Glosszák

— Mindenek előtt szives köszönetet mondunk tisztelt előfizetőinknek és buzgó gyüjtőinknek. A közönség bizalma a legbecsesb ujévi ajándék, mellyel a Koszorú dicsekhetik. A szám, melyhez a Koszoru fennállása reményét kötötte, már is megközelitve, s mire az előfizetések mind befolynak, talán meghaladva is lesz. De nem pusztán ez anyagi oldal — melyet mint csupa eszközt, túlbecsülni nem fogunk — iratja velünk ez örvendő sorokat. Más, nagyobb, szellemi nyereség az, a mit ezennel számba vehetünk, oly biztosan, mint a soll és haben mérlegbe tett lapjait. Ime, van közönség — és ez nem oly parányi — mely sovárgva sovárog valami jobb, nemesebb, tartalmasb irodalom után. És van a nemzet mindenik osztályából, a legfényesb történelmi nevektől kezdve, a munkatevő egyszerü iparosig; a papi rendben mint a világiak közt; férfiak és nők egyaránt. Ez vigasztaló, ez erkölcsi diadal. Még ha elbuknánk is, még ha a bennünk vetett bizalomnak gyönge volnánk is megfelelni: bukásunkban is vigasztalna a tény, mely bizvást feljegyezhető a magyar műveltség történetébe, hogy azok száma, kik irodalmunk igazi előmenetelét ohajtják, nem csekély; hogy nyomasztó anyagi viszonyok s kedélyi lehangoltság dacára is, ime egy szerkesztő őszinte szózata, minden sallangos igéretek nélkül, egyedül a szellemi gyarapodást helyezvén kilátásba, — elegendő volt, a honfiak és honleányok százait meg százait gyüjteni az irodalom zászlója köré.

Részünkről mivel és mikép háláljuk meg e bizalmat? Egyszerüen lépünk a közönség elé. „Koszorúnk” tartalma csak részben ha elégiti ki a várakozást; külsejének puritán egyszerüsége pedig — bár e tekintetben semmi adott igéret nem kötelez — talán mégis némelyek visszatetszését vonhatja magára. Ez utóbbin mi is gondolkozóba estünk, s a mint a pártolás aránya növekedett, mindinkább elő-előfoga bennünket a kisértés, hogy a külső kiállitásra tetemesb áldozatot kellene forditnunk, mint a programmban s a nyomdával tett szerződésben előre meghatároztuk. De egy az, hogy a pártolás mértéke még sem oly nagy, miszerint az előleges számítást bőven felül mulja, s megtörténhetnék, hogy a külsőre forditott költségnövekedést a szellemi rész sinlené utóbb; más az, hogy ha némi fölösleg maradna is, tán már a közelebbi félévvel hiányok pótlására kellend forditanunk, hogy a lap fennállhasson és meggyarapodjék. Mi a hozzánk befolyt előfizetés netaláni fölöslegét nem tekintjük szerkesztői nyereség gyanánt; mi ugy nézzük azt, mint a nemzet közvagyonát az irodalom emelésére, melyből tudva s készakarva, csak egy fillért is méltatlan célokra fecsérelni bűnnek tartanánk. - — Bizalomért hüség, őszinte igyekezet: ez a mit igérhetünk. Boldog uj évet!

n

Jegyzet „A szám, melyhez a Koszorú fennállása reményét kötötte”, legalább ezer előfizető volt. (

Tompá

Tompa Mihály

hoz, 1862. szept. 24., Ráth 329. l.) —

Tompá

Tompa Mihály

nak ezt írta

A.

Arany János

: „Miután a jö tartalom előállítása, jó díjazás nélkűl nem megy: a lap csak úgy folytattatnék, ha legalább ezer előfizetője lesz.” Ezt még akkor írta, midőn még nem új lapra, hanem csak arra gondolt, hogy „a Figyelőt át kell alakítanom” (uo.). Lényegében, persze, nem is más a K, mint a „szaklapi” (— ez a kifejezés a SzF utolsó számának hátlapján megjelent bezáró közleményből való —) SzF változott című, s némikép változott beosztású és tartalmú folytatása. Több benne a napi érdekű mű velődési hír, az érdekesség, a különlegesség, s több a napi irodalom. — 1862. nov. 16-i levelében (MTA Ltár 1164.) még csak azt irja

A.

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

nak: „ ... már szállingóznak is az előfizetések hírmondó fecskéi. Talán lesz belőlünk valami, egyéb iránt az ellenkezőre is készen vagyok”. Az előfizetések hullámzásáról, illetőleg fokozatos csökkenéséről egész szerkesztősége alatt folyvást tájékoztatta

A.

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

t. 1863. febr. 24-én ezt írta: ... „az előfizetők száma haladja is pár százzal az ezret.” (MTA Ltár 1167.) — 1863. júl. 23-án ezt: „A Koszorú előfizetői egyharmaddal megfogytak.” (MTA Ltár 1171.) — 1863. dec. 13-án, a K. bukását latolgatva, ezt: „Már a második félévben leszállott annyira,

[szerkesztői feloldás]

ti. az előfizetők száma

hogy nem sokat kell szállnia azon mértékig, midőn bukás nélkül nem folytathatom” (MTA Ltár 1172.). — 1864 „Urszenvedése napján” pedig így: „A Koszorút kérdezed? Hát csak úgy tengleng a 8—900 között, közelebb az elsőhöz, mint a másodikhoz. Hanem csak így megmaradjon, szegényesen kijőnék vele.” (MTA Ltár 1173.) 1864. jul. 25-én meg így: ... „valami 1500 Frt deficit tátong rám a Koszorú mult félévi kiadásaihoz képest.” (MTA Ltár 1174.) — Végül 1865. jan. 26-án ezt írta: ... „a Koszorú nehezen tart fenn tovább; ha nyárára annyit apad, mint a mult nyár óta, magát sem fizeti ki.” (MTA Ltár 1175.)

280.

— A Pesti Napló és Hirnök közt nyelvvita foly. Igen helyes! A Napló nyomatékosan bebizonyitja, hogy a biztonság roszul képzett, rosz szó. Bár a többi lap is alkalmat venne hasonló megrovásokra néha. De nem csak egyes szókkal romlik a nyelv; mi jobban aggódunk a mondat, a szófűzés elkorcsulása miatt. Valami oly idegen szófűzés jött divatba — s e szennydivattól legderekabb és tekintélyesb lapjaink sem mentek — melytől borzad a magyar nyelvérzék. Példákkal, ha több helyünk lesz, nem maradunk adósok.

n

Jegyzet A Pesti Hírnök (1. 355. gl.) és a PN vitájában a biztonság szót a PH főképp azzal védte, hogy szükség van rá, mert német nyelv e ket fogalmát, a Sicherheit-et, s a Comissariat-ot a magyarban is meg kellett különböztetni egymástól (biztonság-biztosság). A PN érvelésében helyes és helytelen vegyül; azt hangoztatja, hogy a biztonság helytelenül alkotott szó, s a törvényt nem szabad a szükség nevében áthágni. Különben sem kell minden több jelentésű szó egyes jelentéseit alakilag is elválasztani, a mondat értelméből úgy is kiderül, miről van szó; vagy pedig összetett szót kell alkalmazni, ha nincs megfelelő jól képzett szavunk. (Pl.: biztos lét). ( PN 1863. jan. 1. r. sz.)

281.

—

Szalay

Szalay László

László „Magyarország története” VI. dik kötetének harmadik fűzete is elhagyta a sajtót. Tartalma két év a Rákóczy-forradalom legnevezetesb korszakából.

Szalay

Szalay László

magokat beszélteti az eszményeket

[szerkesztői feloldás]

eseményeket?

, előadása ez által vonzó, a tények és személyek alakja kidomborul, s úgy hisszük, mivelt nő ép ugy nem riad vissza olvasásától, mint a komolyabb férfinem.

282.

— A nemzeti muzeum parkja és környezete igen fog emelkedni, ha való a hir, hogy tavasszal a rozzant deszka kerítés helyett vasrács övezi körül. Talán főuraink áldozatkészsége munkál titkon, a mi által e csinosítás létre jő. Más forrást legalább nem emlegetnek, minthogy az országos pénztárból igért segély a muzeum bensejében is talál javitani valót.

n

Jegyzet A Múzeum kerítésére 1. 177. gl.

2. sz.

283.

— Lapunk első számának külső kiállitása nem egészen ugy ütött ki, mint magunk is vártuk. Egyszerüet akartunk, az igaz, de mégis valahogy diszesebbet. A Figyelő papirja, nyomása, betűje egyelőre — míg a t. közönség pártolása felöl biztosítva nem valánk — elég tisztességesnek látszott nekünk, hogy zsenge vállalatunkat, mely nem a külső fényre irányul, azon mintára meginditsuk. Erre szerződtünk tehát; nem is igértünk e részben egyebet, núnt hogy a Figyelő alakjában, más fél iven, fog a Koszorú megjelenni. De mivel egyik nyomda kiállitmánya többnyire más jellegű mint a másiké: ugy történt a Koszorúval is. A különbség szembetünő; előnyére-e vagy hátrányára? nem akarjuk itt feszegetni.

Most már nagyobb változtatásokat nem igen tehetni; apróbbakat megkisértünk. A mai szám papirja hosszabb alaku, fölül alul nagyobb szél marad, mire annak idejében jó lesz figyelmeztetni a könyvkötőt. Egyszersmind intézkedtünk, hogy ezentúl hasonló fehérségű de tömöttebb, sulyosabb és igy szebb papírra nyomassék. Mihelyt a megrendelt papir megérkezik, azonnal arra fogjuk nyomatni.

A t. előfizetők száma lehetővé teszi, hogy beváltsuk az írói arcképek iránt adott ígéretünket is. Rajta vagyunk, hogy mihelyt az előfizetések befolynak s igy a példányok száma meg lesz állapodva, a képek melléklését megkezdhessük.

Lapunk homlok-betüit is megváltoztatván, szükségesnek láttuk az 1-ső szám első lapját az egyformaság kedvéért ujranyomatni, — és t. előfizetőink számára, kik talán a Koszorút be akarják köttetni, e 2-dik számmal küldjük.

n

Jegyzet A 2. sz-tól a papír minősége csakugyan jobb, színe fehérebb. A K szorosabban vett szépirodalmi, az eredeti műveket közlő része válamivel ritkább, levegősebb szedésű a SzF e részénél (50:52 sorhoz); a betűtípus azonban e részben azonos a két lapban. A Szemle rovatban viszont többféle s apróbb betűtípust alkalmaz a K mint a SzF. — Az említett „homlok”-lap utánnyomás is megtörtént, s a könyvtárak ily, a többiéhez hasonló betutípussal nyomott, kék színű homloklappal tartották fönn az első számot.

284.

— Mai számunk kivonatot közöl gróf Forgách Károly afrikai utazásából. A nemes gróf megigérte, hogy naplója érdekesb részeit időnként a Koszorúban fogja közre bocsátani. Bármennyire terjedt külföldön az utazási irodalom: reánk nézve mégis érdekes, ha oly utazó följegyzéseit olvassuk, ki azon messze idegen földeket magyar szemmel nézte, s igy benyomásai a mi érzületünkkel jobban összehangzanak.

n

Jegyzet Forgách Károly (1825—1900) a régi, gazdag s a konzervatívok táborában ez időben jelentős szerepet vivő arisztokrata családnak e tagja távol maradt a politikától, s mint a család majorescója a gazdálkodásnak, vadászatnak, utazásnak áldozta idejét. Főképp Dél-Európát és ÉszakAfrikát kereste fel gyakran. — Az említett nem kivonat, hanem részletek, töredékek sora, ezzel a címmel: Töredékek Gróf Forgách Károly afrikai uti naplójából. Könyvalakban azonban

Forgách

Forgách Károly

nem adta ki munkáját.

285.

— A P. N. értesülése szerint,

Gvadányi

Gvadányi József

Peleskei notáriusának második része, a „Peleskei notárius pokolba menetele” a hódmezővásárhelyi gymnasiumban megvolna. A Napló „eddig hiába keresett kéziratról” beszél: de nem kézirat az, mi eddig lappangott, (bárha kézirat még kevésbbé volt található) hanem az 1792-ben megjelent nyomtatott kiadás; azonban ha ennek valamely jóakaiatú, de kevés pénzű diák vagy mester által eszközölt kézirati mását megkapnók is, az sem lenne megvetendő nyereség.

n

Jegyzet „A Peleskei nótárius pokolba menetele” című, 1792-ben keletkezett prózai munkát sokáig ugyancsak

Gvadányi

Gvadányi József

munkájának tekintették, s mint e gl.-ból kitűnik, még

A.

Arany János

is. Valójában anonim munka, amely a Gvadányi-féle Nótárius hallatlan sikere és népszerűsége hatására, annak folytatása gyanánt jött létre. — A PN értesülése: 1863. jan. 6. IV. sz., Különfélék rovat.

286.

— Országh Antal, ki a tollrajzokban nagy mester, szintén fényirdát nyitott a kerepesi-uton. Mi nem örülünk, ha photograph helyiségek nyitnak meg és műtermek bezárulnak. De ha már photographia, inkább jó legyen, mint rosz.

Országh

Országh Antal

tól jót várunk.

n

Jegyzet Országh Antal (1818—1878) máramarosi, valószínűleg polgári származású festő. Katonának készült, de a szabadságharc idején a császári hadseregből átállt az olaszok oldalára, s így nem térhetett haza. Előbb Itáliában, majd Párizsban festményeiből és rajzaiból élt; ez utóbbiakban kitűnő tehetséget mutatott, különösen a részletek finom, biztos ábrázolásával. Már Párizsban foglalkozott fényképezéssel, s midőn 1862-ben hazatért, ő is, mint más festők, pl.

Borsos

Borsos József

vagy

Barabás

Barabás Miklós

, festő is, fotográfus is kívánt lenni. Pár év tengődés után azonban belebukott vállalkozásába, s 67 után minisztériumi díjnok lett. Sokat nyomorgott, meghasonlott és agyonlőtte magát.

287.

— Schossberger pesti izr. nagykereskedő 10,000 ftot ajánlott irodalmi célokra. A szép tett magával hordja az elismerést.

n

Jegyzet Schossbergerről bővebbet nem tudunk.

288.

— A „Hon” felszámitása szerint, hazánkban 119 hirlap és folyóirat jelenik meg. A verseny tehát jó nagy, de hogy üdvös-e, az más kérdés.

n

Jegyzet A SzF hivatalosan szerdán jelent meg, a K vasárnap.

3. sz.

289.

— Ohajtva várjuk az időt, hogy lapunk belügyeiről ne kelljen többé szólnunk a közönséghez. Nagyon rontja az illusiót. Mintha a gazdasszony, ki vendéget lát, minden konyhaeszközét asztalra hordaná, melyekkel az ebéd készült. De most egypár szót nem mellőzhetünk. A Koszorú első számainak expeditioját váratlan akadályok zsibbaszták, melyeen krészünkről csak bosszankodni vala mód, hamarjában segíteni nem. Helybeli kihordó személyzete háromszor változott a két számnál. Vidékre a cimszalag kézzel írása vett időt igénybe, mert uj év körül nem győzték nyomni. Vidéki reclamatio ugyan, aránylag, kevés jött, de okunk van hinni, hogy sokan későre kapták az első számot. Reméljük, azóta bírják. S ha egyszer, nyomtatott szalagokkal, rendbe jő: azután menni fog. A helybeliekre nézve odatörekszünk, hogy a lap még előző szombaton kihordassék. Talán már e szám is jobban viseli magát. Előfizetni még most sem késő, miután az első számokból pár száz fölösleges példányt nyomattunk. De sokáig nem folytathatjuk e fölösleges kiadást.

290.

** Ha szükségesnek látjuk, hibáztatunk is, de nem szívesen tesszük; annyival inkább örülünk, mikor valódi érdemről és annak kitüntetéséről beszélhetünk. Mert ezen kellemes helyzetben vagyunk. Akár ha a megtisztelt érdemeit tekintem, akár a modort melyben történik, akár a gyöngéd kezekre gondolok melyek azt rendezik, nem kerülhetem ki, hogy eszembe ne jussanak a szavak, melyek oly könnyen állanak magyar ember ajkán, és kifut tollamból az „éljen”, a „helyes” Országunk Deákja kapott erdélyi nőktől 1861-ki emlékül egy igen csinos szoborművet, melyet, társaik nevében, ifj. báró Kemény Istvánné és b. Szentkereszti Karolina urnők e napokban az illető kezéhez juttattak. A mű az épen emelkedő félben levő Pannoniát ábrázolja, a mint egyik kezében hatalma jelképeire támaszkodván, másikat védőleg nyujtja mellette álló fia felé, ki a törvényre utal. Minő talpraesett gondolat és mennyi vonatkozással bir. A mű

Alexy

Alexy Károly

K. jeles szobrász hazánkfia műve. A bronzöntés bécsi. A kivitel technikája alig hagyhat kívánnivalót fenn. — De a kifejezés, ha nem csalódunk, a bécsi öntödében valamit vesztett. Különösen magának Pannoniának arckifejezése méltóságosabb volt az eredeti mintában. — Azt is igen találónak vélem, hogy a szobormüvet-hordó talpkő a szt. István bazilikájának egy márványdarabjából készült, melyet emez egyszerű, felvésett szavak jelölnek: „az alapkő Szent Istváné.”

