Glosszák

SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. II. ÉVF. 1. FÉLÉV 1861—62

— A Hölgyfutár úgy látszik lapunkból vette azon hirét, hogy: „a tudós társaság, pályaműveket kivéve, semmiféle szépirodalmi munkát nem fogad el birálat végett. Ha tudósitásunkat végig olvassa, meglátta volna, hogy nem igy áll a véghatározat. Ott van: „az előbbi határozattól eltérőleg végzésbe ment, hogy az akadémia jövőre csak ugy fogad el birálatra valamely akár tudományos, akár szépirodalmi munkát, ha legalább egy tag érdemesnek nyilvánítja arra, hogy birálatra kiadassék.” — Az akadémia e határozatát, mely épen egy szépirodalmi iró inditványára keletkezett, némely lap ugy fogta fel, mint ha a szépirodalom ellen volna irányozva. Nem, uraim. Az akadémia csak oly tudományos munkák esztendő számra olvasásától akarta ez által tagjait megkimélni, mint például: „Az igaz, szép és jó feltárt tanának előhirnöki füzete” — s oly szerzők verseitől, kik a divatlapok üldözései elől az akadémia szárnya alá menekülnek. A jó csak talál egy ajánlót az akadémia pár száz tagja közűl.

Jegyzet Az Akadémiának erről a Hfr által elferdített határozatáról a SzF I. 52. sz. Vegyes rovata tudósított. — A Hfr cáfolt híre: 1861. nov. 5. 133. sz. hírrovat. — Az igaz, szép és jó feltárt tanának előhirnöki füzete c. könyvet Kovács Frigyes (?—?) nagyváradi vagyonos, földbirtokkal rendelkező polgár írta, aki ráérvén, tudományokra adta fejét, s a dilettantizmusnak legalrendűbb fajtáját sikerült produkálnia. Ilyféle könyveket irt: A magyar bölcsészet rövid kivonata, vagy a tudósoktól keresett bölcsek köve megtalálva. 1865. — Az

Arany János

által itt említett munkájából Budenz József mutatott be, elriasztásul, néhány etimologiai, Horvát Istvánt messze maga mögött hagyó fejtegetést. A hipothesis szó pl. a következő magyar szavakból, ill. mondatösszevonásból keletkezett Kovács szerint: „A tudatot hij(ánosan) pót(ló fejtegetés) ez is.” ( Magyar Nyelvészet 1861. 453—54. l.)

152.

— Minthogy már benne vagyunk a helyreigazitásban: nem hagyhatjuk szó nélkül a F. Leves elménckedését, hogy a Kisfaludy-társaság

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

forditott leveleit adja pártolóinak. Ha ugy volna, sem találnók oly nevetségesnek, mint az emlitett lap.

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

levelei, a mellett, hogy az epistolairás örök remekei maradnak, Róma legmozgalmasb korszakába, politikai, társas, családi életének minden művelt egyént érdeklő részleteibe vezetik az olvasót, valamint

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

levelei a nem rég letűnt irodalmi kor minden rétegét megvilágositják. — De nincs is ugy. A Kisfaludy-társaság, a pártolóinak igért könyveken kivül, még sok másféle kiadáshoz járulhat, anyagi, vagy (mint ez esetben) szellemi pártolása által. Vigyázzon a nevettető, hogy maga ne váljon nevetségessé.

Jegyzet Miután a Fekete Leves már előbbi számaiban is döfött egyet-egyet az Akadémián, a Társaságon, s magán

Arany János

-on is ( 1861. okt. 20., 29. sz. Szerk. üz.), most ezt írja: „A magyar szépirodalom emelésére alakult Kisfaludy Társaság legközelebb kiadja

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

leveleinek magyar fordítását, Fábián Gábor urtól három kötetben; e kizárólag szépirodalmi könyv kiadása által be akarván bizonyitani, hogy mennyire igyekszik a legnagyobb részt nőkből álló pártolóknak érdekes olvasmányt nyujtani. — Ugy halljuk, hogy a tiszteletreméltó Társaság a jövő évre a magyar szépirodalom még nagyobb emelésére s a női közönség még nagyobb élvezetére, egy diák grammatikát fog kiadni.” (1861. okt. 27. 30. sz.) — „ Fekete Leves (1861); Felelős szerkesztő: Bus Vitéz ; Poldini Ede és Noseda Gyula kiadótulajdonosok.” A kor élclapjai közül egyike a legjobbaknak, élesen osztrákellenes s antiklerikális s valamelyest antifeudális hangnemben tartva. Szerkesztője Bus Vitéz igazi nevén Matkovics Pál (1836—1887), kisnemesi családból származott. A vaskos hangnemű, vidéki ponyvát városiassá, kispolgárivá alakító folyamatnak egy igen jellegzetes ösztönzője, népszerű képviselője, realizálója. Sokféle lapba írt, sokféle vállalatba kapott, és sokat nyomorgott; végül megvakult, s az írói segélyegylet kegyelemkenyerén fejezte be hányatott életét. A SzF következő évi folyamában jelent meg egy humoros beszélye, Egy kedélyes falusi mulatság címen, s ennek komikuma is éppen a kétféle szemléletet, a városi kispolgári és a falusi birtokosi ütközéséből adódik. ( SzF II. II. 12—13. sz.)

153.

— Az „Ember tragédiája” cimű, közelebb a Kisfaludy-társaság részéről sajtó alá bocsátandó s a pártolói illetékbe szánt eredeti dramatizált költeményre is, egyik lap ellenében, megjegyezzük, hogy „helyesirása” még sem oly képtelen rosz; de ha az volna is, mi szükség a közönséget valamely kézirat rosz orthographiájára figyelmeztetni? Gyakorlott irókat tudunk, kiknek hibás kézirata van. A mi a „szinpadon megállhatást” illeti: szeretnők tudni, vajon

Dante

Dante Alighieri

„Isteni komédiája” mint bohózat, nem buknék-e meg a budai népszinházban? Pedig az már csak remekmű.

Jegyzet

Madách

Madách Imre

helyesírása nemcsak régies — inkább a reformkori normákhoz, semmint az 50-es, 60-as évekbeliekhez alkalmazkodó, akárcsak stílusa —, hanem kétségtelenül hibás is volt, alapvető szabályokat illetően is. Ezeket

Arany János

maga is okvetlenül szükségesnek tartotta kijavítani. Így írt róluk

Madách

Madách Imre

nak: „Ha módosításaim

[szerkesztői feloldás]

t. i. verselési s szövegmódositásai

nem tetszenének, vagy ha általában semmit sem akarnál is módosltani (kivéve néhol a helyesirást, mert azt mindenesetre kell) azt ird meg. A munka megjelenésére ez nem akadály: csupán éretted ajánlottam változtatást.” (

Madách

Madách Imre

oz, 1861. okt. 27. OSzK Ltár) A meg nem nevezett lap támadása nyilván nem is a még ismeretlen

Madách

Madách Imre

nak és művének szólt, hanem a Kisfaludy Társaságnak, az Akadémiai csoportnak és magának

Arany János

-nak.

2. sz.

154.

— Emilia aláirást hirdet 10 frtal 12 kötet szépirodalmi műre:

Abonyi

Abonyi Lajos

Vadnai

Vadnay Károly

Vértessy

Vértesy Arnold

, Emilia regényei, illetőleg novelláira s

Bozzay

Bozzay Pál

Dalmady

Dalmady Győző

Thaly

Thaly Kálmán

verses költeményire. Ebből egy szépirodalmi könyvkiadó társulat nőheti ki magát, mely a Kisfaludy-társaság mellett is fenállhat s érdemes az olvasó közönség pártolására, annál inkább, mert jótékony cél: a nyereségből egy elaggott vagy beteg költő nyugdijazása, van hozzá kötve. — Hanem azért nem volt szükség a Kisfaludy-társaságra kigyót-békát kiáltani. Egy év óta mindenkit a politikai izgalom foglal el; most, hogy csend van, és haragosak a kedélyek, előállnak, és egy alakulása első nehézségeivel küzdő társulattól kérik számon: mit tett hát ez annyira zaklatott év alatt.

