Toldi szerelme. I.

Bibliográfiai adatok

Toldi szerelme. I.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet

Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.

Dátum: 1863/4 1854 1863 1906 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001185324

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország

Lelőhely: Budapest

Intézmény: Országos Széchényi Könyvtár

Gyűjtemény: Kézirattár

Azonosító: Quart. Hung. 1534

A kézirat leírása: Megtalálható tehát ebben a kéziratban a II. dolg. I. ének 1—6. versszaka (itt a számozás szerint 4 oldal hiányzik) és a 27—30. vsz., s ugyanide, külön levélen, fogalmazványban, számozatlanul be van iktatva a T. Sz. I. ének 29—39. versszaka (a szakok nincsenek számozva). A 34. vsz. előtt kék irónjelzés és ez a felírás: Az I. ének vége. A tisztázásban a II. dolg. I. ének 29. vsz. után szintén jelezve van kék irónnal, hogy oda betoldás kerül. Azután következik a II. dolg. II. énekének teljes szövege; a 10. és 11. lap közé egy kétrét hajtott ív levél van betéve, rajta ez ének 10—29. szakai, alkalmasint fogalmazványban. A 13. lapon a szöveg a 23. vsz-tól kékkel áthúzva s ez a jelzés: A viadal egész másként lett. A II. dolg. II. énekének 34. vszakába a költő, a második sor után, még két teljes szakot toldott be, ez itt külön papíron van beragasztva. A 18—19. lap között megint egy számozatlan lap van betoldva, rajta a II. dolg. II. énekének 40—51. szakai, nem tudni: első fogalmazás-e. Ezután következik a II. dolg. III. énekének teljes szövege. Cimében a »Harmadik« szó kékkel áthúzva, fölötte: Most VII-dik. A T. Sz.-be átvett szakokat a költő oldalt kékkel megszámozta, de számozása eltér a véglegestől. L. ezt a szövegváltozatok közt. Az utolsó átvett szak után a lap alján jelezve van a II. dolg. III. éneke következő szakának első sora (Igy az egész tábor), a következő laptól ez ének szövege a 65-től végig, de a 42. és 43. lap közé egy számozatlan kétrét hajtott ív van betéve, rajta megint a 84—90. vsz., talán első fogalmazás. A betét negyedik oldalán a II. dolg. IV. énekének első szaka, háromszor újrakezdve, ezután a 44., 45. és 46. lapon, valamint egy számozatlan kétrét hajtott ív 1—2. oldalán a II. dolg. IV. énekének tisztázata. A betét 3—4. lapja üres. A következő lapon kékkel a számozás megint 1-gyel kezdődik, kékkel a lap tetején felirat: Új dolgozat, No. 3. impurum — tintával: 1863/4. Most következnek az újonnan írt részek a T. Sz. II. éneke 21. szakától kezdve. A számozás kékkel megy 1-től 63-ig (kivéve a 41-et, ez tintával van írva), a 63. hátlapja üres és számozatlan. (Itt jelzi a költő a II. dolg. III. éneke betoldását.) A többi lapon ez a folyamatos számozás nincs meg. Van azonban a kéziratcsomónak egy másik számozása is, fekete irónnal a lap jobb alsó sarkán, de nem az oldalak, hanem a levelek vannak számozva; ez a számozás végigmegy 1-től 105-ig. A költemény utolsó szakai a 104. levél első lapján vannak. Ennek a kéziratnak két címlapja van. Az elsőn fent jobbról tintával: A tisztázat (ez a II. dolg.-ra vonatkozhat); középen: DALIÁS IDŐK. (TOLDI MÁSODIK RÉSZE.) ÍRTA:

ARANY JÁNOS

Arany János

1854. A cím kék irónnal áthúzva, föléírva: No. 2. ez lett a Toldi Szerelme . Lentebb tintával: Ez részint cassálva, részint beolvasztva az 1863 végén kezdett Toldi Szerelme című k. beszélybe, mely ha isten segít utolsó kidolgozása lesz e tárgynak. — Ez alatt kék irónnal: Az I, II. és VII. ének régibb fragmentumokból való, a többi a legutolsó dolgozat impuruma. — A másik cimlap: TOLDI MÁSODIK DARAB. DALIÁS IDŐK az utolsó két szó tintával erősen áthúzva, alatta: Toldi szerelme. A lap jobb felső sarkában tintával: A második dolgozat, a VII-ik énekig víve. (

Arany

Arany János

itt tévedett, a II. dolgozatból csak négy ének készült el.) E címlap hátán található az a mottókba foglalt tervezet, amelyet fentebb a Második dolgozatnál ismertettünk. Az ott leírtakon kívül a lap alján, eltérő írással, még egy mottó-sorozat olvasható, ezzel a felírással: Harcias mottók. A sorozat a következő: 1. Rettenetes haddal ezentől induljunk. 2. Ott az város kívül táborát futtatá. Vitéz magyarokat minden nép csudálja. 3. Nagy vakmerőn magyarok indulának. 4. Vagyon nagy kiáltás szélyel az városban. 5. Jó Lajos királynak mind fejet hajtanak. 6. Kurta pej lovára mint egy barát üle. 7. Hamar jó lovára olasz felült vala. A Toldi szerelme tisztázott kéziratát az Országos Széchenyi-Könyvtár kézirattára őrzi, Quart. Hung. 1534. jelzettel. Arany László óhajtása szerint özvegye ajándékából került oda. Bőrsarkú vászonkötésű, elejétől végig

Arany

Arany János

kezeírása. A kézirattár gép-számozása szerint 106 levelet foglal magában.

Arany

Arany János

az Előszót szintén levelenkint számozta I-től IV-ig, a szöveget oldalankint 1—94-ig tintával, innen 188-ig kék irónnal. A címlapot, a Jegyzeteket (amelyek itt a szöveg után következnek) és a Glossariumot a költő nem számozta. A páros és páratlan oldalak fölé élőfej-ként beírta az ének számát. Ebbe a kéziratba van beillesztve más papíron, régibb írással a Zács-ballada, de nem pontosan a helyére, hanem a 170—171. oldal közé, a XI. ének végére; voltaképeni helyét

Arany

Arany János

fent és a lap szélén is jelzi: ad 176. lap — A XII. énekhez, a 36. strófa után. A baloldali címlap: TOLDI. KÖLTŐI ELBESZÉLÉS. HÁROM RÉSZBEN. MÁSODIK RÉSZ: TOLDI SZERELME. A jobboldali címlap: TOLDI SZERELME. ELBESZÉLÉS TIZENKÉT ÉNEKBEN. ÍRTA

ARANY JÁNOS

Arany János

. Ez alatt a jelige. Az »írta« alatt erős kaparás, melyből ennyit lehet kivenni: . . . .melyet szerzett /mostan pedig némely avult irások rongyaiból/ . . .formában közrebocsát. A jelige helyén előbb szintén más, olvashatatlanul kitörölt három sor állott. A címlap hátára a költő irónnal felírta utasításait a szedőnek: A szedéshez. 1. NB. Minden felirat versal. Csak rendes, tiszta nyomást akarok, nem a divatos Elzevir-betűket. — aláhuzott szók: cursiv. A mottók gyémántbetűkkel, csak fél sor szélességben. (Kivéve a fő mottót elül, mely egészen keresztül jöhet.) 2. NB. A szöveg alatti jegyzeteket is hátul, a Glossarium elé szedni; a szövegben folyó számmal (1, 2, 3) jegyezve meg, hová valók. A nyomás így tisztább, rendesebb lesz, nem kell megtörni a strophákat. Ezekből hármat akarok egy lapra; de ahol ének kezdődik, csak kettőt, vagy tán egyet; s felibe az ének címe és mottója jön, ennek külön lap nem kell. A lapok felett az első , második stb. ének, folyvást nyomandó, amint fel van írva. — A strophák számai is, középre. Ezeket az utasításokat az első ének elején minden sorhoz egyenkint odairta Arany László. E példány alapján a kézirat eltéréseit az első kiadástól összeállította és közreadta Bányai Elemér múzeumi tisztviselő a Magyar Könyvszemle 1906. évi I. füzetében (7—38. lap), de nem kellő pontossággal. A Széchenyi-Könyvtár kézirattára őrzi azt a négy oldalt is (egy kétrét hajtott ívlap), amely az impurumban az első énekből hiányzik (7—26. vsz.). Jelzete Quart. Hung. 1536., nem tudni, hogyan, mikor került a Széchenyi-Könyvtárba.