Vajha mentől többször szólhatnánk valódi érdem méltó jutalmáról!

(?)

n

Jegyzet A

Deák

Deák Ferenc

nál tisztelgő, neki ajándékkal kedveskedő küldöttségek gyakoriak voltak ez időben; a függetlenségi tüntetés egyik módja volt ez. — Alexy Károly (1823—1880) felföldi, poprádi polgárcsalád fia, akit a szabadságharcban való részvételéért fogságra vetettek. Innét szabadulva Londonba ment, ahol elsősorban szoborportréival és síremlékeivel nevet szerzett magának, de 1861-ben mégis hazatért, s mindvégig erősen foglalkoztatott mesternek számított. Már korábban dolgozott a nemzeti ellenállást szolgáló munkákon. Ő mintázta Batthyány Lajos mellszobrát 1855-ben, majd

Kossuth

Kossuth Lajos

ét 1856-ban. Ez az itt szóban forgó szobra is, mint egész iránya a késő klasszicizmusra épülő, szívesen allegorizáló nemzeti romantikus-eklektikus irányzat jegyeit viseli magán; Pannonia alakjának vállára például szűrszerű palást van borltva. — A két einlftett hölgy közül az egyik Kemény István bárónak, a 49-es sérelmei miatt a románok ellen oly szenvedélyesen hadakozó arisztokratának a menye, a másik a Küküllő megyei Szentkereszty István bárónak a leánya. —

A.

Arany János

szerzőségét e gl. nemcsak a két csillag teszi kétségessé, hanem a stilus kegyes, patetikus színezete, s az első személy használata. De kálvinista mentalitásától Is idegennek látszik ez a szemlélet. Része azonban alighanem van e gl.-ban.

Deák

Deák Ferenc

dicsérete többször volt tárgya gl.-inak.

291.

Az „Uj Nemzedék” belmun.katársai tiltakoznak

Wodianer

Wodianer Fülöp

szándéka ellen, mely szerint a megszünendő lap helyett a „Divatcsarnokot” igéri kárpótlásul. — Mi sem vagyunk barátja e kárpótlásoknak. Mindenesetre illőbb megkérdezni az előfizetőt, visszakivánja-e pénzét, pénzül, vagy megnyugszik a kárpótlásban. (Azóta

Wodianer

Wodianer Fülöp

is nyilatkozott, eléggé megnyugtatólag.)

n

Jegyzet Az olvasók efajta kárpótlása ellen

A.

Arany János

többször felemelte szavát, s midőn a SzF megszűnt, az előlegben lévő előfizetőket többször felszólitotta: a pénzt kívánják-e vissza kapni, vagy a K-ra vigye-e át az összeget. (1. 5. felh.) Amidőn pedig a Kis megszűnt, fillérig pontos elszámolást mellékelve, visszaküldteafennmaradtelőfizetésidfjakat. (1. 10.felh.) — Az Új Nemzedékre 1. 251. gl.

292.

— Kecskemét városa történetének 20 éve,

1683-tól 1703-ig jókora vastag kötetet, 32 nyomtatott ivet tesz ki. Alföldünk e nevezetes városa történetének előbbi, 3-ik kötete a „török világ”-ot foglalta magában — a 4-ik kötetben foglalt 20 évi kor „német világ”nak neveztetik s nem ok nélkül. — A török világnak meglehetősen megfelel a német világ, ama város történetében. — Képzelni lehet, hogy e vastag kötet nem csupán Kecskemét városa történetére nézve érdekes. A helyi viszonyok benne sokképen tükrözik az ország általános viszonyait, s a 250 okmány közt, mely a kötetben van, igen számos derit világosságot a fölszabaditási harcokra, melyek vége a török kiűzetése lőn, s a

Tököli

Thököly Imre

féle mozgalmakra, — és a birtokviszonyok uj alakulására. Hornyik János ur, a kecskeméti levéltár őre, becses adalékot nyujt hazai történetünkhöz, s Szilády Károly kecskeméti nyomdász tett legalább is annyi hasznot, mint azon vidéki nyomdák, melyek lapjaink számát annyira szaporítják, hogy isten jóvoltából felül vannak a 100 számon.

n

Jegyzet Hornyik János Kecskemét város története, oklevéltárral c. 1861—62-ben s 66-ban megjelent 4 kötetes munkájának első és második kötetéről van szó.

Hornyik

Hornyik János

(1812—1885) a Felföldrő1 Kecskemétre telepedett polgár családból származott, s bár az egyetemen Horvát István tanítványa volt, s nem is maradt ment ennek romantikus, panhungarus irányától, inkább a Szabó Károly-, Szilágyi Sándor-féle forráskutató típushoz tartozott. Munkássága elsősorban azonban városa történetére szorítkozott.

293.

— Francia írók szokása szerint

Hugo Viktor

Hugo, Viktor

„Miserable”-jei mint dráma is meg fognak jelenni. Regényből drámát faragni nem szokott sikerülni, s legkevésbbé hisszük, hogy a „Nyomorultak” (nem „Boldogtalanok” inkább?) egyéb legyen egy öt-hat felvonásos speculationál. Azonban ugy halljuk, leforditják magyarra is, még pedig oly mohón, hogy egyszerre kerül színre

Páris

Párizs

ban és

Pest

Budapest

en. Mindenesetre érdekes lesz, s közönsége nagy, s magunk sem maradunk honn; de más kérdés, hogy a kiváncsiságon kivül egyebet ki fog-e elégíteni a nagy költő drámává törpített regénye.

n

Jegyzet

V. Hugó

Hugo, Victor

regényének drámai változatát hamarosan be is mutatta a budai Népszínház, Némethy György fordításában, mégpedig nem az

A.

Arany János

által javasolt, hanem a ma is járatos címmel, 1863. márc. 8.-án. — A Nyomorultak cím helyett aligha szótári, hanem inkább tartalmi alapon ajánlhatta

A.

Arany János

a Boldogtalanok címet.

4. sz.

294.

— Épen most jelent meg Stein -nál, Kolozsvárt: Vad rózsák. Székely népköltészeti gyűjtemény. Szerkeszti

Kriza

Kriza János

János. Első kötet. (Ára 2 ft. 50 kr.) — 577 lap N8r. Örömmel értesítjük a közönséget e rég várt becses könyv megjelenéséről, mely népirati, nyelvészeti s aesthetikai szempontból egyaránt nagy nyereség irodalmunknak. Bővebben is fogjuk ismertetni.

n

Jegyzet

Kriza

Kriza János

híres gyűjteményének munkálatairól

Gyulai

Gyulai Pál

, aki Kolozsváron lakott,

Pest

Budapest

re költözése előtt, többször értesítette a munka előhaladásáról

A.

Arany János

-t, és egy-egy szemelvényt is bocsátottak a SzF rendelkezésére. ( SzF II. II. 18., 24. 25. sz.) — Az ígért cikk a gyűjteményről a 21. számban jelent meg, előcikként az erdélyi P. Szabó Sámuel (1. 523. gl.) tollából.

5. sz.

295.

— A P. Naplóban egy valaki azt ajánlja, hogy a Széchenyi emlék a lánchid oszlopára állittassék. Hidra Nep. Sz. János illik. A mi pedig a javallott Janus-arcot illeti, hogy előre és hátranézzen egyszersmind: e két arcú

Széchenyi

Széchenyi István

nél izetlenebb dolgot képzelni sem lehetne. Bizzunk valamit a művész talentumára is, mert ha szavazás utján teremtjük meg a compositiót, oly fura szobrunk lesz, hogy csudájára járnak. Mint az emlék-bizottmány elnökének gr.

Dessewffy

Dessewffy Emil

nek a pestvárosi tanácshoz intézett, s a lapokban olvasható kérvényéből megtetszik: ez az ügy jó úton índúl. Várjunk.

n

Jegyzet E torz javaslat tevője névtelen cikkében ezt irta: „Nemzeti öltönyben, kardosan

[szerkesztői feloldás]

...

állítsuk s jánusi alakban, hogy előre és hátranézzen egyszerre, mint nézett nagy hazánkfia a multba és nézett jövőbe egyiránt.

[szerkesztői feloldás]

...

egyik keze kardján nyugodjon, a másikát haladást vezénylő emelkedett helyzetben tartsa.” ( Pesti Napló 1863. jan. 28. 22. sz.) — Dessewffy Emil kérvénye szinte minden lapban megjelent. (1. pl. MS jan. 31. 25. sz.) — A szűkebb bizottság: Eötvös Jószef, Hild József, Thán Mór, Barabás Miklós.

296.

— Az akademia hétfői ülésében (jan. 16.) Ballagi Mór olvasta Kuliffay Zsigmond nak a nagy szótárra való észrevételeit. Van ezekben talpra esett, kétségkivül, de értekező az idegen (s nem rokon) nyelvekből származtatást kissé túlviszi; s ellenkezőleg amaz iskolával, mely széles e világot magyarrá akarta volna tenni, ő a legkisebb szóhasonlat alapján idegen eredetűnek bizonyítja oly szavainkat, melyekről nem is álmodtunk volna. Ha ár, áru,= Waare apad, apadás = Ebbe, s igy tovább, akkor méginkább oda kell adnunk a nyakunkat (Nacken), pedig azt talán mégis csak Ázsiából hoztuk. A nyelvek közös eredeti törzséből maradtak fenn szóhasonlatok, ezt a hasonlító nyelvészet jól tudja, s nem keresi, melyik kölcsönözte az ilyet a másiktól. — Különben ez ülésben nem igen fordultak elé érdekes tárgyak, ha olyannak nem vesszük egy austráliai polgár levelét, ki az akadémiát közbenjárónak hivja fel — jó magyar borok szállítása iránt. — Miért ne? Ha

Mátyás

I. Mátyás

korában volt tudóstársaság, mely poharak közt ülésezett, a mostani is felderülhet olykor, ha nem is a szőllő levétől — legalább a nevétől.

n

Jegyzet Kuliffay Zsigmond (1796—1868) felföldi papcsalád gyermeke; maga is pap különböző alföldi mezővárosokban. Munkássága elsősorban egyházi jellegű, de egész életében nyelvészkedett is, nem sokkal jutva túl az 1820-as 30-as évek műkedvelő nyelvészetén. — A nyak valóban finnugor szó.

297.

— A Magyar Sajtó három csillagos ujdonságirója, egyik köztiszteletben álló munkatársunkra célozva, igy ir: „Tegnapelőtt, Pál napján, egy nagy kritikus következő őszinte névnapi kivánatot kapott: »Legyen e nap rá nézve Pál fordulása!« Mi is kivánunk neki jobb erkölcsöket.” — Nem tudjuk, mit ért a t. ujdonságiró „jobb erkölcsök” alatt; de ha arra a felköszöntésre céloz, mely az illetőnek legbizalmasb házi és baráti körében történt, s melynek épen nem volt oly értelme, minőt az elmés ujdondász tulajdonít neki: ugy meg kell jegyeznünk, hogy családi körben tett nyilatkozatok sajtó utján meghurcolása nem tartozik az irodalmi jó erkölcsök közé. — A gerendát, uraim, a gerendát! azután a szálkát.

n

Jegyzet

Gyulai

Gyulai Pál

nak kolozsvári tanárévei után — 1862. jún. 30-án hagyta el az erdélyi fővárost — ez volt első pesti, barátai körében töltött névnapja. Nyilván ez volt az ünneplés oka; s mint levelezése mutatja, mindig is kedvesen kötődő hangnem volt irányában a megszokott e baráti körben. Ezt fordította fonákra a MS a következőképpen: ”***Tegnapelőtt, Pál napján egy nagy criticus következő őszinte névnapi kivánatot kapott: 'legyen e nap reánézve Pál fordulása!' mi is kivánunk neki jobb erkölcsöt!” (1863. jan. 27. 21. sz.) — Ez a februári Pál-nap az egyházi naptár szerint Szent Pál apostol „fordulásának”, megtérésének a napja. — A MS szokott gúnyossággal válaszolt a SzF e gl.-jára: „De már honnan ismernők mi azon fölköszöntéseket, melyek az illető házi-körökben történnek? Továbbá miért céloznánk éppen a 'Koszoru' munkatársaira

[szerkesztői feloldás]

...

és egyáltalán csak az ő munkatársainak lehet-e irodalmilag 'jobb erkölcsöket' kívánni?

[szerkesztői feloldás]

...

Ugy látszik, most Pál nem tudja, mit kaszál.” ( MS febr. 1. 26. sz.)

298.

— Balogh Zoltán előfizetést nyit költeményeire, s egyet a csinosabbakból közöl is a hirdetésen. A 24 ivnyi kötet előfizetési ára, mely március 15éig hozzá (ujvilág-utca 16 sz.) küldendő, — 2 frt. Balogh Zoltán költeményeiből nú is közlöttünk nehányat a Figyelő korában, több csinosat ismerünk azok közt, s ritkán hiányzik bennök a költői gondolat, habár a kivitel olykor lazább. Legyen ajánlva e sorokkal a közönségnek.

n

Jegyzet

Balogh

Balogh Zoltán

ra 1. 251. gl. — A kötet 1863-ban meg is jelent, Balogh Zoltán költeményei címmel.

Balogh

Balogh Zoltán

nak ez a harmadik kötete; nagyrészt az első kettő tartalmát is fölvette bele.

299.

— A budai népszinház részére Pap Antal által kitűzött népszinmüi 100 arany jutalomra öt pályamü érkezett, de mivel a jutalom kitűzője időközben meghalt, a nélkül, hogy a pályadíj összeget letette volna, most az veszendőbe van, s az igazgató, Molnár, felhivja a pályázókat: előadatják-e vagy visszaveszik művöket, jutalom nélkül? — Tiszteljük az ily hazafiui áldozatkészséget egyes jutalom-kitűzőben. De a közintézetek által hirdetendő pályázatok hitelére nézve óhajtanunk kell, hogy jövőre semmi jutalom ki ne hirdettessék addig, mig az illető áldozatkész egyén kellő biztosságot nem nyujt, hogy a pályázók nem fognak cserben maradni.

n

Jegyzet Papp Antalra 1. 193. gl.

6. sz.

300.

— Az akadémia a közelebb lefolyt héten nem tartott ülést, a hétfői nap, melyen űléseit szokta tartani, ünnep lévén. A Pesti Napló innen alkalmat vesz, egy megkezdett cikksorban, elmélkedni az akadémia ügyeiről; s miután egyrészről megrója ama könnyelmű és hetyke modort, mellyel leginkább ujdondászok az akadémia dolgait fitymálják, a nélkül, hogy működése felől tudomást szereznének, másfelől igen helyesen óhajtja, hogy az akadémia tettei okszerű bírálatnak vettessenek alá. Az idei választásokat érintve, megemlíti a lapok által felhozott „méltó” panaszt, hogy

Brassai

Brassai Sámuel

t az illető osztály ez uttal sem ajánlotta rendes tagul. „Hogy a nem indokolt szigorral szemközt — igy folytatja — kétszeresen feltűnt az a, mondhatni, könnyelműség, mellyel épen az az osztály, mely

Brassai

Brassai Sámuel

t mellőzte, a tagok ajánlásában eljárt: egy lap sem rótta meg.”

n

Jegyzet

Brassai

Brassai Sámuel

és Akadémia viszonyára 1. 185. gl. — A PN cikke: 1863 febr. 1. 26. sz. és 1863. febr. 11. 33. sz.

301.

— Abonyi Lajos és Turpásztói László nyilatkozatot tesznek közzé, melyben köszönetet mondván a magyar irodalom azon barátinak, kik őket népdal- gyüjteményök létrehozásában támogatták, kijelentik egyszersmind, hogy a begyült, közel 2000 népdalt a Kisfaludy-társaság rendelkezése alá fogják felajánlani. — A felajánlás, formaszerint és hivatalosan, még nem történt meg, de úgy hisszük, nem marad sokára; s a nevezetes gyüjtemény, ha talán egy részben a már kiadottak variatiót tartalmazná is, de a nagy számban sok uj is lehet, s mindenesetre nagy nyereség lesz irodalmunknak.

n

Jegyzet Az Abonyi-féle gyűjtemény sohasem keriilt kiadásra; jelenleg az Akadémia Kézirattárában található.