Jegyzet Emilia: Kánya Emilia (1830—1905), Szegfi Mór felesége; luteránus papcsaládból származott; már az 50-es évek elején írogatott; a 60-as évektől azonban a kispolgári közönség körében népszerű lapjával, a Családi Körrel, (1. 6. gl.) amely a kezdők s az igénytelen tehetségek egyik gyülekező helye volt, bizonyos szerepre tett szert az irodalmi életben. Maga elsősorban egyfajta érzelmes liberalizmussal áthatott, gyakran az üjúságnak szánt, moralizáló szándékú, sokszor a városi életből meritő beszélyeket írt. — E híradás Tegyünk valamit irodalmunk ügyében c. bő lére eresztett, szépelgő háromhasábos cikkben olvasható, s közvetlenül utána, a lap glosszarovatában a Kisfaludy Társaság elleni támadás. A Társaság, e szerint, nem más, mint „pihenőhely”, alig adott ki egy-két ösztövér füzetecskét, s az is inkább csak fordítás; „diszekről”, elismertetésről gondoskodik egy csoport számára, holott „munkás, erélyes kezekről kellene gondoskodnia”, s így csak „pang”. (1861. okt. 27. 43. sz.) — Abonyi Lajosnak, Vértesi Arnoldnak ebben s a következő esztendőben nem jelent meg könyve; a többieknek igen, de különböző kiadóknál; vagyis a terv, úgy látszik, nem valósult meg. — Bozzay Pál (1829—1852) fiatalon, az 1850-es csehországi kényszerbesoroztatása idején szerzett betegségébe, patvarista korában elhalt nemesi származású dunántúli költő. Alighanem ama verseiről van szó, amelyeket

Lévay

Lévay József

előbb

Arany János

segítségével szeretett volna kiadatni (1. 88. üz.), s miután ez nem ment, csak két évtizeddel később jelenhettek meg,

Lévay

Lévay József

gondozásában, az Olcsó Könyvtárban: Bozzay Pál költeményei. 212. köt.

3. sz.

155.

— Megjelent a Gyermekbarát 1. és 2. száma, Szabó Richárd szerkesztése alatt. A kiállitás csinos, a tartalom is igyekszik minél változatosb, s a gyermekvilágot érdeklőbb lenni: de mi naivabb nyelvet ohajtanánk, mint a melyen ott némely cikk irva van. Már a mutatvány-számban nem helyeslettük, hogy a gyermek kedély elébe oly sötét világnézet van állítva, minő e mottóban jelenkezik:

Ki esdhet áldásért az éghez

E megromlott világban,

Hol annyi bűn és annyi ármány

És annyi csalfaság van?

Jegyzet A Gyermekbarátra és Szabó Richárdra 1. 60. és 144. gl. — A lap, sajnos, nem lelhető könyvtárakban, ill. csak a bpi Egyetemi Könyvtár kiadásunk idején hozzánemférhető anyagában van meg, s így nem tudtuk megállapítani, mi a vers címe és ki a szerzője.

4. sz.

156.

— A lapok egymás után közlik

Sárosy Gyula

Sárosi Gyula

rövid életrajzát. Az életére vonatkozó egyes adatok, ugy látszik, híven vannak följegyezve. De nem hagyhatjuk szó nélkűl, hogy a legutóbbi időben kiadott munkáiból csak az ”Én albumom” emlittetik, holott pár évvel az előtt önálló versgyűjteléke is jelent meg:

Sárosy Gyula

Sárosi Gyula

költeményei. Lehet, hogy ”az időviszonyoknál fogva számos kiadatlan költeménye csak irásban forog a közönség kezén” de a mi kiadható volt, ugy hisszük bennfoglaltatik ama gyűjteményben, s ezt a napi sajtónak még sem kellene ignorálni annyira, hogy meg se említse senki. Egyszersmind óhajtandó, hogy valaki teljesebb életrajzát dolgozná ki elhunyt jelesünknek, mielőtt elhalványul az élők emlékezete s az adatok elkallódnak.

Jegyzet Sárosi Gyula ezen az őszön, 1861. nov. 16-án halt meg. A. rögtön a rákövetkező héten, a Vegyes rovat élén, kegyeletes szavakkal, gyászkeretbe tett rövid tudósításban jelentette a halálesetet. ( SzF II. l. 2. sz.) Majd pedig, miután, úgy látszik, az e gl.-ban foglalt felszólitásának foganatja lett, a Házi Kincstárból átvette, s néhány bevezető szóval látta el a költő rövid anonim életrajzát. ( SzF II. 1. 6. sz.) — Az én albumom.

Pest

Budapest

1857.) tulajdonképpen nem

Sárosi

Sárosi Gyula

műve, csak általa szerkesztett gyűjtemény. Neki mindössze három verse található benne. — A Sárosi Gyula költeményei 1858-ban jelentek meg. — A Házi Kincstárra 1. 39. gl.

157.

— Jókai Mór és neje Laborfalvi Róza f. hó 22-én temették el egyetlen

Róza

Benke Róza

leányukat. Az irodalom és színművészet első rangú jeleseinek e családi gyásza barátaik és tisztelőik nagy seregét gyűjté össze az elhunytnak koporsójához, s a részvét, mely mindenki keblét meghatotta, minden arcon olvasható volt.

Jegyzet Laborfalvy Rózának

Jókai

Jókai Mór

val kötött házassága előtt, házasságon kívül született leányáról van szó, aki tüdőgyulladásban halt meg, és egy kis harmadféléves leánya maradt, a később Feszty Árpádné ( Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról.

Budapest

. 1955. 230—34. l.)

158.

— Megjelent ”Cicero összes leveleinek” első kötete, fordította Fábián Gábor. A Kisfaludy-társaság pártolásával megjelenő munka összesen hat kötet lesz, s valódi hódítás irodalmunk részére.

Fábián

Fábián Gábor

nyelvét mind egyéb munkáiból, mind főleg a világhírű

Tocqeville

Tocqueville, Alexis Charles-Henri Clérel de

derék forditásából sokkal jobban ismeri a magyar közönség, hogysem ujabb ajánlgatást tartanánk szükségesnek.

Jegyzet

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

levelei fordításának fontosságáról már egy előbbi glosszájában is szólott

Arany János

(1. 152. gl.) A fordítás teljes címe: Cicero összes levelei időrendes sorozatban.

Pest

Budapest

1861. — Fábián Gábor (1795—1877) a reformkort bevezető első nemzedékhez tartozott, s ennek jellegzetes képviselője volt. Ref. papcsaládból származott, jogászkodás után, követve írói, literátus hajlamait, polihisztor módjára sokféle kérdéssel foglalkozott, romantikus, nemzeti s délibábtól sem ment lelkesültséggel; legjelentősebbet a nyelvészetben s fordításban, mindenekelőtt az ókori klasszikus auktorok fordításában adta. Mindenféle tudományos irodalmi megmozdulásban részt vett, nagy szerepet játszott az Akadémiában, főképp a 40-es években. 48-ban képviselő volt, s követte

Kossuth

Kossuth Lajos

ot Debrecenbe, Szegedre, Aradra, s ezért fogságot is szenvedett. 67-ben újra képviselő; az új nemzedékekhez azonban már meglehetősen kevés kapcsolat fűzte, bár azok tisztelettel vették körül.

Tocqeville

Tocqueville, Alexis Charles-Henri Clérel de

-től A demokrácia Amerikában c. (

Pest

Budapest

1841—43 .) művet fordította s adta ki. —

Tocqeville

Tocqueville, Alexis Charles-Henri Clérel de

, A. de (1805—1859) a francia polgári liberális történetírás egyik legnagyobb hatású képviselője. Befolyása a mi reformkori nemesi nemzedékeinkre is igen nagy volt.

159.

—

Schédy

Schédy Sándor

Sándor, mint szerkesztő tulajdonos, ”Gyógyszerészeti hetilap” előrajzát közli. Tehát ismét egy szaklap, mely valódi szükséget pótol. — Nem szükség rá bővebben figyelmeztetnünk a magyar gyógyszerész osztályt, mely, mint tapasztalásból tudjuk, különben is mindig ott van, hol az irodalom pártolása forog szóban.

Jegyzet Schédy Sándor (1831—1908) Vas megyéből, tiszttartó családból származó gyógyszerész, a magyar gyógyszerészek ügyeinek, szervezésének s a gyógyszerészeti irodalom szorgalmazásának egyik úttörője. A gyógyszerészeti lapot több mint két évtizeden át szerkesztette. — „Gyógyszerészi Hetilap; A gyógyszerészeti tudományok fejlődésének közlönye; Szerkesztő tulajdonos Schédy Sándor; Budán, a kir. magy. egyetem nyomdájából.” A lap többszöri átformálással, időnkénti cimmódosulással napjainkig fönnmaradt. — A Kisfaludy Társaságnak a SzF-ben rendszeresen lajstromozott pártfogói, támogatói közt valóban találhatunk sok gyógyszerészt. Nyilván erre is céloz

Arany János

160.

— A „Házi kincstár” /Protestáns családi lap, szerkeszti

Ballagi M.

Ballagi Mór

/ közelebbi /23, 24/ számaiban egy igen jól irott gyermek beszély van, e cimmel: ”Egy kopott naplóból” — a mi irodalmunkban nincs oly bőviben, hogy ne legyen érdemes figyelmeztetni rá az anyákat s nevelőket.

