffer

Lauffer Vilmos

és Stolp, a kiadást eszközölte Réső Engel Sándor. A munka jövedelme az elhunyt érdemes tudós szűkölködő családját illeti, ajánljuk tehát annál inkább, mert illetékes biráktól sok jót hallottunk a könyvről.

Jegyzet Kállay Ferenc (1790—1861) a hírneves család egyik szegényebb ágából született. Előbb hadbíró volt egy székely ezrednél, majd korán nyugalomba vonulva, kezdetben Erdélyben, később

Pest

Budapest

en telepedve meg, történeti, klasszikafilológiai és filozófiai tanulmányokkal foglalkozott, mint az Akadémia tagja. Toleráns, liberális egyéniség, de inkább szorgalmas kompilátor, mint valódi tudós, eredeti elme; a régimódi polihisztorok fajtájához tartozik. E Kisfaludy Társaságtól 50 arannyal jutalmazott poszthumusz műve: A pogány magyarok vallása.

Pest

Budapest

1861. — A kiadás eszközlőjének nevét a gl. betűhibával adja; helyesen: Ensel Sándor (1833—1899); nemesi családból származó jogász; már az abszolutizmus idején a börtönügy kiváló, humánus, reformer szándékú ismerőjének számított; jogászi tevékenysége mellett több kedvvel mint valódi szakismerettel kutatta a magyar őstörténetet; kereste, s megtalálni vélte például Árpád s Attila sírját is.

138.

— A Pesti Napló bizonyos cikkének egy sötétebb szinezetű állitását, hogy a közelebbi 10—12 év alatt alig jelent volna meg 3—4 jeles magyar könyv, a P. Lloyd nagyon szórul szóra találtavenni. Azonban vegye tekintetbe a különben jó tapintatú Lloyd, hogy egészen más, ha mi buzdításúl talán nagyitjuk hiányainkat, más ha ő azokat mint „paupertatis testimoniurnot” mutatja be a külföldnek. Túlkövetelő kritikára, vagy tán csak egyéni pessimismusra nem kell mindjárt rákiáltani: ipse dixit.

Jegyzet A PLl átvette a PN-nak azokat a szavait, amelyekkel az a BpSz ez évi harmadik füzetének megjelenését kísérte, ostorozva benne a közönyösséget a valódi irodalmi és tudományos vállalkozások iránt s egyben az irodalomban uralkodó renyheséget is. „Unsere poetische Literatur ist sterileler geworden, nicht in quantitativer, sondem in qualitativer Beziehung. Und in unserer wissenschaftlichen Literatur sind mit zehn, zwölf Jahren kaum mehr als zwei, drei Bücher erschienen, deren wir uns rühmen könnten.” (1861. szept. 14. 215. sz. Tagesneuigkeiten rovat.) Az ily szavak valóban különösen hathattak egy oly külföldire, aki csak a PLl hasábjairól értesült a magyar irodalom állapotáról, hiszen a PLl, minden jóakarata dacára is, csak igen keveset adhatott ezek ismeretéből — paupertatis testimoniurn: szegénységi bizonyítvány, — ipse dixit: maga mondta; a fordulat a görög „autos efa” fordítása, amellyel valamely végső, cáfolhatatlan tekintélyre szoktak hivatkozni.

48. sz.

139.

— Az országgyűlési számadásokkal megbizott választmány bevégezte munkálatát. Ezt lapunk meg sem említené, ha panaszt nem hallottunk volna, hogy az országház terve készitésével megbizott művészek fáradalmai sehonnan, semmi jutalmat nem nyertek. Elhisszük, hogy az illetők örömest oda engedik dijaikat a haza oltárára, de mégis figyelmetlenség volt, épen a művészetről feledkezni meg, ha ugyan e tekintetben jól vagyunk értesűlve.