Abonyi

Abonyi Lajos

a maga műveiben, főképpen A mi nótáink c. etnografikus jellegű elbeszéléskötetében, betétként sokat felhasznált belőle. — Turpásztói Lászlóról nincs közelebbi adatunk; úgylehet, ugyancsak felvett név, mint

Abonyi

Abonyi Lajos

é is, akinek igazi neve, mint ismeretes, Márton Ferenc.

302.

— A Zenészeti Lapok multheti (18.) számában egy igen figyelemre méltó szózat van Mosonyitól a zeneköltőkhöz. Alig van nemzet, ugy mond, mely több (vers) költőt mutathatna fel, mint a magyar: hanem ezek dalolnak, a nélkül hogy valaha énekelni hallanák saját dalaikat. Oka az ének-művészet elhanyagolása. A puszta népdalok körén feljül ritkán emelkedik a zeneköltő. — Nagyon igaz. A közelebbi időben költői részről elég törekvés nyilvánult a magyar nemzeti rhyth.mus nyomozására, utánképzésére, de a zeneköltőknél nem tapasztalánk hasonló buzgalmat, hogy a költő igyekezetét a zenében érvényesitsék, mihelyt, a szorosan vett népdalon kivül, egyébről vala szó.

n

Jegyzet Mosonyi Mihályról (1814—1870), a reformkor s az abszolutizmus korának ismert nemzeti-romantikus irányzatú zeneszerzőjéről van szó. — „Zenészeti Lapok (1860—67); Közlöny a zenemüvészet összes ágai köréből; Tulajdonos, felelős szerkesztő és kiadó: Ábrányi Kornél; Khór és Wein könyvnyomdája.” A népszerűsítő s művészet-közéleti közleményeké benne a túlsúly, de valamennyi száma közölt egy-egy könnyebb, a műveltebb közönsé~ számára is érthető elméleti vagy zenetörténeti cikket is. Erősen a kor nemet zenei közvéleményének hatása alatt állt, azaz közvetíti az ott akkor már teljesen diadalra jutott Wagneriánus romantikus irányt. —

Mosonyi

Mosonyi Mihály

cikke: Egy elhanyagolt körülmény, mely a müvészetet emelné. 1863. jan. 29. 18. sz.

303.

— A M. S. ujdondásza nem hagyja szó nélkül közelebbi megjegyzésünket. Azt mondja, honnan tudjuk mi, hogy ő kit értett Pál nevű nagy kritikus alatt? No, bizonyosan elhunyt derék ítészünket,

Szemere

Szemere Pál

Pált.

n

Jegyzet E megjegyzésre 1. a 297. gl.

304.

— Ballagi Mór, mint a „Házi kincstár” szerkesztője, e népszerű családi lapnak melegebb pártolására szólitja fel, kivált a protestans közönséget. Mi is óhajtjuk, a népnevelés érdekében, hogy ez olcsó lap (fél évre csak I fr.) minél inkább elterjedjen.

n

Jegyzet

Ballagi

Ballagi Mór

Házi Kincstárjára 1. 38. gl.

305.

—

Kövy

Kövy Albert

Albertet, ki életrajzokkal magyarázott arckép gyüjteményre hirdetett előfizetést, egyik gyüjtője nyílvánosan felszólítja, hogy miután se a munka a határidőre meg nem jelent, se a szerző ez elmaradás okáról előfizetőit fel nem világosította: nyilatkozzék. Ugy van! ezt kivánja az irói becsület, melynek szeplőtlenül megőrzése mindnyájunk közös ügye.

n

Jegyzet Kövy Albertről Szinnyei lexikona nem tud. Keresztnév elírásról sem igen lehet szó, mert nincs oly

Kövy

Kövy Albert

nevü szerző, akinek munkásságával az említett könyv kiadásának szándéka, műfaja egybehangzó volna.

306.

— A nagykállói casino Pákh Albert barátunknak, mint a Vasárnapi Ujság jubilans szerkesztőjének, irodalmi érdemei iránt jegyzőkönyvileg fejezte ki elösmerését.

n

Jegyzet

Pákh

Pákh Albert

ez év márciusában töltötte be 40. életévét, s 20 esztendő óta jelentek meg cikkei pesti lapokban is. A hírt azonban nem a VU-ból vette

A.

Arany János

307.

—

Constant

Constant Beniamin

Beniamin hires munkáját: „Az alkotmányos politika tana” Perlaki Sándor lefordította. Egy időben sokat hivatkoztak rá politikusaink — most is ajánlatos tanulmány kivált az új nemzedéknek.

n

Jegyzet Perlaki Sándor (?—1870.) ügyvéd, aki újabb korában költészettel is megpróbálkozott; később sok filozófiai és pedagógiai cikket írt és forditott, erősen protestáns szellemben. Az állambölcselet különösen érdekelte. A szabadságharc előtt forditott

B. Constant

Constant, Benjamin

-tól; e forditásának azonban nincs könyvészeti nyoma.

7. sz.

308.

— A nemzeti szinház igazgatósága ez intézet csekélyebb fizetésű tagjait a terhes uzsorától megmenteni óhajtván, egy tartalék pénztár alapitását határozta el, melyből az alsóbb rendü tagok részletes törlesztés mellett, 6-os kamatra kölcsönt vehessenek, s ez által sorsuk tűrhetőbbé váljon. Dícséretre méltó intézkedés.

n

Jegyzet A Nemzeti Színházi takarék-egyletet Somssich Pálnak, az áldozatosságánál, egyenes emberi egyéniségénél fogva köztiszteletben álló konzervatív politikusnak s a kedvelt színésznek, Feleky Miklósnak kezdeményezésére hozták létre 1864. szept. 15-én.

309.

— Nem kerülte el figyelmünket

Torkos S.

Torkos Sándor

nak az „Ország” tárcájában megjelent értekezése a magyar „macaroni-költészetről,” mely irodalmunkban tudtunkra most van először tárgyalva; de bővebben akarunk szólani hozzá. Most, az időből kifogyva, egyszerüen annyit jegyzünk meg, hogy

T.

Torkos Sándor

ur igen kiterjeszti a macaroni-vers fogalmát, ha oly költeményeket is alá húz, melyek szerzője szükségből, vagy mivel a közélet nyelve ugy kivánta, használ egy-egy idegen, azaz legtöbbnyire latin szót. Ha például a Siculicidium ez egy szóért macaroni-vers: akkor

Zrinyi

Zrínyi Miklós

minden költeménye az lesz. Ellenben jó példa a macaroni-versre a „Diligenter frequentáltam” kezdetü költemény

Petőfi

Petőfi Sándor

nél.

n

Jegyzet Torkos Sándorra 1. 206. gl. — Ez a munkája A macaronizmus a magyar irodalomban címen jelent meg az Ország-ban. (1863. 9—11. sz.) — Az Országra 1. 323. gl. — A Siculicidium cím tulajdonképpen kronostikont foglal magába, azaz nagybetűkkel oly római számokat ad ki, amelyek összege az 1764-es évszámot teszi; időpontját a császári csapatok mádéfalvi mészárlásának, melynek többszáz szabadságát védel székely esett áldozatául. Az eseményt sokféle változatban dolgozták föl, melyiket ismerte

A.

Arany János

, nem lehet megállapítani. (1. e kérdésre Teleki Domokos A székely határőrség története.

Bp

Budapest

. 1877.) — Közölve

Várdai

Várdai Béla

: Adalék. 732.

310.

— Az „Ország” tárcájában nagy érdekkel olvastuk

Erdélyi

Erdélyi János

János megkezdett értekezését a legujabb magyar lyráról. Még eddig a bevezetés foly: meglátjuk az ő históriai tárgyias szempontjára helyezve, mi értéke van legujabb lantos költészetünknek.

n

Jegyzet Erdélyinek e hires tanulmánya A legujabb magyar líra címmel az Ország (1. 322. gl.) 1863. febr. 1. 26. számában indult meg, s a 42.-ben fejeződött be.

311.

— Rövid időn megjelenik a „Protestans egyházi énekköltészet története”

Varasdy

Varasdy Lajos

Lajos pesti ref. segédlelkész tollából. Nemcsak vallási tekintetben érdekes e munka, hanem irodalom történetileg is hézagot pótol, s az ifju szerző több évi kutatása és fáradsága gyümölcsét nyujtja benne a közönségnek. Méltó, hogy pártolásban részesüljön.

n

Jegyzet Varasdy Lajos (?—?) teológiát és bölcsészetet végzett, lelkészkedés s tanítóskodás után tanfelügyelő lett Tolnában. Közoktatási kérdésekkel foglalkozott munkáiban. Az

A.

Arany János

által emlitett munkának nincs könyvészeti nyoma. 1876-ban az Abafi-féle Figyelőben azonban megjelent egy ily című munkája: Kéziratos énekeskönyveink (1. köt. 156—64. 1.).

312.

—

Tipula

Tipula Péter

Péter elhunyt egyetemi tanár könyvgyűjteményét ifj. Kun Pál rendbeszedvén, annak eladása most foly. A 422-re menő könyvcim közt számos jó munka találtatik, különböző tudomány ágakból, leginkább francia, latin, német és magyar nyelveken. Eladási helyiség az üllői út és 3 pipa utca sarkán, II. számú házban.

n

Jegyzet Tipula Péterről nincs adatunk. Amint a gl. mutatja, az A.-ék által lakott házban folyt a könyvek eladása. — Kun Pál (1842—1891) ügyvéd családból származó tanár, aki később a sárospataki kollégium egyik jelese lett, s kitűnt keleti tanulmányaival. Ezidőben a Szőnyi-féle intézetnél tanárkodott, s

A.

Arany János

baráti körét ehhez szoros baráti kapcsolatok fíizték, nyilván azért került a lapba ez a gl.

313.

— Lisznyai Kálmán halála hirét épen most lapunk javitása közben vesszük. Gyöngyösről, hová barátai unszolásából rándult vala ki, hogy alkalmilag költői ünnepélyt rendezzen, megbetegedve tért vissza, és most halva fekszik!

n

Jegyzet

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

ez év febr. 12.-én halt meg, s bohém életmódja következtében családját igen nehéz anyagi körülmények között hagyta hátra.

314.

—

Pest

Budapest

en a német Tournier-társaságok mintájára Tornaegylet alakul, melynek célja szabályozott testgyakorlatok előmozditása és terjesztése. Az ügy élén Clair Ignác nemzeti testgyakorló-intézeti főtanitó s Bakody Tivadar és Szontagh Ábrahám pesti orvosok állanak. Ránk fér egy kicsivel több mozgás.

n

Jegyzet A német Tournier-társaságokat a napoleoni hódítással szembeni ellenállás fedószerveként hozták létre; idők multán részint diákszervezetekké, részint militarista szervezetekké, egyletekké váltak. — A mozgás-on

A.

Arany János

nyilván közéleti és politikai mozgást ért, s talán a Tournier-társaságok egykori céljára is gondolt.

315.

— A „Nefelejts” ezt az eléggé sikerült szójátékot mondja: annyi politikai lap és programm célozza a haza boldogságát, hogy valamelyik még megtalálja — lőni. Csakhogy üres a puska.

n

Jegyzet A Nefelejtsre 1. 40. gl. — A szójáték: 1863. febr. 8. 45. sz. Töltött pampuskák c. cikkben.

316.

— Fényszobrászatnak (photosculptura) nevezik most egy Villéme nevű francia találmányát, mely abból áll, hogy az ábrázolandó egyént különböző látpontból egyszerre lefényképezik s e külböző profilokat domborművé állítják össze. (Hogyan, nincs megmagyarázva.) Ily módon mellképeket, szobracsokat (Statuette) tetszés szerinti nagyságban és számban készithetni. Ha valaki magát igy fényiratilag levéteti, két nap mulva meg kapja szobrát. Ime rövid utja a dicsőségnek.

n

Jegyzet A „fényszobrászatnak” s föltalálójának lexikonokban semmi nyoma.

317.

— Átnéztük a

Lipcsé

Lipcse

ben megjelent „Manner und Frauen der Zeit” cimű életrajzi lexicon tárgy-sorozatát. Magyar nevek közül e következőket találtuk: Benedek Lajos, Bulyovszky Lila, Deák Ferenc, Görgei Arthur,

Guyon

Guyon Richárd

, Gyulai Ferenc gróf, Kmety György, Kossuth Lajos,

Klapka

Klapka György

, Liszt Ferenc, Magyar László, Pulszky Ferenc,

Szalay László

Széchenyi István

, Széchenyi gróf, Toldy Ferenc, Türr István, Ventzel Auguszt (ez utóbbit nem tudjuk, Gusztáv akar-e lenni).

n

Jegyzet A német lexikon által felsorolt ismert nevek mellett, Gyulai Ferenc grófé (1798—1868) szorul magyarázatra. Közvetlenül az udvar köré csoportosuló katonai arisztokráciához tartozott. A szabadságharc idején előbb az olasz mozgalmak elnyomásában játszott döntő szerepet, majd császári hadügyminiszter lett. 59-ben ismét ő irányítja az olaszországi hadműveleteket, de ezek sikertelensége miatt nyugdíjba küldik.

8. sz.

318.

— Mai számunkkal veszik t. olvasóink költői arcképeink elsejét:

Zrinyi Miklós

Zrínyi Miklós

t Wiedemannak 1652-ben készült eredeti rajza után. Kik e nagy hadvezér s költőnek a Nemzeti Könyvtárban megjelent arcképét összehasonlítják ezzel, csudálkozni fognak, hogy az alatt is Wiedemann neve áll (1646-ki kelettel) mint a miénk alatt, és nem foghatják meg, hogy e hat év korkülönbség hogyan változtatta volna úgy meg

Zrinyi

Zrínyi Miklós

arcát, hogy e két arckép közt talán egy vonás hasonlat sincs. Lehetetlen is, hogy a kettő egy férfiút ábrázoljon: valamelyik hamis. Kerestünk Wiedemannféle arcképet 1646-ról, de nem találtunk. Ellenben megkaptuk Wiedemann képgyűjteményét, 1652-ről, kiadva e cimmel: Hősök képei (Ectypa Heroum), mely a m. akadémia könyvtárát gazdagítja. A Nemzeti Könyvtárban látható Zrinyi-kép eredetijét pedig — egy visszataszító bárgyu arcot — az Ortelius Redivivus képei között ismertük fel. Választanunk kelle tehát e kettő között. Választásunk Wiedemannra esett a következő okokból. 1. Nyomai vannak, hogy Wiedemann képéhez maga

Zrinyi

Zrínyi Miklós

és a gyüjteményben levő többi „hősök” valóban ültek. 2. Lehetetlennek tartjuk, hogy az Orteliusbeli kép Wiedemannak valamely másik (talán 1646-iki) eredetije után készült volna; mert az a Wiedemann, ki 1652-ben ily képet adott, nem adhatta 1646-ban azt a másikat. Az Orteliusi kép rajzolója pedig nem Wiedemann, hanem bizonyos

von Sommer

Sommer, Heinrich

. 3. Láttunk

Zrinyi

Zrínyi Miklós

nek XVII. századbeli egykorú lóhátas képét, mely a Wiedemannéhoz hasonlít; de az Ortelius és Nemzeti Könyvtárbelihez épen nem. 4. Ha a Zrinyiász eredeti kiadásában (s utána a N. Könyvtárban is) a cimlapon látható allegoriai kép, a hajón ülő bajnok, csak nagyánt is hasonlítani akart

Zrinyi

Zrínyi Miklós

hez: e hasonlat — legalább a hosszú egyenes orra nézve — inkább észrevehető a Wiedemann képén mint a másikon. Végre 5. bár szép arcnak az általunk adott kép sem mondható: de szenvedély dult vonásain erő nyilatkozik, nem az a petyhüdt kinézés, mely a másikon annyira lehangol. Mindenesetre nem idealisált, hanem élethű arcképet akartunk adni.

n

Jegyzet

A.

Arany János

e gl.-jára, — amelynek kissé türelmetlen hangja szokatlan, hiszen éppen ő volt az, aki a Gyulai—Csengery-féle „erdélyi” csoport és a Kazinczy Gábor—Toldy Ferenc-féle, a romantika hagyományaihoz némiképp ragaszkodó, „északi” csoport között folyvást enyhíteni igyekezett a hol lappangó, hol nyíltan is felszínre kerülő feszültséget, és

Toldy

Toldy Ferenc

val szemben mindenkor szinte hangsúlyozott előzékenységet tanusftott, s róla nagy udvariassággal és elismeréssel szólott, — Toldyék reagálása nem is maradt el. S annál Jobban megbántódott

Toldy

Toldy Ferenc

, mivel

A.

