• Phone: +123-456-7890
  • Mailus@Themename.com
  • 201 Creative St, NY 10021, USA

A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A print kiadás szerkesztője és sajtó alá rendezője Keresztury Mária, lektorálta Barta János.

Arany János, Prózai művek 1, Eredeti szépprózai művek, szépprózai fordítások, kisebb cikkek, tanulmányok, iskolai jegyzetek [1841–1860], kiad. Keresztury Mária, Bp., Akadémiai Kiadó, 1962 (Arany János Összes Művei, 10), 673 l. + 4 t.

Részlet a kötet előszavából

“A. műveinek kritikai kiadásában a költő prózai munkái egyesítve, az összkiadás külön alcsoportjaként (mint az egész sorozat X-XI-XII. kötete) jelennek meg. Az első kötet a szépprózai műveket és az 1841-től 1860-ig tartó időközben létrejött cikkeket, tanulmányokat és iskolai jegyzeteket foglalja magában. A második és harmadik kötet a budapesti évek idején létrejött prózai dolgozatokat tartalmazza. Ezekbe a kötetekbe A. önálló, s a nyilvánosságnak szánt, irodalmi művekként számon tartott prózai munkái kerültek. Vannak ezeken kívül szép számmal olyan prózai szövegei is, amelyek kívül esnek a műalkotások körén. Ilyenek első soron a költő hivatalos vagy magánjellegű írásai. A szalontai, nagykőrösi és budapesti években egyformán írt ilyeneket. Ezeket műfaji különállásuk önálló csoportba, külön kötetekbe utalja.

[…]

prózai műveinek kéziratai, minthogy nem tulajdonított nekik különösebb fontosságot, nagyrészt még a költő életében elkallódtak. Amit a család örökségként megőrzött, a főváros ostroma idején elégett a budai Voinovich-villában. Az ebben a kötetben közölt darabok kéziratainak vagy fogalmazványainak töredékei az MTA, az OSZK, az EK és az OPIM kézirattárában találhatók. A kötetben közrebocsátott szövegek nagy többsége a költő életében csupán egyszer, esetleg kétszer jelent meg nyomtatásban. Ezeket az egykorú, ma már csupán nagy könyvtáraink (főként az OSZK, az MTA könyvtára és az EK) ritka példányaiban hozzáférhető folyóiratok, újságok, iskolai értesítők, könyvek lapjairól másolták le a későbbi kiadók. Feltevésünk szerint annak az egyetlen kötetnek, amelyet a költő élete végén prózai dolgozataiból összeválogatott, az 1879-ben közreadott PD-nek szövegeit is így másoltatta egybe. Kiadásunk szövegeinek többsége ezeket az elsőül vagy másodikul megjelent szövegeket követi. Vannak végül olyan munkái is A.-nak, amelyeknek majdnem teljes egésze csupán a költő tanítványainak kézirataiban maradt ránk. Ezeket Pap Károly adta ki gondos szövegkritikai vizsgálódások alapján. Szövegünk, ahol eredeti kézirattöredék nem merült fel, az ő kiadását követi. (Pap Károly: Arany János irodalomtörténete. Bp. 1911.)

[…]

A jegyzeteket az akadémiai szabályzat előírásai s a kialakult szokás hagyományai szerint készítettük el. Két területen azonban a szokásosnál szűkebbre szorítottuk a jegyzetanyagot. I. Nem törekedtünk az önmagát igen sokszor megismétlő Arany-irodalom teljes ismertetésére: a helyenként igen terjedelmes anyagból azt emeltük ki, ami a szóban forgó művek megismerése és értékelése szempontjából lényegesnek látszik. 2. A szöveget tartalmilag magyarázó jegyzeteket csak a legszükségesebb esetekben adunk. A kötetbe felvett művek tárgyi anyaga nagyrészben közismert: többségük maga is részletekbe merülő magyarázat. További magyarázgatásuk tehát – főként egy ilyen, szakemberek számára készülő kiadásban – fölösleges szószaporításnak látszik. A tudományos kritikai kiadásokban – eltérően a népszerű magyarázatos kiadásoktól – csak olyan magyarázatoknak, adalékoknak van helyük, amelyek a nagy lexikonokban nem találhatók meg.

A prózai művek sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”