Jegyzet Az 59—61-es nagy felújulásnak egyik jellemző kísérője volt a mérhetetlen mennyiségű emlékmű és reprezentatív középület terve, tervének javaslata. Ezek közé tartozott az Országház építésének terve is. A pályázaton a következő művészek vettek részt: Metelka, Ybl. Ganz A., Kauser Lipót és Wieser Ferenc. A sajtóbeszámolók szerint

Wieser

Wieser Ferenc

terve aratta a legnagyobb tetszést. ( Lyka Károly: Nemzeti romantika.

Budapest

. 1942. 27. 1.)

140.

— Csak most volt alkalmunk látni egy pár számát azon Röpiveknek, melyeket Debrecenben „A nép barátja” cim alatt, Báthory Sándor — nem szerkeszt, hanem ír. A mennyire belepillantánk, józanúl, a magyar nép komoly értelmességéhez alkalmazott hangon beszél. Ad rendesen egy előcikket, külföldi és hazai hireket, azután költeményt (a mit láttunk: „Őszi gondolatok” nem rosz) népies elbeszélést, szinházjelentést s egyéb apróságot. Kivánatos, hogy lappá nője ki magát a nagy Debrecenben.

Jegyzet Báthory Sándor (1833—1901) kisnemes családból származó debreceni ügyvéd, aki a 60-as években vidéki, alföldi lapokba írt, s szerkesztett is nehányat. Itt szóban forgó lapjának 36 száma jelent meg; az OSzK-ban azonban, sajnos, nincs nyoma.

Arany János

alighanem a radikálisabb és rusztikusabb Dongó rovására dícséri, amelyet többször is említett, nem minden ellenszenv nélkül (J. pl. 110. gl.).

50. sz.

141.

— Hir szerint a fővárosi iparos segédek önképző társulat felállitásán dolgoznak s e végre folyamodtak is már a helytartó tanácshoz. Mi elösmeréssel tehetjük ehhez, hogy a Kisfaludytársaság-pártolói közt is aránylag jó rész ez osztályhoz tartozik.

Jegyzet

Arany János

valóban nagy örömmel figyelte e réteg érdeklődését az irodalmi élet iránt. A Kisfaludy Társaságnak juttatott adományok vagy pártolói tagdíjak küldői közül többször nyomatékosan kiemelt egy-egy e réteghez tartozót (1. pl. 52. gl.).

142.

— Németországban egy Richard nevű abbé csodákat tesz kutforrások felfödözése által. Megindúl a téren, kezében egy közönséges pálca, melynek gombjában higanytartó létezik. Hol a földben forrást jelöl higanya, ott megáll, s az „Elberfeldi ujság” bizonyitása szerint soha sem csalatkozik. Ölszámra megjelöli a mélységet, hol a viz található, sőt azt is megmondja, ha a forrás ere másfelé van vezetve. (Ajánljuk

Nagy-Kőrös

Nagykőrös

re.)

Jegyzet Erről a Richárd abbéról akkoriban naponta írtak az újságok, néha irónikusan — mint

Arany János

is —, néha tanácstalanul, higgyenek-e ez ősi babonának. — Nagykőrös sokat szenvedett a vízhiánytól, s

Arany János

kőrösi éveiben több izben panaszkodott a zöld folt nélküli poros városra. — Eberfeld: már ez időben is jelentős ipari város Düsseldorf közelében.

Arany János

azonban nyilván nem közvetlenül az eberfeldi újságból vette át e hírt, hanem valamelyik magyar lap közvetítésével.

143.

—

Rózsaági

Rózsaági Antal

uj lapja csakugyan „Gombostű” lesz. Ez már aztán elég piquant cím. Csoda lesz, ha nem confiscálják: a gombostű veszedelmes fegyvernek bizonyult ama rettentő harcban, melyet

Csokonai

Csokonai Vitéz Mihály

eposza (a Dorottya) leir.

Stecknadel, Haarnadel, ördög pokol nadel,

Melynek sok nemeit ma sem számlálnád el.