Jegyzet Az Egy kopott naplóból c. elbeszélés alatt az „A. B.” jelzés áll, az évvégi tartalommutató azonban

Baksayt

Baksay Sándor

tünteti fel szerzőnek. Az elbeszélés gyermekkori visszaemlékezés,

Baksayt

Baksay Sándor

szokott gyöngéd, elégikus, de kissé terjengős modorában. — A Házi Kincstárral. 38. gl.

5. sz.

161.

. . . —

[szerkesztői feloldás]

Az Akadémia dec. 2-iki fil. törv. és történettudományi osztályülésénAz Akadémia

Karvassy

Karvassy Ágoston

Ágoston, fölememlitve,

[!]

[sic!]

hogy elhunyt akad. r. tag Czech János nagy számú kéziratai felhasználatlanúl hevernek, miért ő feltette magában azokat feldolgozni, ez alkalommal Győr városának

Czech

Czech János

által németűl irt s az előadó által magyarra dolgozott történetét vagyis annak egy részét olvasta fel. Sok van abban, mi nem egyéb, mint a magyar história köztudomású helyeinek ismétlése, sok, mi nagyon is helyi érdekűnek tünt fel, az egészre pedig azt sugdosták körülünk, hogy pár évvel ezelőtt, épen az akadémia által kiadva, meg is jelent.

Jegyzet Karvassy Ágoston (1809—1896) győri német polgárcsaládból származó jogász, aki különböző vidéki jogakadémiákon tanárkodott, majd 1849-től a pesti egyetemen a váltójogot adta elő. Sok jogi munkát írt, de inkább kompilátor volt, mint eredeti gondolkozó.

Arany János

környezetében, úgy látszik, ellenszenvvel nézték, kevésre becsülték. Erre utal Arany Lászlónak egy fiatalkori cikke, amelyben

Karvassy

Karvassy Ágoston

ról azt mondja: „mintaképe a gondolkodás nélküli írónak”, s az egyetemen egyike azoknak, akik következetesen rontják a nyelvet s a hallgatók nyelvérzékét, s némely üres, gyatra mondatai „humoristikus lapokba” is jól illenének. (Rontsuk a nyelvet, — ahogy lehet. Összes Művei II. 185—87. l.) — Czech János (1798—1854) németeredetű győri polgárcsalád gyermeke, aki jogot tanult s városában följutott egészen a polgármesterségig. Szenvedéllyel, szerencsés kézzel buvárkodott, főképp az Árpád-korban és városa történetében. Gyüjtőnek jelentősebb, mint feldolgozónak, értelmezőnek. Különösen oklevélgyűjteménye, s éremgyűjteménye volt nevezetes. Az előbbiben számos igen fontos országos jelentőségű okirat is volt. Az ún. Érsekujvári kodex előbbi nevét — Czech kodex — róla kapta.

6. sz.

162.

— A debreceni ”Hortobágy” folyóirat még egyre állja a sarat. Közelebb egyik számában irodalmi visszaélést ró meg, mi nem kisebb a legnyilvánosb plagiumnál. Van oly író, ki előveszi régibb lapjainkat (ez esetben az Athenaeum) s azokból a beszélyeket, mondhatni szórul szóra, leirván, megváltoztatott nevekkel kiadja eredeti dolgozatúl. Ez is haladás!

Jegyzet A plágium elkövetője Balázs Frigyes (l. 460. gl.), aki a Hortobágy szerint két idegen, a Bajza-féle Athenaeumból való novellát adott ki saját neve alatt; a Hortobágy párhuzamos részletek közlésével bizonyítja is állitását. ( 1861. dec. 1. 4. sz. Közélet c. rovat.) — „Hortobágy (1861-67); Folyóirat; Megjelenik havonként háromszor közhasznu tartalommal; Szerkeszti: Illéssy György; Kiadja a debreceni Sziniegylet.” Helyi ügyekkel foglalkozó lap, szemléletében erősen prot. és nemzeti; rokonszenv jellemzi a vezető irodalmi csoport s a Csengery-féle politika s művelődéspolitika iránt.

7. sz.

163.

—

Szathmári Károly

Szathmáry Károly

, a békési, azon derék célt tüzte maga elé, hogy megirja a békés-bánsági ref. egyházmegye történeteit. Vajha minél több hazánkfia kövesse példáját: az ily részletes monographiák által lesz egykor történelmünk az, a minek lennie kell: az összes nemzet minden oldalu története.

Jegyzet Szathmáry Károly (?—?) békési ügyvéd, aki a 60-as évektől közlekedési szakembernek számított. Több ily tárgyú könyvet, egy helytörténeti monográfiát írt. Itt említett tervét nem valósította meg. —

Arany János

egyik sokat szorgalmazott, kedvenc eszméje a helytörténeti monográfiák, város-, egyház-, intézménytörténeti monográfiák írása.

164.

— A Debreceni Közlöny ismét fel akar éledni Prépost István szerkesztése alatt. Mi óhajtunk Debrecennek minél több és jobb lapot, de ugy vesszük észre, hogy a sok versenző közt egyik sem bir állandóan meggyökerezni. Az Illésy György szerkesztette „Hortobágy” talán egyelőre megfelelne Debrecen szükségeinek.

Jegyzet Prépost István (1821—1867) szegény pápai kispolgár-család gyermeke, aki a plebejus honorátior jellegzetes, nyomorúságos útját járta végig. Gazdasági iskolát végzett, azután nevelősködött, hányódott szerte az országban; 48-ban sorsa jóra fordult: kitűnő önkéntestoborzónak bizonyult, s a hadügyminisztériumban kap állást. Világos után bújdosás s aztán újra nyomor, éhező újságirás s tengődő lapszerkesztés a sorsa. Tüdővészt kap, s magánéletének szerencsétlensége sietteti korai halálát. — A Debreceni Közlönyre 1. a 65. gl. A lap újjáéledése egyébként nem valósult meg. — Illéssy György (1832—1871) bihari kálvinista papcsalád fia; nagy munkakedv, széles tájékozódási hajlam, gyakorlatiasság s egyben bohémség jellemezte. Újságíróskodott, belekóstolt a gazdasági életbe, de folyvást adósságokba keveredett, s az amúgy is tönkretett egészségét az ezek miatt vállalni kényszerült megerőltető munka gyorsan aláásta. Fordított, történeti elbeszéléseket írt, zsurnaliszta tollal és Jókai-féle nemzeti, délibábos szellemben. Versei a népies műdal rokonának mutatják.

165.

— A budai népszinház megint egy csomó, részint eredeti részint forditott, szinművet fogadott el. Örvendetes e termékenység, még ha nem is lenne mindjárt kellő sükere, mert ha nem próbálgatjuk az úszást /és bukást/ sohasem tanulunk meg úszni.

Jegyzet A budai Népszínház ebben az esztendőben nem kevesebb, mint 26 ősbemutatót, illetve magyarországi ősbemutatót adott, 20-at magyar szerzőtől, 6-ot idegentől. Ismertebb magyar nevek: Benkő Károly, Berczik Árpád, Toldy István, Jósika Kálmán; idegenek:

Sardou

Sardou, Victorien

Offenbach

Offenbach, Jacques

Nestroy

Nestroy, Johann Nepomuk

. ( Mályusz Elemérné: A budai Népszínház műsora.

Budapest

. 1957.)

166.

— Vahot Imre napja ismét fölkel: azaz Napkelet-je uj évkor meg fog indulni. Jutalmakat is tűz: a legjobb iránybeszélyre 10, a legjobb humoristicus cikkre 5, a legjobb hazafias szellemű költeményre 5 darab aranyat. — Humor, hazafiság, irány: ebben, ebben nem lesz hiány.

Jegyzet A Napkelet nem ebben az esztendőben jelent meg először, hanem 1857. jan.-jában. 61-ben azonban egy évig szünetelt megjelenése, 62-ben újra megjelent, de még ez évben végképp meg is szűnt. Bővebben 1. 24. gl. —

Vahot

Vahot Imre

ra, aki a helyzetet mindig kihasználni tudó irodalmi üzletember hlrében állott, egyebütt is tett

Arany János

egy-két ironikus megjegyzést. (1. pl. 24. gl.)

167.

— Greguss Ágoston ismét vigjátékot irt és adott be a nemzeti szinház biráló választmányához, Nő-biztositás címűt. Ohajtjuk, hogy siker koszorúzza szorgalmas irótársunk törekvéseit.

Jegyzet

Greguss

Greguss Ágoston

ily című vígjátékát elő is adták a következő év febr. 10-én a Nemzeti Színházban. Az előző esztendőben A lángész c. vígjátékával elnyerte az Akadémia Teleki-díját.

168.

— A szinpadtól búcsút vevő Hollósi Kornéliát diszes emlékalbummal akarják meglepni tisztelői. Ily alkalmakra jó volna a penny-aláirást hozni divatba.