Arany János

itt kifejtett álláspontja teljesen téves volt. Hosszú Nyílt levélben (kézirata: MTA Ltár 887.) válaszolt

Toldy

Toldy Ferenc

, kifejtve a maga felfogását, s cáfolva

A.

Arany János

-ét. Kérte

A.

Arany János

-t, közölje a K-ban Nyílt levelét. (l. a Nyílt levélhez csatolt sorait. uo.) Kezdetben, úgy látszik, el is határozta

A.

Arany János

Toldy

Toldy Ferenc

írásának közreadását, késoöb azonban úgy döntött, kivonatolja, tömören összefoglalja

Toldy

Toldy Ferenc

cikke lényegét s beismeri olvasói előtt tévedését.

Toldy

Toldy Ferenc

val együtt Kazinczy Gábor is fölszisszent a támadásra (

A.

Arany János

-hoz 1863. jún. 3. Ráth 426., 1863. júl. (dátum nélkül) Ráth 427. 1.), annál is inkább, mivel a Nemzeti Könyvtár létrehozásában annakidején az ötvenes évek elején neki is igen nagy szerepe volt. Ezt a nemzeti ellenállás erősítésére hozták létre, de, bár Keményék is látták fontosságát és támogatták is, mégis inkább a Toldy-féle csoport irányítása alatt állt. — A Nemzeti Könyvtár Zrínyi kiadása: Zerinvári gróf Zrinyi Miklós Összes Munkái (Ujabb Nemzeti Könyvtár IV. köt.)

Pest

Budapest

1853—54.

Toldy

Toldy Ferenc

gondozta e kiadást. —

Wiedemann (Widman és Wiedmann) Elias Zaharias

Wiedemann Elias Zaharias

(?—?) 1634—1666 között fejtette ki tevékenységét, s 1645—1652-ig Bécsben mű-ködött. Az egész bécsi udvart, a monarchia sok nevezetes személyiségét, köztük számtalau magyart is lerajzolt. A Thime-Becker-féle Allgemeines Lexikon der bildenden Künste (

Leipzig

Lipcse

1942.) Zrinyi-képét nem emliti, a szakirodalom azonban tud e képről. ( Rózsa György: Megjegyzések a magyar történeti ikonográfia kérdéséhez. Folia Aarcheologica 1954. 157—68. 1.) — Ortelius llieronymus (1543—1516) előkelő Augsburgi polgárcsalád fia, Hofprokurátor lett a császári udvarban, de nyílt vagy titkolt luteranizmusa miatt többször fogságot szenvedett, s végül, belefáradva a zaklatásokba, Nürnbergben telepedett le, s itt írta Chronologie, oder historische Beschreibung aller Kriegsempőrungen, Belagerungen, Schlachten, so in Hungarn und Siebenbürgen mit den Tűrcken von 1395 bis 1602- und 1615 geschehenc. munkáját. Ez különféle nyelvekre fordítva többször is megjelent, kibővítve az időközben történt eseményekkel, pl. hollandul 1623-ban Amsterdamban. Nyilván egy ilyen későbbi kibővített kiadásra hivatkozik

A.

Arany János

, mint Redivivusra; ez azonban nem található az Akadémia Könyv- és kézirattárában. — A von Sommer nevű rézmetszők közül egy Heinrich nevű élt a XVIII. században Bécsben, akiről a kézikönyvek azt mondják, hogy sok régi kiadvány képeit metszette rézbe. — Teljes szövegében közöljük

Toldy

Toldy Ferenc

Nyílt levelét annál is inkább, mivel

A.

Arany János

egy sor szerkesztői mj.-t fűzött hozzá, hogy tompítsa tévedése föltűnő voltát, magyarázza annak okait. De nyilván rájött maga is, hogy ezzel a sok, néha kicsinyes és túlontúl is mentegetődző megjegyzéssel csak még inkább fölhívja a figyelmet az ügyre, megnöveli mértéken fölül annak jelentőségét, maga pedig sokat veszt általuk szerkesztői méltóságából és fölényéből. Ezért választhatta az egyszerű dementálást. Arra nézve,

Toldy

Toldy Ferenc

val miként intézte el a közlés elhárításának odiumát, mikép szerzett a maga számára bocsánatot, nincs semmi adatunk.

Toldy

Toldy Ferenc

t, méltán, annyim fölbosszantotto ez oz érthetetlenül éles és igazságtalan hang

A.

Arany János

részéről, hogy sorai kompromittáló erejét még növelni kívánta azzal, hogy ugyan e szám egy másik gl.-jában (323.) rejlő tévedésre is felhivta, csípősre élezve hangnemét, a közönség figyelmét. Erre a részletre

A.

Arany János

említett dementáló gl.-jában egyáltalán nem utalt. — A szakirodalom teljesen

Toldy

Toldy Ferenc

álláspontjának helyességét igazolta, valamennyi részletet illetően is a (1. Rózsa Gy. i. m., Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós.

Bp

Budapest

. 1954. 527—35. l.); leszámítva, természetesen, a Lipót császárnak

Zrínyi

Zrínyi Miklós

t illető érzelmeire vonatkozókat.NYILT LEVÉL ARANY JÁNOS ÚRHOZ

Pest

Budapest

, martius 12. 1860. Tisztelt Szerkesztő Úr, Oly szerencsétlen vagyok, hogy a Kegyed különös szívessége által nekem járó Koszorúnak nem csak első számait nem vehettem, de a 8-dikat sem mind e napig

n

Jegyzet Nem rajtunk múlik. Szerk

; s ez utóbbiknak a Zrínyi arcképét illető cikkére csak tegnap, esetleg, tétettem figyelmessé egy tisztitársam által. Mikor Kegyed nehány hónappal ezelőtt bizodalmasan felszólitott, jegyezném össze a régibb magyar költők fenlevő képeit egy, a Koszorú mellett megindítandó, arcképsor számára,

Zrínyi

Zrínyi Miklós

re nézve Widemannak (ha ugyan jól emlékszem épen 1646-ki) képét hoztam javaslatba, s megjegyeztem, szóval legalább, hogy megvan

Zrinyi

Zrínyi Miklós

az ismeretes Widemanféle gyűjteményben is, az akademia könyvtárában. Kegyed emezt adta a Koszorú 8. száma mellett, s mint e számból a 191. l. álló cikkből látom, meglepetve vette észre, hogy ez annyira különbözik attól, melyet én „ 1646-ki kelettel” a Nemzeti Könyvtárban, szintén „Wideman neve” alatt adtam, hogy „e két arckép közt talán egy vonás hasonlat sincs. Lehetetlen is — folytatja Kd — hogy a kettő egy férfiút ábrázoljon valamelyik hamis.'' Engem is meglepett valami, t. i. ami itt következik: „Kerestünk Widemanféle arcképet 1646-ról, de nem találtunk.” Mert nem volt volna-e keresés helyett sokkal egyszerűbb és természetesb elébb engem kérdeni: honnan vettem legyen én ez 1646-ki Widemanféle képet?

n

Jegyzet A tisztelt levélírónak, ugy látom, nem jut eszébe, hogy épen ezt kérdeztem tőle, épen ekkor utasított az akademiai könyvtárba, nem szólván, semmit arról, hogy Wiedemanféle kép kettő létezik. Valóban nagy köszönettel fogadtam volna, ha akkor bizalmas kéremre[!] adja a felvilágosítást! Annyival inkább, mivel, a mint utólag meggyőzött, az 1646-ki Wiedemannkép saját birtokában van. Szerk.

mielőtt a Nemzeti Könyvtár körűli eljárásom (igen kegyesen nevem elhallgatásával) oly súlyosan megrovatott a koszorúi cikk ily passusai által: „A Nemz. Könyvtárban látható Zrinyi-kép eredetijét — egy visszataszító bárgyú arcot — az Ortelius Redivivus képei között ismertük fel.” Ismét: „Az orteliusi kép rajzolója nem Wideman, hanem bizonyos von-Sommer.” Továbbá: „Az a Wideman, ki 1652-ben ily képet adott, nem adhatta 1646-ban azt a másikat. Végre: ,,Lehetetlennek tartjuk, hogy az Orteliusbeli kép Widemannak valamelyik talán 1646-ki eredetije után készült volna.”

n

Jegyzet Mindezeket azon feltevésben mondottam, hogy Wiedemannak 1646-ki rajza nincs, miután ott, hová a Nemzeti Könyvtárbelinek eredetijét keresni a t. levélíró által utasítva valék, csak az 1652-kit találtam, Wiedemanntól: ellenben a Kemzeti Könyvtáréhoz némileg hasonlatost az Orteliusban. A „bárgyú” kifejezés az Ortelius féle képre vonatkozik, nem a N. Könyvtáréra; ám nézze meg akárki az Orteliusban levő

Zrinyi

Zrínyi Miklós

t, és igazat fog nekem adni, hogy inkáb a Wiedemannét vettem, azt t. i. melyet találtam. Szerk.

Mikhez még a befejező sorok is tartoznak: „Minden esetre nem idealizált, hanem élethű arcképet akartunk adni.” Ime mind ezekre — mik mindannyi hibás állításokat, alaptalan vádakat és sicáriusi

n

Jegyzet Talán ezt mégse. Nagy szó ez. Szerk.

döféseket tartalmaznak — nem volna szükseg, ha Kegyed az általam újra kiadott 1646-ki kép eredetijét nálam keresi.

n

Jegyzet Boldog Isten! hát nem kerestem? Szerk

Van szerencsém azt ezennel megtekintésül Kegyed elibe terjeszteni. Ebből akkor is meggyőződött volna Kegyed, és meg fog, reménylem, most: l) hogy e két arckép, habár „köztök egy vonás hasonlat” nincs is, azonegy férfiút ábrázolja. 2. Hogy egy sem „hamis”. 3. Hogy mindkettő nem lehet hasonló. — De hát melyik hasonló? az-e melyen ezek állanak: „Elias Wideman delineavit et sculpsit”

[szerkesztői feloldás]

rajzolta és metszette

és 1646., vagy melyet ugyanő 1652-ben? Erről azonban alább. — 4. Hogy Wideman igen is adhatta az 1646-ki képet azon egyszerű okból, mert adta. 5. Hogy, ha azon megjegyzés, szerint a Zrinyi Nemzeti Könyvtári képében Kegyed az Ort. Redivivusét ismerte fel, azt akarja insinuálni, hogy a Nemz. Könyvtár nyegléskedett

n

Jegyzet Semmit. Csupán azt, hogy a hová a Nemzeti Könyvtári kép eredetije végett utasítva valék, ott Orteliusban találtam hasonlót és nem Wiedemannál. Szerk.

, midőn Ort. Red. képét Widemané gyanánt árulta: ez insinuátió is nlaptalan, miután az csakugyan a Widemannak itt bemutatott 1646-ki eredetie után készűlt. 6. Hogy az Ort. Red. képe is Widemané után készült, hogy tehát ama von-Sommer ennek csak másolója. 7. Hogy a Nemz. Könyvtár nem adott idealizált képet. De, hát „élethű” arcképet adott-e Kegyed, midőn Wideman második képét adta? Hadd legyen szabad erről erősen kételkednem. Ugyanis 1. Miért érdemelne az 1652-ki Wideman több hitelt mint az 1646-ki? Ügyesebb lett talán e hat év alatt a művész? — Sőt inkább: a rajz az elsőbbiken correctebb, a metszés gondosabb; mig az ő 1652-ki képei egyenetlen, többnyire hanyag, mert elhamarkodott, tárgyalást mutatnak. 2. „Nyomai vannak — mondja Kegyed, hogy Wideman képéhez maga

Zrinyi

Zrínyi Miklós

és a gyűjteményben levő többi hősök valóban ültek.” — Hol? s melyek e nyomok? S nem ülhetett-e

Zrinyi

Zrínyi Miklós

az 1646-ki képhez is? 3. Kérdem, miért választotta ki Ortelius Redivivus (1665-ben) a kettő közől nem a kézen forgóbb, újabb (1652-ki), hanem az elébbi, fiatalabb kori (1646-ki) képet? holott ő Wideman többi 1652-ki képeit szorgalmasan használta? Nem hihető-e hogy az ő korában is már a régibb tartatott hasonlóbbnak? De 4. Kegyed látta Rohnnál

Zrínyi

Zrínyi Miklós

nek azon lóhátas arcképét, melyet én ennél hagytam, hogy, ha tetszik, adja ki, mert bár a fej rossz, az egész alak még is, a jelmez teljessége miatt, érdekes. — S ehez a rossz képhez Kegyed hasonlónak találja, a Wideman utóbbi képét! Azon egy hasonlatosság, melyet én találok, mindkettőnek rútsága. 5. Kegyed a Wideman második képét a Zrinyiász előtt álló allegoriai kép bajnokával is egyezőbbnek találja, mert mind kettőn hosszú egyenes orr van. De mit mutat az, hogy minden más Zrinyi-képeken (mikről alabb is lesz szó) sasorrot látunk? 6. Kegyed a Wideman első képén „visszataszltó bárgyú arcot” talál, melyen a „petyhüdt kinézés lehangol”; ellenben a Wideman második képének „szenvedélydúlt vonásain — úgy mond Kd — erő nyilatkozik.” Már itt áll az, hogy az izlések különbözők. Nekem, péld., a Wideman első képe egy nyugodt, kedélyes, nemes és merengő fiatal férfi, kiből úgy igazán sugárzik ki azon lélek, mely a Megyeri Zsigmond „édes apám uramhoz” irt levélből szól szivünkhöz: míg a Wideman második képe rút arányú, nyers, dacos kifejezésű, minden szellemiség nélküli; egy vad hajdú, nem a magas miveltségű, fejedelmi költő. S édes Istenem, micsoda szenvedelem dúlta össze 1652-ben a 34 éves

Zrínyi

Zrínyi Miklós

arcát, ki akkor épen szerencséje zenithjén állott? De ha már ama „bárgyú” képben meg nem nyugodva, melyet tegyünk fel, a Wideman utóbbi képe is megcáfol, a hasonlatossdg kérdéséhez tüzetesen kivánunk szólni: miután abban egykorú nyilatkozások nem istápolnak, tekintsünk meg más egykorú képeket is. Ilyen mindenek előtt Kondor ügyvéd úr nálam levő, emlitett lóhátas képe, melyet Bodenehr (talán 1663-ban) metszett. Ez azonban, mint rosszul rajzolt és semmi más képpel egyébben, véleményem szerint, nem egyezvén, mint a hosszú hajazatban, melyet

Zrínyi

Zrínyi Miklós

időközben vett fel a kor európai divata szerint, nem érdemel figyelmet. De ott van a Galeazzo munkájában (Hist. de Leopoldo Primo,

Vienna

Bécs

1670. 2-d. k. a 482. lap mellett) álló, melyet Joa. de Herde rajza után Van der Steen metszett. Ott van egy más a Theatrum Europeum folytatásában (

Ffurt

Frankfurt

1672. a 966. 1. mellett; az ujabb, 1699-ki kiadásban álló ugyanazon réz) nevezetlen rajzolótól és metszőtől. Tehát mind kettő egykorú művésztől, s nem csak, hanem ügyestől is, mit mind a rajz correctsége, mind az egyéni vonások, a lelkes felfogás, az elrendelés, a szabad tárgyalás bizonyltanak; másfelül a biztos és szabatos technika. Mindkettő a hőst későbbi korából, nagy hajazattal s keskeny bajuszszal adja, mely utóbbi tekintetben minden képek egyeznek, kivevén a Wideman másodikát, melyen ellentétben valamennyivel, a bajusz torzonborz mi az arc vadságát még neveli. Különben, ade-Herde

[!]

[sic!]

képe nemes vonásain méltóságos nyúgalom, szabad bátor tekintet, szilárd eltökéltség festik magokat; a Theatnun Europeum névtelen művésze derültebb felfogással adja, de ugyanazon bátor, határozott tekintettel mint de-Herde

[!]

[sic!]

, s vonásaiban, nekem ugyan, mutat ez annyi rokonságot Wideman első képével, amennyit Kegyed e Wideman másodika és Bodenehré közt talál. S ezen összehasonlitások után most is legbiztosabbnak tartom költőink galleriájában a költő

Zrínyi

Zrínyi Miklós

t, ki mintegy harminckét éves korában fejezte be költői pályáját, költő korából, tehát a Wideman első képe után adni, mely a 28 éves

Zrínyi

Zrínyi Miklós

t mutatja

n

Jegyzet T. i.

Zrinyi

Zrínyi Miklós

nem, mint Kézikönyvemben áll, 1616, hanem május 1. 1618. született (1.

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

t a „Kazinczy Ferenc levelezésében Kisfaludy Károllyal s annak körével”

Pest

Budapest

1860. a 96. lapon.) [Ez természetesen

Toldy

Toldy Ferenc

jegyzete.]

; a sokat tett és küzdött státus férfi és hős

Zrínyi

Zrínyi Miklós

t pedig, élete mintegy 45-d. évében, Galeazzo munkája után, habár ez eszményitettnek látszik is, de úgy, mint jeles művész szokott, ki az arc vonásai hűsége mellett, főleg a jellem és lelkület küejezésére törekszik. S valóban, Galeazzonak könnyebb vala az előtte kétségkívül ismeretes Widemanféle akár ifjú, akár férfi

Zrínyi

Zrínyi Miklós

t metszetni, mint újat szerezni, ha azok valamelyike őt, ki

Zrínyi

Zrínyi Miklós

t ismerhette, vagy Bécsben sokak tanácsával élhetett kik ismerték, kielégítette volna. De ő Leopold császár pártolása alatt, a császárnak ajánlott munkában, a császár által jól ismert, szeretett és tisztelt nagy embert a kapható leghívebb és legszebb kép után akarhatta csak adni: s merész feltétel-e, hogy ilyet tán épen az udvarnál kapott? — Még egyet, bár nem e tárgyra tartozót. Történetesen épen a Koszorúnak ugyane 191. lapján e sorok is állanak: „Az »Ország« szerint Huszár Gálnak egy XVI. századbeli munkája fedeztetett fel Londonban. A könyv Aran Tamásnak hamis és eretnek tévelygései ellen van intézve. Nem hallottunk

n

Jegyzet A „hallottok” és „ősünk” egyező többesek mutatják, hogy itt ez iró maga személyében szól. Ö nem hallott; Hogy senki sem hallott: azt nem akarja mondani. [Szerk.]

eddig semmit ez ősünkről (?).” Őse-e Arany Tamás a derék költőnek, Arany Jánosnak, süsse ki jeles geneologusunk, Nagy Iván úr. De hallottunk, igen is, a jó Arany Tamásról, ki a XVI. század közepe után Deberecenben terjesztve az arianismust, egy ott, 1561. évi nov. és decemberben tartott nyilvános vetélkedésben, a „debreceni egész keresztyén gyülekezet előtt” az ottani theologusok által meggyőzetvén, Calvinhoz visszaállott. A munka, mely az ellene felhozott érveket tartalmazza, nem Londonban fedeztetett fel, s nem Huszár Gálé, hanem felfedeztetett Burián Pál által Erdélyben 1828-ban, kinek szivességéből azt azon melegiben olvashattam. A példány akkor még teljes volt.

Buriánt

Burián Pál

tól Jankovich vette meg, s jelenleg az, de már az első tiz levél hián, csonkán, mélt. Septemvir Nagy István úr birtokában van. Ez e munkának eddig még legteljesebb, s mind e napig meg nem ismertetett példánya; mert a pataki péld. csak egypár éve terjed; s így a londoni sajátkép a harmadik, de szinte csonka péld. S Huszár Gál annak csak kiadója. Szerzője ama kegyetlen hitvitázó, az utóbb felmerűlt unitáriusok rettentő kalapácsa: Horhi Melius Péter. Fogadja Kd szíves tiszteletem kifejezését.

n

Jegyzet Mindenesetre köszönetet mondtunk e felvilágositásért, noha ránk — vagyis e Koszorúra — nézve egy kissé későn jött. Hanem így sem egészen haszontalan dolog volt a Wiedemann féle másik képet is megösmertetni a közönséggel. Valami okának kell lenni, hogy ugyanazonos kéz hat év mulve egészen más

Zrinyi

Zrínyi Miklós

t rajzolt, mint először.

Pest

Budapest

, martius 12. 1860. Toldy Ferenc.

319.

— Az akadémia hétfői ülésében (febr. 16.) dr.

Sauer

Sauer Ignác

foglalta el székét „a népesedés akadályairól Magyarországban” értekezvén. Szerinte (ha jól értettük), a honfoglalás óta csak öt ezrelékkel szaporodott a magyarság. Pedig nálunk a születettek és házasultak száma kedvező arányt mutat más nemzetekkel összehasonlítva: de a gyermekkori elhalás szerfölött nagy, és nincsenek az életet s egészséget fenntartó közintézményeink kifejlődve eléggé. — Azután

[szerkesztői feloldás]

...

Martin Lajos 1. tag részéről két értekezletet (conferentia? mert azt teszi) jelente bé a titoknok.

n

Jegyzet Sauer Ignác (1801—1863) megmagyarosodott, veszprémi német kereskedőcsaládból származott, s mint orvos Monarchia-szerte ismert névre tett szert. Különösen a belső szervek gyulladásos betegségeiről irt sokat. Lelkes magyar; midőn

Pest

Budapest

re egyetemi tanárnak nevezték ki 1843-ban, elsőnek mondta beköszöntő beszédét magyarul. — Az Akadémia jegyzőkönyveiből, sajnos, nem derül ki, jól értette-e

A.

Arany János

az öt ezreléket vagy sem. — Martin Lajos (1827—1870) budai polgárcsaládból származott; mérnök, reáliskolai, majd Kolozsvárt egyetemi tanár; a repülés egyik. első magyar kutatója.

320.

—

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

emlékét hozzák szóba a lapok, oly módon, hogy az elhunytnak műveiből egy diszkötet rendeztessék, vagy mivel ennek könyvárusi szerződések állanak utjában, szavalati és hangversenyek által eszközölnék, hogy sirjára emléket állitsanak és családját segéljék. Valamit tenni kell.

n

Jegyzet 1. 313. gl.

321.

— Vachott Sándorné a „Szünórák” helyett „Családi füzér” cimü folyóiratot készül meginditani. Ohajtjuk, már elhunyt férje iránti kegyeletből is, hogy melegebb pártolásban részesüljön, mint az előbbi folyóirat. Előfizetési ár 10 füzetre 5 ft, határidő febr. 28-a, helyiség nádorutca 19. sz. második emelet 32. szám.

n

Jegyzet

Vachottné

Vachott Sándorné

ra 1. 57. gl. — „Szünórák; Mulattató és tanulságos olvasmányok, családi körök számára; Szerkeszti Vachott Sándorné; Képekkel ellátva havonként egy füzet.” — A Családi Füzér vagy meg sem indult, vagy nem maradt fönn. Könyvtárakban nem található.

322.

— Az „Ország” szerint Huszár Gál nak egy XVI. századbeli munkája fedeztetett fel Londonban, a vallási viták ama korából. A könyv „Aran Tamásnak” hamis és eretnek tévelygései ellen van intézve. Nem hallottunk eddig semmit ez ősünkről (?)

n

Jegyzet Tulajdonképpen nem Huszár Gál munkájáról van szó, hanem Meliusz Juliász Péteréről: Az Aran Tamás hamis és eretnek tévelygésinek és egyéb sok tévelygéseknek, melyek mostan az elfordult fejü emberek között eláradtanak, meghamisitási, a derék Szentirásból is a régi Szentirás magyarázó doktoroknak irásukból a debreceni tanítók által. Debrecen 1562. Huszár Gál csak nyomatta ezt a munkát, amely Méliusznak azt a beszédét foglalja magába, amellyel az az antitrinitárius, szent-háromság-tagadó Arany Tamás prédikátort 1561-ben kiűzte Debrecenből. — „Ország (1862—63); Tulajdonoskiadó s főmunkatárs: Pompéry János; Felelős szerkesztő: Greguss Ágost; Nyomatott Herz Jánosnál.” Meglehetősen színtelen, polgárias beállitottságú napilap, némi kat. mellékzöngével; bő irodalmi s tudományos tárcát adott. — Arany Tamás kérdésére 1. még

Toldy

Toldy Ferenc

válaszát a 318. gl.-ra.

9. sz.

323.

— A magyar tud. akadémia közelebbi ülésében (febr. 23.)

Trefort

Trefort Ágoston

Ágoston 1. tag ismertette

Carley

Carley, Henry Charles

-nak

[!]

[sic!]

egy nemzetgazdasági jeles munkáját. Lapunk körét haladná ez ismertetést csak kivonatban is közleni; de a mit az értekező ur előrebocsátott, hogy t. i. az akadémia külön szakai szerint, az egyes szakokban külföldön megjelent s nagy figyelmet ébresztő munkák ily módoni ismertetése a tagok részéről kivánatos; azt elfogadjuk, oly értelemben, hogy mivel efféle ismertetés eddig sem volt hallatlan, ezentúl gyakoribb használatát ohajtjuk. —

[szerkesztői feloldás]

...

Az a bukovinai magyar pap, Kozma nevű, ki tavaly egy „klavirt” és abc-és könyveket kért volt az akadémiától, most levélben köszönőleg tudatja, hogy egy magyar család szivességéből megkapta a „klavirt”, iskolai könyvekben sincs fogyatkozás, de az iskola épületére egy kevés költséget óhajtana. Az akadémia ajánlja a Sz. László társulatnak, mi pedig a közönség figyelmébe. Sok bizonyára nem kell — s egy magyar ajkú, tőlünk elszakadt néptöredék fentartása forog szóban. — A pénztárnok egy rövid jelentést olvasott fel az akadémia tőkéjéhez és házára begyűlt újabb adakozásokról. Legtetemesb közte az

Almássy

Almássy Pál

Pál hazafiui áldozata, ki tizezer forinttal gyarapitá az akadémia alaptőkéjét. De e mellett egy csekély adományról, csak 1 f. 60 kmyi összegről is emlitést kell tennünk.

Jenkő

Jenkő Károly

Károly, gyógyszerész-segéd, a Kisfaludy-társaságnak 3 év óta pártolója, midőn pártolói diját 1863-ra felküldötte, szomoru előérzettől borongó leveléhez egy aranyat mellékelt, hogy a fölösleg az akadémia palotájára forditassék: e fölösleg az I f. 60 kr. Ne adja isten, hogy e végrendeletkép hangzó levél azzá váljon.

n

Jegyzet Carey, Henry Charles (1793—1879) amerikai közgazdász, a rohamosan fejlődő amerikai kapitalizmus védelmezője és optimizmusának kifejezője. — Trefort előadását az Akadémia jegyzőkönyvei csupán emlitik, s igy közelebbi tárgyát nem tudjuk. — A Kozma nevű, nyilván kat. papról bővebbet nem tudunk. — A Szent László Társulatot 1861-ben azzal a céllal hozták létre, hogy az ország határain kivül élő katolikus magyarok vallási és művelődési életének szükségleteit segítse ellátni, könyvek, papok, tanítók s adományok küldésével. — Almássy Pálról (1818—1883) a debreceni trónfosztó országgyűlés elnökéről, az 1864-es felkelési mozgalom egyik vezetőjéről van szó. — Jenkő Károly gyógyszerészről bővebbet nem tudunk.

324.

— Boros-jenői Tisza Lajos özvegye, gróf Teleki Juliána , a derék Tisza-fiak:

László

Tisza László

,

Kálmán

Tisza Kálmán

,

Lajos

Tisza Lajos

— és a korán elhunyt költő,

Domokos

Tisza Domokos

— igazán gracchusi édesanyja, folyó hó 20-án, élete 50-dik évében, M. N. Csányban elhunyt, és hült tetemei ugyane hó 23-án Gesztre a családi sirboltba szállittattak. Áldást poraira, áldást fog mondani minden ismerője, az egész vidék, a szegények, kikkel jóltett, a betegek, kiket maga ápolt és minden, ki valaha forgott a nagy miveltségü, nemes szivű urnő körében.

n

Jegyzet

A.

Arany János

, mint ismeretes, 1851-ben nevelősködött Tisza Domokos mellett, s ekkor ismerte meg a grófnőt, aki a fontos szerepet játszó Teleki Domokosnak volt a húga, s aki valóban magával hozta Gesztre is családjának műveltségszerető hagyományát.

325.

—

Lonovicsné, Hollósi Kornélia

Lonovicsné Hollósi Kornélia

asszony, bukaresti szerződése lejártával, april elején, haza jő, s igy reményünk lehet, hangversenyekben legalább, még sokszor hallani bájos énekét.

n

Jegyzet Hollósy Kornélia több ízben lépett fel pályája során Bukarestben, hosszabb ideig szerződés is kötötte a román fővároshoz, s 1862-ben, midőn már bejelentette a színpadtól való visszavonulását, táviratilag hívták hogy „mentse meg” az ott működő operatársulatot. Eleget tett a kérésnek, s 1867 márciusában tért haza; eztán már csak nagy vidéki búcsúhangversenykörútján lépett fel.

326.

— A düsseldorfi művészegylet tagjai abba fogtak, hogy

Beethoven

Beethoven, Ludwig van

zenéjét képekben lefestve adják elő. Közelebb a „pásztorsymphoniát” festették igy le. Egykor Elsler Fánni is eltáncolta

Goethé

Goethe, Johann Wolfgang von

t.

n

Jegyzet Elssler Fanny (1810—1888) bécsi származású táncosnő, a 19. század talán legnagyobb táncművésze. Nálunk is szerepelt már a 40-es években, s

A.

Arany János

Elveszett Alkotmányában is említi a „mennyei Fanny”-t. Költemények tánccal, balettel való érzékeltetésére, ábrázolására is tett kísérletet.

327.

— Frank Ignác — többi közt a Luiza-csárdás szerzője — uj hangszert talált fel, s hangbalom-nak nevezte. Mi légyen az a balom? Tán mert cin-balom is van? Épen igy lehetne a „gui-tár” hasonlatára „hang-tárt” képezni. Amaz oly idegen szó, mint ez. Különben a találmány lehet igen jeles.

n

Jegyzet Franck Ignác (1825—?) pápai zsidó családból származott, előbb Bécsben mérnöknek készült, majd zeneszerző lett, s a kor álnépies, cigányos irányzatához sorozható csárdásokat irt, bécsies, érzelmes elemeket vegyítve a verbunkos stilus szövetébe. — A hangbalom húros harmónium volt, s úgy látszik, nem vált be.

328.

— Egy külföldi hazánkfiát — magasztalnak? nem! megrónak hogy rosz német verseket ir, képtelen képeket hajhász, mint született „deutsch-ungar”. — Neve Klein, és műve „Babiana” költői beszély, tele dagállyal, és hajoknál fogva előcibált képekkel, minden mérték és logica nélkül. Jó, hogy magyarul verselő hazánkfiai nem léledzenek ily bűnben.

n

Jegyzet E Klein nevű „deutsch-ungar”-nak lexikonokban semmí nyoma. — Az utolsó mondat, természetesen, irónikusan értendő, hisz

A.

Arany János

a szerkesztői üzenetek, a gl.-ák, de cikkei tanusága szerint is épp e hibák miatt marasztalta el folyvást a kor magyar költőit.

329.

— A

Kriza

Kriza János

„Vad rózsái” élénk figyelmet gerjesztettek nyelvészeink körében is. Amint halljuk,

Fogarassy

Fogarassy János

és

Czuczor

Czuczor Gergely

urak különösen örültek a gyüjtemény tájszótárának, melyet a „Magyar nyelv szótárá”-ban fel fognak használni.

Fogarassy

Fogarassy János

t hangtani kutatásaiban is elősegité a gyüjtemény. Bár a többi tájszólás is lelne oly buzgó ismertetőt, mint a minőt a székely nyert

Kriza

Kriza János

ban.

n

Jegyzet

Kriza

Kriza János

gyűjteményének megjelenésére 1. 294. gl.

330.

— Remete József, ki a mult év septemberében Kőszegen elhunyt,

Virgil

Publius Vergilius Maro

Aeneisét leforditva hagyta maga után, melyet barátai már sajtó alá adtak és nem sokára meg fog jelenni. Kőszeg a

Virgil

Publius Vergilius Maro

forditások classicus földje, ugylátszik; ott született Rajnis

Virgil

Publius Vergilius Maro

je is a mult században. Alkalmunk lesz az uj forditásból mutatványt közölni irodalmi rovatunkban, mihelyt tér jut neki.

n

Jegyzet Remete József (1824—1862) dunántúli honorácior családból származó ügyvéd, aki nyugat-dunántúli városokban tanult, majd tevékenykedett később, s kedvtelésből egész életén át szívesen foglalkozott latin auktorokkal, főképp Vergiliusszal. Stilusában, egyéniségében a népiesség előtti korszakhoz tartozik inkább, s

Toldy

Toldy Ferenc

val meleg barátságot is tartott; fordításából néhány ajánló sorral elébb mutatványt adott a K ( K 1. 1. 18. sz.), később maga

A.