Jegyzet Rózsaági Antal (1829—1886) borsodi magyarosodó zsidó család gyermeke, ki orvos szeretett volna lenni, de a zavaros viszonyok miatt nem siketült elvégeznie az egyetemet, s így a szabadságharc után, amelyben sebet is kapott, újságíró lett, s ahhoz az e korra jellegzetes literátor típushoz tartozott, mely belső határozatlansága folytán s a változó, a kialakulatlan körülmények következtében százféléhez kapott, de mindenben a felszínen maradt. Bizonyos franciás szaloniasságot és népszínműves népiességet egyesített könnyedségre törekvő írásmodorában. Regényt, tárcát, tanulmányt, szakcikkeket írt és fordított bőven. Mint tanár halt meg Aradon. — Stecknadel, Haamadel: Gombostű, hajtű. Az idézet a Dorottya harmadik könyvéből való: de meglehetős változtatással adja

Arany János

, nemcsak a helyesírás, hanem a szöveg tekintetében is. Az eredeti így hangzik: „Keblekben kurázs van, fegyver a kezekben: | Hamádel, Strikknádel, Ördögpokol-nádel, | Melynek különb nemét ma sem számlálnád el.” S ezt az írásmódot az e sorokhoz fűzött lábjegyzetében megismételte

Csokonai

Csokonai Vitéz Mihály

; „Harnadel sat. Nadel német szó, magzarul tűt tészen” (Csokonai Vitéz Mihdly Összes Művei. Bevezetéssel ellátva kiadták Harsányi István és dr. Gulyás József.

Budapest

. én.)

Arany János

tehát nyilván emlékezetből, kapásból idézte e sorokat. — „Gombostű” (1862—1863); Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny; Felelős szerkesztő Rózsaági Antal; Kiadják: Engel és Mandello.” A lap szépirodalmi szerzői harmadrangúak vagy teljesen ismeretlenek. Sok a kékharisnya a lap Irányeszmék c., gondolatot negédlő, nemzeti sújtással túlontúl, hivalkodva fölpiperézett és terhelt rovatában. Sok az egzotikus tudósítás és az ügyes pletyka benne; lehetőle „márkás” neveket is, főrangúakat igyekezett egyes rovataiban megszolaltatni a szerkesztő.

144.

— Előfizetési felhivást olvastunk „Gyermekbarát” cimu lapra, melynek tulajdonosa Kisfaludy Atala (a költő), szerkesztője Szabó Richárd, kiadója Emich Gusztáv. Ha valamiben hátra vagyunk, a gyermek-irodalom az, t. i. a gyermekek számára való irodalom, mert különben gyermekirodalmunk van, quantum satis. Ajánljuk a szülék, nevelők figyelmébe. Előfizetési ára egy évre 5 ft, félévre fele annak, negyedévre 1 ft. 30 kr.

Jegyzet A gyermekirodalom pártoló sürgetését is glosszái kedves feladatának érezte

Arany János

Több ízben nyomatékkal ajánlotta az olvasók figyelmébe az ugyancsak e téren működő Vachott Sándorné munkásságát (1. pl. 57. gl.). — Kisfaludy Atalára 1. 60. gl. Szabó Richárdra 1. 60. gl. — Quantum satis: éppen elég, untig elég.

145.

— Egyik itteni lapban megjegyeztük e kifejezést: „garázda nemzet és egyház becstelenitő”. De már az ilyennek kell aztán egy

Brassai

Brassai Sámuel

Jegyzet

Brassai

Brassai Sámuel

, akit már ekkor is „

Brassai

Brassai Sámuel

bácsi”-nak titulált az egész tudós világ, híres volt polemikus cikkeinek nyers, nem egyszer grobián, leckéztető, kötekedő modoráról, mint

Tompa

Tompa Mihály

mondta egyik A.-hoz irt levelében „inhumanus modora”-ról. (1862. aug. 10. MTA Ltár 1018.)

146.