History:

Voinovich Géza hagyatékából a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került a Toldi szerelme első fogalmazványa, amelyet

Arany

Arany János

nyomán az alábbiakban »impurum«-nak nevezünk. Ez a kézirat tartalmazza mindazon részek első fogalmazványát, amelyek 1863 decembere után keletkeztek, tehát a II. ének új versszakait a 21-től kezdve végig, az új III., IV., V., VI. éneket, a VII. helyén ezt az utalást: A 7-dik ének egy régibb dolgozat III-di (így) éneke volt — azután a teljes VIII., IX., X ., XI., és XII. éneket. Ezek az új részek (felébe hajtott ív lapokon írva) össze vannak vonva a Daliás idők Második dolgozatának tisztázott kéziratával. Az alább ismertetendő jelzésekből arra lehet következtetni, hogy az összevonás még talán magától

Arany

Arany János

tól származik.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: impurum-kézirat
Szövegforrás III: a Toldi szerelme tisztázott kézirata
Szövegforrás IV: az első, 1879-es kiadás

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany

Arany János

nak ez a műve három változatban került többször is kiadásra: önállóan, a Toldival és Toldi estéjével együtt, valamint az összes vagy válogatott művek keretében. Az alábbiakban lehetőleg teljes jegyzéket adunk ezekről a kiadásokról a könyvészeti összeállítások és legnagyobb hazai könyvtáraink katalógusai nyomán. A jegyzék bizonytalanságait nem sikerült teljesen eloszlatnunk, mert egyes kiadások megfelelő példányaihoz lehetetlen volt hozzáférnünk. Még két körülmény nehezítette munkánkat: egyik az, hogy a T. Sz.-nek és

Arany

Arany János

összes műveinek kiadásaiban hiányzik a következetes sorszám jelzés, másik az, hogy a Franklin-Társulat, amely egyideig

Arany

Arany János

műveinek monopolizált kiadója volt, az Arany-kiadásokat rendszerint évszám jelzés nékül hozta piacra. ÖNÁLLÓAN. Toldi szerelme. Elbeszélés tizenkét énekben.

Budapest

. 1879. Nyomatta a Franklin-Társ. VIII, 392. l. Ugyanaz kettős cimlappal: Toldi. Költői elbeszélés három részben. Második rész : Toldi szerelme. A szerző kiadása.

Budapest

. 1879. Nyomatta a Franklin-Társ. VIII, 392 l. 2. kiad.

Budapest

. 1880. Ráth Mór. IX , 424 l. Ugyanez a Családi Könyvtár 9—14. III. is. Ugyanaz 3. kiad.

Budapest

. 1882. Ráth Mór. IX, 180 és 244 l. 1883-ban A. J . Összes Költeményei 3. kötetében 4. kiadásként jelezve. 1892.

Budapest

. Ráth Mór. 404. l. (A magyar nemzet családi könyvtára. 3.) 6. kiadásnak jelezve. 1897.

Budapest

. Ráth Mór. VIII. 424. l. 7. kiadásnak jelezve. Toldi szerelme. A költő által sajtó alá rendezett eredeti kiadás, időskori arcképével.

Budapest

. 1899. Ráth Mór. 423 l. 1910.

Budapest

. Franklin-Társ. 400 l. 8. kiadásként jelezve. Toldi szerelme.

Budapest

. é. n. Franklin-Társ. 343 l. Toldi szerelme. Kiadta a Kisfaludy-Társ.

Budapest

[szerkesztői feloldás]

1934.

. Franklin-Társ. 4 és 256 l. (Élő könyvek. Magyar Klasszikusok. 50.) Toldi szerelme.

Budapest

. (1942.) Franklin-Társ. 344 l. A TRILÓGIÁBAN. Toldi. Költői elbeszélés három részben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.

Budapest

. 1884. Ráth Mór. 8r. 654 l.Megjelent dísz- és bőrkötésben is. A. J. Elbeszélő költeményei. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.

Budapest

. 1891. Ráth Mór. 8r. 655 l. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. 10. kiad.

Budapest

. 1897. Ráth, Mór. 8r. 82, 423, 85 l. (tehát a három rész külön lapszámozva.) Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.

Budapest

. 1902. Franklin-társ. 8r. 82, 423, 85 l. Toldi-trilógia.

Budapest

[szerkesztői feloldás]

1924.

Franklin-Társ. 8r. 558 l. (Készült 500 számozott példányban »biblia«-papíron, Jaschik Álmos díszítő rajzaival: pergament papírkötésben és pergament bőrkötésben.) (Ezt a Jaschik Álmos által díszített kiadást a Múz. Kvt. 1925-re datálja szögletes zárójelek közt.) Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.

Budapest

[szerkesztői feloldás]

1926.

Franklin-Társ. 404 lap. 8r. Ugyanaz 1927-ben is. Toldi trilógiája.

Budapest

. 1930. Franklin-Társ. 414 l. (1930. évi könyvnapi kiadvány.) Toldi-trilógia.

Budapest

. 193? Franklin-Társ. 427 l. (Muz. Kvt. egyik példánya.) Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.

Budapest

. é. n. Franklin-Társ. 404 l. Toldi estéje:

Budapest

. 1941. Aczél Testv. 328 l. (Nemzeti Irodalmunk. 24—25.) Toldi-trilógia. A bevezetést írta Keményfi János. Jegyzetekkel ellátta Dáloky János.

Budapest

. 1941. Magyar Népművelők Társasága. 324 l. (Magyar Klasszikusok.) ÖSSZES ÉS VÁLOGATOTT KIADÁSOKBAN. Összes költeményei. 4 kötet.

Budapest

. é. n. 1880. Ráth Mór. Összes Munkái. 8 köt.

Budapest

. 1883. Ráth Mór. E kiadvány 2. kötete: Elbeszélő költemények. I. köt. Toldi. Költői elb. három részben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Összes költeményei. 4 kötetben.

Budapest

. 1891—1893. Ráth Mór. E Kiadvány 3. kötetében: Toldi szerelme. Elb. 12 énekben. 6. kiad. 1892. Ugyanez a kiadás. 4 kötetben.

Budapest

. 1895—1897. Ráth Mór. Összegyűjtött munkái. 8 kötetben.

Budapest

. 1893—1899. Ráth Mór. E kiadvány 3. kötete: Toldi szerelme. VIII, 423 lap. 1899. Ugyanaz 6 kötetben. (A fenti kiadás a VII. és VIII. köt. nélkül. E két kötet a Hátrahagyott verseket tartalmazza, tehát itt is a 3. kötetben van a Toldi szerelme.) Szintén 1899. Összes munkái. 12 kötetben.

Budapest

. Ráth Mór. E kiadvány 2. kötete: Elbeszélő költeményei: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Új lenyomat. 1900. 654 l. Összes munkái.

Budapest

. é. n. Franklin-Társ. ebben a kiadásban a 2. köt.: Toldi trilógiája : Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. 654 l. (Petrik 1901—1910 évi könyvészetében.) Összegyüjtött munkái. 8 kötetben (7 kötetbe kötve).

Budapest

. é. n. Franklin-Társ. A 2. kötet: Toldi-trilógia. 6. kiad. 654 l. (Petriknél u. o.) Művei. Új kiadás. 6 kötetben.

Budapest

. é. n. Franklin-Társ. A 2. kötetben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. (Petriknél u. o.) A. J. Munkái. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Riedl Frigyes.

Budapest

. Franklin-Társ. (Magyar Remekírók.) 3. kötetében: Toldi . Toldi szerelme. Toldi estéje. 1903. 428 l. A. J. Munkái. Sajtó alá rend. és bev. ellátta Riedl Frigyes. (Arcképpel.) 1—6. k.

Budapest

. 1922. Franklin-Társ. A 3. kötetben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. 428 l. (Magyar Remekírók. 41—43.) Adat a Magyar Könyvészet 1921—1923. c. bibliográfiából. Kiadja a M. Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete,

Budapest

. 1924 . (Nyilvánvaló, hogy az előbbi, 1903. évi kiadást dobta újra piacra a Franklin-Társ.) Összes Munkái. (Az egységesebb elrendezést és a szöveg épségét Voinovich Géza gondozta.)

Budapest

. 1924. Franklin-Társ. 4r. 1—5 kötet. E kiadásban a 2. kötet: Elbeszélő költeményei: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Daliás idők. (Első dolgozat 1849—53, Második dolgozat 1853—63.) 235 lap. Összes költői művei, 1—10 kötetben. (1—4. köt.: Kisebb költeményei. 5—10. köt.: Elbeszélő költeményei.)

Budapest

. Franklin-Társ. (5 db-ba kötve.) Emlékkiadás a költő halálának ötvenéves fordulójára. 1932. A 6—7. kötet: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Összes költői művei. (Egy kötetben).

Budapest

. 1937. Franklin-Társ. 1768 l. (»Parnasszus-kiadás«)

Jegyzet Hibaigazítás: Sorozatunk I. kötetének 397. lapján e kiadás megjelenési éve tévesen 1932, javítandó 1937-re.

Összes költeményei. Bevezetéssel ellátta Pongrácz Elemér.

Budapest

. 1941 Aczél Testvérek kiad. 496 l. Válogatott művei. 1. köt. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. (Sajtó alá rendezte Barta János.)

Budapest

. 1952. Szépirodalmi Könyvkiadó. 510 lap. (Magyar Klasszikusok.) SZEMELVÉNYES KIADÁSOK. Toldi szerelme. Iskolai kiadás. Első-harmadik ének. A középiskola VI—VIII. osztály olvasmánya.

Budapest

. 1900. Franklin-Társ. 8r. 66 1. Szemelvények Arany János Toldi szerelme című époszából. Rendezte és bevezetéssel ellátta Moravcsik Gyula.

Budapest

. é. n. Lampel Róbert. (Magyar Könyvtár. 102—105. sz.) Toldi szerelme. Magyarázta Tettamanti Béla.

Budapest

. 1914. 66 lap. (Irodalmi Segédkönyvek. Szerk. Madzsar Gusztáv.) Arany János költői műveiből. 1. Toldi. Toldi szerelméből szemelvények. Toldi estéje. 2. Válogatott balladák. Kisebb költemények. Buda halála.

