Pár hó mulva 20 éve lesz annak, hogy a „Daliás idők” folytatására, illetőleg
befejezésére fölszólítottam,
n
mely
fölszólításomra kegyeskedett engem Nagy Kőrős
ön
1858. majus
11kén
kelt, ’s általam azóta is ereklyekép
őrzött becses válaszára érdemesíteni,Nagykőrös
n
melyben hő
érdekeltségemért „kőszőnetét” nyilvánitva, ’s felemlitve „hívatalí teendőit”, ’s főleg a
kedélyén nyomaszkodó fatalis bajt, – mely nem mindenkor engedi tennie azt, a mit
kellene” – állapotának kifejezése czéljából – utal „Toldi estéjé”re, ’s a mit
a vén bajnok a 34k lap utolsó sorában mond magáról, azzal
kivánja menteni szerénytelen kérdésem – vagy kérésem alapját.
Jegyzet
kegyeskedett engem– Lásd AJÖM XVII. 1008. 197.Nagy Kőrősön 1858. majus 11kén kelt, ’s általam azóta is ereklyekép őrzött becses válaszára érdemesíteniNagykőrös
Ily viszonyok között meg kelle nyugodnom, ’s várnom jobb időkre, míg talán a jelzett
indokok megszűnnek. De 12 év tűnt le, ’s e hosszu idő alatt türelmem kifogyott, ’s én
ismét szerénytelenséget követtem el, midőn 1870. junius 6án
az előbbi szellemben ujolag
alkalmatlankodni bátorkodtam. Sőt – miután ez utóbbi levelemre már választ sem vóltam
szerencsés nyerhetni, még harmadszor ís, és pedig 1871. october 23ról
kelt soraimmal főlkérni
elég vakmerő vóltam.
Igen természetes következménynek találom, hogy ezen többszöri tolakodásomérta
hallgatással bűntet; ’s nem is merészkedném e tárgyban ismételten tollat ragadni, ha egy
ígen tisztelt barátomtól (: megsugom hogy ez Komlóssy Imre
n
:) kinek e szomorító körűlményt több
ízben fájdalmasan elbeszéltem, a napokban nehány sorból álló levelet, ’s ennek
kapcsában, az itt mellékelt lapon olvasható, ’s valósággal megtörtént eseményről szóló
versecskét nem kapom.
Jegyzet
Komlóssy Imre– (1813–1879) ügyvéd, a szabadságharc idején Debrecen egyik országgyűlési képviselője, majd úrbéri törvényszéki ülnök, városi bizottsági tag, a dalegylet elnöke, az ingyeniskoláztatás keresztülvivője. Versei és fordításai több újságban jelentek meg; a VU debreceni levelezője volt. Munkája: Utazási levelek (1868).
Ebből át fogja látni mélyen tisztelt uram, hogy ez űgy most már nem kettőnk kőzt
fennforgó kérdés tárgya; ’s ennyi érdeklődés, és vágy a remekmű befejezése iránt, talán
megérdemli hogy: – ha becses egészsége, és fáradalmas munkássága megengedi ezen
félbenhagyott becses művét bevégez – ismét bocsánat! (: de jobb kifejezést nem
találok :) erkőlcsi kőtelessége!...
ze
, ’s
Beszúrás
Szerkesztői feloldás: ez
Ezerszeresen kérve szerénytelenségemért bocsánatát, ’s ohajtva, hogy azt legmélyebb
tiszteletem kifolyásának venni méltoztatik, vagyok
VinczeViktor
Szerkesztői feloldás:
Vincze Viktor
Folyó hó 20án
folytatott párbeszédűnk folytán megkisérlettem a „Daliás idők” felett kis
unokám reflexioját pár verssorba foglalni.
Ha
Viktor
om jónak látja – e töredékbe
is kapaszkodva, neki lehet az öreg Vincze Viktor
Arany
nak rontani (: bocsánat, ipsissima
verbaArany János
n
:) hogy jó lenne már azt a IVk vagy tán
Vk éneket is bevégezni; – mert én azt hiszem:
Jegyzet
ipsissima verba– a leghitelesebb szóval (lat.)
hogy a IVk a nápolyi harczot, az Vk
pedig a Toldi és Lajos király sorsa kimenetelét fogja felőlelhetni. – Szíves
barátsaggal
„A nagyapa olvas a „Daliás időkből.” Hat éves kis unokája nagy figyelemmel
hallgatja, ’s midőn a nagyapa a 3k é
n
ek
végére ér, ’s ezen versszakot elolvasva –
Beszúrás