— B. Eötvös József aláirást gyűjtött, hogy Székely Bertalan festménye: „II. Lajos király holttestének föllelése a Csele patak partján” a nemzeti muzeum képtárának megszereztessék. Ez igen szép; de az nem szép, hogy országos intézetünk csak úgy vehet valamit, ha minden egyes alkalommal a magánosok jótékonyságához fordúl.

Jegyzet

Székely

Székely Bertalan

e képet, amely első volt nagy történeti festményei között, előző esztendőben, Münchenben festette, s az ezévi pesti műkiállitásra küldte haza. A kép feltűnést és tetszést aratott, s meg is vették. ( Szana Tamás: Száz év a magyar müvészet történetéből.

Budapest

. 1901. 97. 1.)

147.

— Ozorai Árpád új lapot akar megindítni: Budai közlöny ciműt; Berecz Károly magyar helyi lapot (Localblatt); Tatár Péter pedig humoristicus lappal szaporítja bohó lapjaink számát. Annyi a humor bennünk, hogy nem győzzük — csappal.

Jegyzet Ozorai Árpád (1833—1896) bácskai szerb származású újságíró, ki gyermekfővel részt vett a szabadságharcban, majd, bohém természetétől hajtva, legkülönfélébb foglalkozásokhoz kezdett, hogy végül mindig visszatérjen az újságíráshoz és fordításhoz. Főképp Paul de Kocknak, a francia regénygyárosnak műveit fordította. — Ez az itt említett lapterve nem valósult meg. — Berecz Károly sem jelentette meg a szóban forgó Localblattot, helyilapot. Berecz Károly (1821—1901) középnemes családból született, jogot tanult, de az újságírás es a költészet jobban vonzotta, s 48 előtt sokat forgott a neve.

Petőfi

Petőfi Sándor

vel is közeli ismeretségbe kerül, s az Életképekben jelentek meg cikkei, versei. 48-ban a hivatalos Közlöny segédszerkesztője, az 50-es években pedig egy ideig a Hfr-t szerkesztette. (1854—56.) Versei, bár népies elem is van bennük, inkább az almanach-költészethez kötik, de egész költészetét liberális, polgárias gondolkodás hatotta át, s az 50-es években ez egy ideig az abszolutizmus polgáriasitó tendenciáitól megtévesztve közel vitte a korszak hivatalos lapjaihoz. Ez időben azonban már nem számitott jelentékeny figurának az írói s újságirói világban. — Csupán

Tatár Péter

Medve Imre

indította meg a hírhedt humorisztikus lapját, cimííl saját írói álnevét, a „

Tatár Péter

Medve Imre

”-t adva. Tatár valódi neve Medve Imre volt (1818—1878). Kisnemesi családból származott, élete nagyobb részében kishivatalokban dolgozott. A népies ponyvának utolsó, talán legtermékenyebb szerzője. Legkülönfélébb tárgyú ponyvafüzeteinek a száma eléri a százat. — „

Tatár Péter

Medve Imre

; Humoristiko-satyrikus hetilap; Felelős szerkesztő Medve Imre; Kiadó tulajdonos: Boldini Robert.” Az Ágai-féle Borsszem Jankó elődje, modorában, élcei alkatában, típusában egyaránt.

148.

— Hir szerint a pozsonyi hölgyek Deák Ferencet aranytollal készülnek megajándékozni. A toll ha arany is gyönge kifejezni a nagy polgár érdemeit.

52. sz.

149.

— Sajnálva olvastuk azon „kurta de mérges” polemiát, mely a Kisfaludy-társaság regény-kiadása felől a Magyarország és Pesti Napló ujdonsági rovatában elpattant. Felvilágosításúl egy szót. Arra, hogy a K. társaság eredeti regényeket adjon ki, kettő kivántatnék: először, hogy eredeti regények hozzá beadassanak; továbbá, hogy pénztára győzze az eredeti (jó) művekért járó nagyobb tisztelet-dijt. Az első feltétel sem történt meg: ez ideig csupán egy eredeti regény volt megemlitve az igazgatónak, beadva az sincs. A második feltétel akkor volna teljesithető, ha a társaság nagyobb pénzerővel rendelkezhetnék, s tömegesebb pártolásban részesűlne, mint még eddig. Mindazáltal a társaság igy is rajta lesz, hogy minél előbb eredeti művet adjon pártolóinak.

