ARANY JÁNOS – SZÁSZ KÁROLYNAK

Gyulai Pál

az ő professori raptusában,

n

Jegyzet

raptusában

– elragadtatásában (lat.)

vagy itészi „elfogultságában” nagy túlzásba tanált esni, midőn azt mondotta hogy én rád haragszom! Ez nem való. Késedelmes válaszomat tehát nehogy haragnak, vagy lassankénti kiengedésnek vedd. El is maradhatott volna, a nélkül, hogy legkevésbbé neheztelnék rád. Ismered correspondensi

n

Jegyzet

correspondensi

– levelezői (lat.)

buzgalmamat.

Mindazáltal verseid gyűjteményét nincs miért hozzám küldened újra. Elolvastam kétszer – harmadszor majd csak nyomtatásban fogom. Jegyzetet csak néhol tettem a széleire, azok sem lényegesek. Apróságokban nem volt rajtok mit gáncsolnom. Technicád, költői nyelved saját lábán is eljár, nincs szükség utbaigazításra. A mi észrevételem volt egészben, azt elmondottam szóval is, irásban is

Gyulai

Gyulai Pál

nak, jobb lett volna, ha füllentés helyett azt tudatja veled. Egyébiránt az már nem segit semmit, – de megmondom neked is. A gyűjtemény, ha folyvást olvassuk, nem ment bizonyos egyhanguságtól. Az a „szőke leány” kit múzsád

ú

Beszúrás

l választottál, édesen – de mindig egyformán mosolyog. Nincs elég változás a hangban. No de ki olvas verses könyvet eleitől végig egyhúzamban, hacsak nem kritikus! Az egyes darabok, külön külön szépek, – s nem is tudnék ellenök vetni mást, mint hogy némelyik kissé el van nyújtva. Ezt a hibáját költészetednek szinte nem most hallod tőlem először. – Oly észrevételeket, hogy „e két sort hagyd ki”, „cseréld fel”, „e szót változtasd”, „e rímet javitsd ki”, igaz lelkemre mondom az egész két kötetben alig tudnék tenni néhányat. Szóval legokosabban tészsz, ha adod sajtó alá, a mint van. – Verselése folyékony, zengzetes, rhythmusos; nyelve – kivált a mostani pőregatyás korban – tisztaság, izlés, választékosság által tűnik ki, a mi már

magábanis

Szerkesztői feloldás: magában is

elég érdem, hogy a költemények mielőbb világot lássanak.

De mit neked most vers és kritika, nyomdakorom és dicsőség! – mit fecsegek én neked ezekről, mikor te új mennyed küszöbén állasz! S mit mondhatok én e lépéshez neked egyebet, minthogy szerencsét kivánjak: tehát Io Paeán!

n

Jegyzet

Io Paeán!

– ’Ιω – víg görög indulatszó; παίαν – győzedelmi kiáltás, eredetileg győzelmi ének

vagy Thalassio!

n

Jegyzet

Thalassio!

– a római mitológia nászistene, akihez akkor fohászkodtak, amikor az új menyecskét bevezették a férj házába

– vagy mit is kell ilyenkor classice

n

Jegyzet

classice

– klasszikusan (lat.)

kiáltani? – Arádat én természetesen hirből sem ismerhetem: de remélem, hogy te, ki másodszor választasz, ki oly keserű próbán mentél keresztűl, szíved mellett az észt is megkérdezted. Szerencse, hogy szerető édes anyád melletted van: az anyák – átalában a nők szemei – biztosabban látnak ilyenkor. Megbocsáss – ha egy perczre is említésbe hoztam előrelátásodat, de, valamint örűlnék téged annyi szenvedés után valahára boldognak, teljesen boldognak látni[törölt]
« , »
: úgy kimondhatlanúl sajnálnám, ha netalán eléggé meg nem fontolt lépés által, késő, hosszú megbánás kinait vásárlanád meg. Nem tudom miért, de úgy jött nekem a szó tollamra – beszéljünk másról! –

Az én rosz fejem még mindig a régi. (Az a baj épen hogy nem lehet újat tetetni helyette). Változás helyzetemben: ez jó volna, de nem úgy, hogy

Kőrős

Nagykőrös

i homokból

Debreczen

Debrecen

i homokba költözzem.

n

Jegyzet

Változás helyzetemben: ez jó volna, de nem úgy, hogy KőrősNagykőrös i homokból DebreczenDebrecen i homokba költözzem

– vesd össze

Kovácsi János

Kovács János

AJ

Arany János

-nak, 963. 1857. dec. 26. és

AJ

Arany János

Kovács János

nak, 965. 1857. dec. 31.

E változás semmi javulást nem igér soromban, se anyagilag, se szellemileg; csupán a költözés, behelyezkedés, új megszokás kényelmetlenségeinek tenne ki, – azért azoknak, kik privátim

n

Jegyzet

privátim

– magánúton (lat.)

tudakoztak, szépen megköszöntem, s így nem is fognak meghívni.

Tompá

Tompa Mihály

ról igen is, tudok valamit. Ő nekem hosszú hallgatás után, irt a mult hóban.

n

Jegyzet

TompáTompa Mihály ról igen is, tudok valamit. Ő nekem hosszú hallgatás után, irt a mult hóban.

–

Tompa

Tompa Mihály

AJ

Arany János

-nak, 973. 1858. febr. 5.

Iszonyú a csüggedés, mely lelkét elfogta. „Néha – úgy mond[törölt]
« ” »
– „felkaczagok, [törölt]
« hogy »
úgy hogy ez a legnyomorultabb, legszerencsétlenebb teremtés, ez a csontváz, ez az élő halott, kit én feleségemnek, szeretett feleségemnek nevezek, ijedten veti rám beesett szemeit, gondolván: hogy tán megtébolyodtam.” Ily hangulatban ir szegény

Miska

Tompa Mihály

!

Julcsa

Arany Juliska

köszöni a névnapi megemlékezést, az anyja is, bár ő nem volt említve leveledben.

Szabó

Szabó Károly

nak,

Szilágyi

Szilágyi Sándor

nak etc átadtam üdvözlésedet, s ők viszonozzák. Jól vannak, az egész