Elégia

Bibliográfiai adatok

Elégia

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet

Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001228236

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Arany

Arany János

legrégibb fennmaradt hiteles versei. 1839. elején vált bensőbbé közeledése kesőbbi feleségéhez. —

Ercsey Juliánna

Arany Jánosné Ercsey Julianna

árván jómódú rokonai házánál élt, Ercsey Zsigmondnál

Hely:

Szalontá

Nagyszalonta

n; nyárra kiköltöztek közeli tanyájukra; erről a távollétről szól a második vers. A Feléd kezdetű 10. sora végén az utolsó szó előbb így indult a kéziraton: hangz.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Kéziratból közölte

Arany János életrajza. I. 55-57. 1.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A SZALONTAI ÉVEKBŐL.

Elégia

n.1

Virult reményim boldogabb korában

n.2

Távolban tőled is derült valék,

n.3

A röpke képzetek tünérhonában

n.4

Még néha elragadva járdalék,

n.5

Elkapva a gyönyör hullámzajában

n.6

Ott úsztam én, — szerencsés martalék ! —

n.7

Ha olykor egy rövid, de édes álom

n.8

Előteremté kedves ideálom.

n.9

Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,

n.10

Rokonkebelhez útasíthatám.

n.11

Ha elmém egy arany jövőn megálla,

n.12

Reményem napja még mosolyga rám.

n.13

Sorsom még néha gúnyolót talála

n.14

Bennem, midőn tört sajkám biztatám.

n.15

Gyakorta feltűnt a partok viránya,

n.16

Volt a küzdő hajósnak céliránya !

n.17

Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya

n.18

Válták fel a virágzó partokat ;

n.19

Kiküzdve a hajós végső csatája,

n.20

Nem álmodik jobb létre álmokat.

n.21

Távol habon úszkál üres sajkája,

n.22

Hab-sír borítja a tört tagokat.

n.23

Csillagtalan terűl fölé az ég.

n.24

Hamván tenger-moraj s örök feledség ! ! !

(1839. március 19.)

Verzió: II : Kézirat

A SZALONTAI ÉVEKBŐL.

Elégia

n.1

Virult reményim boldogabb korában

n.2

Távolban tőled is derült valék,

n.3

A röpke képzetek tünérhonában

n.4

Még néha elragadva járdalék,

n.5

Elkapva a gyönyör hullámzajában

n.6

Ott úsztam én, — szerencsés martalék ! —

n.7

Ha olykor egy rövid, de édes álom

n.8

Előteremté kedves ideálom.

n.9

Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,

n.10

Rokonkebelhez útasíthatám.

n.11

Ha elmém egy arany jövőn megálla,

n.12

Reményem napja még mosolyga rám.

n.13

Sorsom még néha gúnyolót talála

n.14

Bennem, midőn tört sajkám biztatám.

n.15

Gyakorta feltűnt a partok viránya,

n.16

Volt a küzdő hajósnak céliránya !

n.17

Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya

n.18

Válták fel a virágzó partokat ;

n.19

Kiküzdve a hajós végső csatája,

n.20

Nem álmodik jobb létre álmokat.

n.21

Távol habon úszkál üres sajkája,

n.22

Hab-sír borítja a tört tagokat.

n.23

Csillagtalan terűl fölé az ég.

n.24

Hamván tenger-moraj s örök feledség ! ! !

(1839. március 19.)