Aranysárkány fejléc kép
Bibliográfiai adatok
 
  MÁSODIK DOLGOZAT.  
  A félretett munkára az térítette vissza
Arany
Arany János
figyelmét, hogy 1854-ben megjelent Toldi második kiadásban ; ekkor írt róla méltatást Kemény Zsigmond a Divatcsarnok-ban, négy közleményen át (jan. 15., 20., 25., febr. 5).
Kemény
Kemény Zsigmond
az egész mondát boncolgatta, melyet
Ilosvai
Ilosvai Selymes Péter
fenntartott, s minden részre tett megjegyzéseket, az öregkori részre is, nem tudván róla, hogy Toldi estéje — első alakjában — már évek óta készen volt.
Arany
Arany János
megszívlelt egyet-mást
Kemény
Kemény Zsigmond
megjegyzéseiből, sőt a maga kedvéért az egészet átdolgozta. Ki is adta, »miután a második rész elkészültét magam sem győzöm várni«. (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1854. ápr. 22.) A Toldi estéjével való foglalkozás visszavezette a középső rész tervéhez.
Kemény
Kemény Zsigmond
negyedik közleménye ehhez a részhez is keltett gondolatokat. (
Kemény
Kemény Zsigmond
tanulmányának ez a része nem jelent meg összes munkáinak gyűjteményében.) Nem tartotta odavalónak a prágai kalandot, sem a kacér menyecske tréfáját ; az utóbbit
Arany
Arany János
ki is törölte a Daliás idők első dolgozatának kéziratából, s Toldi estéjébe szőtte bele, az apródok csúfolódó gajdjába.
Kemény
Kemény Zsigmond
is azt kívánta, amit Toldy Ferenc, hogy
Toldi
Toldi Miklós
kisérje el
Nagy Lajos
Toldi Miklós
t, — »Lengyelországba-e vagy
Olaszhon
Olaszország
ba? — azt sejtem, hogy csak egyikre szánhatja el Toldi magát, ha nem akarja a költő művét. . .szerfölött bonyolulttá és halmozottá tenni«. (Ezért hagyta volna el
Kemény
Kemény Zsigmond
a prágai epizódot.) Szerkezet dolgában nagy kérdésnek tartotta : vajon egységessé lehet-e tenni az egészet, ámbár hitte, hogy a költő »csodálatraméltó technikája ezt a nehézséget is legyőzheti.« Érintette
Kemény
Kemény Zsigmond
azt a nehézséget is, mely már sok gondot okozott
Arany
Arany János
nak : a költői beszélynek »a hős állása szerint fokonként emelkedettebbé kell válni, anélkül hogy megszünnék népies lenni«. A király egész »körözetét« népies színben kell feltüntetni, de Toldi és társai közt nem lehet elenyésztetni »a távolságot melyet különböző műveltségök és multjok jelölt ki.« Magának Toldinak »a népies egészben specifice népiesnek kell lenni.« Ez az, amin
Arany
Arany János
maga is régóta tépelődött.
Kemény
Kemény Zsigmond
fokozta a költő aggodalmait, de épen ezzel ösztönözte is a megoldásra.  
 
Kemény
Kemény Zsigmond
megjegyzéseinek általában részük lehetett abban, hogy
Arany
Arany János
a középső részt új tervvel kezdte ujra. A második dolgozat címlapján az évszám : 1854. Ez év június 23-án írta
Tompá
Tompa Mihály
nak : »Reményem van a nyári szünet alatt valami nagyobbat állíthatni elő mert nem szeretném, hogy már bevégeztem légyen irodalmi pályámat.« Változatlanul vette át az előző dolgozat I. énekét. (Piroska ébredő szerelmének rajza — T. Sz. I. én. 34—39. — amellyel a költő ezt az éneket később kibővítette, nem illik ebbe a szerkezetbe : itt, a második ének 30—32. versszakának tanúsága szerint Toldi és Piroska a bajvívás közben látják először egymást, s ekkor kezdődik szerelmük is.) A második énekben jobban kiemeli Toldinak a házasságtól való idegenkedését; felhasználja erre azt az adomát is, amelyre
Kemény
Kemény Zsigmond
említett tanulmánya utalt, s amelyet a költő Szigligeti Edének Rózsa c. vígjátékából maga is ismerhetett: Toldi készebb lemondani szerelméről, mintsemhogy szakállát lenyírassa. A Piroskáért vívott lovagi torna menete alapjában megváltozik : a visszataszító Holubár, Toldi indulatos kegyetlensége és a számkivetés motívuma elmarad ; helyébe
Arany
Arany János
, talán szintén
Szigligeti
Szigligeti Ede
említett vígjátéka nyomán, a vért- és személycsere, a szabálytalan párviadal motívumát iktatja be, s megalkotja Tar Lőrinc alakját. (A más vértjében, más címerével vívott harc ismerős a világirodalom epikus költészetében is, 1. erről
Voinovich
Voinovich Géza
Arany-életrajzát, II. 223—24.) Figyelmen kívül hagyja az ebben rejlő tragikus bonyodalom lehetőségét : az ének végén Toldi már el is jegyzi Piroskát, s Tar Lőrincnek kárpótlásul a húga, Toldi György leánya kezét igéri. — A továbbiakban a cselekmény szorosabban a nápolyi hadjárathoz kapcsolódik : a gyászhírre a hadi készületek és a felvonulás rajza következik; most Toldi sem Lengyelországba, hanem egyenesen Itáliába készül; búcsúja Piroskától és búcsúlátogatása otthon nagyjából az előző kidolgozás szerint halad. (III. ének.) A IV. énekben már megindul a hadjárat: az Olaszországon átvonuló csapatokról és a nápolyi udvarról olvasunk. A 21. versszakkal azonban ez a kidolgozás is abba marad. A költő már 54 január 21-én panaszkodik
Gyulai
Gyulai Pál
nak : »
Illosvai
Ilosvai Selymes Péter
magamra hagyott, s én egyik légvárat a másik fölé rakom, de egyikkel sem vagyok megelégedve, mert nem bigyeszthetek mottót a szakaszok fölibe, mint pap a textust, mintha mondanám : hígyetek, ne nekem, hanem az írásnak . . .«  
  Ekkortájban küld hozzá tanítványa, Tisza Domokos, kinek verspróbálkozásait levélben meg szokta bírálni, egy hároménekes költői elbeszélést, mesterével közös tárgyról, nápolyi Johanna történetéről. »Tűzre itélem — írja
Arany
Arany János
. — E nápolyi történeten a művészet átka fekszik, azért, hogy rajta már annyi novella, tragédia etc. hajótörést szenvedett, legujabban Toldi der Zweite (e három szó u. n. gót betűkkel). A tárgy olyan, miből semmit se lehet csinálni : Endre egy silány fráter, Johanna 100 esztendeig él, Lajos portyázásai semmi eredményre nem vezetnek : ki csinál ebből valamit?« (1854. jún. 21-i levelében). — A Toldi »derekával« folytatott hosszú küzdelem során tudatosodik
Arany
Arany János
ban epikus költészetének sokat emlegetett alapelve, az epikai hitel. A fentebb említett,
Gyulai
Gyulai Pál
hoz szóló levélben, épen e tárggyal kapcsolatban fejti ezt ki először. (Idevágó nyilatkozatait összegyüjtötte Voinovich Géza Arany-életrajzának II. kötetében, 227. s köv. 1.)  
  Ahogy
Arany
Arany János
figyelme a mondai-mesei megoldástól a történelem felé fordul, egyre inkább belemélyed
Lajos
Nagy Lajos
korának tanulmányozásába. A nápolyi hadjáratokról széleskörű anyaggyüjtést folytat ; ennek eredményét tartalmazza az a kéziratcsomó, amelyre maga irta rá, mintegy gyűjtőcimként : Toldiana, s alighanem később ezt az utasítást: »tüzre való«. A kéziratcsomó, mely Voinovich Géza hagyatékából a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került, jórészt egész, nagyalakú ívekből van összeállítva, végül kétrét hajtva, úgy hogy az említett két felirás a legalsó ív félig üresen maradt hátlapjára került. Az ív-levelek jobb alsó sarkukban irónnal számozva vannak, előbb 1-től 8-ig, majd újrakezdve 1, aztán megint újrakezdve 1-től 6-ig ; az 5. és 6. levél valamivel kisebb alakú. A mai elrendezés szerint a 8-as után, az ujrakezdett 1-es előtt kétrét hajtva a következő kéziratok vannak beiktatva: 1. a fentebb említett »Pro memoria«, egy, kétrét hajtott ívlapon, (számozása: 1, 2) a legelső tervezgetések és anyaggyüjtés emléke, 2. három számozott (1—3.) félíves levél: »Kivonatok Rotteckből« felírással. (Karl Wenzeslaus Rodecker von Rotteck német történetíró, a badeni Freiburgban egyetemi tanár, élt 1775-1840., Badenben a liberális ellenzék egyik vezére volt, ezért katedrájától meg is fosztották. Főműve, az Allgemeine Geschichte, 1812 és 1827 közt jelent meg kilenc kötetben.