Jegyzet A MO, midőn hírül adta

Eliot

Eliot, George

regényének, az Adam Bede-nek a Kisfaludy Társaság pártolói illetmény-köteteként való kiadását, gáncsolta a Társaság ejárását. „... helyette inkább eredeti műveket vártunk volna, — írta — a hazai irodalom fejlesztésére halottaiból felébredt Kisfaludy Társaságtól. Külföldi regénytárunk ugyis van, mig ellenben nem egy eredeti jóravaló mű hever kiadatlanul.” A PN szerint viszont a Hartleben-féle külföldi regénytár oly alacsony színvonalú, hogy szóra is alig érdemes. Másrészt a Kisfaludy Társaság éppen azzal, hogy kiadványsoráról levette az egykori „Külföldi Regénytár” címkét, nyilván jelezni akarja, hogy kiad mást is, nemcsak regényt, s eredetit is, ha valóban megüti a mértéket. A MO a PN-nak erre többek közt így felelt: „Azon haragos dialektikából, mely a Pesti Napló ujdonságai közt a Kisfaludy Társaság által kiadott Bede Adam-re tett ártatlan megjegyzésünkre iratott, azt tudtuk meg, hogy az ujdonság iró azt tartja, miként a Kisfaludy Társaságnak 1861-ben is csak az a hivatása, mi anno domini 1461-ben

[szerkesztői feloldás]

volt, midőn jóformán egyetlen regényiróval bírtunk. A többi ugylátszik érzékenykedés. Ezért nem is veszszük fel a kesztyüt.” ( Magyarország 1861. okt. 26. 250. sz. — Pesti Napló 1861. okt. 27. — Magyarország 1861. okt. 29. 252. sz.)

150.

— Mondják, hogy az irói segély-pénztár alapszabályai a m. k. helytartótanácstól megerősitve leérkeztek. Ha igaz, ugy ohajtandó, hogy az ideigl. bizottság minél előbb összeüljön, s a tervezett sorsjátékot foganatba vegye, még mielőtt a municipális hatóságok működése országszerte megszünnék, melyeknek hazafi buzgalmától ez ügyben sokat várhatni. S általában szükséges, hogy a pénztáregylet siessen szervezni magát, mert a mit egyik kéz adott, azt a másik elveheti. Sapienti sat. (Im itt is a napok változékonyságának jele. Szerk.)

Jegyzet Az alapszabályokat még valóban ez évben megerősítették, s a sorsjátékot is sürgősen szervezni kezdték. A SzF folyvást lelkesen tudósított és agitált sikere érdekében. — A sietésre vonatkozó megjegyzés, természetesen, a nagy reménnyel és bizakodással várt országgyűlés es kiegyezési tárgyalások egyre kevesebb sikerrel kecsegtető menetére vonatkozik. A két kéz hasonlata arra a sajátos helyzetre vonatkozik, amely ebben az esztendőben előállott. A megyék, a magyar municipális hatóságok az abszolutizmus megrendülése nyomán s az országgyűlés összehívásának hírére, sürgősen kezdték újjászervezni hivatali szervezetüket, ugyanakkor az abszolutizmus által létrehozott hivatali rendszer is állt; részletekre kiterjedő intézkedések Bécs részéről nem történtek s nem is történhettek a dolgok folyékony, provizórikus jellege miatt. Míg a dolgok a hamari kiegyezés lehetőségének benyomását keltették, az abszolutizmus által teremtett hivatalok mintegy visszahúzódni látszottak, s az intézkedések jogát átengedni a municipális hatóságoknak. Midőn azonban kiderült, hogy a magyarság követelései egyelőre aligha nyernek kielégítést, újra előtérbe léptek.

AJOM12

Megjegyzések: