KOSZORÚ. I. ÉVF. II. FÉLÉV
— A magyar akadémiának közelebbi szerdán — jul. l. — rendkivüli összes űlése volt, ez lévén a határidő, melyen a
Hölgyekdijából kitűzött jutalmakra beérkezendett pályaművek iránt a titoknok jelentést
vala teendő. Az idei pályázatra három feladat levén kitűzve, kettőre most sem jött
pályamunka, mint tavaly sem. E kettő az „ujabb nevezetes utazók története” a historiai —
és a „felfedezések története” a természettudományi osztályból. Valóban csoda, hogy ez
aránylag könnyű és kellemes munkára senki sem vállalkozik. Az akadémiában kérdés
tétetett; nem volna-e jobb az ily népszerű könyveket nem pályázás, hanem megbizás utján
állitni elő; s az illető bizottmány utasittatott, hogy arra nézve, mi történjék ezután a
pályázatokkal, javaslatot készítsen. —
[szerkesztői feloldás]
...n
Jegyzet A
Hölgyek díját 1859-ben alapították
Almási Balogh Pál (1. 247. gl.)
buzdítására. Negyvenöt főrangú hölgy évente 3 aranyat adakozott azzal a
meghagyással, hogy adassék ki az ebből összejövő összeg évente 4
tudománynépszerűsítő könyvnek. Szerződésük: „Arany-könyv”.
(MTA Ltár)
* Ormós Zsigmond hg. Eszterházy Pál nagyszerű bécsi képtárának — mely a hg. nemes
adományából, az akad. palotája elkészültével, méltó helyére, fővárosunkba fog költözni —
részletes leirását készíté el. E műtörténelmi leirás, mint mondják, igen érdekes s a
herceg saját költségén fogja kiadni. Különben — erről jut eszünkbe — az akad. palotája
is szépen halad, már az első emelet egészen megvan s télire tán az egész épület fedél
alá fog jőni.
n
Jegyzet
Esterházy Pál hercegről
(1786—1866), a
Batthyány-kormány hamar megfutamodott külügyminiszteréről van szó, aki gróf
Dessewffy Emilnek, az Akadémia ekkon
elnökének a rábeszélésére 1861-ben az
Akadémiának adta át megőrzésre képtárát, amely 1865-től a közönség számára is megtekinthetővé lett az új palotában.
Ormós
ra 1. 74. mj.
Ormós Zsigmond
Ormós
jelzett munkája meg is
jelent:
A herceg Esterházy-képtár műtörténelmi
leírása. Ormós Zsigmond
Bp
. 1864.
Budapest
— A Magyar Sajtó e félévben megkisebbedett, hanem ez nem válik
kisebbségére. Mig oly nagy volt, nem látott az egész
magyar irodalomban oly üldözni való botrányt, mint épen a mi szegény Koszorúnk. Isten bocsássa meg neki!
n
Jegyzet A MS-t e félévig Vajda János szerkesztette; ezután 1863. júl. 1-től
Pákh Albert és Greguss Ágost (1. 559. gl.).
— Az alakulandó
Magyarhon
ban élő zenészeket
segélyző egylet alapszabályainak: megvitatása végett f. év julius 13-án esti hét órakor a tigris szálloda teremében
közgyűlés fog tartatni — igy hirdeti Bartay Ede
választmányi elnök úr. (Bár teljesednék a stilhiba e Meghívás
elején, valamint a segélyegyletnek jó sikert óhajtunk!)Magyarország
n
Jegyzet
Bartay Ede (1825—1901) zeneszerző fia, maga is foglalkozott zeneszerzéssel, de
inkább mint zenetanár szerzett nevet, s mint ilyen egy ideig a Nemzeti Zenedét is
igazgatta. Az általa szorgalmazott egylet az
A.
— említette néven meg is alakult. — A Tigris szálló épülete ma
is áll, a Nádorutcában.Arany János
— A nyelvtudományi osztály ülése hétfőn (jul.
13) az akadémiában, bár nem népes, de igen érdekes volt. B.
Eötvös
József
alelnök tarta emlékbeszédet Reguly Antal elhunyt
tag, a hires utazó fölött, ki miután egész ifju életét a haza tudományos érdekének
szentelte, a célnál roskadott össze. A lelkest lelkesen méltányló emlékbeszéd
felolvasott részei már megjelentek a nagyobb lapokban, t. olvasóinkat oda utasítjuk. —
Ezután
Eötvös József
Toldy
Ferenc
szintén nagyérdekű s a nyelvtudományra nézve nevezetes fontosságu előadása következett
egy Königsbergben ujonnan feltalált régi magyar nyelvemlékről,
mely idősorban a „halotti beszéd” után következik. A csak nehány sorból álló szöveg
valamely egyházi tanitás végsorait képezi a Boldogságos szűzről, melynek pergamenét a
könyvkötő egy XIV-ik századbeli latin
irott könyv (codex) bekötésére használta, igy maradt fenn e magyar töredék, melyet e
szerint előbbre, a XIII-dik századra
bizvást tehetni. A korhoz mérve igen olvasható, mondhatni szép betűkkel van irva;
legbecsesb azért, mert mintegy hidacskát képez a „halotti beszéd” s későbbi
nyelvemlékeink között. A „halotti beszéd” némely helyesirási s hangejtési formái még
ebben is láthatók; de másrészt annyira könnyű értelmét venni, hogy az osztály egyik
tagja,
Toldy Ferenc
Ballagi
Mór,
alkalmat vőn kimondani meggyőződését, mely szerint a magyarban nincs régi nyelv, uj
nyelv, hanem a mi különbség a régiekben látható, az csupán a helyesirás tapogatódzó
ingatagságára esik.
Ballagi Mór
Toldy
ez ily általánosságban meg nem állható véleményt szintén élénken utasítá vissza; s mi
sem fogadhatnók el, mert egyes tájszólásokban maig fenmaradt régi formák és
hangoztatások igazolják egyrészt nyelvemlékeink formáit. —
Toldy Ferenc
[szerkesztői feloldás]
..n
Jegyzet
Reguly Antal (1819—1858)
oroszországi rokonainknál gyűjtött, és hazahozott hatalmas anyagát folytonos
betegeskedése s halála miatt nem dolgozhatta fel. Nyilván erre gondolt
A.
— Arany János
Eötvös
emlékbeszéde megjelent műveinek 1893-as Ráth-féle kiadásában az Emlék- és
ünnepi beszédei c. kötetben. — A Kőnigsbergi
töredékeket 1862-ben lelte
föl Julius Zacher kőnigsbergi professzor, s
Eötvös József
A. Pott
, hallei professzor
közvetítette a fölfedezést a magyar tudományos világnak, elsősorban Pott, August
Toldy
nak. A Mária
siralom s a Gyulafehérvári glosszák ez időben
még nem voltak ismeretesek, s ezért sorolja Toldy Ferenc
A
az újonnan fölfedezett nyelvemléket közvetlenül a Halotti Beszéd után. Arany János
Toldy
előadása, változott alakban kiadva:
Irodalomtörténeti olvasókönyv. Toldy Ferenc
Pest
1868. 1.
köt.