Arany
Arany János
a következő részeket kivonatolja : Középkor, második időszak, III. szakasz, I. fejezet. 2. §. A lovagrendről, 3. §. Folytatás, 28. §. A lovagságról, 33. §. Istenitéletek (Ordalia). —3. egy 1870-ből való karlsbadi »Curtax-Protokoll«, elismervény a fizetett gyógyhelyi díjakról, hátlapján irónnal a Toldi Szerelme IX. éneke 69. vsz. 5—8. sorának és 70. versszakának első fogalmazása irónnal ; mindenesetre később kerülhetett ebbe a csomóba, — 4. négy folyamatosan számozott félíves levélen idegen, tiszta irással: »
Illosvai Péter
Ilosvai Selymes Péter
. — Neve s élte körülményei. — Fenmaradt s elveszett munkái. — Toldi Miklós históriája. — A Toldi-monda, ennek régisége, időszakai« c. kézirat. Az eredeti anyaggyüjtést tartalmazó ívek legelső lapján fent ez a felírás : Történeti, korrajzi s egyéb adatok a »Szép idők« című népies eposhoz. Utána kivonatok következnek Horváth Mihályból ( A magyarok története, Pápa, 1842—46.), Budai Ferenc Polgári Lexikonából, aztán történeti adatok nevek szerint a kor főbb egyéniségeiről:
Lajos
Nagy Lajos
, Endre, Erzsébet s a Nápolyban járt híresebb emberek. Többször is állít össze névsort azokról, akik részt vehettek a nápolyi hadjáratokban (»Azok nevei, kikről áll, hogy
Lajos
Nagy Lajos
sal Nápolyban voltak«, »Jelen lenni költetnek«, »Kik voltak még jelen, v. kik lehettek Nápolyban«, »Nevek áttekintése« »Részint meghalt, részint élő személyek, kiknek a darabban elő kell jőniök«, »Történetileg tudva van, hogy Nápolyban jártak« utána névsor, a nevek előtt jelzés : »címer« »nincs«,— »Lajos egykorúi 1348—51.«, a nevek előtt többnyire a forrás :
Budai
Budai Ferenc
,
Wagner
Wagner, Carolus
,
Windisch
Windisch, Károly Gottlieb
— »
Lajos
Nagy Lajos
egykorúi, kik vele Nápolyban voltak vagy lehettek«, nevek, családi és egyéb adatokkal, — »Családok« felirattal hasonló, a lap alján a Zrinyi-cimer rajzával, címerek leírása, közben a (második) 6. levél első lapján fent többszörös tollpróbálgatás, épen e szavakkal : Probatio calami, majd »Toldi. II. darab I. ének« felirat után a Daliás idők I. 1—6. versszaka, nyilvánvalóan tisztázatban. A levél hátsó lapján a »Családok« folytatása, majd az előbb leírt címerek egyrészének rajza. A legalsó, számozatlan nagyalakú íven, amely kétrét hajtva az egész iratcsomót összefogja, rovatolt kimutatást készített
Arany
Arany János
Nagy Lajos korának szereplőiről, a következő rovatok szerint: »Történeti személyek neve — Kora hozzávetőleg — Szülői vagy rokonsága — Micsoda hivatalokat viselt — Micsoda birtokai voltak átaljában — Historiai érdeme, és Érdeméért micsoda jutalmat nyert
Károly
Luxemburgi Károly
tól v.
Lajos
Nagy Lajos
tól — Ezekből kivont jellem és szerep, ami költőileg felhasználtatik.«  
  A költő, vagy még a második dolgozat fogalmazása közben, vagy már félbehagyása után, tovább szőtte-fonta, alakítgatta tervét. Egy a második kidolgozásnál fejlettebb elgondolás emlékét őrzi a második dolgozat címlapjának hátlapja (beiktatva a T. Sz. alább ismertetendő impurumkéziratába), itt
Arany
Arany János
Ilosvai
Ilosvai Selymes Péter
ból vett mottókban foglalja össze a tervezett mű énekeinek tartalmát. Előbb egy olyan mottó-sorozat következik, amely csak nyolc énekig jut el :  
  MOTTÓK
ILLOSVAI
Ilosvai Selymes Péter
BÓL :  
  I. Az idő akkoron szép folyással vala.  
  II. Történék, hogy ismét esék gyilkosságba,  
  Melyért következék neki bujdosása. (A csehországi expedició, melyért
Szalonta
Nagyszalonta
várát nyeri.)  
  III. Toldi Miklós hazamene Nagyfaluba.  
  IV. Vagyon Lajos király oly nagy készületben,  
  Sok erős vitézek vagynak seregében.  
  V. Vala okossága a tisztes asszonynak.  
  VI. Többi dolgairól jó Tholdi Miklósnak  
  Még ifju koráról ilyeneket irnak.  
  VII. Tart vala az asszony nagy siralmat.  
  VIII. Meghigyétek ti ezt, tizenegy királyok,  
  Agyatokba rontom arany koronátok,  
  Uratokat, Lajost ha nem jól szolgáljátok.  