H. K.

Hollósi Kornélia

tisztelői annyian vannak, hogy filléres adományból nevezetes összeg gyűlne be s talán ez neki is kedvesebb volna, mint egyesek nagyobb áldozatával eszközlött megtiszteltetés.

Jegyzet Hollóssy Kornélia (1827—1890) a XIX. századi magyar énekművészetnek ez egyik legnagyobb alakja, akinek nemcsak tehetségét, hanem jellemétis méltán övezte csodálattal kora, csak a következő esztendő júliusában vált meg végképp a színpadtól, bár ezután, vendégjátékokat adva, mégegyszer bejárta a nagyobb vidéki városokat.

Arany János

lapjaiban mindig nagy tisztelettel és elismeréssel szólt róla. Már pesti tartózkodása előtt ismerte s méltányolta. 1857-ben, Egressy Sámuel kérte, ima dalszöveget, amelyet ő,

Egressy

Egressy Sámuel

a nagy énekesnő számára megzenésíthetne. Ennek eredménye A bujdosó c. vers. Valamivel később emlékverset is írt Hollósy Kornéliának címmel. (A. Krkl. 505—06. 1.) penny-aláírás: Angliában divatozó s az egész kontinensen elterjedt szokása az ajándékozásnak: gyűjtőiv körözés, kicsi összegekkel.

9. sz.

169.

—

Flóra

Majthényi Flóra

uj évtől kezdve szépirodalmi, művészi és divatlapot szerkeszt, „Virágcsokor” ciműt, a „haza hajadonai” számára. Tehát, ugy látszik, határozott iránnyal „hajadonok” olvasmányaul, s ez esetben üdvözöljük, mert eddigi divatlapjaink nem igen tették e különbséget a női világban.

Jegyzet Majthényi Flóra (1837—1915) neves, művelt felföldi középnemes család gyermeke, akit családjának irodaloinkedvelő légköre korán költői kísérletekre indított, de érzelmes dalaiban igazában soha sem emelkedetta dilettáns színvonalán túl. A 60-as években szokatlanul nagy számban fellépő költő társnői közül a legjobbakat, pl. Kisfaludy Atalát sem az érzés, a hangulat bensőségében, sem a kifejezés művészi s egyéni voltában nem éri el. Egy kissé mindig affektált, szerepjátszó. Életében, egyéniségében több a szín, a változatosság mint verseiben. Tóth Kálmánhoz ment feleségül, majd, miután elvált, sokáig élt Afrikában, Algirban és Spanyolországban, s irt németül és spanyolul is tárcát, elbeszélést, verset. Ez a lapterve megvalósult ugyan, de csak egészen rövid ideig tudta magát tartani. Könyvtárakban nem is található. A címlap felíratát azonban egy későbbi számában közli a SzF: „ Virágcsokor. Szépirodalmi, művészeti és divatlap a haza hajadonainak. Szerkeszti

Flóra

Majthényi Flóra

, kiadja Wodianer.” (SzF II. 1. 23. sz. Vegyes rovat.)

170.

— Valamelyik lap egy párisi szabó humbugját emliti, ki vásárlóinak színházi jegyekkel kedveskedik. Ez még csak hagyján! az volna igazi humbug, ha irodalmi egyének mindenféle nem irodalmi kedveskedést, megbizások teljesitését stb. elvállalnának, csakhogy előfizetőik kegyében maradhassanak. Azonban eddig tán még sem jutunk; csak Kakas Márton képzel oly időt, mikor a szerkesztő fejelés csizmát, magyar főkötőt stb. igérget ráadásúl előfizetőinek.

171.

— Deák Ferenc arcképeiből eddig 7000 forint gyűlt be a Josephinum és a pesti árvaleányintézet számára. Méltó dicséret a nagynak, ki árnyékát is ily gyümölcsözővé tudta tenni!

Jegyzet A sikertelen országgyűlés eloszlása után a további küzdelemnek mintegy jelképe lett

Deák

Deák Ferenc

neve, s kultusza egyre nőtt. A városok egymásután kérték őt, hogy megfestethessék arcképét. „

Pest

Budapest

város ismételt felkérésére, minthogy különben 1842 óta nem készült arcképe, julius 10-ikén irt levelében beleegyezett, hogy arcképét a város festményben, kőnyomatban vagy fényképen sokszoroztassa és árultassa örök időkre kizárólag a

Pest

Budapest

városi árvaház javára.” ( Ferenczy Zoltán: Deák élete.

Budapest

. 1904. 374—75. 1.) - Josephinum: pesti fiú árvaház, párja az említett leányárvaház: az Elisabethinum.

172.

— Balkányi Szabó Lajos előfizetést hirdet a „Magyar ősregék” II. kötetére, 75 krral. Ez nem sok, — de az ”ősregékből” talán már sok is lesz.

Jegyzet Balkányi Szabó Lajos (1823—1899) szabolcsi kisnemes családból származott, jogot végzett, s a szabadságharc után, melyben részt vett, ügyvédkedett, újságiroskodott, majd a kiegyezés után bíróként tevékenykedett. Kora ifjúságától verselt, de az 50-es 60-as években vált sajátos típussá. A megkésett táblabíró, a dzsentri s a vidéki zsurnaliszta egyesült benne. A reformkor s a szabadságharc idejének népiessége, nemzeti tematikája s népies humora szállt le s elevenedett meg írásaiban a népies ponyváéval rokon hangon. Dalai közelebb álltak a népdalhoz, mint a szorosabban vett petőfieskedőké, s nem egy lett közülök közismert. (Kákatövén költ a ruca, Kossuth Lajos azt izente, Helyre tyu, tyu, tyu stb.) Munkájának címét a gl. hibásan adja: Magyar ősmesék, mint hitregék a magyar nép ajkáról véve s a világtörténettel egyeztetve címmel jelent meg öt kötetben vagy inkább füzetben 1860—75 között.

173.

— /Ajánlkozás./ Egy fiatal irótársunk, kinek nevével lapunk tisztelt olvasói is találkoztak már nehányszor, — mint az orvosi pályát végzett, a magyar német és francia nyelvet, a két elsőt teljesen értő s az irodalom- és történelemben kiváltkép jártas egyén, akár

Pest

Budapest

en akár vidéken, magyar főuri családaink valamelyikénél húzamosb időre nevelőűl ohajt alkalmazkodni. Neve és lakása szerkesztőségünknél megtudható.

Jegyzet Az ajánlkozó fiatalember, Halász Dezső (1835—1910) Nagyváradon született, magyar polgárcsaládból, elvégezte

Pest

Budapest

en és Bécsben az orvosi egyetemet, de egészsegi okokból lemondott az orvosi gyakorlatról, s író szeretett volna lenni. Szemere Pálon s

Csengery

Csengery Antal

n át kapcsolatba került a vezető irodalmi körökkel, s másolt többek számára kéziratot, tisztázatot; így

Eötvös

Eötvös József

nek és

Deák

Deák Ferenc

nak is. Később

Csengery

Csengery Antal

a Földhitel Intézetnél szerzett neki állást, s itt maradt élete végéig. Cikkeket, verseket irt, de különösebb tehetséget egyikben sem mutatott. A SzF-ben is, a K-ban is jelentek meg cikkei, versei. Egy szerkesztői üzenetében

Arany János

sürgősen magához kérette, talán éppen ebben az ügyben vagy talán másolás ügyében. ( SzP II. I. 13. sz.)

174.

— Balázs Sándor nagy képes lapja ”Az ország tükre” már szintén meg fogott jelenni, mire e soraink világot látnak. Ha jó lesz — mint reméljük — kivánunk neki oly hosszu életet s elterjedést, minő a boldog emlékezetű ”Kistüköré” volt.

Jegyzet Balázs Sándor (1830—1887) kolozsvári polgárcsaládból született, előbb mérnök akart lenni, de föladta tervét, s mindvégig írásból, újságírásból élt. A humoros karcolat, vers, beszély és vígjáték volt igazi területe. A népszínműves irányzat jellegzetes képviselője. Több lapot szerkesztett. — „Ország Tükre (1862—65); Budapesti képes közlöny; Felelős szerkesztő Balázs Sándor; Kiadó Engel és Mandello.” Megjelent havonta kétszer; irodalmi, művészeti és közéleti revü, politikai tekintetben a Csengery-, Kemény-, Deák-irányzatnak a híve; Sokban hasonlitott a VU-hoz, de még annál is kevésbé egységes. Bizonyos kétarcúság jellemzi, egyrészt sok benne a társasági elem, bókolás az arisztokráciának és a klérusnak; másrészt viszont bátorságról tett tanuságot, midőn Mentovich Darwint népszerűsítő híres, Erdély-, sőt országszerte támadott előadásának, melyet

Arany János

nem mert közölni, helyet adott. ( Az ember nyomai a messze multban és kinézései a jövőben. Ország Tükre 1864. 30—31. sz.) S ezenkívül más materialista irányzatú cikkeket is tett közzé,

Mentovich

Mentovich Darwin

tól és másoktól is. A.-ék, A.-né egy ismeretlenhez írt levele szerint, olvasták, sőt összegyűjtve is megvolt nekik ( 1865. okt. 20. MTA Ltár 1359.). —

Arany János

természetesen a híres régi, sok-sok nemzedéket kiszolgált tankönyvre utal a „Kistükör” emlegetesével.

