Aranysárkány fejléc kép
Bibliográfiai adatok
 
Beszúrás
VINCZE VIKTOR – ARANY JÁNOSNAK
Debreczen
Debrecen
1877. december 5.  
  Mélyen tisztelt uram!  
  Pár hó mulva 20 éve lesz annak, hogy a „Daliás idők” folytatására, illetőleg befejezésére fölszólítottam,
n
Jegyzet
Pár hó mulva 20 éve lesz annak, hogy a „Daliás idők” folytatására, illetőleg befejezésére fölszólítottam
 – 1858. ápr. 28. AJÖM XVII. 1005. 191.
mely fölszólításomra kegyeskedett engem
Nagy Kőrős
Nagykőrös
ön 1858. majus 11kén kelt, ’s általam azóta is ereklyekép őrzött becses válaszára érdemesíteni,
n
Jegyzet
kegyeskedett engem
Nagy Kőrős
Nagykőrös
ön 1858. majus 11kén kelt, ’s általam azóta is ereklyekép őrzött becses válaszára érdemesíteni
 – Lásd AJÖM XVII. 1008. 197.
melyben hő érdekeltségemért „kőszőnetét” nyilvánitva, ’s felemlitve „hívatalí teendőit”, ’s főleg a kedélyén nyomaszkodó fatalis bajt, – mely nem mindenkor engedi tennie azt, a mit kellene” – állapotának kifejezése czéljából – utal „Toldi estéjé”re, ’s a mit a vén bajnok a 34k lap utolsó sorában mond magáról, azzal kivánja menteni szerénytelen kérdésem – vagy kérésem alapját.  
  Ily viszonyok között meg kelle nyugodnom, ’s várnom jobb időkre, míg talán a jelzett indokok megszűnnek. De 12 év tűnt le, ’s e hosszu idő alatt türelmem kifogyott, ’s én ismét szerénytelenséget követtem el, midőn 1870. junius 6án az előbbi szellemben ujolag alkalmatlankodni bátorkodtam. Sőt – miután ez utóbbi levelemre már választ sem vóltam szerencsés nyerhetni, még harmadszor ís, és pedig 1871. october 23ról kelt soraimmal főlkérni elég vakmerő vóltam.  
  Igen természetes következménynek találom, hogy ezen többszöri tolakodásomérta hallgatással bűntet; ’s nem is merészkedném e tárgyban ismételten tollat ragadni, ha egy ígen tisztelt barátomtól (: megsugom hogy ez Komlóssy Imre
n
Jegyzet
Komlóssy Imre
– (1813–1879) ügyvéd, a szabadságharc idején Debrecen egyik országgyűlési képviselője, majd úrbéri törvényszéki ülnök, városi bizottsági tag, a dalegylet elnöke, az ingyeniskoláztatás keresztülvivője. Versei és fordításai több újságban jelentek meg; a VU debreceni levelezője volt. Munkája: Utazási levelek (1868).
:) kinek e szomorító körűlményt több ízben fájdalmasan elbeszéltem, a napokban nehány sorból álló levelet, ’s ennek kapcsában, az itt mellékelt lapon olvasható, ’s valósággal megtörtént eseményről szóló versecskét nem kapom.  
  Ebből át fogja látni mélyen tisztelt uram, hogy ez űgy most már nem kettőnk kőzt fennforgó kérdés tárgya; ’s ennyi érdeklődés, és vágy a remekmű befejezése iránt, talán megérdemli hogy: – ha becses egészsége, és fáradalmas munkássága megengedi ezen félbenhagyott becses művét bevégez
ze
Beszúrás
, ’s
Szerkesztői feloldás: ez
– ismét bocsánat! (: de jobb kifejezést nem találok :) erkőlcsi kőtelessége!...  
  Ezerszeresen kérve szerénytelenségemért bocsánatát, ’s ohajtva, hogy azt legmélyebb tiszteletem kifolyásának venni méltoztatik, vagyok  
  teljes tisztelettel  
 
VinczeViktor
Szerkesztői feloldás: Vincze Viktor
 
  A levél kivonata ím ez:  
  Édes
Viktor
Vincze Viktor
om!  
  Folyó hó 20án folytatott párbeszédűnk folytán megkisérlettem a „Daliás idők” felett kis unokám reflexioját pár verssorba foglalni.  
  Ha
Viktor
Vincze Viktor
om jónak látja – e töredékbe is kapaszkodva, neki lehet az öreg
Arany
Arany János
nak rontani (: bocsánat, ipsissima verba
n
Jegyzet
ipsissima verba
 – a leghitelesebb szóval (lat.)
:) hogy jó lenne már azt a IVk vagy tán Vk éneket is bevégezni; – mert én azt hiszem:  
  hogy a IVk a nápolyi harczot, az Vk pedig a Toldi és Lajos király sorsa kimenetelét fogja felőlelhetni. – Szíves barátsaggal  
 
Debreczen
Debrecen
1877. nov. 25.  
  Komlóssy Imre  
  „A nagyapa olvas a „Daliás időkből.” Hat éves kis unokája nagy figyelemmel hallgatja, ’s midőn a nagyapa a 3k é
n
Beszúrás
ek végére ér, ’s ezen versszakot elolvasva –  
 
 
  Követi, sok áldás’ – ezer, jó szerencse’
  Utána poroszkál ázott szemmel Bencze,
  – s egyszerre csak elhallgat:
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  „Hát osztán nagy apó! – hogy van a tőbbije’
  „Hát – hát – keresgéli hol a zsebbelije;
  „De mivel nem leli, – neki megy öklével
  „’S ugy nyomja szeméből a könnyeket szélyel
  „Mert kissé rőstelte a legény a sírást,
  „Jobbra-balra nézett, ’s káromkodott folyvást,
  „Fenyegetve sandalt egy pár muslíczára,
  „’S feje főlőtt játszva – hullámzó tornyára
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  „Jól hallotta Miklós, Bencze mikre rá-ért
  „De vissza nem nézett vólna ez világért
  „Mert az ő szemében is vólt egy kís híba”
  „Tán belecsapódott a hajnal sugara” –
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  ,Kedves jó nagy apó, be rosszul olvasod
  ,Mostan e szép verset, – félbe félbe hagyod.
  ,Hiszen Budára is érhettek azóta
  „Bízony – de kís fíam elfogyott a nóta.”
  ===
  Nézd csak nincs itt írva már régóta semmi
  „Azért kelle nékem párszor megpihenni.”
  ,Jaj Istenem! be kár, – pedig még sok hijja, –
  ,Piróska lesz-é a Toldi bácsi dija!
  ,Meg a napolyi had hogy végezte dolgát,
  ,Miként bosszulta meg Endre véres hóltát
[törölt]
« , »
?
Beszúrás
  ,Aranyos nagyapó! irjon egy levelet,
  ,Hisz’ a mai postán még úgy is elmehet
  ,Jó Arany bácsinak, – (: addig ne menjen ki :),
  ,Nem tudja a végét ugy megirni senki! –’
  _____