  Itt a költő nyilván félbehagyta a tervet. Utána, ugyanazon korból való írással, egy tizenkét énekes, befejezett tervezet, mottókban :  
  I. Az idő akkoron szép folyással vala.  
  II. Jeles ökleiések akkor ott levének. — Nagy parancsolatja Cseh király Császárnak: Adóját kívánja jó
Magyar Ország
Magyarország
nak. — És személét látni Iffiu Lajos királynak.  
  III. Meghigyétek ti ezt stb.  
  IV. Toldi Miklós hazamene Nagyfaluba.  
  V. Igy állá bosszuját meg siralmas asszonynak.  
  VI. Jó Lajos királynak ezt bemondták vala. (Az erőszakosság.)  
  VII. Klastromban gárgyántól barátruhát veve.  
  VIII. Vala okossága a tisztes asszonynak. (A leánynézés.)  
  IX . Ott az város kivül táborát futtatá. (Nápolyban.)  
  X. Király azt kiáltja : kegyelem neki légyen.  
  XI. Imé Toldi szívből úristent említe.  
  XII. Ifjuságabeli több sok dolgairól  
  Én mostan nem szólok semmit az többiről. (Utolsó ének.)  
  E fölött, tehát a két tervezet között, későbbi írással: Ez a legutóbb gondolt, rövidebbre vont terv felosztása, mottók szerint, XII énekre. A félbehagyás arra vall, hogy eredetileg a költemény tizenkettőnél lényegesen több énekre volt tervezve; erre utal
Arany
Arany János
nak egy jegyzete is 1874-ből a T. Sz. tisztázott kéziratán, a VI. ének végén (l. a szövegváltozatok közt) — végülis a költő megváltoztatta elgondolását, olyan módon, amely a készülő költemény műfaji jellegét is érintette, s anyagát tizenkét énekre vonta össze. Ebben a változatban az I. és II. dolgozat egyes énekeinek felhasználásán túl, már a Toldi Szerelme körvonalai ismerhetők fel: II. ének : az álruhás párharc, III. : a prágai kaland, V.—VI. : Piroska sorsa és Tar Lőrinc meggyilkolása, VII. : Toldi vezeklése. A IX.-től a további énekek a nápolyi hadjárat és Toldi megkegyelmeztetése körül forognak — viszont homályos a IV. és VIII. ének tartalma : nem tudni, milyen lánynézésről lett volna szó, ha Toldi előbb megölte Lőrincet. A későbbi mellékszereplőkből sem látni semmit. Nem is tudjuk pontosan, mely évből valók ezek a tervezgetések. A kézírás fiatalabbkori, a második dolgozathoz közeleső időre vall,
Arany
Arany János
pedig a Toldi szerelme előszava szerint 1863 előtt évekig nem foglalkozott a témával, 63-ban szánta rá magát a prágai kaland beiktatására. Idézett jegyzete a tizenkét énekre való összevonásról 1874-ből való, de az elgondolás maga lehet korábbi is.  
  A fenti mottó-sorozatokat tehát idejüket és tartalmukat tekintve is bizonytalanság környezi. Biztos adat mindenesetre az, hogy a második dolgozat 1854 végén már kezd akadozni, ahogy
Arany
Arany János
Tompá
Tompa Mihály
hoz írt levelében jelzi: »Dalias idők!!! — No de várjunk, türelem: baráttánc.« (54 nov.) 1855 elején már másik nagy tervét, a Csaba-eposzt veszi elő.  
  Megfelelések a második dolgozat és a Toldi szerelme közt.  
  MÁSODIK ÉNEK.  
  D. I. T. Sz.  
  1—7. vsz. ..........................................................… 1—7. vsz.  
  11—18. vsz. ..........................................................… 8—15.  
  20—22. vsz. ..........................................................… 16—18  
  30—31. vsz. ..........................................................… 33—34. (változtatásokkal)  
  HARMADIK ÉNEK.  
  1—8. vsz. ..........................................................… VII. 1—8. vsz.  
  12—31. vsz. ..........................................................… 9—28.  
  32. vsz. ..........................................................… 30.  
  33. vsz. ..........................................................… 56.  
  34—58. vsz. ..........................................................… 31—55.  
  59—64. vsz. ..........................................................… 57—62.  
  73—84. vsz. ..........................................................… III. 13—24.  
  88. 5—8. sor ..........................................................… 30. 5—8.  
  89—90. vsz. ..........................................................… 31—32.  
  91. 1—6. sor ..........................................................…. 33. 1—6.  
  92. 5—8. sor ..........................................................… 34. 5—8.  
  93. ..........................................................… 35.  
  Az átvételek több helyütt kisebb változtatással jártak.