Budapest
— E lapok szerkesztőjének megbocsátják olvasói, ha nem mellőzheti a balhirt, hogy
Szalontá
nak egy része ismét
leégett. Az 1847-iki nagy tűzvész
alkalmával egy szöglete maradt volt épen: most az a rész lőn a lángok
martalékává. Nagyszalonta
Szalonta
az alföldi inség által is
sujtva van, igy most kétszeresen érzi a csapást. A szerkesztőség elfogad
könyöradományokat a tűz által tönkre jutottak számára s az aláirást maga megnyitja 20
fttal.Nagyszalonta
n
Jegyzet Már az előző két esztendő is száraz és igen gyenge termésű volt
országszerte; 1863. évben azonban az
évszázad egyik legnagyobb szárazsága gyötörte az országot, főképp pedig az
Alföldet.
Az akadémia ülése utolsó volt a szünidő előtt. A mathematikai és természettudományi
osztályok ülése volt ez.
[szerkesztői feloldás]
...Szabó
József előadása
vonta magára a közfigyelmet, ki saját vizsgálata nyomán a hengermalmi és kőmalmi
rendszer közötti különbséget deríté fel, elemezvén a pesti hengermalom és két legjobb,
kővel örlő malom liszt készítményeit. A különbség (köznyelven szólva) leginkább az, hogy
a hengermalmi őrleményben valamivel több vizrészecske marad, és igy a liszt sikeresebb,
belőle a tészta nyulósabb, mint a kővel örlöttben. Kiemelte értekező a magyar
lisztgyártás nagy tökélyét, melytől az angol s francia is még hátra van; az első nem
vetekedhetik a mi legfinomabb, sőt másodrendű lisztünkkel sem, a francia mindenek előtt
fehérséget kiván s igy tisztjében keményítő a túlnyomó; a német tud
finom lisztet őrleni, de búzájában kevesebb a siker, mint a miénkben. Megigérte a t.
értekező, hogy e nagyon is életbe vágó tudományos fejtegetést népszerű
formában kidolgozza a Koszorú
olvasóinakSzabó József
[szerkesztői feloldás]
...n
* Egy ura „V. U.” szerkesztőségéhez egy csomó ujdon faragott szót
küldött be, terjesztés végett. Mi is közlünk nehányat a „V. U.”
által közbe-közbe szurt felkiáltó és kérdő jelek elhagyásával, mivel azok mindenik után
odaillenének. Ime: Akadémia = tanmütc; colleginm = tangyülde; ekklézsia = vallda;
templom = = imárda; presbyterium = népkorda; rector = intész; curator = = gondász;
protestans = hitóvár; senior = óbbár; presbyter = = népkorász (jó, hogy nem éhen
korász.) superintendens = hitfelügyelő; reformatus = hitjavitonc; kantor = éneklész;
togatus = hitmeczér; orgona= ájtzora; empiria = oktonda (kéretik a szedő az
a helyett nem i-t szedni) stb. stb. Tanulj
magyar!
n
Jegyzet A javasolt új szavak beküldőjét a VU sem
nevezi meg. (
1863. jún. 26.
30. sz., Mi újság rovat.)
— A budai népszinház igazgatósága szives volt a lapok szerkesztőségeit meghívni a szerdai
(aug. 5.) szellem-productiókra,
„hogy a lapokban itt-ott felmerülő gáncsolások és kicsinylő ócsárlások
megszünjenek.” Mi, ha olykor szót tettünk, nem a szellemábrák jóságában
kételkedtünk, miattunk lehetnek nagyon jók; hanem az egész machineriát igen alárendelt
dolognak tartjuk, s kivált igy pusztán, drámai szöveg nélkül mutogatva épen olybá
nézzük, mintha egy-egy uj diszitményt, vagy a függönyök felvonására szolgáló
kötélgépezet ügyességét mutogatnák. Mint segédeszköze a drámai előadásnak
jó lehet, s ha a szinpadi csalódást neveli, az ellen sincs szavunk; de se a drámai, se a
szinművészet maga valami óriási haladást e szellemábrák feltalálásával
nem tett. Ennyit akartunk mondani.
n
Jegyzet
Molnár György (1. 56. gl.) a Budai Népszínház igazgatója egy sor
technikai, mechanikai újítást tanult el Párizsban, ahova e
célból előző
— A szalontai tüzkárvallottak számára az enyingi uradalom részéről 20 frt adomány
küldetett be szerkesztőségünkhöz. Sietünk a kellő helyre átszolgáltatni.
n
Jegyzet A
szalontai tűzkárra l. 371. gl.
— Megjelent, Pfeifer kiadásában: „Magyar könyvészeti Közlöny 1862-ről.” E cim azt sejteti velünk, hogy buzgó
könyvárosunk folytatni fogja e nagy hézagot pótló közlöny évenkinti kibocsátását.
Azonban, minden nagy teljessége mellett egy pár lényeges hiányt meg kell jegyeznünk. Az
1862-ki folyóiratok közt, valamint az
abc. rendű cimsorban is, hiába keressük — nem csak a Szépirodalmi
Figyelő
t (melynek 10 havi élete talán nem ér föl 2 havi
halálával), hanem a Budapesti Szemlé
t is. Már
pedig ez utóbbi legalább is annyi joggal helyt foglalhatna az encyclopaediai munkák s
folyóiratok közt, mint akár a
Toronyai
„Tolvajnyelve.” A Sárospataki Füzetek
et sem vettük észre. Ugy látszik, az erdőtől.
épen a fákat nem látta meg a „Könyvészeti
Közlöny” szerkesztője.Tornyai Károly
n
Jegyzet
Tornyai Károlyra l. 276. gl. — A Magyar Könyvészeti
Közlöny 1962-ből címmel az OSZK-ban nem található semmiféle kiadvány. — A
Szépirodalmi Figyelő
1862. novemberében és decemberében már nem jelent meg (l. 4.
sz. felh.).
— A lipcsei „Europában” Tátra hegységünk ismertetése jelent meg, vagy inkább kivonat egy
könyvből, mely e cimmel: Karpathen-Bilder von F. W.
Hildebrandt
”
Gloggauban láta világot. Majd csak hozzánk kapnak már a
touristák.
n
Jegyzet ”Europa; Chronik der gebildeten Welt.
— 1845—46 között Stuttgartban, 1847 óta
Lipcsében jelent meg ez a VU-hoz
hasonló, de annál tudományosabb színezetű, s ugyanakkor mozgékonyabb, liberális
folyóirat, amely az
A.
által
állandóan olvasott lapok közé tartozott. — Külföldi híreinek egy részét, főképp a
művelődési és művészeti életet illetőket ebből merítette. Míg azonban a sokkal
nehezebb fajsúlyú angol Athenaeumot bizonyos respektussal
emlegette, ezt szerette megcsipkedni tájékozatlanságáért éppúgy, mintahogy tudós,
németes fölényéért, elfogultságaiért is. — FW. Hildebrandt kilétéről nem tudunk bővebbet.Arany János
—
Goethe
levelezése
Károly Ágosttal, melyet a német közönség oly
feszülve várt, immár megjelent két jó nagy kötetben. De a várakozás mennyire csalódott.
Azt hitték, ez eddig oly igen rejtegetett levelek uj fényt fognak deríteni Goethe, Johann Wolfgang von
Goethé
re és az egész korra, s
ime most a német ismertető fájdalommal mondja ki, hogy „elég szoros ismeretségünk ama
feledhetetlen korral, e levelezés által, egy fontos lépéssel sem ment előbb.” Azok is
felsültek, kik némi cronique scandaleuse-ét a weimari udvarnak várták e
levelektől.Goethe, Johann Wolfgang von
n
Jegyzet Hol olvasott
A.
e levelezéskötetről, nem tudjuk, talán éppen a lipcsei
Európában (l. előztő gl.) — chronique scandaleuse:
botránykrónika.Arany János
— A müncheni nemzetközi műtárlat javában áll. A kiállító művészek száma 162,
ebből 48 killföldi, a többi német. Franciaországra esik 14,
Belgiumra 14,
Holland
ra
8, Olaszországra 7, Svájcra 4, a
scandináv országokra 3. — A német városok: Karlsruhe, Berlin, Düsseldorf, s főleg München. Az utóbbiak során vártuk — Hollandia
Pest
et, de nem találtuk. Nem tudjuk ott van-e, vagy művészeinknek elég a
pesti két műtárlat.Budapest
n
Jegyzet
Pest
en ez időben két
állandó tárlat volt: a Nemzeti Múzeum Képtára és az Esterházy-képtár; s két kiállító
egyesület: az 1840-ben alapított Pesti
Műegylet, mely ez időben jobbára az abszolutizmus szolgálatában állt és az 1961-ben alapított magyar szellemű
Képzőművészeti Társulat.Budapest
— Figyelemre méltó az a természeti tünemény, melyről egy somlyóvidéki levelező értesíti a
lapokat. A Somlyó-hegy 3/4 résznyi magaslatán, 40 öles kútban, öt hét óta valami
fény látszik, mely a népnek sokféle balhiedelemre szolgáltat alkalmat.
„Természet tudomány, jőjön el a te országod!” kiált föl erre vagy a levelező vagy az
ujdonság irója. A „természet tudomány országa” még annyira soká fog eljőni, hogy a
köznép egy még soha nem látott s csodásnak tetsző természeti jelenséget meg tudjon
magyarázni; de annyira csakugyan eijöhetett volna már, hogy szakférfiaink közül valaki
az ilyet megvizsgálja, vagy, ha ismeretes tünemény, róla a közönséget értesítse.
Elvárjuk szünetező tudósaink valamelyikétől.
n
Jegyzet A Somló-hegy e tüneményét
szinte minden lap említette; megvizsgálta-e valaki, nem tudjuk.
— Mint a lapok említették, Dobsa Lajos „Attila” cimű szomorujátékát a hires tárcairó
Jules Janin
ismerni óhajtja, igérvén annak
bemutatását a francia közönség előtt. A forditást francia nyelvre most
Wohl Janka
vette műbe, kinek e nyelvbeli
jártassága kis kora óta ismeretes. Reméljük, hogy e forditás képessé teszi Janin, Jules
Janin
t felfogni és méltányolni a magyar szerző
munkáját annyira, hogy becsületet valljunk ez első nagyobb fajta költeménnyel, mely
nyelvünkből a francia irodalomba átültettetik.Janin, Jules
n
Jegyzet
Dobsa Lajos
Attila és Ildikó c. drámájának e fordítása létrejött-e,
könyvészeti munkák nem adnak felvilágosítást. — Janin, Jules (1804—1874)
liberáis író és kritikus. Különösen a színi bírálat terletén volt neve közismert.
Wohl Janka (1846—1901) az ismert testvérpár közül az idősebbik volt.
A.
már Kőrösön kapcsolatba került velük — Ballagi Móron keresztül, akinek rokonai voltak — (l. A. krk VI. köt. 227.
l.), s Arany János
Stefániá
nak már egy
elbeszélését is közölte Wohl Stephanie
A.
lapjában
(
SzF II. II. 8—9 sz.);
Arany János
Janká
nak pedig három versét
(
SzF II. II. 11.
sz.).Wohl Janka
— Halm Frigyes, a „Griseldis” és „Ravennai Viador” szerzője, uj drámát irt a
hindu életből, „Begum Somru” cim alatt, de nem igen dicsérik
benne a drámaiságot. Lyrai pathoszból van felfúva ez is, minden valódi élet
nélkül.
n
Jegyzet
Halm, Friedrich
(tulajdonképpen München-Bellinghausen báró, 1806—1871) német drámaíró és elbeszélő, aki
Schiller
és Schiller, Johann Christoph Friedrich
Grillparzer
eszményítő modorát
egyseítette az epigon romantika lirizmusával és patetizálásával. Ravenna: Der Fechter von Ravenna: A ravennai hős,
Ravenna megvívója.Grillparzer, Franz
— A szegény hazánkat ostorozó inség és nyomor krónikájához nem örömest szolgáltatunk
adatokat; nem núntha érzéketlen volnánk édes mieink szenvedése s az annyiakat fenyegető
végpusztulás iránt; de mert a csapás oly iszonyú mérvű, hogy egy jámbor szózattal több
vagy kevesebb rajta nem segít; és mert a szépirodalom, a költészet (melyet
lapunk is képvisel) oly tér, hová a zaklatott emberi sziv — iróé olvasóé egyaránt — nem
leverődni, hanem felüdülni menekszik. De meg nem állhatjuk, hogy egy
hátszegvidéki levélből, melyet egészben nem közölhettünk, ide ne írjunk
egy pár sort, melyben az Erdélyországba menekült és most onnan visszafelé lézengő
alföldiek szomoru sorsát festi. „Kitakarodván, ugymond, hajlékaikból, hol éhező s
nyomorral küzdő családot hagytak hátra, ide jőnek Erdélybe munkát keresni, de az itteni
viszonyokkal ismeretlenek, nem tudják, hogy a gazdálkodás csak kicsinyben űzetik, hogy
az apró birtokosnak házi cselédje is elvégzi az aratást, a csépelést pedig télire
szokták hagyni; így a szegény lesújtott emberek borzasztóan kétségbeesett arcokkal
járnak tétova, munkát sehol sem találva. Egy részök már visszafelé indul, s valóban
égbekiáltó látvány ezekkel az időjárás és éhség által összeszáradt, fekete képű,
szerencsétlen rongyos emberekkel az országúton találkozni, kikre otthon csak a bizonyos
éhhalálnak kinja vár.” De hogy mindez a „szűkkeblűség, ocsmány önzés, ember
társa iránti érzéketlenség eredménye” volna, ezt, a levél iróval, nem
állithatjuk.
n
Jegyzet Az 1863-as
ínségre l. 371. gl. — Ki írta e levelet, nem tudjuk;
A.
levelezésében nem található meg. Hogy azonban
ő volt a címzett, bizonyítja, hogy a Nyilt levelezésben is
válaszolt e levél írójának (l. 251. üz.).Arany János
— A magyar aristocratia egyik diszét, a haza egyik leglelkesb leányát vesztette el.
Nádasdi gr.
Nádasdy Lipótné
,
soborsini gróf
Forray Julia
aug. 22-kén életének. 51-ik, boldog
házasságának 28-ik évében hosszas betegeskedés következtében, szeretett férje és fia
karjai közt
Pest
en elhunyt. A boldogult mind
jótékonyságá- ról, núnd honleányi érzelmeiről, mind pedig a hazai. művészet és irodalom
iránti részvétéről ismeretes volt. Mint Komárommegye örökös főispánjának neje, Komáromban jótékony intézetek felállítása körül fáradozott, pesti
salonjában festményeket és szobrokat lehetett látni hazai művészeinktől, s nem egy iró
volt nála szivesen látott vendég azon érdekeltségnél fogva, melyet a nemzeti irodalom
iránt tanusított. Hideg tetemei aug.
23-án szenteltettek be a családi palotában, s vitettek utolsó kivánsága
szerint Agárdra Fehérmegyébe, hol 26-kán el is temettettek. Az engesztelő szent mise
áldozatok Agárdon aug. 26-kán, Budapest
Pest
en aug. 29-kén tartattak meg. Nyugodjanak
békén porai, emléke lebegjen köztünk lelkesitésül és vigaszkép.Budapest
n
Jegyzet
Forray Júlia (1812—1863) délvidéki arisztokrata, grófi család gyermeke, aki
családjából hozta a művészet szeretetét, a közügyek iránti érdeklődését: anyja
Brunswick-leány volt, s ő meg mint a hazafias érzületű Nádasdy Lipót gróf felesége s mint az ország egyik legelőkelőbb
asszonya, sokféle közhasznú intézmény létrehozásában tevékenykedett (lelencház,
javítóintézet, menhely, s szívesen mecénáskodott). Fiát, aki ifjan meghalt,
Gyulai
nevelte egy ideig, s nagy
rokonszenvvel és tisztelettel emlegette a grófnőt.Gyulai Pál
— Az „Ország Tükrében” ezt olvassuk 1844-ről: „akkori időben. . a költők, az egy
Csokonai kivételével, mythologiai istenekkel népesiték hazánk berkeit és
pusztáit s humorosan írni vakmerőség volt.” Lám, mily nagyot haladtunk azóta! Oly
nagyot, hogy a
Vörösmarty
,
Vörösmarty Mihály
Garay
, sőt már Garay János
Tompa
és Tompa Mihály
Petőfi
kora csak a távol mythologiai ködében borong előttünk s
összefoly a Petőfi Sándor
Csokonai
éval.Csokonai Vitéz Mihály
n
Jegyzet Az Ország Tükrére l.
174. gl. — Ez a cikk Ágai Adolf tollából
jelent meg; Pákh Albertet ünnepelte 40.
születésnapja alkalmából. Többek között így írt: ”1844. év óta az olvasók többször találkoztak Pákh Albert álnevével (Kaján Ábel) a lapokban. Ép humora, metsző gunyja egészen új hang volt az
akkori időben, hol a költők az egy
Csokonai
kivételével”… stb. (1863. aug. 21. 24.
sz.)Csokonai Vitéz Mihály
— A nemzeti muzeum madárterme számára a szükséges szekrények elkészülvén, a
madárgyüjtemény felállíttatott. A régiségosztály nem rég egy mult századi egyenes kardot
kapott ajándékba Zenta városától, melynek egyik felén: „Vivat
Carolus VI.” a másikon: „Vivat Eugenius Princeps” feliratot olvashatni. A P. N. midőn ez ujdonságot közli, megemlíti, hogy tud egy igen
nevezetes, jelenleg eladó régiséget, melynek legméltóbb helye szintén a nemzeti muzeum.
E régiség I-ső Rákóczy Györgynek teljesen ép
fejedelmi buzogánya aranyozott ezüstből, nehéz, tömör, gyönyörűen dolgozott mű.
Markolatja s óriási gombja gyémántokkal, smaragdokkal és rubinokkal van kirakva s felül
a
Rákóczy
ak szép cimere diszlik e
felirattal: Sali deo gloria. 1631. E
régiséget jelenlegi tulajdonosa 2000 frtra tartja, de a nemzeti intézetnek talán
olcsóbban is átengedné.Rákóczy György
n
Jegyzet A Zenta városától
ajándékozott kardon III. Károly magyar király
neve s híres hadvezéréé, Savoyai Jenő hercegé
áll. III. Károly a német-római birodalomban
VI.-nak számított. — Rákóczy György
buzogányának fölirata: egyedül Istennek (Istené) dicsőség.
— Az alakulandó magyar protestans irodalmi társulat alapszabályainak terve
megjelent s hozzánk is beküldetett. E terv szerint „a magyar protestans irodalmi
társulat célja, általában a magyar protestáns közönség művelődését, a protestantismus
szellemében és érdekei szerént, irodalmi téren előmozdítani; különösen pedig az egyházi
életre vonatkozó tudományokat művelni, s magyar nemzeti nyelvünkön irodalmilag
terjeszteni.” Ily egyesületre kiáltó szükség volt.
n
Jegyzet A Magyar Protestáns
Irodalmi Társaság alapítását 1863. szept.
13-i keltezésű felhívással adja tudtul Révész Imre (l. 225. gl.) debreceni főiskolai tanár;kifejti a Társulat
rendeltetését: ”írói erők szövetkezése”, hogy ”nemzeti és egyházi irodalmunk még
kopár téreit buzgalommal művelés alá fogjuk s oly gyümölcsöket hozzunk létre,
amelyeket a közönség valódi haszonnal élvezhet.” Sajnos, e négyhasábos, öblös hangú,
kenetesen papos cikkből, amelyben gályarabság, rablánc és máglya és minden egyéb
protestáns prédikációs kellék előfordul, konkrétan semmit nem lehet a Társaságra
vonatkozóan megtudni. (
Nehéz idők és a Magyar Prot.
Irodalmi Társulat.
Prot. Egyházi és Iskolai Lap
1863. szept. 20. 38.
sz.) — Az adakozások már e számtól fogva megindultak, s hamarosan
megkezdte működését is a Társulat.
* Heckenast Gusztáv kiadásában épen most jelent meg
Toldy Ferenc „Magyar
költészet története” német forditásban, szerző arcképével. Örülünk, hogy
Heckenast
e pénzszük időben
sem szünik meg a kiadástól s arra ép ily művet választott, módot nyujtván a nagy német
közönségnek ez irányban is ismerkedhetni velünk.
Heckenast Gusztáv
* Kaulbachnak a hajdani „Szépirodalmi Közlöny” mellett megjelent „Hunnok harca”
cimü remek eszményi képe rézmetszeteiből a megmaradt 140 példányt a m. képzőművészeti
társulat vette át eladás végett, s nagyhidutcai — 8-dik szám — műcsarnokában kapható;
egy példány 2 frt 10 kr, mig a németországi műárusoknál 19 frt. Ajánljuk művészetkedvelő
olvasóink figyelmébe.
n
Jegyzet
W. Kaulbach
nak (1804—1874) ez a némiképp klasszicizáló modorban, de alapjában
romantikus-eklektikus felfogással festett, a berlini Neues Museum-ot díszítő felképe
nagyon megfoghatta Kaulbach, Wilhelm von
A.
képzeletét;
egy évtized múltán még fiát is, aki nyilván apa által ismerte meg, megijlette,
híres, hasonló című költeményének írásakor. E képpel alighanem Arany János
Eötvös
ismertette meg baráti körét.