10. sz.

175.

— Ajánljuk a t. közönségnek Mátray Gábor ily cimű uj munkáját: „A rendszeres szavallattan alaprajza”. Első rendszeres mű nyelvünkön e nemben, s nemcsak szinpadra készülők, hanem egyházi, s politikai szónokok, sőt mindazok használhatják, kik értelmesen akarnak szavalni vagy fenszóval olvasni. A tiszta jövedelem a zenede szavalati könyvtárát fogja növelni.

Jegyzet Mátray Gábornak (1797—1877), a magyar zenetudományi irodalom és zenei élet e lelkes úttörőjének, a németből magyarosodó polgár rokonszenves típusának erről az e téren is úttörő, bár tévedésektől, melléfogásoktól éppen nem ment munkájáról a SzF kimerítő bírálatot adott az erdélyi Gyergyai Ferenc tollából, s ehhez egy-két láhjegyzetben maga

Arany János

h1 hozzászólt. ( SzF II. I. 23—24—25. sz.)

176.

— Jósika Miklós tiltakozik egy Lampelnél az ő neve alatt megjelent ”Ungar und Spanierin” cimű állitólag forditott regény ellen, mely nem egyéb, mint ”Isten ujja” cimű novellájának éktelen eltorzítása, és otromba kibővitése. Méltó megróni az ily irodalmi humbugot.

Jegyzet A Lampel által kiadott e plágiumszerű Jósika-fordításnak nincs könyvészeti nyoma, s könyvtárakban sem található.

177.

— A nemzet cifra koldúsa, a muzeum, ismét jajgat alamizsnéárt. Keritése rongy, sétányát nincs miből fentartani, képtára csak irgalomból gyarapodhatik, szekrényei a tárgyak kiállitására nincsenek. Itt a farsáng, a társas estélyek, összejövetelek, táncvigalmak, vagy ha tetszik concertek, mű.kedvelő előadások, stb. ideje országszerte: ugyan segitse föl a nemzet nehány ezerrel e „szűkölködő horvátját!”

Jegyzet A Nemzeti Múzeumról van szó. A múzeumkertről, kerítéséről, ennek szépítéséről több ízben szólt

Arany János

Ő az Üllői úton lakott, barátai közül

Gyulai

Gyulai Pál

és

Csengery

Csengery Antal

a mai Bródy Sándor utca táján, a Múzeum másik oldalán. S ha az Akadémiába ment, amely ez időben a mai Petőfi Sándor utca egyik házában tartotta üléseit, akkor is ez előtt vitt el az útja. Talán ez is oka lehetett a folytonos érdeklődésnek. A múzeumkert ekkori „rongy” kerítése 1852-ben készült részint vas, fa részint dorongokból. A kert fásítása, parkosítása csak a 60-as évek végén fejeződött be. A kerítés pedig 1879-ben nyerte mai formáját. — Az 50-es években több ízben sújtotta nehéz aszály Horvátországot, 61-ben ismét, s a szűkölködők részére több ízben országos gyűjtést rendeztek.

11. sz.

178.

— Lapunk közelebbi pár száma az ünnepi nyomdaszünetek, a legutolsó pedig rendőri akadály miatt késett el; miért bocsánatot kérünk olvasóinktól. Talán majd csak rendbe igazodunk.

Jegyzet Milyen természetű volt e „rendőri akadály”, nem tudni. Levelezésbeli nyoma nincs; egy szerkesztői üzenetében azonban céloz arra

Arany János

, hogy a rendeirség, a cenzúra nincs megelégedve lapjával. (236. üz.) — Az ünnep: a karácsonyi és újévi ünnep volt (1861—62.).

13. sz.

179.

— A magyar irók segélyegylete javára folyó hó 29-én vala tartandó, de mint a lapok irják, február 3-ára halasztatott azon zene és társalgási estély, melyről lapunk is emlékezett. — Méltó volna ha a vidék is felkarolná ez ügyet társas összejöveteleiben: hangverseny, szavalások, műkedvelői föllépések által szép összeg gyülhetne be még e farsang s böjt alatt is. Ajánljuk collegáink figyelmébe, kivált azokéba, kik több szájjal hirdethetik az eszmét mint mi.

180.

— Lisznyai Kálmántól — irják a lapok — nem sokára egy uj költemény füzér fog megjelenni ”Sugarak és villámok” cim alatt. Ideje is, hogy élénküljön irodalmunk, melyben az uj könyvek egy idő óta ritkábbak, ugy hogy alig találunk valamit ismertető rovataink számára.

Jegyzet

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

tól ilyen című kötet egyáltalán nem jelent meg. 62-ben mindössze egy vékony füzetkét (Parragh-csárda címen) adott ki. Betegsége, amely a következő esztendőben halálát okozta, akadályozhatta meg e kiadást.

15. sz.

181.

Az akadémia nyelv- és széptudományi osztályának hétfői ülésében

[szerkesztői feloldás]

...

Szabó

Szabó József

J. lev. tag következő munkát jelente be: „Hajózási műszótár . Irta

Kenessey

Kenessey Albert

Albert, hajós kapitány.” A felolvasott előszóban szerző kifejti az elveket, melyek őt e munka összeállitásában vezérelték, s melyek közűl dicsérve emeljük ki, hogy „uj szavak készitését lehetőleg kerűlte” hanem igyekezett a magyar hajós népnél divatozó neveket alkalmazni.

[szerkesztői feloldás]

Jegyzet Szabó József (1822—1894) plebejus gazdatiszti család fia, a felvirágzó magyar természettudományos élet egyik nagymunkásságú, rokonszenves alakja. Különféle iskoláknál tanított, a Bach-korszakban, magyarságáért mellőzve, jelentéktelen állomásokon. 1858-tól a pesti kereskedelmi akadémia kémiai, majd az egyetem ásványtani tanszékenek tanára. Nagy gondot fordított a tudomány közkedveltté tételére, s nagy hatással is dolgozott e téren. Nem utolsó sorban azért, mert tiszta magyarsággal, jó, érdekes, közérthető modorban adott elő.

Arany János

a Vegyes rovatban több ízben igen részletesen hozta akadémiai előadásainak kivonatát, cikket is kapott tőle mindkét folyóirata számára, s egyikhez maga is fűzött egy kedves féltréfás megjegyzést. (l. 78. mj.) — Kenessey Albert (1828—1879) vidéki honorátior családból származó tengerész, dunai hajóskapitány, akit

Arany János

ugyancsak rokonszenvvel említett glosszáiban, főképp azért, mert a hajózási nyelvet magyarosította. Tőle a SzF-ben egy Poe-fordítást közölt éppen azért, „hogy némely tengerészeti műszavaink terjedését ezáltal is eszközölje” (l. 20. mj.)

182.

— Némely lap még egyre zokon veszi, miért nem ad a Kisfaludy-társaság fordított regények helyen

[!]

[sic!]

eredetieket. A társaság épen nem zárja ki ez utóbbiakat, sőt szeretné, hogy minél több eredeti jó művet adhasson, de e végre szükséges, hogy az irók beadják hozzá műveiket, sőt (a mennyiben valamely iró képességében előre meg nem bizna) itélete alá is bocsássák; mert egy széptani társaság nem egyszerűen könyvkiadó firma, hogy jót, roszat, csupán mert magyar, minden válogatás nélkűl kiadjon; zsenge erejétől pedig azt kivánni, hogy nagyobb díjazás által a könyvárusi versenyt legyőzze, legalább is — korakivánság.

Jegyzet E tárgyban, a Kisfaludy Társaság kiadványainak kérdésében több ízben kerekedett a lapokban heves vita, s

Arany János

egy ízben már ehnondta a mostanihoz hasonló véleményét. (1. 152. gl.)

183.

—

Reményi

Reményi Ede

Ede előfizetést hirdet „Eredeti magyar népdalok és csárdások” című 3 füzetnyi zene-szerzeményére. Előfizetési ár 2 ft. — Ugy tudjuk,

Reményi

Reményi Ede

számára

Tompa

Tompa Mihály

irt nehány népdalszöveget: vajon ezek szolgálnak-e szövegűl az eredeti népdaloknak? Nem volna rosz ajánlás.