Budapest

. é. n. Franklin-Társ. (A Magyar könyvtár füzetei egyben.)

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

Quid damnosa juvat sine causa bella cieri?

Tutius est regnis perpete pace frui.

Illosvai jeligéje.

ELSŐ ÉNEK.

»Az idő akkoron szép folyással vala.«

Illosvai.

n.1

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,

n.2

Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;

n.3

Szomorú tallóján ősi hírnevének,

n.4

Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.

n.5

Engem is a bánat megviselvén zordul,

n.6

Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;

n.7

Azokkal időzöm, akik másszor voltak:

n.8

Mit az élet megvon, megadják a holtak.

n.9

Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,

n.10

Játszi elmém könnyű énekét elmondta;

n.11

Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,

n.12

De a szívből fakad melegen és tisztán.

n.13

Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,

n.14

Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,

n.15

De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —

n.16

Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!

n.17

Ifju Lajos király atyja trónján űle,

n.18

Urak és leventék szolgáltak körűle;

n.19

Budán székelt immár, az új palotában,

n.20

Mely tündéri fénnyel épült mostanában.

n.21

Toldi a királynak volt személye mellett,

n.22

Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;

n.23

Paizsán a cseh főt címerül mutatta,

n.24

Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.

Jegyzet

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«

n.25

S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,

n.26

Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;

n.27

Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,

n.28

Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:

n.29

De Lajos kerűlte puha párnaszékét,

n.30

Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:

n.31

Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,

n.32

Hiszen én vagyok az ország számadója.

n.33

Senkinek se mondá, titkon útra készült,

n.34

Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,

n.35

Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,

n.36

Akkor egy otromba lóra fészkelődék :

n.37

Lovait kereste, mint szegény kárvallott,

n.38

Szedte a begyébe amit látott, hallott:

n.39

Merre mi panasz van: mi a népség terhe;

n.40

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.

Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (

A. J.

Arany János

: Hát táborát, előörseit miért ne?), tudakozódék a tisztviselők felől s lepte meg azokat tiszti foglalkozásaik között.«— Az első dolgozat jeligéje előbb az álruhás királyfiról szóló ismeretes népdal két sora volt.

n.41

Három nap bolyonga. Harmadnap estenden

n.42

Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:

n.43

Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,

n.44

Leszállott a lórul, gondolva, megétet.

n.45

A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,

n.46

Piros paplanát szép orcájára vonva;

n.47

Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?

n.48

Szállást kér valamely jószivű bokornál.

n.49

Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,

n.50

Oda ment itatni, hogy kizaboláza;

n.51

Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,

n.52

Hanem a sarkából messze kihajítva.

n.53

A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,

n.54

De a kúton álla egy szép hajadon lyány,

n.55

Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak

n.56

S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.

n.57

Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,

n.58

Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«

n.59

Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,

n.60

Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?

n.61

Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,

n.62

Holnap idejében megin’ útra kelhet.«

n.63

És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,

n.64

Hogy repesett a szív a király mellében.

n.65

De felelt az útas: »Követem személyét,

n.66

Ilyen úri háznál nem forogtam én még;

n.67

Másutt is találok valamely szállásra:

n.68

Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«

n.69

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

n.70

Parancsolva-formán a beszédjébe szól:

n.71

»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!

n.72

Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«

10.

n.73

Avval hátra inte s előjött egy szolga:

n.74

»Péter, a lovat kend beköti az ólba,

n.75

Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,

n.76

Mert nem mégy el

innen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

innét

Szövegforrás:
impurum-kézirat

, engem úgy segéljen!«

n.77

Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:

n.78

Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;

n.79

Ott az asztalfőre ülteti vendégét;

n.80

Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.

11.

n.81

»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,

n.82

»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«

n.83

Megfogadta a szót, az edényt kimosta

n.84

S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.

n.85

»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«

n.86

Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«

n.87

Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,

n.88

Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.

Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Szép Ilonkájára, emlékeztette,

Weber

Weber Artúr

t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.

12.

n.89

Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,

n.90

Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;

n.91

Mikor pedig a tál asztalra kerűle,

n.92

Mind a hárman helyet foglaltak körűle:

n.93

Legfelűl a király, oldalvást a gazda,

n.94

Szembe a királlyal, legalul, Piroska:

n.95

Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,

n.96

Vacsorája miatt megölné a szégyen.

13.

n.97

Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:

n.98

Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:

n.99

Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;

n.100

Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,

n.101

Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta

n.102

Kedvesen megérzett a virág zamatja;

n.103

Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,

n.104

S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.

14.

n.105

Mindez a királynak tetszett igen nagyon,

n.106

Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,

n.107

Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,

n.108

Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.

n.109

Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —

n.110

Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;

n.111

De meg' arra gondol: hátha megijednek?

n.112

Mért szakassza

végit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

végit

Szövegforrás:
impurum-kézirat

ennek a jó kedvnek?

15.

n.113

»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :

n.114

Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«

n.115

Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,

n.116

Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,

n.117

Más egészségeért, a magunk javáért,

n.118

Új barátságunknak állandó voltáért,

n.119

Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:

n.120

Becsületes neved, édes atyámfia?«

Jegyzet A

Rozgonyi

Rozgonyi László

nevet

Arany

Arany János

a legelsők közt írta ki

Budai

Budai Ferenc

ból: »

R. László

Rozgonyi László

elkísérte

Lajos

Nagy Lajos

t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A

Rozgonyi

Rozgonyi László

névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).

16.

n.121

Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!

n.122

A Rozgonyi urak híres urak itten,

n.123

Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba

n.124

Emlegetni hallám, gyermekségem óta.

n.125

Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,

n.126

Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —

n.127

Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!

n.128

Tartsa meg az isten, háza örömére

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Tartsa meg az Isten a [törölt]
« háza népit véle »

Jegyzet jav. : irónnal és ny.:

háza örömére

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

.«

17.

n.129

Ráivék, azután ilyen mesét mondott

n.130

(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):

n.131

»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,

n.132

Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.

n.133

Nagyon megromlottam; valamely zsiványok

n.134

Három új hámomat üresen hagyának,

n.135

Ki miatt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Amiatt »

Ki miatt

Beszúrás

Jegyzet (irónnal)

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szántatlan, vetetlen maradtam;

n.136

Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.

18.

n.137

»Különben Apáti volna lakóhelyem,

n.138

S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;

n.139

Csuta most, de apám azt vítatta holtig,

n.140

(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)

n.141

Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,

n.142

Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered

n.143

Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,

n.144

. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«

Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :

Lajos

Nagy Lajos

V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

, I.)

19.

n.145

Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:

n.146

Régóta vizsgálom képed vonásait:

n.147

Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,

n.148

Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.

n.149

Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?

n.150

Hol fel a talpával a kerék, hol alá;

n.151

Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:

n.152

Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«

20.

n.153

Jót nevettek rajta mint valami tréfán;

n.154

Mosolygós arcával távozott a szép lyány;

n.155

Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):

n.156

»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .

n.157

De, négy szem közt mondva, bizony a mostani

n.158

Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«

n.159

»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«

n.160

S rácsapott öklével a kemény asztalra.

21.

n.161

Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .

n.162

Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:

n.163

Milyen a járása, termete, milliom!

n.164

Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«

n.165

Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,

n.166

Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?

n.167

Miután a szemét az nem sütötte le,

n.168

Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:

22.

n.169

»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:

n.170

Minden embernek van baja meg panassza,

n.171

S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:

n.172

Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.

n.173

Örömem szépsége, örömem jósága,

n.174

Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,

n.175

Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:

n.176

De mégis hiába: hej! mégis hiába.«

23.

n.177

Itt megálla kissé, szemeit törölvén.

n.178

»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:

n.179

Most fiágra szóló apárul-maradtat,

n.180

Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.

n.181

Ez az én keservem, ez az én bánatom.

n.182

Renyhe fog civódni sok szép birtokomon

n.183

Idegen rokonság, kinek életemben

n.184

Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«

Jegyzet

Lajos

Nagy Lajos

csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

I.) a családok érdekében, hogy a fiúörökös nélkül elhaló nemesek el ne idegeníthessék birtokaikat egyházaknak, mint Szt. István korában, vagy másoknak ne hagyhassák, miután »e jószágoknak oldalágú rokonaikra kell szállaniok.« (

Szalay

Szalay László

, II. köt., 204. 1.)

24.

n.185

Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,

n.186

Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék

n.187

És ha nem biztatná akivel beszélget,

n.188

Jó tanácsot adván és jó reménységet.

n.189

De Lajos elkezdi, gondolkozás után:

n.190

»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«

n.191

Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,

n.192

Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.

25.

n.193

Hogy pedig a király min gondolkozott el,

n.194

S mire céloz ilyen kérdő felelettel,

n.195

Megmondom : azalatt esze Budán jára,

n.196

Hű emlékezetben derék Toldijára.

n.197

Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,

n.198

Toldiról meg vissza Piroskára röppent,

n.199

Őket arany szállal szőtte, fonta össze,

n.200

S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!

26.

n.201

»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,

n.202

Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:

n.203

Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,

n.204

Felségedhez ebben meg ebben fáradok,

n.205

Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,

n.206

De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:

n.207

Tegye azt felséged mintha fiú volna,

n.208

Írja örökségem kedves leányomra.«

Jegyzet Fiúsításról

Arany

Arany János

már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

nál: »Király minden várait engedé leányinak.«

Arany

Arany János

feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy

Lajos

Nagy Lajos

előtt az ország szokásos törvénye leány-fiúsítást nem ismert, de talált esetet, kettőt is, mikor »a magát törvényfelett állónak tartott erélyes király«, »az ország erészbeni ellenkező szokását félretéve«, leányt fi-örökössé tett. (Levele 1851. júl. 5.) »Szerfelett örülök, hogy a törvénytelenséget őnagysága nem csak

Arany

Arany János

Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette

Arany

Arany János

a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről. — Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén

Budai

Budai Ferenc

nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.