(
Sőtér István: Eötvös József. Eötvös József
Bp
.
1953. 370. l.) — ”Szépirodalmi Közlöny” (1857—59) előbb Szelestey László, később Székely József
(l. 13. mj.) szerkesztette ezt a hetenkint kétszer megjelenő lapot, mely a
divatlapokkal szemben tisztán irodalmi kíván lenni. A Gyulai—Csengery-féle csoport
eleinte támogatta, de iránytalansága láttán visszahúzódott tőle, s a divatlapok
nívóján maradt a lap. Budapest
* Duchenne francia doctor már régóta tanulmányozza
az emberi arc idegeit, s szorgos kutatásainak sikerült végre minden érzelem kifejezésére
szolgáló ideg tökéletes ismeretére jutni, ugy hogy többször tőn kisérletet —
villanygépet alkalmazva egy halott arcához, mely aztán az ő tetszése szerint sirt,
nevetett, haragudott stb. stb. Most M. Z. párisi
gépész, ez idegismeretet hasznára forditván, egy kis terjedelmű gépet készített, melyet
a szinészek politikai és egyházi szónokok könnyen elrejthetnek magoknál s a villany
alkalmazásával a szerephez megkivántató érzéskifejezést lesznek képesek arcukra
varázsolni. A francia képes ujság — honnan e hirt vesszük — azt jegyzi meg, hogy a
diplomatiai körök nagy feszültséggel várják ez uj találmányt. Mi lesz
igy a művészetből, ha minden mesterséggé válik! (Se baj! a művészet maga soha sem válik
mesterséggé. Szerk.)
n
Jegyzet
Duchenne, Guillamme-Benjamin-Armand (1804—1875) ünnepelt francia orvos, aki az idegrendszer kutatásában és
gyógyításában az elektromossággal kísérletezett. — Melyik francia magazinban
olvashatta e hírt
A.
és fia, nem
tudni; a gl. ugyanis nyilván kettőjüké, mint a bizalmas lezáró szerkesztői mj.
mutatja.Arany János
* Vajda János költő szüleit a megbokrosodott lovak
egy lejtőn elkapván a kocsi felborult s mindketten egyszerre haltak meg e gyászos eset
következtében. Enyhítse a közrészvét a fiu fájdalmát.
* Pauer Iván
Kisfaludy Sándornak drámairói zsengéjét fedezte
fel egy drámában, melyet a Kesergő szerelem költője 18 éves
korában irt; a mű cime: „Seneca tragoediája, három felvonásban,
Kisfaludi Kisfaludy Sándor által, Pozsonyban.” A drámát egy alkalomszerü
hazafias jelige s az iró atyjához intézett szivélyes és szerény ajánlólevél előzi meg.
Alig merjük remélni, hogy az irodalomtörténetileg érdekes mű egyhamar a közönség kezébe
jusson. (Nem tudjuk, mennyiben uj e fölfödözés, miután Toldy Ferenc kézi könyvében már van említve „Seneca
halála” Kisfaludy Sándortól. Egyébaránt,
irodalom történeti érdekén kivül, nem sokat várhatni ez ifjui kisérlettől.
Szerk.)
n
Jegyzet
Pauer Ivánról
bővebbet nemtudni; Kisfaludy Sándor e zsengéje
tulajdonképpen Ewald Kleist
Seneca-jának fordítása. E gl. is mint az előző
A.
-é s fiáé vagy Szász Béláé.Arany János
* Dr. Rómer Flóris érdekes archaelogiai levelei a
„V. U.”- ban figyelmessé tévén az illetőket a
Turnicsé
n és Veleméren lelt
falfestészeti maradványokra: a n. szinház rögtön Turnicse
Turnicsé
re küldé festészét — Telepi Károlyt, hogy ott, az ötszázados, és igy az Árpádok korabeli nemzeti
viseletünket ábrázoló képeket lemásolja. Mindenesetre igen nagy szerencsének
tekinthetjük a n. szinház jelmeztárára nézve, mert eddig bizony jóformán csak a képzelet
szüleményei valának a sinóros, sujtásos kacagányok. Vizkeleti Béla és Maszák Hugó szintén e
festmények technikai tanulmányozása végett indultak az emlitett helyekre; az akadéinia
archaeologiai osztálya pedig Stornó Ferenc urat
bizá meg e képek régészeti szempontból való lemásolására, ki már több izben tanusitá
jártasságát e téren. Mi csak azt adjuk hozzá, hogy vajha minden, hazánkban rejlő régiség
ily szerencsés kutatóra akadna, mint Turnicse
Rómer
.Rómer Flóris
n
Jegyzet
Turnicse
,
illetőleg Turnicsa dél-zalai kisközség; Velemér pedig kisközség Vas megye délnyugati sarkában. Mindkettőnek a
templomában XIV. századi falfestmények találhatók .— Rómer Flóris cikke: Archeológiai levél Zala-megyéből.
VU. 1864. szept. 6. 36. sz., 1864. szept. 13. 37. sz. — Telepi Károly (1828—1906) Telepi Györgynek, a
Színház neves díszlettervezőjének fia, Münchenben és
Velencében tanult; jelentős szerepet vitt a művészeti
közéletben, s főépp érzelmi hangoltságú, enyhén klasszicizáló tájképeket festett. —
Vízkelety Béla (1825—1864) erdélyi kisnemesi családból
született festő, aki előbb autodidakta módon tanult, majd bécsi Akadémia növendéke
volt, s hazatérve a kor romantikus fölfogásában, de némi klasszicizáló modorral
történelmi képeket festett. A történeti ruhaviselet kutatásában elismert tekintély
volt. — Masszák Hugó (1831—1916) neves erdélyi polgári származású
újságíró, aki pályája elején rajzolt s festett is és művészeti cikkeket írt. Később
vette föl neve elé anyja nevét, a Szedegy-t. A Magyar Távirati Irodát ő alapította
meg. — Storno Ferenc (1820—1907) ismert soproni polgárcsaládból
született festő; Bajorországban és Ausztriában tanult; történeti, vallásos és tájképeket festett
klasszicizáló modorban. De mint kitűnő restaurátor nagyobb nevet szerzett magának. —
A gl. aligha egészében Turnicsa
A.
-é, de
része lehetett benne. Arany János
Rómer
t
kedvelte, s minden aélkalommal dícsérettel említette, másrészt a magyar viselet
múltja és jelene egyik kedvenc, folyton ébren tartott témája voltlapjai e rovatának.
Később egy adakémiai tudósításában pedig szinte szó szerint ismételte e gl.
zárómondatait (l. 490. gl.). Rómer Flóris
— Bár mint hetilap elkésve, nem hagyhatjuk emlitetlen a gyászhirt, hogy Bezerédi
Bezerédj György, udv. tanácsos és a dunántuli
kerületi tábla nyugalmazott elnöke, a néhai dicső emlékezetű hazafi Bezerédj István lelkes özvegyének édesatyja, élete 85-ik évében,
mult hó 23-ikán meghalálozott. Oly korban hunyt el, midőn a halál már csöndes átmenetel
a mindenkivel közös enyészetbe: vigasztalja ez a honleány megkeseredett nemes
szivét!
n
Jegyzet
Bezerédj György
(1779—1863) magas rangú bíró.