Jegyzet

Reményi

Reményi Ede

tervezett füzete 1863-ban

Pest

Budapest

en meg is jelent; címül

Tompa

Tompa Mihály

1863-ban irt, tizenhárom versből álló népdalciklusa Gyilkos-malom fenék volna, ha volna kezdetű darabjának első sorát viselte; ez azonban nem népdal, hanem

Tompa

Tompa Mihály

megjelölése szerint is, néprománc.

184.

— Sándor László hazánkfia — irják egy párisi levélben — feltalálta, hogyan lehet a gázt nemcsak világitásra, hanem egyszersmind erőkifejtésre és melegitésre is használni. A francia akadémia nagy elismeréssel fogadta e találmányt, sőt már több gyárban alkalmazva is van. Ha ez igy megy, rágalomnak bizonyúl a régi tréfa, hogy a magyar nem talált föl egyebet a fakilincsnél.

Jegyzet Nyilván hírlapi levélről van szó. Sándor Lászlóról s találmányáról nem szólnak a szakmunkák. — A hírt a MS is közli. (1862. febr. 13. 6. sz. Vegyes közlemények rovat.)

16. sz.

185.

— Megjelent: „Az Akadémia igazsága. A közvélemény eleibe terjeszti Brassai Sámuel.” Igazságot keresek — mondja előszavában — s meglehet sőt hinnivaló, hogy pörvesztést, rosszalást, ellenszenvet, tán épen gyülölséget lelek helyette. Ugyanez előszava végén inditványozza: „Válasszák az akadémia tagjait a tudományos intelligentia képviselői az egész országban.” Ezután következik: „Egy francia előadás (

Babinet

Babinet, Jacques

től) és még valami”; továbbá: „Két birálat, világositással.” A francia előadás annak bizonyítására van közölve, hogy más akadémiákban is tartatnak humoros szinezetű, ide oda csapongó előadások; a „két birálat” s az akadémia eljárása erős censurának van alávetve. Nem vagyunk hivatva e téren véleményt adni a röpiratról csupán az akadémiai „restauratio” módjára jegyezzük meg, hogy ha most választani bajos, még bajosabb lenne megállapitni a választók censusát s a választási lajstromot elkésziteni.

Jegyzet Ez a röpirat egyik stádiuma annak a harcnak, amelyet

Brassai

Brassai Sámuel

egyfelől az Akadémia, másfelől és különösen pedig a magyar természettudományos gondolkodásban kibontakozó materializmus ellen viselt. A neves orvos Pólya József 1861. jan. 14-én élettani értekezést olvasott fel az Akadémián.

Brassai

Brassai Sámuel

megtámadta, mert materialista irányzatot, Molleschott irányzatát látta benne. Támadását ápril. 23-án fel is olvasták a filozófiai osztály ülésén. E cikkét a cikk két bírálója azonban kiadásra nem javasolta, részint, mert, szerintük, nincs benne semmi új, sőt sok benne a tévedés, másrészt mert modora, élcelődése, ironizálása, adomázása nem méltó sem a tárgyhoz, sem az Akadémiához. E bírálatok ellen irta

Brassai

Brassai Sámuel

az itt szóban forgó röpiratot, s ezek voltak az említett „két bírálat” Röpiratában egyebek között gáncsolta az akadémiai választások rendszerét. Támadása inditékai közt alighanem személyes mozzanatok is nagy szerepet játszottak, mert ő ugyan már 1837 óta levelező tagja volt az Akadémiának, de hogy az Akadémia valóban kezdett a szigorú szaktudományosság útjára lépni, egyik osztály sem akarta vállalni a polihisztort, s csak 1865-ben lett rendes taggá. ( Fitz József: Brassai Sámuel.

Budapest

. 1912. 269—82. l.) — Babinett, Jacques (1794—1872) francia fizikus, aki azonban elsősorban tudománynépszeriísltésben szerzett nevet; adomákkal s iróniával fűszerezte előadásait.

18. sz.

186.

Az akadémia hétfői ülésében

[szerkesztői feloldás]

...

Henszlmann

Henszlmann Imre

1. tag értekezett „nehány oszlopfőről.” Megmutatta s rajzokkal is világositá, mikép származott a két fő görög oszlopfejezet, a domború vagy dór és a homorú vagy korynthi, az aegyptusi hasonlókép domború vagy homorú idomból, melyek egyike a még bimbajában lévő, másika a már kinyilott virág kelyhét utánozza; míg az ioniai csiga-fő alig némi változtatással az assyriai épitészetből ment át a görögökébe. Ez utóbbinak, ugymond, nincs constructiv kifejezése; valamint a csiga sem egyéb puszta diszitménynél, mi abból is megtetszik, hogy nem csak vizszintesen, hanem függőleg egymás alá is alkalmaztatott; (ha ez utóbbi nem volna, mi azt vélnők, hogy a csiga a suly alatt legyüremlő és kidudorodó tömeget jelenti;) ellenben a domború és homorú — dór és korynthi — oszlopfő egészen constructiv természetű, amaz a nagyobb teher alatt inkább k:iduzzadt, ez a kisebb suly alatt fölegyenesedő oszloptömeget fejezvén ki. Érdekesen fejtegeté továbbá e két fő oszlopcapitelnek — valamint mellékesen az ionnak is — átmenetét a byzanti, román, szóval a középkori épitészetbe; midőn a szövetek redőzete s alakjai szolgáltak diszitményi mintául az épitészetnek; ezek közt

Sz. István

I. István

palástja, mely minden valószinűség szerint keleti, és pedig perzsa szövetű.

[szerkesztői feloldás]

...

187.

—

Bräuer

Bräuer Ferenc

ur, a pesti főegyház karmestere, a Rákóczi-jnduló szerzését ismételve

Scholl

Scholl Miklós

nevű katonai karmesternek vindicálja, mint a kinek neve alatt az legelőször megjelent, s közli a darab egész címét (németül): „Kedvelt induló, herceg Eszterházy cs. k. sorgyalog ezrede számára; szerzette ennek karmestere Scholl Mihály; négykezűleg zongorára tette nemes Decret Fr. Bécs.

Pietro Mechette

Mechette, Pietro

-nél; azelőtt Carlo.” Évszám nincs föltéve. Ez mind meglehet. Rákóczi-mars és Rákóczi-nóta cim alatt más-más időben különböző zeneszerzemények forogtak; a mi a kérdéses indulót illeti, annak eleje meglehet, hogy Scholl compositiója, de trióját a cigányok húzták vala már egy régibb Rákóczi-nóta után is, melynek eleje kesergő volt, triója ellenben a mostani (oláhosba játszó) harci buzditás. Annyi bizonyos, hogy mást daloltak apáink „Hajh

Rákóczi

Rákóczi Ferenc

!” kezdettel, mást huzott ismét a cigány „Rákóczi-kesergő” néven; megint másról (dallam és dal) van positiv tudomásunk, mely, ugy látszik, nem sokkal a kibujdosás után keletkezett, s balladai mozzanatokon perdül le. Csak jó időt várunk, hogy ez utóbbit megismertessük a közönséggel.

Jegyzet Bräuer Ferenc (1799—1871) Morvából hazánkba származott s megmagyarosodott német zenész, aki egy ideig

Bihari

Bihari János

val is együtt játszott, majd Kállay Miklós szabolcsi főispán karmestere lett, s végül — sok önképzés után — a pesti belvárosi templom karnagya. —

Scholf

Scholf Miklós

karmester nevében elírás van, nem Mihály, hanem Miklós. (?—1840) Osztrák zenészcsaládból származott, de mint az Esterházy-gyalogezred karnagya meghonosodott

Pest

Budapest

en, s itt is házasodott. Valószínűleg, Bihari játéka nyomán, ő szerkeszthette meg s hangszerelte elsőnek a Rákóczi indulót. —

Arany János

a problémát s az adatot Bartalus Istvántól kaphatta, aki ez év nyarán jelesebb zenetanitóink címmel,

Bräuer

Bräuer Ferenc

munkásságát is ismertetve s ezt a kerdést is megpendítve, cikket irt az Ország Tükrébe. (1862. jún. 1.) —

Arany János

felfogását e kerdésben, s a Rákóczi-nóta, illetőleg a Rákóczi-kesergő általa lejegyzett változatait, valamint a kérdés egész irodalmát 1. Arany János népdalgyűjteménye. (

Budapest

. Akadémiai Kiadó. 1952. 54., 72., 147., 170—71. l.)

19. sz.

188.

Hétfőn az akadémia nyelv- és széptani osztályainak ülésében

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

r. t. értekezett. Ezuttal a Szépirodalmi Figyelő részesült azon kitüntetésben, hogy ujdonsági rovatának egy 10 soros jelentése Fogarassy János multkori előadásáról, tegye induló pontját, vagyis nyujtson tárgyat a cáfolatra egy akadémiai tudományos értekezésnek. A szerencsétlen ujdondász roszúl találta volt felfogni és kifejezni

Fogarassy

Fogarassy János

ur fejtegetéseinek velejét. Ugy értette, hogy

Fogarassy János

ura régi magyar nyelvemlékekben részint latinosnak, részint „ingatagnak” mondotta vala az igeidők használatát, különösen a foglaló módban, mely latinos, meg a perfectum visszaadásában, mely ”ingatag”. E felfogása az ujdondásznak most mindkét részről desavoualtaték.

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

ur szerint

Fogarassy János

ur nem mondott annyit, mint az ujdonság ügyetlen irója;

Fogarassy

Fogarassy János

ur szintén kijelenté, ő nem mondta mit a Figyelő mondat vele, hogy ”a régi irók mindent összezavarnak.” Ezt ugyan a Figyelő sem mondta, de hisz az mindegy. A kérdés az, ki véleménye ellen szálla tehát sikra ez uttal

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

ur?

Fogarasy

Fogarassy János

é ellen nem, mert azt nem mondotta, mit a Figyelő ráfog; de a Figyelő ellen sem, mert ujdonságirója nem a maga nézetét mondja, hanem a mit

Fogarassy

Fogarassy János

énak gondolt. Ha már a Figyelő — vagy legalább szerkesztője — tévedéseit az igeidők körűl kelle utba igazítni: hosszabb bűnlajstrom is állott volna a t. akadémiai tag rendelkezésére. Ott van, a mit lapunk mult félévi folyamában az igeidőkről elmondottunk a „Visszatekintések” cimű cikksorozatban. Ott van különösen az, hogy ha ige-ideinket

Hunfalvy Pál

ur szerint szabályozzuk, irodalmunk egész ugy nevezett aranykora —

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

tól,

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

ig — merő hibákkal lesz teljes. Mindazáltal örömest hoznók talán ez áldozatot, ha látnók, hogy nyelvészeink utja az igeidők körül nem oly divergens, hogy össze soha nem vághat. De ép ezt láttuk a mai ülésben is.

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

után

Fogarassy

Fogarassy János

értekezett, szintén az igeidők szabatosságáról. S az ő szabatossága már egészen más, mint azé, ki után átvette a szót. Mig az egyik szerint (

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

) a multban folyó cselekvény kifejezésére egyedűl a „vala” összetételes mult alkalmazható, a másik számos példával mutogatja, hogy erre mind a „vala” segédigés, mind a másik, szerinte önhangzós mult (pl. látá, tudá) használtatott a régieknél. De elég nehogy ujra hibás referada bünébe essünk.

[szerkesztői feloldás]

...

Jegyzet Az értekező

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

: a nyelvész, Pál. A szóhnn forgó tmlósltás a SzF 15. számának Vegyes rovatában jelent meg, s u következőképpen hangzott: „Az akadémiai nyelv és széptudományi osztályának ülésében Fogarassy János r. tag olvasta fel egy részét Szabatosság, az igeidőkben címü dolgozatának. Ezuttal azt fejtegette, hogy a régi nyelvemlékek, habár nyelvünk etymologiájára, a gyökérszavak és képzők viszonyára, időnkénti módosulásokra stb. világot deritenek és igy azok tanulmánya mellőzhetetlen: arra, hogy belőlük az igeidők szabatos használatát megállapítsuk, éppen nem elegendők. Ugyanis e nyelvemlékek szókötésében s igy az igeidők használatában is kétségtelen a latinosság; miről a foglaló módú, s egészen latin syntaxis szerint használt igeidők gyakorisága tanuskodik. Értekező erre nagy számmal idéz példákat a régi bibliaforditásokból s egyéb kódexekből. E latinosság nyomait látja továbbá a személyes-, meg a birtoknévmás szükségtelen kirakásában a birtokragos nevek és igék előtt, mi a Halotti-beszédben még nem volt oly gyakori, mint a későbbi emlékekben. Innen azt következteti, hogy az igeidők használatára maga a régiség nem szolgálhat sinórmértékül, annál kevésbbé, mert latinossága mellett ingatag is; igy például a Müncheni-kódex egyetlen lapján a latin perfektumot négyféle multtal adja vissza.” —

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

a következő félévben két számon át, főcikként hozott polémiájában visszatért e kérdésre, bár polémiája nem annyira

Arany János

mint inkább

Brassai

Brassai Sámuel

ellen irányult; de a cikkhez

Arany János

mégis fűzött néhány lapalji megjegyzést. (1. 61. mj.) —

Arany János

említett cikkét, amely azonban nem Visszatekintések, hanem csak Visszatekintés címet viselte akkor, a SzF ez évi folyama hozta a 36—41. számban. — foglaló mód: konjunktivus, kötőmód.

20. sz.

189.

— Kocsányi László Teleki-albumot adott ki, melyből a jövedelem harmadrészét az írói segélyegylet tőkéjéhez, továbbá 150 ftot a vizkárosok javára ajánl fel. Szándéka jó, de albuma ugyan gyenge.

Jegyzet

Kotsányi

Kocsányi László

(vagy

Kocsányi

Kocsányi László

) László (?—?). életének s tevékenységének adatai ismeretlenek. Csupán annyit tudni, hogy nyelvtanár volt. Munkája teljes címe: Teleki-album. Szerkeszti és kiadjaKotsányi László 1. évf.

Pest

Budapest

1864. E címből úgy látszik, időszakos kiadványnak tervezték, de több nem jelent meg belőle.

21. sz.

190.

— Heckenast Gusztáv teljes cimsorát bocsátá közre a kiadásában megjelent könyvek-, zeneművek- és arcképeknek. Bibliographiánk köszönettel fogadja az ily összeállítást, a közönség pedig egy tekintettel láthatja, minő munkák jelentek meg ez áldozatkész kiadónál. Bár minden kiadónk e példát követné.

191.

— Megjelent (de nem láttuk): Magyar postazsebkönyv. Irta Guzman Dénes, postakezelő.

Pest

Budapest

1862.

Emich

Emich Gusztáv

nél. Egy ily munka szükségét régóta érezzük, ha jó, bizonnyal kelendő is lesz.

Jegyzet Guzman Dénes (?—?) zsebkönyve megjelenése után, erdélyi városok postáin dolgozott, sőt,

Arany János

következő számbeli, 195. gl.-ja szerint már valószínűleg ez ideiben is. Közelebbi adatai ismeretlenek.

192.

— Megjelent: „Finn olvasó-könyv.” Első kötet: Finn olvasmányok a finn nyelvet tanulók számára. Szerkesztette Hunfalvy Pál . A magyar tudományos akadémia kiadása. Nagy 8-r. XIV és 580 lap. Ara 3 ft. „Gyakorlati segítővel” (az 1—93 lap.) mely a szók elemzésébe vezeti a kezdőt. — Ajánljuk e rokon nyelv studiumát ifjainknak, s ez olvasó-könyvet a közönség figyelmébe.

193.

— A budai szinház igazgatója Pap Antal nevében, 60—60 arany jutalmat hirdet két népszinműre, melyek egyike az erdő, legelő elkülönzést, tagositást stb. a másik az élet — s épületek biztosítását magyarázza a népnek. — Hát az „okszerű trágyázás” nem volna-e tanulságos feladat drámai munkára? Hogy valaki ily pályaművekre jutalmat tűz ki, azon nem csodálkozunk, de hogy Molnár hirdeti, azon igen.

Jegyzet Pap Antalról (?—?) azon túl, hogy megjelent egy verses propaganda füzete ( Kalászok a budai népszinház javára.

Pest

Budapest

1862.), többet nem tudni. — A pályázat a MS-ban jelent meg, s egyebek között így hangzott: „1) Készittessék egy szinmű, melyben az erdő-, legelő elkülönözés, tagositás szükségessége, hasznossága a kor igénye szerint népjelenetekben magyaráztassék. 60 arany. 2) Ugyanigy az életnek nyomor, s az épületnek tűzvész elleni biztositása; 60 arany.” (1862. márc. 27. 71. sz. — Molnárra 1. 56. gl.)

23. sz.

194.

— Az akadémia nyelvtudományi osztályának közelebbi (április 7.) ülésében

[szerkesztői feloldás]

a titoknok olvasott Méry Etel urtól egy beküldött értesitést

Révay Miklós

Révai Miklós

életéről, melyben

Révay

Révai Miklós

nak a beküldő leginkább származása körülményeit igyekszik tisztába hozni, s noha az életrajzi adatok szerint e nagy férfiú egy Békésről

Nagy-Szentmiklós

Nagyszentmiklós

ra szakadt egyszerű kézműves fia, s az illető szerzetes rend anyakönyve szerint „ignobilis” — értekező annak nyomait sejti, hogy tudósunk a turócmegyei nagy nemes Révay nemzetségből származik le; annálfogva inditványt teszen, hogy az akadémia eszközölje ezen vérségi kapocs további nyomozását; valamint arra is, hogy mivel egy magyar tudós társaság eszméjét, Bessenyei György „Jámbor szándéka” után

Révay

Révai Miklós

karolta fel legbuzgóbban már a mult század végén: gondoskodjék az akadémia, hogy

Széchenyi

Széchenyi István

szobra mellé

Bessenyei

Bessenyei György

és

Révay

Révai Miklós

szobrai is odaállittassanak. —

[szerkesztői feloldás]

Jegyzet Méry Etelre 1. 303. üz.