27.

n.209

»De mivel a király még fiatal szintén,

n.210

(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)

n.211

Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:

n.212

Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:

n.213

Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:

n.214

Harci játékot tart (módja van) igérje,

n.215

És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:

n.216

Így aztán, remélem, lesz is foganatja

28.

n.217

Megörült a gazda: »

Héj

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

Héj

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

, be áldott szó ez!

n.218

Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!

n.219

Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !

n.220

Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.

n.221

Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,

n.222

Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:

n.223

Ki mindet legyőzné vitézi játékon,

n.224

Annak adnám díjul kedves ajándékom.«

29.

n.225

Ragyogott a szeme, az orcája égett,

n.226

Mintha így biztatta volna a vendéget:

n.227

»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,

n.228

Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«

n.229

Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,

n.230

Tündökölt már szíve boldog szerelmében:

n.231

De mint földön a nap tükröz új napokat,

n.232

Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

30.

n.233

Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,

n.234

Azután egyébről, azután mindenről,

n.235

Azután késő lett, a király is bágyadt

n.236

S megveté Piroska a drágaszép ágyat.

n.237

Apjának, magának ott az első házban,

n.238

Vendégnek külön,

a benyiló

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

a benyiló

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szobában:

n.239

Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,

n.240

Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.

31.

n.241

Mielőtt azonban a dagadó párnák

n.242

A király szemeit nyugalomra zárnák,

n.243

Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta

n.244

Színével, szagával édesdeden hívta:

n.245

Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,

n.246

Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,

n.247

Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,

n.248

De azért csak annyi volt annak a haszna.

32.

n.249

Mert midőn a király hajnal hasadtával

n.250

Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,

n.251

(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:

n.252

Telhetetlen volt a gazda szívessége);

n.253

Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,

n.254

És utána néztek, míg elűlt a por is:

n.255

Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,

n.256

Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:

33.

n.257

»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

n.258

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —

n.259

Egyetlen örökös, ura mindenének,

n.260

Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek

n.261

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

n.262

S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.

n.263

Mert ezt így helyesnek, jónak így találja

n.264

LAJOS, Magyarország mostani királya.«

Jegyzet 33. után a lap szélén:

Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.

Beszúrás

34.

n.265

»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,

n.266

Meg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fel »

Meg

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

hajnallott arcán szép Piroska vére:

n.267

Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:

n.268

Nyilalló örömmel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

nyilalló gyönyörrel

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szíve közepébe.

n.269

Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:

n.270

Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!

n.271

Virágit a kertben locsolnia meg kell

n.272

Apja váltig mondja: harmatos a reggel.

35.

n.273

Virágai mellett — mit neki virágok!

n.274

Elsuhan, ellebben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Elszaladt »

Elsuhant, ellebbent,

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

le sem is néz rájok,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás

nem is néze rájok

Szövegforrás:
impurum-kézirat

[törölt]
« nem is néz reájok »

le sem is néz rájok

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

n.275

Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,

n.276

Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.

n.277

Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,

n.278

Akkor

ébredt a víz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« gyult a mély víz »

ébredt a víz

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szerelme tüzétül;

n.279

Közepette széles, fényes égnek, habnak,

n.280

Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.

36.

n.281

Megállítá a lyányt vízi képe-mása;

n.282

Tágult a szabadban szíve szorulása,

n.283

Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek

n.284

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.285

Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,

n.286

Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;

n.287

Gilice búgása hallatszott megette,

n.288

S enyelgésit párja édesen nevette.

37.

n.289

Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,

n.290

Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.

n.291

Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,

n.292

Azóta felejti,

hosszú idők

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

hosszú idők

Jegyzet a lap szélén, irónnal:

havak, évek

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

sorján;

n.293

Pillanatra látta,

évekig

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

évekig [törölt]
«

n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»

Jegyzet (áthúzva)

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

feledte,

n.294

De a sok felejtést mind hiába tette:

n.295

Mert csak a reménynek egy

sugára

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:

[törölt]
« szikrája »

sugára

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

kellett,

n.296

S az egyszer látott kép újra eleven lett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet

Szövegforrás:
impurum-kézirat

Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:

De a legszebb rózsa mellett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»

mellett

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

is van tüske:

»Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:

38.

n.297

Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.298

Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.299

Még szemét behúnyva is foly az igézet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.300

Mint ha ki valamit erősen megnézett.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.301

Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!

n.302

Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!

n.303

Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!

n.304

Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!

39.

n.305

De a legszebb rózsa mellett is van tüske:

n.306

»Fog-e

víni értem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« értem víni »

víni értem

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

(gondolá) a büszke?

n.307

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.308

Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.309

Minden szem kiséri, mint virág a napot,

n.310

De ő a virág közt csak lovával tápod,

n.311

Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,

n.312

Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«

Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.

40.

n.313

Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,

n.314

Mennyit töprenkedtek azon a levélen,

n.315

A levélen is, de hát még az iróján!

n.316

S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.

n.317

A pünkösd azonban már nem vala távol,

n.318

El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;

n.319

Nehezen is várták, készűltek is nagyon —

n.320

Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.

Verzió: II : impurum-kézirat

Quid damnosa juvat sine causa bella cieri?

Tutius est regnis perpete pace frui.

Illosvai jeligéje.

ELSŐ ÉNEK.

»Az idő akkoron szép folyással vala.«

Illosvai.

n.1

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,

n.2

Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;

n.3

Szomorú tallóján ősi hírnevének,

n.4

Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.

n.5

Engem is a bánat megviselvén zordul,

n.6

Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;

n.7

Azokkal időzöm, akik másszor voltak:

n.8

Mit az élet megvon, megadják a holtak.

n.9

Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,

n.10

Játszi elmém könnyű énekét elmondta;

n.11

Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,

n.12

De a szívből fakad melegen és tisztán.

n.13

Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,

n.14

Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,

n.15

De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —

n.16

Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!

n.17

Ifju Lajos király atyja trónján űle,

n.18

Urak és leventék szolgáltak körűle;

n.19

Budán székelt immár, az új palotában,

n.20

Mely tündéri fénnyel épült mostanában.

n.21

Toldi a királynak volt személye mellett,

n.22

Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;

n.23

Paizsán a cseh főt címerül mutatta,

n.24

Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.

Jegyzet

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«

n.25

S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,

n.26

Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;

n.27

Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,

n.28

Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:

n.29

De Lajos kerűlte puha párnaszékét,

n.30

Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:

n.31

Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,

n.32

Hiszen én vagyok az ország számadója.

n.33

Senkinek se mondá, titkon útra készült,

n.34

Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,

n.35

Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,

n.36

Akkor egy otromba lóra fészkelődék :

n.37

Lovait kereste, mint szegény kárvallott,

n.38

Szedte a begyébe amit látott, hallott:

n.39

Merre mi panasz van: mi a népség terhe;

n.40

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.

Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (

A. J.

Arany János

n.41

Három nap bolyonga. Harmadnap estenden

n.42

Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:

n.43

Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,

n.44

Leszállott a lórul, gondolva, megétet.

n.45

A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,

n.46

Piros paplanát szép orcájára vonva;

n.47

Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?

n.48

Szállást kér valamely jószivű bokornál.

n.49

Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,

n.50

Oda ment itatni, hogy kizaboláza;

n.51

Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,

n.52

Hanem a sarkából messze kihajítva.

n.53

A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,

n.54

De a kúton álla egy szép hajadon lyány,

n.55

Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak

n.56

S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.

n.57

Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,

n.58

Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«

n.59

Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,

n.60

Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?

n.61

Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,

n.62

Holnap idejében megin’ útra kelhet.«

n.63

És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,

n.64

Hogy repesett a szív a király mellében.

n.65

De felelt az útas: »Követem személyét,

n.66

Ilyen úri háznál nem forogtam én még;

n.67

Másutt is találok valamely szállásra:

n.68

Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«

n.69

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

n.70

Parancsolva-formán a beszédjébe szól:

n.71

»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!

n.72

Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«

10.

n.73

Avval hátra inte s előjött egy szolga:

n.74

»Péter, a lovat kend beköti az ólba,

n.75

Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,

n.76

Mert nem mégy el

innen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

innét

Szövegforrás:
impurum-kézirat

, engem úgy segéljen!«

n.77

Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:

n.78

Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;

n.79

Ott az asztalfőre ülteti vendégét;

n.80

Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.

11.

n.81

»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,

n.82

»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«

n.83

Megfogadta a szót, az edényt kimosta

n.84

S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.

n.85

»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«

n.86

Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«

n.87

Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,

n.88

Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.

Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Szép Ilonkájára, emlékeztette,

Weber

Weber Artúr

t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.

12.

n.89

Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,

n.90

Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;

n.91

Mikor pedig a tál asztalra kerűle,

n.92

Mind a hárman helyet foglaltak körűle:

n.93

Legfelűl a király, oldalvást a gazda,

n.94

Szembe a királlyal, legalul, Piroska:

n.95

Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,

n.96

Vacsorája miatt megölné a szégyen.

13.

n.97

Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:

n.98

Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:

n.99

Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;

n.100

Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,

n.101

Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta

n.102

Kedvesen megérzett a virág zamatja;

n.103

Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,

n.104

S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.

14.

n.105

Mindez a királynak tetszett igen nagyon,

n.106

Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,

n.107

Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,

n.108

Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.

n.109

Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —

n.110

Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;

n.111

De meg' arra gondol: hátha megijednek?

n.112

Mért szakassza

végit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

végit

Szövegforrás:
impurum-kézirat

ennek a jó kedvnek?

15.

n.113

»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :

n.114

Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«

n.115

Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,

n.116

Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,

n.117

Más egészségeért, a magunk javáért,

n.118

Új barátságunknak állandó voltáért,

n.119

Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:

n.120

Becsületes neved, édes atyámfia?«

Jegyzet A

Rozgonyi

Rozgonyi László

nevet

Arany

Arany János

a legelsők közt írta ki

Budai

Budai Ferenc

ból: »

R. László

Rozgonyi László

elkísérte

Lajos

Nagy Lajos

t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A

Rozgonyi

Rozgonyi László

névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).

16.

n.121

Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!

n.122

A Rozgonyi urak híres urak itten,

n.123

Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba

n.124

Emlegetni hallám, gyermekségem óta.

n.125

Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,

n.126

Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —

n.127

Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!

n.128

Tartsa meg az isten, háza örömére

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Tartsa meg az Isten a [törölt]
« háza népit véle »

Jegyzet jav. : irónnal és ny.:

háza örömére

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

.«

17.

n.129

Ráivék, azután ilyen mesét mondott

n.130

(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):

n.131

»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,

n.132

Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.

n.133

Nagyon megromlottam; valamely zsiványok

n.134

Három új hámomat üresen hagyának,

n.135

Ki miatt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Amiatt »

Ki miatt

Beszúrás

Jegyzet (irónnal)

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szántatlan, vetetlen maradtam;

n.136

Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.

18.

n.137

»Különben Apáti volna lakóhelyem,

n.138

S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;

n.139

Csuta most, de apám azt vítatta holtig,

n.140

(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)

n.141

Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,

n.142

Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered

n.143

Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,

n.144

. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«

Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :

Lajos

Nagy Lajos

V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

, I.)

19.

n.145

Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:

n.146

Régóta vizsgálom képed vonásait:

n.147

Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,

n.148

Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.

n.149

Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?

n.150

Hol fel a talpával a kerék, hol alá;

n.151

Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:

n.152

Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«

20.

n.153

Jót nevettek rajta mint valami tréfán;

n.154

Mosolygós arcával távozott a szép lyány;

n.155

Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):

n.156

»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .

n.157

De, négy szem közt mondva, bizony a mostani

n.158

Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«

n.159

»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«

n.160

S rácsapott öklével a kemény asztalra.

21.

n.161

Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .

n.162

Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:

n.163

Milyen a járása, termete, milliom!

n.164

Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«

n.165

Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,

n.166

Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?

n.167

Miután a szemét az nem sütötte le,

n.168

Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:

22.

n.169

»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:

n.170

Minden embernek van baja meg panassza,

n.171

S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:

n.172

Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.

n.173

Örömem szépsége, örömem jósága,

n.174

Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,

n.175

Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:

n.176

De mégis hiába: hej! mégis hiába.«

23.

n.177

Itt megálla kissé, szemeit törölvén.

n.178

»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:

n.179

Most fiágra szóló apárul-maradtat,

n.180

Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.

n.181

Ez az én keservem, ez az én bánatom.

n.182

Renyhe fog civódni sok szép birtokomon

n.183

Idegen rokonság, kinek életemben

n.184

Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«

Jegyzet

Lajos

Nagy Lajos

csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Szalay

Szalay László

, II. köt., 204. 1.)

24.

n.185

Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,

n.186

Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék

n.187

És ha nem biztatná akivel beszélget,

n.188

Jó tanácsot adván és jó reménységet.

n.189

De Lajos elkezdi, gondolkozás után:

n.190

»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«

n.191

Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,

n.192

Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.

25.

n.193

Hogy pedig a király min gondolkozott el,

n.194

S mire céloz ilyen kérdő felelettel,

n.195

Megmondom : azalatt esze Budán jára,

n.196

Hű emlékezetben derék Toldijára.

n.197

Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,

n.198

Toldiról meg vissza Piroskára röppent,

n.199

Őket arany szállal szőtte, fonta össze,

n.200

S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!

26.

n.201

»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,

n.202

Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:

n.203

Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,

n.204

Felségedhez ebben meg ebben fáradok,

n.205

Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,

n.206

De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:

n.207

Tegye azt felséged mintha fiú volna,

n.208

Írja örökségem kedves leányomra.«

Jegyzet Fiúsításról

Arany

Arany János

már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

nál: »Király minden várait engedé leányinak.«

Arany

Arany János

feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy

Lajos

Nagy Lajos

Arany

Arany János

Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette

Arany

Arany János

a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről. — Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén

Budai

Budai Ferenc

nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.

27.

n.209

»De mivel a király még fiatal szintén,

n.210

(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)

n.211

Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:

n.212

Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:

n.213

Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:

n.214

Harci játékot tart (módja van) igérje,

n.215

És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:

n.216

Így aztán, remélem, lesz is foganatja

28.

n.217

Megörült a gazda: »

Héj

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

Héj

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

, be áldott szó ez!

n.218

Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!

n.219

Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !

n.220

Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.

n.221

Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,

n.222

Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:

n.223

Ki mindet legyőzné vitézi játékon,

n.224

Annak adnám díjul kedves ajándékom.«

29.

n.225

Ragyogott a szeme, az orcája égett,

n.226

Mintha így biztatta volna a vendéget:

n.227

»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,

n.228

Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«

n.229

Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,

n.230

Tündökölt már szíve boldog szerelmében:

n.231

De mint földön a nap tükröz új napokat,

n.232

Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

30.

n.233

Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,

n.234

Azután egyébről, azután mindenről,

n.235

Azután késő lett, a király is bágyadt

n.236

S megveté Piroska a drágaszép ágyat.

n.237

Apjának, magának ott az első házban,

n.238

Vendégnek külön,

a benyiló

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

a benyiló

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szobában:

n.239

Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,

n.240

Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.

31.

n.241

Mielőtt azonban a dagadó párnák

n.242

A király szemeit nyugalomra zárnák,

n.243

Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta

n.244

Színével, szagával édesdeden hívta:

n.245

Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,

n.246

Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,

n.247

Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,

n.248

De azért csak annyi volt annak a haszna.

32.

n.249

Mert midőn a király hajnal hasadtával

n.250

Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,

n.251

(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:

n.252

Telhetetlen volt a gazda szívessége);

n.253

Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,

n.254

És utána néztek, míg elűlt a por is:

n.255

Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,

n.256

Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:

33.

n.257

»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

n.258

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —

n.259

Egyetlen örökös, ura mindenének,

n.260

Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek

n.261

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

n.262

S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.

n.263

Mert ezt így helyesnek, jónak így találja

n.264

LAJOS, Magyarország mostani királya.«

Jegyzet 33. után a lap szélén:

Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.

Beszúrás

34.

n.265

»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,

n.266

Meg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fel »

Meg

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

hajnallott arcán szép Piroska vére:

n.267

Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:

n.268

Nyilalló örömmel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

nyilalló gyönyörrel

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szíve közepébe.

n.269

Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:

n.270

Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!

n.271

Virágit a kertben locsolnia meg kell

n.272

Apja váltig mondja: harmatos a reggel.

35.

n.273

Virágai mellett — mit neki virágok!

n.274

Elsuhan, ellebben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Elszaladt »

Elsuhant, ellebbent,

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

le sem is néz rájok,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás

nem is néze rájok

Szövegforrás:
impurum-kézirat

[törölt]
« nem is néz reájok »

le sem is néz rájok

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

n.275

Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,

n.276

Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.

n.277

Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,

n.278

Akkor

ébredt a víz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« gyult a mély víz »

ébredt a víz

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szerelme tüzétül;

n.279

Közepette széles, fényes égnek, habnak,

n.280

Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.

36.

n.281

Megállítá a lyányt vízi képe-mása;

n.282

Tágult a szabadban szíve szorulása,

n.283

Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek

n.284

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.285

Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,

n.286

Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;

n.287

Gilice búgása hallatszott megette,

n.288

S enyelgésit párja édesen nevette.

37.

n.289

Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,

n.290

Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.

n.291

Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,

n.292

Azóta felejti,

hosszú idők

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

hosszú idők

Jegyzet a lap szélén, irónnal:

havak, évek

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

sorján;

n.293

Pillanatra látta,

évekig

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

évekig [törölt]
«

n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»

Jegyzet (áthúzva)

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

feledte,

n.294

De a sok felejtést mind hiába tette:

n.295

Mert csak a reménynek egy

sugára

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:

[törölt]
« szikrája »

sugára

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

kellett,

n.296

S az egyszer látott kép újra eleven lett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet

Szövegforrás:
impurum-kézirat

Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:

De a legszebb rózsa mellett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»

mellett

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

is van tüske:

»Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:

38.

n.297

Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.298

Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.299

Még szemét behúnyva is foly az igézet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.300

Mint ha ki valamit erősen megnézett.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.301

Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!

n.302

Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!

n.303

Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!

n.304

Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!

39.

n.305

De a legszebb rózsa mellett is van tüske:

n.306

»Fog-e

víni értem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« értem víni »

víni értem

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

(gondolá) a büszke?

n.307

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.308

Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.309

Minden szem kiséri, mint virág a napot,

n.310

De ő a virág közt csak lovával tápod,

n.311

Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,

n.312

Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«

Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.

40.

n.313

Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,

n.314

Mennyit töprenkedtek azon a levélen,

n.315

A levélen is, de hát még az iróján!

n.316

S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.

n.317

A pünkösd azonban már nem vala távol,

n.318

El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;

n.319

Nehezen is várták, készűltek is nagyon —

n.320

Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.

Verzió: III : a Toldi szerelme tisztázott kézirata

Quid damnosa juvat sine causa bella cieri?

Tutius est regnis perpete pace frui.

Illosvai jeligéje.

ELSŐ ÉNEK.

»Az idő akkoron szép folyással vala.«

Illosvai.

n.1

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,

n.2

Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;

n.3

Szomorú tallóján ősi hírnevének,

n.4

Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.

n.5

Engem is a bánat megviselvén zordul,

n.6

Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;

n.7

Azokkal időzöm, akik másszor voltak:

n.8

Mit az élet megvon, megadják a holtak.

n.9

Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,

n.10

Játszi elmém könnyű énekét elmondta;

n.11

Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,

n.12

De a szívből fakad melegen és tisztán.

n.13

Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,

n.14

Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,

n.15

De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —

n.16

Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!

n.17

Ifju Lajos király atyja trónján űle,

n.18

Urak és leventék szolgáltak körűle;

n.19

Budán székelt immár, az új palotában,

n.20

Mely tündéri fénnyel épült mostanában.

n.21

Toldi a királynak volt személye mellett,

n.22

Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;

n.23

Paizsán a cseh főt címerül mutatta,

n.24

Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.

Jegyzet

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«

n.25

S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,

n.26

Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;

n.27

Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,

n.28

Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:

n.29

De Lajos kerűlte puha párnaszékét,

n.30

Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:

n.31

Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,

n.32

Hiszen én vagyok az ország számadója.

n.33

Senkinek se mondá, titkon útra készült,

n.34

Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,

n.35

Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,

n.36

Akkor egy otromba lóra fészkelődék :

n.37

Lovait kereste, mint szegény kárvallott,

n.38

Szedte a begyébe amit látott, hallott:

n.39

Merre mi panasz van: mi a népség terhe;

n.40

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.

Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (

A. J.

Arany János

n.41

Három nap bolyonga. Harmadnap estenden

n.42

Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:

n.43

Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,

n.44

Leszállott a lórul, gondolva, megétet.

n.45

A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,

n.46

Piros paplanát szép orcájára vonva;

n.47

Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?

n.48

Szállást kér valamely jószivű bokornál.

n.49

Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,

n.50

Oda ment itatni, hogy kizaboláza;

n.51

Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,

n.52

Hanem a sarkából messze kihajítva.

n.53

A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,

n.54

De a kúton álla egy szép hajadon lyány,

n.55

Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak

n.56

S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.

n.57

Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,

n.58

Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«

n.59

Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,

n.60

Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?

n.61

Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,

n.62

Holnap idejében megin’ útra kelhet.«

n.63

És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,

n.64

Hogy repesett a szív a király mellében.

n.65

De felelt az útas: »Követem személyét,

n.66

Ilyen úri háznál nem forogtam én még;

n.67

Másutt is találok valamely szállásra:

n.68

Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«

n.69

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

n.70

Parancsolva-formán a beszédjébe szól:

n.71

»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!

n.72

Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«

10.

n.73

Avval hátra inte s előjött egy szolga:

n.74

»Péter, a lovat kend beköti az ólba,

n.75

Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,

n.76

Mert nem mégy el

innen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

innét

Szövegforrás:
impurum-kézirat

, engem úgy segéljen!«

n.77

Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:

n.78

Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;

n.79

Ott az asztalfőre ülteti vendégét;

n.80

Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.

11.

n.81

»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,

n.82

»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«

n.83

Megfogadta a szót, az edényt kimosta

n.84

S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.

n.85

»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«

n.86

Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«

n.87

Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,

n.88

Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.

Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Szép Ilonkájára, emlékeztette,

Weber

Weber Artúr

t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.

12.

n.89

Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,

n.90

Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;

n.91

Mikor pedig a tál asztalra kerűle,

n.92

Mind a hárman helyet foglaltak körűle:

n.93

Legfelűl a király, oldalvást a gazda,

n.94

Szembe a királlyal, legalul, Piroska:

n.95

Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,

n.96

Vacsorája miatt megölné a szégyen.

13.

n.97

Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:

n.98

Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:

n.99

Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;

n.100

Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,

n.101

Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta

n.102

Kedvesen megérzett a virág zamatja;

n.103

Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,

n.104

S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.

14.

n.105

Mindez a királynak tetszett igen nagyon,

n.106

Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,

n.107

Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,

n.108

Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.

n.109

Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —

n.110

Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;

n.111

De meg' arra gondol: hátha megijednek?

n.112

Mért szakassza

végit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

végit

Szövegforrás:
impurum-kézirat

ennek a jó kedvnek?

15.

n.113

»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :

n.114

Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«

n.115

Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,

n.116

Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,

n.117

Más egészségeért, a magunk javáért,

n.118

Új barátságunknak állandó voltáért,

n.119

Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:

n.120

Becsületes neved, édes atyámfia?«

Jegyzet A

Rozgonyi

Rozgonyi László

nevet

Arany

Arany János

a legelsők közt írta ki

Budai

Budai Ferenc

ból: »

R. László

Rozgonyi László

elkísérte

Lajos

Nagy Lajos

t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A

Rozgonyi

Rozgonyi László

névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).

16.

n.121

Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!

n.122

A Rozgonyi urak híres urak itten,

n.123

Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba

n.124

Emlegetni hallám, gyermekségem óta.

n.125

Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,

n.126

Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —

n.127

Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!

n.128

Tartsa meg az isten, háza örömére

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Tartsa meg az Isten a [törölt]
« háza népit véle »

Jegyzet jav. : irónnal és ny.:

háza örömére

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

.«

17.

n.129

Ráivék, azután ilyen mesét mondott

n.130

(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):

n.131

»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,

n.132

Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.

n.133

Nagyon megromlottam; valamely zsiványok

n.134

Három új hámomat üresen hagyának,

n.135

Ki miatt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Amiatt »

Ki miatt

Beszúrás

Jegyzet (irónnal)

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szántatlan, vetetlen maradtam;

n.136

Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.

18.

n.137

»Különben Apáti volna lakóhelyem,

n.138

S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;

n.139

Csuta most, de apám azt vítatta holtig,

n.140

(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)

n.141

Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,

n.142

Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered

n.143

Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,

n.144

. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«

Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :

Lajos

Nagy Lajos

V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

, I.)

19.

n.145

Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:

n.146

Régóta vizsgálom képed vonásait:

n.147

Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,

n.148

Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.

n.149

Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?

n.150

Hol fel a talpával a kerék, hol alá;

n.151

Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:

n.152

Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«

20.

n.153

Jót nevettek rajta mint valami tréfán;

n.154

Mosolygós arcával távozott a szép lyány;

n.155

Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):

n.156

»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .

n.157

De, négy szem közt mondva, bizony a mostani

n.158

Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«

n.159

»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«

n.160

S rácsapott öklével a kemény asztalra.

21.

n.161

Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .

n.162

Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:

n.163

Milyen a járása, termete, milliom!

n.164

Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«

n.165

Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,

n.166

Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?

n.167

Miután a szemét az nem sütötte le,

n.168

Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:

22.

n.169

»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:

n.170

Minden embernek van baja meg panassza,

n.171

S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:

n.172

Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.

n.173

Örömem szépsége, örömem jósága,

n.174

Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,

n.175

Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:

n.176

De mégis hiába: hej! mégis hiába.«

23.

n.177

Itt megálla kissé, szemeit törölvén.

n.178

»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:

n.179

Most fiágra szóló apárul-maradtat,

n.180

Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.

n.181

Ez az én keservem, ez az én bánatom.

n.182

Renyhe fog civódni sok szép birtokomon

n.183

Idegen rokonság, kinek életemben

n.184

Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«

Jegyzet

Lajos

Nagy Lajos

csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Szalay

Szalay László

, II. köt., 204. 1.)

24.

n.185

Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,

n.186

Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék

n.187

És ha nem biztatná akivel beszélget,

n.188

Jó tanácsot adván és jó reménységet.

n.189

De Lajos elkezdi, gondolkozás után:

n.190

»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«

n.191

Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,

n.192

Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.

25.

n.193

Hogy pedig a király min gondolkozott el,

n.194

S mire céloz ilyen kérdő felelettel,

n.195

Megmondom : azalatt esze Budán jára,

n.196

Hű emlékezetben derék Toldijára.

n.197

Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,

n.198

Toldiról meg vissza Piroskára röppent,

n.199

Őket arany szállal szőtte, fonta össze,

n.200

S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!

26.

n.201

»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,

n.202

Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:

n.203

Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,

n.204

Felségedhez ebben meg ebben fáradok,

n.205

Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,

n.206

De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:

n.207

Tegye azt felséged mintha fiú volna,

n.208

Írja örökségem kedves leányomra.«

Jegyzet Fiúsításról

Arany

Arany János

már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

nál: »Király minden várait engedé leányinak.«

Arany

Arany János

feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy

Lajos

Nagy Lajos

Arany

Arany János

Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette

Arany

Arany János

a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről. — Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén

Budai

Budai Ferenc

nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.

27.

n.209

»De mivel a király még fiatal szintén,

n.210

(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)

n.211

Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:

n.212

Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:

n.213

Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:

n.214

Harci játékot tart (módja van) igérje,

n.215

És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:

n.216

Így aztán, remélem, lesz is foganatja

28.

n.217

Megörült a gazda: »

Héj

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

Héj

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

, be áldott szó ez!

n.218

Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!

n.219

Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !

n.220

Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.

n.221

Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,

n.222

Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:

n.223

Ki mindet legyőzné vitézi játékon,

n.224

Annak adnám díjul kedves ajándékom.«

29.

n.225

Ragyogott a szeme, az orcája égett,

n.226

Mintha így biztatta volna a vendéget:

n.227

»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,

n.228

Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«

n.229

Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,

n.230

Tündökölt már szíve boldog szerelmében:

n.231

De mint földön a nap tükröz új napokat,

n.232

Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

30.

n.233

Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,

n.234

Azután egyébről, azután mindenről,

n.235

Azután késő lett, a király is bágyadt

n.236

S megveté Piroska a drágaszép ágyat.

n.237

Apjának, magának ott az első házban,

n.238

Vendégnek külön,

a benyiló

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

a benyiló

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szobában:

n.239

Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,

n.240

Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.

31.

n.241

Mielőtt azonban a dagadó párnák

n.242

A király szemeit nyugalomra zárnák,

n.243

Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta

n.244

Színével, szagával édesdeden hívta:

n.245

Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,

n.246

Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,

n.247

Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,

n.248

De azért csak annyi volt annak a haszna.

32.

n.249

Mert midőn a király hajnal hasadtával

n.250

Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,

n.251

(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:

n.252

Telhetetlen volt a gazda szívessége);

n.253

Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,

n.254

És utána néztek, míg elűlt a por is:

n.255

Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,

n.256

Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:

33.

n.257

»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

n.258

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —

n.259

Egyetlen örökös, ura mindenének,

n.260

Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek

n.261

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

n.262

S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.

n.263

Mert ezt így helyesnek, jónak így találja

n.264

LAJOS, Magyarország mostani királya.«

Jegyzet 33. után a lap szélén:

Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.

Beszúrás

34.

n.265

»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,

n.266

Meg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fel »

Meg

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

hajnallott arcán szép Piroska vére:

n.267

Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:

n.268

Nyilalló örömmel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

nyilalló gyönyörrel

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szíve közepébe.

n.269

Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:

n.270

Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!

n.271

Virágit a kertben locsolnia meg kell

n.272

Apja váltig mondja: harmatos a reggel.

35.

n.273

Virágai mellett — mit neki virágok!

n.274

Elsuhan, ellebben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Elszaladt »

Elsuhant, ellebbent,

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

le sem is néz rájok,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás

nem is néze rájok

Szövegforrás:
impurum-kézirat

[törölt]
« nem is néz reájok »

le sem is néz rájok

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

n.275

Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,

n.276

Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.

n.277

Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,

n.278

Akkor

ébredt a víz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« gyult a mély víz »

ébredt a víz

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szerelme tüzétül;

n.279

Közepette széles, fényes égnek, habnak,

n.280

Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.

36.

n.281

Megállítá a lyányt vízi képe-mása;

n.282

Tágult a szabadban szíve szorulása,

n.283

Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek

n.284

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.285

Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,

n.286

Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;

n.287

Gilice búgása hallatszott megette,

n.288

S enyelgésit párja édesen nevette.

37.

n.289

Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,

n.290

Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.

n.291

Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,

n.292

Azóta felejti,

hosszú idők

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

hosszú idők

Jegyzet a lap szélén, irónnal:

havak, évek

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

sorján;

n.293

Pillanatra látta,

évekig

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

évekig [törölt]
«

n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»

Jegyzet (áthúzva)

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

feledte,

n.294

De a sok felejtést mind hiába tette:

n.295

Mert csak a reménynek egy

sugára

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:

[törölt]
« szikrája »

sugára

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

kellett,

n.296

S az egyszer látott kép újra eleven lett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet

Szövegforrás:
impurum-kézirat

Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:

De a legszebb rózsa mellett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»

mellett

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

is van tüske:

»Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:

38.

n.297

Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.298

Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.299

Még szemét behúnyva is foly az igézet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.300

Mint ha ki valamit erősen megnézett.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.301

Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!

n.302

Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!

n.303

Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!

n.304

Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!

39.

n.305

De a legszebb rózsa mellett is van tüske:

n.306

»Fog-e

víni értem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« értem víni »

víni értem

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

(gondolá) a büszke?

n.307

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.308

Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.309

Minden szem kiséri, mint virág a napot,

n.310

De ő a virág közt csak lovával tápod,

n.311

Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,

n.312

Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«

Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.

40.

n.313

Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,

n.314

Mennyit töprenkedtek azon a levélen,

n.315

A levélen is, de hát még az iróján!

n.316

S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.

n.317

A pünkösd azonban már nem vala távol,

n.318

El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;

n.319

Nehezen is várták, készűltek is nagyon —

n.320

Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.

Verzió: IV : az első, 1879-es kiadás

Quid damnosa juvat sine causa bella cieri?

Tutius est regnis perpete pace frui.

Illosvai jeligéje.

ELSŐ ÉNEK.

»Az idő akkoron szép folyással vala.«

Illosvai.

n.1

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,

n.2

Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;

n.3

Szomorú tallóján ősi hírnevének,

n.4

Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.

n.5

Engem is a bánat megviselvén zordul,

n.6

Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;

n.7

Azokkal időzöm, akik másszor voltak:

n.8

Mit az élet megvon, megadják a holtak.

n.9

Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,

n.10

Játszi elmém könnyű énekét elmondta;

n.11

Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,

n.12

De a szívből fakad melegen és tisztán.

n.13

Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,

n.14

Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,

n.15

De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —

n.16

Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!

n.17

Ifju Lajos király atyja trónján űle,

n.18

Urak és leventék szolgáltak körűle;

n.19

Budán székelt immár, az új palotában,

n.20

Mely tündéri fénnyel épült mostanában.

n.21

Toldi a királynak volt személye mellett,

n.22

Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;

n.23

Paizsán a cseh főt címerül mutatta,

n.24

Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.

Jegyzet

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«

n.25

S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,

n.26

Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;

n.27

Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,

n.28

Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:

n.29

De Lajos kerűlte puha párnaszékét,

n.30

Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:

n.31

Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,

n.32

Hiszen én vagyok az ország számadója.

n.33

Senkinek se mondá, titkon útra készült,

n.34

Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,

n.35

Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,

n.36

Akkor egy otromba lóra fészkelődék :

n.37

Lovait kereste, mint szegény kárvallott,

n.38

Szedte a begyébe amit látott, hallott:

n.39

Merre mi panasz van: mi a népség terhe;

n.40

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.

Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (

A. J.

Arany János

n.41

Három nap bolyonga. Harmadnap estenden

n.42

Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:

n.43

Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,

n.44

Leszállott a lórul, gondolva, megétet.

n.45

A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,

n.46

Piros paplanát szép orcájára vonva;

n.47

Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?

n.48

Szállást kér valamely jószivű bokornál.

n.49

Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,

n.50

Oda ment itatni, hogy kizaboláza;

n.51

Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,

n.52

Hanem a sarkából messze kihajítva.

n.53

A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,

n.54

De a kúton álla egy szép hajadon lyány,

n.55

Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak

n.56

S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.

n.57

Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,

n.58

Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«

n.59

Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,

n.60

Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?

n.61

Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,

n.62

Holnap idejében megin’ útra kelhet.«

n.63

És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,

n.64

Hogy repesett a szív a király mellében.

n.65

De felelt az útas: »Követem személyét,

n.66

Ilyen úri háznál nem forogtam én még;

n.67

Másutt is találok valamely szállásra:

n.68

Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«

n.69

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

n.70

Parancsolva-formán a beszédjébe szól:

n.71

»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!

n.72

Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«

10.

n.73

Avval hátra inte s előjött egy szolga:

n.74

»Péter, a lovat kend beköti az ólba,

n.75

Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,

n.76

Mert nem mégy el

innen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

innét

Szövegforrás:
impurum-kézirat

, engem úgy segéljen!«

n.77

Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:

n.78

Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;

n.79

Ott az asztalfőre ülteti vendégét;

n.80

Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.

11.

n.81

»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,

n.82

»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«

n.83

Megfogadta a szót, az edényt kimosta

n.84

S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.

n.85

»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«

n.86

Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«

n.87

Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,

n.88

Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.

Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

Szép Ilonkájára, emlékeztette,

Weber

Weber Artúr

t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.

12.

n.89

Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,

n.90

Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;

n.91

Mikor pedig a tál asztalra kerűle,

n.92

Mind a hárman helyet foglaltak körűle:

n.93

Legfelűl a király, oldalvást a gazda,

n.94

Szembe a királlyal, legalul, Piroska:

n.95

Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,

n.96

Vacsorája miatt megölné a szégyen.

13.

n.97

Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:

n.98

Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:

n.99

Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;

n.100

Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,

n.101

Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta

n.102

Kedvesen megérzett a virág zamatja;

n.103

Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,

n.104

S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.

14.

n.105

Mindez a királynak tetszett igen nagyon,

n.106

Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,

n.107

Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,

n.108

Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.

n.109

Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —

n.110

Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;

n.111

De meg' arra gondol: hátha megijednek?

n.112

Mért szakassza

végit

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

végit

Szövegforrás:
impurum-kézirat

ennek a jó kedvnek?