Arany János

irt róla kritikát, elismerte a fordítás szövegszerű hűségét, de Vergilius költőiségét kérte tőle számon. ( K 1. II. 21. sz.)

331.

—

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

összes művei nem sokára uj kiadásban fognak megjelenni.

Deák

Deák Ferenc

Ferenc, a Vörösmarty-árvák gyámja, a napokban szólitá fel a kiadókat, hogy a tiszteletdijra nézve tegyék meg ajánlataikat. Nagyon örülünk, hogy valakára teljes kiadásban birhatjuk

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

t. A régibb kiadás nem volt teljes, de különben is már rég elfogyott.

n

Jegyzet Ez a Vörösmarty-kiadás 1861—64-ben jelent meg Vörösmarty Mihály Minden Munkái címmel, Gyulai Pál gondozásában és jegyzeteivel.

10. sz.

332.

— A magyar akadémia hétfői ülésében (márc. 2.)

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

Pál ismertette és olykor megjegyzéseivel kisérte Müller Miksa oxfordi hires nyelvtudós munkáját a „nyelvtudományról”. E munkát az emlitett tudós először kilenc felolvasásban, vegyes közönségnek, mutatta be nagy tetszéssel; de azért nem kisebb az elismerés, melyben a tudós világ részéről is találkozott. Tartalmára nincs helyünk kiterjeszkedni: csupán följegyezzük mint egyik ujabb tényt arra, hogy az előadás népszerű formája nem akadály, hogy valamely mű a szakértők tetszését is megnyerje. — Egyéb tárgy nem volt.

n

Jegyzet Müller Miksa (1823—1900) Európa-szerte nagy visszhangot vert fölolvasásainak — Lectures on the science of language — első sorozata 1862-ben, a második 1864-ben jelent meg.

333.

* Bajza Jenő „Zach Felicián”-ját a n. szinházibiráló választmány, miután szerző művét ujból átdolgozta — elfogadta. Kivánjuk és reméljük a jó sükert, hanem nem oszthatjuk egy ujdondász eljárását, ki e nyilvánosságra még nem jutott darabról a nyilvánosság terén már most is oly barátságos magasztalással szól, s benne drámairodalmunk egy új aerájának sarkkövét látja. Kár — a szerző érdekében, a közönség várakozását úgy felcsigázni. Volt alkalmunk már közelebbről, az effélének káros voltát tapasztalni.

n

Jegyzet Bajza Jenő (1840—1863) Bajza József fia; annak a 60-as évek elején föllépő s korán elhunyt, jórészt polgári irányzódású nemzedéknek volt egyik legtöbb reményre jogosító tagja, amely először fordult, mintegy prograwszerííen és szervezetten is, szembe

Gyulai

Gyulai Pál

kritikai irányával. Egy csokor vers, néhány cikk s ez a dráma maradt utána. — A megrótt magasztalás a MS-ben található, a gl. rovatban, *** — jelzéssel, s így hangzik: „E darabról azon műértők, kik olvasták — köztük Egressy Gábor és Szigligeti — nemcsak elismeréssel, hanem meglepetéssel nyilatkoznak, mely az ifju költő drámaírói jövőjét illetőleg a legszebb reményekre jogosít és irodalmunk ez ujabban folyvást meddő ágára örvendetes fordulatra nyujt kilátást.” (1863. febr. 28. 48. sz.) — A. gl.-jára pedig a következőkeppen válaszolt a MS, ugyanabban a rovatban, ugyanazzal a jelzéssel: „Fogalomzavar. A »Koszorú« ujdondásza lapunknak a Zách Felicián című drámáról közlött előleges jelentésére vonatkozva, nem osztja, ugymond, abbeli eljárásunkat, hogy nyilvánosságra még nem jutott darabról a nyilvánosság terén máris oly »barátságos« magasztalással szólunk s »benne drámairodalmunk egy (nem két?) uj aerájának sarkkövét látjuk«. (Ezt mi nem is mondtuk.)

[szerkesztői feloldás]

...

»Kár — (végzi a koszorús... ) szerző érdekében a közönség várakozását úgy felcsigázni.« Tán azt akarta mondani: »a szerzel érdekében kár« — de a jámbor koszorús nincs tisztában a nyilvánosság jogaival és természetével. Különben tudná, hogy a még nyilvánosságra nem jutott dolgok felől is szabad nyilvánosan szólani, — oly kikötéssel, hogy mig nyilvánosságra jutnak, addig a hozzászóló felelős érette. Mi a felelősséget a »Koszorú« rimóczi nyuljával és a kritika oroszlánjaival szemben közleményünk erejéig bátorkodunk elvállalani. Különben csak mások véleményére támaszkodtunk. Egyelőre pedig kérjük szépen a koszorús nyulat: ne fáradjon a szerző érdekében is gondoskodással; valószínűleg fog ő magáról gondoskodni.” ( MS 1863. márc. 8. 55. sz.) A gl. hangneme teljes egészében Vajdára, annak korábbi

A.

Arany János

-t támadó gl.-ira utal (1. 64. gl.). — Bajza Jenő drámáját barátja, Zilahy Károly 1864-ben kiadta; hogy színre került volna, arra nincs nyomunk.

II. sz.

334.

— A magyar akadémia történeti osztályának közelebb tartott ülésén (febr. 9.) a titoknok Szalay László olvasott, vagy inkább élő magyarázattal mutatott be történelmi adatokat ily címmel: Bethlen Gábor második kiindulása Erdélyből. Mind végig feszült figyelem kísérte a nem rövid előadást, mely, mig az országos dolgokat kellő világba helyezé, egyszersmind az akkor élők és különösen Bethlen Gábor jellemébe és magán életébe is oly érdekköltő bepillantást engede vetni, hogy az unalomnak árnya sem férhetett a hallgatókhoz. Valóban, történelmünk e memoiret pótló részletek által fogja megnyerni színét, elevenségét, hogy nagy embereinket ne csupán ideal fönségben képzeljük mint, az ifju lelkesedés szokta, hanem egész sokoldalu tevékenységökben, a mint élve működtenek; és az igy irott historia lesz a férfikoru nemzet gyönyörűsége.

335.

* Kisfaludy Sándor egy időben oly véghetetlen kedvelt Regéiből kettőt („Csobánc” és „Tátika”) Gaál I. még 1820-ban fordított le németre. Most újból kettő („Somlai vérszüret” és „Eseghvár”) akadt forditójára Machik József tanárban, ki e regéket az eredeti alakban fogja adni a német olvasó-közönség kezébe. Csak örülhetünk, ha irodalmunk a külföld előtt is akad ismertetőkre; kivált ha a fordítás jó. Előfizetési ár, az egy füzetet tevő munkára, 1 forint. A tiszta jövedelem egészen az akad. palotájáé.

n

Jegyzet Machik József (1805—1890) pesti polgárcsaládból származó tanár, aki főúri házaknál való nevelősködés után Zágrábban, majd

Pest

Budapest

en tanárkodott, késeibb a Műegyetemen tanított „magyar nyelv- és irálytant”. Tüzes, már-már soviniszta magyar, s fáradhatatlan alkalmi verselő. Tengernyi apró cikket irt a legkülönfélébb tárgyakról, Goethe költészetétől a borászat alapelveiig. Már 1858-ban adott ki egy fordítás-kötetet Lipcsében

Petőfi

Petőfi Sándor

,

Arany

Arany János

, Kisfaludy Károly, Eötvös és

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

verseiből. Ez a munkája: Sagen aus der ungarischen Vorzeit von Alexander Kisfaludy. Deutsch. von J. Machik. Leipzig 1863.

12. sz.

336.

— Egy kellemetlen tévedés helyrehozásával tartozunk a méltányosságnak. Lapunk 8. számában melyhez a

Zrinyi

Zrínyi Miklós

képe volt mellékelve, némi kétely látszott kifejezve az iránt, hogy a Nemzeti Könyvtárbeli Zrinyikép is Wiedemann eredetije után volna rajzolva, és némi gyanu, hogy az

Ortelius

Ortelius Hieronymus

i képpel lehet összetévesztve. Azóta alkalmunk volt személyesen meggyőződni, hogy a Nemzeti Könyvtár képének eredetije, szintén Wiedemanntól, létezik. És igy Wiedemann-féle Zrinyikép kettő van: 1646-ból és 1652-ből, — melyek egymástól igen különbözők; s ezeken kivül van még (Galeozzo munkájában) egy harmadik is, mely a már idősebb

Zrinyi

Zrínyi Miklós

t, szintén paróka-szerű hajjal mint a mienk, de mind a mienktől, mind a Nemzeti Könyvtárbelitől annyira eltérő vonásokkal tünteti elő, hogy a három képben egy és ugyanazon férfiura ismerni nehéz, valamint nehéz azt is eldönteni, melyik hasonlított legjobban az élő

Zrinyi

Zrínyi Miklós

hez. Most már két arcképe van a költőnek elterjedve a magyar közönség közt; a harmadikat, mely mind között legméltóságosb alak (s nálunk még kiadva nincs), talán alkalmunk lesz később felvenni a Koszorú arcképei közé.

n

Jegyzet E kérdésre l. a 318. gl. — A másik Zrinyi-képet, vagyis az 1646-ikit, az

A.

Arany János

által előbb kétségbevont hitelűt a K II. 1. 8. sz. adta.

337.

— A Lisznyai-árvák javára folyó hó 25-én itt a fővárosban egy zártkörü hangverseny tartatik, Kocsis Irma urhölgy által, melyre a programm már ki van bocsátva. — Nem helyeselhetjük némely lapok eljárását, kik a

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

özvegye és árvái iránt mutatkozó részvétet annak emlegetésével mintegy le akarák hűteni, hogy ez árvák az irói segélyegylet részéről némi gyámolítást kapnak, s méginkább az által, hogy más jövedelemforrásuk is lévén, nem szorulnak jótéteményre. A mi az elsőt illeti: az irói segélyegylet adománya, épen mivel segély, nem lehet oly mérvű, hogy az élet legelső szükségein, a nyomor enyhitésén kivül valami egyébre is kiterjedjen; a másikra nézve, okunk volt meggyőződni, hogy csupán kósza hir. —

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

szeretetre méltó egyéniségét annyian ismerték, kedvellették országszerte, hogy már csupán ezért, s költői érdemeit túl nem becsülve is, a mellette nyilatkozó részvét bizonyosan felkarolná árvái sorsát, és a betevő falaton kivül, biztositná részökre a megszokott (ugy se nagy) kényelmet is, ha a joumalistika egy része el nem zárná tőlök a könyörületesség utjait. Ily esetben áll, ha valamikor: ne légy felettébb igaz!

n

Jegyzet A Lisznyay árvák nyomorára l. 313. gl. — Kocsis Irma (1847—1882) pesti polgárcsaládból származó operaénekesnő, főként Kolozsvárott s vidéki társulatoknál lépett fel.

338.

— Brogyányi Vince ur, a szliácsi fürdő közvetlen szomszédságában egy nemesi birtok és több bérház tulajdonosa, hozzánk intézett levelében azt a nemes sziv sugallta ajánlást teszi, hogy szegény irók és szinészek, ezek özvegyei, árvái számára, nemzetiségi különbség nélkül, kik a szliácsi fürdőt használni kívánnák, május és szeptember hónapok folytán ingyen lakást (a családosoknak konyhával) enged házaiban, csupán azt kötvén ki, hogy a jótékonyságát igénybe venni akaró egyén

Arany

Arany János

János vagy

Berecz

Berecz Károly

Károly irók által (mint a kikkel alkalma volt személyes ismeretségbe jőni) legyen ajánlva. Nem szükség az emberbaráti szép tettet magasztaló szavakkal kisérnünk.

n

Jegyzet

A.

Arany János

több ízben időzött Szliácson; Brogyányi Vincével bensőbben valószínűleg az 1862-es, majdnem egy hónapos ott tartózkodása alkalmával ismerkedhetett meg. Ekkor ugyanis aug. 9-étől vagy 10-étől szept. elejéig itt kúrálta magát, mint erről

Tompá

Tompa Mihály

t 1862. aug. 9-i és 1862. szept. 13-i levelében tudósította. (MTA Ltár 1161., 1162.). — Kik vették az írók közül igénybe a szénsavas hévvizekben bővelkedő híres Zólyom megyei fürdőhelyen felajánlott ingyen helyeket, nem tudni. Berecz Károlyra 1. 147. gl. — A MS***-os glosszaírója a K e tudósításához a következő megjegyzést fűzte: „(Különös ajánlat.) A szliácsi fürdő házak tulajdonosa a Koszorú szerkesztősége által közhírré teszi, hogy május és szeptember hónapokban, (azaz, mikor másoknak a fürdő igen híves lenne) szegény írókat és művészeket családostul lakással ellátni kész oly feltétellel, ha az illetők Arany János és —— és Berecz Károly uraktól ajánló levelet visznek. A »Koszorú« nem győz hálálkodni ezért a bőkezüségért.” (1863. márc. 28. 64. sz.)

13. sz.

339.

* Említettük volt, hogy Deák Ferenc, mint a Vörösmarty-árvák gyámja, felszólitotta a pesti könyvárusokat: tegyék meg ajánlataikat, melyekkel

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

minden munkáit sajátjukká kivánnák tenni. Az ajánlatok megtörténvén, a tulajdonjog tiz évre Ráth Móré lőn, ki a legtöbbet, 9000 frt, igérte. Az előre megszabott föltételek kötelességévé teszik a kiadónak hogy legalább egy, lehetőleg hibátlan teljes kiadást rendezzen, és hogy a kilencedik és tizedik évben új kiadást ne nyomasson. Csak örülhetünk, hogy valahára megértük e rég ohajtott teljes kiadás eszközlését s reméljük, hogy Ráth Mór, valamint kiadványainál rendesen, ugy ez alkalommal is a munkához méltó kiállitásról fog gondoskodni. A müvek irodalmi rendezését Gyulai Pál vállalta el.

n

Jegyzet E Vörösmarty-kiadásra 1. 331. gl. — A XIX. században valóban Ráth Mór adta közre a legszebben kiállitott magyar könyveket; mindenekelőtt éppen magáét

A.

Arany János

-ét, a híres kék-bőr kiadásban.

14. sz.

340.

— Az akadémia nyelv- és széptudományi osztályának hétfői (márc. 30.) ülésében

Mátyás

Mátyás Flórián

Florián 1. tag tartott felolvasást, értekezvén a „magyar ősnyelvtudományról”. Éles biráló ésszel és nagy szorgalmú buvárlattal állítja össze a nyelvtényeket régi emlékeinkből, s a „magyar nyelv történeti szótára” melyen, mint mondja, dolgozik, kétségtelenül nagy nyereség lesz irodalmunknak. De, mint többnyire mindaz, ki valamely tárgyat nagy szeretettel búvárol, makacson ragaszkodik, olykor gyarlóbb alapú véleményeihez is, s a másoké iránt nincs mindenkor elég türelemmel. Legalább mai előadása, hangban, modorban, valamennyire élesen volt tartva. Azt a megrovást sem hagyhatni szó nélkül, mellyel az akadémiát, vagy inkább a jutalomtűző egyesek áldozatkészségét illette, hogy mig drámára 100—200, — sőt (horrendum dictu!) még egy költői beszélyre is 100 arany jutalmat tűznek: addig a nyelvtudományt nem buzditják hasonló jutalommal. Bár tennék. De a mit tesznek, az sincs egészen sárba dobva, győződjék meg arról a tisztelt felolvasó ur. Nemcsak az a nyelvtudomány, mely minden egyes szót 64 elementumra képes bontani: az is nyelvtudomány, mely e rideg szókat, mint érzelmek és gondolatok kifejezőit, lelkes harmoniává olvasztja össze. Hogy a pályázat ritkán sikerül: annak nem a szegény despiciált költészet az oka. — Ezután Budenz József tartott igen figyelemre méltó értekezést a magyar ugy nevezett igekötő szócskáról, különösen a meg-ről. — Összes-sé változván az ülés, több tárgy került szőnyegre, melyek közül, kifogyván a térből, csupán azt említjük meg, hogy szavazás, választás is történt, még pedig egy már elhunyt tagra.

Szontagh

Szontagh Gusztáv

Gusztáv érdemes elhunyt philosophunk arcképének az akadémia termébe leendő felfüggesztése döntetett el, az alapszabályok értelmében, szavazás útján.

n

Jegyzet Mátyás Flóriánnak (1818—1904), a régebbi nyelvész és történésziskola ez érdemes tagjának, a jeles történeti forráskritikusnak e felolvasása nem jelent meg, s az Akadéiniai jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy a szavak „64 elementumra” való bontásával mire célzott

Mátyás

Mátyás Flórián

, ill. az ő szavát idézve,

A.

Arany János

De alighanem a nyelvtudomány bonyolult voltát és sokrétű forrásértékét kívánta bizonyítani, dicsőíteni ez állítással Mátyás, s a 64-et nyilván nem kell szószerint érteni, hanem csak így: sok számtalan. — Szontágh Gusztáv (1793—1858) képét meg is festették, s jelenleg is az Akadémia tulajdonában van. — horrendum dictu: borzalom mondani, említeni is; despiciált: lenézett.

15. sz.

341.

*

Than

Than Károly

és

Lotz

Lotz Károly

festész urak a lapokban tervezetet közlenek az épülő redout lépcső-házát diszitendő frescokról. A terv szerint a főtért Tündér Ilona regéje, a mellék részeket Attila lakomája, Mátyás menyegzője és a fülkéket a zene, tánc, szónoklat, költészet, „vigkedély” és szerelem ábrázolásai foglalnák el. A tervezők, mint mondják, a „magyar mythologiát kivánják fölhasználni a lépcsőház fölékesitésére”. Itt csak az a baj, hogy a magyar mythologia fájdalom! még igen gyönge lábon áll. Egyébiránt a kiviteltől függ minden — ha ugyan a tárgy választás már bevégzett tény. E terv mindenesetre oly fontos nemzeti festészetünkre nézve, hogy megérdemli a műértők bővebb hozzászólását.

n

Jegyzet Az 1859—65 között Feszl Frigyes által épített redoutnak, amely egy negyedszázadig tartó elnevezési huzavona után végre a Vigadó nevet kapta, nemcsak lépcsőházát diszftette a nemzeti romantika szellemétől ihletett történeti és allegórikus alakokkal Thán és Lotz, hanem az ún. csemegetermét is. Alighanem ez utóbbi képekre utal

A.

Arany János

, midőn a „fülkéknek” kifestéséről szól.

16. sz.

342.

— Az akadémia hétfői ülésében (ápr. 13.)

[szerkesztői feloldás]

...

Hunfalvy

Hunfalvy János

János vonta magára a közfigyelmet, ily cimű könyv ismertetése által: „Das Pflanzenleben der Donaulander”. A honunkban huzamosb ideig lakott s azt jól ismerő idegen szerző a Tiszaszabályozás, erdőpusztltás, vizlecsapolás égalji és a föld termékenységét ellenkezőre változtató káros következményeit rajzolja egész alföldönkre nézve. Méltó bizony, hogy mind ez ismertetést egy magyar ember se hagyja olvasatlan, mind magával az ismertetett munkával foglalkozzunk. Az akadémia közhelyesléssel fogadta a korszerű felolvasást: meg fog az jelenni a Budapesti Szemlében. Veleje oda megy ki, hogy a szabályozás által megapadó légnyirkot, csatorna rendszer behozatafa, fák ültetése stb. által kell idejében pótolnunk, ha azt nem akarjuk, hogy dús alföldünk zahara pusztasággá váljék. Még egy pár, kisebb érdekü titkári jelentés volt s az ülés eloszlott.

n

Jegyzet A

Hunfalvy

Hunfalvy János

által ismertetett, A dunai országok növényvilága c. német könyv szerzője , aki „öt évig lakott hazánkban”, „Kisújszállásról indulva a Hortobágyot látogatta meg.'' (KII. II. 8. sz. Vegyes.) — légnyirok: nitrogén.

17. sz.

343.

*A népszinház közelebb „Una mascharata” cimű operettet kapott Olaszországból — ajándékban. A „Sz. Látcső” szerint tele van a legnagyobb balgaságokkal s bohónál bohóbb jelenetekkel. A végin naranccsal dobálódnak a szinpadon működő és a nézők közé keveredett játszó tagok, s a darab általános veszekedéssel végződik. Nem tudjuk mit akar a budai szinház ezekkel az izetlen, ledér, minden nemesebb érzést sértő operettekkel, Dunanánokkal, két kiadásban szereplő cancanokkal stb. stb.; de annyit tudunk, hogy bizony semmi hasznot nem tesz vele a „nemzetiségnek”. Hiába mondja, hogy előbb közönséget kell teremteni, s csak azután törhet magasabb cél felé; a cél nem szentesíti az eszközt s a Dunanan csak Dunanannak csinál közönséget. Legalább meszeltesse be azt a jelmondatot a szinház homlokzatán. Nem oda való az, ugy látszik!

(?)

n

Jegyzet Az Una mascharata c. operett címlapján ez áll: „Uj bohózatos olasz operette, tánccal: Álarcos menet vagy tárgyalás a színpadon.” Szerzője Gioacchino Cocchi; színre került 1863. máj. 21-én. — A Dunanan apó és fiai vig utazása c. Offenbach oprettet 1861. jún. 17-én mutatta be először a Budai Népszínház, s több mint 100 előadást ért meg ez a látványos, de tartalmában és zenéjében egyaránt sekélyes, léha csinálmány. — A Budai Népszínház homlokán a balatonfüredi játékszín oromzatáról átvett jelmondat volt olvasható: „Hazafiság a' Nemzetiségnek” — „Szinházi látcső (1863—64); Laptulajdonos a Nemzeti Szinház. Felelős szerkesztő és kiadó: Szerdahelyi Kálmán.” Négy oldalas, kis színházi napilap, első oldalán a színházak műsorával, az utolsón üzleti hirdetésekkel, a közbülső kettőn kis, könnyű, pletyka szerű szépirodalmi cikkekkel és tudósításokkal.

18. sz.

344.

* Molnár György csakugyan elment

Páris

Párizs

ba, mint mondatik, a szinpadok s különsen a gépészet és diszités körüli ismeretek gyüjtése végett. Célja továbbá

Offenbach

Offenbach, Jacques

chal egyenes összeköttetésbe jőni, hogy jövő ősszel minél több ujdonsággal s minél érdekesebb kiállitásokkal lephesse meg a közönséget. No lesz majd Dunanan megint!

(?)

n

Jegyzet

Molnár

Molnár György

ra 1. 56. gl. — A Dunananra 1. az előző gl.

19. sz.

345.

* A n. szinházi igazgatóság megbizásából

Csepregi

Csepregi Lajos

titkár figyelmezteti a szinmű irókat és forditókat az igazgatóság 1844-ben hozott határozatára, hogy a n. szinház által elfogadott és dijazott darabok

Pest-Buda

Budapest

más szinpadain elő nem adathatnak. Nem helyeselhetjük e jogos ugyan, de nem méltányos eljárást. A pesti magyar szinháznak nincs miért tartani a budaitól — legkivált most s épen ez oldalról.

n

Jegyzet A Budai Népszínház éppen ebben az időben fordított hátat mint az előző számok gl.-i .Panaszolják, a valódi értékű színjátszásnak, közönségcsódftő, kasszát csináló operettek kedvéért. — Csepregi Lajos (?—1890) polgárcsaládból származó színész, aki azonban később a játékot a színház adminisztrációjával s fordítási munkássággal cserélte fel.

346.

*

Madách

Madách Imre

nak által németre forditott „Ember tragédiáját”

Király

Király János

, a „Pesti hölgydivatlap” kiadó-tulajdonosa, fogja, mint a német „M

Ditze S.

Dietze, Alexander

ode-Zeitung” mellékletét, 6 füzetben kiadni. Az első füzet junius elejével jelenik meg, melyet a többi — rövid időközökben — fog követni. Sajnáljuk, hogy hazai kiadóink közül egy sem találkozott, ki e, talán egy kis áldozattal járó, szolgálatot irodalmunknak meg merte volna tenni, mert a mü mindenesetre sokat veszt érdekéből a szakadozott megjelenés által.

n

Jegyzet Dietze Alexander (1835—?) Magdeburgban született tanár, aki az 50-es, 60-as években Magyarországon nevelősködve, megtanult magyarul. Tragédia-fordítása könyvben is megjelent: Die Tragődie des Menschen von E. Madách. Aus dem Ungarischen übertragen von A. D. 1865.

Dietze

Dietze, Alexander

később visszatért hazájába, s további sorsáról nem tudunk. — „Pesti Hölgy-divatlap (1860—1873, utóbb: Budapesti Bazár); Közlöny a szépirodalom, művészet és kiválóan a divat köreből; Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Király János; Megjelenik minden hó 1-én és 15-én.” Jelesebb írók alig szerepeltek benne, s a másodrangúaktól is hulladékanyagot, limonádét közölt, történelemből pedig pletykát. Német változata is megjelent, ez volt a Pester Mode-Zeitung. Könyvtárakban azonban ez utóbbi nem található.

347.

* Egy bécsi photograph arra az eredeti gondolatra jött, hogy egy albumban mind azon irodalmi egyének arcképeit kiállitsa„ kik a februári patens óta sajtó-törvényileg elitéltettek és büntetést álltak ki. Egy pár kép tőlünk is kikerül.

20. sz.

348.

— Megjelent „A magyar nép lapja”, már két számon át. Valamelyik lap a fametszetei ellen tesz kifogást. Mi ugy vélekedünk, ily fametszetekkel beéri a magyar (tulajdonképeni) nép még most: csak tartalma legyen folyvást a nép felfogásához, szükségeihez mért és tanulságos. A megjelent két számra nincs panasz e részben. Szerkesztője

Batizfalvi

Batizfalvi István

István; ára négy hóra csak I f. 40 kr.

n

Jegyzet Batizfalvi István (1824—1899) rimaszombati polgárcsaládból származó tanár, előbb Rozsnyón, majd 1860-tól a pesti ev. ref. gimnáziumban tanárkodott. Sok népszerűsítő cikket írt, földrajzi és történelmi tanulmányokat, s népszeru irodalmi vállalkozásokban vett részt; munkásságá- nak szellemében szorosan a Csengery-féle prot. vezető réteghez igazodott. — „A magyar nép lapjá”-ból (1863) az OSZK-ban, sajnos, nem található példány.

349.

— E hó II-én az akadémia rendes heti ülésében Hunfalvy János olvasta

Kalkbrenner

Kalkbrenner Károly

Károly ily cimű értekezését: Adalékok Szepes vármegye ismertetéséhez. A nagy gonddal, bő ismerettel, sok utánjárással készült helyirat igen szemléletes rajzát nyujtja Szepes megye kivált természeti állapotainak, de egyébre is kiterjed, különösen itt-ott nagyon érdekes tájleirásokat és ethnographiai adatokat közöl. A második felolvasás Ráth Károlyé vala, ki folytatá régebben megkezdett értekezését a török-magyar viszonyokról, historiánknak ez eddig homályban hagyott részéről, mely felé mostanában kiváló figyelemmel fordulnak történetünk nyomozói. Ráth mai felolvasásában a nagyobb közönségre nézve is igen érdekes dolgok vannak; különösen a párviadalok cimű szakasz, melyben hiteles adatok és idézetek nyomán egészen tisztára deríti, milyenek voltak, s hogy mentek véghez magyar és török részről ama, béke idején is gyakori, személyes kihivások és párbajok, melyek egész lovagias ceremóniával s többnyire életre-halálra történtek. Szintén oklevelek nyomán kétségkívül megállapitá értekezőnk a pribék szó jelentését, mely nem egyéb, mint a törökhöz átszökött magyar renegát, ki ottan, vagy mint köz rabló, vagy mint tolmács, vagy, ha írástudó vala, mint a török parancsnokok, magyar íródeákja szerepelt. —

[szerkesztői feloldás]

...

n

Jegyzet Kalkbrenner (vagy

Kalchbrenner) Károly

Kalchbrenner Károly

(1807—1886) Sopron megyei polgárcsaládból származó luteránus lelkész, aki azonban a Felföldön paposkodván, a vidék növénytani kutatására adta magát, s főképp a gombák és moszatok ismeretének területén világhírre tett szert. — A kiváló geográfus és statisztikus Hunfalvy János (1820—1888) által felolvasott értekezés nem jelent meg, s az Akadémia jegyzőkönyveiből nem derül ki, hogy milyen jellegű tájleírásokról, tudományosakról-e, avagy szépirodalmiakról van-e szó. — Ráth Károly (1829—1868) győri polgárcsaládból született; jogot tanult, majd a szabadságharc után, melyben részt vett, teljesen a már iskolai tanulmányai alatt megkezdett történeti stúdiumokba merült. Puritán, lelkes, vonzó egyéniség, akinek vezető szerepe volt a Dunántúli Történetkedvelők, a magyar történetkutatás fellendítésében oly fontos szerepet betöltő egyletének létrehozásában. (1. 562. gl.)

350.

— Horváth Mihály „Magyarország történelme” uj átdolgozásának ötödik kötete megjelent

Heckenast

III. Károly

nál. Tartalma a III-ik Károly trónraléptétől II. József haláláig terjedő korszak. Történetirodalmunk egyik kitünő képviselőjének ez ujabb művét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

22. sz.

351.

* Örömmel jelentjük, hogy a Gschwindt Izsó-féle fölebbezett szobor pörben a m. kir. kuria is Izsó javára döntötte el az ügyet, a mennyiben a Pest-városi törvényszék végzését, mely a szobrot a művésznek itélte volt oda, tökéletesen helyben hagyta, s igy — miután két egyenlő itélet ellenében fölebbezésnek nincs helye — a művészetnek az anyagi birtok felett fényes diadal lőn szerezve. Igy legalább remélhetjük, hogy e valódi művészi tehetség uj lelkesedést nyerve, nagyobbszerű munkához fog kezdeni, s magának szerezvén dicsőséget, a magyar szobrászatot fogja emelni.

n

Jegyzet Maga Izsó Miklós Nyilt levélben adja elő a Pesti Naplóban Gschwindt-el kapcsolatos perét. (PN 1863. máj. 27.) E szerint nála Gschwindt — aki talán az ismert nagyiparos család őse lehetett — megrendelte a Juhászt, s ő elvállalta a rendelést. Később kiderült, hogy a márvány, a munka, a szállitás és egyéb költségek is sokkal nagyobb számra rúgnak, mint a megállapított összeg. Ekkor

Izsó

Izsó Miklós

levélben fordult Gschwindthez, felkínálva neki az összeg visszafizetését. Gschwindt nem válaszolt. Közben

Izsó

Izsó Miklós

elkezdte faragni a szobrot, de a megállapodottnál nagyobb méretben, hogy Gschwindt ne tekinthesse az ő rendefése eredményének. Elkészülte után a gyáros mégis lefoglaltatta a szobrot, s nem volt hajlandó sem tisztességes megegyezésre, sem pedig abba belemenni, hogy a művész visszafizethesse, kamattal együtt, a kapott összeget.

Izsó

Izsó Miklós

a méltányos igazságszolgáltatásra és a nemzetre appellált a mohó gyárossal szemben. Sok huzavona után végre föl is szabadították szobrát, ám Gschwindt föllebbezésére újabb fordulattal végül mégis Gschwindtnek ítélték oda, aki aztán, nem utolsósorban a közhangulat nyomására, a Múzeumnak ajánlotta föl. (1. 476. gl.)

Izsó

Izsó Miklós

pörnyeréséről PN 1863. máj. 28. 120. sz.

23. sz.

352.

*A „Sz. L.” csudálkozik, hogy a lapok egy része — köztük mi is — nem hódol a népszínházi cancanos operette uralomnak. Distingváljunk.

Molnár

Molnár György

vagy a „nemzetiség”-nek emelt szinházat — igénybe vevén e cég alatt a nemzet nagylelküségét: ekkor ne járjon cancant, fanfarádot, ne rontsa meg végképen azoknak jobb izlését, kiket a „nemzetiség” örve alatt csalogat a népszinházba, szóval ne tegye azt a mit most tesz; — vagy nem, s ekkor a népszinház egy magán spekulációra alapitott intézet, melynek egyéb célja semmi, mint hogy élhessen. Jól van, tegye, csakhogy akkor ne hirdesse sem ő, sem a „Sz. L.” torka szakadtából a „hazafiságot és nemzetiséget”. Végre kérjük a „Sz. L.”-vet, mutassa ki azokat a verseket, melyek a „Koszorú”-ban jelentek meg s „melyek kártékonyabbak a — cancannál.” Erre szépen kérjük.

(?)

n

Jegyzet E gl.-ára 1. 343. gl. A Szinházi Látcső ezt írja

Molnár

Molnár György

nak, a Budai Népszínház igazgatójának párizsi útjáról: „

Molnár

Molnár György

többet gondol Párizsban is a Népszinház jövőjével, mint egy-két lap hiszi. Ezek számba se véve e tevékeny ember sok küzdését és buzgalmát, mellyel végre Budán magyar színházat létesített, oly hangon beszélnek róla, minőt müvelt emberrel szemben sehol sem használnak.” ( 1863. jún. 20. 74. sz., Mi történik a színpadon? c. rovat.) — A K gl.-jának utolsó mondatai pedig két korábbi cikkére vonatkoznak, amelyekben a Szinházi Látcső arról szólt, hogy van az irodalomnak is söpörni valója a maga háza előtt, bár névszerint nem említette a K-t, Bolond Miska védi a szinpadot; (1863. jún. 16. 70. sz.) és A humbug c. cikkekben. (1863. jún. 14. 68. sz.)

353.

* A misericordinaus atyák, mint a császárfürdő tulajdonosai, a n. szinház szegényebb sorsú beteg tagjai számára a fürdők ingyen használatát ajánlottak fel. A „Független” ebben is lealacsonyitót lát, hogy egy „méltóságos magyar nemzeti országos intézetnek oly szegény sorsú tagjai lehetnek, hogy sorsukkal ily szánakozó kegyelemre hínak fel egy magán (irgalmas) intézetet”. Hiszen igy az irói segélyegylet is szégyen a nemzetre nézve. No lássa az ember, mit nem lehet tanulni egy némely nagy lapból.

n

Jegyzet A Császárfürdőt 1806-ban ajándékozta Marczibányi István az Irgalmasok betegápoló rendjének, hogy jövedelmét a szegény betegek gyógyítására fordítsák. A hír: a Független-ben: 1863. jún. 3. 125. sz. Vegyes hirek rovat. — „Független; Politikai napilap; Felelős szerkesztő: Kovács Lajos.”

Széchenyi

Széchenyi István

jobboldalian értelmezett eszmevilágát kívánta terjeszteni s ennek szellemében a kiegyezést sürgetni, erősen kompromisszumra hajolva.

24. sz.

354.

* Almássy Pál ur, a nagylelkü műbarát, annak idejében megigérte vala Izsónak, hogy ha Gschwindt ellenében a szobor-pört megnyeri, a Búsuló juhászt meg fogja venni. A pör meg lőn nyerve, mivel azonban Izsó ki szeretné a szobrot sorsolni, hogy az igy bejövendő tetemesebb öszvegből jótékony célokra — különösen az irói segélyegyletre is áldozhasson: Almássy Pál ur szives készséggel mondott le igényéről a szoborhoz, de egyszersmind egy más szobrot rendelt meg nála, 1500 forint értékig. E szoborhoz a tárgyat maga a művész választhatja tetszése szerint. A „juhász”-ra 4000 sorsjegy lesz kibocsátáva egy forintjával s mivel e kisorsolással nemcsak jótékony célok, hanem a művészet méltánylása és pártolása is összeköttetésben áll: nincs legkisebb kétségünk, hogy a lelkes közönség sietni fog e kicsinség által is a hazai művészet iránti érdekét kimutatni.

n

Jegyzet Almássy Pálra 1. 323. gl. — Az

Izsó

Izsó Miklós

Gschwindt-féle ügyre 1. 351. gl.

355.

* A Török János szerkesztette „Pesti Hirnök” a Részvét Könyvéről szólván, többek közt ezt is mondja: „Mindenesetre legsilányabb magának a szerkesztőnek, Gyulai Pálnak satiricus dolgozata, mely conceptio és kivitel tekintetében egyaránt satnya;” — tudnánk mi erre valamit mondani, ha akarnánk. Alább meg igy szól: „Feltűnik végre ezen vállalatban azon körülmény, hogy a 31 iró közt, kiknek dolgozatait a könyv tartalmazza, több mint kétharmad — protestans” — ; erre meg, ha akarnánk sem tudnánk semmit sem szólani.

n

Jegyzet Török János (1809—1874) zalai honorácior család gyermeke, akit előbb inkább a gazdasági életben, a gazdasági oktatás, művelődés szervezésében és szélesítésében játszott fontos, gyakran kezdeményező szerepet.

Széchenyi

Széchenyi István

nek egy ideig belső embere. Igen sokrétű műveltséggel, széleskörű tájékozottsággal rendelkezett, nem utolsó sorban a természettudományok terén. 1848 után az újságírás lesz működési területe, ahol gyakran tűz össze ultralojális, klerikális nézetei s leginkább intrikus természete, ki nem elégített becsvágya miatt a Kemény és Csengery köré tömörillt csoporttal;

Gyulai

Gyulai Pál

val különösképpen nem szenvedhették egymást. —

Gyulai

Gyulai Pál

szatirikus dolgozata: A Széchenyieskedők c. híres vers. — A Részvét könyvének első kötete 1863-ban jelent meg, Ráth Mór kiadásában, Gyulai Pál szerkesztésében, az Irói Segélyegylet támogatására, mintegy 30 fró közreműködésével; voltak köztük ugyan másod-harmadrangúak is, de az irodalom szine-javát is meg lehetett benne találni. — „Pesti Hirnök (1860—1868); Politikai Napilap; Felelős szerkesztő: Török János; Kiadó: Szabó Alajos és Török János.” A klérus félhivatalosa s mint ilyen, mindenkor lojális, sőt túlzóan, hivalkodóan aulikus. A kiegyezés utáni években Magyar Állam címmel jelent meg. —

Török

Török János

e gl-ja: 1863. jún. 6. 127. sz., Vegyes Hírek c. rovat, ∆ jellel.

356.

* A magyar irók segélyegylete javára közelebbről következő tetemesb alapitványok tétettek: Gr. Pejacsevics Pálné sz. gr. Pejacsevics Alvina 400 frt; gr. Pejacsevics László 500 frt és a „Családi Kör” előfizetői által — meglepetésül — b. Jósika Miklós nevére. Ez igazán szép meglepetés.

n

Jegyzet E horvát arisztokrata család tagjai közül

László

Pejacsevics László

(1824—1901) szerepet játszott a magyar és horvát politikában, később egy ideig bán is lett, s mint az egész család, konzervatív, de a két nép barátságának híve. P. Pálnéról nincs adatunk. — A Családi Körre 1. 6. gl. —

Jósika

Jósika Miklós

köztudottan meglehetős szűkös körülmények között élt Brüsszelben, ill. ez időben már

Drezdá

Drezda

ban; mint egy

A.

Arany János

-hoz írt levelében mondta: „az öreg napszámosnak” keményen dolgoznia kell (1862. nov. 2., MTA Ltár 243).

25. sz.

357.

* Az öreg

Dumas

Dumas, Alexandre

Walter Scott

Scott, Walter

regényeit szándékszik kiadni francia nyelven, saját fordítása szerint — mégpedig az eredeti szerző megnevezésével.

n

Jegyzet Az öregebb

Dumas

Dumas, Alexandre

nak csakugyan jelent meg ez évben egy műve, amely tárgyát

W. Scott

Scott, Walter

regényeiből vehette (Robin Hood le proscrit); mennyiben fordítás, illetőleg adaptálás, kézikönyvek alapján nem tudtuk megállapítani.

(?)

358.

— Róma régiségei — mit érdeklenek azok bennünket! És mégis ugy látjuk, hogy a nagy nemzetek, kiket annyira szeretnénk utánozni apróságokban, felölelik a tudás minden ágát, tekintet nélkül a közvetlen haszonra vagy nemzeti dicsőségre, s nemcsak az ugynevezett exact tudományokban járnak legelöl, hanem visszamélyednek a századok s évezredek homályába s mind több több fényt derítnek elhunyt s velök semmi rokonságban nem állt népek történetére. Ninive, Babylon, Carthago romjai — Hellas és Róma életének legkisebb maradványa, semmi, semmi se idegen, érdektelen ő előttük. És nekik nem volna, nem lesz érdektelen hallani, hogy akadémiánk egy uj tagja

Torma

Torma Károly

Károly, ismét födözött fel Erdély északnyugati részében egy darab római birodalmat, kétségtelen és számos jeleit, részint nagy becsű emlékeit ama világuralomnak. E fölfedezésről szólt hétfőn az akadémia ülésében tartott székfoglaló értekezése, melyet

Csengery

Csengery Antal

olvasott fel

[szerkesztői feloldás]

..

n

Jegyzet Torma Károly (1829—1897) székely középnemes család fia, aki jogi tanulmányai után inkább az archeológiához mutatott kedvet, s a szabadságharc után, amelyben részt vett, teljesen Erdély római kori emlékeinek szentelte idejét, és sokat ásatott. Később a politikai életben is részt vett,

Deák

Deák Ferenc

bizalmasa volt; végül a pesti egyetem archeológiai professzora, az aquincumi ásatások úttörője lett. — Itt a szamosújvári fürdő feltárásáról van szó, amelyről a következő évben tanulmánya is jelent meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálatai c. rendszerint évenkint megjelenő időszakos közleményben.

359.

* A misericordianus atyák Budán 1000 ingyen jegyet küldtek az ó-budai izraelita község szegényebb betegei számára.

n

Jegyzet A misericoirdánius atyákra 1. 353. gl.

360.

* Szentmiklósi gr. Nákó — a Pesti Hirnök szerint — kinyilatkoztatta, hogy a birtokában levő művészeti és műipari tárgyakat a bécsi muzeumnak fogja ajándékozni. Bizony sokkal szebb lett volna, ha azt nyilatkoztatta volna ki, hogy a pestinek ajándékozza.

n

Jegyzet Nákó Kálmán (1822—1892) gazdag makedón eredetű mágnás család fia. Családját nemrég emelték, lojális érzelmei miatt, grófi rangra, s őt magát 1850-ben nevezték ki kamarásnak. Így hát a hír könnyen hihető volt, bár a következő számban cáfolta a K Vegyes rovata. ( PH 1863. jún. 21. 138. sz.)

361.

* B.

Prokesch-Osten

Prokesch-Osten, Anton

, törökországi osztrák követ, Bécsbe utaztában, pár napja megfordult

Pest

Budapest

en. Ő excja a magyar tudományosságnak különös kedvelője; a n. muzeumnak több rendbeli ajándékokat tőn, s tavaly Konstancinápolyban járt tudósainkat minden tekintetben a legszivesebb fogadásban részesitié.

n

Jegyzet Prokesch-Osten Antal báró (1795—1876) stájer középbirtokos családból származó magasrangú katona, aki később politikával s diplomáciával cserélte fel a kardot. Nagy érdeklődést mutatott a balkáni kis népek kultúrája iránt, s műkedvelő szinten Görögországról több munkát is írt.

362.

* Az „Országtükre” tiz napos történésze is feljajdul azok ellen, kik a cancan táncot nem tartják oly épületesnek mint ő, s csudálkozik, hogy a „koszorúsok” is köztök vannak. A felszólalást üres lármának semmiért, handabandázásnak, ál-tartüffösködésnek nevezi s azt mondja, hogy épen ezek a felszólalók tízszer is megnézik az ő imádott cancanját. Erre is szépen kérjük, mondja meg, mikor látta azokat a „koszorúsokat” tizszer a népszinházban?

(?)

n

Jegyzet Az Ország Tükre „tíz napos történésze”: Vadnai Károly, aki a lap Tíz nap története c. glosszázó eseménynaptár-rovatát vezette, s többnyire maga is írta. A Budai Népszínház előadásáról szólván

Vadnai

Vadnai Károly

ezt írja: „A »hazafiság« és »nemzetiség« oltárait tűzeső fenyegeti — kiáltják teljes pátosszal. »Itt a vész, mely Sodomát és Gomorát eltemeti. Jaj annak, aki született, jaj annak, aki meg nem halt«. Miért — mert a kankánt táncolják s az igazgató újra 21 operettet küldött Párizsból. Legmulatságosabb az egészben az, hogy e vésztjósló lármát leginkább azok ütik, kik tízszer is eljöttek megnézni, hogy mint táncolják a kánkánt, s kikre nézve a Népszínházban nincs előadás, ha nem valami kis bohó dalmű.” (1863. jún. 10. 17. sz.) — A K e rovatának a Budai Népszínházra vonatkozó gl-i alighanem csak részben, eszméikben, s esetleg a fogalmazás és stilizálás tekintetében származnak magától

A.

Arany János

-tól. Az anyagot hozzá s valószínűleg a hangnemet is fia,

László

Arany László

adta, aki ifjú éveiben nagy színházlátogató volt, s égett a pesti s budai németajkú polgárság megmagyarosításának, gyökeres nemzeti kultúrával való átitatásának vágyától. — Pl. a zsidó ifjak magyarosítására szervezett egyesületbe előadásokat járt tartani — s már legelső munkáiban erős ellenérzést tanúsított a kozmopolita, főképp francia bulvárirodalommal. (Vö. Kolozsváry Aladár: Arany László. A Ref. Gimn. Értesítője, Mezőtúr 1909. — Zsoldos Jenő: Arany László és az Izraelita Magyar Egylet. Libanon 1940. 46—47.1., Nagykőrösi Hírlap, 1898. 3. sz.) — De hogy elvileg magáénak tekintette

A.

Arany János

őket, mutatja az, hogy egy a Népszínházat védelmező cikkhez filzött hosszabb mj-ben e gl-k érveit, vádjait, gondolatait ismétli, összegzi, magyarázza, mint sajátjait. (1. 103. mj.)

26. sz.

363.

— Az akadémia közelebbi ülésén (hétfőn, jun. 22.) Szabó József értekezése vonta magára a fő figyelmet, beszélvén (mert nem olvasta értekezését) „a kovaszerszámokról Europában.” Ama nevezetes kérdés fejtegetése volt ez, mely most nagyon foglalkoztatja a tudós világot: ha élt-e már ember az ős állatok, a mammuth stb. korában, mely az által volna eldönthető, ha emez állatok csontjai közt, nem vízben vagy barlangban, hova véletlen is össze kerülhettek, hanem az illető (negyedrendü) földképletben emberi csontok, vagy emberi készítmények találtatnak. Ez utóbbiak már az emlitett kovakő szerszámok, u. m. dárda vagy láncsahegyek, kés vagy véső alakú készitmények, a minők eddig hazánkban is, mint kelta régiségek, találtattak ugyan, de nem ősállat csontokkal vegyest a negyedképletű rétegben. 1841-ben Franciaországban a Somme völgyén akadtak ilyen csontokra és szerszámokra; ezek s több más adatok s hozzávetések alapján Lyell angol tudós az ember egykoruságát a mammuth-tal vitatja, mely véleményhez járul értekező is. — E tárgyra vonatkozó cikk egy jeles tudósunk tollából már nehány hét óta hever szerkesztői tárcánkban is, de a költők arcképeihez szükséges élet és jellemrajzok (melyek közlését nem halaszthattuk a második félévre) kiszorították a nagyon korszerű dolgozatot, hanem a jövő számban adni fogjuk, annál inkább, mert más oldalról fogja fel a tárgyat. —

[szerkesztői feloldás]

n

Jegyzet Szabó Józsefre 1. 181. gl. — Lyell Charles, Sir (1797—1878) angol geológus, a modern geológia egyik jelentős alakja, akinek 1830—33-ban megjelent fő műve, Principles of geology, 1872-ig 11 kiadást ért el. — Brassai Sámuel írt a következő félévben öt folytatásos előcikket idealista felfogással e kérdésről. ( K II. II. 1., 2., 17., 18., 19. sz.)

364.

— A Koszorú statistikája. Lapunk ez első félévben, mint a tartalomjegyzékből kitetszik, hozott: irodalmi, müvészeti s társadalmi előcikket 14-et eredeti és fordított verskölteményt 50-et; nagyob és kisebb novellát s elbeszélést 28-at; elegyes tárca- és egyéb cikkeket, úti és jellemrajzokat stb. 33-at; az irodalom- és művészeti rovatokban: 77-et; és a magyar költők arcképcsamokából 3 műmellékletet. A cikkek és novellák, sőt a versek közül is némelyik több számra terjedő.

365.

* A „P. N.” megcáfolja azon általunk: is közlött hirt, mintha Gr.

Nákó

Nákó Kálmán

oda nyilatkozott volna, hogy a birtokában levő művészeti és műipari tárgyakkal az e nemü bécsi muzeumot ajándékozná meg. Magunk is örömmel vonjuk vissza, e mások után közlött alaptalan hirt.

n

Jegyzet

Nákó

Nákó Kálmán

ra l. 360. gl. — A cáfolatra PN 1863. jún. 24. 142. sz. Hírrovat.

AJOM12

Megjegyzések: