AJOM jegyzetek

  Kiadások: Arany László közölte a HV -ben ; másodszor A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924. Mindegyik kiadásból hiányzik egy lap, ezt a lapot Voinovich Arany János életrajza közölte, hasonmásban, a II. kötetben ; a második dolgozat III. részének első énekébe való, a 25—65. sorok  más fogalmazása.  

  ELSŐ DOLGOZAT  

  Az I. ének teljes, a II.-ban hézag van, a VI. Keveháza eseményeit mondja el, krónikás egyszerűséggel, azután Keveháza énekét adva a táltos szájába. Ez az ismétlés mutatja, hogy az ének sebtében papírra vetett vázlat ; ilyen ismétlést képtelenség föltenni szerkesztésbeli gondosságáról.  

  A költemény Attila világhódító útja idején kezdődik, de nem kíséri az idegen helyi mondák során : A cselekmény az itthoni »titkos ármányt« mondja el (I. én. 65. sor ), melytől a leigázott fejedelmek Attila halálát és felszabadulásukat várják. Az ármányt Detre szövi, a cezumóri harc után megbékélt hunokkal, de »non recto erat corde« (, és I. én. 23. sor ). Az I. énekben hálójába keríti Walamir gót királyt, a II.-ban testvérein vett bosszújának emlékét költi fel Krimhildben (175—195. sor , Nib. XXXIX) s Attila megölésének gondolatát, azzal kecsegtetve, hogy Attila halála után az idegenek az ő fiát emelik urokká. A hunok reménysége Csaba.  

  Priszkosz írja, hogy Attila sohasem mosolygott ( U. M. Muz. 621. 1.), csak Ernász (Jordanesnél Hernac, Szabónál Irnac, magyar krónikákban Chaba) fiára, mert — amint egy skytha megsúgta Priszkosznák — jósok megjövendölték Attilának, hogy nemzetsége el fog bukni, de ezen gyermek által ismét felemelkedik. (I. én. 181—184. sor. ) Csaba a nemzeti hős, a jövő ; atyja feleséget is rokon vérből választ neki : korozmin leányt. (.) — Ez a nép az őshaza szomszédságában élt, jeles harcos volt, uralkodó elem a kozárok országában, mozlim hitű. — ( : A magyarok eredete, 179—180.l.) Aladárban ezért már ég is a gyűlölet öccse ellen (I. én., 324. sor ), ebből az ellentétből fejlett volna Attila halála után a fiak viszálya, a birodalom pusztulása, Csaba ivadékainak visszatérése.  

  Az első két énekbe sok van belezsúfolva Attila nyugati hadjáratainak emlegetéséből, nyomán, Rikáról, Attila készülő új menyegzőjéről ; a II. énekbe Krimhild egész múltja a Nibelung-énekből. Attila maga csak hazatérőben van, helye az eposzban úgyszólván üresen van hagyva ; csak »halotti torára jelen meg«, mondotta Péterfy. (A . J . eposzi töredékeiről. — Összegyüjtött munkái, I. kötet, 266. o.) Ezzel már fogytán is az anyag. A várva-várt Nibelung-ének csak nehézséget okozott. A magyar mondában nyoma sincs Sigfriednek, Krimhild özvegységének. A Nibelung-énekben Krimhilda ilyen gondolattal megy feleségül Attilához ; »Így tán meg lesz bosszúlvá férjem halála még« (XX. kaland), s ezért veszi rá Attilát, hogy testvéreit meghívja udvarába, mert meg akarja állni rajtuk bosszúját Sigfriedért. (XXIII. kaland.).  

  megütközött ezen. Egy papírszeletre azt jegyezte fel : »Ez vala Krimhilda véres menyegzője, Sokképen az ének … felőle : — de abba hibáznak, hogy Etelét mondják okául e gyásznak. — Nem tette bizonnyal, vendégszeretetét nem mocskolta szennyel. S egy asszony uralma alatt nem volt annyira, hogy magát boszujának eszközül használtassa.« — A Nibelung-éneknek ezt a felfogását később kiküszöböli. — Még nagyobb eltérés, hogy a Nibelung-énekben a véres lakomán Krimhildnek fia is, ő maga is elesik ; a magyar hagyomány mind a kettőt tovább élteti : ők idézik fel Attila halálát s utána a végzetes testvérharcot : Krimhild csatáját. Arany sokat tartott az epikai hitelre ; most ellentétbe kellett jutnia egy ősi, ismert és nagyhitelű mondával, egy eposszal, melyet egy nép a maga multjából valónak fogadott el. Abba is nehezen nyugodhatott bele, hogy Attila halálát s a birodalom megdőlését Detre ármánya okozza. (nál: ’Ditrici astutia’).  

  Ezek a nehézségek megállították. 1854. január 21.-én azt írta nak : »Ha azt hiszed, hogy én itt valami óriás előmenetelt teszek akár Toldiban, akár a hunnicákban … fölötte csalatkozol. — Denique beláttam, hogy korunkban, még nálunk is, az eposz nagyon mondvacsinált virág … Hol az anyag ? a gazdag mondakör ? a mythologia ? … Nem tudom, benn van-e az esztetika szótárában e terminus : »eposzi hitel«, de én annyira érzem ennek hatalmát, hogy történeti vagy mondái alap nélkül nem vagyok képes alakítani …« nak 1854. szept. 27-én azt írta : »Még egy hun eposzt forgattam eszemben. Lesz-e belőle valami ? isten tudja ; de még nem hagytam föl vele. Tanulmányoztam a kútfőket rá, most Mythológiáját szereztem meg ; ez jó könyv. De lassúk a lélek szárnyai, hamar kifáradnak.« 1853. nov. 22. fejzúgásról panaszkodik— »mi rendesen nagy szellemi lomhaságot eredményez … a képzelődést különösen ártalmasnak tapasztalom.« — Kedvét szegték az irodalmi állapotok is : az általános hanyatlás, a népies irány lejáratása a népieskedők által, a közönség elfordulása. (Pákh Alberttel váltott levelei, 1853-ban, nak 1853. jún. 28., júl. 5.) Másik, félbemaradt nagy tervét vette elő, a Daliás Időket. Csaba kéziratát félretette ; felébe hajtotta, kívül nagy betűkkel ráírta : Csaba. — Későbbi írással szomorkás rímnek odavetette : »Maradt végkép a 'ba. (Arany László a HV. bevezetésében.)