Leányára, Bezerédj Istvánné Bezerédj Amáliára
l. 119. gl.
* Két igen csekély adományt emlitünk meg, mely az alföldi szűkölködőkön nem sokat fog
segiteni, de a mérleget alább billenti, mint a Murád szultán disznaja. Az egyik adomány — 10 frt — mit a hidjai
puszta pásztorai gyűjtöttek a Sz. Mihálynapi búcsú alkalmával — a másik 5 frt. s ezt
Bossányi Rudolf birtokos lonthói cselédei
kértére küldte be, mivel ezek az idén, a szokásos szüreti táncvigalomról lemondtak, s
igy a cigányoknak nem kellett fizetni.
n
Jegyzet
Hidja
Tolna megyei község, Bezerédj István,
illetőleg özvegyének birtoka; Lontó Hont megyei község.
Bossányi Rudolfról bővebbet nem
tudunk.
* A Vas Gereben szerkesztette „Népbarát”-ban ilyeneket is lehet olvasni: „A szent István-rendnek száz éves
fönállását a jövő évben fogják megülni. Nagyon aggódunk, hogy
Ballagi
addig bebizonyitja, hogy szent Ballagi Mór
István
nem volt szent; mert
I. István
Ballagi
semmit sem hisz. (Ebből
ismerjük meg, hogy Ballagi Mór
Ballagi
zsidó volt;
mert creditre még most sem ád semmit.)” Ilyen sorok írójának irodalmi
creditjére, bizony jól teszi, ha nem ád is
semmit.Ballagi Mór
n
Jegyzet
Vas Gereben iránt már
48-as, közös szerkesztősködésük
alatt bizonyos ellenérzést mutatott
A.
, s ez erősbödött, hogy Vas Gereben tevékenysége egyre jobban klerikális s provinciálisan s
kelmeien népies jelleget öltött. — A Szent István Rendet Mária Terézia alapította
1764-ben. — ”A Népbarát; Politikai és szépirodalmi néplap; Kiadótulajdonos és felelős
szerkesztő Vas Gereben.” Hetilap, amely a klérus politikai irányvonalát követte; a
Pesti Hirnök népiesebb változata, csahogy annak
kenetességét rosszízű népies sallangra, leereszkedő atyafiskodásra váltotta át. — Az
említett mondat egy, ”Szerk.” megjelöléssel ellátott széljegyzetben található, a
Mi hír Budán c. gl.-rovatban. (1863. okt. 18. 42. sz.) — credit: hitel; szójáték a
latin credit (hisz) igealakkal s a credit (hitel) francia—német
szakkifejezéssel.Arany János
* Egyik kolozsvári lap szerint Renan „Jézus élete” cimű munkáját két fiatal író magyarra szándékszik
fordítani, s már folyamodtak is engedélyért a kancelláriához. Renan most a 12 apostol élettörténetének megírásával foglalkozik.
Különben az egész nagyhirű munka nem sok ujat mond; Strausz sokkal tudományosabban, számtalan ujkori rationalista pedig
sokkal szebben és szabadabban irta meg már régen az egészet.
n
Jegyzet Melyik
kolozsvári lap, nem tudni; a két fiatal ember nevét sem. — A Jézus élete magyarul a következő évben anonim fordításban jelent meg
Bécsben.
Renan
apostolokról szóló műve — Les
apotres — 1866-ban jelent
meg, s ugyanez évben magyarul is. Renan, Ernest
Renan
ra Szász Károly hívta
fel Renan, Ernest
A.
figyelmét (1860. aug. 15. MTA Ltár 520.). Két
évvel később Arany László: Mahomet-tanulmányához forrásul használata Arany János
Renan
egyik művét (
ÖM III. köt. 5. l.). A gl. aligha teljesen Renan, Ernest
A.
-é; de a Arany János
Renan
iránti érdeklődés gyakran nyilvánult Renan, Ernest
A.
lapja e rovatában. Így, ha csak részben is az
övé, jellemző reá. Vagy fiától, vagy Szász Bélától való, aki ez időben már foglalkozott filozófiai kérdésekkel
(l. 511. üz.).Arany János
— Az akadémia hétfői ülése (oct. 26.)
nehány gyérebben látható tag s a szokottnál nagyobb hallgatóság jelenléte által
élénkebbnek tünt fel, mint az osztályülések rendesen szoktak lenni. Két székfoglaló
értekezés volt bejelentve. Először
Hornyik
János lev. tag értekezett „az idéző pecsétről”:
azon törvényes szokásról mely több honi községben maig fenmaradt, hogy t. i. a biróság
egyszerű pecsét-jegy által idézi törvénybe a feleket. Hornyik e szokást az Árpádok
koráig felviszi s kimutatja, hogy régen ez sokkal általánosabb volt mint ma és a
törvénykezés magasb regióiban is gyakoroltatott. Bemutatá egyszersnúnd a Kecskemét városában ily célra szokásban levő pecsét-jegyeket. Mi
hozzátehetjük, hogy az idézés e módja Tiszán tul, jelesen Biharban is divatozott a
községeknél 48 előtt; néhol még pecsét sem
volt hozzá szükséges, csak a biró nevének kezdő betüi egy darabka papírra irva
ilyformán. N. N. V. F. B. (N. N. Város Fő Birája. —
Hornyik János
[szerkesztői feloldás]
...n
Jegyzet
Hornyik Jánosra l. 292. gl. — A mésik székfoglaló Falk Miksáé volt: A menedékjogról; de
ennél szigorúan tartalmi összefoglalásra korlátozódik a gl.
* Az egyetemi ifjuság kérelmet szándékszik előljáróságához benyujtani, az egyetemi
könyvtár kezelésének, helyiségének, használhatásának gyökeres javítását kérvén. Erre
csakugyan régóta nagy szükség van, mi is hallottunk panaszt, hogy törekvő ifju emberek,
ha tanulmányaikhoz adatokat kerestek, holmi dibdáb versek olvasására utasíttattak, hogy
jó nekik az is.
(?)
n
Jegyzet Nyilván fiától származik e gl.-hoz az értesülés; a pártfogó hang azonban
inkább magára
A.
-ra
utal.Arany János
* Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent és
szerkesztőségünkhoz beküldetett: „Alexander Petőfi's lyrische Gedichte.
Deutsch von Theodor Opitz.” Az első kötet az 1842—1846-ig irt költeményeket tartalmazza, s Deák Ferencnek van ajánlva a forditó által; a második pedig —
1847—1849 — Grimm Árminnak,
Michel Angelo
életirójának. Addig is, mig tüzetesebben szólanánk róla
irodalmi rovatunkban, annyit mondhatunk, lapozgatás után, hogy sikerült helyeket
találtunk benne, a mi
Buonarroti, Michelangelo
Petőfi
müveinek forditására nem kis dicséret. Ára az igen szép
kiállitásu s a költő arcképével diszitett két terjedelmes kötetnek 4 frt 50
kr.Petőfi Sándor
n
Jegyzet
Theodor Opitz
ra s munkájára 1. 389. üz. — A gl., bár csillagos, mégis
Opitz, Theodor
A.
-tól származhat; Arany János
Opitz
ez évben két levélben is
hozzáfordult (
1863. jun.
10., 1863. okt.
20. MTA Ltár 1286., 1287.), s ő a szerk. üzenetekben
válaszolt (1. 389. üz.); s szíves gesztusként a magyar irodalomért lelkesülő
Opitz, Theodor
Opitz
iránt nyilván rögtön
megírta e gl.-t is. — A tüzetes ismertetés azonban úgy látszik nem jött
létre.Opitz, Theodor
— Az akadémia nov 9-én tartott nyelv-
és széptud. osztályülésében Ballagi Mór r. tag
olvasá
Vadnay Lajos
ur (a közelebbi
országgyülésen képviselő) értekezését: „a magyaros szórendről.” Sajnáljuk, hogy csupán
csak egy részét hallhattuk, s az a mondat legelemeivel foglalkozván, nem oly természetű,
hogy itt nehány sorban wkjét adhassuk. Annyi bizonyos, hogy a magyar syntaxis kérdése
égető kérdés, s örvendünk, ha minél többen foglalkoznak vele. A
szókötési nyelvérzék mindegyre homályosul, valami erőszakos szórend kapott fel; az igék
vonzata bizonytalanná mosódik s germanismussá fajul, a nyelv intensiv ereje szétmállik.
Volt idő, midőn egy-egy idegen szólam meghonositása nyereség vala, mert általa a mondat
tömöttebbé, rövidebbé lőn; de most oly kitételek hatalmoznak el, melyek a nyelv erélyét,
szabatosságát, eredeti zománcát tönkre teszik; ugy hogy valamint régebben az ujitás, ugy
most conservatio a feladata minden nyelve mellett buzgó magyarnak. Tehát ne
hagyjuk a nyelv történeti jogait! —
[szerkesztői feloldás]
...n
Jegyzet
Vadnay Lajos (1804—1888)
középnemesi származású magas rangú bíró, aki passzióból nyelvészkedett is.
Értekezését A magyar szórendről címmel Joannovics György
1867-ben külön is
közzétette.
* „Irodalmi körben — irja a Győri lap pesti levelezője — sokat foglalkoznak ismét a már
több izben fölmerült „Petőfi-társaság” eszméjével, melynek egyik valósitójaul most
Vas Gereben urat emlitik. A társaság jelszava
„munkásság”. A tagság nem szolgálna cimül vagy rangul, hanem arra, hogy mindenki
járuljon hozzá a társaság, illetőleg az irodalom gyarapitásához. A társaság kizárólag
csak eredeti munkák kiadásával foglalkoznék és a forditást azok számára hagyná, kik
forditmányokban szeretik gazdagitani a hazai irodalmat, — és pedig azon ürügy alatt,
„hogy az eredeti többnyire rosz stb.” Csak azt szeretnők tudni, mi féle „irodalmi
köröket” ért a t. levelező, — és hogy mit csinál a szegény nép, ha barátja elfordul
tőle, s minden erejét az irodalom megmentésére forditja.
n
Jegyzet A győri lap
tulajdonképpen a „Győri Közlöny (1857—1896); Vegyes tartalmú hetilap; A győr-vidéki
gazdasági egylet és a győri zenede hivatalos lapja; felelős szerkesztő és kiadó
Nagy Endre.” Hosszú fönnállása idején egy
tucat szerkesztő kezén ment át, s eszerint változott elég gyakran iránya, arculata
és színvonala. Ez időben arculatát nem annyira szerkesztője, mint inkább Csukássy Józsefformálta (1. 460. gl.). — Irodalmi
rokonszenveit is is
Csukássy
határozta meg, valószínűleg pesti levelezője is ő volt. ő pedig Gyulai-ellenes,
Kisfaludy Társaság-ellenes, s az Uj Nemzedék-féle baráti körhöz tartozott (1. 251.
gl.). — A tudósítás Vas Gereben mellett Degrét
is említi, a terv valósitójául. A K által idézett szövegrész
e jellegzetes A.-, Gyulai-, s Akadémia-ellenes mondattal folytatódik: „Pedig a titok
abban rejlik, hogy az illetők nagyobbára csupán reprodukciónak köszönhetik
nimbusukat”; s emellett, mint az Akadémia-ellenes körben szokásos volt, szól
lamentáló hangnemben „süllyedező irodalmi viszonyainkról” is (1863. nov. 22. 94. sz. Csukássi József
A.
és Vas Gereben viszonyára s A nép barátjára 1.396.
gl.).Arany János
* Báró Eötvös József rebesgetett lapja, hir
szerint, nem fog megindulni, — de meg a „Fővárosi Lapok”
Tóth Kálmán szerkesztése mellett. Bizony van
is szükség egy élénk, eleven szépirodalmi napilapra. (Csak máskép ne volna
szükség.)
n
Jegyzet Az Eötvös lapjáról való rebesgetés nem lehetett minden alap
nélkül. Két esztendő múltán — 1865. júl.
2-án — valóban lapot indított, Politikai Hetilap
címmel, mégpedig mint életírója, Ferenczi Zoltán említi, nem utolsósorban anyagi helyzetén akarván ezáltal
segíteni; ez az ok pedig már ekkor is fönnállott. (
Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös
József.
Bp
. 1903. 248. 1.) — Tóth Kálmán a következő esztendőben meg is indította nevezetes, hosszú
életű lapját. — A zárójeles mondat: utalás a szárazság okozta nagy ínségre, s ha a
gl. nem teljesen, ez bizonyosan Budapest
A.
-é.Arany János
— Közeledvén az idő, mikor a Kisfaludy-társaság ujabb pártfogásért lesz kénytelen
fordulni a tisztelt közönséghez, némely lap már kezdi a zajgást, hogy a társaság,
mellőzve az eredeti műveket, csupa forditásokat ad ki. A társaságnak
semmi szabálya nincs, mely kizárná az eredeti műveket: de mióta ujra
szervezte magát, több mint három év alatt, egyetlen eredeti regény sem adatott be
hozzá, másféle szépirodalmi mű is alig egy pár utasíttatott vissza. Hogy
pedig a társaság maga keresse föl a harmad-negyedrangú eredetiségeket (mert az első
rangúak nem szorulnak rá), és műveiket látatlanból, minden birálat nélkül, neve
alatt kiadja, az talán mégsem feladata egy „szépirodalmi
intézetnek.”
n
Jegyzet A Kisfaludy Társaság kiadói tevékenységét ért vádakra 1.
405., 413. gl.
A „Hölgyfutár” ugy okoskodik, hogy mivel az irói segélyegylet,
alapszabályai értelmében, nem közli a segélyezettek neveit: tehát a segélyegyletnek nem
is sok haszna van. A „Hr” észrevehette volna, hogy az egylet
eddig is közölte számadásait, bennök azt is, mennyit fordit segélyezésekre,
csupán az egyes segélyezettek neveit hallgatja el, oly discretióból, melyet talán a
„Hr” sem kárhoztat, talán ő sem akarja hogy özvegyek, árvák
arcpirulással egyék azt a szük falatot is, melyet a segélyegylet nyujt nekik. Ha a „Hr” keveset ennyi nyilvánosságot: van mód meg győződni róla,
hogyan jár el az egylet segélyezéseiben. A „Hr” vezérei,
szerkesztői és munkatársai közt bizonyára többen lesznek, kik a segélyegyletnek alapitó
vagy évdijas tagjai: minden tagnak jogában áll megtekinteni az egylet számadásait, s
meggyőződni (kellő discretio megtartásával) kik részesülnek időnkint a segélyben. — A
Kisfaludy-társaságra azt mondja, hogy szigorú az eredeti regények birálásában. De honnan
tudja, mikor e társaságnak még sehogy sem volt alkalma birálni eredeti
regényeket?
n
Jegyzet A Hfr arról adott hírt, hogy
Degré Alajos és Vas Gereben Petőfi Társulat-ot kívánnak szervezni a szerényebb
tehetségek és az összeköttetésekkel nem rendelkező szegényebb írók művei kiadásának
fölkarolására. Hírét így végzi: „Talán ennek több haszna lesz, mint eddig az írói
segélyegyletnek” (
1863. nov.
26. 64. sz.). — A Kisfaludy Társaság szigorát ezekben a
hetekben a Hfr két gl.-jában is gáncsolta, a Hírharang c. rovatában. Az egyikben többek közt így irt gúnyosan: „Nem
mondjuk, hogy éppen a Kisfaludy-társaság jelszava az: hogy a mi eredeti, az rossz”,
s azért igyekszik csakis fordított munkákkal gazdagítani a hazai irodalmat, „hanem
az való, hogy rég óhajtott szükség: egy oly Társulat létrehozatala, amely feladatául
tűzné ki jobb, eredetibb művek kiadását,
s egy-egy szerény írónak kiadóhoz juttatását”
(
1863. nov. 26. 64.
sz.). A második így szól, a MS-val vitázva: ...„a
közepszerű közt temérdek mű van, melyet a Kisfaludy Társaság elvénél fogva talán el
nem fogadhat, de megjelenése az irodalom ügyét talán mégis előbbre vihetné. Az
irodalom nagy csatamezején, hogy foglalást tegyünk nemcsak geniális tábornokokra,
van szükség, de derék seregre is.” (
1863. dec. 1. 66. sz.) —
[szerkesztői feloldás]
..A.
e gl.-jára válaszolt a Hfr., s
visszautasítja azt az állítást, mintha kétségbe vonta volna az Irói Segélyegylet
hasznát, vagy a támogatottak nevének közzétételét követelte volna. (
1863. dec. 15. 72.
sz.)Arany János
— Németh községi jegyző ur a mult héten 180 frt.
segélyadományt küldött hozzánk „a tiszavidéki testvérek” számára, mely összegből 158 ft
53 kr.
Marczali
község, 21 ft 47 kr. pedig
Gomba
község adakozásából gyült be; s az
adakozók egyike 120 frtot 400 db. negyedforintos ezüst pénzre váltott fel, hogy külföldi
vásárlásoknál célszerűbben lehessen használni. Legalkalmasbnak láttuk a Pesti Napló utján juttatni e pénzt rendeltetési helyére, azért is, mert igy
hamarább nyilvánosságra jöhetett az adakozás, azért is, mert az országos adományok nagy
része ama tekintélyes lap utján foly be. Megnyugtatásul azonban itt is megemlitjük, s
köszönetet mondunk a nemeslelkű adakozóknak s gyűjtőknek, szenvedő véreink
nevében.Marcali
n
Jegyzet A tiszavidéki éhínségre 1. a 371. gl.
* Erdélyi János, Komáromból Sárospatakra utaztában, fővárosunkban
hirtelen roszúl lett, s még most — midőn e sorokat irjuk — betegen fekszik a „Magyar király”-nál. A legjelesebb orvosok őrködvén fölötte,
reméljük, hogy mire lapunk megjelenik, már túl lesz minden veszélyen. Adja
isten!
n
Jegyzet
Erdélyi
nél valóban csak múló rosszullétről volt
szó.Erdélyi János
— Az akadémia hétfői (dec. 21.)
ülésében
Preisz
Mór
levelező tag olvasta székfoglalóját. Egy oly tárgynak tudományos vizsgálatára
vonatkozott értekezése, melynek elméleti kifejtése a gyakorlatra is, s épen hazánkban,
igen sok haszonnal járna: a szőlő és bor. Azt akará megmutatni, hogy a
borkezelés nálunk részint a régihez tapadás, részint ismereteink hiánya miatt még igen
tökéletlen. Elmondá, hogy a Borászati Lapokban régebben
közrebocsátott felhivása folytán a hazai bortermesztőkhöz, 192 féle bor küldetett be
hozzá, melyeket más tudósok és tanitványai segélyével már mind megvizsgált. Itt azonban
e vizsgálat eredményét, mely leginkább számokból áll, fel nem olvasta; hanem
általában a bor vegyrészeiről értekezett, miből kitűnik, hogy a szerves
vegytan még nincs tisztában egészen mindazon alkatrészekkel, melyek a bor lényegét
teszik, némelyeket még nem, vagy nem kellően vizsgáltak meg, s e részben értekező is
előadja vegykémletei eredményét. Az értekezés meg fog jelenni az akadémia Értesítőjében, oda utasítjuk az e tárgy iránt érdeklett olvasókat.
— Azután dr.
Preisz Mór
Pólya
r. tag
„a hallószerv félkörű csatornáinak szerepéről” tartott rövid előadást, melynek lényege
oda megy ki, hogy észleletei és tapasztalása szerint a fülben külön eszköz van a
hang s külön a zörr (zörgő, kopogó stb. hangok)
meghallására; amaz az ugynevezett csiga, ez a félkörü
csatornák.Pólya József
n
Jegyzet
Preisz Mór
(illetőleg Preysz, 1829—1877)
Sopron megyei német eredetű gazdatiszti család fia, vegyész, lelkes magyar,
elnyíihetetlen energiájú és kezdeményező kedvű ember, akinek a borászatban éppenúgy
jelentős érdemei vannak, mint a főváros vizvezetékének kiépítésében vagy a Balaton
vizének vegyi vizsgálatában. — „Borászati Lapok (1858—1861); Szőlőmívelés, borkezelés,
pinczegazdászat s borkereskedés érdeke előmozdítására és emelésére; Felelős
szerkesztő s kiadótulajdonos Gyürky Antal.”
Heti szaklap. — Pólya József (1802—1873) felföldi szegény zsellércsalád fia,
aki küzdelmes tanulóévek után
Pest
egyik
legkeresettebb, legsikeresebb orvosa volt ez időben, tudományos munkássága — tetemes
része fölvilágosító, népművelő jellegű szintén jelentős. Az Akadémiában a
Budapest
Brassai
által képviselt
militans idealizmus egyik jelentős ellenfele; egész működését materialisztikus,
racionalista szellem hatja át.Brassai Sámuel