15.

n.113

»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :

n.114

Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«

n.115

Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,

n.116

Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,

n.117

Más egészségeért, a magunk javáért,

n.118

Új barátságunknak állandó voltáért,

n.119

Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:

n.120

Becsületes neved, édes atyámfia?«

Jegyzet A

Rozgonyi

Rozgonyi László

nevet

Arany

Arany János

a legelsők közt írta ki

Budai

Budai Ferenc

ból: »

R. László

Rozgonyi László

elkísérte

Lajos

Nagy Lajos

t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A

Rozgonyi

Rozgonyi László

névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).

16.

n.121

Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!

n.122

A Rozgonyi urak híres urak itten,

n.123

Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba

n.124

Emlegetni hallám, gyermekségem óta.

n.125

Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,

n.126

Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —

n.127

Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!

n.128

Tartsa meg az isten, háza örömére

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Tartsa meg az Isten a [törölt]
« háza népit véle »

Jegyzet jav. : irónnal és ny.:

háza örömére

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

.«

17.

n.129

Ráivék, azután ilyen mesét mondott

n.130

(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):

n.131

»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,

n.132

Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.

n.133

Nagyon megromlottam; valamely zsiványok

n.134

Három új hámomat üresen hagyának,

n.135

Ki miatt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Amiatt »

Ki miatt

Beszúrás

Jegyzet (irónnal)

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szántatlan, vetetlen maradtam;

n.136

Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.

18.

n.137

»Különben Apáti volna lakóhelyem,

n.138

S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;

n.139

Csuta most, de apám azt vítatta holtig,

n.140

(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)

n.141

Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,

n.142

Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered

n.143

Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,

n.144

. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«

Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :

Lajos

Nagy Lajos

V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

, I.)

19.

n.145

Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:

n.146

Régóta vizsgálom képed vonásait:

n.147

Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,

n.148

Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.

n.149

Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?

n.150

Hol fel a talpával a kerék, hol alá;

n.151

Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:

n.152

Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«

20.

n.153

Jót nevettek rajta mint valami tréfán;

n.154

Mosolygós arcával távozott a szép lyány;

n.155

Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):

n.156

»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .

n.157

De, négy szem közt mondva, bizony a mostani

n.158

Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«

n.159

»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«

n.160

S rácsapott öklével a kemény asztalra.

21.

n.161

Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .

n.162

Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:

n.163

Milyen a járása, termete, milliom!

n.164

Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«

n.165

Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,

n.166

Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?

n.167

Miután a szemét az nem sütötte le,

n.168

Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:

22.

n.169

»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:

n.170

Minden embernek van baja meg panassza,

n.171

S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:

n.172

Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.

n.173

Örömem szépsége, örömem jósága,

n.174

Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,

n.175

Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:

n.176

De mégis hiába: hej! mégis hiába.«

23.

n.177

Itt megálla kissé, szemeit törölvén.

n.178

»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:

n.179

Most fiágra szóló apárul-maradtat,

n.180

Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.

n.181

Ez az én keservem, ez az én bánatom.

n.182

Renyhe fog civódni sok szép birtokomon

n.183

Idegen rokonság, kinek életemben

n.184

Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«

Jegyzet

Lajos

Nagy Lajos

csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Szalay

Szalay László

, II. köt., 204. 1.)

24.

n.185

Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,

n.186

Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék

n.187

És ha nem biztatná akivel beszélget,

n.188

Jó tanácsot adván és jó reménységet.

n.189

De Lajos elkezdi, gondolkozás után:

n.190

»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«

n.191

Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,

n.192

Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.

25.

n.193

Hogy pedig a király min gondolkozott el,

n.194

S mire céloz ilyen kérdő felelettel,

n.195

Megmondom : azalatt esze Budán jára,

n.196

Hű emlékezetben derék Toldijára.

n.197

Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,

n.198

Toldiról meg vissza Piroskára röppent,

n.199

Őket arany szállal szőtte, fonta össze,

n.200

S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!

26.

n.201

»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,

n.202

Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:

n.203

Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,

n.204

Felségedhez ebben meg ebben fáradok,

n.205

Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,

n.206

De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:

n.207

Tegye azt felséged mintha fiú volna,

n.208

Írja örökségem kedves leányomra.«

Jegyzet Fiúsításról

Arany

Arany János

már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

nál: »Király minden várait engedé leányinak.«

Arany

Arany János

feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy

Lajos

Nagy Lajos

Arany

Arany János

Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette

Arany

Arany János

a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről. — Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén

Budai

Budai Ferenc

nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.

27.

n.209

»De mivel a király még fiatal szintén,

n.210

(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)

n.211

Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:

n.212

Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:

n.213

Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:

n.214

Harci játékot tart (módja van) igérje,

n.215

És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:

n.216

Így aztán, remélem, lesz is foganatja

28.

n.217

Megörült a gazda: »

Héj

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

Héj

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

, be áldott szó ez!

n.218

Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!

n.219

Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !

n.220

Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.

n.221

Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,

n.222

Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:

n.223

Ki mindet legyőzné vitézi játékon,

n.224

Annak adnám díjul kedves ajándékom.«

29.

n.225

Ragyogott a szeme, az orcája égett,

n.226

Mintha így biztatta volna a vendéget:

n.227

»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,

n.228

Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«

n.229

Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,

n.230

Tündökölt már szíve boldog szerelmében:

n.231

De mint földön a nap tükröz új napokat,

n.232

Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

30.

n.233

Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,

n.234

Azután egyébről, azután mindenről,

n.235

Azután késő lett, a király is bágyadt

n.236

S megveté Piroska a drágaszép ágyat.

n.237

Apjának, magának ott az első házban,

n.238

Vendégnek külön,

a benyiló

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

a benyiló

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szobában:

n.239

Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,

n.240

Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.

31.

n.241

Mielőtt azonban a dagadó párnák

n.242

A király szemeit nyugalomra zárnák,

n.243

Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta

n.244

Színével, szagával édesdeden hívta:

n.245

Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,

n.246

Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,

n.247

Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,

n.248

De azért csak annyi volt annak a haszna.

32.

n.249

Mert midőn a király hajnal hasadtával

n.250

Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,

n.251

(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:

n.252

Telhetetlen volt a gazda szívessége);

n.253

Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,

n.254

És utána néztek, míg elűlt a por is:

n.255

Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,

n.256

Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:

33.

n.257

»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,

n.258

Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —

n.259

Egyetlen örökös, ura mindenének,

n.260

Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek

n.261

Harci játékot tart piros pünkösd napján,

n.262

S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.

n.263

Mert ezt így helyesnek, jónak így találja

n.264

LAJOS, Magyarország mostani királya.«

Jegyzet 33. után a lap szélén:

Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.

Beszúrás

34.

n.265

»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,

n.266

Meg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fel »

Meg

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

hajnallott arcán szép Piroska vére:

n.267

Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:

n.268

Nyilalló örömmel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

nyilalló gyönyörrel

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szíve közepébe.

n.269

Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:

n.270

Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!

n.271

Virágit a kertben locsolnia meg kell

n.272

Apja váltig mondja: harmatos a reggel.

35.

n.273

Virágai mellett — mit neki virágok!

n.274

Elsuhan, ellebben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Elszaladt »

Elsuhant, ellebbent,

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

le sem is néz rájok,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás

nem is néze rájok

Szövegforrás:
impurum-kézirat

[törölt]
« nem is néz reájok »

le sem is néz rájok

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

n.275

Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,

n.276

Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.

n.277

Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,

n.278

Akkor

ébredt a víz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« gyult a mély víz »

ébredt a víz

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

szerelme tüzétül;

n.279

Közepette széles, fényes égnek, habnak,

n.280

Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.

36.

n.281

Megállítá a lyányt vízi képe-mása;

n.282

Tágult a szabadban szíve szorulása,

n.283

Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek

n.284

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »

Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.285

Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,

n.286

Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;

n.287

Gilice búgása hallatszott megette,

n.288

S enyelgésit párja édesen nevette.

37.

n.289

Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,

n.290

Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.

n.291

Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,

n.292

Azóta felejti,

hosszú idők

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

hosszú idők

Jegyzet a lap szélén, irónnal:

havak, évek

Beszúrás

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

sorján;

n.293

Pillanatra látta,

évekig

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás

évekig [törölt]
«

n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»

Jegyzet (áthúzva)

Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata

feledte,

n.294

De a sok felejtést mind hiába tette:

n.295

Mert csak a reménynek egy

sugára

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:

[törölt]
« szikrája »

sugára

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

kellett,

n.296

S az egyszer látott kép újra eleven lett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet

Szövegforrás:
impurum-kézirat

Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:

De a legszebb rózsa mellett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»

mellett

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

is van tüske:

»Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:

38.

n.297

Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.298

Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.299

Még szemét behúnyva is foly az igézet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.300

Mint ha ki valamit erősen megnézett.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.301

Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!

n.302

Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!

n.303

Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!

n.304

Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!

39.

n.305

De a legszebb rózsa mellett is van tüske:

n.306

»Fog-e

víni értem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« értem víni »

víni értem

Beszúrás

Szövegforrás:
impurum-kézirat

(gondolá) a büszke?

n.307

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.308

Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás

[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »

Szövegforrás:
impurum-kézirat

n.309

Minden szem kiséri, mint virág a napot,

n.310

De ő a virág közt csak lovával tápod,

n.311

Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,

n.312

Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«

Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.

40.

n.313

Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,

n.314

Mennyit töprenkedtek azon a levélen,

n.315

A levélen is, de hát még az iróján!

n.316

S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.

n.317

A pünkösd azonban már nem vala távol,

n.318

El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;

n.319

Nehezen is várták, készűltek is nagyon —

n.320

Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.