195.

— Figyelmeztettük volt a közönséget Guzman Dénes „Postazsebkönyvére.” A munka immár megjelent, s noha sajátkép postakezelők számára van irva, de a nagy közönség is feltalálja benne, a mit postai dolgokról tudnia szükséges, s mi által elkerűlheti, hogy örökké egy vagy más szabályba ütközzék s a miatt lakoljon postai küldések alkahnával. Kár, hogy a szerző távollévén a nyomtatás helyétől, maga nem javította könyvét; az ily munkáknál mindenek fölött correctség ajánlatos, nevekben, számokban stb. — Ára csak 1 forint.

Jegyzet

Guzman

Guzman Dénes

zsebkönyvére 1. 191. gl. —: Mint a Nyílt levelezés szerkesztői üzeneteiből látszik,

Arany János

-nak sok bosszúságot okoztak a lap szétküldésében a még nem eléggé kialakult s folyton változó postai szabályok.

196.

— A debreceni dráma-esőben nem volt köszönet. 31 darabból egy sem vált ki. Pedig szintugy esett, mégis mind elesett. Szomoru ez eset.

Jegyzet A debreceni drámaeső: a Hortobágy c. hetilap (162. gl.) 1861. dec. 1-én közli a „Debreceni Szinügyegylet” drámapályázatát, 50 arany pályadíjjal, 1862. febr. 15-i határidővel. Az 1862. febr. 21-i szám felsorolja a beérkezett pályaműveket. Az eredményről elég késein ad hírt, ezért mentegetőzik is. 1862. szept. 26-án közli, hogy két darabot előadásra méltónak ítéltek, a többi nem alkalmas előadásra. —

Arany János

gl.-ja előbbről való, úgy látszik, valaini szóbeli értesülése lehetett.

[szerkesztői feloldás]

Dr. Bata Imre debreceni egyeteini könyvtáros szíves szóbeli közléseDr.

24. sz.

197.

— Kriza János, kinek székely népköltészeti gyüjteményéből lapunk is közlött mutatványokat, most e terjedelmes gyüjteményét „Vad rózsák” cime alatt közre boesátja

[!]

[sic!]

.Tartalmát képezik. I., Balladák, dalok és rokonneműek. II. Táncszók, III. Találós mesék. IV. Népsajátságok, mint: szólásmódok, közmondások, népszokások, ünnepélyek, helynevek, családnevek, állatnevek. V. Mondák. VI. Tájszótár, VII. Utószó és jegyzetek. — Ime tehát egy sok oldalu népismertetés, mely hogy kedvező fogadtatásban részesűljön, szivünkből óhajtjuk.

Jegyzet

Kriza

Kriza János

gyűjteményéből az Ó bánat, búbánat, a Kövecses víz partján palántált viola s a Pázsitos udvaron lakik a szegénység címűeket közölte a SzF (18., 24., 26. sz.); első alkalommal e csillag alatti megjegyzéssel: „Kriza János becses gyűjteményéből.” — A híres kötet csak a következő évben, 1863-ban jelent meg.

25. sz.

198.

— A Nővilág megemlitvén azon százezer darab 50 kros sorsjegyet, melynek kibocsáthatására a magyar irók segélyegylete engedélyt nyert, utána teszi: „az egész összeg a cél nagyságához és érdeméhöz képest — nagyobb is lehetett volna. Ha már zajt ütünk, legalább volna, miért?. . .”A zajütésen nem mult, de épen ott szálliták le a „nagyobb összeget” ennyire, hol ki szokták mérni, mekkora „zajütés” nem árt a gyöngébb halló idegeknek.

Jegyzet A Nővilág (1. 23. gl.) e megjegyzése: 1862. ápr. 20. 11. sz. Pesti hirek rovat.

199.

— Szintén a Nővilág kérdi, vajon e német szólásmódnak: „Sand in die Augen” nem volna-e magyarabb kifejezése ennél: „Port a szemekbe?” — Dehogy nincs: „vakulj magyar!” csakhogy ez, persze, németre nem szól, s a forditott darab német.

Jegyzet A Sand in die Augen c. darabot a Nővilág németből fordítottnak mondja (1862. ápr. 20. II. sz. Pesti hirek rovat); valójában

Sardou

Sardou, Victorien

darabja.

200.

— Ugyan e lap Galambpostájából is kiemelünk valamit. „Programmunkban nem igértük — ugymond — hogy bizományok teljesitésére is vállalkozunk. Valószinűleg egy más szerkesztőhöz intézte ön levelét s csak tollhibából cimezte ránk. Mi ugyan a legolcsóbb lapot szerkesztjük, de bizományosnak megfizetlenűl drágák volnánk.” Mi is!

Jegyzet Galambposta szerkesztői üzenetek. Hogy a Nővilág szerkesztőjéhez hasonlóan

Arany János

-t is zaklatták személyes megbízásokkal, néhány szerkesztői üzenet kissé türelmetlen hangja erre utal. 1. pl. 100., 375. üz.

201.

— A vasúti órák ezentul 18 perccel elébb járnak. Vigyázzunk tehát, hogy el ne késsünk, mi keleti faj.

202.

— A vaudeville-szinházakban dicsőitett

Sardou

Sardou, Victorien

egyik darabját kifütyölték a theâtre francaisban. Ott még hát van közönség, mely felkiáltson: „ne

Sardou

Sardou, Victorien

ultra vaudeville!” Nekünk mind classicus, a mi hires.

Jegyzet Sardou, Victorien (1831—1908) francia drámaíró; annak a második császárság idején indult polgári drámaíró nemzedéknek a tagja és egyik legjelentősebb képviselője, amelyik mindent tudott a szinpadi hatás titkáról, de elmondanivalója vajmi kevés akadt. Számtalan darabja közül igen sokat játszottak nálunk is. — A Theatre Francaise rangja és szerepe kb. a Nemzeti Szinházénak felel meg. — vaudeville: énekes, zenés bohózat. — A „sutor ne ultra crepidam”: „suszter ne tovább a kaptafánál” mintájára:

Sardou

Sardou, Victorien

ne tovább a vaudevillenél.

203.

— A francia akadémia egyik 10,000 forintos jutalmát

Sophocles

Szophoklész

„Oedipus királya” forditásának itélte. „Bezzeg lenne nálunk lárma, jegyzi meg a M. O. ha valamely jutalmat forditásnak találnának odaitélni.” — Igy is van, például a Kisfaludy-társaságra, hogy mer kiadni forditmányokat, mikor azokra nálunk semmi szükség. Dehogy van, dehogy!

Jegyzet

Arany János

e megjegyzése némiképp visszatorlás is; a Kisfaludy Társaság fordíttatói jogát és kötelességét ugyanis éppen a MO tette az előző évben kétségessé és gúny tárgyává. (1. 149. gl.) — A Sophokles-forditásra vonatkozó tudósítás: Magyarország 1861. ápr. 19. 91. sz.

204.

— A t. olvasó vehette észre lapunk tulsó oldalán „

Homer

Homérosz

Iliás”-ának jelentését, mely ez örök eposz első énekének kiadatását jelenti, Ponori Tewrewk Emil által. Sokan azt vélhetik, hogy itten fordított

Homér

Homérosz

ról van szó, annyival inkább, mert lapunk is hozott volt szerzőtől ily Homérforditás töredékét. Megjegyezzük tehát, hogy e munka nem forditás, hanem az eredeti hellén szöveg, bő és alapos magyar jegyzetekkel, ugy iskolák, mint öntanulók használatára. Ajánljuk tehát ez irodalmunkban mindenesetre uttörő munkát a görög nyelv tanulóinak és tanárainak figyelmébe.

Jegyzet Ponori Thewrewk Emil Homerosát, amely ezzel a címmel jelent meg: „Homer Iliasa, Iskolák számára kiadta és magyarázta Ponori Thewrewk Emil”, a Vegyes rovatot követő Uj könyvek c. rovatban láthatja az olvasó, a borítólap hátlapján. Az említett fordítás mutatvány az Ilias hatodik énekéből, s

Arany János

ajánló lábjegyzetével jelent meg. (1. 28. mj.)

AJOM12

Megjegyzések: